Urbus

//Hosszúidőutándemég Saya XD //

Még odabigyesztettem egy-két zsömlét a jobbik fajtából mielőtt enni kezdtünk, majd....
Maga a tojás valóban jól sikerült, minden falatját élveztem, ahogy lassan szétfolyt a sárgája a számban, meleg nedűként árasztva édes esszenciáját, mely ízlelőbimbóimat stimulálva az endorfin egy hatalmas részét szabadítja fel bennem, hatalmas robbanásként az egész számban, mintha egy boldogság-bomba lenne ez a fehér-sárga csoda....ööö....vagyis........Finom volt. XD /félreértések ne essenek, Jay továbbra is és csakis kizárólag hetero! /
Evés közben nagyon beszélgetni nem igazán illik, kívéve ha igen. De most nagyjából csendben fogyasztom el azt a négy tükörtojást, amit magamnak készítettem el. Az éjszakára kicsit megborzongok, mikor mondja, hogy akkor ő szokott játszani. Vajon milyen játékokat játszhat? Biztos nem bújócskát...vagy ha igen, akkor biztosan ő bújik el, majd lesből támad rá az emberekre, hogy kiharaphasson belőlük egy darabot...
Miket gondolok én?
-Félelmetes? Csaknem emberekre vadásztok?- nevetek fel. Nagyon remélem, hogy tényleg nem.....
Majd csend a részéről, és egy kis durcás arckifejezés Saya-n..
-Nana, csaknem megint nem veszekedtek? Azt nem szabad. Sose jó, ha veszekedtek, inkább beszéljétek meg a dolgokat.- szól a bölcs tudós belőlem. Vagy a tapasztalat?
Miután mindenki végzett a maga tojásával, elmosogatok. Itt minden olyan egyszerű, hogy csak na: egy katt ide, egy katt oda, és már kész is van. Bárcsak odakint is ilyen könnyen menne
-Nohát, most hogy mindenki jóllakott, te is, meg a Hugi is, meg én is, amondó vagyok, hogy feküdjünk le aludni. Itt van a nagy ágy, ezen alszol majd te, én meg megyek a kanapéra. Ma éjjel még itt maradok veled, de ha Chan visszajött, akkor szerintem visszamegyek hozzá, nehogy félreértés legyen abból, hogy veled alszok. - kacagok fel.- No, persze ezt te nem értheted, de ne is törődj vele. A lényeg, hogy aludj majd jól, én itt leszek nem messze. Még beszélgethetünk is elalvás előtt - mosolyodom el, majd elkezdek ágyazgatni.

//Atoru//

Nem is olyan rég sikerült szintet lépnünk, ki gondolta volna, hogy két pet játéknak szánt harca után ilyesmi következik be. Akármilyen meglepő volt és hihetetlen, de megtörtén elértük a 2.szintet, bár ez még nem olyan nagy érdem, de legalább előre haladás, így már egy szinttel feljebb is mehetünk akkor miért is ne tennénk meg? Valahogy így lyukadtunk ki a 2.szint egyetlen városában Arbus-ban. A kis gólem örült, hogy végre kimozdultunk a Kezdetek Városából ott se ismerünk minden zeg-zugot, de nem is baj képtelenség lenne azt a nagy város bejárni, főleg Aisuval mivel ő nem az türelmes fajta, ha ő elindul valahová előbb-utóbb vagy valami galiba lesz belőle vagy elfoglalja magát a parkban vagy a növényházban. Bár az, hogy itt Arbus-ban hol és hogyan fogja lekötni magát még rejtély, de eddig csak még cska bámészkodik olyan jó négy méterrel előttem mivel abban, hogy előre menjen nem akadályozza meg az, hogy egy teljesen idegen és új helyen van. Meleg tavaszias idő van ma, talán kicsit meleg is van tavaszhoz képest, de még pont megfelelő ahhoz, hogy sétáljunk mivel nincs még olyan borzasztóan meleg, valamiért még is Aisu kicsit furcsán néz ki olyan mint a tavasszal olvadozó jégcsapok, bár annyira nem tűnik vészesnek a dolog, viszont furcsa azok után, hogy egy kis főnix fióka sokkal forróbb lángjai után semmi ilyesmi nem történ, viszont egy melegebb tavaszi napon meg olvadozik, nem sokkal később már víz is csepegett róla, amiknek esélye se volt födet érni mivel amint elhagyták Aisut jég testé már pixeleikre is bomlottak és rögtön eltűntek. A kis gólemen is látszott innentől, hogy nincs valami jól.
~Minden rendben van Aisu?
~Hát…kicsit furcsám érzem magam és csöpögök is ez fura, mivel ennek nem így kéne lennie vagy nem is tudom…Falco se tudott megolvasztani engem, akkor most miért olvadok?
~Nem tudom…De mindenesetre keressünk valami hűvösebb helyet, rendben?
~Rendben…Akkor jobb lesz?
~Remélem…
Tanácstalanul álltam ott a kis gólemmel szemben, nem tudtam mi tévő legyek, de ezzel a helyzettel valamit kezdenem kell…Keresni kell egy helyet ami hűvös vagy valamit ami lehűtheti Aisut, de hol és mit? Teljesen tanácstalanul, aggodalmas tekintettel nézelődtem körbe és próbáltam megoldást találni arra, hogy mégis miképp állítsam meg Aisut az olvadásban…

//Desdemona//

Itt a tavasz! \o/ Ez a kedvenc évszakom. *.* Virágba borulnak a fák, csiripelnek a madarak és a szerelmesek évszaka is ez. :3 Kár, hogy nekem senkim sincs. :(Leszámítva Chifumit, ha egyáltalán őt annak lehet számítani. :suspect:Habár vele is inkább nem futnék megint össze, maximum akkor, amikor bevallom neki az igazat. Már ha egyáltalán bevallom neki. >.> Nem szeretem megbántani az embereket, és szomorúságot sem szeretek szerezni a nekik, főleg azoknak,akik közel állnak hozzám. Viszont most irány a második szint! \o/ Újév óta amúgy se jártam nagyon arrafelé, ideje lenne egy boldogabb oldalát is meglátni a településnek. Azzal el is indultam. A tavasz itt is látszódott, vettem is magamnak néhány jégkrémet, hogy lehűtsem magam egy kicsit. Nyáron viszont még ennél több is kell majd. De az még messze van, most ere a látványra koncentráljunk! \*.*/ Virágok, fák, madarak... Ez bizony tavasz! Kayaba világának legalább ez a jó oldala van, hogy ilyen szép minden. A mobokat leszámítva. >.< Eddig egy cukinak mondhatóval sem futottam össze, pedig azért már eltelt egy kis idő, mióta itt vagyok. Hm. Egyre inkább érzem úgy, hogy ez a valódi világ, itt jól kihasználhatok mindent. Miközben ezeken gondolkodtam, megláttam előrébb egy falfehér lányt, kinek még a haja is az volt. o.O Ilyen szerzettel is csak régen találkoztam, legalább is, ami a kinézetet illeti. A belsőről viszont nem szabad előre ítélkezni, hiszen az egy kicsit hogy is mondjam... udvariatlanság. Főleg, hogy egy lány az illető. Azonban a lánnyal egy kisebb lényt is felfedeztem: egy jéggólemet! o.o Ilyet is csak ritkán láttam eddig, sőt, talán még nem is láttam. Viszont valami nem stimmel vele, legalább is szerintem egy JÉGgólemnek nem kéne olvadoznia. :suspect:De talán segíthetek, hiszen ki ne tenné ezt?
- Ömm... elnézést hölgyem, a gólemével minden rendben van? Talán tudok segíteni. Vigyük be az árnyékba, ott hűvösebb van. - gondoltam, majd ha bele egyezik, akkor beviszem az árnyékba, már ha a gólem engedni fogja. Ha nem, akkor megmondom neki, hogy kap egy jégkrémet is, ha bemegy. Hogy ha ezeken túl voltunk, akkor be is mutatkoztam.
- Elnézést, hogy eddig ilyen udvariatlan voltam, Atoru-nak hívnak. És önben kit tisztelhetek? - kérdeztem, remélve, hogy választ kapok.

Gyönyörű szép napsütötte tavaszi idő, a madarak szépen csengő énekét lehet hallani mindenfelől, amerre csak néz az embere az ébredő természetet láthatja, még ebben a virtuális világban is. Még sincs minden a legnagyobb rendben, hisz Aisu olvadozik, bár küllemre és méretre sem változott az élet csíkja sem mozdult, így nézve nem is volt vészes a dolog, de ez akkor sem normális és a Aisu se néz ki valami túl jól.
~Desdemona, szerinted mitől lehet ez?
~Fogalmam sincs. Talán…megeshet, hogy ez csak valami…nem nem tényleg nem tudom, azt se tudom mit akartam mondani…nem értek ehhez  a világhoz a másikhoz se túlzottan, de ehhez még annyit sem…
~Semmi gond. Harcoknál itt vagyok én, én megvédelek. Amíg az életcsíkomnak nincs baja addig nem aggódom. Bár ez furcsa érzés ne lenne, akkor talán jobb lenne picit…
Ott áltatunk mindketten tanácstalanul és mondhatni tudatlanul ez a virtuális világ tud még túlzottan is új nekem és egyedül nehezen birkózom meg vele, de hála Aisunak kicsit könnyebb az itteni élet csak most neki van baja, nem jó érzés neki az olvadás és nem tudom mit tehetnék…Megsimogattam a kis gólem jég kobakját és teljesen más volt mint eddig, most olyan vizes, nedves tapintású és mintha annyira hideg se lenne mint általában szokott lenni…Miközben magamban tanakodtam a helyzetről, addig egy fiú jött oda hozzánk és felajánlotta segítségét a gólem lehűtésének terén.
-Nos nem egészen normális az ami vele történik, de mondhatni jól van…Igen ez nem olyan rossz ötlet, én is épp egy hűvösebb helyet akartam keresni neki…
A kis gólemnek nem igazán tetszett az, hogy a fiú az árnyékba akarja tessékelni, nem hagyta magát és a jégkrém felajánlása után még duzzogva el is fordult tőle.
~Ez egy buta…
~Aius nincs semmi baj csak segíteni akar neked…
~Akkor is buta…
~Tudod mit inkább menjünk…
Beérve a hűvös árnyékba a fiú be is mutatkozott.
-Örvendek Atoru. Én Desdemona vagyok a kis társam pedig Aisu.
~Az én nevem nem is érdekelte…nem úgy kérdezett, buta…
~Most mi baj?
~Semmi, csak itt van ez a buta…
Aisu még mindig duzzog, talán a tessékelés miatt, de lehet a jégkrém ajánlata volt a baj vagy csak a jelenlegi állapota miatt ingerlékenyebb picit, nem lehet tudni, de eddig nem szimpatizál Atoruval.

//Desdemona//

A kis gólem nem igazán fogadta el a jégkrémet, sőt, mintha még haragudott is volna rám.
- No mi az, kis haver? Talán nem szereted a fagyit? – kérdeztem, teljesen tudatlanul, hiszen mégis csak egy JÉGgólem, és a JÉGkrém is JÉGből van, így nem értem, hogy mi baja lehet.   Az állapota viszont egyre csak romlani látszott, még jó, hogy a gazdájára hallgat, így bementünk az árnyékba. Ott a hölgyemény is bemutatkozott, és a kis társát is bemutatta, akit Aisunak hívnak. Na igen, az ő nevét elfelejtettem megkérdezni. ^^” De sebaj, csak nem haragszik rám.
- Hm… Desdemona… Ez nem valamelyik Shakespeare-mű egyik szereplője volt? - Kérdeztem, mivel nem voltam benne elég biztos. Viszont valahol már hallottam ezt a nevet. Mindegy is, legalább rákérdeztem. Shakespeare-t is régen olvastam, talán majd újra el kéne kezdenem. Most viszont mit tegyek? A gólemje még nincs a legjobb állapotban, így nem hagyhatom itt őket. Viszont… akkor többet megtudhatok az idomárokról! \*o*/
- Mondd csak, Desdemona, már ha megengeded, hogy tegezzelek, milyen… idomárnak lenni? Felelősséggel tartozni még egy személynek, vigyázni, hogy nehogy baja essen? És szoktatok beszélgetni? Az állataitoknak van… személyisége? Érzései? Gondolatai? És ha igen, akkor most mit gondol rólam Aisu? – kérdeztem tőle, habár még ezernyi kérdésem lett volna ezen kívül, de egyelőre nem zargatom, csak ennyivel. Sőt, talán még első nekifutásnak ezt is soknak gondolhatja, hisz számára egy vadidegen játékos vagyok, aki akár még ártó szándékkal is leszólíthatta volna, hogy aztán kirabolja, vagy megölje, vagy valami rosszabbat tegyen vele. Viszont remélem, hogy nem ilyenek a gondolatai rólam. Közben eszembe jutott, hogyha vannak érzései, akkor mit gondolhat és érezhet velem kapcsolatban Aisu, azután, hogy szinte rá se hederítettem.
- Persze ne vedd sértésnek a kérdéseket. – fordultam ezúttal a gólem irányába. – Csak tudod… idomárokkal elég ritkán találkozok, és így sok minden rejtély számomra az idomár és idomítottja kapcsolatáról. – fejeztem be mondandóm, de még valami eszembe jutott. – Tényleg, Desdemona, ha Aisu nem is, te elfogadnál egy fagylaltot? Nem mérgező. – mosolyodtam kicsit, és vártam a válaszát.

Bár Atoru kérdezgette Aisut ő csak duzzogva elfordult tőle. Továbbra sem mutatott semmilyen hajlandóságot arra, hogy jelét adja a pontos bajának vagy akár hozzá szóljon a segítőjéhez. Így végül nekem kellet helyre rakni a dolgokat, de már örömmel látom, hogy jobban van már nem csöpög annyira és szépen lassan múlónak tűnik az eddigi baj.
-Nos tudod….Aisu nem tud enni. Kicsit érzékenyen érinti, ha valaki megkínálja bármivel is, sőt mintha most a szokottnál is érzékenyebb lenne. De nem kell magadra venned ez csak átmeneti dolog részéről.
~Nem átmeneti én nem fogok jóba lenni ezzel a butával…
~Mára elég lesz Aisu rendben, próbálj meg lenyugodni. Emlékez csak vissza én se tudtam rögtön, hogy nem tudsz enni, akkor neki miből kellet volna tudnia?
~Elég feltűnő…
~Nem szállok vitába veled. Felesleges úgy is csak a hisztidnél vagy leragadva.
~Ez nem hiszti! Mi az amúgy?
~Látod, most én is mondhatnám, hogy buta vagy mert nem tudod mi az, hogy hiszti. A hiszti az viselkedés amit most provokálsz és nem egy illő viselkedési forma.
~Én kicsi vagyok, nem tudhatok mindent…Így ne lehetek buta sem és én megkérdezem legalább.
~Hagyjuk rendben.
~Rendben.
Sértődötten elfordul immáron mindkettőnk felől és elvonulva maga csöndességében folytatja a duzzogását. Mivel Aisu már nem nyújtott társaságot, így tudtam rendesen figyelni a fiúra, aki már kérdezett csak én nem érkeztem még válaszolni neki.
-Igen, Desdemona  Shakespeare Othello című művében szerepel. Bár elég rég olvastam már azt a könyvet, nem tudnék most sok mindent mondani a művel kapcsolatban csak röviden tömören az általános leírásokat róla és a tartalmát. De nem is szeretnélek untatni ilyesmivel, meg amúgy is ha rákérdeztél gondolom te is olvastad már a művet.
Majd terelődött a dolog, mikor az idomársággal kapcsolatban kérdezett. Kicsit fogas kérdés ez még nekem is újdonság eme kaszt, még mindig sok mindent nem tudok, de Aisuval kapcsolatban egyre több mindenre jövök rá és ezzel együtt többet is tudok meg a kasztról is.
-Nem gond, hogy tegezel. Miért is lenne gond belőle, hisz ez nem az igazi nevem. De hogy milyen idomának lenni… - elgondolkoztam kicsit, majd folytattam beszédet – Nos, igazából nem tudtam it vállalok azzal, hogy ezt a kasztot választom, de ha újra választhatnék már ennek tudva mit jár vele, akkor is ezt a kasztot választanám. Lehet már rég összeomlottam volna Aisu nélkül. A felelősség pedig, hát gyakran Aisu fele az én életemért, bár ő kötelességnek érzi azt, hogy megvédjen. Néha nehéz vele, de szépen lassan fejlődik és nem csak a szintjére értem, hanem a viselkedésére és a személyiségére is. Beszélgetni szoktunk elég sokat csak telepatikus úton tesszük, te ezért nem hallod mikor beszélünk, de gondolatot olvasni nem tud egyikünk sem. Hogy most mit gondol rólad? – ismét elgondolkoztam, hogy adjam elő a mostani álláspontját Aisunak, hisz nem igen gondolja komolyan, de most ez a véleménye és nem tágít mellőle – Butának tart, amiatt hogy jégkrémmel kínáltad. De ezt nem kell komolyan venned, majd idővel lenyugszik és akkor másképp fogja nézni a dolgokat most megviselte a hirtelen olvadozás és ingerlékenyebb picit.
~Nem fogom másképp látni. Buta marad.
Nem reagáltam semmit a gólemre most épp rajta van a hiszti, nem lehet ilyenkor vele mit kezdeni, hagyni kell hogy lenyugodjon.
-A kérdésekkel semmi gond nincs. Az igazat megvallva én se tudok még mindent az idomár kaszttal kapcsolatban. – majd megkínált fagyival, hozzá téve, hogy nem mérgező, de épp így ébreszt gyanút az emberben a dolog – Persze. Bár azzal, hogy hozzá teszed, hogy nem mérgező csak gyanút ébresztesz az emberben, még ha ténylegesen sem vezényel rossz szándék.
~Biztos mérgezett! nem szabad enni belőle ez a buta még le is buktatja magát.
~Aisu te sem vagy okosabb, ha úgy vesszük. Te több mindent nem tudsz még, mégsem titulál senki sem rögtön butának, mivel természetes az, hogy valaki ne tud mindent ami csak a világon van.
~Én nem vagyok buta csak kicsi még.
~De Atoru sem buta, mert ő sem tudhatta, hogy nem tudsz enni. A gólemek nem mindennapos jelenségek tudhatnád már.
Duzzogva elfordul ismét és kicsit el is távolodik tőlünk, persze nem túl sokat csak pár méter, de legalább már nem olvadozik, hátha vissza tér lassan jó kedve is…

A kis gólem továbbra sem mutatta, hogy barátkozna velem. De nem adom fel, ha eléggé türelmes vagyok, akkor majd csak nem fog így hozzám állni. Aztán Desdemona kisasszony meg is mondja, hogy miért ilyen. Hogy ez miért nem esett le nekem először!
- Ó, már értem! Tehát ezért nem fogadtad el, igaz? Bocsánat, de nem tudtam, hogy léteznek olyan petek is, akiknek nem kell enniük. Mondjuk gondolhattam voltam rá, így sajnálom. – hajoltam meg a gólem irányába. Erre nem gondoltam! Ezért igazán szégyellem magam. De ezen már kár siránkozni, inkább a jövő felé kell néznünk!  Közben Aisu még el is vonult, mutatva nem tetszését. Nem hittem volna, hogy ennyire érzékenyen fogja érinteni az, hogy ezt az apróságot nem tudom. De már bocsánatot kértem, többet nem tehetek. Közben kiderült, hogy jól gondoltam a névválasztásával kapcsolatban, tényleg Shakespeare-től vette a nevet.
- Persze, persze, csak biztosra akartam menni, ennyi az egész. – mondtam. Igazából nem akartam bevallani, hogy igazából csak a filmet láttam, a könyvet nem olvastam. :oops:De ezen kívül azért olvastam Shakespeare-t, csak ehhez nem volt kedvem.  Azután pedig választ kaptam sopk kérdésemre.
- Értem… Jó lehet, hogy mindig áll melletted valaki, aki vigyáz rád. Gondolom ezért is választják sokan az idomár kasztot. Így védekezhetnek a magány ellen, vagy pedig megtudhatják, hogy milyen egy gyerek. Persze a peteket nem kell teljesen úgy kezelni, hiszen ahogy mondtad, Aisu sem olyan, akit félteni kéne, sőt, ő félt téged.  A telepatikus beszélgetésre viszont nem gondoltam, bevallom őszintén. Viszont ez lenyűgöző! Így olyan kapcsolatotok van, ami a többi játékosnak nincs. Ez egyszerűen elképesztő! – mondom neki. Telekinézisre sem gondoltam! Ezekről az idomárokról egyre többet és többet tudok meg.  Ezután pedig végre megtudhatom, hogy mit gondol rólam Aisu. *.* Nos… a válasz kissé meglepett. Habár elfogadható az a magyarázat, hogy még kissé gyerekes a gólem, így ez is elfogadható.
- Rendben, és ne aggódj, az ilyeneket nem szoktam már komolyan venni. ^^ - mondom Desdemonának. Habár egy kicsit még mindig szokott zavarni, ha valaki rosszat mond rólam, de hát ez már nem fordul elő olyan gyakran, így ezt a „butázás”-t sem veszem komolyan. :roll:A fagyis viccem viszont úgy tűnik, hogy nem teljesen ment át, és egyből gyanakodni kezdett. Hülye vagyok! Túl gyorsan megkedvelem az embereket, így előbb kezdek el hülyéskedni, mint kéne.
- Nyugodt lehetsz, nem mérgező. ^^ De hogy teljesen biztos legyél, megeszem. – mondom, azzal megettem. Nem aggódtam, volt még raktáron belőlük, így nyugodtan megkínálhatpm még Desdemonát.
- Ne aggódj, van még fagylalt nálam, így ha kérnél, szívesen adok. Az előbbiért pedig elnézést, de túl gyorsan kedvelek meg embereket, így előbb kezdek el viccelődni. Ez eléggé rossz szokásom, de nem tudok ellene tenni. – vonom meg a vállam. Remélem, hogy nem vesztettem el egy lehetőséget arra, hogy valakivel megbarátkozzak.

//Atoru//

Aisu megsértődött és elvonult. Bár már nem csak Atorura, ha nem rám is haragszik kicsit, mert nem osztottam a véleményét.
-Ugyan nincs miért sajnálkoznod. Aisu amúgy is eléggé hamar magára vesz dolgokat, ezen a szokásán még javítanunk kell, de az meg én feladatom, hogy neveljem. Tényleg nem történ semmi vészes dolog.
A gólem tartotta a viselkedését és már velem se osztotta meg a véleményét, de remélem majd megenyhül kissé.
-Szóval biztosra szerettél volna menni…Nos az idomárság, hát én nem tudom miért válasszák sokan ezt a kasztot, bár lehet tényleg a kis társak miatt van. A kapcsolatunk meg nem hinném, hogy olyan egyedi. Lehet van más idomár páros is akik így kommunikálnak. Nem hinném, hogy ez egy olyan egyedi dolog lenne, sőt így Aisu se szeret másokhoz beszélni, inkább néma marad mintsem mást megszólítson. De ez megint egy másik történet…
Annak örültem, hogy nem vette magára a kis gólem „sértését”, hisz tényleg csak egy gyerekes dolgoról van szó, bár igaz Aisu szemszögéből ez a legnagyobb sértés amit másnak mondhat, mármint gondolhat róla, mert mondani nem mondja…A fagylaltos dolog pedig, nos igen ezek szerint Atoru hamar a bizalmába engedi az embereket én viszont nehezen bízok meg másokban.
-Értem, semmi gond. Én meg pont ellenkezőleg vagyok ezzel, ugyanis én elég nehezen bízok meg másokban…Bár lehet nem csak én jegyeztem volna meg a mérges viccet, de lehet csak én gondolkozom túl mereven.
A következő ajánlatnál Aisu közén állt, nem tetszett neki a fiú és ezt a szúró tekintetével is jelezni próbálta felé. Úgy tűnik ma nem a barátságosabbik oldala van fölényben…

/Desdemona/

A pici gólem véglegesen megsértődött, és szerintem telepatikusan elküldött engem melegebb éghajlatra is. Persze gondom Des-ben van annyi kedvesség, hogy ezt nem osztja meg velem. Persze ez az egész csak egy lehetséges szituáció,  koránt sem biztos, hogy ez az igazság. Lehet,  hogy csak munkálkodik benne a pulykaméreg, és most csak durcázik kicsit. Remélem ez az igaz, és nem az előbbi.
- Tehát... lényegében te vagy az anyukája, igaz? - kérdeztem rá Des-től. Eléggé nagy felelősség lehet egy személyről gondoskodni, és megtanítani megannyi dologra. Én nem vállaltam volna ezt a felelősséget. Egyszerűen nem vagy az a fajta srác,  aki felvállalna egy gyereket. Még barátnőm sincs, hagyjuk már! Nem. Nekem egyszerűen nincs ehhez érzékem. Megmaradok egyedül is.
- Az csak az én véleményem volt, én pedig nem értek igazán az emberekhez. - vakartam a fejem. - De azt tudom, hogy alábecsülöd magad. Minden kapcsolat más és egyedi a saját módján. Így a tiétek is egyedi. - ezen kívül nem tudom, hogy még mit mondhatnék.
- Egyszer azért próbáld meg ezt a bizalmas dolgot. Eléggé érdekes tud lenni néha napján. És így az emberek is előbb esnek túl a kezdeti bizalmatlankodáson. De mint mondtam, nem értek az emberekhez.
Itt befejeztem a mondandóm. Körbe néztem az iteni embereken. Mindegyikük rohan a dolgára, vagy beszélget, vagy... Ez meg?
Kissé meglepődve figyeltem Chifu-t.
- Ő meg mit keres itt? - rökönyödtem meg hangosan is. Gondolom a hangom is meghallotta, mert egyből idefordult. Az arca csak úgy sugárzott.
- Ne haragudj Desdemona, de mennem kell. Máskor talán még folytathatjuk a beszélgetést,  de most sürgős menekülni valóm akadt. - mondtam, és már futottam is. Futás közben előszedtem a teleportkristályom, és már ott sem voltam.

Hachi! *.* Tudtam, hogy meg fogom találni. X3 A képességem sosem téved. De miért menekül? Pedig még integettem is neki, ő pedig nem is figyel. Ezért még bünti jár. >< De vajon miért volt itt? Csak nem? Az a lány. Tuti, hogy ő ferdítete el a fejét. De majd mindjárt beszélek vele. ^^*
- Szia-mia. :3 - szólítottam meg a lányt, a gólemét szóra se méltattam, ő had legyen el magában. - Mondd, nem láttad véletlenül errefelé Hachi-t? ^^ Tudod, kék haj, szexi test,  laza öltözék. :3 Nem ő volt itt veled véletlenül?  ^^* - kérdeztem meg negédes hangon. Várj csak Hachi, ezért még kapsz. Ha a kisbarátnőd tagadni fog, akkor a poklok poklát zúdítom rád. ^^ Persze csak szerelemből. :3

/Chan/

Odamegyek a lányhoz.
-Ha.. Hali.
Egy picit megcsuklik a hangom. Mit is kéne ilyenkor mondani? Csak nem rohanhatom le azzal, hogy szeretnék csatlakozni a céhéhez, vagy igen? Inkább másfele terelem el a témát.
-Nagyon szép füleid vannak, hol lehet ilyet kapni?
Úgyis egész végig a céhének a jelzését figyeltem, talán nem annyira feltűnő ez a bugyuta kérdésem, de engem nem ez érdekel. Mármint nem csak ez.
-Ha jól látom céhtag vagy. Mond csak, mit kell tennie egy hozzám hasonló aranyos kislánynak, hogy bekerüljön egy céhbe?
Végre sikerült feltennem azt a kérdést is, ami most a leginkább izgatott.

Idefordul, ami jó jel. Legalább tudomást vesz rólam, nem úgy mint egyesek az első szinten. Tényleg jó ötlet volt egy másik szinten szerencsét próbálnom. A fülére tett kérdésemre a válasz megalapozza a vidám hangulatomat, így könnyebben tudok majd beszélni a másik témáról.
-Tényleg csinálnál egy olyat? Hű de jó.
kiáltok fel örömömben, talán egy kicsit hangosabban, mint kéne. És majdnem a lány nyakába ugrok, de félúton megállok a mozdulattal, majd a következő pillanatban enyhe pírrel az arcomon fordulok félre.
-Vagyis.. Azt nagyon szépen megköszönném.
Ezzel a mondattal a hangom erejét is lejjebb veszem. A második kérdésemre is válaszol, ezek szerint nem tetted fel nagyon bugyuta kérdést.
-És te ismersz ilyen céhvezért?
Jobban belegondolva ez egy nagyon bugyuta kérdés volt, hiszen az ő céhének is kell lennie egy vezetőjének. Azt hiszem lassan elpirulási versenyt is rendezhetnénk, hisz ő is folyamatosan elpirul a kérdéseimre.
-Mármint.. megsértődne a te céhed vezére, ha írnák neki most egy levelet, arról hogy minél előbb találkozni szeretnék vele?
Remélem örülni fogok a válasznak, és nem küldenek el megint, mint az arénában eddig oly sokszor, amikor csak egy békés párbajra akartam invitálni a másikat. Timidus a nagy szintkülönbség miatt se hagyott ott szó nélkül, ezét elhatároztam, ha törik, ha szakad bekerülök abba a céhbe, amelyikben most ő és Shu vannak. De ehhez tudnom kéne, hogy hívják az illetőt, akinek írnom kéne azt a bizonyos levelet.
-Ha már itt tartunk, kinek kéne címeznem azt az üzenetet. Mert anélkül biztos nehezen tudnám megírni, ugye?
Miért teszek olyan kérdést amire tudom a választ? Talán erre a kérdésemre soha nem kapok választ.

-Világoskék.
Vágom rá azonnal a szín kérdésre.
-Hogy milyen fazonú? Miért abból több is van?
A cicáknak nem mind ugyanolyan fülük van? Pedig én azt hittem.
Mi olyan meglepő, hogy ennyire kikerekedtek a szemei? A hátam mögé nézek, hátha mögöttem van valami, amin meglepődhetett, de semmi különös sincs mögöttem. Akkor én mondtam volna valamit, amin ilyen sokat kéne gondolkoznia?
A vállamra próbálja tenni a kezét. Ilyenkor az emberek valami nagyon fontosat akarnak mondani, ugye? Engedem hogy a keze a vállamhoz érjen, és ebben a pillanatban megremegek egy kicsit. Nagyon régóta senki sem ért így hozzám. Igazából több mint másfél éve senki sem ért hozzám. Elszoktam ettől az érzéstől.
Vajon miért ne lenne szükség a levél megírására? Talán már nincs a céhükben elég hely? Vagy senki sem szeretne velem egy céhben élni? Tudtam én, hogy nem lehet akkora szerencsém a céhbe lépésnél.
-Chan.. Cherry, mint a cseresznye?
És mint kiderült, ö a céhének a vezére. Akkor ezért nincs szükség a levelezésre. De már azt is tudom, hogy hívják a céhet Young Justice. Az valami olyasmit jelenthet, hogy fiatal igazság. Mintha csak nekem szánta volna a sors.
Odanézek a helyre, amire mutat. Egy cukrászda, az sütit jelent, és az igazat megvallva egy picit, mintha tényleg éhes lennék. Bólintok egyet.
-Persze ráérek. Nagyon sok időm van.
Miközben elindulunk a cukrászda felé, nagyon olyan érzésem van, mintha elfelejtettem volna valamit. A lány felé fordulok, és azt hiszem rájöttem hogy mit is felejthettem el.
-Egyébként én Shino Kannami vagyok, vagy csak egyszerűen Shakan.
Mutatkozok be egy kis megkéséssel.

-Szóval világoskék. -ezt még gyorsan felírom, majd csak utána folytatom. -Persze. Van kerekebb, hegyesebb, szélesebb, bojtos. Egy vadmacskáé például ilyen hegyes... -mutatok le Álomkelőre, aki máris hegyezi a fülét, hogy minél jobban lehessen látni. -...de például egy tigrisnek vagy oroszlánnak már kerek füle van.
Bár ebből már ki is lehet találni, hogy én a vadmacska és házimacska fazonját szeretem jobban, azt, ami általában elterjedt odakint is az animeconok és hasonló rendezvények nyomán. Bár most nem akarom rögvest millió információval megbombázni a lányt, ezen kívül tegyünk mindent sorjában. Most egy kis süti és beszélgetés, és ha tényleg szeretné, elküldhetem számára életem második céhbe lépési kérelmét. Az első Jade volt, vezérségem első napjaiban, de azt az örömet még beárnyékolta a megannyi szégyen és gyász, ami ért minket akkoriban. Ezen kívül őt Shukaku hozta elém, mint már letesztelt jövendőbeli tagot, én pedig bíztam az ösztöneiben, sikeresen.
-Nem serri, szeri. -mosolygok és próbálom érthetőbben mondani. -Csanszeri ^^
Végül megindulunk a sütiző felé, és mivel nincs nagy tömeg, bőven akad hely a számunkra, ahova le tudunk ülni. Hagyom, had válasszon asztalt, ha szeretne. Nos, legalább van rá időm, hogy alaposabban megjegyezzem a nevét; Shakan. Rögvest eszembe jut Cearso, akinek első dolga volt egy papírra felírni a nevemet, erre nekem viszont most nincs különösebben szükségem. Ha majd céhtag lesz, akkor is látom a nevét, ha csak ránézek a tagok listájára, és hamar rögzülni fog, hogy ki is ő.
Amint leülünk - akár ő választ, akár én -, alig egy perc múlva meg is jelenik egy pincérlány a határozott feladattal, hogy felvegye a rendelést. Shakan-ra mosolygok, miszerint nyugodtan kezdje ő; most ő a vendég ^^

Tényleg komolyan gondolja, ezt már látom abból, hogy lejegyzi amit mondtam. Már most örülök, hogy milyen szép kék fülecskéket hordhatok majd, ha a céhbe nem is kerülök be. Ezt a tartozást mindenképp le fogom rendezni rajta valahogy.
A magyarázkodás közben rámutat a mellette lévő állatra.
-Jé, van egy kisállatod is? Észre se vettelek, te aranyos kis jószág.
Guggolok le az állatkához.
Mi a neve, ha meg szabad tudnom?- Kérdezem a lányt.
És a magyarázatból azt is megtudom, hogy ez a kis aranyos egy vadmacska. Bár nem tudom mi a különbség egy rendes és egy vad cica között. Talán a nagysága? Inkább nem kérdezek rá. Nem akarom magam butának feltüntetni. Ha egyszer céhtag leszek, akkor úgyis rájönnek mennyire hiányos az ismeretem, nagyjából mindenből.
-Van valami köze ahhoz, hogy ők nagyobbak?
Mármint a tigris meg az oroszlán a vadmacskához képest.
-Csan-sze-ri.
Ismétlem a lány után. Pedig szerintem a Chancherry is egy nagyon szép név lenne ennek a lánynak.
Odaérünk a cukrászdához. Alig vannak, pedig azt hittem itt is legalább akkora tömeg lesz, mint a Kezdetek Városában található cukrászdákban. De nekünk ez csak jobb, mert sokkal több üres asztal van. Mivel Chanszeri nem választott asztalt, ezért én teszem meg helyette. Egy, az ajtóhoz közeli asztalt választok, olyan helyen hogy a bolt ablakán keresztül jól láthatóak legyenek, a város épületei. Nem is kell olyan sokat várnunk, már itt is a pincérlány, aki türelmesen vár ránk. Chanszerire nézek, aki bátorítóan mosolyog, így nyugodt szívvel rendelek, amint rájövök, hogy milyet kérek.
-Én egy cseresznyéset kérek.
Mondom végül a pincérlánynak.

~Szervusz Álomkelő, nagyon szép neved van
Próbálom megismételni a vadmacska mutatványát, és ha nem reagál, akkor elismétlem az egész mondatot hangosan is.
Közben elindulunk a cukrászda felé, és végighallgatom a kérdésemre adott választ. Biztos nagyon sokat tud a macskákról ez a lány.
A sütizőben elfoglaljuk a jól megérdemelt helyünket, és a pincérlány is gyorsan felveszi a rendelést, és nem kell sokat várnunk, már meg is a rendelt édességek.
Mielőtt elkezdenék mesélni visszamosolygok a lányra.  
-Mit is kéne magamról mondanom?
Teszem föl a kérdést, hogy több időm legyen gondolkozni.
-A lovag kasztot választottam, hogy megvédhessek másokat.
Remélem nem lesz baj abból, hogy a leendő céhvezéremnek elmondom a kasztomat. Egyébként se értem mire ez a nagy titkolózás.
-Szeretnék minél előbb kijutni, hogy minél előbb újra találkozhassak a családommal.
-Még csak alacsony szintű vagyok, mert sikerült úgy eltévednem az erdőben, hogy nagyon sokáig nem tudtam kijutni onnan. Ha a bátyus nem talált volna rám és kísért volna vissza a Kezdetek Városába nagyjából másfél hete, akkor talán még most is abban az erdőben bolyonganék.
-Nemrég küzdöttem valakivel a céhedből, aki azt mondta hogy nagyon jól küzdök, csak fejlődnöm kell még egy picikét. Nem biztos, hogy jól emlékszem a nevére, de szerintem Timmódusznak hívják.
Nagyjából ennyit tudok mondani magamról, de még nem hagyom abba a beszédet, mert eszembe jut valami fontosabb.
-Vadmacska, világoskék vadmacska füleket szeretnék. Mennyi ideig tartana megcsinálni?
Elgondolkozok egy kicsit.
-Azt hiszem nincsen másik kérdésem.
Ha eszembe jut még valami, azt úgyis meg tudom majd kérdezni, nem igaz?
Miközben várok a válaszra belekóstolok az előttem nyugvó sütibe. Nagyon finom.

Szóval ez a fajta kommunikáció csak az egyik irányba működik, milyen kár, pedig vicces lenne, ha tudnánk így beszélgetni.
Egész nyugodtan mondom el a lánynak a történetemet, és a reakcióira, annak rendje és módja szerint válaszolok is.
-Nem történt semmi vészes, szerencsére.
Talán tényleg csak a szerencsén múlott, hogy nem futottam bele pár erős lénybe vagy egy rossz szándékú játékosba. Nem tudom, hogy akkor mit is tudtam volna tenni.
Szóval az a tollas sárkány nem csak velem volt ilyen kedves, én is örülnék egy ilyen társnak.
Amikor azt mondja, hogy nem kell sokat várni a fülek elkészítésekor, hirtelen sürgetni kezdem a lányt.
-Akkor induljunk minél előbb.
Minél előbb érünk haza a céhbe, annál előbb lesz meg a szép új fülecském.
Igen haza, mert most már végleg eldöntöttem hogy ebbe a céhbe akarok csatlakozni. Már csak meg kell várnom, hogy megkapjam az invitálást. Nem is kell sokat várnom, elkezd matatni a menüjében és pá másodperc után megjelenik az üzenet. Elolvasom, majd habozás nélkül nyomok rá az elfogadás gombra.
-Persze előtte együk meg a sütiket, ha egyszer már megrendeltük, vagy szerinted el lehet őket vinni?
Mutatok rá az előttünk fekvő tányérokra, és ha rábólint akkor felkapom a tányért a süteménnyel és elindulok kifele. Nem véletlenül választottam az ajtóhoz legközelebb eső asztalt. Így sokkal gyorsabban kint tudok teremni az utcán és elindulni a megfelelő irányba. Olyan gyorsan megyek, amilyen gyorsan csak tudok, de rájövök hogy fogalmam sincs merre kéne keresni a céhet.
ööö, melyik szinten van a céhetek? A céhünk.
Ezt azért jó lenne tudni. És olyan jó érzés volt kimondani, hogy a céhünk.

Ez a szemcsillanás, mikor megmondtam neki, hogy csak haza kéne menni és kész is lenne a pár cicafül, szinte megolvasztja a szívem, akár csak a tűz a margarint :F Ez a hasonlat is csak azért jutott eszembe, mert tegnap sajtszószt készítettem tésztával. És egyébként is olyan szép látvány a valóságban is, ahogy olvad a vaj és a margarin... csak az illatukat nem bírom már annyira ^^;
Nálam még jóval hátravan a süti kövérebb része, de nem bánom, ha most félbe kell hagynom a lányka miatt. Bólintok, hogy persze, véleményem szerint elvihetjük őket, de mikor felpattan, azért felemelem a kezem.
-Nana, nyugi. Először rakd el. És még fizetni is kell, egy perc, sietek ^^
Az inventory-ba állítom a félig megevett sütit - elméletileg úgyis kell neki 24 óra, mire szétoszlana pixelekre -, majd a pulthoz lépek és jelzem a fizetési szándékot. Szerencsére egy NPC-vel gyorsan lehet dolgozni, és amint megszabadultam a kellő aranytól - meg némi plusztól az elvitelért cserébe -, mosolyogva visszalépdelek a lányoz.
-Na most mehetünk ^^
Szinte már szalad is, mintha szárnyakat növesztett volna. Nagy örömmel a szívemben nézem a céhjelvényt az életcsíkja fölött, míg hosszú léptekkel igyekszem lépést tartani vele, amíg meg nem torpan. Nem tudom megállni kuncogás nélkül, ahogy kérdez, olyan aranyos, hogy szinte meg kell zabálni *.* Ismét megérintem a vállát, ezúttal ölelve.
-Az első szinten, Kezdetek Városa, északi rész. Úgy néz ki, mintha fák nőtték volna be, és rengeteg tornya van. Mindjárt meglátod.
Elnavigálom a teleportkapuhoz, majd belépünk és kiejtem az úticélt. Már a városban magabiztosabban mozogva indulok a célunk felé, és mikor odaérünk, kíváncsian lesem Shakan reakcióját. ^^

//Ha gondolod, ezután válthatunk topicot, akár az északi részre, akár a céhházba //