[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

by **Argo** Pént. Feb. 18 2022, 14:45

Solvik városa. Immár pezseg az élettől, minden újszerű, mindenki boldog, az NPCk is mosolyogva beszélgetnek egymás között. Derűs, verőfényes napsütés, a hőmérséklet pont megfelelő, sőt, talán még melegebb is, mint az évszakban megszokott. Hiába, ez is az örök nyár területe, a hó és a hideg maradjon csak meg a felsőbb szinteknek, nem igaz?
Akár együtt barangoltok, akár egyedül, valószínű, hogy a kis kutyust egyszerre találjátok meg. A szürkésfekete, borzas apróság a város falának tövében üldögél, feje felett kirívóan világít a felkiáltójel, és ha esetleg megkérdeztek pár arra járó játékost, legyintenek, hogy persze, az csak egy könnyebb, ismételhető küldetés, viszont felettébb érdekes, mert többféle módon is végig lehet vinni.
A kutyushoz közelebb lépve a neve is megjelenik a feje felett: Toto. Ismerős, vagy nem igazán érdekelt titeket a régi korok meséi és filmjei?

Mikor kapcsolatba léptek vele és elfogadjátok a kutyus által felajánlott küldetést, a HUD frissít, jelezve, hogy nincs egyéb dolgotok, mint követni, Toto pedig kettőt vakkant, majd fürge léptekkel elindul a fal mentén a város kapuja felé, majd onnan ki, a védett zónán kívülre. Útja egy fehérre festett kis házikónál ér véget, mancsával belöki az ajtót és hipp-hopp, eltűnik az ajtó mögött. A küldetés frissít, bár továbbra is csak arra, hogy kövessétek a kutyust, de alig hogy átlépitek a küszöböt, az ajtó becsukódik és minden éjszakai sötétre vált. Láttok, így is, de a falakat rögvest ostromolni kezdik a viharos széllökések, azzal fenyegetve, hogy mindjárt letépi a tetőt is a fejetek fölül.
Tornádó tombol odakint, pedig alig fél perce még semmi sem volt sehol. Toto nyüszög, ahogy védelmet keres az asztal alatt, de a tornádó hoppsz, úgy kapja fel a házat a földről, mintha csak egy szalmaszál lenne. Nektek is meg kell kapaszkodnotok valamiben, hisz akár ha egy viharba került hajó fedélzetére csöppentetek volna, viszont a tény, hogy ez egy amúgy stabilnak teremtett ház, talán fokozza a rémületet.

Az egész nem tart tovább egy percnél, és a vihar elcsendesül. Tompa puffanással ér földet a ház, odakint pedig felsüt a napsugár és beárad az ablakon át. Toto ismét vakkant kettőt, a küldetés frissül, hogy kövessétek, majd a kiskutyus ugyanúgy mancsával kilöki az ajtót és szalad.
A város, de még az erdő is eltűnt. Ha a minimapra néztek, akkor is láthatjátok, hogy elkerültetek Solvik közeléből, és a szint északnyugati táján vagytok, valahol a széléhez közel. Hatalmas, dús fűvel benőtt mezőn találjátok magatokat, a ház itt ért földet, körben a távolban viszont mintha hegyeket látnátok. A kiskutya nem ment messzire, látótávolságban három fickóhoz szaladt oda, akik elsőre talán embereknek is tűnhetnek nektek, de közelebbről meg kell állapítonotok, hogy ez közel sincs így.
Az egyikük bádogból készült, hegyes orra és tölcsérből készült kalapja van, ezt emeli meg felétek üdvözlésképp.
A második rúdon ugráló, karjait kényszeresen széttáró, varrt mosolyú madárijesztő.
A harmadik pedig egy két lábon járó, de nagyon is oroszlán, aki félszegen próbál elbújni a társai mögött és kerüli a szemkontaktust veletek.
-Halló! Itt vagyunk! -integet felétek a madárijesztő, a társaira pillant, majd ismét felétek. A bádogember megsimogatja Toto fejecskéjét, halkan megdicsérve hogy ügyes volt.
-Üdv, bátor kalandorok! Nagyon szépen köszönjük, hogy meghallottátok a kis Toto segélykiáltását, és vele együtt, a miénket is. Egy hatalmas szívességet kérnénk tőletek, segítséget, ha úgy jobb. Természetesen nem ingyen... de be kell valljuk, hogy kétségbeesetten szükségünk van a segítségetekre!
A bádogember előre lép, megköszörüli a torkát és folytatja.
-Van egy nagyon kedves barátunk. Dorothy a neve, egy aranyos kislány, vele tartottunk a sárga köves úton hazafelé, de a gonosz Nyugati Boszorkány lecsapott az égből szárnyas majmaival. Nem tudtunk semmit se tenni, és mire észbe kaptunk, elvitte Dorothyt, messzire, a várába.
Mutat előre, ahol felsejlik egy tornyos vár sziulettje egy sötét, tüskés erdőn túl.
-Persze, nem szeretnénk teljesen rátok hagyni a nehéz munkát, segíteni akarunk mi is, viszont... -kezeit tördelve a társaira néz, majd vissza felétek, megszeppenve, mintha szégyellné, amit mondania kell. -...híján vagyunk egyes... kincseknek. Nincs esélyünk a boszorkány ellen nélkülük. Ha visszaszereznétek őket nekünk, akkor mi is veletek tudnánk tartani a végéig. Szegény szívem...
-... az eszem...
-... és a bátorságom... -szólal meg végre megszeppenve az oroszlán, majd rögvest az arca elé emelt farokbojtja mögé bújik.

A küldetés frissít; három kis pontot jelöl ki a térképeteken, ahol ezeket a kincseket megtaláljátok, és egy negyedik szürkét, a boszorkány várát. Mit tesztek?

---

Résztvevők: Konakion, Makuda, és még aki jönni szeretne
Határidő: Február 26. Ha túl kevés, jelezzetek és megbeszéljük.
Követelmény: A szokásos 250 szó körönként.

by **Konakion** Szomb. Feb. 26 2022, 11:10

Nagyon korán keltem, túl korán. Magam fajta hedonista ember nem szokott ilyen korán kelni. Borzasztó érzés volt, forgott velem a világ. A nap nem a szokásos helyén pihent közép középen az égen, talán nem rég bukkant fel a horizonton. Szőrnyű. Világfájdalmas tekintettel vettem nyakamba a lábamat és indultam egy frissítő sétára a közelbe, nehogy a végén túlterheljem magam. Nem szabad elpazarolni az energiám mindenféle idióta dolgokra. Ahogy sétáltam az utcán feltűnt egy aranyos kis kutya. Már messziről látszódott, hogy kis cukkermukker, de ahogy közelebb léptem láthatóvá vált a feje felett a felkiáltójel. Körbe kérdeztem a járókelőket, hogy mit szeretne, de mindenki csak legyintett, hogy nem érdemes vele foglalkozni huszadrangú küldetés. A kíváncsiságom beindította a vérem és jobban megnéztem a kutyát. Toto. – Hát Totokám, ez nem Kansas! – mondtam, majd engedtem, hogy vezessen a küldetés storyja szerint. Ahogy haladtam a kutya után feltűnt, hogy nem egyedül indultam el ezen a küldetésen, de egyelőre nem foglalkoztam mással gondolataim gyerekkorom meséivel foglalkozott Totoval, meg a többiekkel. Rádöbbentem, hogy ez nagyon régen volt, és milyen jó lett volna jobban figyelni, de ez ellen már nem tudok mit tenni. Ahogy haladtunk a történetünk teljesen követte a régi mese történésit, így nem ért meglepetésként a velünk történt események sorozata. Igaz kicsit izgalmasabb átélni a történetet, mint a tévében nézni. Annak rendje módja szerint jött a vihar és hamar máshol találtuk magunkat. Egy dolog aggasztót… nem volt nálam a piros cipőm, de mindegy is, csak hazajutok majd ha ennek vége. Ahogy az új részre kerültünk lassan körvonalazódott bennem a küldetés. Találkoztunk a három szerencséssel, aki a segítségünket kérte, és a küldetés adatlapja annak rendje és módja szerint frissített is. A térképemet nézegetve azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnánk a leglogikusabban megszerezni a quest itemeket. Sajnos magamon kívül csak egy játékost láttam, így az a lehetőség, hogy megosszuk a feladatokat és mindenki megszerezz egy itemet, majd találkozunk a negyedik pontnál ami valószínű a küldetés végső helyszíne, elúszott. Jobb ötlet híján a legrövidebb úton kezdtem agyalni. – Ötletek? Nem vagyunk annyian, hogy mindenki külön szerezzen meg egy-egy tárgyat, így kénytelenek vagyunk együtt haladni, szóval azt javaslom induljunk el a legközelebbi pont irányába, de előre kijelentem, nem vagyok hajlandó dalolászni, és táncolni… józanul biztosan nem. – mondtam, majd a térképen kijelöltem a legközelebbi pontot, és amennyiben mindenki benne van, el is indultam.

by **Makuda** Szomb. Feb. 26 2022, 16:05

Sok idő telt el az utolsó küldetésem óta. Azonban a mélységek kastélya továbbra is mély nyomott hagyott bennem, de muszáj cselekednem is, hiszen a későbbiekben nem csinálhatom ugyan azt amit akkor. "Inkább csak teher voltam azon a küldetésen mintsem egy hasznos csapattag. Nem éreztem azt, hogy számomra lett volna ott hely." Kicsit megingott a céhbeli hovatartozásom is. Nem tudtam, hogy hasznos tagja lennék-e a JL-nek. Hiszen ők frontosok én meg még egy senki vagyok. "Egy csomó minden miattam csúszott félre." Forogtak bennem a gondolatok, amik valamelyest segítettek. Kicsit segítettek abba, hogy erősebb akarjak lenni, de közben meg kételyek is keringtek bennem, hogy tudnék-e én erősebb lenni. Mint fizikailag mint lelkileg. A dolgokon az se segített sokat, hogy megtudtam, hogy Kasumi itt van bent a játékban és bármikor felbukkanhat vagy bármikor veszélybe kerülhet. Inkább az utóbbi volt az ami jobban aggasztott. Akárhogy is tudtam, hogy csinálnom kell valamit, de nem tudtam még, hogy mit. De kezdésnek csak annyit tettem, hogy elmentem a 13. szintre Solvikba körbe nézni. Egy kis terep szemlére, ha lehet így fogalmazni. Megnéztem, hogy minden rendben van e a szinten és látszólag az is volt.

Egy kutya felett lévő felkiáltójel keltette fel az érdeklődésemet. Azonban hallottam, hogy a környéken kérdezget valaki erről a kutyáról és, hogy csak valami semmit mondó küldetés. A küldetést menüt nyitva hagytam, majd arrébb mentem, mintha csak ránéztem volna a kutyára, hogy ne vegyen gyanút a másik játékos. Csak annyira távolodtam el a kutyától, hogy a küldetés elfogadása menü még ne csukódjon le. Miután a másik játékos elfogadta a küldetést én is elfogadtam. A kutya neve nem tűnt ismerősnek, csak annyira, hogy talán már hallottam róla valahonnan, de semmi nem jutott eszembe erről a névről.

A "lopakodás" a későbbiekben inkább csak távolság tartásról szólt, bár nem is az volt a célom, hogy ne vegyen észre inkább csak a küldetés furcsasága volt az ami magával ragadott és egyfajta csalinak használtam a másik játékost, ha gáz van akkor egyértelműen segítek neki, amennyiben olyan a helyzet amivel ketten ki tudunk találni. Amikor a másik játékos bement az ajtón én kin maradtam, egyszer csak sűrű sötétség támad és erős széllökések keletkeznek. Az ajtó csukva volt így bemenni már nem tudtam. Későbbiekben tudatosult bennem, hogy ez nem csak egy vihar, hanem egy tornádó, azonban ezen a szinten nem jellemző az ilyen így sejtettem, hogy a küldetésnek van valami köze hozzá. Hiába voltam távol a másik játékostól tudtam, hogy a tornádó nem válogat. Ha a veszély zónán belül vagy akkor az magával ragad teljesen mind egy, hogy az a ház mennyire áll stabil lábakon. Így teljesen fölöslegesnek tartottam bármiféle ellenállást, bár az ösztön az nagyúr, ezért a kardomat megpróbáltam a földbe vájni annyira, hogy ne kerüljek bajba, de tudtam, hogy semmi értelme.

Végül a tornádó eltűnik a vihar pedig elcsendesült. Talán mivel én nem mentem be a házba ezért egy kicsit hamarabb értem földet. De emiatt egy kicsit több időbe is telt míg feltápászkodtam, hiszem a talajon kívül nem volt semmi ami tompíthatta az esésemet. Ahogy a fejemet fogva keltem fel kissé szédülve arra lettem figyelmes, hogy a kiskutya kilöki a ház ajtaját. Kissé kábán megnéztem a küldetés státuszát és továbbra is azt mutatta, hogy kövessük Toto-t. Amikor már összeszedtem magamat körbenéztem, hogy hova kerültünk. Az feltűnt, hogy nem ott vagyunk ahol eddig. A térképet megnéztem, hogy mennyire kerültünk távol a várostól... Igen, rettentő közel vagyunk... A terület széléhez. Így hát követtem a másik játékost aki nem tűnt meglepettnek. Mintha teljesen természetes dolgok történtek volna. Továbbra is tartottam a távolságot amíg oda nem értünk három ember szerű valamihez. Ezek után eszembe jutott a mese amibe belecsöppentünk. Az oroszlán a bádogember és a madárijesztő. "De jó, hogy csak hallottam róla és nem ismerem a történetet..." Mondtam magamba elmosolyodva. Tudtam, hogy így érdekes lesz a story, hogy semmit nem tudok róla. A beszélgetést némán figyeltem hiszen nem sok mindent tudtam erről az egészről. Viszont a másik játékos okfejtésébe úgy éreztem, hogy bele kell, hogy szóljak.
-Általában az ilyen kincs keresős küldetésekben nem a legközelebbi helyszínre szokták elrejteni a dolgokat, hanem inkább a legtávolibb helyre, hogy a játékosnak mindig a legtöbb veszélyen kelljen átverekednie magát. De azt viszont be kell, hogy valljam. Nem ismerem ezt a mesét, így simán tévedhetek. - Mondtam a fiúnak.

/Az összes jártasságomat bekapcsolom./

by **Argo** Kedd Márc. 01 2022, 09:37

Ahogy elindultok, Toto a jelek szerint a három társával marad, és csupán farkát lelkesen csóválva néz utánatok, reménykedő tekintettel, mintha ő maga is érezné, tudná, hogy mi forog kockán. A három jelzett pont nincs ugyan túl messze, de sorban haladva valóban bele fog kerülni némi gyaloglásba, mire mind a hármat megszerzitek. Ha rám hallgattok, előbb arra mentek, amelyik észak felé mutat, majd onnan lefelé, hogy aztán elindulhassatok nyugatra, immár teljes felszereléssel.

Persze nem kell sok ahhoz sem, hogy akár a híres sárga köves útra is rátaláljatok, az északon levő küldetéspont pedig látszólag kapcsolódik hozzá, így követhetitek, vagy sem, tőletek függ. A mezőt lassan felváltja egy gyér, fás terület, ami még erdőnek se mondható. Olyan maximum 5 perc múlva pedig eléritek a pontot, ami egy, az út mentén levő, napraforgókkal teli mező szélére mutat.
A mező és az út találkozásánál egy facölöpöt vesztek észre, amin lengedezik egy papírlap, és rá van kötve igen szorosan egy kis szütyő. Ha megtapogatjátok a szütyőt, érezhettek benne valami különös, zselészerű anyagot, de nem tudjátok levenni a cölöpről. A HUD ismét frissül:
"A Madárijesztő Esze:
Oldjátok meg a feladványt."
A papírlapon pedig megjelenik egy ábra.

[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs Viragok-feladvany

A feladat egyszerű, kis agytorna. Sikerül megoldani március 8. napjáig? study

by **Makuda** Kedd Márc. 08 2022, 18:56

Én észak fele kezdtem el az utat.
-Pár dologról azért hallottam. - Nyugtattam meg a fiút, ne gondolja azt, hogy egy műveletlen hülyével kell együtt küldetést csinálni. -Például a sárga köves út, illetve ezek az alakok ismerősek, de, hogy mi miért történik és mi lesz a történet vége azt nem tudom. - Fejeztem be, majd haladtam tovább az északi pont felé tartva egy bizonyos távolságot a fiútól. Az ő és saját biztonságunk érdekében. Amikor elértük a sárga köves utat felmerült bennem, hogy miért lenne olyan különleges említésre méltó, hiszen semmi rendkívüli nincs benne, csak annyi, hogy sárga. Bár az is tény, hogy nem látni minden nap sárga utat. De annyira nem érdekelt a dolog, hogy megkérdezzem.

Ami viszont feltűnt, hogy egy fa cölöpön lévő papírlap van feltűzve. Elég egyértelművé vált, hogy ez valamilyen szinten kapcsolódik a küldetéshez. És lám, ahogy közelebb is mentünk frissült is a küldetés. A apró szütyőt azt rábíztam a fiúra, engem a logikai része jobban érdekelt ami a papíron volt rajta. Bár ilyen feladatokat már sokat csinált, elvégre ez egy egyszerű matematikai rejtvény, de az ilyeneket szerettem. Megnéztem a küldetés leírását és egyéb más instrukcióit, de nem volt túl bőbeszédű, de a lényeget meglehetett tudni.
"Akkor nézzük..." Mondtam magamba majd neki láttam a megfejtésnek. "Hatvan osztva hárommal az húsz. Harmincból húsz osztva kettővel az öt. Ötből három az kettő, osztva kettővel az egy. Ami azt jelenti, hogy húsz szorozva öttel az száz és még plussz egy."
-A megoldás 101. - Mondtam a fiúnak, majd megkérdeztem, hogy neki is ez jött-e ki.

by **Konakion** Kedd Márc. 08 2022, 20:23

Végül is részben, de igazam lett a terv felvázolásával. Miután összeállt a csodacsapat és nagyjából felvázoltuk, hogy ki? Hol? Merre? Meddig? Elindultunk, és most már így belegondolva logikusan úgy tűztük ki a céljainkat, hogy végül egy kört írjunk le, és oda jussunk, ahol lennünk kell. Itt még egy kis hiányérzetem volt. De ez hamar elmúlt. Nem sokkal az indulásunk után meg láttam. Ott volt. Bizony, a, vagyis A sárga köves út. Érdekes, hogy pont az előtt értünk az ikonikus úthoz, hogy az útitársam, küldetésben velem együtt osztozó felebarátom, vagy csak a srác itt mellettem, mindegy is kitért arra, hogy számára azért egy kicsi vakfolt van a történetben. – Annyira nem izgi a sztori. Vannak benne boszik, meg repülő majmok, bár a filmtörténelemben számos feldolgozása van a történetnek. Nagyon remélem, hogy nem az eredeti, még fekete-fehér változatot dolgozza fel a küldetés, mert akkor a szárnyas majmok undik lesznek. – mondtam a srácnak, majd igazából a következő küldetés szempontból fontos történésig, csak ballagtam a kijelölt pontig.
Ahogy közeledtünk a jelöléshez a távolból feltűnt egy furcsám generált a tájból kilógó nagyon nagyon durván sárga napraforgó mező. Szinte már kezdte szúrni a szemem. Végül egy cölöpre tűzött tarisznyához és egy feladványhoz értünk. ~ Napraforgó… kétes tarisznya… eaugh.. pfúj… ez tuti a féleszű agya lesz. ~ Gondoltam, majd biztosra vettem magamban, hogy nincs az a küldetés jutalom amiért én megfogom egy madárijesztő agyát. Szerencsére nem kellett. Egy egyszerű feladványt kelett megoldanunk. ~Na szóval ha 3 tulipán 60 akkor 1 tulipán 20, ha 30 mínusz tulipán az 2 kék virág akkor 1 kék virág az 5. Ha 5 mínusz 2 napraforgó az 3, akkor 1 napraforgó az egy. Ez eddig nem vészes, bár a madárijesztő ész nélkül biztos nem tudja megoldani. Na de a vége. 1+20x5, azaz a szorzás mindig az első 20x5 az 100 plusz 1 az 101. Limonádé. ~ gondoltam, majd miután a másik fél is hasonló eredményre jutott helyeslően bólogattam – Nekem is ez jött ki, szóval szerezzük vissza féleszű felebarátunk agyát. Amúgy engem Konakionnak hívnak, személyedben kihez van szerencsém. Így majd könnyebb lesz elmesélnem kivel csináltam meg a küldetést, nem úgy kell hivatkoznom rád, hogy srác.

by **Argo** Pént. Márc. 11 2022, 10:30

Ahogy Makuda megadja a saját válaszát a papírra, a rendszer sípol, jelezve, hogy valami nincs rendben, majd egy pillanatra eltűnik a rejtvény, hogy aztán előjöjjön a megoldott változata.
A rendszer villogással jelzi, hogy az utolsó sorban a kék virágnak egyel kevesebb szirma volt - öt helyett négy, ami trükkösen annyit tesz, hogy az értékéből is vesztett. A gondolkodás jó volt, de egy apró kis részlet felett elsiklottatok, a megoldás ugyanis 81.
Aggodalomra ámbár a jelek szerint nincs ok. A rejtvény eltűnik, majd a papíron feltűnik egy másik, csak szöveg alapú:

"Crelando úrnak és feleségének négy lánya van. Mindegyik lánynak van egy bátyja. Hány gyermeke van Crelandoéknak?"

Nem foglak ám magatokra hagyni titeket, nyugalom. Sikerül választ találni március 19-ig? I love you

by **Konakion** Pént. Márc. 18 2022, 02:15

~ Oh, Kon, te szerencsecsomag!!! ~ Gondoltam mikor társam válasza helytelennek bizonyult, pedig én is erre a végeredményre jutottam, nyilván én is hibáztam, és a nyilvánvalót nem vettem észre, de kár is lenne a múlton merengeni, hiszen egy újabb feladvány tárult elénk, amit remélhetőleg sikeresebben teljesítünk, mint az elsőt, ami valljuk be nem volt nehéz, és lehet, hogy ezért hibáztuk el. Régi emlékek ébredtek bennem amikor a szüleim nosztalgiáztak egy bizonyos közösségi platformon lévő játékról, ahol hasonló feladványok voltak, és ha tudtad a megoldást akkor a kommentben csak a megoldást írtad, és ha helyes volt a logikád, akkor a kérdés feltevője privát üzenetben gratulált hozzá, majd neked is posztolnod kellett a feladványt. Érdekes belegondolni, hogy a XXI. század elején mire nem volt idejük az embereknek.
Ez a feladat másabb volt. Itt most nem képeket kaptunk, hanem mint általános iskola alsó tagozatában, szöveges feladatot. Az emlék újra magukkal ragadtak, és a régi tanárnőmnek a hangját kezdtem el hallani. Annyira beleivódott az agyamba a tanítása, hogy ha ránézek egy hasonló feladatra akkor mindig ő jut róla eszembe. ~ Szóval… Adott akkor egy apa, egy anya és a négy lányuk. A kérdés: apának és anyának hány gyereke van? Mivel nem tesz különbséget a lányok korában feltételezzük, hogyha mindegyiknek van egy bátyja akkor a fiú a legidősebb, így mind a négyük bátyja. Szóval apának és anyjának 4+1 gyereke van, azaz… ~ Fejeztem be a gondolatmenetem, és kezembe vettem a kezdeményezést, hátha az előző sikertelen megoldás elvette egy kicsit a partnerem lelkesedését. – A helyes válasz 5! Indoklás is kell? – kérdeztem, majd, hogyha a rendszer kéri az indoklást elmondom hogyan kaptam meg az eredményt, amennyiben pedig szimplán csak elfogadja elveszem a tarisznyát benne a madárijesztő „kincsével”.

by **Makuda** Szomb. Márc. 19 2022, 10:14

"Ez egy baromság." Panaszkodtam magamba mikor megláttam a helyes megoldást. Elég bosszantó volt, hogy egy ilyen apró tényezőt nem vettünk észre, egy egyszerű feladatnál.
-Most már ez után a feladat után inkább kaszabolnék egy pár repkedő majmot még akkor is ha rondák... Elvégre plusz tapasztalati pont. - Mondtam a fiúnak. -Engem Makudának hívnak, de úgy hívsz ahogy akarsz. Azt megkérdezhetem, hogy hányas szintű vagy? - Tettem fel a kérdést, hogy annak ellenére, hogy a 13. szinten vagyunk a küldetés mégis mennyire alacsony vagy magas a terület szintjéhez képest. Hiszen, ha alacsonyabb vagy ugyan akkora akkor ln a szörnyeket simán el kéne tudnunk intézni... Legalábbis nekem. Majdnem teljes tier négyes felszereléssel, gyorsaság és kitartás pontozással. Ami a gyengém lehet az a képességek hiánya. Bár ezekre nem volt még szükségem, így talán nem lenne probléma. Viszont, ha közelebb áll az én szintemhez a küldetés akkor figyelnem kell, hogy ne essen baja Konakionnak... Időközben jött a következő feladvány, amihez már nem tudtam miként tekintsek, de igyekeztem ezúttal jobban odafigyelni és talán a egy kicsit a dolog mögé tekinteni.
"Ha csak a feladatot nézzük akkor minimum 5-en vannak. Azonban... Mi van akkor, ha nem egy felesége volt a férfinak... Na mind egy." Vezettem le a feladatot magamba aminek a végével úgy voltam, hogy egy baromság.
-Nekem ugyan vannak fenntartásaim a megoldással, de nézzük legfeljebb rossz lesz a megoldás. Ha nem jó, akkor majd elmondom az én okfejtésemet, bár az nagyon szélsőséges. Ha nem jó a válasz akkor elmagyarázom, hogy mire gondoltam, de én is jobban hajlok az 5-re és remélem, hogy az megoldás. - Mondtam a fiúnak, majd vártam a helyes választ a küldetéstől. Nem lepődnék meg, ha ezt is elrontanánk.

by **Argo** Vas. Márc. 20 2022, 10:01

Az üzenet eltűnik, majd helyén felbukkan egy egyszerű szó: Gratulálok!
A tarisznya elérhetővé válik, Konaikon semmi gond nélkül magához veheti, és a küldetés listáján is kipipálásra kerül, miszerint a Madárijesztő Agya immár a tulajdonotokban van. Jöhet a Bádogember Szíve, ami délnyugat felé található, követve a sárga köves utat.
Ahogy haladtok a jelzett pont felé, halk sírás hangja ütheti meg a fületeket, még akkor is, ha nincs Hallgatózásotok. Nem is kell sokat menni, alig pár métert, és észrevehetitek, ahogy egy kislány egy fa tövénél állva pityereg, néha-néha a lombok felé pillant. Az ágak és levelek sűrűjéből pedig villanó szemek fordulnak felétek; egy macska kapaszkodik mind a húsz körmével a magasban.
A kislány észrevesz titeket, száját nyitja, hogy szóljon, de végül mintha meggondolná magát és félszegen visszafordul a fa felé. Úgy tűnik, segítséget akart kérni, de valamiért nem mer.
Szeretnétek neki segíteni - ha igen, a feladat egyértelmű, le kell szedni a macskát a fáról -, vagy inkább tovább mentek a célotok felé? Az már úgy sincs messze. Maximum március 28.-ig kérek szépen választ :3

by **Makuda** Hétf. Márc. 28 2022, 17:58

Egy kicsit sikerült lenyugodnom azáltal, hogy sikerült a megfejteni a feladványt. Megvártam a küldetés frissülését majd levettem azt a tarisznyát és oda adtam annak a madárijesztőnek.
-Okés ezzel megvagyunk, akkor megyünk tovább a szívhez, ami a robotnak kell, ugye? - Fordultam a fiú felé, hogy jól gondolom-e. Reménykedtem, hogy több hasonló feladat nem lesz. Általában nyugodt szoktam lenni és sikerülni is szokott ezt megtartani, de most valamilyen oknál fogva nagyon harcias kedvemben vagyok. Valószínűleg a mellékhatása a Mélységek Kastélyában való történtek után. "Valahogy le kell vezetnem a feszültséget..." Mormogtam magamba, miközben az úton haladva találkoztunk egy kislánnyal, aki bár félszeg volt nagyjából lehetett tudni, hogy mit szeretne, amikor oda ment a fához, amin egy macska volt, aki nem tud lejönni. Tipikus hétköznapi eset, annyi különbséggel, hogy nincsenek itt tűzoltók, akiket lehetne hívni az ilyen esetekre. Bár túlzás azt mondani, hogy hétköznapi eset, mert eddig mindig csak a mesékben fordult elő. Ha tényleg leakarna jönni egy macska a fáról, akkor azt hezitálás nélkül megteszik. De ez már csak részlet kérdése.
-Az akrobatikámat most fejlesztettem, szerintem gond nélkül le fogom tudni hozni azt a macskát. Gondolom ez is benne van a mesében. Ugye? - Fordultam a fiúhoz, majd válasza után nyújtóztam egyet és az akrobatikámmal valamint a gyorsaságommal igyekeztem leszedni a macskát a fáról és átadni a kislánynak. Ez a kis mozgás legalább segített tesztelni a frissen fejlesztett akrobatikámat, ami még mindig nincs teljesen kifejlesztve, de határozottan segíthet az ilyen esetekben, vagy talán a harcokban megtenni bonyolultabb mozdulatokat.

by **Konakion** Hétf. Márc. 28 2022, 23:33

Sikeres megoldás után örömmel könyveltem el, hogy ha egy kicsit figyelek, akkor nem tud becsapni engem egy egyszerű feladvány. Persze ehhez az kell, hogy ténylegesen a feladatra koncentráljak ne vonja el semmi a figyelmemet. Miután jól elkönyveltük, hogy milyen tökös csávók vagyunk, megtudtuk számolni, hogy ha nincs internet akkor mennyi a gyerekek átlag száma egy családban. Tovább indultunk a következő jelölés irányába. Útközben egy erősen side questnek tűnő eventbe futottunk, ahol egy kislány cicáját kellett lehozni a fáról. Társam, játszópajtásom, a srác itt mellettem, vagy csak szimplán nem én, hanem a másik srác a kezébe vette az irányítást. Engem nem zavart, hogy ő akarta lehozni a macskát a fáról, magunk közt szólva én amúgy is inkább kutyás vagyok. - Emlékeim szerint nincs ilyen rész a történetnek, szóval ez valami újítás lehet. Bár ha logikusan gondolkodunk, történet szerint, bár tényleg kispöcsös koromban láttam utoljára, az oroszlán a bátorságát veszítette el, szóval tételezzük fel, hogy a fán ragadt macska ami nem mer lejönni lehet akár az oroszlán esete is. Érted a párhuzamot amit próbálok kifejteni?- Tettem fel a kérdést, hiszen ha jobban belegondol az ember akkor az oroszlán is csak egy nagy macska, és ha nincs bátorsága akkor simán elképzelhető, hogy egy több száz kilós oroszlán is fenn ragadna a fán, és várná a hőseit, hogy megmentsék. Magamban az okfejtésem hibátlanak tűnt, viszont felvetett egy újabb kérdést. Ha a fán rekedt macska az oroszlán bátorságát jelképezi akkor a térképen jelölt ponton vajon mit találhatunk? Sokat nem agyaltam ezen a kérdésen, inkább kényelmesen végig néztem a csodálatos mentőakciót.

by **Argo** Szer. Ápr. 06 2022, 13:23

Makuda seperc alatt a fán terem, megragadja a macskát, lehozza, és átadja a kislánynak. A picúrka letörli a könnyeit, szipog kettőt, hogy levegőhöz jusson, majd meghajol és halkan köszönetet mond neked, amiért megmentetted Ottót, majd megfordul és elszalad.
Talán fölösleges volt ennyit belegondolni a kis "side quest"-be, mivel ahogy megtesztek még pár métert, és meglátjátok a kerítésre akasztott zsákocskát, afelett már virít a gratuláció üzenete.

A feladat egyszerű volt. Legyetek elég jószívűek ahhoz, hogy meghalljátok egy szegény kislány néma segélykiáltását és segítsetek neki. Jutalmatok nem más, mint a Bádogember Szíve, ezt is el tudjátok rakni az inventorytokba közösen, és irány a harmadik pötty a térképen. Konakion, most töprenghetsz, hogy az Oroszlán Bátorságát vajon miképp fogjátok tudni megszerezni. Titeket ismerve ámbár nem félek attól, hogy nem tudjátok megcsinálni.

Ahogy követitek az utat, a pont közelébe érve, sőt, talán már ott, sűrű, szinte fekete köd ereszkedik rátok, ami még a napfényt is eltakarja. Sőt, talán még a levegő hőmérséklete is lezuttyan kicsit, de ez talán a fényhiány miatt van csak így. Eleinte talán nincs is ebben semmi különös, de... mind a ketten meghalljátok a különös, ide nem való hangot, ami mintha élesen beszívná a levegőt, de már nem fújja ki.
Konakion érezheti azt, hogy mintha valami különös, hideg akármi a karjaira tekeredne, és nem engedné, hogy mozduljon. Valami láthatatlan a füle mellett liheg, nedvesen és cuppogón.
Makuda bekapcsolta minden jártasságát a küldetés elején, így ő láthatja a rájuk támadó mobot, felette a "Sűrű Sötétség" feliratot.

[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs Hpcsikd

Makuda (Sebzés: 25, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 7 SP kiskörönként.)
Konakion (Sebzés: 15, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat, 1 SP kiskörönként.)

Makuda (34. szint): 115/115 HP, 100 páncél, 340/340 CSP
Konakion (13. szint): 55/55 HP, 5 páncél, 60/60 CSP

Határidő: 04.11.

by **Konakion** Vas. Ápr. 10 2022, 11:40

Rosszul következtettem és a kis mellék küldetés nem az oroszlán bátorságát adta nekünk, hanem a bádogember szívét. A lényeg lényege, lényegében lényegtelen, szóval így is került egy újabb item a táskába. Kicsit azért bántott a dolog, hogy a kis cica nem az oroszlán bátorságának a megtestesülése volt, de komoly figyelmet nem szenteltem arra, hogy azon agyaljak vajon akkor hogyan szerezzük majd meg az utolsó itemet ami most már biztosan a nagymacska bátorsága lesz.
Tovább haladva azért elgondolkodtam egy dolgon. Ha a quest itemek a térképünkön megjelölt helyeken találhatóak, akkor, hogyan lehetséges az, hogy még csak a második felé tartunk, de már kettő meg van a három darabból? Lehetséges lenne, hogy a küldetés igazodik az elvégzett mellék küldetésekhez és így nem kell a fő csapás mentén haladni, hanem elég nyitott szemmel járni a területet? Érdekes felvetéséknek tűntek, és egy kicsit el is kalandoztam ezekbe a találgatásokba, így nem vettem észre azt, ami bekövetkezett. Hirtelen a napsütést átváltotta a sötétség, és a kellemes meleg idő is átváltott egy kellemetlen hidegbe. ~ Na ez most mi? ~ Kérdeztem magamtól, de hamar kapcsoltam, hogy ez valószínűleg már tuti az oroszlán bátorsága lesz. ~ Na most megleszel! ~ Gondoltam, ám ekkor egy furcsa érzés kerített körül. Hirtelen nem tudtam mi lehet az, értetlenül álltam a helyzet előtt. Eszembe jutott, hogy a küldetés elején szimplán éberségből elfelejtettem bekapcsolni a keresés képességemet, igaz attól nem vettem volna hamarabb észre azt a valamit, ami ijesztő hangokat ad ki, és tipitapit játszik velem a sötétbe, de ha be lenne kapcsolva legalább megkereshetném, hogy mielőtt ennyire belemerül a fogdosásba azért elhívhatna egy randira. Igyekeztem megszabadulni a lihegéstől, a feszes szorítástól. Máskor egy más helyszínen mondjuk pár hölgy társaságában ez az érzés teljesen máshogyan hatna rám, nyilván nem menekülnék belőle, hanem élveznem minden pillanatát, de ez a helyzet most közel sem ilyen. Igyekeztem kardom segítségével „utat” vágni magamnak. Amennyiben ez a művelet sikerrel zárult bekapcsolom a keresés jártasságom, hogy megtaláljam az ellenfelünket. Amennyiben nem sikerül utat vágnom magamnak, bízom a társam képességeiben és amint érzek egy kis lazulást a szorításban megpróbálok eltávolodni és felkészülni a legrosszabbakra.

//Bekapcsolom a Keresés jártasságom. //

by **Kayaba Akihiko** Vas. Ápr. 10 2022, 11:40

The member 'Konakion' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs 4766612103_86ee832108_s

by **Makuda** Kedd Ápr. 12 2022, 19:31

-Értem mire gondolsz. - Válaszoltam a fiúnak. A második feladaton is hamar túlestünk, bár tény, nem ilyen egyszerűre számítottunk. Az is igaz, hogy az akrobatikámnak köszönhető, hogy ennyire egyszerű volt. Más játékosnak a jártasság hiányában lehet, hogy nem lett volna más lehetősége minthogy lerángatni a fáról, vagy valami hasonló. Örültem azért, hogy itt legalább nem vagyok annyira haszontalan, mint korábban. A Mélységek Kastélyában minden voltam csak nem hasznos, így azért jól esik egy ilyen pörgős és egyszerű küldetés. Ezt hamarosan megcáfolódott, mikor tovább haladtunk és egy sűrű sötét köd kezdett el gomolyogni. Én az elővigyázatosság érdekében már kihúztam a kardomat, ami ezidáig egész jól működött.

Amikor a köd egyre inkább szétterült már a mobot is láttam, amennyire a jártasságaim segítettek. De még így is későn vettem észre, mert Konakion rá támadt a szörnyre.
-Ne csináld! - Kiáltottam fel, de már késő volt. Láttam, hogy találatot nem vitt be, hiszen a mob életcsíkja nem mozdult és még sérülésnek se volt nyoma. Azt reméltem, hogy a srác nem sérült meg.
-Ha nem látod a szörnyet, akkor kérlek maradj hátul. - Mondtam a fiúnak, hogy biztonságban legyen. -Ezzel a mobbal még egyszer sem futottam össze, de mind ezek ellenére én látom a nevét is és az élet csíkját is. A neve Sűrű Sötétség. Nem tudom, hogy mennyire veszélyes, de mivel csak egyedül van, lehetséges, hogy ez egy az átlagnál kicsit erősebb szörny. - Magyaráztam el Konakionnak a dolgokat. -Sajnos a ködöt nem tudom eltüntetni, így ha támadni szeretnél akkor hallgatnod kell az utasításaimat, de jobban örülnék, ha kimaradnál ebből. De a döntés rajtad áll. - Zártam le a monológomat. A válaszát nem vártam meg, hogy előbb felmérjem a szörny erősségét, így támadást intéztem a mob felé.

/Támadom a sűrű sötétséget hétszer./

by **Argo** Szer. Ápr. 20 2022, 11:40

-Nem talááált! -nevet egy különös, gúnyos hang közvetlenül Konakion füle mellett, és mintha még a nyelvét is csettintené, akár ha tetszene neki ez a kis játék. A szorítás erősödik, de csupán addig, amíg Makuda el nem szánja magát a támadásra, minden különösebb ok nélkül. A lény felvisít és elengedi Konakiont, de a jelek szerint Makuda túl nagy falat a számára, és valóban; a negyedik csapást követően élesen felvisít, majd elpixeleződik, és a fekete köd eltűnik körülöttetek.
A kis zsák a fűbe puffan, a jelek szerint maga a mob hordozta magával, és most, mint egy átlagos loot-ot, eldobta magától. Akármelyikőtök is veszi magához az "Oroszlán Bátorságát", a quest frissül és közli, hogy ideje visszatérni a három baráthoz.
A Madárijesztő, a Bádogember és az Oroszlán is örömmel fogadja mindazt, amiket kapott. Kinyitják a szütyőt, és ki-ki kiveszi belőle a maga ajándékát. A Madárijesztő egy összetekert diplomát, a Bádogember egy szív alakú zsebórát, az Oroszlány pedig egy kitüntetést. Immár pedig semmi sem állhat az utatokba, hogy megrohamozzátok a Nyugati Boszorkány kastélyát.

A nyugat felé vezető utat követve az ég fokozatosan sötétedik be, de nem azért, mert leszállna az éj. A fák csupasszá válnak, mintha ledobták volna az összes levelüket, és furcsa, néha zörgő hangok zizegnek az avarban, de az Oroszlán ezúttal nem ijed meg tőlük. Toto vezetésével végül elértek egy domb tetejére, amit egy kisebb sziklafal övez, és alatta a völgyben magasodik az inkább várra emlékeztető kastély. Legmagasabb tornya körül szárnyas lények repkednek, hallani a boszorkány boldog, de rémisztő, gonosz nevetését, és a kapuban páncélba bújtatott, lándzsás őrök állnak, összesen nyolcan, és a hangok alapján az udvarban még többen lehetnek. Az őrök feje felett virító, mobot jelző indikátor Makuda számára pirosas, jelezve, hogy kihívást jelentő, nehezebb ellenfelek, Konakion számára pedig teljesen vörös, jelezve, hogy jobb, ha inkább nem ugrik nekik.

Mi a következő lépésetek? Mi a tervetek, hogy bejussatok a kastélyba?

Határidő: Jobb esetben 25.-e. Ha halasztást kértek, akkor 29.-e.

Konakion betegsége miatt kérésre a határidő kitolódik 2022. május 4-ig.

by **Konakion** Hétf. Május 02 2022, 21:41

Ismételten szerencsétlenkedtem egy sort, így nem találtam el az engem fogva tartó valamit. Kívülről nézve biztos vicces lehetett a szárnyaszegett próbálkozásom ahogy a semmibe lóbálom a kardom, és a végén, még arcon is nevet az ellenfél. Egy biztos, ehhez is tehetség kell. Igaz az ilyenre nem büszke az ember, de a tehetség az tehetség. Szó mi szó, nem volt okom panaszra, mert szerencsére Makuda jobban a helyzetmagaslatán volt, mint én és elintézte az ellenséget. Mondhatni sitty-sutty és pixelek. Egy pillanatra azért átfutott a fejemen a gondolat, hogy ha egyedül lettem volna akkor én is járhattam volna úgy, mint ez az izé. De ez nem így lett. Makuda egy fehér lovon belovagolt a képbe, suhintott a kardjával és legyőzte a sárkányt, és megmentette a hercegnőt, aki a képzeletemben én voltam, és meg kell mondjam nagyon jól állt nekem a tüll. ~ Hajaj Kon… ha nem csinálsz semmi értelmeset elég furcsa dolgokon jár az agyat… kicsit kevesebb fantázia…~ Értékeltem magamban a furcsa képzeteimet és nem vettem észre, hogy a történetünk haladt tovább a saját kis medrében. ~ Uh baszki, most hol tartunk? Ki van most kivel? Mind a három defektjét kijavítottuk?... Ja, zsír.. akkor most jön a nagyobb pity-puty. ~ Összegeztem magamban a dolgokat és igyekeztem komoly részese lenni az eseményének, nem pedig csak úszni az árral. Ja, elképzelésnek tök jó volt, hogy én is csinálok majd valami durvát, de ahogy komolyodni kezdett a helyzet, és megláttam az ellenfeleink indikátorát hamar úgy döntöttem, hogy én ebben a felvonásban is csak mellékszereplő leszek. Vagy ez, vagy a halál, szóval inkább lelkiekben támogatom azokat, akik nem halnak meg a szörnyek öt méteres közelségében. Kicsit fáj az egomnak, de egyszer majd én is felnövök. – Makuda, én inkább hátvéd leszek ebben a balhéban, szerintem hagyjuk ezt a mókát a három jómadárra, csináljanak már ők is valamit. – mondtam a fiúnak, és felkészültem mindenre ami szembe jön velem.

// Köszönöm szépen a haladékot. //

by **Makuda** Pént. Május 06 2022, 19:09

"Ez beszél?" Lepődtem meg magamba és gyorsan igyekeztem elintézni, hiszen ez eddig nem találkoztam beszélő mobbal. Meglepetésemre hiába volt beszélő pár ütés után pixelekre hullott és a köd is eloszlott. Miután az ellenség el pixeleződött a küldetés is frissült és kaptunk egy kis zsákot amiben az oroszlán bátorsága volt.
-Ismerős volt számodra ez az ellenség? - Kérdeztem a fiút hátha benne van e a történetbe és tud e róla pár dolgot. A kincseket vissza is adtuk a tulajdonosuknak. Ez után nem tudtam pontosan, hogy merre kéne indulnunk, egy pillanatra azt hittem, hogy ez volt a küldetés vége. Majd eszembe jutott, hogy még van valaki akit meg kell menteni.

A küldetés nyugati irányt említett azonban, ahogy eddig is hagytam, hogy Konakion menjen elöl, aztán ha valami baj van akkor beavatkozok. Elvégre ha valami státusz effektet kapunk akkor inkább ő kapja meg mint én, mivel az előző harcból kiderítettem, hogy gyengébb mint én. Legalábbis nincsenek megfelelő jártasságai amiket használhat bizonyos esetekben. "Ha ő kerül bajba akkor tudok neki segíteni, de ha én szenvedek el valami negatív hatást akkor nem biztos, hogy mind ketten túl élnénk." Erősítettem meg magamba a gondolatot.

Ahogy egyre inkább nyugat fele mentünk a környezet egyre drasztikusabbá vált és nagy veszélyre adott ez okot a számomra. Persze a küldetés kezdetekor egy boszorkány megemlítése egyértelműen nem ad nyugalomra való okot. Mikor elértük a kastély bejáratát elég bajjósló ellenségek jelentek meg. Az indikátoruk még nálam is inkább pirosra hasonlított mintsem sárgára. Ezután néztem rá a fiúra, aki csak megerősítette azt, hogy van mitől tartani.
-Biztos vagy benne, hogy ezek képesek lennének elintézni ezeket? Én csak az oroszlánt látóm harcképesnek. - Kérdeztem a fiútól, majd előhúztam a kardomat, mivel, ha így reagált rájuk Konakion, akkor nem valószínű, hogy lehet velük beszélni. Támadni azonban még nem támadtam, először inkább megvártam, hogy mit csinálnak a páncélos őrök.

by **Argo** Hétf. Május 09 2022, 11:33

A szikla mögött rejtőzve végül mind a ketten ugyanarra a következtetésre juttok: a rátok bízott NPC-kre hagyjátok a dolog oroszlán-részét, hehe. A három barát egymásra néz, majd rátok, és az Oroszlán nagy mosollyal csap a mellére mancsával.
-Bízzátok csak rám! Nem ijedek meg semmitől!
-Abban teljesen biztos voltam, kedves barátom. -bólintott a Madárijesztő, majd felétek fordult. -Mi eltereljük a figyelmüket. Addig osonjatok be a kapun.
-Nem látok senkit a kapun túl. Dorothy a legmagasabb toronyban van, felül, látom őt az ablakon át. -a Bádogember hangja elszorul, szája lekonyul, ahogy kezével takarva szeme elől a bántó fényt kukkant ki a szikla mögül. -A Boszorkány is ott van vele. Gyerünk, siessünk!

Az Oroszlán és a Bádogember ugrik ki a szikla mögül, gyorsan lecsúsznak az enyhe lejtőn, egészen közel az őrökhöz, akik jobb, ha titeket nem vesznek észre. A fenevad mély, dörgő hanggal ordítja el magát, a Bádogember pedig mellkasát püfölve, hangos zajjal hívja fel magára a figyelmet kissé távolabb. Az őrök, de még a szárnyas majmok is rögvest megindulnak feléjük, szabaddá téve az utat, a Madárijesztő viszont nem enged titeket előre, a Boszorkány ugyanis kinéz a torony ablakán, majd fintorogva legyint egyet és visszatér Dorothyhoz. Ekkor kaptok szabad utat és a Madárijesztő biccent felétek.
-Menjetek! Most biztonságos!
Ezek szerint ha nem szereztétek volna meg a számukra szükséges holmikat, most egyedül kellene szembenéznetek az egész sereggel, vagy feladni a küldetést. Jó döntést hoztatok, így bőven akad segítségetek. Bár csak alig két percetek van rá, hogy átérjetek a kapun, mielőtt az őrök egy része visszatér, ez bőven elegendő ahhoz, hogy elérjetek a tág udvarig és azon átrohanva betérjetek a belső kapun át magába a várba. Az alaprajz nem bonyolult, egy földszint és egy emelet foglal helyet, majd az emeletről már indul is a csigalépcső felfelé a toronyba.
Akadnak őrjáratok, egy-egy katonával, akiket könnyen ki lehet kerülni. Viszont megoldást kéne találni arra, hogy ezúttal segítőitek nélkül hogyan tereljétek el annak az őrnek a figyelmét, aki a csigalépcsőt őrzi. Vagy ellene már harcba szállnátok inkább? Hogy döntötök?

Határidő: május 18.

by **Konakion** Szer. Május 18 2022, 13:20

Szerencsére társam is hasonlóan gondolkodott, mint én, és hagytuk, hogy az NPC-k vigyék a prímet a fő harc elején. Szerencsénkre a játék is úgy gondolta, ahogy mi, szóval sima menetnek tűnt. Az eleje tényleg jól is indultuk, és a megfelelő időben sikerült is „áttörnünk” az első védvonalon, és Makudával a toronyhoz vezető lépcső közelében találtuk magunkat. Sajnos a kezdeti szerencsénk eddig a pontig tartott, mivel már csak ketten maradtunk és nincs kire bíznunk a piszkos munkát. ~ Gondolkodj Kon… valahogyan félre kellene vezetni a lépcső előtti őrt, hogy tovább tudjunk haladni. ~ Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy itt az én időm, és most kell megtennem azt, amit a haza megkíván. Átgondoltam, hogy Makudának több esélye lenne végső küzdelemben, szóval nekem kell elterelnem az őrt. Viszont, hogyan élem ezt túl… nem vagyok túl combos, sőt mondhatni papírból vagyok, de a lelkem acélos. – Makuda! – szólok oda halkan a fiúnak, nehogy lebukjunk. – Az indikátora szerint, nekem túl nehéz ellenfél, nem tudom, hogy képesek lennénk e legyőzni, mondjuk, lehet te máshogyan látod. Mindegy is, ha úgy ítéljük, meg, hogy nem vagyunk képesek felvenni vele a harcot, akkor a küldetés sikeressége miatt innen egyedül kell tovább menned. A lépcső tetején valószínűleg harcolnunk kell és eddig sem voltam valami nagy segítség a harcokban, szóval most van itt a villantásom ideje. Elterelem az őrt, hogy te tovább tudj menni és teljesítsd a küldetést. Feltételezéseim szerint, ha sikerrel vesszük a küldetést, akkor az őrök, a majmok, mindenki nem tekint majd minket ellenfélnek, szóval csak addig kell túlélnem. – mondtam a fiúnak majd rámosolyogtam.

Amennyiben megtámadjuk az őrt igyekszem nem a társam útjában lenni, és legjobb tudásom szerinte minél hamarabb tovább lépni az őrön, hiszen folyamatos a folyosón az őrség, így sietnünk kell.

Amennyiben abban maradunk, hogy az egyszemélyes elterelést választjuk: Megvárom a megfelelő időpontot, amikor a folyosói őrjárat távolodni kezd. Ekkor a fedezékünk mögül előugrok és magamra vonom az őr figyelmét. Esélyeimet növelve, a várból kifelé indulok el a három segítőnk irányába, hátha áttudom passzolni nekik az engem követő őrt. Mindeközben reménykedem abban, hogy Makuda sikerrel jár.

by **Makuda** Szer. Május 18 2022, 22:10

Elég magabiztosnak tűnt az Oroszlán így úgy voltam vele, hogy a bolondoké a szerencse és át adtam nekik a harcra a lehetőséget. Nem is nagyon húzták az időt én is már indultam volna befele a kapun kikerülve az őröket, de a Madárijesztő visszatartott. Ekkor vettem észre a lehetséges fő gonoszt. Szerencsére minket nem látott meg, nem lett volna szerencsés ilyen szituációban harcolni vele. Miután lehetőségünk volt behatolni és ezt a Madárijesztő is megerősítette a fiúval könnyedén el tudtunk futni az őrök mellett így az út szabad volt befele. Mielőtt beléptünk volna még egy pillantás erejéig visszanéztem, hogy mekkora erővel állnak szembe a vakmerő NPC-ink. A győzelmet még így is kétségbe vontam, de gondoltam, hogy a küldetés azért ajánlja fel ezt a lehetőséget, mert meg van hozzá az erejük, hogy győzzenek.

Mikor beléptünk a kastélyba rossz érzés villant be a fejembe. "Elvégre egy sötét kastélyban voltunk, ahol van egy fő gonosz. Milyen okból lenne csakennyi őr a kapunál." Futott át rajtam teljesen érthető módon. Meglepő módon csak a csiga lépcsőn futottunk össze egyel, ami ha észrevesz, akkor esélyes, hogy többen jönnek. "Vagy elkábítjuk, vagy pedig mind ketten támadunk." Más lehetőséget nem láttam. Ekkor figyeltem fel a srácra, akinek a beszéde emlékeket idézett fel bennem. "Már értem..."
-Te bolond...! - Mondtam a fiúnak lehajtott fejjel, csukott szemmel, halk hangon eszembe jutva a Mélységek Kastélyában történtek képei. Így is egész végig azok a dolgok zajlottak le bennem. "Felelőtlenség lenne részemről egyedül hagyni őt, biztos vagyok benne, hogy még a teleport kristály használata előtt meghalna."
-Nekem erős narancssárgának jelöli. Szóval nekem van esélyem. DE! - Tartottam egy rövidke szünetet. -Te semmiképpen sem fogsz harcolni ellene vagy ellenük egyedül. - Álltam meg ismét. "Mivel ilyen módon mondta ezt gondolom nincs nála olyan tárgy amivel el tudná vakítani vagy kábítani az őrt." -Mivel egyedül van, ha észrevesz minket lehetséges, hogy erősítés jön, nálam nincs olyan tárgy amivel el tudnánk kábítani vagy vakítani, de az is lehet, hogy immunis lenne rá. Emiatt, ketten fogunk rárontani. Én támadok először, hogy engem vegyen figyelembe, támadom őt amíg tudom, majd te csatlakozol, ha esetleg le tudnám kombózni, akkor szabaddá válik az út, emiatt ne legyen rossz érzésed. Csak tudni kell, hogy mikor érdemes harcba bocsátkozni és mikor nem, ha egyedül lennél, azt tenném, hogy vissza mennék a többiekhez és vagy segítenék vagy pedig megvárnám míg lerendezik és velük együtt rontanék be. - Mondtam a fiúnak. "Pont én mondom ezeket aki teljesen az ellenkezőjét csinálta múltkor." Emlékeztem vissza majd folytattam. -A játék bár gyilkos, nem az a célja, hogy ne lehessen végig vinni. - Fejeztem be az okoskodásomat. -Szólj, ha készen állsz és én kezdeményezek harcot.

by **Argo** Pént. Május 20 2022, 09:55

Talán nem mindig csak a harc a megoldás, de ti végül azt választottátok. Nos, egy próbát mindig megér, és a teleportkristályok nagy eséllyel működnek, elvégre, nem bossteremben vagytok, csak egy egyszerű küldetésen. Mikor az őr észrevesz titeket közeledni, két kezébe veszi a lándzsáját és félig terpeszbe állva, berogyasztja térdeit, hogy fogadja az első csapásotok.

Makuda (Sebzés: 25, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 3.1 SP kiskörönként.)
Konakion (Sebzés: 15, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Makuda (34. szint): 115/115 HP, 100 páncél, 340/340 CSP
Konakion (13. szint): 55/55 HP, 5 páncél, 60/60 CSP

[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs Hpcsikd

Szerencsére az aktuális őrjárat messze van tőletek, van némi időtök, hogy sikerüljön esetleg elintézni a fenyegető veszélyt. Bár az adhat némi okot az aggodalomra, hogy ez a mob mintha... nem épp erre a szintre való lenne, és különös a mozgása is. Mintha kifejezetten követne titeket a tekintetével. Valami egyértelműen gyanús.

---

Határidő most legyen egy laza június elseje. Nálam is elég kaotikus a helyzet Suspect

Mivel már harciba vagytok, a 250 szó sem kötelező, de ajánlott.

by **Konakion** Szer. Jún. 01 2022, 00:09

Úgy néz ki a harcot választottuk, így kardot rántok én is, majd nézem, ahogyan az őr felveszi a védekező állását. Tapasztalt harcos lehet, hiszen a beállása azt mutatja, hogy csak a jól irányzott támadások juthatnak át a védelmén. Felmerül bennem a kérdés, vajon vagyok e olyan jó harcos, hogy megtudjam sebezni? Hirtelen eszembe jut az előző harci szituáció, ahol nem nagyon voltam a helyzet magaslatán, sőt mondhatni inkább a társam terhére voltam. Enyhe frusztráltság lesz úrra rajta, nem szeretnék én lenni az a személy, aki a kispadon ülve lesz bajnok, úgy, hogy ténylegesen pályára sem lépett. Összeszedem minden tudásomat, kicsit lazítok kardom szorításán, megpróbálom egy kicsit lazábbra venni a dolgokat, hogy a túlzott merevség ne legyen hátráltató. Mielőtt támadásba indulnék felvázolom magamban azt a lehetőséget is, hogy ismételten nem sikerül a sikeres találat. ~ Ha újra elszúrom akkor megint Makuda kezébe helyezem az életemet. Nem tehetem ki állandóan ilyen nyomásnak a fiút, most már nekem is mutatnom kell valamit. ~ Gondoltam, majd egy mély levegő után megkezdtem a támadásom. Előugrottam a fedezékből, a súlypontomat alacsonyan helyeztem el, és úgy támadtam az őr felé. ~ Most meg lesz! ~

by **Kayaba Akihiko** Szer. Jún. 01 2022, 00:09

The member 'Konakion' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs 4766610511_dda12706fc_s

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

[Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs

Re: [Küldetés] A Nyugati Boszorkány és a Három Kincs