Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

+8
Ekiguchi Ran
Primrose
Clark Corben
Hermit
Jay
Jun
Shakan
Chancery
12 posters

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Chancery Hétf. Jún. 17 2013, 00:19

Résztvevők: Jun, Jay, Ekiguchi Ran, Hayashi Yuichi, Reykashi Cylon, Lyliana, Hermit, Shino Kannami, Ozirisz, Clark Corben, Primrose
Határidő: egy hét/kör
Sorrend: nincs
----------------------------

Gyönyörű, verőfényes nap virrad rátok, madarak csiripelése száll a szélben, az NJK-k mosolyogva köszönnek, a főtér egyik sarkán egy zenész hegedül, miközben pár kisgyerek szaladgál körülötte. Persze vannak, akiket ilyenkor is a kalandok hajtanak előre, és bár a küldetéstáblán nincs semmi, imitt-amott kifüggesztett plakátokat látni a következő szöveggel:

"Bárki, aki különleges utazáson akar részt venni - és szereti az állatokat -, szeretettel várom délben a Főtéren! Keressétek Ellen-t és Sokrates-t!"

Akár a kíváncsiság hajt titeket, akár véletlenül keveredtek oda, de délben a főtéren megjelenik egy kislány, kezében piros párnás zsámollyal, mögötte egy fehér macska unott képpel ballag. A kislány láthatólag küszködik a zsámollyal, de kedvesen elhárít minden segítséget, arcán bájos mosollyal. A főtér közepétől nem messze lerakja, egy kendővel letörli a homlokát, nagy levegőt vesz, majd felpattan a zsámolyra és kiabálni-csápolni kezd.


[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... 48910940936008-touhou-ellen-sokrates-touhou.188964aeae9ae785e9f71e8fdd241182_www.kepfeltoltes.hu_

-Üdv mindenkinek ezen a szép napon! Én Ellen vagyok, ő pedig a segédem, Sokrates! -a bemutatkozást követően előkap egy papírt. -Most egy különleges kalandra invitálunk mindenkit! Megbízónknak van kilenc különleges és egzotikus szörny.... állata. Könnyen és gyorsan elvégezhető feladatokat bízna a vállalkozó kedvűekre, de a jutalom busás lenne, mind tapasztalat, mind arany szempontjából! A biztonságotok garantálva... de azért figyeljetek magatokra.
Ezt követően várja, ha kell, elismételve a csábító ajánlat részleteit, a jelentkezőket. Mindenki nevét, aki elárulja, felírja a papírra, majd mikor úgy látja, elegen összegyűltetek, int. -És most gyertek, elkísérlek titeket a helyszínre!
Lepattan a zsámolyról, egy kézlegyintéssel eltünteti (vajon miért hurcolászta, ha erre is képes...?), majd felkapja Sokratest és sasszézva elindul a Kezdetek Városának kusza utcáin dél felé.

Az épület gyakorlatilag a város egy sarkában "bújik meg". Bejárata az arab világot idéző, aprólékos díszítéssel van megáldva, ívelt, hatalmas kapuval, tetején kupolával. Az épület mögött hosszú-hosszú épületsor húzódik, a figyelmesebbek látják, hogy akár 9-10 hatalmas terem is elfér benne. Ellen nem tétovázik, fél kézzel betolja a hatalmas, nehéznek tűnő kaput (aki kipróbálja, rájön, hogy elég könnyű mozgatni). Odabent hatalmas, kerek terem fogad titeket, a kupoláról beszűrődő fény aranyszínre változtat mindent. Veletek szemben egy még hatalmasabb, ébenfa kapu zárja le a termet, lakattal zárva, oldalt a falak mentén étkek-italok, minden szem-szájnak ingere.

-Aki éhes, az egyen-igyon, pihenjen, és szóljatok, ha készen álltok! -mutat körbe Ellen, majd félrehúzódik. Két perc múlva visszatér, immár a papír nélkül, és vár, amíg mindenki felkészül.

----------------------------

Feladat: Egyszerű bemelegítő kör. Lehet ismerkedni, felmérni egymást, enni-inni-feltöltődni. A szóhatár legalább 250. Aki nem akarja megadni a nevét, nem muszáj, de ezt jelezzétek majd a reagban, hisz Ellen akkor csak egy jelzőt ír fel a papírra (pl.: Fura Fickó, Szőke Kislány, stb).
Reagjaitok végén spoilerban kérném a pontjaitokat feltüntetni. Köszönöm ^^
Ha valaki még szeretne jönni, egyszerűen csak írja meg a reagját, és automatikusan bekerül Ellen listájára.


A hozzászólást Möraja Chancery összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 17 2013, 18:53-kor.
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal2062/2100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (2062/2100)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Shakan Hétf. Jún. 17 2013, 09:14


A mai napon korán reggel keltem, kidobott az ágy. Az éjszakám hosszú volt, siralmas kedvem volt, sikerült egy jóképű fiú előtt beégetnem magam. Igazán ügyes voltam. A mostani napom viszont teljesen más. Ritka esetek egyike, de teljesen kipihentem magam, a kedvem is vidámnak mondható. Az ágyban még fetrengek egy sort, végül erőt veszek magamon és kikelek a vackomból, a pihe-puha pillanatoknak ezennel vége. Egy fogadóban szálltam meg, az éjszaka számomra hűvös volt odakint. Na meg veszélyes, nem fogok kint aludni! Nem vagyok hajléktalan! Na jó, talán. Fogjuk rá.
~Szomjas vagyok...~ állapítom meg magamban, mire a gyomrom is korogni kezd. ~Éhes vagyok~
A szobában rendet hagytam magam mögött, csak a rendrakás után indultam el lefelé az emeletről, valami harapnivaló után kutatva. A fogadós NPC-től rendeltem reggelit, egy asztalhoz ülve szép komótosan elfogyasztottam azt. Az NPC-nek sikerült mosolyt varázsolni az arcomra, jókedvűnek tűnt, most vettem csak észre, milyen jó is az idő odakint. Még egy nyomós ok a jókedvre! Az inventorymból elővettem a kölcsönkapott, hatalmas plüss medvét, leültettem magammal szemben az asztal túloldalán egy székre, teapartit rendeztem Tibberssel.
~Tibbi volt a neve? Vagy tényleg Tibbersnek hívták? A fene se tudja, nem emlékszem, túl bonyolultak ezek a nevek! ~
Bő másfél óra alatt már minden fontosabb teendőmmel  végeztem.
~Kezdődjék akkor a nap... ~ gondoltam egy nagy sóhajtás keretében, mellyel egy időben visszapakoltam az inventorymba Tibberst, a medvét és Puszedlit, a nyuszit.
Derűsen, vidáman léptem ki a fogadóból, a küldetéstáblához siettem, nehogy lemaradjak valamiről. A táblához érve csalódottan kellett meggyőződnöm róla, hogy semmi küldetés nincs rajta.
~Ez mind a te hibád, hülye Shakan! Hülye én! Mindig lekésem! Holnap korábban kell kelned, te bolond Kannami, a mai napomnak is itt vége van! Fenébe! ~ A tábla előtt hangos sírásba kezdek, egy órát elpocsékolva ezzel drága időmből. Az egy óra elteltével végül feltápászkodom a földről, csalódottan kullogok a Kezdetek Városának utcáin, nem törődve senkivel. Pár embernek neki is megyek, bocsánatkérés nélkül kullogok tovább. Elbambulok egy pillanatra, egy ház falának majdnem nekimegyek. Csodálkozva pillantom meg az oldalán függő plakát feliratát.
~Huh, küldetés! Délben, a Főtéren?! Mennyi az idő?!~ Teljesen be lettem hirtelenjében sózva, s bár még két óra kellett hozzá, hogy az óra mutatói elérjék a tizenkettest, már a Főtéren lébecoltam egymagamban. A földre csüccsentem, várakoztam. Türelmes vagyok, az a két óra egyáltalán nem kottyan meg. Körülöttem egyre többen kezdenek hemzsegni.
Dél van. Egy kislány érkezik meg a macskájával, szövegelni kezd egy piros zsámolyról.
~Azta, az a zsámoly hogy került oda?! Varázsolt?! Vagy... Már megint nem figyeltem... Fene, mindig mindenről lemaradok...~
A szörny hallatán kicsit összerezzenek.
~Ez azt mondta szörny? Biztos? Milyen szörny? Uram isten, és ha egy sárkány? Meg kell mentenem a hercegnőt!~
Habozás nélkül bediktáltam a kislánynak a "Shakan" nevet, majd motyogtam magamban neki pár sort a sárkányokról, meg  persze arról, mekkora hős is vagyok. Valószínűleg csak kis részleteket hallhatott belőle, bár, ki tudja.
Feliratkozás után eltűnteti a zsámolyt.
~Zsámoly! Eltűnt a zsámoly! Mondom én hogy varázsló! Hah!~
Egy óriási épülethez vezeti el a jelentkezőket, az állam a nagy bámészkodás közepett leesett, a szám is tátva marad. Odabent ismerkedésre is van lehetőségünk, talán összeismerkedek valakivel, ám ami még ennél is fontosabb: van kaja! Egy finomnak látszó kis dolgot elemelek az asztalról, majd gyorsan el is megyek a közeléből, nem engedek a kísértésnek. A szegényes ebéd befejeztével elhúzódok egy kicsit, abban reménykedve, hátha valaki észrevesz, leszólít...

***
Spoiler:
Shakan
Shakan
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 157
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal10/1500[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (10/1500)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Jun Hétf. Jún. 17 2013, 13:34

A város zsúfolt utcáin szinte már lehetetlen megmozdulni, és még a meleg is rátesz egy lapáttal, hogy a maradék tenni akarásom is elmenjen. De valami oknál fogva mégis elvergődök a közeli hirdetőtáblához, meglepetésemre verekedés nélkül oda állhatok elé. Üres. Hatalmas sóhajtással indultam meg a legközelebbi árnyék felé, amit egy kisebb büfé szerűség jelentett. Az árnyék máris kellemesebb volt, de még így is a kiszáradás szélén állok.
- Csapos egy pohár... akármit legyen szíves. -utolsó leheletemmel sikerült rendelnem valamit, majd elfeküdtem az asztalon. Miért van ilyen döglesztő meleg? Jégkrém...nekem jégkrémre van szükségem...Majd a pohár koppanására felkaptam a fejem és máris magam előtt láthattam az élet nagyszerű ajándékát. Egy pohár narancslé, van Isten! Nagy mohósággal kezdtem hozzá az italomhoz mint aki évek óta nem ivott egy cseppet sem, majd lecsaptam az asztalra a poharat és rendeltem még egyet. Mialatt újra életre keltem egy apró kis hirdetésre figyeltem fel a bár falára kitűzve.

Oh igen, ismét lesz pénzem. Bár nem igazán hajt az utazás, főleg ilyen melegben. Sőt a főtér elég nyitott meg fogok halni ha ott kell várakoznom az eligazításra. Sebaj, már jobban érzem magam mi baj történhetne...

*10 perccel később valahol a főtéren*

- Miért van ilyen meleeg? - Közben egy padon fekve nézem az erre sétálókat. Ugyan a nevekre nem igazán emlékszem de annyi biztos, hogy két férfit kell keresnem. Ha jól gondolom sokan fogják körbevenni őket mivel az egész városban voltak plakátok. Hamarosan egy velem egy magasságban lévő szőke kislányt vettem észre aki valamit húz maga után. Majd megállt és felpattant a dologra és szónokolni kezdett. Nem kicsit esett le az állam amikor meghallottam a neveket.
- Tényleg! Ez volt a név... - de csak a kislányt látom, a társát nem. Miért mutatta be őt is ha nincs itt? Különös...De nem érdekel, a busás jutalom és a garantált biztonság már jól hangzik. Felpattantam a padról és közelebb ugráltam a lányhoz. Elkezdett névsort vezetni, kérdőn pillant rám, először nem értettem mit is akarna, majd végül bemutatkoztam neki.
- Jun vagyok. A legerősebb! - idióta vigyort vettem fel majd figyeltem ahogyan felírja a nevem és a többiekét. Amint végzett elkísért minket egy épülethez, de valahogy nem tudott érdekelni, inkább csak az hogy legyen hűvös. Belépve az ajtón már érezni lehetett az étel isteni illatát, és amint kimondta hogy az étel a miénk szinte vetődtem a fagylaltért.

Pontjaim:


A hozzászólást Jun összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 18 2013, 19:42-kor.
Jun
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal3984/4100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Jay Kedd Jún. 18 2013, 16:38

Eléggé kòtyagosan ébredtem ezen a reggelen, csodàlkozva, hogy tudtam egyàltalàn aludni - a nap olyan erősen sütött a szemembe, mint talán még soha az elmúlt napokban. és teljesen magamhoz tértem, elindultam a szokásos utamra, de ugyanaz a látvány fogadott: NPC-k, egy zenész hegedűjátéka, ésatöbbi. Hirtelen visszagondoltam arra, amikor először hallottam egy hegedű csoodálatos hangját - így mosolyogva folytattam sétámat az utcákon. Több helyen is észrevettem néhány plakátot, mely mind egy szöveget tartalmazott: részt vehetünk egy különleges utazáson, ha szeretjük az állatokat, csak menjünk el a Főtérre, keressük Ellent és Sokratest.
Mivel más elfoglaltságom nem akadt, úgy döntöttem, szerencsét próbálok: kíváncsi voltam, milyen állatokról van szó. Szeretem őket, kívéve ha túl sok lábuk van...brr....

Lassan már dél fele járhatott, mikor észrevettem egy kislányt, aki egy számára nehéz zsámolyt próbált cipelni. Odamentem, hogy segítsek neki, ám egy mosoly kísérete mellett elutasított és ment tovább, mögötte egy fehér macsekkal. Egyekutya, ha nem akkor nem. Tekintetemmel azért követtem, nehogy magára ejtse a zsámolyt, de hamarosan letette azt, felállt rá és kikiáltotta szavait:
-"Üdv mindenkinek ezen a szép napon! Én Ellen vagyok...."-hallgattam végig és örültem, hogy végre megtaláltam az emberemet.
Egyik szavánál azonban felkaptam a fejem: -"...kilenc különleges és egzotikus szörny...állata..."
Szörny? SZÖRNY? Miféle szörnyről beszél ez? Arról volt szó, hogy állatok, nem pedig szörnyek, ráadásul kilenc??

Bár az említett busás jutalom hatására megjött a kedvem, de utolsó mondata mégis kétséget ébresztett bennem: -"A biztonságotok garantálva... de....ha....."
Mit mondott? Muszáj a fülemnek most süketet játszania?
Végiggondoltam a lehetőségeimet. Lehet, hogy csak szívatás az egész, de az is lehet, hogy valódi szörnyetegekkel lesz dolgunk. Ha harcolni kell, akkor semmi esélyem sincs. Könnyű és gyorsan elvégezhető munkát ajánlott, de egy szörny legyőzése se nem gyors, se nem könnyű.
De végülis miért ne? Ha baj van, még idő előtt elfutok inkább.
Kíváncsiságom végül legyőzte félelmemet és odasétáltan a kislány elé és vártam. Láttam, hogy még páran odajönnek, de nem számoltam meg, pontosan hányan. Ellen még folytatta a beszédjét, ugyanezt elmondva.

-"És most gyertek, elkísérlek titeket a helyszínre!" - szólalt fel a lányka, majd egy laza mozdulattal eltüntette a zsámolyt, amit pár percr nagy nehezen cipelt oda.
~Ejha, ezt meg hogy csinálta? Egyáltalán minek cipekedte azt a zsámolyt? Arra volt kíváncsi, ki segítene neki és ki nem?...én ezt nem értem.~

Miközben követtem a macskás Ellent dél irányába, egyre jobban elgondolkoztatott ez az egész kaland, hogy megéri-e, mit kell majd csinálni?

Mikor megérkeztünk, az épület láttán meghökkentem : gigantikus, egyszintes építmény, szépen díszített kapuval és kupolával. Nagyon emlékeztetett valamire, de nem tudtam felidézni magamban. Jobban àtnézve az épületet, egy nagyon hosszú, többszobàs vagy termes lehetett. Hasznàlhatjàk szàllònak, templomnak, bàrminek.
Ekkor Ellen odasétàlt az ajtòhoz és kinyitotta azt: de olyan könnyedséggel, hogy majd leesett az àllam. Hatalmas volt a kapu, de mikor besétàltam a fogadòcsarnokba és kissé megnyomtam a kilincsénél fogva, sokkal könnyebb volt, mint amit vártam, mintha pihetollból lenne.
A fogadò olyan nagy volt, mint amire szàmìtottam: egy kerek csarnok gyakorlatilag, melyet a kupolàn keresztül beérkező fény világított meg. Velünk szemben egy robosztusnak tűnő, még nagyobb, lelakatolt kapu volt. Előttünk pedig asztalok, végtelen sok étellel-itallal roskadozva. Ellen ekkor megkérdezte a nevem, amire csak annyit mondtam: Jay.
A kislány egy kis eszem-iszomra invitált bennünket - egy viszont biztos: amíg nem derül ki, hogy valójában mikkel lesz dolgunk, addig nem eszek egy falatot sem. Félre is vonultam, a terem egyik falához, a többiektől kissé távolabb. Ha valaki beszélgetni akar, állok elébe, de nem fogok kezdeményezni.

Spoiler:
Jay
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal1239/1300[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (1239/1300)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Hermit Csüt. Jún. 20 2013, 18:28

* Hermit szokásos reggeli sétáján volt. Fekete köpenyét viselte, csuklya a fejében. Elment a küldetésadó táblához, de most nem hogy semmi érdekes nem volt rajta, de az ég világon küldetés sem volt kifüggesztve. Nem reagált semmit. Komor tekintete továbbsiklott a táblától, majd el is indult. Hogy miért sétálgat állandóan? Még ő maga sem tudja. Megszokásává vált. Az emberek a szokásaik rabjai. Ettől emberek. Legalábbis ő így gondolta. Sétálás közben elmerengett. *
......

- Tudod mit jelent, hogy antiszociális vagyok?
*A kérdezett fiú vigyorogva felelt*
- Azt, hogy dilinyós vagy?
- Nem...
* Mondta nyugodtan, de e nyugodt hangban volt valami élesen hideg is. Szürke szemeit hirtelen belemélyesztette beszélgetőpartneréébe.*
- Azt jelenti, hogy nem jelentesz nekem semmit. Csak egy doboz vagy, amit fel akarnék nyitni, s megnézném, hogy vajon mi van benne. Minden egyes elemet kiszednék és megnézegetném, majd megunva a dolgot félredobnám, s többet nem is néznék felé.
* Megrökönyödve állt a fiú, izzadni kezdett. Hirtelen zavartan elmosolyodott s a tarkóját vakargatta.*
- Hehe tényleg?
* Majd uzsgyi elrohant. Ő pedig csak utánanézett hideg tekintetével, majd szája szegletében megjelent egy gonosz vigyor.*

...

Most inkább csak egy szomorkásan gonosz vigyor ült ki arcára. Miközben sétált, elhaladt egy hirdetés mellett. Megállt, s kissé feljebb csúsztatva csuklyáját elolvasta. *
~ Ch... szánalmas... ~
* Egy csöppet sem érdekelte a dolog. Még hogy állatok. Kit érdekelnek az állatok? Talán ez a leggagyibb hirdetés eddig, amit olvasott. Főleg itt Aincardban sokan nem szeretik az állatokat, mert nem valódiak. Az mellékes, hogy Hermitet érdekel minden, amit Kayaba alkotott, de az Hermit. Ha el is megy erre a valamire, az nem az állatok miatt lesz. Csavargott tovább az utcán. Csak reggelente van a köpenyében. Mikor délben kimerészkedett az utcára, már régen egy kedves arcú szőke kisfiú szerepét vette fel, s sétálgatott a főtéren. Újra a küldetésfalat nézegette. Ekkor jelent meg egy csajszi, aki zsámolyt cipekedett. *
~Heh? ~
* Nézte, ahogy szenved a leányzó, esze ágában sem volt segíteni neki, kíváncsi volt, mi lesz ebből az egészből. Majd a leányka felállt s nagy csápolás közben egy beszédbe kezdett. Hermit felvonta a szemöldökét. *
~ Biztonság garantálva? ~
* Nem mintha az életét féltené, de nem szeretne hamar kiesni a játékból, így talán nem ártanak az ilyen küldetések sem. Persze nem volt naiv. Felkészült arra, hogy talán csapda az egész. Ahogy befejezte a beszédét a lány, már mentek is a jelentkezők. Hermit megvakarta a tarkóját.*
~ Ehj... talán mégis nekem való küldetés lesz... ~
* Mikor a lány elé került, eleresztett egy lehengerlő mosolyt. *
- Kedves széphölgy! Én is jelentkeznék. A nevem Hermit. Cool
*Mikor véget ért a nagy toborzás, a lány egyszerűen csak eltüntette a zsámolyt. Hermit összevonta a szemöldökét.*
~ Ejnye... cseles... ~
* De egyelőre nem tudott mit kezdeni az információval. Csak abban volt biztos, hogy jobb, ha ezt megjegyzi. Elindultak dél felé. Ő nem szólt senkihez, de ha ránéztek, kedvesen visszamosolygott. Végül megérkeztek egy különleges épület elé. Betértek. Egy lakatolt kapu előtt rengeteg étel és ital várta az érkezőket. Hermit nem az a típus, aki nekiesik a kajának, ha meglátja. Nem volt kedve enni. Az amúgy is azt jelentené, hogy közösséget vállal a többiekkel. Egyelőre ezt nem szeretné. Inkább megfigyeli a többieket. Így megállt a neki megfelelő helyen, keresztbe fonta a kezét, s kedves mosollyal az arcán nézelődött. *
~ Kíváncsi vagyok, milyen kaland vár ma ránk... ~



pontok:
Hermit
Hermit
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 331
Join date : 2013. Mar. 24.
Age : 32
Tartózkodási hely : 1. szint

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal955/1000[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (955/1000)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Clark Corben Szomb. Jún. 22 2013, 02:28

Bragi szokásosan a fejemen, és a főtéren sétálgattunk gyakorlatilag céltalanul.
~ Mit kéne csinálni? – gondolkodtam, de semmi értelmes ötlet nem jutott eszembe.  Szép napunk volt, minden mob és JK boldogan mosolygott, volt pár, ami köszönt is, ilyenkor az illem megkívánta, – még ha nem is ismertem őket – hogy visszaköszönjek, és voltak olyan példák is, hogy Bragi is vissza-visszaintett egy-egy embernek.
- Legalább jól neveltelek eddig. – jegyeztem meg, de nem figyelt rám. Remek. Ahogy elhaladtam egy hegedülő mellett, megláttam egy plakátot, ami nem messze volt kiakasztva egy falra.
"Bárki, aki különleges utazáson akar részt venni - és szereti az állatokat -, szeretettel várom délben a Főtéren! Keressétek Ellen-t és Sokrates-t!"
Elolvastam a papírt, és felmértem, hogy mennyire lehet erre szükségem. Jobb dolgom úgy sem volt, és bár volt még pár óra délig, így Bragi beleegyezése nélkül eldöntöttem, hogy megnézem magamnak ezt a valamit. Betértem a legközelebbi fogadóba, hogy egyek pár falatot, majd egy rövid szieszta, és el is ütöttem az időt. Már nem sok volt délig, és mikor kiértem a főtérre, a megbeszélt helyre, már voltak ott jó páran. Nem sokára egy lány halad el mellettünk, nyomában egy macskával. Egy piros párnás zsámolyt cipel, de senkinek nem engedi, hogy segítő kezet nyújtson. A zsámolyt a főtér közepére teszi, majd feláll rá, és hangját felerősítve túlkiabálja a zsibongó tömeget.
- Üdv mindenkinek ezen a szép napon! Én Ellen vagyok, ő pedig a segédem, Sokrates! – mutatja be magát, és a macskát, majd folytatja. - Most egy különleges kalandra invitálunk mindenkit! Megbízónknak van kilenc különleges és egzotikus szörny.... állata. Könnyen és gyorsan elvégezhető feladatokat bízna a vállalkozó kedvűekre, de a jutalom busás lenne, mind tapasztalat, mind arany szempontjából! A biztonságotok garantálva... – még utána is mozog a szája, de túl messze állok, már nem hallom tisztán. A dolog nem tűnik sétagaloppnak, ha ezek az izék tényleg kilenc szörnyet akarnak elhozatni. Hallottam ám, kis csibész! Elgondolkodom, hogy mi a fene lehet ez az egész, mert erről most hallok először, és soha nem gondoltam volna, hogy vannak itt az idomárok állatain kívül mások. A mob-okat leszámítva persze. A jelentkezők sorra gyűlnek a színe előtt, ő pedig szorgalmasan firkál egy lapra. Mi is odalépünk Bragi-val a fejemen, és bemondom a keresztnevem.
- Clark. Elég ha ennyit felírsz. – mosolygok, majd mikor végzett minden név felírásával ismét megszólal.
- És most gyertek, elkísérlek titeket a helyszínre! – ezzel lepattan a zsámolyról, és egy intéssel eltünteti, amire csak úgy felhúzom a szemöldököm, hisz akkor minek cipelte ide? Mindegyis, felkapja a macsekját és sasszézva indul a Kezdetek Városában. Nem telik bele sok idő, a város egy szegletében megáll, amiből rögtön levonható a következtetés: megérkeztünk. Az épület, akár az araboké, boltíves, díszes, míves. Ellen nem tétovázik, rögtön benyomja a kaput, amin nem kicsit lepődök meg. Elég nagynak tűnik. Megvárom míg szépen lassan beoldalognak az emberek, majd a végére maradva megmozgatom a kaput.
~ De hisz ez könnyű! – hasít belém a felismerés. Te kis hamis, már másodjára próbálsz „átverni” minket. Elmosolyodom, és kíváncsian várom a következő lépését. A terem tágas, és nagy. A kupolán átszűrődő napfény mindent aranyszínre fest.
- Aki éhes, az egyen-igyon, pihenjen, és szóljatok, ha készen álltok! – szól Ellen, majd eltűnik. Nekünk Bragi-val több sem kell.
- Töltsük fel a készleteinket, ingyen kaja. – súgom oda a pandának, és Bragi rögtön meg is indul a kajával telerakott asztalok felé. Erről neki nem kell tudnia, de elég lelkes, és ez megér egy áldozatot. A fejemben morbid képek játszódnak le, egy míves fekete fehér oltár, rajta egy leszedált szamár, összekötözött pofával és lábakkal. Rituális kés a kezemben és az égre nézek.
~ Oh, nagy panda isten, fogadd áldozatom, és óvj továbbra is, bármi történjék! – legyen elég annyi, hogy ezek után a szamár nem kel fel többet. Mire a gondolati-áldozás végére érek Bragi visszatér egy megpakolt táskával. Szinte mindenből tett bele egy keveset, még innivalót is rakott el.
- Király vagy pajti! – lepacsizunk. Ezt is nem rég tanulta, és ilyenkor tudja mi a dörgés. Ellen hamarosan visszatér, és valószínű megkezdődnek a megpróbáltatások. Na vajon mik várnak minket?

Pontozás:
Clark Corben
Clark Corben
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal149/150[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (149/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Primrose Vas. Jún. 23 2013, 19:04

Ugyanúgy kezdődött a nap, akárcsak bármely másik. A nap sütött, annyira fényesen, hogy az utcára kilépve majdnem megvakultam. Sokáig csak zöldes illetve vöröses foltokat láttam, de mikor újra megszoktam a fényt, önfeledten tudtam járkálni és nézelődni. Kezeimet a hátam mögött, a derekamnál összefontam, úgy ballagtam előre, még egy apró mosoly is kiült az arcomra, mikor megláttam magam egy kirakat üvegében.
Ahogy néztem magam, váratlanul nekiütköztem egy oszlopnak, és ijedten hőköltem vissza tőle. Hátrálás közben megláttam, hogy egy plakát van rá feltűzve, amit sokan meg is néztek. "Bárki, aki különleges utazáson akar részt venni - és szereti az állatokat -, szeretettel várom délben a Főtéren! Keressétek Ellen-t és Sokrates-t!" – Ez állt rajta, és meglehetősen érdekesen hangzott. A nap állását megítélve úgy tűnt, hogy közeleg az a dél, így el is indultam a megnevezett hely felé. Úgy tűnt, épp időben értem oda; egy kislány akkor állt fel egy zsámolyra, mellette fehér macska pöffeszkedett meglehetősen unott képpel. Ahogy megálltam, egyből beszélni kezdett.
- Üdv mindenkinek ezen a szép napon! Én Ellen vagyok, ő pedig a segédem, Sokrates - Bizonyára a macskára értette, mivel nem láttam más embert a közvetlen közelében. Furcsa volt egy cicát segédnek kinevezni… - Most egy különleges kalandra invitálunk mindenkit! Megbízónknak van kilenc különleges és egzotikus szörny.... állata. Könnyen és gyorsan elvégezhető feladatokat bízna a vállalkozó kedvűekre, de a jutalom busás lenne, mind tapasztalat, mind arany szempontjából! A biztonságotok garantálva... de azért figyeljetek magatokra. - Többen is odasétáltak hozzá, és diktálni kezdték a nevüket, hát én is odamentem. Nem hittem, hogy túl nehéz lenne a feladat, és ennek ellenére pénzjutalom járt érte, hát eléggé megérte.
- Tear of the Runes. - Diktáltam a felhasználónevemet, majd a kislány pár név felírása után intett, hogy menjünk utána. A zsámolyt, amin állt, egyszerű legyintéssel eltüntette, majd elindult.
Mondhatni a város szélére mentünk ki, míg végül Ellen belépett egy épületbe; szép, és meglehetősen túlbonyolított díszítése volt, giccsesebb, mint amit az én ízlésem elbírt volna, de azért utána mentem.
Ahogy beléptünk az épületbe, egy kerek teremben találtuk magunkat, a kupolán át beszűrődő fény sárgássá, aranyossá festette az ételt, az embereket, a falakat egyaránt. A szoba másik végén nagy ébenfa ajtó volt lezárva, körülötte asztalok, melyen sokféle étel is ital volt. Ellen ránk bízta, hogy együnk, igyunk, én pedig lassan az egyik asztalhoz sétáltam. Apró sütemények voltak rajta, kekszek, muffinok, én pedig felkaptam párat, és hamar el is tüntettem. Tetszett, hogy nem kellett pénzt költenem éhségem eltüntetésére, szomjúságom elfojtására.
 
Spoiler:


A hozzászólást Primrose összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 23 2013, 23:45-kor.
Primrose
Primrose
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2013. Jun. 08.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal136/150[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (136/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Ekiguchi Ran Vas. Jún. 23 2013, 19:49

Hogy az... áááá, de miért volt meleg? Ez egy játék, vagy nem? De akkor miért és miért éppen neki kellett elviselnie? Nem szokott nyűgös lenni ennyire a kánikulában, most viszont mindennek a teteje volt, hogy egy szerepjátékban éppen ezt a nagy meleget volt kényszerült éreznie. Mi értelme volt az egésznek? Biztosan a bürokrácia lehetett az oka, vagy az illuminati gyíkemberek, az idegenek... a globális lehűlés, vagy valami hasonló! Mindez mit sem segített az állapoton, igen, mozgásba kellett lendülni, hogy az így keletkező huzat lehűthesse kicsit, a tervek szerint. Ezért is mozdult ki végül annak az étteremnek a falai közül, melyet néhány napja mutattak meg neki, s ahol egy kicsit meghúzódott a meleg elől, ugyebár sikertelenül.
Tehát, mint hogy mostanra már sejteni lehetett, az utcákon bóklászva kötött ki, hol legyezve magát, hol pedig a nyelvét lógatva. Fele sem volt ennek tréfa, a végén még megfullad, vagy kitörik a lába, meg még ki tudja mit fog tenni vele ez a ritka rossz kánikula! Megoldást kellett találni, jobbat a fel és alá sétálgatásnál, egy olyan módszert, mely véget vethet a szenvedésének, végleg! De letett az ötletről, az öngyilkosság egyébként is rossz megoldás lett volna egy ilyen helyzetben, nem lett volna más, mint a megadás, a beismerés, hogy nem, ő nem volt képes talpon maradni a meleg levegővel vívott küzdelemben! De ettől még nem oldódott meg a problémája, nem bizony, nem-nem...

Délre járhatott az idő, mikor végre megcsapta egy hűvös fuvallat, noha ezt inkább képletesen kellett érteni. Egy lány hangja kiabálta túl az embereket, s ekkor derült ki az is, hogy Ran sikerrel tévedt éppen arra a nagy térre... hogy milyen kicsi volt a világ! De sebaj, kapkodni kezdte e lábát, miközben a kiáltványt hallgatva egyre közelebb és közelebb került a - mint akkor szintén kiderült - egy... sámlollyal? - emelkedve ki a tömegből. Állatokról volt szó, busás jutalomról, invitálásról, na meg persze Ellenről és egy ógörög filozófusról... vagy királyról... hadvezér... ő, de lehet csak egy olyan hoplikáról. A lényeg végülis a figyelemelterelés volt, a melegről, meg talán a pénz sem lett volna egy rossz ötlet, vehetett volna belőle egy masnis kalapot... még soha nem volt neki masnis kalapja. Ugrott is a jelentkezők sorába, egy valamivel alacsonyabb kislány mögé, aki állítólag nagyon erős volt! Hű... ha!!! Máris fellelkesült, tökéletes mester lehetne belőle!
- Ohayō gozaimasu, ez enyém pedig Ran! - emelkedett ki feje a Jun nevű lány válla mögül - Én vagyok a harmadik legerősebb! De a második legerősebb akarok lenni, Jun-sensei majd megtanít... ugye megtanít, Jun-sensei? Lehetek a tanítványa, ugye, ugye?


[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Dyb


Talán a karját nem kellett volna megfogni, anélkül is lehet ugyebár kérlelni, de őt most nem lehetett eltántorítani! Kit érdekelt, hogy kisebb volt nála, vagy fiatalabb? Már rá is tette a barát listájára! Egy mestert nem a külső teszi, hanem a belső szellemi egyensúlyTM és az a bizonyos mester-auraTM, mely kétségtelenül körüllebegte Jun-senseit! Igen, a mester-auraTM, olyan erős volt, hogy... hogy majdnem fel is lökte, kis híján, igen! És a mester-vigyorTM... Ran tulajdonképpen ezért is vette most fel a tanítvány-vigyortTM!
- Követni foglak, Sensei! Előre! - hajolt meg, s aztán taszigálta a feladatot adó lány után, ha esetleg Jun-sensei valamiért nem indult volna el magától.
Hierosolyma nem volt messze... vagy olyasmi, ő most a mesterrel volt elfoglalva és hogy lesse minden szavát, parancsát, melyek közül a "hagyj békén!" és "távozz!", valamint további szinonimáit nem volt hajlandó csak teljesíteni. Hiába, az igaz tanítvány nem megy el mestere oldaláról, Ave Sensei!
- KYA! - csapott rá valaki kezére, amikor az ugyanazért a fagylaltért akart nyúlni, mint Jun-sensei; így, ha kellett, még rá is szisszent az illetőre - Hess, az az én Senseiem fagylaltja, keress magadnak másikat! Mocskos Ronin, bűzlesz!



Pontok[/b][b]:
Ekiguchi Ran
Ekiguchi Ran
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 32
Join date : 2013. May. 28.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal140/150[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (140/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Hime Vas. Jún. 23 2013, 21:19

Aznap reggel frissen és fitten ébredtem, és mosolyogva vártam arra, hogy Yui a szokásos kopogásável jelezze, megjött értem. A szokásos öltözetemre most is felvettem köpenyemet, így kerülve el az esetleges bonyodalmak kialakulását. Mint szokásosan minden reggel, most is időben érkezett drága szerelmem, hogy együtt induljunk neki a napnak. Kellemes időjárás fogadott minket, ahogy kiléptünk a szállóból. Utunk egyenes az étterembe vezetett, ahol mosolyogva fogadtak minket, és kedvesen jelezték, hogy a szendvicset is felvették az étlapra. Emiatt én roppant boldog voltam, és alig vártam, hogy megkóstolhassam az újdonságokat. Mikor az étteremben végeztünk kézen fogva tovább indultunk a reggeli napfénytől övezett utcákon. A cukrászdában kötöttünk ki, ahol a fagyi és csokiturmix kettőssel folytattuk a napot.

Miközben tovább indultunk azon tanakodtunk, vajon ma mivel tudnánk elütni a nap további részét. Ám abban a pillanatban egy színes pillangó repült el előttem. Szinte megbabonázva engedtem el párom kezét és szinte öntudatlanul futottam a pillangó után. Nem hittem volna, hogy itt ebben a világban is láthatok még ilyen gyönyörű élőlényt, melyet a valóságban is annyira imádtam.
Annyira nem érzékeltem a külvilágot, hogy csak akkor tértem magamhoz, mikor egy zsákutcában nekifutottam egyenesen a falnak.

-Áúcs!- Kiáltottam fel, pedig tudtam, hogy itt nem érzek fájdalmat.-Ez fájt.
Idő közben Yui is odaért mellém, és segített felkelni. Ekkor vettünk észre a falon egy plakátot, Ami arra ösztönzött bennünket, hogyha szeretjük az állatokat akkor menjünk a főtérre délben. Mivel már tizenegy óra felé járt az idő úgy döntöttünk, hogy azonnal a főtér felé indulunk.
Mikor ide érkeztünk, akkor lépegetett át egy kislány egy hatalmas zsámollyal a kezében. Kéz a kézben mentünk arra fele, és figyelmesen hallgattunk a kislány szavait.
Mikor végzett oda léptem hozzá, és így szóltam.
-Konnichi wa! Az én nevem Hime!- Mondtam mosolyogva. Yuira néztem, és mivel ő is megmondta a nevét és szemével jelezte, mehetünk. Kéz a kézben lépegettünk tova, majd hirtelen egy Arab világot idéző kapu elé kerültünk, melyet a kislány egy másodperc alatt szinte fél kézzel nyitott ki.
Mikor beléptünk a terembe a falak mellett végig ételekkel-italokkal megrakott asztalok sorakoztak. Még vártuk a folytatást, addig körülnéztünk hátha találunk valami finom falatot.
Hime
Hime
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 427
Join date : 2013. Jun. 11.
Age : 33

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal800/800[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (800/800)
Céh: Anarchisták

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Hayashi Yuichi Vas. Jún. 23 2013, 23:26


Már korán kipattantam az ágyból, és szinte hajnal előtt megtettem erdei körutam, a napi szüret nem maradhat el az édes nedűből, de az utóbbi napokban hála Himének, erre egyre kevésbé van szükség, és valahogy már nem úgy gondolok a tisztásomra, mint a helyre, ahol újra felnőttem, hanem jó volt itt lenni. Viszont most a szálláshely sokkal jobb élettel telibb. Ahogy visszaértem egyből kopogtam Himének, saját szobám felé nem is néztem. Ahogy kinyílt az ajtó, máris nyakamba ugrott és csókkal fogadott. Átkaroltam, majd invitáltam egy reggelire. Ezt elutasított és ő hívott meg. Csodálkoztam rá, de természetesen el is fogadtam a meghívását. Lett volna más választásom, csókkal zárta a pecsétet, amivel elhallgattam. Karon fogva sétáltunk el az étteremig, majd lovagiasan helyet kínáltam neki, ő szendvicset evett én egy ráment, úgy ki akartam már próbálni. Ahogyan Hime is az újdonságot. Csendben megreggeliztünk, majd kézen fogva átsétáltunk a cukrászdába. Itt szokásosat ettünk-ittunk, és közben, arról beszélgettünk, milyen mmo-k töltötték ki szürke napjaink odakint. Tsuruga elég unalmas hely volt, ahogyan Yokohama is.

A cukrászdából kiérve, a főtérre vettük az irányt, a kezdetek, szerelmes helyére. Ám nem tartott soká, kitépte a kezét kezemből, és faképnél hagyott. Egy "máris elmész" hangszösszenet kicsúszott a számon, de látszólagosan, valami más kötötte le az érdeklődését. Komótosan utána lépdeltem, amikor azonban nagy csattanás közepette elterült, odafutottam hozzá. - Jól vagy, Hime? Drága mi történt? - kérdeztem rémülve nem is kellett sokat várnom, és elmondta mi történt, ám míg kezem, derekára tévedt, meglátott valamit, egy plakát volt az felhívással. Mindjárt dél. nyitottam el a menüm.
- Ez érdekesnek hangzik, gyerünk oda. - de szavaim már megkéstek, és már Hime után loholhattam. Megfogtam kezét rám mosolygott és csókkal jutalmazott még azután is nem fogtuk meg azt a csodás lepkét.
A megadott helyszínen egy fiatal lány és egy fehér cica várt minket. Ha a kislány megengedte megsimogattam a segítőjét, egyszerűen nem tudtam ellenállni. Még Hime tekintete sem állíthatott meg, de ahogy átkarolt hátulról, egyből eszembe juttatta, ez nem olyan macsek, mint bármelyik odakinti, hanem csak egy program. Elengedett és aláírt minket jelentkezőnek. Nem bántam, a jutalom is érdekelt, de főleg inkább az, hogy szeretett Hime-sama lesz velem ennek még inkább. Küzdőterezéseiben nem vehetek részt, bár mellette, megfontolandó.
- Hali! A nevem Yuichi, Hayashi Yuichi. - szólítottam meg, és mosolyogtam Himére. megfogtam kezét és sétáltunk. de az, ahogyan eltűnt az a zsámoly azzal nem tértem nyugovóra.. gondolataim idáig jutottak, ugyanis Hime csókja megtette a hatását. csak ő volt onnantól látóteremben. Kivéve azt a hatalmas épületet. Furcsa deformált Taj Mahal. Sebaj, jöhet most bármi. A kislány fél kézzel kinyitotta az embernél sokszorta nagyobb kaput, itt elhatároztam módomban nem vállalkozom ilyenre, ugyanis csúnya volna felsülni Hime előtt. Biztosan kinevetne.


Falon belül, lakoma várt minket. De ezzel nem volt bajunk nem rég reggeliztünk, felszerelésemben megannyi gyümölcs. Ahogy láttam Hime talán szemet vetett valamire.
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1491
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 36
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal4298/4400[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (4298/4400)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Chancery Hétf. Jún. 24 2013, 00:12

Résztvevők: Jun, Jay, Ekiguchi Ran, Hayashi Yuichi, Reykashi Cylon, Hime, Hermit, Shino Kannami, Ozirisz, Clark Corben, Primrose
Határidő: egy hét/kör
Sorrend: Mindenképp Hime írjon elsőnek, utána tetszés szerint jöhettek
 
----------------------------
 
Miután Ellent mindenki biztosította valamilyen formában arra, hogy készen álltok, mosolyogva bólint és elővesz egy igen méretes kulcsot.
-Hát akkor én és Sokrates sok-sok-sok szerencsét kívánunk nektek! Vigyázzatok magatokra és várunk titeket a folyosó végén! Ajánlom, hogy idomuljatok a szörnyekhez, különben bajotok esik a végén, kukuku -kuncog egy sort, majd a kulccsal kinyitja a hatalmas lakatot. Az ajtó ezután magától kitárul, mintha egy boss terme előtt lennétek, s miután mindenki belépett, hatalmas zajjal bezáródik mögöttetek.
Egy, az előzőnél kisebb, kerek teremben vagytok, körben a falak mentén üres üvegek, kancsók és bödönök állnak. A díszítés az örökzöld erdőket idézi, a tartóoszlopokra zöld, levélmintás indakarcokat véstek. A fény a kupola hiányzó közepéből árad be, a falakon elhelyezett fáklyák, nappalra való tekintettel, most nem égnek. Szemben, a terem túloldalán az előzőhöz hasonló, fenyőzöld ajtó foglal helyet. Aki a padlóra néz, láthatja, hogy a földbe a következőt vésték:

SHUKAKU
 Óvatosan
-Uwáááááá! -hangzik fel egy hatalmas ásítás hangja. Valami barna szőrgombóc kezd izegni-mozogni a terem túlfelén elhelyezett, gyepzöld párnán, majd még pár ásítás után sután lekászálódik róla egy két lábon járó, fején cuki szalmakalapot viselő tanuki.
 
Spoiler:
 
-Uááá, mégis ki lehet az ilyen korán *hikk*? -kérdezi enyhén imbolyogva, a szemét dörzsölgetve. -Csak nem megjöttek a.... ooooooo!
A láttatokra elvigyorodik, hegyes fogainak fehérsége megcsillan a fényben. -Nahááát. Ej, pedig megmondtam, hogy pasik nem kellenek! Hát mégis mit képzel magáról az a liba? Csak csajok, ezt kikötöttem! Sebaj, a férfiakkal majd nem törődöm. -legyint, és termetéhez képest meglepően fürgén már fel is mászik Hime vállára, lesöpörve Yuichi kezét-lábát-akármilyét, amennyiben az útjában van.
-Üdvözletem, hölgyikém. Nolám, hát te vagy itt a legszebb. -legyint a többiek felé. -Mond csak, nincs kedved egy kis... -majd elkezd sustorogni Hime fülébe. A figyelmesebbek észrevehetik, hogy a kezében lógó halak között egy kulcs is megbújik, ami mintha illene a szemben levő ajtó lakatjához.
 
----------------------------
 
Az áldozatot a random.org dobta ki.
Reykashi és Ozirisz kimaradt, így 500 szót kell írniuk, cserébe nem figyelem, melyik körrészre mennyit írtak Smile.
A minimum szóhatár 250.

Feladat: aki megpróbálkozik a kulcs lelopásával, azok meglepetésükre nem lesznek rá képesek, mert Shukaku erre igencsak vigyáz a szoknyavadászat közben fenyegető morgással és odakapással. Tehát valami más módot kell kerítenetek rá, hogy önként odaadja.


A hozzászólást Chancery összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 24 2013, 01:19-kor.
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal2062/2100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (2062/2100)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Ozirisz Hétf. Jún. 24 2013, 00:32

//1.kör//

Ismét egy forró nyári nap virradt Aincradra. Keveset aludtam, és unottan néztem fel reggel 10kor az ébresztőre. Ekkora hőségben mindig nehezen tudtam elaludni, és még hajnaltájt forgolódtam. Ha már ébresztőórára gondolt Kayaba a játék tervezése során, felmerült bennem a kérdés: Miért nem épített be egy olyan funkciót is, ami pont az elalvást segítené? De mindegy, lesétáltam a fogadó emeletéről, és valami kávéutánzatot vettem az egyik NJK-tól... Hát igen, a jó öreg kávé, mindig segít... Már csak a tüdőropit hiányoltam mellőle, de sajnos még egyetlen egy trafikra nem akadtam rá ebben a hatalmas városban...
Na de mit is kellene tenni ma? Tűnődtem... Ilyen hőségben mobolni nem igazán kellene, bár ebben a világban talán nincs napszúrás... de hőségérzet van, ami rosszul befolyásolja a kitartásom. Kimentem a fogadó lépcsőjére, és leültem. Aztán megpillantottam a szemközti épület oldalán egy kirakott plakátot. A felirat a következő: "Bárki, aki különleges utazáson akar részt venni - és szereti az állatokat -, szeretettel várom délben a Főtéren! Keressétek Ellen-t és Sokrates-t!"

No fene, talán egy küldetés? Vagy valami új event? Veszteni nem vesztek, szép lassan megindultam a főtér felé. A főtéren már előtte gyülekeztek az emberek. Vajon mindenki erre a küldetésre jött? Tűnődök. Rápislantok a látóterem jobb alsó részében levő órára: 11:40. Még van egy kis idő délig, ezért beugrottam egy korsó sörért a főtér közvetlen közelében nyílt kocsmába, majd a korsóval a kezemben a kocsma lépcsőjéről figyeltem a történéseket, közben bele-belekortyolgatva a hideg italba. Úgy a korsóm felénél jártam, amikor egy kislány húzta maga után a zsámolyt, páran segíteni akartak neki, de mindenkit elutasított. Aztán a tér közepén felállt rá, és bemutatkozott. Ő Ellen, és ő a megbízó, valamint a macsek Sokrates a segédje. Elmondott pár részletet a küldetésről, és egy papírlapra írni kezdte a neveket. Én legurítottam a maradék komlószörpömet, és odamentem hozzá:
- Üdvözlet! A nevem Ozirisz, én is jelentkezek a küldetésre. - mondtam Ellennek, ő felírta a nevem a lapra, majd kicsit még várt, hátha valaki vállalkozó egyén jönne még, és aztán elindult. Mi indultunk utána, én szépen a sor végén haladva, hogy szemmel tartsam a bagázst. Közben elkezdtem felmérni a karaktereket, de nem sokat tudtam meg róluk, hiszen alkatukról nem állapítható meg ebben a világban, milyen erősek, és a szintjüket, tulajdonságaikat nem látja az ember. Kis idő múlva egy kapuhoz értünk, ami az arab világot juttatta az eszembe. A hatalmas kaput nyitotta Ellen, meglehetősen könnyedén. Bent minden aranyfényben úszott a kupolán át beszűrődő napfénytől. Majd lakoma fogadott minket. Rögtön betámadtam a süteményes asztalt, kicsit falatoztam, és ámultam bámultam a helyen. Szemet szúrt a terem túlvégében egy ébenfa kapu, amihez képest eltörpül a másik, amin bejöttünk, ráadásul lakat is van rajt. Vajon mi lehet odabenn? Mi várhat ránk? Miért van szükség lakatra? Olyan értékes, vagy olyan veszélyes ami odabenn lehet? Ezen tűnődve csipegettem még egy kis sütit, majd a szomjúságot eloltottam néhány pohár gyümölcslével. Lehet röhögött rajtam a saját pocakom, de még egy sört nem mertem megkockáztatni küldetés közben, hisz nem tudja senki, mi várhat ránk. Miután végeztem az evés-ivással, vártam türelmesen, amíg a többiek is végeznek a teendőikkel, legyen az evés, ivás, vagy épp a gerlepár turbékolása, vagy épp a vasárnapi mise utáni pletykaparti.
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 2125
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 35
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal19096/10100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (19096/10100)
Céh: Justice League

http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Hime Hétf. Júl. 01 2013, 16:39

A fenséges lakoma amely fogadott minket, oly ínycsiklandozó volt, hogy nem tudtam megállni, hogy pár falatot ne egyek, pár kortyot ne igyak. Közben persze szorgosan adtam a csókokat Yui-nak is.
Idő közben körbe pillantottam a társaságon.Ekkor vettem észre régebbi küzdőterezésem ellenfelét.
-Jé. Szia Jun! De rég láttalak.-Intettem oda neki.-Mizujs veled?
Közben a fejemet tovább fordítva észrevettem, hogy az egyik srác nem kicsit lenézően és féltékenyen nézeget felénk, erre egy hatalmas csókot és ölelést adtam szerelmemnek.
Mikor fiatal idegenvezetőnk úgy látta, hogy mindenki jól lakott már, indulásra kért meg minket. Ahogy a kis csoport egy helyre gyűlt, abban a pillanatban kitárta a következő ajtót. Amilyen nagy volt az az ajtó, úgy éreztem, hiába van itt ennyi fiú együtt se tudnák kinyitni.
Ahogy beléptünk a terembe az ajtó nagy dörrenéssel becsapódott mögöttünk.
Fény csak a fejünk fölül érkezett, ami kicsit zavaró félhomályba borította az egész termet.
Mintha egy buja keleti területre érkeztünk volna. A falakon végig örökzöld erdőket idéző motívumok voltak fellelhetőek.
Hirtelen egy kis termetű, általam ismeretlen eredetű teremtmény jelent meg.
Fél másodperccel később már a vállamon ücsörgött, és eléggé undorító, perverz fantáziáról tettek tanúbizonyságot szavai.
Mivel az egyik mancsát az arcom elé tartotta, éreztem a benne lévő halak bűzét. Ám amikor hirtelen egy kicsit megmozdult, észleltem, hogy a halak között ott rejtőzik egy kulcs, ami reménykedtem benne hogy az ajtót nyitja.
Abban a percben, hogy megpróbáltam érte nyúlni, ez a kis dög elkezdett morogni rám, és éles körmeivel felém kapott.
-Yui! Segíts!- Sikítottam fel hirtelen, mikor rájöttem, hogy ez veszélyesebb, mint hittem, és levakarhatatlan, mint egy kullancs.


Köszönet:
Hime
Hime
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 427
Join date : 2013. Jun. 11.
Age : 33

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal800/800[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (800/800)
Céh: Anarchisták

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Jun Kedd Júl. 02 2013, 10:47

A bemutatkozásom nagyon jól sikerült, olyannyira hogy máris lett egy rajongóm. Először csak néztem a lányra miért könyörög, majd kimondta a bűvös szót. Szinte azonnal beleszerelmesedtem a hangzásába. "Jun-sensei" csak ez az egy szó visszhangzott a fejemben. Imádom!
- Nagyon hosszú és rögös utat kell bejárnod Ran! De...mellettem te lehetsz a második erre mérget vehetsz. - és ez lenne a története annak, hogy most van egy tanítványom. Még a kiszemelt fagylaltomat is megvédte. Meg tudnám szokni az biztos. Elégedetten ültem le és fogyasztottam el a kis fagylaltjaimat, majd egyet a lány felé nyújtottam, végül is megérdemli a hősies cselekedetéért. Ha nem merte volna elvenni mosolyogva nyújtottam felé továbbra is. A fagylalt a legistenibb dolog a világon annyi szent. A többiekkel nem igazán foglalkoztam, egészen addig amíg valaki meg nem szólított. Egy ismerős hang, amikor megfordultam egy régi barát állt velem szemben.
- Üdv! Rég találkoztunk - közben adtam neki egy pacsit, - Te is a fagyi... akarom mondani a kislány miatt vagy itt? - kérdeztem vigyorogva közben ismét nyúltam egy tál jégkrémért. Ebben a hőségben az ember egész nap el tudná eszegetni ezt a mennyei eledelt. Közben végignéztem a társaságon, így elsőre nem sok mindent tudok levonni róluk, a tömegből hirtelen kitűnt egy panda. Olyan ismerős de mégsem tudom hol láttam már... megvan!
- PANDAA! - elkezdtem rohanni a szőrös kis állatka felé, egyrészt mert még mindig nem mondtam le róla, másrészt ha ő itt van akkor a gazdája sincs mesze és legalább üdvözölhetem. - Hát te mit keresel itt Panda-nyan? - kérdeztem a kicsit talán meglepődött állattól, közben egy fagylaltot lóbálva a kezemben. A panda dögönyözése után nem sokkal a Ellen is visszatért, valamit motyogott majd kinyitotta az ajtót. Fájó búcsút vettem a kajáktól, és visszatértem Ranhoz és vele mentem keresztül az ajtón.
- Váó! Milyen hatalmas! - kiáltottam fel, a terem elképesztő volt - Az ott mi? - mutattam a kis gombóc felé ami össze vissza rohangál. Túl messze volt nem láttam, egészen addig amíg célba nem vette Hime vállát. - Jéé Egy tanuki! - nyúltam felé de kikerülte a kezem, - én tudom mi ez, tudtátok, hogy a heréivel horgászik? - a saját műveltségem még engem is elkápráztat. Remélem a többiek is annyira meglepődtek és gyönyörködnek bennem mint én magamban. Nem értem miért szereti ennyire Himét amikor itt vagyok én is... én talán még haza is vinném...gondoznám...néha adnék neki enni is... talán... nem értem mért nem szeretnek az állatok. Majd a kis tanuki tarisznyájában megcsillant valami, egy kulcs.
- Nézd Ran! - mutatok az állatka felé - van nála egy kulcs. Szerintem az a feladatunk, hogy lopjuk el tőle. - közben Hime is észrevette és próbálta kiszedni, de valamiért meggondolta magát és inkább elkezdett sikítozni és valakiért kiáltozni... - Ran-chan segíts nekem -  szóltam oda a mellettem álló lánynak, közelebb léptem hozzá és a következőket súgtam neki " Én megközelítem a kis bestiát, had higgye azt, hogy én akarom elvenni a kulcsát, te pedig észrevétlenül mögé lopakodsz és elveszed a kulcsát, és megpróbálod leütni a lányról rendben?" - vigyorogtam elégedetten ilyen jó tervvel még sosem álltam elő, reméltem a lány is belemegy és már indultam is kitárt karokkal a Tanuki felé.
Jun
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal3984/4100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Hayashi Yuichi Szer. Júl. 03 2013, 16:32

Hime, fél kézzel evett, úgy csimpaszkodott belém, mint kezdő úszó az úszógumijába, de ezt kicsit sem bántam, szokatlan érzés volt a magányos hónapok után. Legalább emlékeztem minden egyes mozzanatra, hogyan alakult ki ez a merőben, reményre épülő kapcsolat. Ha történne vele valami, mindenképp a védelmére kelek. Az itt felgyülemlett emberek közül, pedig még, a lilahajú lány, és persze Ran, örömmel néztem rá. A többiek szinte ismeretlenek. Itt fogom Hime kezét, mintha megérezte volna, hogy elkalandozok egy pillanatra, kicsit jobban ráfogott kezemre, majd üdvözölte Jun-t. Ahogy elnéztem az itteni barátait, érdekesen válogatja meg, bár jómagamra is igaz a cicafülű lány eléggé kirí a tömegből és nagyon kedves, szinte már testvérem is lehetne, tényleg rég hallottam Chanról, vajon megtalálta párját.. nagyon remélem. És egy csókot kaptam épp, úgy érzem én már megtaláltam igen, széles mosollyal néztem Himére és csillogó szemekkel, majd egy újabb hosszabban tartó csók, de közben nem rám nézett. Kerestem volna, hogy hova néz, de nem láttam, helyette, viszont viszonoztam, forró és hosszú csókját. Mire belegondoltam megtörtént elváltak ajkaink és szinte belém hasított, sok itt a kiskorú és olyan akiket talán nem érdekel kicsit sem, hogy mi jól érezzük-e magunk vagy sem. Jobb lesz kicsit visszafogni magam. Körbenéztem újra a felvonultakon, továbbra is a lila hajú lány kötötte le figyelmem, ahogy visszanéztem Himére, szerencsésnek éreztem magam, pár nappal ezelőtt még olyan magányos voltam, mint ő most pedig eme gyönyörű szempárba nézhetek. Az ajtót kinyitotta a kislány és megindult a tömeges kapun belülre vándorlás. Egy erdős terület tárult fel előttünk, és hatalmas volt. Figyeltem a morajlásokra és Hime légzésére, jó volna néha bele látni gondolataiba, de szemével megnyugtatott, nem fél a tértől, inkább őt is lenyűgözi. Majd jött egy teremtmény, aminek igen furcsa kinézete volt. Rápattant Hime vállára és szétütötte kezeink. Egy pillanatra viszonoztam volna az ütést, csak a tanuki, arcába, de ez elég elhamarkodott lett volna. Valamit mondott neki, de nem hallottam mit, és ráadásképp agresszívan viselkedett szívemmel szemben. Sikoltására, kitágult pupillám és minden mozdulatommal a megoldást kerestem, Ha bántom ezt a valamit, körmeivel sérülést okoz Himének. Ezt nem kockáztathatom, egy módja van, de mire mozdulnék, Jun már szalad a gonosz maki felé. Láthatóan van ötlete, közben beindítom én is a tervem, nem bírom elviselni, hogy az a kis görcs, árthat neki, és azzal Jun után lódultam.
Nyugtáztam tervem, le kell szednem minden áron Himéről, nem lehet véletlen, hogy őt szemelje ki, hisz a többi lánynak nincs hasonlóan kihívó öltözéke, nincs más mód rá, bármennyire is undorító, meg kell csókoljam azt a dögöt, hogy leszálljon róla. Csak egy béka.. csak egy béka.. egy pillanat és örökké hán.. gondolatra is felfordult a gyomrom. Ki kell bírjam..

Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1491
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 36
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal4298/4400[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (4298/4400)
Céh: Justice League

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Clark Corben Szomb. Júl. 06 2013, 04:21

Amikor mindannyian készen álltunk, Bragi meg én még fogtunk pár falatot, majd a többiek közelében meghallgattuk mit akar még Ellen mondani. A hatalmas lakat, a hozzá méltó robajjal akadt le a zárról, majd a kapu kitárult.
~ Boss-ról nem volt szó! – nézek furán az általam még ismeretlen, de mégis közismert „rituáléra”. Végül szépen lassan mindannyian bemegyünk, és ahogy ez megtörtént, a súlyos kapu bezárul mögöttünk.
- Príma! – csúszik ki a számon, pedig nem akartam hangosan kimondani, Bragiból pedig gondolkodás nélkül tör ki a nevetés a szituációra. Egy enyhe tockossal elnémítom, majd körül nézek, hogy felmérjem, milyen terep is áll rendelkezésünkre. A terem maga kisebb az előzőnél, kör alapú, és a falon lévő fáklyák nem égnek. Épp elindulnék, mikor a szemem sarkából meglátom a lábam alatt a feliratot, majd egyik kezemmel hátrébb taszigatom Bragi-t, hogy el tudjam olvasni.
SHUKAKU
Óvatosan
- Ez meg mit akar jelenteni? – nem sokkal később egy ásítás hangját vélem felfedezni a távolban, és nem sokára meg is jelenik a hang gazdája. Egy Bragihoz hasonló medveszerű állat, karján néhány hallal, fején pedig szalmakalap. Fura mosoly jelenik meg arcán, Bragi pedig csillogó szemekkel és kérdő tekintettel néz rám.
- Menjél. – sóhajtom, a panda pedig már mellettem sincs. Bragi közelebb lépett a másikhoz, majd neki állt kérdésekkel bombázni, még akkor is, mikor a másik az egyik lányhoz húzódott közelebb. Bragi kérdései – amit ki tudtam silabizálni – ki ő, mi ő, miért van nála hal, finomak-e, honnan szerezte, és egyéb igazából jelentéktelen kérdések, de Bragi már csak ilyen. És amúgy se nagyon találkozik saját fajtabelivel, még elvétve sem, így ez egy ritka alkalom. Komolyan sajnálom szerencsétlen medvét.
Clark Corben
Clark Corben
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal149/150[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (149/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Shakan Szomb. Júl. 06 2013, 21:18

Nagy sóhaj kíséretében bólintok Ellen-kunnak, jelezve neki, hogy készen állok.
~Hozzám senki sem szólt, én itt nem ismerek senkit...~
Csüggedten lépek be az előttünk kitáruló kapun. Fejem lebiggyesztem. Csalódott vagyok, mára ennyit a jókedvemről. Ahogyan pocsék hangulattal kullogok előre áttotyogok egy feliraton, melyet a padlóba véstek valaha.
~Óvatosan. Aha, jó, nagyon tuti, örülök neki, az én nevem meg Sha...~
Értetlenül tolatok vissza csoszogva a felirathoz, melyen az imént továbbhaladtam. Lejjebb hajolok, hunyorogva olvasom el újra a feliratot.
~Shu-ka-ku, ó-va-to-san. Mi?!~
Riadtan kapom fel tekintetemet a feliratról, kidülledt szemekkel, rémült arckifejezéssel pásztázom végig a termet. Egy kerek terem, olyan stílussal, mintha egy erdőben lennék. Ez egy csöppet nyugtató hatással van rám. A terem túloldalán, velem szemben fenyőzöld ajtó.
~Hmm, tehát azon kell a későbbiekben átjutnunk. Nos, akkor lássunk is ne...~
Alighogy két körültekintő, rövid lépést ténykedtem előre, furcsa hangra kapom fel a fejem. Elővigyázatosan pillantottam a hang forrásának irányába. Egy röpke pillanatra elméláztam, mélyen gondolataim, emlékeim közé ágyaztam tudatomat.
~Ó, egy maci. Aranyosnak néz ki. Bár, nem is szeretem az állatokat, velem mindig olyan gonoszak... Na jó, talán egy kicsit a cicákat és a nyuszikat szeretem. Azok aranyos. Kivéve, ha nem. Ismerek én ilyen állatfajt egyáltalán, mint ez a beszélő törpemaci?~
Eközben valamit beszél a maci, én az ajtó előtt állapodtam meg, innen nem nagyon hallani, mit is beszél, ámde sokról nem maradok le, ahogy elnézem még csak nem is hozzám beszél.
~Beszélő törpemaci. Gondolj Shakan, gondolj! Tanultunk ilyen fajról vajon a biológia- és természetismeretórák keretében?~ Hunyorogva, bal kezemmel a fejem búbját vakargatva próbálok visszaemlékezni, miközben figyelemmel követem a sutyorgó törpemacit. ~Nem, nem hinném. Nincs ilyen faj. Igen, határozottan biztos vagyok benne. Beszélő törpemaci faj nem létezik. Bizony, határozottan tudom. Ha létezne biztos tudnék róla. Igen.~
Zabolátlanul bólintgatok az ajtó előtt ácsorogva, összefont karokkal, terpeszállásban. Ezt követően ignorálom a részeges, beszélő törpemedvét.
~ Minekután ilyen faj nem létezik, úgy érzem ezt a küldetést nem nekem találták ki.~
Hátrafordulok, ám döbbentem veszem észre: az ajtó mögöttem bezárult.
~He? De hát ez mikor történt? Jaj, ne már...~
Csodálkozok rajta egy röpke pillanat erejéig, majd ezt követően mély levegőt veszek, kifújom azt, s visszafordulok.
~Hát akkor rendben van. Akkor újra az egész forgatókönyvet. Szóval ott tartottam, hogy körbenézünk.~
Még egyszer körbepásztázom a termet, minden apró részletre ügyelve. Számomra új információt látok. Bödönök, üvegek, kancsót vannak elhelyezve a terem falának mentén. Komoly tekintettel, óvatos léptekkel indulok hát meg irányukba. Amennyire csak lehetséges, a falnak vetve hátamat közelítem meg az edényeket, kancsókat. Ha azt tanácsolták óvatosan, akkor nojsz, óvatosan teszem a dolgomat. Mindegyikbe egyenként belekukkantok, ha kell, beléjük is nyúlok. Mindegyiknek gondosan ellenőrzöm tartalmát, még hogyha egyértelműnek is látszik, nincs benne semmi. Kutakodás közben mosolyra húzódik szám széle.
~ De jó, most nyomozó vagyok!~
Shakan
Shakan
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 157
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal10/1500[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (10/1500)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Ekiguchi Ran Vas. Júl. 07 2013, 10:40

Sikerrel járt, Jun-sensei értékelte fáradozásait és tanítványává fogadta, nem is volt más hátra, mint hajlongani és minden bölcs szavára tisztelegni! Mindig is szeretett volna egy olyan igazi tanító figurát, benne pedig minden meg volt, amit keresett, avagy történetesen belement az ötletbe. Nem is tágított hát mellőle, s bent rendre hessegette el a Sensei fagylaltjára pályázó tolvaj roninokat, igen, roninok voltak! A mester pedig még fagylalttal is megkínálta, melyet aztán már végképp nem illett visszautasítani, főleg, hogy maga is vágyódott már utána. Felettesét eközben leszólították és mikor ő is odakapta tekintetét, a nő mögött egy ismerősnek látszót tár... figurát vélt megpillantani, kicsikét hunyorogva jobban meg is nézte magának.
- Ohayō Yuichi-san! - integetett neki, persze ha ott lett volna előtte közvetlenül, meg is hajolt volna.
Aztán Jun-sensei egy pandamackót pillantott meg a tömegben, így hát, ő hátramaradt őrködni a fagylaltja felett, mígnem végül visszatért és a főnök kislány is véget vetett a várakozásnak. Vele együtt csodálta a föléjük magasodó termet, vagy csarnokot, aki aminek hívni akarta a dolgot. A leginkább meglepő dolog azonban a padlón feküdt, pontosabban az a "SHUKAKU - Óvatosan". Aztán, mire felnézett, valami szőrme már meg is rohanta Jun-sensei barátját, s udvarolni kezdett neki. Félrehúzta száját, s talán valami keresetlent is gondolt volna, ha Jun-sensei nem szólal meg s tereli el így figyelmét. Jobban megnézve...
- Igaza van, Jun-sensei! - csapott a homlokára - Maga igazán jártas a világ dolgaiban! - majd kevésbé lelkesen hozzátette - Éppen ezért adni kellene neki egy nadrágot is... de honnan horgászta azokat a halakat?
A Sensei barátja nem igazán értékelte az egész dolgot, érthető is volt, a mester pedig nem is habozott segítségnyújtáson gondolkodni. A fülébe súgott és készen is volt egy terv, ha ő mondta, biztos működnie is kellett!
- Igenis! - tisztelgett, majd óvatosan eltűnt a többiek között.
Mellesleg, néhányan már oda is csődültek köréjük, Ran pedig óvatosan, karddal kezében, akár egy ragadozó kerülgette őket, alkalmas pillanatra várva, hogy lecsapjon. A túlerő talán használt a figyelemeltereléshez, csak nem volt neki annyi szeme, így hát, mikor végre megfelelően látótéren kívülre került, közelebb ugrált és megpróbálta kiszedni a kezéből a kulcsot, vagy az egész halcsokrot egyszerre. Leszedni a nőről még ráért kicsit, előbb a kulcsot kellett eljuttatni Jun-senseinek, már ha egyáltalán volt esély az ellopására.
Ekiguchi Ran
Ekiguchi Ran
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 32
Join date : 2013. May. 28.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal140/150[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (140/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Jay Vas. Júl. 07 2013, 22:04

Mást sem láttam az előtérben, mint falatozó embereket - volt, aki fagyizott, volt, aki védte a fagyizót, volt, aki félretett kicsit későbbre és volt, aki ugyanúgy félreállt mint én. Reméltem is, hogy nem leszek egyedül ezzel, az már kínos lett volna. Miután végetért a lakoma, szóltam Ellennek, hogy magam részéről rendben vagyok, mehetünk. Ekkor bólintott és elővett egy, a szemközti kapu méreteihez megfelelő kulcsot, majd mosolyogva felszólalt: "Hát akkor én és Sokrates sok-sok-sok szerencsét kívánunk nektek! Vigyázzatok magatokra és várunk titeket a folyosű végén! Ajánlom, hogy idomuljatok a szörnyekhez, különben bajotok esik a végén, kukuku " kuncogott a végére, majd kinyitotta az ajtót. Pontosítva csak a lakatot, az ajtó magától kitárult. Rémisztő. Én csak mentem előre, mint a többiek, de résen voltam, hátha valami vár minket bennt, így kicsit hátul maradtam. Amint beértem, azonnal bezáródott mögöttem az ajtó, mintegy dobhártyaszaggató robajjal.
Ekkor körbenéztem a teremben: egy kerek alakú, üres üvegekkel teli, előzőhöz képest kisebb helység volt. Csodás erdő-díszítése volt a teremnek. A fáklyák jelenleg nem égnek, ahogy jobban körbetekintek - minek is égne, nappal van, a kupolán keresztül beáradó fény bőven elég. Mikor lepillantottam, láttam egy, a földbe vésett feliratot: "SHUKAKU - Óvatosan"
Shukaku. Ez nekem ismerős. Emlékeimben elkezdek kutakodni, majd hirtelen be is ugrik, hogy honnan: de nem, az nem lehet. Nem. Azt ne. Ha valóban az a helyzet, amire gondolok, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Kilenc szörnyet mondott Ellen. Kilencet....
Gondolkodásomból egy ásítás riasztott fel, amely egy barna mosómedve-szerű állattól érkezik a terem túlsó feléből. Még jónéhányat ásított, majd előmászott a sötétből: mint azt Jun-tól hamar megtudtam, ez egy tanuki, ami a heréjével horgászik. Bár nekem az az információ is elég lett volna, hogy ez egy tanuki. Very Happy
Jobban megnéztem, és igen: egy. Sejtelmem kezd beigazolódni, bár nagyon remélem, hogy véletlen. Miért lenne neki több? Majd a következőnél aggódhatok, ha több lesz neki.
Úgy tűnik, mintha kissé ittas lenne a szalmakalapos tanuki barátunk, alias Shukaku.
Mikor meglát minket, elvigyorodik, hegyes fogai, mellyel könnyedén át tudná harapni a torkomat, megcsillan.
Szinte azonnal, amint kifejtette, hogy neki pasik nem kellenek, ráveti magát a párocska egyik tagjára, és elkezd a fülébe suttogni valamit, amire a lány nagyon megijed. Legalábbis ezt vettem le, a " Yui, segíts!" kiáltásából. /off: *genius*/ Közben egy másik tag sasszézni kezd körbe a terembe, háttal a falnak. Ketten összesúgnak, biztos van valami tervük.
Tüzetesen átnézve Shukakut, láttam a kezében jónéhány halat...meg...egy kulcs? Biztos a szemközti ajtó kulcsa. De hogy lehetne megszerezni? Leütni egy ilyen szörnyet szinte esélytelen, ha az elméletem helytálló. Ha nem, akkor könnyű. De így is elég részegnek tűnik, ha leitatnánk és bekómázna, könnyedén elvehetnénk tőle azt a fránya kulcsot. Elkérni meg botorság lenne. Már bánom, hogy nem hoztam semmit sem magammal a nagy eszem-iszom teremből..bár várjunkcsak! Az a srác a panda petjével hozott magával dolgokat. Odasétálok és megkérdezem tőle, hogy hozott-e valamilyen bort vagy valami hasonlót magával. Ha igen, akkor elmondom neki a tervemet, miszerint a részeg tanukit leitatjuk, majd elvesszük tőle a kulcsot. Ezt követően felajánlom a Shukakunak az italt a kulcsért cserébe.
Ha nem, akkor szimplán megkérdezem a szörnyetegtől:
-Elnézést, Shukaku. Mit kell tennünk azért, hogy megkapjuk az Önnél lévő kulcsot?
Jay
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal1239/1300[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (1239/1300)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Ozirisz Vas. Júl. 07 2013, 23:51

//2.kör//

 Nos, miután mindenki felkészült, megindultunk a nagy ajtón túlra. Egy kisebb terembe érkeztünk, aminek a túlvégén szintén egy lezárt ajtó van. Majd ahogy mindannyian beértünk, az ajtó mögöttünk bezáródott. De frankó - mondtam magam elé, - mi jöhet még? Aztán a semmiből előkerült egy beszélő pandamaci, ami azon paródiázott, hogy csak csajokat kért. Aztán a maci felmászott a turbékoló gerlepár női tagjának a vállára, és elkezdte mondani őt találta a legszebbnek. Vagy esetleg a legfeltűnőbb? Meglehetősen kihívó öltözetével valahogy másoknak is szemet szúrt.
Majd valamit a fülébe suttogott, de azt sajnos nem értettem, de ki tudtam következtetni. Nos, itt bántam meg, hogy a hallgatózás jártasság árát nem a jártasságot megtanító NJK-nál, hanem a csaposnál hagytam.
De ebből arra jöttem rá, Kayaba minden bizonnyal elég jó fantáziával van megáldva, hogy ilyen teremtményeket szabadított rá Aincradra. Nem lepődnék meg, ha valahol popcornnal meg sörrel a kezében nézné élő adásban a jelenetet.
Majd hangosan felröhögtem, ahogyan a gerlepár közé állt a maci, és a kis vörös kétségbeesett tekintetét láttam. Noha neki nem vicces, de kétségtelenül vicces jelenet külső szemszögből, és egyszerűen nem bírtam ellenállni a nevetésnek.
Lehet, hogy most fognak rámtámadni a többiek? Vagy duel lesz a vége? Annyi baj legyen, de akárki akármit mond, akkor is vicces látvány ahogy a macika letámadta a vörös bombázót...
Közben kiszúrtam hogy a "mindenki kedvenc macikájánál" van valami kulcs, a halai mellett. Sherlock is megirigyelné tőlem a felismerést, hogy az a kulcs illik a továbbjutásunk útjában álló ajtóba. No de hogy kellene elszedni tőle? Gondolkoztam, majd sétálgattam, amikor keresztülestem egy bödömön. Nocsak, bödömök, edények. Átnézem őket, hátha van valamelyikben ínycsiklandozó macikedvence halacska, amit talán sikerül elcserélni a kulcsra. Hiszen ez a fura teremtmény hímnemű, és ugye a párzási ösztön mellett a másik legerősebb ösztön az éhség, és ha találok a kedvenc kajájából, akkor talán a kulcsot odaadja érte.
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 2125
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 35
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal19096/10100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (19096/10100)
Céh: Justice League

http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Chancery Hétf. Júl. 08 2013, 00:32

Résztvevők: Jun, Jay, Ekiguchi Ran, Hayashi Yuichi, Hime, Hermit, Shino Kannami, Ozirisz, Clark Corben, Primrose
Határidő: egy hét/kör
Sorrend: Ezúttal nincs
Kellő hatás érdekében érdemes meghallgatni a zenét. 2 MB mindössze (ezt azoknak írom, akiknek esetleg korlátozott vagy lassú az inetnerkapcsolata *átérzi a helyzetet*)

----------------------------

Shukaku, miközben szorgosan sustorog még mindig Himének, Jun és Ran akcióját annyival díjazza, hogy átugrik a lány másik vállára.
Bragival nem nagyon foglalkozik, válaszolgat a kérdéseire, de figyelmének fő célpontja továbbra is Hime.
Shakan, mikor a kancsók és bödönök között járkál, átható alkoholszagot érezhet, némelyik edény alján még pár korty is akadhat belőle - sör, bor, pálinka. Ozirisz sem jár nagyobb sikerrel, hisz bár megtalálja a halas bödönt... de az már csontvázakkal van teli.
Shukaku Yuichi lépésére viszont úgy meglepődik, hogy a földre pottyan és a nyelvét nyújtogatva szidalmazza a srácot, hogy "mégis mekkora tehén" meg "ezt azért nem kellett volna".
Mikor ezek után Jay is odamegy hozzá a kérdésével, hegykén félrelöki a kalapot a fejéről, ferde szemekkel ránéz (nem rosszindulatból, hanem az ital hatása alatt), aztán elvigyorodik.

-Jaj, hát miért nem ezzel kezdtétek csillagaim?  
Shukaku végül benyúl a halak közé és odaadja az enyhén bűzlő kulcsot, miközben még mindig morog magában, de ti is jól hallhatjátok: -Pedig én nem is úgy gondoltam... van egy hintalovam, azon akartam lovagolni vele, meg ilyenek. Micsoda perverz egy társaság... hát mit képzelnek, mi vagyok én?

A kulcs megszerzése után, amint az ajtóhoz léptek, az automatikusan kinyílik, akárcsak az előző, és bezárul mögöttetek, miután beléptetek. A következő terem falai fehér mészkövekből vannak kirakva, körben a szivárvány minden színében pompázó, habkönnyű és puha ülőpárna foglal helyet, hogy leültök-e vagy sem, a ti döntésetek. Néhol mini pálmafák és más, egzotikus növények díszítik a termet, körben a magasban pedig piros bársonyfüggönyök adnak némi színt a piszkosfehér mellé. Veletek szemben, ahogy az előző teremben is, újabb hatalmas ajtó állja utatokat. A földbe most a következő feliratot nyomatták, ugyanolyan stílusban, mint előzőleg:
NEKOMATA
Elveszett értékeikért nem vállalunk felelősséget.
Alig eszméltek fel, mikor egy dallam csendül, a terem közepén pedig egy lány emelkedik fel, valószínűleg a földön ülve várt rátok eddig. Lágy esésű, kimonóra emlékeztető ruhát visel, fején félrecsapva macskaarc-formájú, fehér maszkot. Gyönyörű arcát lehajtva tartja, meghajol előttetek, s csak utána pillant rátok idéző szemeivel. Végül felemeli kezeit és táncolni kezd a zene ritmusára. Mikor egy kis szünet után elindul a dallam második felvonása, arca elszánttá válik és ragadozó macskát idéző mozgásával igyekszik elkápráztatni benneteket.
Miután véget ér a dal, ismét meghajol, majd összecsapja a tenyerét.


[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Cherry_blossom_089_www.kepfeltoltes.hu_
-Üdvözöllek benneteket! Remélem, tetszett az előadás. -mosolyog. -Megkérdezhetem, ezt ki hagyta el?
Felemelt kezében egy kék kristályt tart, egész pontosan egy Hazatérés Kristályt. A tárgy csak Primrose inventoryjából hiányzik, és mikor erre rájöttök, a lány szája ravasz mosolyra húzódik.
-Nagy kár, jobban kéne vigyáznod rá. Véleményem szerint még nagy szükséged lesz rá, ha tovább akarsz menni. Hmm, nem is tudom... visszaadjam-e? -vág töprengő arcot, de hangszínéből ítélve csak játszik veletek, és esze ágában sincs visszaadni a tárgyat - a kristályt tartó kezében megbújó kulccsal együtt. Körülötte furcsa, kék lánggömbök jelennek meg a levegőben.

----------------------------

Az áldozatot a Kidobós kockája dobta ki.
Reykashi Cylon, mivel előző körben sem írt, kiesett a küldetésből, sajnálom. Sad
Bár a kocka őt választotta, Primrose szabadságon van, így nem kell megvárni őt, mindenki azonnal reagálhat, segítsetek szegény lánykán Smile
Minimum szóhatár: 250.  Hermit, Primrose, nektek 500, mivel nem írtatok az előzőben (cserébe rátok is vonatkozik, hogy nem kell 250-250-re bontanotok, ha nem akarjátok).
Feladat: Beszéljétek rá Nekomata-t, hogy adja vissza a kristályt (a Shukakunál nyert megoldás itt nem fog célra vezetni, annyit megsúgok). A kék gömbök egyszerűen visszalökik azokat, akik ártó szándékkal közelítenek hozzá.

Egy kérdésre válaszolva: Ne féljetek próbálkozni! Ha sikerül meglepnetek, az csak jót jelent, szóval bátran, drágáim :3
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal2062/2100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (2062/2100)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Jun Hétf. Júl. 08 2013, 10:48

A tervünk tökéletes lett volna, ha a többiek nem kotnyeleskednek bele, néhányan a szobában lévő bödönöket nézegették. Biztos sok érdekes dolgot találnak bennük...de senki sem járt sikerrel. Majd a srác aki Hime társaságában jött, hogy is hívják? Nem emlékszem, vajon miért is? Odalépett a tanukihoz aki meglepődve nézte. Majd a srác egy könnyed mozdulattal, megcsó-csó... MEGCSÓKOLTA? A kis állat lepattan a lányról undorodva nyújtogatja a nyelvét és szidalmazza a srácot. Közelebb léptem a kicsit rémült lányhoz és halkan megkérdeztem tőle.
- A barátodnak nincsen...olyan...hajlama? - kérdeztem Himét. Majd végül az egyik legcsendesebb, és jelentéktelenebbnek látszó alak kaparintotta meg a kulcsot egy egyszerű kérdéssel. Az eszem megáll, ez mért nem jutott az eszembe előbb? A tanuki előbányászta a rohadó halakkal teli tarisznyájából a kulcsot és a srác kezébe adta. Nekem biztos nem lett volna rá gusztusom, hogy megérintsem a kulcsot. De legalább tovább tudunk jutni.
- Menjünk mi is Ran. - intettem a lánynak, és vele közösen mentem át a következő terembe. Ami valami féle csempével volt kirakva, és a falak mentén párnák minden féle színben. Mintha valami előadó terembe érkeztünk volna. Előttünk a földbe pedig, ismét egy szöveg volt vésve. De nem értem, mi az, hogy elveszett tárgyakért nem vállalnak felelősséget? Mégis ki írja ide ezeket a szövegeket? Majd egy furcsa zene kezdett el szólni a teremben, egy kis törékeny lány kimonoba öltözve fején egy kitsune maszkot viselve. Milyen szép. Oda lépdeltem a párnákhoz, és helyet foglaltam. Mégsem nézhetek végig egy táncot állva...a tánc végeztével meghajolt, és üdvözölt bennünket. Majd a magasba emelt egy kristályt. Egy hazatérés kristályt! Ijedten nyitottam le a tárgyaimat és kerestem a sajátomat. Megnyugodtam amikor ott találtam a tárgyaim között, szóval nem az enyém. Majd Ran felé fordultam.
- Nem a tiéd van nála ugye? - majd a táncos folytatta kicsit csipkelődve, arrogánsan. Hirtelen valami megcsillant a kezében, a kristály mögött még van valami. Nem láttam tisztán, de lehet azt is ellopta? Remélem nem az én cuccaim közül bányászta ki.
- Hé te, mit képzelsz, hogy csak úgy ellopod az egyik alattvalóm kristályát? -pattantam fel idegesen a helyemről, közben az égen feltűnt pár kék golyók. - Heeh csak nem félsz? - kötözködtem kicsit, de nem igazán akartam magamra haragítani, kitudja mit tud csinálni azokkal. Ha jobban belegondolok a kislány, se mondott olyat, hogy meg kell ölnünk ezeket a lényeket. Szóval csak túl kell járni az eszükön.
- Mit szólnál egy cseréhez? - majd felkaptam egy díszpárnát - Ha odaadod a kulcsot akkor cserébe megkaphatod a párnát. - majd felkaptam még kettőt. - és ha a kristályt akkor ezeket is. Látod milyen jószívű vagyok két tárgyért hármat kaphatsz. - nem igazán hittem benne, hogy beválhat. De próba szerencse. Ha nem ment bele a cserébe, akkor Rant biztattam és segítettem neki.
Jun
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal3984/4100[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Hermit Kedd Júl. 09 2013, 14:24

* Mindenki neki esett a kajának. Hermit csak mosolygott cuki fejet vágva, de egyelőre semmi sem izgatta igazán. Na talán egy valami. Itt volt az a Yuichi, akivel nem régen KT-zott, s elérte, hogy tartozzon egyel neki a fiú. Hát az a fiú hibája, nem Hermité. Ráadásul érdekesebbé tette a helyzetet az, hogy valami kis nőcskével volt együtt. Eleresztett egy sanda mosolyt, de nem figyelte őket feltűnően, nehogy felfigyeljenek rá. A kislány, aki meghívta ezt a szedett-vetett társaságot, elővett egy kulcsot, s felnyitotta az ajtót. *
~ Aham.. kezdődjék a buli! ~
* Lassan elindult ő is, s követte a többieket. Mikor mindannyian betértek a terembe, bezárult mögöttük. Hermit körbenézett, fegyverei már rég kint voltak, de a ruha ujjába voltak helyezve, hogy ne látszódjanak. Ekkor megjelent egy maci. Hermitnek csak egy maci, különösebben nem érdekli, hogy mi is lehet az igazán. Kicsit oldalra fordítja a fejét, úgy nézi eltűnődve a lényt, s hallgatja az ásítását, majd a fáradt beszédét. Azon meg csak önelégülten vigyorgott, hogy Yuichinek a csajára kattant rá az állatka. Nem volt kedve Hermitnek mozdulni, inkább csak keresztbe fonta a kezét, s úgy nézte a meglehetősen mulatságosra sikeredett jelenetet. Észrevette a halak közti kulcsot is, ami valószínűleg a szemközti ajtót nyitja ki.*
~ "Találkozunk a túlsó oldalon". Vagyis minden ajtót ki kell nyitnunk. Ahhoz pedig a kulcs kell. Ahhoz viszont... ahogy látom, nem elég a puszta erő... ~
* Egyszerűen élvezet volt számára nézni, hogyan próbálkoznak egyesek a kulcs megszerzésével. Mint már tudja, az állatka egy tanuki... vagy micsoda. Körbenézve csak rázza a fejét, hogy igazából csak gyerekek vannak itt, mind alacsony IQ szinttel, s gyerekesen rohangálnak, nézelődnek, beszélnek. Felfordulás a négyzeten, még Yuichit gondolta volna a legépelméjűbbnek - természetesen saját maga után - de az is már somfordált a tanuki felé. Valamiben sántikál... ha nem is csizmában, de valamiben! Amit tett, kacagtató volt, Hermit nem is hagyta magába szorulni ezt a reakciót. Természetesen a padlón lévő feliratot megjegyezte magának. Mert ki tudja. De így is, úgy is óvatosan viselkedne bárhol. Már-már kezd elege lennie ebből a fejetlenségből, s épp oda akart volna menni a tanukihoz, hogy elkérje tőle a kulcsot, amikor már az egyik srác megelőzte. Így inkább megállt, s csak önelégült mosollyal nézte végig, ahogy a kis csapat valóban megkapja a kulcsot.*
~ Ch... hogy sejtettem! Bár az nem biztos, hogy a következő is ilyen simán fog menni. ~
* Elsétált a magában duzzogó maci mellett, s integetett neki mosolyogva.*
- Szia, maci! ^^
* S már követte is a többieket. Mostanában valahogy úgy viszi mindig végig a küldetéseket, hogy ő nem csinál semmit, csak néz ki a fejéből, s megvárja, hogy a többiek megoldják a küldetést. Ő meg csak sodródik az árral. Végülis, mi más dolga lenne? A jutalmakat végül ugyanúgy megkapja. Sanda mosollyal az arcán lépett be az újabb ajtón. Azon csöppet sem lepődött meg, hogy bezárult mögöttük. Körbenézve sok sok párnát látott. És ez volt a lényeg. *
~ Párna!!! ~
* Kiszemelt magának vagy hármat, s rájuk huppant, onnan figyelte a további eseményeket. Ami nem semmi látvány volt. Egy gyönyörű lány egy dallamra táncolni kezdett. Igen, talán minden férfi elkezdett volna nyáladzani, de nem Hermit. *
~ Pff... nők... ~
* Sejtette, hogy ő lesz a következő, akitől meg kell szerezni a kulcsot. Nah ha táncra kérné föl valaki, nem biztos, hogy bevállalná. Bár ki tudja... Hisz ő a Wishmaster! Wink Mikor a lány befejezte, s elővett egy kristályt, Hermit is megnézte a magáét, de cseppet sem volt pánikba esve. Megvolt a sajátja. Ekkor az egyik kislány (Jun) már fel is kapta a vizet, s elkezdett beszélni mindenféle furcsaságokat. Hermit kicsit kimeredt szemekkel, kezeivel magát támaszkodva kényelmesen ücsörögve nézte végig a jelenetet. Aztán elkezdett tapsolni. Közben felállt.*
- Hát ez nagyszerű előadás volt! ^^
* Még mindig tapsol. *
- Lenyűgöző!
* Befejezte. A macskás csajszira nézett, s meghajolt előtte, kacsintott is utána egyet. *
- Szép kishölgy. Látom, szereted a játékot! Ne is foglalkozz az olyan ostoba kislányokkal, mint ez itt.
* Junra mutat. Kicsit közelebb lép a lányhoz. *
- Mit szólnál, ha táncba elegyednél velem? S ha úgy látod, megérdemlem, akkor átadnád a kulcsot mindenki örömére, s téged sem piszkálnának az idegesítő visító hangú kislánykák. ^^
* Ellenállhatatlan mosoly. Majd közelebb lép a táncos lányhoz, s ha engedi, akkor megérinti, s táncba kezd vele. Ha úgy látja, van lehetősége közben elcsenni a kulcsot, akkor megpróbálkozik vele, de ha nem látja esélyét, akkor meg sem próbálja, hogy nehogy kihívja a lány ellenszenvét. Ha nem engedi a lány, hogy vele táncoljon, akkor csak annyit mond, hogy "nagy kár, nem tudod, miből maradsz ki." S elereszt egy sármos mosolyt. *
Hermit
Hermit
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 331
Join date : 2013. Mar. 24.
Age : 32
Tartózkodási hely : 1. szint

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal955/1000[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (955/1000)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Jay Kedd Júl. 09 2013, 22:53

Mikor feltettem kérdésemet Shukakunak, meglepődtem a választól:
"-Jaj, hát miért nem ezzel kezdtétek csillagaim?"
És simán kezembe nyomta a kulcsot, melynek olyan szaga volt, mint egy három hónapos, izzadt tornacsukának, melybe egy döglött borzot tettek bele. Najó, talán annyira nem, de nem is egy Wunderbaum.
Morgását még hallva, miszerint ő nem is egy perverz, csak egy hintalovon akart lovagolni vele, az ajtó elé sétáltam, intve a többieknek nagy mosollyal, hogy jöjjenek. Kis ijedtségemre azonnal ki is nyílt, még mielőtt hozzáértem volna, majd miután besétáltunk, be is záródott mögöttünk. Bár ez már nem lepett meg.
A terem csodálatos, fehér kövekből épült és megannyi pihepuha párák hevertek a földön. Príma, kinéztem magamnak egyet, majd elindultam felé és megintcsak körbenéztem még jobban: ajtó szemben, növények, bársonyfüggönyök, és a várva várt vésés a földben: " NEKOMATA, Elveszett értékeitekért nem vállalunk felelősséget"
Neko... nem túl széles japán nyelvismeretem szerint ez macskát jelent, ezt az egyet még tudom..de hogy a mata az mi, azt már nem tudom. Mindegy is most, a lényeg, hogy macs. Ezt is sejtettem, és mostmár sejtelmem bizonyos lett. Hát tényleg arról a kilenc szörnyről lesz itt szó. Ha a harmadiknak páncélja lesz, akkor már ezer százalék az elméletem.
Helyet foglaltam hát a helységben, kis idő múlva pedig egy zene indult el, a semmiből pedig egy lány állt fel. Biztos végig itt ült, csak nem láttam. Gyönyörű ruhában, fején oldalirányban félrecsapott maszkkal köszöntött minket, majd rámnézett: szeme igéző volt. Bár elcsábítani engem nem volt képes, de ki tudja, talán mást ezzel könnyedén levett a lábáról. Viszont nincs neki egy sem. Még jó :S Az kéne csak, hogy legyen, bármelyik irányban is.
Kis idő múlva elkezdett táncolni is, én pedig figyeltem őt. Végiggondoltam a helyzetünket, mit tehetnék. Ha alakváltó, akkor nagyon ügyes. Márpedig biztosan az, épp ezért az maszk, jelzi, hogy Ő a Nekomata.
A dal második részére való tánca be is bizonyítja ezt: elszánt arca egy veszélyes ragadozóét vetíti ki. A mozgása is hasonló egy vadhoz. Csodás.
A zene végeztével tapsolt egyet, újból köszöntött minket, majd egy kristályt mutatott nekünk: egy hazatérés kristályt! Gyorsan átnéztem az inventorymat, nem tartott valami hű de sokáig, de hála az égnek, semmi sem hiányzott belőle.
Mikor megtudtuk kié, Jun fennakadt a dolgon és veszekedett is a ké...Nekomatával. Meg is jelentek az előadó körül pár kék lánggömb, védekezés gyanánt, gondolom.
Gratuláltam mindenesetre Nekomatának a táncért és meg is tapsoltam, majd magamba mélyültem
Gondolkodjunk hát. Egy macska. Mit szeretnek a macskák? Ha imádják őket, ha etetik őket, ha játszanak velük ha simogatják...hmm. Ha odamennék és a fültövét elkezdeném vakargatni, vajon mit csinálna? Hiszen ő nem egy lány, ő más. Bár ki tudja.
Az egyik szőke hajú srác azonban odasétált és táncra kérte fel a Nekomatát.
Én meg elterveztem mit csinálok: elővettem hát egy aranyat a készletemből és elkezdtem hangosan gurítgatni magam előtt, jobbról-balra, oda-vissza, pofozgatva. Mint egy macska. Fényes is, kerek is, gurul is, egyszóval macskajátéknak megfelel. Mivel se gombolyag, se ilyesmi nincs nálam, valahogy muszáj felhívnom ennek a macslánynak a figyelmét, hátha van kedve egy kis játékhoz.
Ha odajön hozzám játszani az érmével, akkor felajánlok neki egy cserét. Ő visszaadja a kristályt és odaadja a kulcsot, én pedig az érmét. Meggyőzésképpen kis fejsimi, esetleg egy fültővakarás is elsuhanhat.
Ha nem jön oda, akkor "véletlenül" odagurítom elé az érmét, hogy mindenképp észrevegye. És várok.
Jay
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 280
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal1239/1300[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (1239/1300)
Céh: Unity

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Primrose Csüt. Júl. 11 2013, 14:38

Mindenki a jelzett a kislánynak, hogy készen áll, én is biccentettem neki, ő pedig mosolyogva előhúzott egy igen szép mérettel megáldott kulcsot, mellyel a hatalmas ajtóhoz sétált.
- Hát akkor én és Sokrates sok-sok-sok szerencsét kívánunk nektek! Vigyázzatok magatokra és várunk titeket a folyosó végén! Ajánlom, hogy idomuljatok a szörnyekhez, különben bajotok esik a végén, kukuku. - Nem igazán értettem, mit is akar ezzel, de az ajtót legalább kinyitotta. Mind elkezdtünk beszállingózni a terembe, mely kisebb volt, amelyikből jöttünk, így egy kicsit hatalmába kerített a klausztrofóbia.
A kör alakú teremben a falak mellett végig bödönök, üvegek, kancsók és egyéb, italtárolásra alkalmas álltak feltehetőleg üresen, felettük pedig kialudt fáklyák helyezkednek el.
Beljebb lépkedtem, majd lenéztem a földre, ahol hatalmas felirattal ez állt: „SHUKAKU - Óvatosan”. Meglepődtem az írás láttán, s nem tudtam mire vélni, így még egy kicsit beljebb sétáltam, habár nem sokáig, hisz egy hatalmas ásítást hallatott valaki a terem másik végéből. Tettem pár lépést hátrébb, hogy megfigyelhessem, kitől is származik: egy tanuki volt az, aki gyeppárnájáról felkelve felénk indult.
A csapat női személyeit kezdte el dicsérő szavakkal jellemezni, s kikötötte, hogy a férfiakkal nem is fog törődni; majd egy vörös hajú nő felé vette az irányt, lévén, „ő a legcsinosabb”. Enyhén sértésnek vettem ezt az állítást, de azért valljuk be, nem örültem volna, ha egy ilyen állat rám indul…
Ahogy becézgette a lányt és suttogott a fülébe, csilingelést hallottam meg. A kulcs csörgött, mely bizonyára a másik ajtóba való volt, a karján csüngő halak között. Már csak meg kellett valahogy szerezni…
Érdeklődve figyeltem a többiek reakciót, én magam pedig elég tanácstalan voltam a helyzettel kapcsolatban. A legtöbb, amit tehettem, az volt, hogy kigomboltam a magamon lévő blúzt, s feljebb húztam a szoknyámat, majd csábosan tekintgettem a szőrcsomó felé. Ő csak egy rövid pillantással nyugtázta csábításom, majd rögtön visszatért a vöröskéhez. Idegesen felfújtam magam, majd azon nyomban visszagomboltam a blúzom és lejjebb húztam a szoknyát.
A többiek is próbálkoztak: elkapni akarták, de a tanuki csak átugrott a leány másik vállára, ezzel pedig tökéletesen ki is cselezte őket. Aztán pedig majdnem elnevettem magam, ahogy meglátta Yuichit, aki Shukaku szája felé igyekezett, és… haha!
Végül egy kisfiús személy ment oda hozzá, hogy megkérdezze, mégis, mit kéne tennünk a kulcs megszerzéséért? Okos kérdés volt, habár nem gondoltam volna, hogy a szőrcsomó még választ is fog rá adni.
- Jaj, hát miért nem ezzel kezdtétek csillagaim? - S kivette a halak közül a kulcsot. Megrökönyödve néztem végig, ahogy kinyitják vele az ajtót. Reméltem, hogy senki se szentelt sok figyelmet a női bájaimnak…
Miután mind beléptünk, az ajtó automatikusan bezárult mögöttünk, és egyből körülkémlelek. A teremnek nagyon kellemes hangulata volt; párnák mindenütt, és… tovább nem is jutottam a megfigyelésben, egyből ledobtam magam, legközelebb pedig csak a földbe vésett feliratot vettem észre: „NEKOMATA - Elveszett értékeikért nem vállalunk felelősséget.” Na persze, mintha elvinne tőlem bármit anélkül, hogy észrevenném… okosabb vagyok én ennél.
Kellemes dallamra lettem figyelmes, és a terem közepén egy női sziluettet láttam meg, ki a zene ritmusára nagyon csábosan táncolni kezdett. Még engem is elvarázsolt a mozgása, hát még mi lehetett a reakciója a férfiaknak…
Miután végzett a tánccal, meghajolt, és összecsapta a tenyereit, majd megszólalt.
- Üdvözöllek benneteket! Remélem, tetszett az előadás. - Mosolyodott el, majd kezében felvillantott egy kék kristály; csakis Hazatérés Kristály lehetett. - Megkérdezhetem, ezt ki hagyta el?
Egyből elhúztam magam előtt a kezem, hogy megnyithassam a panelt, ahol a tárgyaim vannak. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem volt ott a Hazatérés Kristály.
- Mégis, hogy került hozzád a kristályom? Hisz azaz enyém… - Kérdeztem meglepetten, de ő csak kuncogott.
- Nagy kár, jobban kéne vigyáznod rá. Véleményem szerint még nagy szükséged lesz rá, ha tovább akarsz menni. Hmm, nem is tudom… visszaadjam-e? - Kurtán bólintottam, de látszott, hogy csak játszik velünk. Azt „akarta”, hogy elvegyük tőle a kristályt, a kezében található kulccsal együtt, mely a másik ajtót nyitotta.
Körülötte kék színű lánggömbök jelentek meg, melyek bizonyára arra szolgáltak, hogy távol tartson minket magától.
Mindenki más céllal ment a „cicalányhoz”, s mindenki mással próbálkozott. Volt, aki felkérte táncra, én pedig mást gondoltam ki.
- Lenne egy ajánlatom, hölgyike. Táncoljunk versenyt. Ha nyerek, visszaadod a kristályom, és mellé a kulcsot, melyet a kezedben tartasz; ha te nyersz, mind a kettő nálad marad, sőt, kérhetsz még valamit… - Reméltem, hogy a többiek módszere válik be előbb, mivel én már rég táncoltam…
Primrose
Primrose
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2013. Jun. 08.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_bal136/150[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Exp_ures  (136/150)
Céh: -

Vissza az elejére Go down

[Játékos Küldetés]Egy, kettő, három... Empty Re: [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.