Előtörténet

Adatlap:

Név:Nanami Haruka  (Becenevek: Nana, Haru, Nami)
Nem:lány
Kaszt:állatidomár
Kor:12

Kinézet:160 cm magas. Szép hosszú rózsaszín hajjal büszkélkedhet. Szeme színe szintén szép rózsaszín. Szép sima bőre van amire azt is lehetne mondani, hogy olyan fehér mint a hó. A pólója alatt hord egy pánt nélküli rövid topszerűséget. Mivel szoknya van rajt így hord még egy rövid biciklis nadrághoz hasonló nacit, nem lehet látni ránézésre. Rengeteg rózsaszín van rajta.

Jellem:Nagyon kedves az emberekkel. Látszatra megmondja az ember, hogy aranyos. Lehet rá mondani, hogy egy szép és kedves virágtündér mert szinte minden amit rajta látni az rózsaszín és virágok is vannak a ruháján. Megvan a magához való esze. Olykor-olykor butuska de mégis ki nem szokott az lenni? Haruka a legmakacsabb emberek közé sorolható. Szereti ha Nami-nak becézik . Illedelmes. Viszont Harukának is van egy sötét oldala. Ezernyi dolog van de az majd kiderül róla.

Képességek:

Előtörténet:
Gazdag családból származom.Amikor megérkeztem a szüleim nagyon örültek.Amikor megláttam a szüleimet akkor mosolyogtam először.Mindig szerettem a kertbe járni.Az állatok nem féltek tőlem akik kertbe mentek vagy voltak.Anyukámmal néha megvicceltük apát.Nagyokat nevettünk.Amikor a szüleim partit tartottak akkor természetesen apa választott ruhát mert mindig valami nagyon aranyos ruhát vett nekem.Amikor felvettem a ruhámat és lementem és apa és anya meglátott zavarban voltam mindig.Mikor nagyobb lettem akkor már nem apa választott ruhát nekem hanem anya.Amikor felkeltem akkor szokás szerint jó hangulatom colt.Felöltöztem és lementem reggelizni.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt kicsim!-mondták a szüleim.  
Reggelinél nem szoktunk nagyon beszélgetni mert anyának meg apának a munkájukat kellett végezniük.Attól még akkor mentek szabadságra amikor akartak.Anya kora délután már hazajött így sokat tudtunk beszélgetni.Apával semmi csajos dologról nem akartam beszélni.De ki akarna azért nagyon az apukájával csajos dolgokról beszélni?Vacsoránál sokat beszélgettünk.Jött a 12.születésnapom.Nagyon vártam már.Másnap este amikor a szülinapom volt akkor apa nem szervezett partit nekem.Mivel már nem voltam annyira kislány így nem apa vett ajándékot hanem anya.Mikor kibontottam az ajándékomat nem tudtam hogy  mégis mit vett nekem.Soha nem láttam még ilyet.
-Anya!Ez micsoda?Nem láttam még ilyet!
-Ez egy játék amit úgy hívnak hogy Nerve Gear!Tudom hogy nagyon idegen ez neked de gondoltam hogy tetszene neked!Amikor ajándékot kerestem neked ez a játék volt a legnépszerűbb!
-Köszönöm!-biztos jó játék lehet ha anya vette.
Felmentem a szobámba és mivel későre járt így elmentem aludni.Másnap reggel kicsit későn ébredtem így anya és apa már elmentek.Mivel nem voltam éhes így inkább felöltöztem és mivel érdekel hogy milyen játékot is vett nekem anya így ki is próbáltam.Lefeküdtem az ágyra és feltettem a fejemre és beindítottam.Kinyitottam a szememet és az volt először a feladatom hogy érintsem meg magamat.Utána kasztot kellett választanom.Mivel anya kiskoromban leckéket fizetett hogy kicsit értsek a kardforgatáshoz ha valami történne.Így tehát kardforgató lett belőlem.Még a nevemet kellett megadnom és miután beírtam hogy Nanami Haruka becsuktam a szememet és amikor kinyitottam a nem hittem a szememnek.Egy gyönyörű új világ kápráztatott el engem.Nagyon sokan voltak körülöttem.Nekem nagyon idegen volt hogy ennyi ember vett körül.Hiszen szinte sosem mentem ki a házból.Érdekes volt de gy kicsit ijesztő.Szép és jó volt hogy ott vagyok de nem tudtam mégis mit kellene csinálnom.Először inkább kicsit körbejártam a helyet.Azt hittem hogy rosszul láttam de tényleg valami furcsa állat futott el az előbb.Végül is ez egy játék de akkor is furcsa volt.Vissza mentem a kezetek városába.Mivel már sötétedett és nem akartam kilépni a játékbók  de nem is akartam a földön aludni így szállóban aludtam az este.Nagyon korán ébredtem.Alig volt valaki az utcán.De nem volt annyira nagy baj.Reggel inkább legyen csend.Mivel korán volt így elmentem egy kis sétára az erdőbe.Megint láttam valami furcsa lényt de most akkor is megnézem.Macska fül és macskafarok és már ugrottam is.Nagyon érdekelt hogy mi lehet így nem vesztettem szem elől.Amikor megállt akkor láttam hogy nagy karmai is vannak de nem hátráltam meg.Elővettem a kardomat mert csak hozzá kell szokni a kardhoz is.Nagyon gyorsan jött felém az a valami.Ugyan voltak karmai de esze az nem volt.Így nem tért ki és így én nyertem.Könnyű győzelem volt.Jó kedvem volt szokás szerint de amikor megfordultam volna akkor hirtelen a város közepében találtam magam.De nem én voltam az egyetlen.Minden játékos ott volt.Senki nem értette hogyan és hogy miért de aztán megkaptuk a szörnyű választ amit senki nem akart hallani.
-A játékból nem lehet kilépni, a halál a való életben is halál, ahhoz, hogy kiszabaduljon, ki kell, hogy vigye mind a száz szintet.-mondta a játékmester.
Mindenki megnézte és tényleg nem lehetett kilépni.A játékmester ahogy felbukkant úgy el is tűnt.Utána mindenkinek a valódi arcát láttuk nem amit kitaláltak maguknak.Már aki kitalálta magának.Egyből futni kezdtem de nem tudtam hova csak futottam ahogy csak tudtam.De sajnos ebből a világból nem volt menekvés csak ugye ha végi visszük mind a száz szintet.Esélytelennek találtam a dolgot.Ott van még az is ha meghalunk akkor tényleg meghalunk a valóságban is.Sírtam és sírtam de bevillant hogy akármennyire is rossz a helyzet a sírással aztán nem oldok meg semmit.Ha meg bolyongok na azzal sem  megyek sokra.Letöröltem a könnyeimet és mondtam.
-Végig csinálom!Ha nem próbálkozom akkor inkább haljak meg most azonnal!Nem engedem meg hogy csak ezért ne lássam a szüleimet!-Mosolyogtam hiszen lehet hogy nehéz de akkor is végig kell csinálni.Ha nem próbálkoznék nem tudnék a szüleim szemébe nézni.Macska képességekkel,mosolyogva ugrottam is tovább bízva hogy kijutok majd és hogy megint a szüleimmel lehetek.