Lyliana vs Jun

Egy csodálatos napsütéses nap a madarak énekelnek, az ég tiszta. Tökéletes nap, hogy élvezhessem a tömérdek szabadidőm és elherdálhassam a megmaradt kis pénzecském. Vagyis, csak képzeltem, hogy ilyen lesz... Amint kitettem a lábam az utcára az idő viharossá kezdett válni, de semmi pánik erős vagyok, mit nekem egy kis vihar...majd amint tovább indultam éttermet keresve a szél is feltámadt aminek hála a legtöbb drága étterem be is zárd, mert nem remélnek ilyen időben vendégeket. Mély levegő, majd kifúj.. Semmi baj, csak egy kis nyári viharocska, se perc alatt el is múlik. Vagyis ezt gondoltam, de az eső mindaddig csöpögött amíg fedélt nem találtam a fejem főlé. A fogadóban szerencsére tudtam vásárolni némi élelmet, most előre gondolkodtam, nem bízok semmit a véletlenre. Kikerestem a tárgyaim listájáról majd szépen elfogyasztottam az egyik asztalnál ülve. Hamarosan a nap halvány sugarai kezdték bántani a szemem, a vihar tovaszállt és folytathatom az utamat a városban. Talán mégsem vagyok olyan szerencsétlen mint azt gondoltam. Hatalmas vigyorral az arcomon folytattam tovább az utam, de jóllakottságomnak hála céltalanul. Nincs miért éttermet keressek, inkább csak sétálgattam. Jó érzéssel tölt el, hogy végre tudom mi merre van...nagyjából. Habár a mellékutcákkal még most sem szívesen kísérletezek, főleg azok után hogy fene se tudja hol lyukadok ki a végén. A utam hamarosan a küzdőtér környékére vezetett, kicsit fura érzés visszatérni ide azok után, hogy megfogadtam addig nem térek vissza amíg nem érem el a következő szintet. De már lényegtelen, és ha úgyis itt vagyok miért nem nézek szét kicsit jobban. A múltkori vere..vagyis taktikai visszavonulásom miatt nem igen volt időm körbepillantani. Nyitott szemmel sétálgattam, néhol megálltam belenéztem egy-egy összecsapásba, de nem időztem sokat. Rengeteg érdekes dolgot vettem észre, vannak játékosok akik nem csak az erejüket, hanem az eszüket is próbára teszik. Valahogy az itteni légkör olyan más, rengeteg ember alig néhány összecsapó, vagyis a harcolók is sokan vannak de a nézőik legalább tízszer annyian. Sokan csak nézőként vannak, vagy fogadásokat kötnek. Érdekes...ez nem az én világom. Nem telt sok időbe mire letelepedtem és én is nézni kezdtem egy összecsapást. A többiekkel ellenben én nem szurkoltam egyik félnek sem, inkább csak a néztem magam elé. Időnként az égboltra pillantottam, és az ismét gyülekező felhőket vizsgálgattam.

Unott arccal néztem magam elé Isten se tudja már mennyi ideje, valahogy most minden érdekesebbnek tűnik mint a küzdelem amit néztem. Most valahogy minden olyan békés, és nyugodt. Fura érzés kezdett magával ragadni, mintha valaki bámulna...Bár ez nem túl meglepő mivel csodálatos vagyok, szépségem páratlan ki ne bámulna meg..De ez most valahogy olyan más. Majd hamarosan egy éles női hang kezdte bántani a fülem amitől egyből kitisztult a szemem és pontosan észrevehettem, ez a megjegyzés igenis nekem szólt. Egy furcsa öltözetű nő állt előttem, végigmértem de akármennyire is néztem nem jutott eszembe, hol láthattam korábban ilyen öltözetet. De a ruháitól eltekintve, valahogy az idegeimre megy. Lehet a hangja miatt, vagy csap szimplán unszimpatikus, nem tudom. De az biztos, hogy nem hagyom annyiban. Engem nem lehet, csak úgy leszólni.
- Oho Bocsánat Néni... csak azon tűnődtem honnan olyan ismerős a ruhája. De azt hiszem a bátyám nőcskéi is hasonló lenge ruhában vonultak fel. - Próbáltam olyan csípősen és nyersen fogalmazni amennyire csak lehetett, és asszem néhány tekintetet is magunkra sikerült vonzanunk. Ez egyre csak jobb, emberek milliói előtt égeti magát le. Alig bírom visszafojtani a nevetést. Egy kicsit vártam a reakciójára majd tovább romboltam szegénykét.
- Oh Megvan. Én modortalan. - pattantam fel a helyemről és közelebb léptem hozzá és lenézően a szembe néztem. - Segítséget akarsz kérni... A vendéglők arra vannak, biztos találsz kedvedre való vendéget. - Miközben mutattam az egyik irányba akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Jó lehet ez már tényleg kicsit gonosz volt tőlem, de már kikívánkozott, és az mellékes, hogy pont egy "ártatlan" emberre kell lesújtanom a sok felgyülemlett feszültségem. Egyre több ember kezd körénk gyűlni, az itteniek is imádják nézni a veszekedést. Fura, olyan deja vu érzésem van. Valamikor ez már megtörtént, de hol is hol is... Megvan! Ez volt régen a hobbim. Nem értem miért szoktam le róla, egész kellemes érzés. Egy egészséges vita. Már abba is beleborzongok ha csak rá gondolok mi is lesz a vége.

- Szerintem pontosan tudod minek nézlek Nagyi - gúnyos mosoly kezdett kirajzolódni az arcomon élveztem ahogyan tekintetek kereszttüzében állunk. Itt-ott egy kis sus-mus kivételével nem igen lehetett hallani a tömeget. - Amúgy sem illene egy ifjú hölgytől csak úgy megkérdezni a korát nem gondolod? Oh bocsánat mégsem várhatom el hogy egy hozzád hasonló jártas legyen az illemben. Kicsit megrémültem amikor teljes nyugodtsággal kimondta az 'öcskös' szót. Fura ez a nő, vajon neki tényleg leesett hogy én nem vagyok lány? Érdekes, de nem izgat, ma már semmi sem számít. Unott arcal végignéztem a szerelésén még egyszer. bármennyire is nézem csak egy teljesen átlagos utcalány ruha. Nem értem mit van úgy oda érte. De ő tudja, a hozzá hasonlóaknak sok figyelemre van szükségük, szóval én csak megajándékoztam a lehetőséggel, hogy táplálkozzon a tekintetekből. Ismerős ez a tekintet, az előző ellenfelem is így nézett mielőtt kihívott...mi is volt a neve? Kai? Lényegtelen, de nem dőlök be neki ilyen egyszerűen, csak ki akarja provokálni hogy én hívjam ki egy harcra és akkor én leszek a gonosz és kegyetlen, meg még mit nem.
- Csak a szád nagy Nagyi. Ha igazi harcos lennél a saját súlycsoportoddal kezdenél nem pedig kisgyerekekkel... Vagy talán... Ijááá PEDO! - kiáltottam fel két lépést hátráltam, hogy minél hatásosabb legyen. Remélem a körénk gyűltekben is sikerült elültetnem a kétely apró kis parazitáját a lánnyal kapcsolatban. A kis jelenetet követően az égre pillantottam, egyrészt mert ismét felhők kezdtek gyülekezni, másrészt pedig pont úgy néz ki mintha teljesen hidegen hagyna a másik fél mondanivalója. Ezzel is tovább hergelve őt. Hamarosan vihar közelít, remélem egy darabig még nem fog esni, nem lenne túl jó ha szétáznék. Az pedig végkép nem ha itt vizes pólóversennyel döntenénk el kinek is van igaza. Az ellenfelemre nézve, neki előnye lenne a helyzetből.

Az előző támadásomra válaszként ö is egy jól megfontolt sorozattal indított. Szemrebbenés nélkül gázolt el és folyamatosan olyan dolgokat mondott mintha ezer éve ismerne. Nem kis meglepetésként ért, hogy a koromat is betájolta a gyermeteg testem ellenére is. Kicsit feldühödtem, sőt legszívesebben adtam volna neki egy pofont de felesleges lenne. Semmit se érnék vele, csak azt bizonyítanám vele, hogy igaza van. Az eső lassacskán szemerkélni kezdett.
- Tévedsz Nagyikám! Én egy felnőtt nő vagyok. - Magabiztosan kihúztam magam számat mosolyra húztam ezzel ismételten gúnyolódva rajta. Egy gyermek lelke lakozik bennem miért ne tudnám tökéletesen eljátszani a gyereket aki felnőttnek képzeli magát. Az emberek kezdetleges felbolydulása is csendesedni kezdett.
- Hmm szerintem te olyaaan...negyvenév körüli lehetsz Nagyi. A ráncaid alapján akár még az anyám is lehetnél. - kicsit kuncogni kezdtem. Az eső továbbra is szemerkél, a nézők közül néhány puhány le is lépett de a többség még mindig itt van. Hihetetlen...majdnem mind férfi, ezek most tényleg arra várnak, hogy iszap birkózzunk? Undorító, még csak arra se méltatom ezt a vénasszonyt hogy hozzáérjek, nemhogy harcoljak vele. Habár egyre csak erősödik a vágyam, hogy földbe döngölhessem a nagy szájával együtt.
- Nem fáj a nyakad? Az a fura izé ott lüktet a nyakadon... - közben mutatva az egyik érre a nyakán. Pimaszságom határtalan, már kezdem unni magam. Szerencsére a kezdő felszerelésem sötét színű ezért nem kell félnem attól, hogy átlátszik vagy bármi. A hajam kezd teljesen átázni, túl naiv voltam hogy azt hittem szárazon hazaérhetek. Nem kellett volna leállnom vitatkozni ezzel a senkivel. De hát ilyen vagyok, túl jó a szívem és időnként le kell süllyednem a pórnép szintjére és bemocskolni a kezem ilyen jelentéktelen dolgokkal.
- Egyébként tudsz harcolni? Nem úgy nézel ki mint aki képzett harcos lenne... - cukkoltam tovább - Én vagyok Aincrad legerősebb harcosa - közben nyújtottam felé a nyelvem. Remélem ezzel sikerül elégé kihoznom a sodrából, és a maradék nézőnk tekintete is visszaszegeződik rá.

A beképzeltsége határtalan, most már tényleg kezd felhúzni. Túl sokat képzel magáról, de nem érdekel, úgysem tud mit kezdeni velem. Az emberek arcáról pedig egyre inkább azt lehet leolvasni, hogy összezavarodtak, és nem tudják követni az eseményeket.
- Na-Na Hazudni nem szép dolog, neked nem tanította meg az anyukád? - Kicsit viccelődtem a korával, a többi kommentárját csak úgy elengedtem a fülem mellett mintha szóvá se tette volna. Amivel az ember nem foglalkozik meg sem történt. Már attól rosszul leszek, ha az arcára nézek. Túlságosan öntelt. Próbál hergelni, bevallom kicsit tényleg kezd az idegeimre menni, de nem azért mert talán igaza van egy két dologban. Sokkal inkább a viselkedése miatt.
- Ahhoz képest, hogy azt állítod egy "hölgy" vagy elég ovisan viselkedsz Nagyi. - vigyorogtam felé mint a vadalma, tudtam hogy nem fog neki tetszeni amiért csak így ellene fordítom a cukkolását. A tömegből is néhányan hangosan felnevettek. Szégyen, ezek a barmok azért gyűltek körénk, hogy jól szórakozzanak. Az eső teljesen átáztatta a ruhánkat, kicsit kezdett feszülni a ruha rajtam, és komolyabb megmozdulásokkor akaratlanul is hangokat adtam ki. Cuki hangokat. Végtére is én adhatnék ki nem cuki hangokat? Az ellenfelem ruhája is elég szépen átázott az a ronda rikító piros szerelése végre kezd egy szép árnyalatot felvenni.
- Ha szeretnél nyugodtan futhatsz pár kört hogy lehűthesd magad ha már az eső nem tudta megtenni. De ha mindenáron párbajozni szeretnél egy gyerekkel akkor hívj ki ne cukkolj Nagyi. Mindenki tudja, hogy azért akarsz harcolni, hogy fogdoshass. Ijááá Pedooo! - Szinte már élvezem ahogyan pedofillá nyilvánítom szegénykét. Mit vétettem, hogy a sors mindig nagyszájú nyanyákkal vagy antiszociális férfiakkal hoz össze? Isten nem szeret az egyszer biztos, túl jóra sikeredtem, igen csak ez lehet a magyarázat. Ez eldöntetett.
- Nem túl sok a picinyke lelkednek Nagyi? Szívesen elfogadom a bocsánatkérésed ha nagyon szeretnéd. - élcelődtem kicsit, tudtam hogy úgy sem él ezzel a lehetőséggel. Valamiért soha senki sem akarja. Ez biztos valami becsület beli dolog vagy új divat? Lényegtelen, az eső egyre csak zuhog és zuhog. A küzdőtér területe is kezd tele lenni kisebb pocsolyákkal. Valahogy egyáltalán nincs kedvem ezekben sétálgatni. De a helyzetet elnézve, nincs más választásom.

Még hogy én bámultam, konkrétan elém állt hogy nézzem. Hihetetlen annyira el van telve magától, hogy azt hiszi mindenki őt bámulja. Még a vak is lássa, hogy párbajozni akar. Ha harc hát legyen harc majd én megmutatom neki...de nem ma.
-Nagyikám te vagy az egyetlen aki a párbajon lovagol, mindenki lássa, hogy csak te akarod. - egy vigyort erőltettem az arcomra, de már nagyon untam a szájcséplést. Ez az egész valahogy olyan előre elterveltnek látszik. Tényleg engem akar lejáratni a fél város előtt? Azt lesheti...
- Szerintem neked több okod van aggódni a szívroham vagy agyvérzés miatt... vagy mégsem... aki egyikkel sem rendelkezik nincs mitől féljen. - Gúnyolódtam még egy kicsit. Vajon tudja, hogy a pedofilitást büntetik? Inkább nem kérdezem meg tőle, az arcszíne kezdi felvenni a ruhájának a színét. Kezd bepöccenni. Egy gyors pillantást vetettem az órára, már húsz percet elpocsékoltam az életemből erre a nőre. Ideje lenne lépnem valamit, ha csak úgy itt hagynám én lennék a nyápic aki visszavonult. Egy mély sóhajtás kíséretében lenyitottam a menüt.
- Ha ennyire szeretnéd azt a párbajt akkor tessék... - közben kiválasztottam a fél életig tartót mint amit legutóbb is. /Ha elfogadta: A számláló lassan nekikezdett a visszaszámolásnak. Addig is előkerestem a felszereléseim közül a drága fegyverem. Máris a kezemben érezhettem a hideg pengét, két kézzel tartottam meg kicsit hintáztattam mit sem törődve a figyelő szemekkel. Amint a számláló már az utolsó negyedbe ért ismét hallattam a hangom.
- Amúgy a nevem Jun. Jobb ha megjegyzed annak a nevét aki a földbe tiport. - vigyorogtam rá majd megszólalt a csata kezdetét jelző kürt. Elrugaszkodtam a talajtól és szélsebesen rohantam az ellenfelem felé fegyverem magam mögött tartva majd amint elég közel érkeztem egy jól irányzott vágással megcéloztam a mellkasát./ Ha nem fogadtad el akkor türelmesen vártam mit reagálsz a dolgokra.

pontok:

Miközben rohantam felé támadásra készülve, valahogy nem tudtam kiverni a fejemből azt az önelégült arcot amit akkor vett fel amikor elfogadta a kihívást. Szóval tényleg az volt a célja, hogy kihívjam. De majd én megmutatom neki melyikünk is az erősebb fél. Az eső teljesen elállt, és a felhők is kezdtek tovább vándorolni, a fű kissé csúszós jobban oda kell figyelnem hova lépek. Alig pár méter választott el minket egymástól amikor pajzsát maga elé tartotta és azzal hárította a sebzésem. Nem rossz. Inkább a páncéljával kompenzálja az életét, vagy a harci teljesítményét. Annak ellenére, hogy soha sem küzdöttem még pajzsos ellenféllel egész jól éreztem magam. Annyira belemerültem az ünneplésbe, hogy sikerült levinnem egy keveset a pajzsából, hogy észre sem vettem a támadását. Az erős kardcsapása után azonnal a sebzett pont felé nyúltam és pár lépést hátráltam.
- Nem rossz, talán kicsit lebecsültelek Nagyi - vigyorogtam rá közben kiegyenesedtem, majd két lépést megtettem jobbra és ismét nekirohantam fegyverem magam elé tartva mindkét kezemmel megtámasztva. Egy jól irányzott döféssel megcélozva a pajzsát ami úgy tűnik nem fogja sokáig bírni. Az előző esetből tanulva most rögtön hátráltam az ellenfelemtől ezzel is elkerülve a meglepetés támadásokat. A nehéz páncélja miatt ö nem olyan mozgékony mint én, ezt az előnyömre fordíthatom. De a fegyvere hosszabb mint az enyém, szóval ha jók a reflexei akkor előbb is lecsap ez nem jó..Próbáltam minél több dolgot leelemezni róla, de valami azt súgta több is van benne mint amennyit mutat. Védekező állást vettem fel, és vártam hogy támadjon. Körül belül tíz méter lehetett köztünk a távolság ez épp elég ahhoz hogy felmérhessem milyen gyors.
- Csak ennyit tudsz Nagyi? - próbáltam feltüzelni hátha elveszti a fejét és olyan dolgot tesz amit később megbánhat. Most már valahogy nem tudott érdekelni, mennyien is vannak körülöttünk, az sem ha bárki is bármit megtud, csak az a fontos, hogy leüssem.

Pontjaim a harcban :

A második támadásom sikertelen, annyi baj legyen. A következő már komolyabb sérülést fog jelenteni neki. Magabiztosan álltam tőle továbbra is több mint tíz méterre vártam mit lép. A kérdése alapján biztosra vehetem, hogy ö akar magához csalni, vagyis lassabb mint én. Mit számít. Fegyverem lóbáltam egy ideig néztem messziről mit fog lépni, majd meglepő dolog történt három lett belőle.
- NEE Három Nagyi lett - kiáltottam fel, főleg mert erre tényleg nem számítottam. Fura egy képesség, de biztos van hátulütője is. Háromszor annyi ember kevésbé tud mozogni főleg pajzzsal. Bármennyire is nézem őket nincs ötletem melyik lehet a valódi, mind ugyanúgy néz ki. A haj, a ruha és még a fegyverzet is, ismét átnéztem apróbb részletekre is figyelve, de semmi. Ideje lenne bevetni a csodálatos elmém, ami oly' sokszor mentett már ki slamasztikából. Majd hirtelen elkezdett felém rohanni az egyik és azt követve a másik kettő. Lehet, hogy az első az igazi és a többi csak kíséri, de ha mégsem akkor feleslegesen szenvedek el sérülést. Nem fogom a véletlenre bízni. Meglehetősen lassúak, de nem várom meg amíg ideérnek. Elkezdtem rohanni előlük, ezzel is fenntartva a köztünk lévő távolságot. Majd egy jól irányzott mozdulattal amikor már kellő távolságba értem tőle és látszólag kezdett kifáradni megálltam.
- Melyikőtök az igazi? - néha egy ilyen egyszerű kérdéssel is lehet eredményt elérni. Habár egy hozzá hasonlótól nem is várok értelmes választ...Miközben a válaszára vártam továbbra is próbáltam felmérni, de semmi ezek tökéletes hasonmások. Ha pechem van akkor ők is sebeznek mint az eredeti. Nem jó, nagyon nem. De csak semmi pánik nyugtattam magam próbáltam minél nyugodtabb maradni, és kevésbé észrevehető jeleket mutatni a kis meghökkenésem miatt.

Pontjaim a harcban  :3:

// Semmi baj :3 a [(spoiler="szöveg"][/spoiler] paranccsal lehet ilyet csinálni, a zárójel nélkül amit a spoiler elé szúrtam be:3//

Miközben vártam a válaszom hirtelen egy erős fénysugár elvakított pár másodpercre. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem véletlen volt ő intézte így. A naivságom és az áldott jó lelkem lesz egyszer a vesztem. Ökleimet a szemeimbe ágyaztam majd mint aki frissen kelt álmából próbáltam lassan kinyitni és várni, hogy ismét kirajzolódjon előttem a világ. De már késő volt, körbevettek. Az előző ötletem most már semmit se ér, esélyem sincs kitalálni melyik az igazi. Közelről mégannyira sincs köztük különbség. Lassan közeledik felém minden lépését meggondol, mint egy tigris ami ép becserkészni készül áldozatát. Nem rossz.. de nem elég jó. Gyorsan kell cselekednem mielőtt még megtámadna, de hogyan... Melyik lehet az igazi, és melyik hamis...lényegtelen. Egyre csak közelít és bármelyik pillanatban belém márthassa fegyverét. Ha jól emlékszem még nem használtam képességet, és ha jól látom négyszer tudok még...egy próbát megér. 
- CHANGE - kiáltottam a képességem parancsszavát és a tőlem jobbra lévő karakter mögött tűntem fel ismét. Fegyverem pedig egy gyors mozdulattal a hátába döftem. Ha szerencsém van akkor az igazit sebeztem meg és nem kis sérülést sikerül ejtenem az életpontjaiban. Ha pedig nem akkor legalább szertefoszlatok egy klónt, vagyis reményeim szerint igen. Jobban belegondolva még azt sem tudom mire is jó igazán a képessége. Sebaj, nem is kell.
- Ennyire telik tőled? - kérdeztem tőle kárörvendően, teljesen megfelejtkezve, hogy nyitott rést hagytam a védelmemen, tökéletes helyzetet nyújtva neki a támadásra. Kezdek kifáradni, a sok felesleges futás tehet az egészről. Egyre gyorsabban vettem a levegőt, legszívesebben megittam volna egy nagy pohár vizet vagy valamit. Fegyverem ismét két kézzel tartottam meg. Majd lassan végiggondoltam mi legyen a következő lépésem, a látottak alapján képes klónokat készíteni, nem túl gyors és imád veszekedni. Nem tűnik könnyen befolyásolhatónak sem, érdekes...azt hiszem megérte kihívni párbajra, bármi is legyen a végkimenetel. Széles mosoly terült el az arcomon egészen addig amíg a közönségünkre nem néztem. A legtöbbjük kiéhezett férfi akik már több mint fél éve ebben a játékban rostokol, egyetlen szórakozásuk hogy szépséges nők harcát nézzék..szégyen..szívesebben ereszteném az ö arcukba a pengém...Kezdem úgy érezni, hogy mostanában túlságosan agresszív vagyok... biztosan az időjárás miatt...

Pontjaim a harcban :3:

Kicsit csalódtam amikor láttam, hogy a támadásom áldozata pixelek millióira hullott szét és nem életpontot vesztett. Még ki sem tudtam fújni magam de máris a pixelek forgatagából előugrottak és lecsaptak rám. Életpontjaim ismét csökkentek, elég fura érzés volt látni ahogyan majdnem egy ötöde elúszott egyetlen támadásával. Majd pajzsával védelmét biztosítva fokozatosan hátrált tőlem. Arcáról még halványan látni lehetett a meglepődést amit biztosan a képességem idézte elő. Kifújtam a benntartott levegőt és ismét kezdtem erőt gyűjteni hogy újabb támadással próbálkozzak.
- Nem rossz, kicsit meglepődtem, de szerintem annyira nem mint ahogyan te az előbb. - vigyorogtam felé mint a vadalma, jobban belegondolva minden mozdulatommal veszítek az ellenszenvből amit iránta éreztem a harc kezdete előtt, és egyre gyakrabban pillantok a nézőkre. Azok a kiéhezett szemek...undorítóak...megérdemelnék hogy kiforgassam őket minden vagyonukból. Ami pedig még inkább idegesít, hogy ők nem a hősies fajták hanem a gyáva örökké egyes szinten a városban élősködők. Félnek kimenni a falakon kívülre, nehogy véget érjen a jelentéktelen kis életük...szégyen. Összeszedtem minden erőm, jobb kezemben erősen megmarkoltam fegyverem és vágtáztam Hime felé vagyis reményeim szerint felé. Amikor már elég közel érkeztem elrugaszkodtam a talajtól, hátha nagyobb erővel fogok csapást mérni rá. A mellkasát céloztam meg. Ó Istenem add hogy ne essen ez is pixeljeire. Majd a támadás sikerességétől függően jobbra próbáltam menekülőre fogni az esetleges ellentámadásoktól félve. Habár még mindig érzem, hogy egyre csak erőtlenebb vagyok ezért próbáltam kerülni a felesleges mozdulatokat.
- Haaah~ - fújtam ki a levegőt, majd kicsit kedvetlenül ellenfelemre néztem - Hogy bírod még mindig azt a pajzsot tartani? Válaszát hallgatva az égre szegeztem tekintetem, a felhők tova szálltak és a nap most már ismét teljes erejével sújt le ránk. Mondhatom csodálatos, a levegő fülledt, és minden csupa víz...

Pontjaim a harcban :3:

A támadásom sikerült. Ezt elégedett mosollyal nyugtáztam. Kicsit messzebb vonszoltam magam, és megpróbáltam kifújni a levegőt egyenletesen lélegezve. Lassan a tartalék energiáimhoz kell majd hozzá nyúlnom de nem gond. Bár ez a fülledt levegő nagyon nehézzé teszi amúgy is szapora légzésemet.
Pillanatnyi megállásomat kihasználva Jun egy villámgyors támadást indított és balszerencsémre most ellenem. Amikor a közelembe ért hirtelen felé suhintottam a kardommal, de hogy sikerült-e eltalálnom, azt nem tudom.
Ebben a pillanatban a klónom is eltűnt így hamarosan visszatérnek elvesztett képességpontjaim. Örömmel konstatáltam, hogy ő is eléggé fáradt, így reménykedtem abban hogy egy pár másodpercig megpihen majd ő is. Megpróbáltam az vérembe vegyült adrenalint a saját malmomra hajtani, és óvatos mozdulatokkal elindultam felé.
-Nem is vagy te olyan rossz gyerek Jun. Csak egy kicsit neveletlen. A támadásot valóban meglepett, de te se tagadhatod, hogy az enyémen is meglepődtél.A pajzsom nem olyan nehéz, mint amilyennek kinéz, és aki eleget használt már ilyet annak meg se kottyan.És én elég sok harcművészetet tanultam.
Idő közben enyhe szellő kerekedett és kihasználva egy kósza pillanatot élveztem, ahogy a hajam szinte úszik körülöttem a széltől.
A nézőtéren egyre több férfi jelent meg idő közben. Még szerencse hogy nem itt lenn vannak. Nagyon undorítóan viselkednek. Két mély lélegzet. Újra zárjunk ki mindent, és gondoljuk el, hogyan tovább.Asszem ha egy kicsit kifújtam magam megpróbálok annyira a közlébe jutni, hogy a kardom elérja őt, de ő még ne engem. Vártam, mit reagál arra, amit mondtam, és közben élveztem a szelet és a napot.

/off: Most már nincs klónom, és többször nem is használhatom a harc során off vége/

Pontjaim::

Fura érzés volt amikor csak úgy megsebeztem, lankadt a védelme, vagy csak szerette volna felmérni mit is tudok..az én részemről ez már lényegtelen csak annyi számít hogy ismét megfosztottam értékes pontjaitól. Szerencsém volt, még ép időben sikerült arrébb vetődnöm a kardjától, ilyen közelről még soha sem hallottam elsuhanni a fülem mellett egyetlen fegyvert sem. A harc után hálát adok Istennek amiért ilyen jól döntöttem a jobbra meneküléssel. De ami ezután következett még inkább meglepett. Kicsit ki is pirult az arcom, zavaromban inkább el is fordítottam.
- L-lehet kicsit meglepett, de semmi különös. - próbáltam tagadni a mondandóját ezzel is takarva az érthetetlen zavaromat. Majd amikor meghallottam a harcművészet részt kicsit meglepett, nem gondoltam volna, hogy van olyan rajtam kívül ebben a játékban olyan aki harcművészetekkel is foglalkozott. Hirtelen rengeteg emlékkép özönlötte el az agyam, de nincs itt az ideje nosztalgiázni. Amint elhessegettem az emlékeket ismét odafigyeltem a dolgokra.
- Én is tudok egy két dolgot. - dicsekedtem el, még ha nem is neki de magamra büszke voltam. A sok elkényeztetett senkihez képest én legalább meg tudom magam védeni. Leguggoltattam és néztem magam elé egy ideig, ellenfelem sem lépett inkább csak kiélvezte a szelet és a napsütést. Szívesen követném én is a példáját és pihenhetnék inkább de ha már itt vagyunk akkor be is kell fejezni. Majd hirtelen észrevettem valamit, amit eddig figyelmen kívül hagytam, hová tűnt a klónja? Elrejtőzött volna? Körbeforgattam a fejem de sehol semmi, szóval eddig tartott volna... Fura..De ez az előnyömre válhat, most már nem kell félnem, hogy félretámadok.
- Change - guggoló helyzetből még soha sem használtam magamon a képességet, elég érdekes volt és meglepetés kedvéért közvetlenül elé juttattam magam. - Bocs lehet kicsit fájni fog. - majd egy jól irányzott döfést próbáltam a jobb combjába indítani. Kicsit kerülgetett a lelkiismeret furdalás, de amit meg kell tenni meg teszek. Ha sikerült a találat ha nem nem tudok hová menekülni hála a testhelyzetemnek. Ezért biztosan sikerül a következő találat. Valahogy teljesen elszállt a harci kedvem, főleg a nézők miatt akik minden mozdulatunkat lesik. Érzem ahogyan várják, hogy egy rossz mozdulatot tegyünk és belepottyanjunk egy pocsolyába...

Pontjaim a harcban :3 :

Ezúttal mázlija volt, és sikerült kitérnie a pengém elől. Láttam hogy ő is nagyon elfáradt, és pár percre olyan meregő volt a tekintete, hogy én is meglepődtem rajta.Ezt a kifejezést akkor öltötte magára, amikor a harcművészeteket megemlítettem neki.
-Te Jun mit szólsz hozzá ha a párbajunk után kicsit ellátjuk a bajukat a nézőközönségünknek is.-Néztem rá Jun-ra hamiskás mosollyal, mivel hogy kezdett elegem lenni a sok felajzott disznóból, akik egy jó kis iszapbirkózást vártak, és most eléggé elkezdtek hangot adni adni nemtetszésüknek.
Ám egyik pillanatról a másikra hirtelen előttem termett.Nagyon hirtelen mozdulat volt, ami nem kicsit lepett meg, ez látszódhatott az arcomon, is. Nem sokon múlt, hogy a csőcselék megkapja a nyakig sáros hölgyeményt, de hála isten sikerült talpon maradnom.
Pajzsommal elég időben tudtam reagálni, és így éppenhogy csak megkarcolt. Viszont ebből a testhelyzetből nem volt menekülése ahogy elnéztem, így kardommal feléje súlytottam, abban reménykedve hogy eltaláltam.
Ezután pár szökéssel hátrább juttattam magam, remélve hogy most egy kis ideig nem használhatja újra a képességét.
-Nem sejtettem, hogy ennyire jó harcos vagy Jun.-Kiáltottam oda neki.-Egyre jobban élvezem ezt a párbajt.
A tömeg moraja egyre erősebbé vált, és egyre nehezebb volt csak a csatára koncentrálni. Mire is hívott ki? Azt hiszem fél életig tartóra.Akkor ha jól számolom, egy kicsit előrébb tartok, mint ő. Nekem valamivel talán több életem maradt, mint neki. Persze ez puszta spekuláció, de ha szerencsém van, akkor jól kalkulálok.
Ám egy perc pihenőt se tarthatok, ha tényleg nyerni akarok.
Újabb támadásra lendültem, és az erőtartalékom nagy részét felhasználva feléje rohantam pajzsom szorosan magam elé tartva.

Pontjaim::

Ismét sikerült meglepnem a képességemmel, akkor még nem igazán értheti a lényegét. Kicsit úgy tűnt egyensúlyt is vesztett majdnem egy közeli pocsolyában landolt. De még ép időben sikerült vissza szereznie az egyensúlyát a közönség bánatára. Kicsit meglepődtem a kérdésén, látszólag a közönség is meghökkent egy pillanatra, majd felpillantottam a csőcselékre.
- Benne vagyok, szerintem mindig is ki akarták próbálni a csoportos dagonyázást. - a közönség reakciójából ítélve sikerült elég hangosan válaszolnom a lánynak. Egy-két okosabb meghátrált és le is lépett mielőtt még rosszra fordulna a helyzet azonban a többiek továbbra is nézték a küzdelmet, biztos azt hiszik blöffölünk.
- Te is elég jól forgatod a kardod. - dicsértem meg közben egyre inkább sértette a fülem a közönség kiáltozása. Mindenféle jelzőkkel lettünk illetve, meg hallhattuk mit is szeretnének látni...szégyen...Legszívesebben őket használnám gyakorló bábúnak...De vissza tudom fogni magam, nem akarok piros indikátorral mászkálni. Higgadj le Jun, nyugalom...ideiglenesen sikerült teljesen kizárnom mindent az elmémből és csak a küzdőterünk kis részére koncentráltam. Az életpontjaim a jelző szerint sokkal jobban meg lettek csapolva mint a lányé. A túl sok felesleges mozdulat hibája ezer százalék...vagy a rossz pontelosztásé...Viszonylag közel vagyunk egymáshoz, de valahogy nem igazán tudom melyik pontjára is kéne egy támadást mérnem. Felpattantam a földről és egy gyors mozdulattal próbálkoztam ismét a mellkasára csapást mérni.
- Heh.. ha így folytatjuk te fogsz nyerni. - mosolyogtam rá. - egész jók a támadásaid, gondolom korábban is használtál már kardot nem csak a játékban tanultad. - dicsértem meg majd egy két lépést hátráltam tőle.

Pontjaim a harcban :3 :

Ahogy sejtettem. Ellenfelemet is zavarta már a nagy csoportosulás a lelátón, ám hála isten válaszára az aljadék nagy része inkább elsompolygott a helyszínről. Ám a hangzavar  ahelyett hogy alább hagyott volna, egyre inkább erősödött.Legszívesebben hidegvérrel kinyírtam volna az összes ilyen patkányt, aki csak az arénában történő harcokon élvezkedik, ahelyett, hogy fejlődne, vagy tenne valamit a kijutásért, de a piros indikátort nem mertem volna bevállalni. Így egy kicsit nehezemre esett kizárni a világot, és éppen az utolsó pillanatban sikerül hátra ugranom Jun szúrása elől. Sejtettem hogy a végjátékhoz közeledünk. Mindkettőnk egyre fáradtabb, de az adrenalin látszik, mindkettőnkben pumpál. Nem sejtettem hogy mi lesz a következő lépése, de tudtam, mielőtt ő használja újra a specialitását lépnem kell. Újra felvettem a megszokott harci beállásom, és elkezdtem felé rohanni, de olyan hévvel hogy szerintem őt magát is megleptem.
-Te se panaszkodhatsz Jun. Látszik, hogy nem először harcolsz.- Pajzsom mellkasom elé emeltem és egy kicsit előre löktem, amikor Jun közelébe értem. Eközben többszöri mozdulattal feléje suhintottam a kardommal remélve az egyik ilyen csapás csak eltalálja. Ha igen, akkor számolásom alapján megnyerem a versenyt. Ha nem, akkor megpróbálok egy kicsit hátrébb jutni az esetleges ellentámadás elől.
-Te Jun azelőtt kéne befejezni ezt a párbajt, mielőtt újra elered az eső.- Néztem kicsit komorabb tekintettel az ég felé.Majd minden figyelmemet ellenfelemnek szenteltem.
Úgy éreztem, most végre büszke lehetek magamra, hisz sikeresen alkalmaztam a kinti világban tanult harcművészeti elemeket, de mindenekelőtt sikerült hidegvérrel, és megfontoltan válaszolnom a támadásokra.

Pontjaim::

- Hát, van egy kis tapasztalatom.. - igazgattam a hajam zavaromban közben ellenfelem már lépett is és heves támadást indított rám. Egy kardcsapás majd mielőtt még támadhattam volna pajzsával ellökött magától. Valami oknál fogva sikerült nem elfeküdnöm a földön a közönség csalódott hangja tovább idegesített. De nincs időm velük foglalkozni ellenfelem egy támadás sorozattal próbálkozott de bármennyire is hosszú a kardja pajzzsal akkor sem tud elég gyorsan futni könnyűszerrel kikerülöm. Magabiztosan lépdeltem hátra kezemben fegyveremmel, majd hirtelen megbotlottam egy kőben és előre estem egyenesen a kardcsapásba. A csata végét jelző kürt megszólalt és hatalmas betűkkel olvashattam ismét a vesztes feliratot. Nem hiszem el hogy egy ilyen apróság miatt veszítek... na mindegy. A vesztes is emelt fővel távozik. Hatalmas elégedettséggel léptem oda ellenfelemhez, ami kicsit meglepő mivel én vesztettem, majd felé nyújtottam a jobb kezem hogy gratulálhassak neki.
- Nem rossz, de tartozol nekem majd egy visszavágóval szóval addig ne merj meghalni rendben. - vigyorgok rá, jobban belegondolva nem is értem miért is harcoltunk. Fegyverem belehelyeztem hüvelyébe majd ép indultunk volna el az arénából amikor egy paradicsom landolt a fejemen.
- Mi a... - közben egy újabbat éreztem magamon, majd arra fordítottam a fejem ahonnan kaptam. A nézők dobálnak minket paradicsommal és ha jól látom nem csak én kaptam. A dühödt tömeg egyre csak kiáltozik, és továbbra is repkednek felénk a tárgyak.
- Hee.. Igaz is a közönség jutalma elmaradt, igaz Hime-san?- gonosz vigyor kezdett kirajzolódni az arcomon majd a pontjaimra néztem pont elegendő még két cserére. Közelebb hajoltam a lányhoz és a következőket súgtam neki fogd meg a kezem és hátrálj addig amíg én és ha ugrok akkor te is rendben? Bízz bennem. - Majd ha belement megfogtam a kezét és lassan lépdeltünk hátrafelé, ugyanis közvetlenül mögöttünk egy hatalmas pocsolya terült el, lehet kicsit furának tartotta amiért egy pocsolyába készülünk belepattanni.
- Most ugorj! - kiáltottam fel majd elrugaszkodtam a földtől egyenesen a pocsolya irányába. - Change - rögtön el is használtam a maradék két lehetőségemet és a nézőtéren látott két legtávolabbi játékost kicseréltem magunkra. A tömegben nem kis meglepetést jelentettünk amikor hirtelen felbukkantunk mögöttük és a két másik alak a pocsolyában landolt. Egy-két gyávább akinek gyors volt a reakciója próbált menekülőre fogni majd hirtelen az egyik után nyúltam.
- Hová mész Onii-chan? - majd egy gonosz vigyor kíséretében kigáncsoltam és lelöktem a kis lejtőn, kicsit gonoszul hangzik de ha szerencséje van akkor sikerül a pocsolyába érkeznie és még el is férhet benne hiába akkora mint egy bálna... és szépen sorban egyesével lökdöstem továbbra is le őket. Legalább megtanulják, hogy nem szabad szórakozni senkivel sem. - Remélem élvezitek a iszapbirkózást amire annyira vágytatok. - majd egy kacsintás és egy gyors integetés kíséretében tovább sétáltam a mocskoktól. Egy percet se bírtam volna tovább ki a jelenlétükben. Ott vannak amit megérdemelnek, hátha valamelyik észbe kap és tesz valami hasznosat is a további életében. Szépen lassan haladtam a kijárat felé majd hirtelen egy esőcseppet éreztem az arcomon.
- Mi a... - hirtelen elmosolyodtam majd megfordultam a lány irányába. - Mégsem sikerült eső előtt befejeznünk. Legközelebb én nyerek ne felejtsd el. - majd egy mosolygással egybekötött meghajlás kíséretében el is köszöntem tőle, és rohantam a legközelebbi fogadóba ahhoz meghúzhatom magam estére.

// Köszönöm a harcot nagyon élveztem :3 //