[Nova D3] Asuka vs Saru Taidana

Huh, iszonyatosan rá voltam mozdulva, hogy mi most esélyesek vagyunk továbbjutni. Mármint naná, hogy esélyesek vagyunk, hiszen királyságosak is vagyunk, akkor már tuti, hogy nekünk ott a helyünk a jobbak között. Cöh, ez alap!
– Szevasz! – intettem át az ellenfelemnek, és közben a fenének se tudtam volna lekaparni az arcomról az ideges vigyort. Nem tördeltem a kezeim, amíg a visszaszámlálás tartott, nem, csak… masszíroztam őket. Masszíroztam, igen… A francba már, kezdődjön ez a harc!
– Támadjál, Mesterke! Üsd-vágd! – adtam ki a tök triviális utasítást majmócámnak, ahogy végre nekiugorhattunk az ellenfelünknek.

Hűűűű, hát sosem gondoltam volna, hogy lesz esélyem arra, hogy tényleg, de igaziból tovább tudjak jutni! *.* Két győzelmen már túl vagyok, pedig igaziból aztán nem is nagyon tudtam, hogy mit csinálok, de sikerült, ez a lényeg. >.< A madarak viszont azt csicsergik, meg az aréna nagy táblái is, hogy utolsó ellenfelem a csoportban szintén megverte mindkét eddigi ellenfelét, Zhelt, valamint Angelicát is. Azt hiszem, ez egyáltalán nem lesz olyan muri, mint az előző kettő. T.T
Kettejükhöz képest viszont sokkal lazulósabbnak tűnik. Angelica még csak nem is köszönt ám nekem, míg én nem szóltam ám rá. T.T Idegességem azonnal el is tűnik, ha kikapok, akkor kikapok, meg aztán mekkora királyság már, hogy ilyen cukin integet nekem! *>*
- Szió! Én Asuka vagyok! Sok sikert meg ilyenek. Hogy a majmócád mennyire kis tündérbogár! Hogy hívják? *.* - olvadozom picikét, meg hát picikét nagyon is, a majom láttán. Egyszerűen tényleg cuki volt! Hű, szereznem kell ám a csata után neki valami gyümit, biztosan megköszöni majd. *.*
Meglepő, a kismajom ilyen jól és gyorsan tud támadni, pillanatok alatt pixelekre bomlik a páncélom, és azt hiszem, hogy nekem sincsen ám sok hátra. Móóó. T.T Szóval, a majom üt is engem, meg vág is engem, így hát nincs más választásom, támadnom kell. Emelem a csatabárdot, és rohamozom meg az idomárt, mert hát csúnya dolog lenne, ha a majmot bántanám. Túl cuki.

Teljesen elámulok a nevek sokaságán, amit én tényleg, de tényleg fantasztikusnak tartok ám. Ráadásul azt mondja, ezek csupán a fontosabbak! *.* Móóó, kár, hogy ilyen goni helyzetben kell majmócával találkoznom, mert hát hiába, no, én itten még nem nagyon láttam állatokat, de odahaza is az állatkertben maximum, bár volt bioszos ismerősöm, aki mindenféle hüllőket meg bogarakat etetett otthon.
Látom a majmócán, hogy kicsikét elpilledt, de nincs ám többre időm ahhoz, hogy újra támadhassak. A következő csapásával a maradék HP-m is lenullázódik, így búcsút kell mondanom új szerelmemnek, a Hentesnek. Nagyon megszerettem ám ezt a fegyvert.
- Hűűű, hát hajrá a versenyben továbbra is. Én neked szurkolok. ^3^ - búcsúzom el ellenfelemtől, ki könnyű győzelmet aratott. Móóó... majd legközelebb, ha lesz ilyen, még ügyesebb leszek. >.< Két győzelemmel azt hiszem, Kaguci így is büszke lesz ám rám. *3*