Előtörténet : Axler Szokoloff

Adatlap

Név: Axler Szokoloff
Nem: Férfi karakter.
Kaszt: harcos
Kor: 43 éves

Kinézet: A legszembetűnőbb, hogy viszonylag fiatalos hosszúkás arcot őszes, több helyen inkább fehér, félhosszú, hátul felnyírt haj övezi.
Nem használ fésűt, ez egyből látszik, haja nagyjából középen van leválasztva, kézzel, ahogy sikerül.
Nem túl magas, 176cm, erős testalkatú, 100kg, de nem kigyúrt állat. Általában kényelmesen, mackósan mozog, probléma/sport/akció esetén a szemlélők számára meglepően gyors a mozgása. A korral járó zsírpárnácskák már megvannak, kockahas már régen volt, talán igaz sem volt. Ha valaki ruházat nélkül látja, testén brutálisan erős izomkötegek játszi könnyedséggel feszülnek-ernyednek, de ezek inkább a görög szobrászok sportolóit idézik, nem a konditerem szteroidbunkóinak szépségversenyét. Nincs tetoválva. Öltözködése egyszerű, sokszor csak célszerű, és fölös kacatokat nem hord. Esetünkben farmerdzseki, póló, farmer. Karórát nem visel, a ráutaló világosabb csík is hiányzik. Zsebének dudorodásából az ott lévő fontosabb dolgokra gondolhatunk, furán feltekert kilógó zsinór az ott rejtőző tárgy könnyebb előrántását szolgálja.

Jellem: Egyenes célratörő jellem. Amit nem szeret, azzal nem foglalkozik. Ha valamit muszáj megtenni, pillanatnyi kedve határozza meg, hogy hozzákezd-e azonnal, vagy elodázza, akár napokig, hetekig. Ezen dolgok kivitelezése nem történik maximális hatékonysággal, ilyenkor mestere
az elkúszásnak. Ami érdekli, az mellett nagyon sokáig, végletekig kitart, az ellenérvek tömege ellenére is - eddig bevált. Rosszul hazudik spontán, erre előre fel kell készülnie a lehetőségek mérlegelésével. A konfliktusokat nem szereti, de ha már ott van a dolog, akkor inkább huszárvágással kell rövidre zárni, sokszor mások sérelmére is. Az asszertivitást csak általa kedvelt emberekkel kapcsolatban alkalmazza, a többieknek ezt el kell érnie valami módon. Inkább fekete - fehér típus, a végletek felmérése az első, amikor valamit ki kell dolgoznia, a szürke árnyalati nem nagyon érdeklik (minek kínlódjunk valamivel, ha nem lesz tökéletes? - de a rengeteg igénytelen állat megelégszik félmegoldásokkal - rendkívül gyűlöli ha bele kell ugyanabba a szarba lépnie, külső körülmények hatására).

Képességek

A nagy csapás :
- több ellenfél esetén 1 körben több ellenfél támadása 1 ütéssel, normál sebzéssel
- 1 ellenfél esetén +100% sebzés
A következő körben védekező harcmodor, a védekezés megnövekszik 50% -al, a sebzés csökken 50% -al, automatikusan elveszti a
kezdeményezés jogát, ha él / élnek az ellenfél / ellenfelek. Így lesz idő felmérni mit is csináltunk, hogy állunk jelenleg és hogyan tovább.
A képesség szintlépéskor további bónuszokat kap : az első kör sebzése növekszik 10%-al, a második kör sebzése 0,5%-al (100. szinten éri el a 100%-ot) a defenzív harcmodor marad.

Előtörténet

Az édesapám a Szovjetunióból menekült el, együtt indult akkori feleségével. A lágerből a logikusabb, rövidebb, de nehezebb utat választották, az irányt nem Moszkva felé vették. Tekintettel arra, hogy a nép ellenségeiként már annyit kellett elszenvedniük, és menekülésük miatt rövid úton halálra ítélték volna őket, mindent egy lapra tettek fel. A szükséges felszerelést, élelmet ellopták, ha kellett rabolták. Utóbbi esetben a szeretett nép kapta a törlesztést, nem maradt tanú. Az egyik kezdeti, nem túl jól sikerült beszerzésnél történt a baleset apu első feleségével. Ő már többé nem volt sem barát, sem ellenség, és hátra kellett hagyni. A nyomokat apu jól megkavarta, saját, személyes tárgyakat, és egy jelentősebb DNS mintát hátrahagyva ami vér és bal-láb kisujj formájában szolgáltatott bizonyítékot, medvetámadásnak álcázva sikerült ellépnie az üldözők elől. Ebben a katonai kiképzése is segítségére volt, de ezekről ha faggattam, elég morcosan kitért a válaszadás elől. De akkor is vajon honnan szerezte a medvét? Pár hónap túlélő túra után, egy ipari körzetből hajózott ki potyautasként. A hajó érceket, alapanyagokat szállított Japánba, így érkezett meg koszosan, éhesen, egyedül, de szabadon. Innen már könnyebben mentek a dolgok és politikai menedékjogot kért melyet biztonsági ellenőrzés után meg is kapott. Katonai és egyéb szaktudását stratégiai szempontból elavultnak minősítették, oly sok időt volt eldugva munkatáborokba. Teljesen új életet kezdett, tiszta lappal, elfeledett múlttal. Építőmérnökként tudott elhelyezkedni, dolgozni, és itt találta meg következő feleségét, aki anyám lett, 1979-ben. Húgom 7 évre rá született.
Most már inkább többet rólam - fiatal koromban tehetséges sportoló voltam, atléta lettem, ahol jól tudtam kamatoztatni, fejleszteni erős felépítésem,gyorsaságom. Akkoriban nem érdekeltek a strapásabb, hosszabb távok, kizárólag a sprintre koncentráltam. Az önvédelmi sportok űzése bármikor elérhető, ezért mindig odáztam kipróbálásukat, oda sokan jártak, volt egyfajta tömegundorom is. Sajnos korán, és súlyosan megsérült a térdem, az aktív élsportnak befellegzett. Hosszas kínlódás és felépülés után többféle sportot kipróbáltam, mint a foci, floorball, kosárlabda, jiu-jitsu, tollaslabda, aerobik, de egyedül a kyo-kushin karatéban töltöttem el hosszabb, kb. 2 éves időszakot. Ezt is térdproblémák miatt kellett abbahagynom. Programom mindig volt, rengeteg buli, szórakozás kísérte végig iskoláimat. Főiskolás koromban ismerkedtem meg a számítógépes RPG-vel, akkor még szöveges formátumban. Gépészmérnökként végeztem, és akként kezdtem el dolgozni. Szokásos történet, kezdőként mindent megtanulni, megszerezni, ellopni, kizsarolni a szaktudást, megcsinálni legalább minimális szinten határidőre a munkát. Később megcsinálni minél jobban, gyorsabban a melókat, közben kitúrni a hülye kollégákat, főnököket, dolgozni helyettük, új szervezeti felépítést létrehozni, kinevelni az utánpótlást, szóval éjjel - nappal le voltam kötve, se buli, se nők, se játék - 10 év telt el így. Maga a csoda, hogy meg tudtam ismerkedni a leendő feleségemmel. Ez ismét változásokat eredményezett, már nem törtettem tovább és magasabbra, megelégedtem az eddig elértekkel a munka terén. Jött 2 gyerek, családi problémák, ipari válság, átszervezések, munkahelyváltások, végül válás. A köztes felszabadult időmet a hálózaton csesztem el ismét felfedezve az RPG-ket, melyeket már MMORPG-nek hívnak, grafikusak, és némelyik már elég élethű is.
Éppen valami újat kerestem, amikor egyik alvállalkozónk, akivel toltuk többször közösen a játékokat, szólt, hogy van egy teljesen új ketyeréje, valami Nerve Gear nevű konzol, amivel teljesen új szemszögből lehet játszani. Sajnos neki ki kell költöznie fél évre egy új úszó sziget építésre, oda ezt a kütyüt nem fogják beengedni, ha gondolom próbáljam ki, de még az este el kell mennem érte, mert éjjel indulnak. Jobb dolgom nem lévén meglátogattam, ittunk pár sört, elbúcsúztunk, aztán rohanás haza, kipróbálni.
Látványos, testközeli grafika, szó szerint benne vagyok a játékban, semmi lagg, na jó nézzük, mihez lehet kezdeni! Közben eszembe jut, hogy második karakternek biztos nőt fogok csinálni, kíváncsi vagyok 1-2 dologra!
Amúgy velem nem fognak szarozni, és én sem velük! Harcos plusz pallos a nyerő kombináció! Odamegyek, leütöm oszt le van ütve! Nézni kell egy sima kétkezest, lehetőleg claymoret vagy flamberget vagy ha van valami dögösebb, az sem baj! Na ezt is eldöntöttük.
Erre jön ez az állat, az állítólagos fejlesztő és bejelenti, hogy nem véletlen nincs meg a kijelentkezés gomb, EZT VÉGIG FOGOD JÁTSZANI, VAGY BELEDÖGLESZ, DE IGAZÁBÓL!... eszelős szivatás! Többeket láttam meghalni, ezek közül senkit nem láttam visszajönni. Na ezek is kiléptek valahogy. Pedig már én is a harakiri menüpontot keresem közben, de ezt az aktivitásomat szép lassan befejezem. Na jó nézzük, akkor mit kell igazából csinálni... többen úgy elfutottak, hogy fel sem eszméltem. Ezek a tetűk tudnak valamit, de nekem még cuccom sincs.
Nézem a tükörképem, stimmel. Én vagyok. Most egy darabig nem fogom kipróbálni a női karaktert ... Ilyen fejjel marha jól fogok mutatni női névvel, már ha sikerül innen időben lelépnem és megint vissza akarok jönni. Legalább itt nem ismer senki, de lehet hogy ez most nem kicsit hátrány. Még mindig érdekel, hogy mi van erre, ha már egy darabig itt leszek legalább nézzek szét. Reggel majd az átlagnál is nyűgösebb leszek a melóban.
Emlékek a régi szép időkből, hogy is kell ezt csinálni – információs központok : bolt,kocsma,könyvtár, piac – vagy megtudok valamit, vagy nemsokára kiderül, hogy ez az első event csak egy szívatás volt, és egy jót röhögünk majd. A napi végi fáradtság, a rohanás után, a sörök, az új környezet, meg hogy senkivel nem tudok értelmesen beszélni, senkiből egy értelmes infót nem tudok kihúzni, sehol egy ismerős, mindenütt csak hisztiző gyerekek, kicsit beálmosodtam. A fáradtság főtéren üt ki … bealszom kezemben a newbie guide – al.