[Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

//Oh, bocs, a levél tartalma rész azt hittem, csak Snowra vonatkozik //

-Ma nincs itt senki. Hugi, miért van ez? Miért nem akar senki sem játszani velem?
~Mert utálnak.~
-Te is utálsz?
~Én mindenkit utálok. Téged is.~
-Szeretsz egyáltalán valamit?
~Igen. A közös hobbinkat.~
-Akkor csináljuk?
~Ha találsz valakit, akin űzheted...~
Azt már nem mondom ki hangosan, hogy unom, de tudom, hogy Hugi így is megértette. Csak épp nem érdekli őt. Az elmúlt napokban olyan sokminden történt velünk, hogy úgy érzem, valaminek változnia kell, de a Hugi nem akarja, és ha valamit nem akar, akkor azt nem teszi meg. Ő már csak ilyen, sosem fog megváltozni, én viszont igen, ez tuti!
Ma valahogy nincs is olyan beszédes kedvében, mint eddig. Az utcán is alig jár pár ember, és végül egyiket sem érintem meg a képességemmel. Semmi kedvem hozzá. Hugi egykedvűen hümmög ennek láttán, de nem reagál semmit. Kicsit örülök, mert nem akarok megint kikapni tőle, de pihenni is szeretnék, és úgy tűnik, ahogy az előbbit is, ezt is jól tudja, és kivételesen talán el is fogadja.
Eleve olyan hülyén érzem magam.
Végül beszaladok egy sikátorba, a falnak vetem a hátam és eltöprengek.
-Hugi...?
~Miaz?~
-Én félek.
~Akkor féljél.~
-De valami történni fog!
~Szóval sem mondtam, hogy ez nem igaz.~
Csúnya, gonosz Hugi, sosem segít normálisan. Unalmamban egy kővel kezdek játszadozni, amíg egy árnyék nem magasodik fölém.
Jaj.
-Szia. -köszönök neki, miközben elejtem a követ. Oh, ugye nem valami rossz bácsi? El tudnék menekülni, meg most éjszaka Hugi is velem van, de azért nem lenne jó, ha rossz bácsi lenne.
De a bácsi csak meghajol, mond valamit, és átad egy levelet, aztán elvonul. Nem rossz bácsi. De ez meg mi? Kibontom a tekercset, és amennyire csak tudom, elkezdem olvasni.

A Noctarcana Circus sok szeretettel várja látogatóit! Pontban éjfélkor a Kezdetek Városának főterén! Ne késs el! Keresd Melvát! Aki eljön busás jutalomban és felejthetetlen látványban részesül!
És ne feledd... A titoktartás mindennél fontosabb...
Éljen a Hajnal!

-Hugi, mikor van éjfél?
~Mindjárt~
-Akkor futi! -indulok neki, de még jó, hogy nekem a főtér a vadászterületem, és sosem hagyom ott messzire. Vajon találkozom még más-más emberekkel?

Nya, ez az átkozott eső! Esőben alig lehet csinálni valamit, ráadásul nagyon utálom a nedves időt. Regina is rühelli, de nem azért, mert a macskák nem szeretik a vizet, hanem azért, mert nem szeret egy helyben maradni az eső idején. Ősz van, és ilyenkor itt ez a sok-sok esőzés is.
- Papa, azért van egy-két jó dolog is az őszben. - szólt Regina, mikor látta, hogy eléggé csüggedek az idő miatt.
- És mi az? - kérdeztem.
- Az, hogy itt ez a sok összekotort levél, amiben játszhatok, másrészt meg... ősz vége van.
- És azzal mi van, ha ősz vége van?
- Jajj, hogy lehetsz ilyen buta, papa?! Hát az őszt a tél követi! És már ősz vége van, és mindjárt lehull az első hó!
Mintha villám csapott volna belém, úgy kaptam fel a fejem. Hogy lehettem tényleg ilyen buta! Nya! Hiszen az őszt a tél követi, és már ősz vége van! Én meg persze észre se vettem... Regina tényleg okosabb nálam. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt lesz mindjárt a tél, amit aaaaaaannnnnnnnnyira imádok! Fagy, dér, jég, hó, hóember, hógolyó-csaták, hóangyalkák, karácsony, Jézuska, Mikulás, szilveszter, vízkereszt, valentin-nap! Imádom ezeket a dolgokat, amik a decemberhez, januárhoz és februárhoz tartoznak!
Ettől olyan happy lettem, hogy cicapofával betoppantam a Sweet Dream cukrászdába, ahol vidám mesékkel és a bájos pofimmal vidítottam a lányokat. Srácokra aligha hatottam, bár mintha a fiatalabbak is velem örültek volna, csak nem merték kifejezni az idősebbek előtt. Biztos azért, mert ha velem örülnek, akkor a nagyobb srácok megverik, mint ahogy engem szoktak. De szerencsére nem ütköztem balhéba általuk, ellenkezőleg! Mindenki tök boldog volt velem együtt, már akik. Pénzem ugyan nincs sütire, mert egy fegyverre ráment az amúgy is kevéske pénzem háromnegyede, de nem volt probléma, mert az egyik lány meghívjon sütire. Aztán még voltak páran, akik szintén szórták értem a pénzt a cukiban, és még csak nem is kellett kérnem, vagy a bájommal elérnem akaratomat, és ráadásul Reginának is jutott a kedvenc sütikéinkből... ez maga a mennyország, nyááá!
Egész végig vigyorogtam és doromboltam, még akkor is, mikor Reginával mindketten elégedetten léptünk ki a cukiból. Mindketten fullhappyk voltunk, és ráadásul az idő is biztos velünk örült, mert éppen nem esett.
Nya, milyen jó volt az a cukis kitérő... vagy betérő! Engem minden lány imád, mert bájos vagyok és aranyos macskafüleim vannak!
Aztán hirtelen a semmiből a képembe állt egy elfedett sonka. De akárhogy is nézem, rájövök, hogy ez nem egy sonka, hanem egy *cicciolino köpenyben és maszkban.
- Nyáááá, a mindenit! - csodálkozom. - Ez aztán a meglepetés! Az előbb még nem is volt itt! Hogy csinálta? Nekem is megtanítja?
Regina elém állt, hogy szemmel kísérje a dagi maszkost, aki ezalatt a kezembe nyomott valami szebb napokat is látott papírfecnit, miközben meghajolt előttem.
- Tessék fiú, vedd ezt el. Egy levél az úrnőtől... - mondta.
Azzal eltűnt alig pár fordulattal, pedig csak odébb állt. Regina csodálkozva, én meg ámulva néztem a hűlt helyére.
- Hűűűű... én is akarok ilyet! - lelkendeztem.
- Megnézed, mi van a papírban, papa? - szólalt meg Regina, miután úgy látta, hogy megszólalhat.
- Ja, nézzük meg!
Felbontottam a pergament, amin ez állt:





- Cirkusz? - pislogtam. - Cirkusz! Nem vagyon szeretem a cirkuszokat, mert ott kényszerítik a tigriseket, oroszlánokat és a többi állatokat mindenféle trükkre csak azért, hogy szórakoztassák a nézőket! Bár a bohócokat azokat szeretem!
Regina a hallottaktól összerezzent.
- Ne jusson az eszedbe odaadni a cirkusznak, papa! Én egy harcos Vadmacska vagyok, nem szórakoztató eszköz!
- Ne aggódj, nem foglak odaadni nekik. - kacsintottam neki. - Te az én petem vagy, és akkor se adnálak ki a kezemből, ha száz szintet vagy Aincrad összes pénzét nekem ígérnék érted.
- Olyan jó, hogy te vagy a papám, és nem valaki más. - nyugodott meg Regina. - De akkor most megyünk erre?
- Muszáj lesz, hiszen meghívtak, és a meghívást udvariatlan dolog elutasítani! - magyaráztam el olyan módon, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog.
Azután az egész délutánt és a fél estét városban való borongással töltöttük. Mikor már az óra fél tizenkettőt ütött, jeleztem Reginának, hogy egy időre búcsút veszünk a Bianka néni üvegházától, mert éjfélre ott kell lennünk a főtéren.
Nyo, időben ott is voltunk, de rajtunk kívül csak egy nálunk tapasztaltabbnak tűnő lány futott be, más nem igen volt még errefelé. Tök jóóóóó, ezek szerint nem csak én és Regina lettünk meghívva, hanem még egy másik lány is.
Nem cicóztam, a szokásos bájos cicapofával odamentem hozzá, hogy köszöntsem.
- Nya, szia! Snowcat vagyok, de szólíts csak nyugodtan bármilyen becenévvel. - mutatkoztam be neki udvarias meghajlással. - Ő meg itt Regina, a Vadmacska, azaz hópárduc, vagy keverék... te is találkoztál azzal a kövér fickóval? Ki az a Melva szerinted?

*olaszul a ciccio kövért jelent szép kifejezésben, a hozzá fűzött "lino" szó kicsinyitő képző férfinemben. Női nemben így hangzana másrészt: ciccolina

-Még egy sört.
Unottan pillantottam a rajzomra, amin már csak egy utolsó húzás hiányzott ahhoz hogy elkészüljek. Egy páncélos troll, fogalmam sincs hogy honnan jött az ötlet, de mióta ebbe az ostoba játékba vagyok bezárva, csak hasonlókat tudok rajzolni. Egy fehér albínó farkas, ork buzogánnyal és egy szajha aki épp tőrt szorongat. Ha a szobatársam meglátná ezeket, minden bizonnyal azt gyanítaná hogy titokban Gyűrűk Urát olvasok és Gandalfot mesteremmé fogadtam. Höhh!
Éppen elhatároztam hogy azt a bizonyos utolsó vonalat meghúzván befejezem a rajzot, amikor hirtelen az arcomba tolta kedves kocsmárosunk a megrendelt sörömet. Alacsony, köpcös és eléggé bűzös emberke volt, de még mindig jobb ez a fogadó mint a többi. A nagyobb helyeken ostoba játékosok bizonygatják merev részegen hogy a mai napon épp mennyi mobot csaptak le, tegnap hány sört ittak meg, és a többi marhaság. Valószínű, azért nem igazán volt kedvem egy ilyen helyhez, mert a tegnap estét pont hasonlóban töltöttem. Ahol aztán, néhány kör után valami kövérkés kocka sráccal belementem hogy ivóversenyt rendezünk, bár kissé aljas voltam. A srácon látszott hogy már eléggé a mennyekben jár, így könnyedén döngöltem a földbe pár kör whiskey után. De nem, nekem ez nem volt elég, még sörrel is öblítenem kellett, így az lett a vége hogy a kocsmában elaludtam, és reggelre mindentől rohadtul elment a kedvem.
Körbepillantottam a helyiségben és mélyen magamba szívtam a dohos szagot. Mindig így képzeltem el egy fantasy kocsmát. Alacsony, kövér és büdös pultus, két sejtelmesen beszélgető játékos és egy félkarú kártyás npc aki a mai nap folyamán háromszor is felajánlotta hogy pókerezik velem. Inkább kihagytam, lehet hogy csak egy keze van, de ez egy istenverte játék, itt még ő is képes lehet csalni. Amúgy se vagyok nagy szerencsejátékos, kivéve ha számít az is mikor pár évente feltettem egy kevés pénzt valami nagyobb focimeccsre. Fele-fele arányban nyertem általában, és akkor is csak annyit hogy ne legyek mínuszban, szóval eléggé elment tőle a kedvem.
Éppen elkezdtem ízlelgetni a sörömet, amikor valami maszkos arc bukkant fel, és valami úrnőről magyarázott, mikor átadott egy levelet. Felvont szemöldökkel futottam végig rajta, de mire rápillantottam volna a levél hordozójára, az már eltűnt. Cirkusz, nagy jutalom, titoktartás, éjfél? Nem túl bizalomgerjesztő, de egy nyomorult XP pontot nem fogok szerezni életemben ha csak kocsmákban ücsörgök. Vagy fogadókban. Ugyanaz, nem?
-Ned!
A kígyómért szóltam, aki az éppen leeresztett kezemen hamar fel is kúszott a nyakamig. A lehető legjobb petet fogtam ki vele, sosem mozgolódott, mindig nyugton pihent a vállamon vagy a földön, így épp csak annyit kellet törődni vele hogy minden nap kivittem valami rétre nyúlra meg hasonlókra vadászni. Jobban átgondolva, tetszett is. A kígyóknak mindig volt valami különös tiszteletet parancsoló, hideg, talán félelmetes kisugárzása, és ez Nedben többszörösen is ott volt. Valahogy, akármilyen nyugodt is volt, tudtam hogyha igazán feldühítik bárkinek átharapná a torkát. Ez pedig különösen bizarr, de nekem valahogy tetszik. A kígyók képesek egyedül hidegvérrel gyilkolni minden esetben, talán ezért is félnek tőlük annyian.
Közben fizettem, és Neddel a nyakamban indultam a főtér felé. Jöjjön, aminek jönnie kell.

Nagyokat pislogva ébredtem fel Chan mellett a fogadóban. Szép nap volt tegnap, na, ma pont az ellentéte. Hideg, nyirkos, mintha bármelyik pillanatban rám szakadhatna az ég. Megfordultam hát párom felé, hátulról átöleltem, adtam egy kis puszit a nyakára, amit kis nyammogással fogadott és aludt tovább. Nem akartam felébreszteni, így kiírtam neki egy üzenetet, hogy bemegyek a városba körbenézni, hátha találok egy küldetést, amit majd ketten együtt megcsinálhatunk.
Hamar ki is léptem a hidegbe, Majd elindultam egy hirdetőtábla felé, majd belebotlottam egy régi ismerősbe, aki egyszer eligazított, mikor eltévedtem itt a városban. Mivel elkezdett esni, berohantunk egy cukrászda eresze alá /ha jól láttam, a neve Mákos Rétes/, hogy ne ázzunk meg. Hamar el akartam köszönni, hogy még Chan ébredése előtt visszatérjek, csinálhassak neki reggelit, de az illető, akinek még csak a nevét se tudtam, megállás nélkül beszélt. Udvariasságból hallgattam, bár már az agyamban a pumpa az egekig szökött, de nem vette észre. Az eső viszont egyszer csak elállt, én pedig rögtön elindultam, miután szavába vágva elbúcsúztam tőle, halaszthatatlan dologra hivatkozva. Istenem, már azt hittem, sose lesz vége.
Ekkor hirtelen, egy súlyos, nagydarab fickó / vagy nő? / állt elém, valami igénytelen ponyvában, csuklyásan, maszkkal fedve arcát. Érdekes, ennyire elrejteni magát még senkit se láttam.
Hirtelen kinyújtotta a kezét, miután végrehajtotta talán élete egyik legmélyebb meghajlását, majd így szólt:
- "Egy levél az úrnőtől, uram."
Én is meghajoltam kissé, inkább biccentettem, majd elvettem tőle a tekercset, aztán csak egy villanást láttam, az alak pedig sehol. Gyors. Nagyon gyors.
Elővettem a papírdarabot, hogy jobban megnézzem, melyen a következő szöveg állt:

"A Noctarcana Circus sok szeretettel várja látogatóit! Pontban éjfélkor a Kezdetek Városának főterén! Ne késs el! Keresd Melvát! Aki eljön busás jutalomban és felejthetetlen látványban részesül!
És ne feledd... A titoktartás mindennél fontosabb...
Éljen a Hajnal!"

Éjfélkor...milyen érdekes. És pont egy cirkuszba? Hogy fogom én ezt elmondani Channak? Útálja a cirkuszokat, ha jól emlékszem.
Egyértelműen titokban kell tartanunk, ez EGYÉRTELMŰEN a papírra van vésve. Sebaj, majd megoldom valahogy.

Este fél tizenkettőkor, mikor már szerelmem az ágyban aludt, a fárasztó napi vadászatunk után, kiosontam az éjszakába. Elindultam a Főtér felé, folyamatosan figyelve a körülöttem zajló dolgokat, hátha észreveszek valami furcsaságot, de semmi. Se egy furcsa nesz, se egy sikoly, csak a Főtér normális éjszakai zaja.
Körbekérdezek pár ott lévő embert, nem láttak-e egy Melva nevű embert, de nem láttak senki ilyesmit, még csak a közelben sem, így hát leültem egy közeli padra, várva az éjfél eljöttét, miközben gondolkodóba estem, vajon milyen feladatok várhatnak rám.

Hugi, kik ezek az emberek és miért vannak itt? Ugye nem fognak bántani?
~És akkor mi van? Visszabántod őket, és meg van oldva.~
De ma semmi kedvem ahhoz, hogy bárkit is bántsak.
Nagy levegőt veszek, nyugalom, ha nem gondolok rá, nem fog senki sem bántani. Mindenesetre távolabb maradok a kis csoporttól, nem szólok senkihez, úgy tűnik, mások se szólnak hozzám, észre se vesznek. Na nézzük csak, kik lesznek a társaim...
Itt egy Kedves Hölgy, Piroska (jaj neeeee... már megint?), egy Cica, egy Szőke, egy Barna, egy Kígyós, egy Szemcsis, meg én. Piroskától igyekszem minél távolabb maradni, és nagyon remélem, hogy ő sem vett észre engem. Félek tőle. El akarok futni!
~Ne fuss!~
-De...
~Ha bánt, megvédelek. Tőle megvédelek. Másoktól nem.~
Köszi, Hugi ^^
Végül egy sötét folton megtelepedve - bár láthatónak látható maradok a fehér rucim miatt - kísérem figyelemmel az eseményeket. Van itt mogyoró a Szőkénél, meg ilyesmi, mókásnak mókás, de nem hangoskodom. Nem akarom magamra vonni a Piroska figyelmét. Mindenki másét nyugodtan, de amíg ő itt van, addig én nem akarom.
Szinte el is felejtettem már a cirkuszt, mikor megjelenik a Bácsi, meg mellette még valaki. akit Szilvának nevez. Gyorsan előveszem a levelet és odaadom neki, remélve, hogy a Piroska, ha most vett észre, akkor nem ismert fel, mert nem akarok bajba kerülni. Aztán a Szilva végez, de én elbambulok, mert észrevettem, hogy Jóképű Desszert az nincs itt, és egyedül én nem akarok semmit se csinálni, de nem tudom, ki lehetne társ. Mire feleszmélek, Szilva már valami átjáróról beszél és hogy érintsük meg a gömbjét. Oké, ezen ne múljon.
~Óvatosabban, te hülye!~
-Az vagyok. -mosolygok, és megérintem a gömböt.

- Nyaa, örvendek, Viola, nagyon szép neved van! - bókoltam Violának, aki ezután elkezdett unatkozni, és többet nem is szólt hozzám azon kívül, hogy sajnos nem tudja, hogy ki az a Melva. Ettől egy kicsit elszomorodtam, de már csak azért is, mert ahogy jöttek a többiek nem nagyon akartak velem ismerkedni, és senki se szólt hozzám. Egyedül Regina szólhatna hozzám, de ő nem beszél a társaságban, mert csak velem hajlandó. Azért odadörgölődzött nekem nyugtatóan. Biztos azért, mert azt hiszik, buzi vagyok.
- Kér valaki? – szólalt meg a szőke srác, és nyújtotta a mogyorós zacsiját. Nyaaaa, szeressem a mogyorót!
- Én kérek! - Ki is vettem egy nagy marékkal. - Ja és csakhogy tudd, mielőtt téveszméid lennének, én nem vagyok buzi, csak helyes és aranyos, és engem szeretnek a lányok. Ami azt illeti volna még mit tanulnod tőlem.
Azzal be is tömöm a mogyorók egy részét a számba, a másik részét meg odaadtam Reginának, hogy azért neki is legyen ebből valami jó, amíg várakozunk. A szőke érdekes bemutatót csinált, és a fülébe is ment. Az utóbbit kicsit elszúrt trükknek véltem mit sem sejtve abból, hogy megijedt.
- Nya, rosszul csinálod, és különben is a mogyoró nem megy át a fülön keresztül a szájba, te lökött lovag! Így kell ezt csinálni!
A maradék mogyorókat jó magasra feldobtam, és azok egyenest a számba repültek egymás után. Az utolsóval dekáztam, de a kezeimmel, és majd az ujjon való pörgés után az is berepült forogva a számba. Csont nélkül.
Hogy miért csináltam ezt? Biztos féltékeny voltam, és ezzel a bemutatóval akartam a lányok előtt felvágni. De azért lehető legédesebb arccal meghajoltam a lányok előtt.
Végre aztán megérkezett azt a kövér csuklyás tag, aki még délután adta nekem a meghívót. Volt vele egy kislány is. Már cicamosolyra húztam a számat, mikor észrevettem, hogy milyen érdekesen van rajta az álarc. Mindenkit talán elborzadt a látvány, hogy azt szó szerint felvarrták a kislányra, de én csak félredöntöttem kíváncsi arccal a fejem, és néztem. Ahhoz képest, hogy kicsivel távolabb állt tőlem, simán kiszúrtam.
- Nem fájt, amikor felvarrták? - kérdeztem naivan. - Nem kényelmetlen az így néhány olyan dolognál, mint a fürdés, öltözés és ilyesmik? Nem kényelmesebb, ha rendesen szalaggal kötötték volna rád az álarcot, ahogy szokás? Egy ilyen aranyos kislánypofit kár volna tönkretenni így...
~ Ez a valóságban gyerekkínzásnak számít, nem? ~ ezt már inkább gondoltam.
Senki se figyelt rám, mert a kövér emberünk megszólalt:
- Üdvözlök mindenkit! A nevem Melva. Örvendek a szerencsének, örülök ennek a szép létszámnak. Hagy mutassam be a... - a kislány megbökdösi. - Ő Siela. Kérek mindenkit, adja oda a levelet, melyet a minap kapott tőlem.
- Tessék, bájos kisasszony! - hajlongok a kislány előtt átnyújtva a meghívót, mikor az körbe járt, hogy átvegye mindenkitől a papírokat. Láttam, hogy felemás színű a szeme. Egész egyedi és cuki, a macskáknál is van egy ilyen külön faj, amiknek szintén olyan a szemük. A varrás nyomok aggasztottak.
Aztán visszament Melvához.
- Rendben van. Akkor mindenki felkészült a belépésre? Akkor kérlek érintsétek meg a kristályt.
Hátralép, és Siela ott marad a helyén, azaz konkrétan a központban. Levett a nyakáról egy nagyon szép ékkövet, amit eddig észre se vettem, hogy azzal csináljon valamit, majd az világítani kezdett.
- Átjáró. A cirkuszhoz.
Regina aggodalmaskodott, és szerintem ezt próbálta is jelezni nekem a fejével való bökdöséssel, de én szinte semmit se sejtve lelkesen mosolygok, és már megyek is megérinteni a kristálygömböt.
- Gyere, Regina! Repülünk egyet a portálon, és megmutatjuk nekik, hogy kell a nagymacskákat kínzás nélkül beidomítani!
(~ Istenem, hogy néha milyen buta a papa! ~ Gondolta Regina.)
A petem a vállamra ugrott, és én meg is érintem minden megkérdőjelezés nélkül, hogy átkerüljünk a cirkuszba, és felcsapódjak a lánytársaim mellé.
- Jövök, Lady Viola![/color][/color]

Mindannyian megérintitek a gömböt. Mikor mind a nyolcan megérintettétek, furcsa, sercegő hangot hallotok. Körülöttetek a világ kezd megfakulni. Rossz érzésetek támad... Hiába próbáljátok elrántani a kezeteket, már nem megy. A világ körülöttetek csak fakul és fakul, kezd teljesen eltűnni, egymást is egyre homályosabban látjátok. A Kezdetek Városának főtere eltűnik, helyét a semmi váltja fel,  végtelenbe nyúli fehérség. Egyedül, magatokra maradtatok. Csak magatokat látjátok. Körülöttetek senki. A fehéret a sötétség váltja fel... Immár magatokat sem látjátok. Hangos, mintha a közelben hallható, visszhangos női hangot hallanátok.
- A Rossz órája elérkezett.

Saya
Kezdetben nagyon sötét van. Körüled mindenhonnan sercegő hangot hallasz. Valami a válladhoz ért. Nem anyagi dolog. Érzed rajta, nincs teste... Csak a sercegő hangok erősödéséből és egy kicsit fura, elektromos érzésből érzed. Leültetnek, nagy erővel belenyomnak valami puhába. Nagyon kényelmes. Egy halvány fény kezd elterjedni a szobában. Narancssárgás, lidérces fény. A sötétség kezd visszahúzódni egy-egy sarokba, az ágy alá. Egy lányos szobában vagy. A szobán végig körbe polcok, vitrinek vannak. A vitrinekben, a polcokon végig játékok. Azonban ami rögtön feltűnik: egyetlen ép játék sincsen. Legalább a karja minden plüssnek, babának hiányzik... Egy kerek asztalnál ülsz. Veled szemben egy maszkos kislány. Hasonlít a lányra, aki az átjárót nyitotta. Sőt, ugyan úgy néz ki. Csupán nemesi, fodros-bodros ruhát visel. Hangjából tisztán hallatszik, mosolyog.
- Szia. Saya-chan, ugye?

Viola
Semmit sem látsz. Vak sötét van. Egyedül vagy. A távolból kabócák ciripelését hallod. Ahogy pár lépést előre csoszogsz, nagyjából le tudod vonni a következtetést: saras, olykor füves, földes részekre érsz. A hátad mögül valami sercegést hallasz. Furcsa, mintha kezdené ellepni a testedet, de nem tudod megállapítani, milyen anyag. Akárhová lépsz nem tudsz szabadulni tőle. Szép lassan kúszik fel a lábaidon, egyre feljebb és feljebb ér a combodon...

Nagoyaka Kiyoshi
Itt valami nagyon nincs a rendjén. Teljesen sötét van, semmit sem látsz. A lépteid visszhangzanak. Nem tudod, hol lehetsz. Tompa, recsegő zenét hallasz a közelből, bár nagyon szakadozik. Valami megérintette a hátadat. Valami nem anyagi. Serceg, mikor hozzád ér. Egyre több érintést érzel, a tested minden részéről. Az érintések vérfagyasztóan hatnak rád... Mintha meg akarnának fojtani.

Dai
A sötétség mindent elborít. Mikor odajutsz, a kígyódat nem érzed, hiába tapintanád. Pedig biztos vagy benne, veled volt. Ez biztos. Egy kicsit csúszós felületen lépkedsz. Körüled furcsa morajlásokat hallasz, bluggyogást. Vajon víz?

Drake Haru
Sötét van. Felüdít ez a sötétség és az egyedüllét. Ugyan akkor valamilyen szinten aggaszt is. Az orrodig sem látsz el, vak sötét van. Így nem fogsz tudni kitalálni. A lábaid alatt mintha apró kavicsok ropognának mikor lépdelsz, recsegő hangot hallasz minden felől. Ami jobban aggaszt, az a sercegés jelen pillanatban. Érintéseket érzel a tested minden területén, mikor hozzád érnek az anyagtalan kezek kicsit felerősödve hallod a sercegéseket.

Joey Chrome
Teljes a sötétség, semmit sem látsz. Miért történt ez?! Kétségbeesetten lépkedsz, mintha homokon lépkednél. Légnemű, gáz, sőt, nem is, sokkal inkább anyagtalan kezek érintését érzed mindenütt a testeden, érintésük sercegő hang kíséretében történik. A szél kezd feltámadni, különös, csikorgó-nyikorgó hangot hallasz...

Jay
Rossz érzésed van. Nagyon rossz. Mély csönd vesz körül. Fülledt a levegő a helységben, ahol vagy. Alattad talán csempe terül el. Úgy érzed, egy kicsit kisebb helységben vagy.

Snowcat
Regina eltűnt. Nincs a válladon. Nem látsz semmit. Bűzt érzel, talán állati bűzt... Szörnyű trágyaszagot érzel. Furcsa, sercegő hangot hallasz, közben érzed, ahogy a testedet mindenhol érinti valami. Valami, aminek nincs teste... A lábaid alatt valami szalmaszerűség van. Állatias morgásokat, nyávogásokat, sokféle állatias hangot hallasz mindenhonnan körüled. Kis idő elteltével valaminek a nyüszítését. Egy kutyáét... Épp kibelezhetik a kétségbeesett, hangos nyüszítésből ítélve...

/Off: a karaktereitek valóban vak sötétben vannak, semmit sem látnak. Éjellátás, egyéb látások sem működnek! A reagálási határidő 2013.07.02.
Dai és Jay, a reagjaitokat majd egyben kérem bepótolni./

A sercegés nem zavar, de minden más igen. Még sosem teleportáltam ezelőtt, szóval nem tudom, milyen érzés lehet, talán pont ugyanilyen, de azért még megrémít és szeretnék inkább elfutni másmerre. Az ajkamba harapok és olyan erősen szorítom a gömböt, ahogy csak merem.
Végül, mikor a fehér átvált feketébe, inkább behunyom a szemem. Az is fekete, így nem érhet több változás, és megvárom, amíg alábbhagynak a dolgok. Egyszer csak valami hozzám ér, én meg megprödülök.
-Hugi?
Semmi válasz, és kezdek megrémülni. Hugi válaszolna, de most miért nem válaszol? Érzem, hogy mintha reszketne, pedig ő sosem szokott. Olyan furi ez az egész helyzet, én mégsem akarok itt lenni. Ez így nem cirkusz. Érzem, ahogy valami ülő helyzetbe tol, és nem tudok ellenállni.
A fény végül csak-csak teret enged magának, amitől picit megnyugszom. A vitrinek, és a játékok láttán érzem, hogy Hugi furcsa viselkedése is alább hagy és újra olyan, amilyen azelőtt volt. Érzem, ahogy az ő tudata lassan átveszi az enyém helyét, és megnyalja a szám szélét.
~Milyen édesek.~
Sokkal erősebbnek érzem a hangját, mint máskor, és a szám magától formálja a szavakat, de tudom, hogy szinte csak suttogás, amit mond. Aztán a tekinetünk valami másra fordul, és Hugi visszahúzódik a helyére, mintha megijedne. Ő amúgy is nem szeret úgy elől lenni, hogy azt mások is lássák, csak amikor azt nézi, ahogy az áldozatunk már tágra meredt szemekkel és sápadtan nézi az új világot, amit mutatunk neki.
A masskos kislány ül előttünk. Szilva, azt hiszem, ez a neve, vagy valami hasonló.
-Szia. Saya-chan, ugye?
-Aha. -bólintok és újra a saját hangomat hallhatom. A lány hangjától önkéntelenül is mosolygok és valahogy úgy érzem, nem kell félnem. -Te meg... izé... Szilva-chan, ugye? :3

Egy furcsa női hangot hallottam, amint megérintettem az ékkövet, ami átvitt engem egy másik számomra vadidegen helyre olyan hatással, hogy a főtér körülöttem elhomályosodott végtelen fehérségbe, majd feketébe.
Regina eltűnt. Aggódom, de remélem, csak csavarogni ment körbe az új helyen, mint ahogy szokása általában, ha mindig a közelemben lehet. Bár a macskák nagyon jól látnak a vak sötétben, nem úgy, mint mi, emberek. Tiszta sötét van itt, és nem látok semmit.
- Hahó? Álarcos lány? Melva? Regina? Hová tűntetek?
Testemen érzem, hogy mintha taperolna valaki. Én meg nagyon nem szeretem, ha nyúlkálnak hozzám az engedélyem nélkül!
- Nyaa! Hé! Ha fiú vagy, ne nyúlj hozzám! A lányokat szeretem, csak metroszexuális stílusom van, meg igen bájos sármom! Csak a lányok simogathatnak!
Ugráltam, megpróbálván a láthatatlan taperolót lerázni magamról.
- Ez furcsa... szalmákon állok vagy mi?
Csak most tűnt fel ez, meg az, hogy olyan szag van itt, mint a farmon a pajtában, tele állatokkal. A tudatban, hogy itt állatok vannak, és hallom a különböző hangokat, felvidultam.
- Húúúú, a cirkusz istállójában vagyok? Komolyan? Az állatok között? Fúúúú, nyaaaa! Ha én nekem kell gondoskodni az állatokról, az jó! Legalább megmutatom a bagázsnak, hogy kell úgy idomítani az állatokat, nem nem kínozzák! Hol vagytok, cicuskáim, lovacskáim, elefántocskáim, és egyebeim?
Csak egy helyben tudtam ugrálni, mert még mindig nem láttam semmit. Ha látnák, akkor körbeugrálnám boldogan az egész istállót. Aztán megtorpantam, mikor hallottam egy kutyanyüszítést, aztán a szerencsétlen állatot a hangok folyamán jól megtépte a többi ragadozó állat.
- Óh, nya igen... állatias dzsungel törvény... az erősebb állatok megeszik vagy csak úgy megölik a másikat. Ez a természet rendje, amibe nem szólhatunk bele, és egyébként se tehetek semmit a kutyiért. Ejnye, állatocskáim, legalább egyétek meg kulturáltabban! Egyetek szépen, és akkor megjutalmazlak titeket!
Hát igen, ha már nekem kell ezekről az állatocskákról gondoskodnom, legalább úgy illene, ha szép rendet és harmóniát teremtenék köztük. Bár nem tagadhatom meg tőlük a friss húst. Csak honnan szerezzek be nekik kutyát? Ha Regina felbukkan, akkor megkérem szépen, hogy segítsen kutyákat keresni...
Amúgy a kutyák az egyetlen állatok, amikkel nem vagyok megbékélve. Aranyosak és hűségesek ők is, meg minden, csak kegyetlenek a macskákkal, pedig a kutya nem tudja, miért üldőzi egyáltalán a macskát, hiszen csak ritka esetekbe eszik meg a macskákat, amiket igazából nem is ennének meg. Hogy a mascka üldözi a rágcsálókat, az normális, hiszen azok a macskák valódi tápláléka.

A sötétség mindenkit kezd az őrületbe kergetni. Bármit is beszél bárki, válasz semmire sem érkezik, az anyagtalan valamik pedig sokkal erőteljesebben kezdik ellepni a hangforrásokat. Mindenkit fojtogatnak... Fulladozni kezdtek. Mikor már esetleg a halálba is beletörődtök, egy női hang hallatszik újra.
- A hajnal nemsokára elérkezik...
A semmiből hallatszott az előzőhöz hasonlóan. Mintha vidámságot fedeznétek fel benne, ám mégsem tudtok teljesen megnyugodni attól, ami szemetek elé tárul...

Saya
A lány előtted felsóhajt, miután a női hang megszólalt. Kérdésedre csak gyorsat nemet int fejével.
- Siela.
Egy kártyát tesz le eléd, lefordítva.
- Ha a Jó  bántani akarna, akkor csak tépd ketté. Ő megvéd majd Sierrától.
Arckifejezéseit ugyan nem láthatod, bár érzed, tudod jól, hogy most nem vidám. Sokkal inkább, mintha aggasztaná valami... A kártyáért nyúlsz, ő a kezedre helyezi a kezét. Nagyon hidegek a kezei. A szemeid lassan letapadnak, akaratod ellenére is, hiába próbálsz ébren maradni. Elalszol...
Teljesen máshol ébredsz fel. Egy padon nyitod fel szemeidet, egy templomban. Furcsa, lidérces, kék fény szálldos a templomban. Kis kék, repkedő, foszforeszkáló gömbök. A sötétség úgy tűnik számodra, él. Akárcsak valami élőlény, úgy kezd szép lassan elfoszlani körüled. Egyenlőre csak egy kis körben látsz, amiket ezek a lidérces kis kék gömbök bevilágítanak. Csak most pillantod meg, a kártya, melyet Sielától kaptál a kezedben van. Mikor megfordítod, egy harcost látsz a lapon. Kezében egy hatalmas, fogazott kard, arcán fehér maszk, különös, anyagtalan, gomolygó fekete testét fekete páncél borítja. A fején a gomolygó sötétség egy olyasfajta "két ágú" sapkaszerűséget alkot, mint amit a bohócok szoktak hordani. A harcos tartása görnyedt, púpos.
A templom harangjai megkondulnak.

Viola
Minél jobban ficánkolsz, annál erőteljesebben mászik rád a valami. Kétségbeesésedben még a katanádat is egyszer-egyszer meglódítod. Mindhiába. Teljesen belepik a testedet ezek a valamik. Hátraesel, egyenesen valami kemény felületre, talán kő. Ez is rátesz egy lapáttal, most már a hátsód is fáj, a valamik meg szinte már megfojtanak. Ekkor jön a megváltás... A női hang újra megszólal. Körülötted mindenhonnan a semmiből világító kis kék gömbök tűnnek fel. A sötétség oszlani kezd körüled, szép lassan elhúzódik. Rajtad pár valami megragadt... Szép lassan tűnnek el rólad. Egy mozgó sötét, csecsemő méretű, szabálytalan gomolygó dolog a lábadon maradt. Két keze van, kitartóan kapaszkodik a combodba. Felnéz rád... Arcát fehér maszk takarja. A maszk moccanni látszik. Egy fülig érő vigyor kísértében megpillantod az éles fogait. Nem sokkal miután rád vigyorgott, egy kékes világító gömb átszeli a maszkot, elfoszlik. Minden szabálytalan fekete árnytól megszabadultál. Kicsit nyugodtan fújod ki magad. Most van időd körbenézni. Egy temetőben vagy. Alattad a talaj víz áztatta, saras. Egy kis körben már látsz, bár nem sokat világítanak be a kis gömbök. Már az éjellátásod is működik azokon a területeken, amelyeket a kék gömbök egyszer bevilágítottak.
Tőled balra, nem olyan messze harangozást hallasz.

Nagoyaka Kiyoshi
A nagy kapálózás közepett a földre kerülsz. Nem tudsz kiszabadulni az anyagtalan érintések rabságából. Ahogy beszélsz, még jobban ellepik a tested. Mikor már éppen elkönyveled magadnak, hogy itt helyben meghalsz, a női hang újra megszólal. Hangja nyomán reflektorok fénye kezd felgyulladni, az egész helyet megvilágítják. Kicsit bántja a hirtelen fény a szemeidet, ámbár sikerül gyorsan megszoknod. Az anyagtalan valamik megszűnnek létezni körülötted. Egy óriási porondon találod magad. Fölötted trapézok lógnak, a porondon két tartóoszlop látható, közöttük egy kötél van kifeszítve. A nézőtér teljesen üres, gigantikus méretű, legalább húszezer embernek nyújt ülőhelyet. A fölötted lógó egyik trapézról egy különös alak ugrik le a legalább húsz méteres mélységbe, egyenesen eléd, hatalmas nevetés, röhögés mellett. Talpra érkezett, egy különös, bohócforma alak.
- Haha, igazán szép előadás volt! - nevet, miközben tőreit a tokjaikba helyezi, tapsolni kezd - Nem akarsz meghalni, ugye?! Ez igazán szórakoztató volt! De hiszen itt vagy, itt a cirkusz, őrült! Szolgáld az úrnőt, végezz Sierrával, akkor nem fogsz meghalni...

Drake Haru
Hangod még jobban vonzza az anyagtalan dolgokat... Szinte teljesen a földre kényszerülsz, mikor a női hang ismét megszólal. Apró, kék gömbök kezdenek világítani a semmiből. Érdekes, maszkos, gomolygó árnyakat világítanak meg a testeden, melyeknek szabálytalan alakjuk rád csavarodik, beléd kapaszkodik. Amikor a kékes fények átvilágítanak rajtuk megszűnnek létezni. Körbenézel. Egy vásártéren lehetsz. Bódék körülötted, azon a kis területen, melyet a kék gömbök megvilágítanak. Az egyik bódéban valami furcsát pillantasz meg... Egy marionettbábú ücsörög egy széken összeroskadva, rajta habos-babos, kék ruha, barna hosszú haján egy apró korona. Egy tökéletes bábú, porcelánból van ahogy elnézed.

Joey Chrome
A Belső Hang egy szót sem szól, mikor te már szinte megfulladsz a kezektől. Meglepetésedre újra megszólal a női hang. Miután minden újra elcsendesedik kis kék, világító gömbök kezdenek világítani körülötted a semmiből. Az árnyak kezdenek rólad eltűnni, semmivé válni, amint a kék fények átvilágítanak rajtuk. Egy kis körben már látsz valamelyest magad körül. A részletekből könnyen kiveszed: egy játszótérre csöppentél. Egy homokozóban ácsorogsz, a homokozóba egy csúszda vezet. A nyekergő hangot a hinta adta ki. Benne egy lebiggyesztett fejű marionettbábú ücsörög összeroskadva... A fél karja le van szakadva, néhány foltban hiányzik a haja, egykoron gyönyörű, úri, fehér, fodros ruhája mára már szakadt. A "bőre" porcelánból van.

Snowcat
A nyüszítő kutyát rengeteg más állathang követi. Köztük felfedezel macskát, lovat, elefántot, medvét, köztük rengeteg ismeretlen üvöltéssel, állathanggal. Egyre több állat... Mindegyiket mintha kibeleznék, torka szakadtából üvölt, sír... Azok az anyagtalan valamik, melyek nemrég még csak hozzád értek, úgy érzed már durván beléd rúgnak, csipkednek, harapnak. A szádat hiába szorítod össze, valami belemegy. Leerőszakolja magát a torkodon, öklendezel, hányingered van, fojtogat. Úgy érzed itt helyben megfulladsz, véged. A női hang ismét megszólal. Körülötted nagyon halvány, kék gombócok. Egy-két árnyat semmivé tesz körülötted, szép lassan mindegyiket. Kivéve azt az egy valamit, ami a torkodban van... Alábbhagy a fulladozás, a köhögési ingered megmarad. Nagyon kis teret világítanak meg körülötted a kék kis gombócok. Egy sötét, hatalmas sátorban vagy. Körülötted üres ketrecek. Léptek zajait hallod. 2 player lép be a sátorba, egy nő és egy férfi. Felszerelésükről világosan látod, hogy ezek nem holmi kezdő játékosok. A férfi lovag, a nőről nem tudod a kasztját, nem látsz nála fegyvert. A férfi van tőled távolabb, hátrafordul a nőhöz.
- Fuss! Én feltar...
Befejezni azonban nem tudta... Valami egy ütéssel végzett vele... A player a földre rogy, apró pixelekre bomlik a teste. A nő futna, de nem tud. Egy fogazott penge suhintását látod csak, a nő is pixelekre esik. Ekkor a látószférádba ér a tettes... Egy harcos.. Kezében egy hatalmas, fogazott kard, arcán fehér maszk, különös, anyagtalan, gomolygó fekete testét fekete páncél borítja. A fejét is alkotó  gomolygó sötétség egy olyasfajta "két ágú" sapkaszerűséget formál, mint amit a bohócok szoktak hordani. A harcos tartása görnyedt, púpos, egy átlagos, felnőtt férfinél még így összegörnyedve is háromszor nagyobb...
Feléd néz, megemeli a hatalmas, fogazott pengéjét.

/Off: A reagálási határidő 2013.07.10.! Ne haragudjatok, de családi okok miatt ki kell tolnom bizonytalan ideig a reagálási határidőket egy hétre! Megértéseteket köszönöm! Dai és Jay, kérlek pótoljatok! 1-1 világító kék gombóc felvehető item - természetesen csak ott, ahol vannak gombócok./