Hayashi Yuichi; Yuichi

Név: Hayashi Yuichi
Nem: Férfi.
Kaszt: Kardforgató
Kor: 25
Képesség: Érzelem penge (Emotion Sword)
A kard hordozójának érzelem kitöréseire reagál a penge és a markolat. A boldogságtól a nyugalmon át a düh és félelemig. A kard körül megjelenik egy párafelhő, ami a színskálát bejárva fehértől feketéig változhat. A pozitív érzések, élénk színt adnak a kardnak, míg a negatív érzések a sötét árnyaltokkal mintázza a kardot. A neve Niji.
Pozitív érzelmek hatására, mint például az öröm, nyugalom, jókedv, a kard a következő értékekkel ruházza fel a tulajdonost:
1-9: +4 gyorsaság, +1 kitartás -2 erő (+2 gyorsaság, +0 kitartás és -1 erő minden 10. szint elérése után)
Niji negatív érzelmekre, mint például a harag, a félelem, a fájdalom, a következő hatást fejti ki:
1-9: +4 erő, -1 kitartás -2 gyorsaság (+2 erő, +0 kitartás és -1 gyorsaság minden 10. szint elérése után)
Niji csak harcban aktiválódik, maximum 3 körig. Ez Yuichi lelkiállapotától függ, ugyanis a kard, nem fizikai megjelenése okozza, hanem Yuichi kardok iránti vonzalmából jött létre ez a különleges képesség. Hosszabb harc esetén a legfeljebb 3. kör után legalább 1 körig Yuichi nem tudja előhívni az Érzelem Pengét.

Előtörténet
Tsuruga városában születtem egy hóeséses napon, középosztálybeli család legkisebb gyermekeként. Novembert írtunk mikor Shiroku jegyében napvilágot láttam, egyszerű kisbaba voltam, mint bármelyikük. Sírtam, nevettem, szüleim szerettek. Bátyám sokat vigyázott rám, ugyanis munkáscsaládba születtem ahol a szülők bizony csak késő este foglalkozhattak velem. Eizan hét évvel volt idősebb nálam, így már könnyen rá bízhattak. A bajok később kezdődtek, ami odavezetett, hogy édesanyám és édesapám elváltak, természetesen édesanyámmal maradtam, ekkor voltam hat éves. Családunk a válás után jelentősen elszegényedett, majd rá két évre nevelőapám vette át édesapám szerepét. Innentől újra kiegyensúlyozott életet élt a családunk.

Kinézet: Alacsony vékony testalkatú, de nem vézna jellemvonásokat hordoz tesatalkatom, kb 170 cm magas és egyenes jó kiállású. Tengerkék szemem szúrós, kereső, de mégsem hátborzongató, mellé vállig érő hosszú hajam lófarokba kötve várakozik mögöttem, melyet a szél szabadon borzol hol jobbra, hol balra. Többnyire zsebredugott kézzel várakozó testállásban pillanthatnak meg. Állandó mosolyom ritkán törik meg így többnyire melegséget sugároz, hideg szemem, és arcvonásaim. Fekete vagy sötétkék ruházatban érzem magam a legjobban, a SAO bejelentkezéskor, barna bakkancs, világos kék nadrág és világoskék zakó volt rajtam egy fehér pólóval.

Jellemzők: Legfőbb jellemzőim, csöndes srác akit nehezen lehet feldühíteni. Hóbortok közé tartozik a játszadozás a lófarokkal, mintha sosem állna jól. Hallgatag létemre, amikor beszélek azt gyorsan hadarva teszem, így előfordulhat, hogy mormogást értenek csak a hallgatók. Önzés nem jellemző rám, megosztom bizonyos személyekkel a tapasztalataim, avagy amit találtam, persze, a jó ízlés keretei között *mosoly*. Ebben a világban a mosolyom sokat apadt, de megfogom találni a módját, hogy visszanyerjem. Pókerarc sose volt jellemző, mindig látható rajtam, hogy éppen mit érzek. Óvatos vagyok, nem rohanok egyből előre. Számítok tervezgetek. Túlzott örömömben, viszont kieshetek a kerékvágásból és olykor, nem törődöm elveimmel, megállíthatatlanul török célom felé. Célom mindig összetett, többlépcsős, nehogy könnyű legyen. Eizan szerint, én egy fáradhatatlan vonat vagyok, ami ugyan késhet, de eléri kitűzött célját.

Mielőtt rátaláltam volna a Sword Arts Online-ra rengeteg játékot játszottam főleg szerepjátékokat, ezt mind barátokkal, mind számítógépen. Főiskolás évek után nem találtam a helyem a világban így hamar újra megtalált a szerepjáték és közöttük is az MMOPRG, melyet közösen játszva jutottunk előrébb. Ekkor támadt egy hirtelen ötletem beszerzem az SAO-t. Ekkor még nem sejtettem, hogy barátaim szerencsések voltak, nekik már nem jutott a játékból. A Nerve Gear felszereléshez ez konferencián jutottam hozzá, mégpedig tombolán. Valószínűtlenségből ötös! A Nerve Gear első felcsatolásakor, a szívem hevesebben vert, ugyan is új világ új élmények tárházát rejti magában, és egyfajta érzést, mint egy szuperhős jelmez. A délután egy órai induláskor ilyen érzelmekkel fűtve belevágtam a játékba. A kardforgató kasztot, hobbimból és vonzódásomból választottam. Kiskorom óta sportszerűen vívtam, de ez nem volt elég, valami hiányzott belőle. Hamarosan rátértem az egykezes rövid kardokra, a középkori harcmodort imádtam. A játék adta lehetőségek pedig tovább fokozták kíváncsiságomat és kalandvágyam. Amikor beléptem a játékba kardom megsuhogtattam, felmértem milyen erővel bírok, ez az az erő volt, amivel hegyeket lehet megmozgatni úgy éreztem… Később, amikor lázas kardsuhogtatásommal felhagytam nekivágtam a terepnek, de hamar csalódnom kellett ugyanis a főtéren együtt voltam a többi játékossal. Körbenéztem mindenhol kérdő tekintetek. Ekkor Kayabe Akihiko előttünk termett egy fegyvertelen kaszás formájában és bejelentette, hogy ez egy túlélő játék, ahol tényleges létezésünk a tét, csak egyvalamire tudtam gondolni, nem akarok meghalni. Végig kell játszanom, mert élni akarok!
Szabályokat megértettem, de dühös voltam rá, ugyanis kijelentkezni nem fogok tudni amíg valaki le nem győzi a 100. szint királyát. Miután minden játékosra ráolvasta a végítéletet, legtöbben kétségbeestek, de voltak, akik azonnal a fejlődésbe kezdtek. Én más utat választottam. Első pár hétben megfigyeltem a lehetőségeket, megtörhetek és öngyilkos leszek, ez kizárt. Elkezdek céhet alapítani, ami szörnylevadászásra szakosodik, avagy az emberek megfélemlítésére vagy egyéb érzelmektől fűtve, elrugaszkodva a valóságtól, a jó vagy gonosz irányába fejlődik. Ezt sem választottam, sosem voltam igazán céhvezető típus. Éltem egy egyszerű életet magányosan egy Aincradban, ahol a világ szépségeit kerestem. Egész sokat találtam az első szinten. Betelhetetlenül felfedező utakra indultam, a szörnyek elkerülésével, mindenképp meg akartam várni a hírt, hogy legyőzik az első 10 szintet a frontharcosok. És most végre vége a henyélésnek. Aincradnak szüksége van rám a harcokban, egy ilyen képességekkel rendelkező bátor szívű ifjúra.

Helló! Módosítottam a kért részeket. Kép még változni fog, ahogyan új felszerelésekre teszek szert.