Kougami Shinya [Ozirisz]

by **Ozirisz** Csüt. Jún. 13 2013, 18:33

Adatlap

Név: Kougami Shinya - játékbeli név: Ozirisz
Nem: Férfi
Kaszt: Kardforgató
Kor: 25
Kinézet: Kb. 185 cm magas átlagos testalkatú srác vagyok, félhosszú fekete hajjal, sötétbarna, majdhogynem fekete szemekkel.

Jellem: Sokat csalódtam a valódi világban, az emberiségben. Sokakon segítettem, és a legtöbbször fordított helyzetben hátat fordítottak nekem, amikor szükség lett volna rájuk. Ennek ellenére igyekszem jót tenni, segíteni, azokon lehetőleg, akik megérdemlik. Az alapelvem: Aki jót tesz velem azzal én is jót teszek, de jaj annak aki velem, vagy valaki hozzám közelállóval nem megfelelően viselkedik. A társaságot kerülöm, igyekszem nem feltűnő lenni, és tartani a három lépés távolságot az idegenekkel. Emiatt nehezen engedek magamhoz közel bárkit is. A bizalmat nálam nagyon nehéz felépíteni a csalódások végett, de egy pillanat alatt le lehet rombolni.

Képességek

Az Igazak Kardja: Támadáskor az okozott sebzést a kard felfogja, ekkor kéken ragyogni kezd, majd a következő körben a karakter, vagy valamelyik csapattagja (ilyenkor rámutatva a csapattagra a karddal) magába szívja a felfogott életpontokat, ezáltal gyógyítva rajta. A kardforgató a használat utáni körben semmilyen cselekvést nem hajthat végre (kivéve a gyógyítandó karakter felé mutat a karddal). 10 körönként használható

Előtörténet

Egy átlagosnak mondható családba születtem, legalábbis akkor ezt hittem. Apám egy jól menő elektronikai cégben volt főmérnök, anyám pedig saját boltot vezetett a városban ahol éltünk. Minden szépen és jól ment, látszólag. Apám viszont akkortájt eléggé beletemetkezett a munkába, és kevés ideje maradt a családra. A szüleim fokozatosan elhidegültek egymástól, majd jöttek a veszekedések, amik mindennaposak lettek. Talán 4éves lehettem akkor amikor tettlegességig fajult a dolog, és apám megverte anyámat, majd engem. Részeg volt. Aztán jött a válás, anyám egy számomra ismeretlen palival elköltözött, és apám maradt csak, aki a munkába és az alkoholba merült. Úgy 8éves lehettem amikor apám öngyilkos lett, és a nagyszüleimhez kerültem. Kezdetben ott is minden jó volt, de hamar ráeszméltem hogy nem egészen úgy van ahogy elképzeltem. Az örökség miatt kellettem nekik, amihez nélkülem nem juthattak volna hozzá. Aztán jött a bentlakásos iskola, majd elkezdtem az egyetemet, de pénz hiányában félbe kellett hagynom. Jött a feketeleves hogy nagyszüleim és a drága jó kedves aranyos nagybátyám eldorbézolták az örökséget. Miután szóvá tettem ezt a nagyszüleimnek, kiadták az utam. Visszakerültem a régi házba. Jobb híján elkezdtem dolgozni az egyik gyárban a városban, 3műszakban nevetségesen kevés fizetésért. A régi barátaimmal megszakadt a kapcsolat hogy visszaköltöztem, akiket igaz barátaimnak hittem, és bíztam bennük hogy segítenek, hátat fordítottak. Elegem lett a világból, és az igazságtalanságból. Csak néhány ember volt aki tényleg kiállt mellettem, és segített ha bajban voltam. Őket tekintettem családnak. Ha ők szorultak segítségre, vagy csak egy jó beszélgetésre vágytak, én segítettem, amennyire tudtam. Mindenki mással bizalmatlan és távolságtartó voltam. Aztán ahogy elkezdtem dolgozni, és ők is dolgoztak, egyre kevesebb időnk akadt találkozni, vagy én dolgoztam, vagy ők, és egyre inkább magányosnak éreztem magam. Egyedül, szemben a nagyvilággal. Ekkortájt kezdtem el az MMORPG-k felé fordulni, valamivel el kellett terelnem a gondolataimat a való világbeli dolgokról. Eleinte szép és jó volt, csináltam a küldetéseket, fejlődgettem, csapatostól. De lett pár konfliktus a loot körül, állandó civakodás volt minden egyes főellenség megölése után, hogy kié legyen a kard, meg a hasonlók. Ekkor döntöttem úgy hogy nem függök senkitől, és semmitől, és solo játékosként folytattam a pályafutásomat. Így nem kellett alkalmazkodni senkihez, és nem kellett senkinek sem elviselni a társaságomat. Ott is ugyanúgy mint a valóságban, amikor szükségük volt rám az embereknek, kellettem, amikor meg nem, akkor hátat fordítottak. Solo játékosként több MMO-ban is szép sikereket értem el, megerősödtem, egyedül legyőzte olyan főellenségeket, amelyikkel 8-10ember alig bírt el. De ez a világ sem volt elég valósághű. A munkahelyi stressz után jött bennem az érzés hogy el akarok menekülni a való világból. Egy szebb és jobb, és nem utolsó soron igazságosabb világba. Olvasgattam a fórumokon, és hallottam a Sword Art Online-ról. A béta teszt után és a hivatalos indulás előtti időszakban naponta figyeltem a híreket, mikor indul a SAO. Egy nem hivatalos fórumon olvastam az egyik béta teszter hozzászólását: "Egyetlen pengével ebben a világban oda juthatok, ahova csak akarok" Na ezen a ponton dőlt el bennem, hogy mindenképp szeretnék játszani ebben a világban, és hogy kardforgató leszek. És szeretnék ebben a világban élni is. Egy teljesen tökéletes, részletes virtuális világban, ami lehet jobb is, mint az eredeti. Mint ahogy olvastam egy másik béta teszter hozzászólását: "Isten hat nap alatt teremtette a valódi világot, és elbukott. Kayaba Akihiko éveket áldozott Aincrad megteremtésére, és sokkal jobb munkát végzett". Majd a hivatalos indulás előtti héten a gyárban kivettem az összes idei szabadságomat, és lelkiekben készültem a játék beszerzésére. Csak 10000 példányt adnak el szóval előbb sorba kell állnom. Napokig vártam, és sikerrel jártam. Megvettem a Nerve Geart is, ez utóbbi méreg drága volt, de spórolt pénzből összejött az ára. Hazamentem, és azonnal felcsatlakoztam.
Egész délután a Kezdetek Városában voltam, és az első dolgom volt keresni egy kocsmát. Találtam is a főtértől nem messze, és beültem 1-2 sörre. Ha nem tudnám hogy egy virtuális világban lennék, elhinném hogy a sör igazi, olyan szinten leutánozták az ízét a fejlesztők. Majd elindultam a városkapun a mezőre. A kardommal hadonásztam, majd igyekeztem használni a kardforgató képességemet. Először a semmiben, majd a vaddisznókon. Egy kis bemelegítés. Majd harangoztak. Nézek értetlenül, majd egy kék fény vett körül, minden eltűnt, és a főtéren találtam magam mikor a fény eloszlott. Nagy tömeg volt ott, és megjelent az Admin. Közölte hogy a kijelentkezés funkció hiánya nem hiba. Nekem fel sem tűnt. Amennyire elegem volt a valódi világból, nem mostanában nyomtam volna rá a gombra. Amit utána mondott, az viszont teljesen szíven ütött. Aki itt meghal az a valóságban is. Na ez már egy kicsit durva megoldás. Rendben hogy Kayaba Isten, mivel teremtett egy világot (méghozzá nem is akármilyet) de én nem lennék képes másokat így megölni. Majd jött az ajándék tükör. Engem különösképp nem érintett, mivel a karakterem nem sokban különbözött a valódi kinézetemtől. De voltak akiket megmosolyogtam. Hirtelen pár női karakter helyén srácokat láttam, meglepetten. Valamint voltak akik magasabbra állították a karakterüket, ami szintén nem előnyös, mert a plusz centiket kompenzálni kell a mozgás során is. Aztán eszembe jutott azon kevés igaz barátom, akik ténylegesen mellettem álltak minden bajban, akik kirángattak a mélypontról. Nem fogom őket látni sohasem? Még el sem búcsúztam tőlük. Hirtelen szomorúság fogott el, és éreztem hogy hiányoznak nekem. Hiszen ők jelentették a családot. Aztán hirtelen sötétség jött. Éreztem hogy megszűnik körülöttem a világ. Majd elaludtam. Rémálmok gyötörtek mind a kinti, mind a benti világgal kapcsolatban. Majd felébredtem. A Kezdetek Városa meglehetősen üres és nyugodt volt. Voltak akik erős páncélzatban, erős fegyverrel az oldalukon mászkáltak. Hogy sikerült ilyen gyorsan felfejlődniük ennyire? Majd a látóterem jobb alsó sarkába néztem: "Micsoda??? Június? Mi a nyavalya volt az elmúlt fél évben?" kérdeztem hangosan. Néhányan rám néztek, majd továbbmentek. Csak én vagyok egyedül így? Remélem nem. Majd sétálgattam a Kezdetek Városában, talán valaki akad aki elmagyarázza a helyzetet. Talán találkozok valakivel aki ugyanebben a cipőben jár mint én. Solo játékosként nem hiszem hogy tudnék érvényesülni, hiszen sok az erős karakter, és városon kívül megtámadhatnak a kezdőaranyamért is akár. Majd leültem az egyik padra, átgondolom a helyzetet, és a lehetőségeket.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 13 2013, 18:42

Szia!

Vicces volt azt látni, hogy amint végeztem az olvasással és frissítettem, már kék színű volt a szöveg. Kitérve az előtörténetre, nagyon részletesen le vannak írva a karakter gondolatai, na meg logikusan fel van építve, elfogadom.

Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgy(ak)at is.

Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Kougami Shinya [Ozirisz]

Kougami Shinya [Ozirisz]

Re: Kougami Shinya [Ozirisz]