Mirouki Vs Jun

- Köszönöm .Végre egyszer valami dicsértet is kapok tőle a mai napon jól eset teljesen feldobódtam tőle  és
örültem hogy ő is vissza kapta a kedvét. -Remélem is, nem sokan láttak így de egyszer mindent ki kell  próbálni
még ha többet nem is fordul elő. Válaszoltam neki jó kedvűen. Teljesen elfáradtam a legszívesebben most az ágyamba lennék vagy egy fa kellemes árnyékába de még ezt le kell játszani. -Pedig az elején meglepett furcsálltam is hogy üdítőket varázsolsz. A beszélgetés közbe hirtelen szájon vágta magát mint aki a titkos páncélajtajának a kódját hangoztatta volna. -Hé nyugi nem lehet akkora titok a képességed és nem is izgat ha nem mondod el egy szer úgy is rájövök. Feleltem viccelődve de igazat mondva mert a sajátom jobban érdekelt vajon mit tudok de egyszer annak is eljön az ideje. -Az enyémre lennék kíváncsi csak sikerül előhoznom egyszer és akkor rögtön megosztom veled miután ki próbáltam a szerencsétlenen aki kihozta belőlem. Feleltem neki barátságosan.
Ismét lassabbnak éreztem az időtelését valószínűleg az adrenalin miatt ha van itt egyáltalán olyan.
Eszembe jutott a mai nap  minden pillanata eleinte vadászni akartam menni de találkoztam egy kislánnyal aki miatt elvertek megfuttattak  és most az életemre tört  de mégis a legjobb napom mióta ide kerültem.
Míg én elbambultam Jun már támadót mire észbe kaptam már a fejem mellet volt a pengéje de nem éreztem semmit nem ütött meg. -Mi történt ? Csak nem elvétette nem innen még egy csecsemő is betalál, aztán jött az ajánlata hogy hagyjuk abba és legyen döntetlen. -Megráztam a fejem. -Nem megérdemled minden szempontból jobb voltál nálam. megfogtam a kezét amibe a fegyvere volt majd a gyomromba szúrtam vele az életem egyből elindult lefele
aztán már csak a vesztetem feliratot láttam magam előtt, nem is láttam mit szolt hozzá egybeöl hanyatt vágódtam és elhelyezkedtem a földön.
- Ügyes voltál meg érdemled a fagyit, de remélem azért nem haragszol? Szóltam neki nevetve.
-Jó kis csatavolt de elfáradtam

Pontok:

A fegyvert jó erősen megmarkoltam, elég közel tartottam a nyakához, de inkább csak megfélemlítés mint támadás miatt. Nem vagyok olyan gonosz, hogy csak úgy ledöfjem szegényt, főleg mivel csak úgy jutottam ilyen közel hozzá, hogy nem figyelt oda.
- Nem igaz, csak kicsit magasabb szinten állok, és így is megizzasztottál, habár...az igaz, hogy ÉN vagyok a legjobb... de megengedem, hogy te legyél a második... - kicsit elkuncogtam magam, az első döntetlenem, felér egy győzelemmel ez az érzés. Majd egy meleg férfi kezet éreztem a kezemen. Mégis mit művel? Lassan leemeli a nyaka tájékáról, szóval belement a döntetlenbe. Ez megnyugtató. Akkor már csak a fagyit kell elintézni. De a kezem még mindig fogja...
- Mit csiná... - majd hatalmas erővel beledöfte a fegyverem a saját hasába. - HÉÉ Ezt miért csináltad? Mi lesz ha meghalsz?! - kiáltottam rá. Közben felvillant a győztes felirat. - Én ezt nem fogadom el! Döntetlen lett, mert csaltál. - pedig minden olyan jól ment, erre csak úgy beledöfte magába a fegyvert, az én csodálatos fegyverem. Kicsit feldühített, egy ilyen győzelemmel még dicsekedni sem lehet. Hátrébb léptem egyet, én is elfáradtam ahogy ö is. Képes lennék itt helyben elaludni, de nem teszem. Nekem van egy puha ágyacskám ami csak rám vár.
- Egy ebédért cserébe, megbocsájtom amit most tettél...- fordultam felé felfújt arccal, nem hagyom hogy csak úgy megússza, senki sem használhatja az én fegyverem ilyesmire főleg nem ha ép egy visszautasíthatatlan ajánlatot teszek. De valahogy a csatától eltekintve egész jól érzem magam, kellemes nap volt. Az ebéd finom volt, a séta kellemes, az erőpróbával sem volt sok baj egy kis apróságot leszámítva...és még meg is mentett..
- Oh tényleg majdnem elfelejtettem. - elé álltam és egy lágy meghajlás éppen csak egy pillanatig - Köszönöm... - kicsit kipirult arccal, a lehető leghalkabban ahogy ember beszélhet, és kicsit elhadarva de megköszöntem amiért kisegített a bajból. - fáradt vagyok, majd legközelebb behajtom a közös fagyizást. - nyújtottam ki a nyelvem majd elindultam a park kijárata felé, pár lépés után megálltam és visszanéztem - Aztán meg ne halj addigra, még tartozol egy rendes visszavágóval is! De addigra a képességedet is látni szeretném. - majd integettem neki és tovább álltam. Ma már csak az ágyam érdekel semmi más. Oh mennyi minden kimegy ma a fejemből, lenyitottam a listát, és elküldtem neki egy barát felkérést, ez lesz a jutalma. Most már pihenhetek.

//Köszönöm a párbajt :3 Nagyon élveztem.//

Eléggé mérges lett amiért a gyomromba mártottam a fegyverét de nincs mit tenni meg érdemelte a párbajt nem lehetett ez másként, minden szempontból megnyerte.
-Ugyan ne idegeskedj megérdemelted ezt te nyerted, és ne félts annyi életem maradt hogy még azt a három fickót is legyűrném. Mondtam neki viccelődve hogy megnyugodjon .-És nem ezt nem nevezném csalásnak hisz te nyertén ha én csalok akkor nem egy vesztettem üzenetet kaptam volna. Már megint kijött egy két ér a fején, féltem hogy újra kezdi
a csatát és addig kínoz még el csillogok nevetgéltem magamba a földön.
-Egy ebéd rendben van ha jobb kedved lesz és utána még a fagyit is én állom szóval keres egy jó helyet nem szoktam fagyizóba járni. Felfújta az arcát mint egy gömbhal ez még jobban megnevettette ugyan olyan mint az az állat aranyos de egyben a leghalálosabb is .
Az következő pillanatba meghajolt előttem  és elvörösödve köszönte meg a napot amit együtt töltöttünk
talán ez volt az első nőies gesztus tőle . Gyorsan én is fel ugrottam és udvariasan meg hajoltam és szintén meg köszönöm ezt a napot.
-Rendben van én is elfáradtam meg nem is szeretem annyira . Néztem ahogy elhalad majd viccelődött  a következő párbajjal, amit szintén vártam de most csak biccentemet a fejem hogy benne vagyok.
Elindultam haza mégis csak az ágyamba kéne aludni akár mennyire kellemes itt, haza felé jött egy levél
hogy barátnak jelöltek amit természetesen elfogattam.

//Én is köszönöm úgy szint élveztem //