[Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

by **Strea** Szer. Dec. 08 2021, 08:29

A csellengő szánhúzó

Résztvevők: Simeon (lvl 50), Moxie (lvl 30)

Jó játékot! ^^

by **Moxie** Szer. Dec. 08 2021, 14:22

A hónap egyik nagyobb eseményén túl vagyunk, már csak az egyetlen és utánozhatatlan Karácsony maradt. Ugyan még tart a visszaszámlálás, de már is minden a fejetetejére állt a nagy sietség miatt. A Kezdetek Városában, mint mindig nagy a nyüzsgés, főleg a főtéren, ahol a legtöbb standot állították fel és már a tér közepén álló szökőkút mellé a nagy fát is elkezdték felállítani és díszíteni. A kút másik oldalán egy kisebb csoport karácsonyi elf küzd a Mikulás köré özönlő gyerekekkel. Hátrább pedig ott áll a szán és a szarvasok és egy kis elf lány, aki idegesen járkál fel-alá a szarvasok között. Egy aprótermetű szőke teremtés a testéhez képest a feje kissé nagy, hatalmas kerek szemüveget és a szokásos télapó segítőkre jellemző egyenruhát viseli. Átsuhanva a szórakozó tömegen, oda mentem hozzá, hogy kideríthessem az idegességének okát.
-Szép napot! - köszöntem rá az apróságra.
-Szép! Ne nevettess, egyre csak közeleg a nagy ünnep és hiányzik egy szarvas! - mordul vissza vékony kissé rekedtes hangon - Egyszerűen nem találjuk sehol sem! Egy kereső csapat letudta követni a nyomait egy darabig, de aztán ők is elvesztették.
A kis elf már-már a sírás határán volt az arca teljesen el volt vörösödve és erőteljesen küzd az ellen, hogy feltörjenek a valódi érzései. Viszont ez kicsit sem szegte kedvem, ugyanis megláttam lehetőséget és mivel mostanában amúgy sincs sok dolgom egy ilyen kis egyszerű küldetés épp jól jön.
-Mi lenne, ha segítenék megkeresni? - kérdeztem lágy hangon egy bíztató mosollyal az arcomon, amire a kis teremtés csak bőszen bólogatni kezdett.
-Igen-igen az jó volna!
-Még is melyik szánhúzó hiányzik és a kereső csapat pontosan merre vesztette nyomát? Továbbá kellene valami finomság, amit szeret, hogy könnyebb legyen visszahozni.
Egy pillanatig tágra nyílt szemekkel nézett rám a nagy kék szemeivel és látszólag már valamivel nyugodtabbnak tűnt, aztán egyszer csak feltolta szemüvegét és elrohant. Aztán megjelent egy ládával, majd indult a következő körre és hozott még egyet.
-Tessék ebből vihetsz amennyit csak szeretnél. - mutatott a két ládára, amikben alma és répa volt.
-Továbbá utoljára a nagy hegyeknél voltak nyomai, valami sárkány lakott arra régen. Ohh, és a neve Íjas. Viszont, ha tényleg vállalkozol a feladatra, akkor minden szükséges információt megkapsz majd.
Ezzel pedig fel is ugrott a küldetés elfogadása ablak előttem, természetesen nem is volt kérdéses ezek után, hogy mire esik a választásom. Az elfogadást követően megkaptam a koordinátákat, ami a Magas Ormokhoz vezetett és arról is kaptam infót, hogy néhány napja találtak erre nyomokat utoljára, továbbá az inventorymba bekerült némi alma és répa is. Odaérve helyszínre megálltam kicsit gondolkozni, miközben a mammutfenyőket csodáltam.

by **Simeon** Szomb. Dec. 11 2021, 18:18

- Nézd, Tengerszem, nyomok!
- Phhh... brrph-ph. Hhh?
- Nem, szerintem sem. Inkább valami nagyobbé.
- Hhhbbprp-pph-h-h?
- Hogy sárkány? Pedig azok tök ritkák! - állt fel guggolásból az idomár és elvigyorodott - Követjük?
A friss hóban hagyott nyomok mellett lecövekelő, fiatalkorú polip egy cseppet sem volt meggyőzve róla, hogy ez jó ötlet: végtére is, egy bizonyos szarvast kerestek immáron nagyjából fél órája, a hó pedig éppen akkor kezdett el szállingózni, amikor a hegy oldalában az egyik fenyő tövében meglátták ezeket a furcsa, nagy nyomokat, arra pedig semmi szüksége nem volt a petnek, hogy a felvett küldetés helyett mindenféle mendemonda után szaladgáljanak az egyre zordabb időjárásban.
- Bhhhp hhhhbppprph-ph ph-hhh-brrph - emlékeztette idomárját a kis elf npc-re, aki olyan szomorú volt, hogy eltűnt az egyik szarvas és biztosan nagyon boldog lesz, ha a Fény Lovagjai visszahozzák a Mikulásnak az eltűnt szánhúzót. Persze a doboz répából, amit a questhez a téren megkaptak, már alig volt egy-két darab, mivel, hát... Tengerszemnek elég hamar elfogyott az édessége és Kimi, a kis sasfióka különleges képességével oda-odaadott neki egyet Simeon inventoryjából, a srác legnagyobb méltatlankodására. Jó lett volna tehát, ha még azelőtt rálelnek erre az agancsosra, mielőtt végleg elfogynak a répák. Hiszen akkor hogyan csalogatják azt vissza a télapónak?
- De ez csak öt perc, nézd, a térkép szerint mindjárt itt van a barlangja! - folytatta Simeon és megsimogatta a petet - És Kimi is biztos kíváncsi! - tette hozzá szélesedő vigyorral, mert a polip ellen ez a kártya mindig és mindenkor bevethető volt. Simeon második petje, a bébikorú kismadár pedig, meghallva a nevét már repült is el az említett irányba, az erősödő hóesés ellenére is. Tengerszem és Simeon pedig nem maradhattak le tőle.
Vagy legalábbis ez volt a terv.
Idomár és első petje egyszerre torpantak meg, ahogyan Észlelésük közeledő játékost jelzett és a fenyők közül végül egy feketehajú, piros indikátoros nő bukkant elő. Tengerszemnek nem igazán tetszett ez a forgatókönyv; egy kicsit felfújta magát és bizalmatlanul Simeon elé lépett, aki viszont mosolyogva intett a fákat csodáló játékosnak:
- Szia! Te is nyomokat keresel, vagy csak erre jártál? Nem fázol, a hóesés meg a szél miatt elég hideg van errefele és az ösvényen tovább csak mégrosszabb lesz, mi már jártunk arra! - mutatott maga mögé, éppen arra, amerre a lány ösvénye továbbvezetett, meredeken felfelé - Ha nincs Akrobatikád, nem ajánlom azt az utat, nagyon nagyot lehet zuhanni! Mi inkább visszafordultunk, mert Tengerszem nyolc csápjának egy idő után keskeny - magyarázta lelkesen és észre sem vette, hogy eközben a másikat szinte nem is hagyta szóhoz jutni.
- De errefele biztonságosabb! - mosolygott és mivel éppen egy elágazásnál álltak, két olyan utat is tudott mutatni, amerre nem eshet baja a másiknak: az egyik enyhén felfele vezetett és a páros éppen azon akart elindulni Kimi után, a másik út pedig vízszinesben maradt, el a mamutfenyők mellett a Magas Ormok távolabbi részeire.

Shoowy dixit fejlesztek!

by **Moxie** Vas. Dec. 12 2021, 21:19

Próbáltam valami taktikát kitalálni arra, hogy miképpen is kerítsem elő azt a szarvast. Hisz a nyomok, amiket utoljára hagyott már több naposak voltak, így az én nyomkövetésemmel már nem tudtam innen folytatni a már elkezdett munkát. Tehát találnom kell egy támpontot, ami alapján elindulva csak reménykedhetem abban, hogy friss nyomokra bukkanhatok. Miközben magamban pörgettem a lehetséges opciókat, addig arra lettem figyelmes, hogy elkezd szállingózni a hó. “Remek, ha erősödni kezd, akkor csak még nehezebb dolgom lesz.” - mordult fel a belső hangom – Jobb lesz minél előbb elindulni, ha nem akarom, hogy a kelleténél nehezebb dolgom legyen. A térképemen kijelöltem magamnak egy útvonalat, ami a hegy tetejére vezet. Tekintettel arra, hogy mire is képes az az agancsos, akit keresek, csupán röpke feltételezés ugyan, de abból a tekintetből még lehet is értelme fent keresni egy olyan állatot, aki képes a repülésre, talán pont emiatt is vesztették nyomát. Éppen indulni készültem, mikor is észleltem valaki, vagyis inkább valakik közeledését. A tekintetem az érkezők felé fordítottam, ugyan a polip nem tűnt a legbarátságosabbnak elsőre, viszont az idomár reakcióját nézve, nem igazán volt mi miatt aggódnom, hisz nem tervez támadni - egyelőre legalább is – Kedveseb viszonoztam a közeledését és magam is visszaintettem neki, aztán mire bármi egyebet is léphettem volna, már mondta is a magáét. Ugyan egy pillanatra meglepett a közvetlensége velem szemben, de ezt egy pillanatig sem mutattam ki irányába, mindvégig egy kedves mosollyal arcomon hallgattam végig. Amiatt nem igazán kell aggódnom, ha ennyire barátságos, bár ettől függetlenül még nem fogom leengedni a védelmem és azért továbbra is óvatos leszek.
-Egy bizonyos szánhúzó rénszarvas nyomait keresem. Ha netán te is emiatt vagy itt, akkor nem részletezném, hisz abban az esetben, már te is beszéltél az elf-el, akitől fellehet venni a küldetést. - szólaltam meg, amint lehetőségem lett rá - A tereppel én is tisztában vagyok, néhányszor már én is jártam erre. Igazából épp most terveztem meg az utam felfelé a csúcsra. - mutatok rá a térképemre, amin egy viszonylag egyszerűen bejárható ösvényt jelöltem ki, ami kitaposott utaktól eltérve kissé rejtettebb volt és a jobban bevezetett az erdőbe – Ugyan nem ez a legkönnyebb, de nem is a legnehezebb. Nem hinném, hogy e könnyen járható részeken sokra jutna a keresés, de mivel nem egy vad mob-ról van szó, így a nehezebbeket meglehet elkerülte. Továbbá, mivel képes repülni is meg van esélye annak, hogy a hegytetőn effektívebb lenne keresni.
Ugyan nem terveztem többed magammal véghez vinni a küldetést. De éppenséggel még az is megeshet, hogy Íjas nem magától csatangolt el, hanem valakik elkötötték. Ennek fényében pedig, akár még hasznos is lehet az idomár a későbbiekben, de még akár a keresés során is, hisz több szem többet lát és tekintettel arra, hogy a srácnak kiskedvence is van, így még több esélyünk lenne megtalálni a célpontot, még a nagy havazás előtt.
-Viszont nem ártana elindulni, még mielőtt tényleg leszakadna a nagy hó. - jelentem ki, majd néhány másodperc várakozás után elindulok, még egyszer visszatekintek a srácra azzal célzattal, hogy ha akar jöhet velem is, viszont nem befolyásolom túlzottan abban, hogy miként is dönt. Én már eldöntöttem merre is fogok menni és mivel amúgy is egyedül terveztem neki indulni, így nem különösebben foglalkoztat az, hogy velem tart e vagy sem.

by **Simeon** Csüt. Dec. 16 2021, 20:13

Simeon mosolya kiszélesedett a lány első szavaira:
- De jó! Mi is pont emiatt a küldetés miatt vagyunk itt! - örült meg és bólogatott mellé - Igen, mi is attól az elftől vettük fel egy fél órája nagyjából! Csak aztán Tengerszem talált sárkány lábnyomokat a hóban - mutatott az említett helyre, amin a gyakorlott nyomkövető még ki tudta venni alenyomatot, mivel azonban azóta a leesett hó egyre inkább betemette azt, hát, már nem látszott annyira tisztán, mint akárcsak pár perccel ezelőtt is - Ó, tényleg, még be se mutatkoztunk! Ő itt Tengerszem, én Simeon vagyok és... - forgatta körbe a fejét, majd csapott a homlokára és nevetett fel - Kimi meg előrement. Tényleg, téged hogy hívnak? - tudakolta a másiktól és ha már a lány megmutatta neki a térképét a kijelölt útvonallal, hát a srác kíváncsian dugta oda a fejét és tanulmányozta át az utat, miközben a magyaráztatot hallgatta a rénszarvas lehetséges felbukkanási helyeiről.
- Nem ártana... - ismételte el a fiú - Várj, akkor megyünk együtt? - kapta fel a fejét és kérdezte meg, mert ezt azért nem ártott tisztázni - Tudod, kaptunk egy csomó répát, de útközben valahogy elfogyott a nagyja - magyarázta és odasandított a polipra, aki felfújta az arcát és elégedetlenül fonta karba két csápját, úgy nézett fel a két játékosra, még mindig készen rá, hogy ha kell, megvédhesse a gyanútlan idomárt.
- Viszont először Kimi után kell mennünk, a sárkány barlangjába! - mutatott enyhén felfelé - Eljössz velünk, ugye? Csak egy tíz perces kitérő és lehet lesznek ott kincsek is, vagy maga a sárkány! Milyen jó lenne, ha ezüstszínű lenne, nem? Vagy aranysárkány! Fuwáék palotájában lakik egy kék, de nagyon ritkák, így többet még nem is igazán láttam! - mesélte és tett pár lépést az említett irányba, ha viszont új társa nem akart vele menni, lebiggyesztett szájjal állt meg és kezdett el toporogni kétségbeesésében:
- Kimit nem hagyhatjuk ott! Lehet, hogy bajban van! - jutott eszébe hirtelen és mivel Tengerszem erre fel rögtön elkezdte húzni felfelé az idomárt a nadrágjánál fogva (főleg Kimi miatt, de kicsit abban a reményben is, hogy a vörös indikátoros lány a másik irányt választja), a fiú végül elindult a barlang felé, hangosan szólítgatva a kismadarat. Éshogy a lány jött-e vele és mi várt rájuk odafönt? A páros azon volt, hogy minél hamarabb kiderítse!

by **Moxie** Kedd Dec. 21 2021, 15:52

Nos egyelőre úgy tűnik, hogy nincs mitől tartanom, ami a fiút illeti. Amíg pedig odafigyelek, addig a polip csapjaitól sem kell félnem, hisz csak akkor támad, ha úgy érzi veszélyben van a gazdája vagy az parancsot nem ad rá neki. Viszont egyelőre elég barátságos a légkör és ezt nem is szándékozom megtörni, ha nem szükséges.
-Nomu. - adtam rövid választ a nevemet illetően. Ugyan nem azt árultam el, amit ténylegesen is használok itt bent, hisz sose lehet tudni. Továbbá nálam jóval több kell, ahhoz a bizalomhoz, hogy ténylegesen is felfedjem a valódi kilétem. Na meg, így elkerülöm azt is, hogy később bárki megkereshessen utólagosan úgy, hogy én nem igazán vágyom rá. Közben próbáltam megkezdeni az előre haladást és minden fecsegés ellenére, már indultam volna is a kijelölt utamra.
-Részemről nincs akadálya a társulásnak, több szem többet lát. - fordulok vissza Simeon kérdésére - A nasi miatt ne aggódj, az enyém érintetlen, ha társultok akkor szívesen kisegítelek ezen a téren. - majd indultam is volna, mikor is kiderült, hogy előbb a másik kiskedvencét kellene összeszednünk. Valami sárkányról is szóesett, bár kis esélyt érzek rá, hogy tényleg belebotlanánk az említett lénybe. Legalább is az npc, aki a küldetést adta még az sem informált ilyesmiről és ha tényleg lenne erre egy, akkor arról már hallottam volna. Mindenesetre úgy tűnik, hogy addig nem foglalkozhatunk a tényleges feladattal míg meg nincs a hiányzó pet és mivel nem óhajtok konkurenciát magamnak, így jobbnak látom azt a döntést, hogy velük tartsak.
-Na és ez a Kimi miféle lény is? - érdeklődöm, miközben velük haladok. Azért tartok egy tisztes távolságot, hogy ne nagyon hergeljem fel a polipot ennél is jobban, hisz neki a jelenlétem is elég. Szóval véletlenül sem szeretnék félreérthetővé válni a számára, hisz elég ragadósak tudnak lenni, meg az sem lehet kellemes, ha rámtekeredik a csápjaival és megszorongat. Remélhetőleg ennél a dilemmánál több problémám nem lesz és gond nélkül kiegészítjük majd a csapatot.

by **Simeon** Hétf. Jan. 03 2022, 17:55

Simeon arca őszintén felragyogott, amikor a lány úgy döntött, hogy a kis kitérő ellenére is velük tart, sőt, még ad a rénszarvasnak szánt eleségéből is! Vidáman köszönte meg a felajánlást és gondolkozott el, hogy vajon hallotta-e már a Nomu nevet valahol, mivel azonban nem volt ismerős neki, így az idomár hamar túllendült a témán és indult el új társa mellett felfelé a barlang felé.
- Egy sas, vagyis sasfióka. Még kicsike, de remélem majd hamar megnő ő is! - felelt a kérdésre újonnan jövő lelkesedéssel - Egy nagy fánál találtunk rá sok testvérével együtt, de ő velünk akart jönni! És szerencsére lehetett is, mert...
- Phh-hhhh-brrrph-ph! - méltatlankodott Tengerszem, Simeon pedig felnevetett és nem jött zavarba; úgy folytatta az elbeszélést egy bólintás után, mintha a fiatalkorú polip nem is mondott volna semmit sem.
- Szóval mert puma megengedte, tudod ő is egy pet volt régen, de már nem az. Te szereted az állatokat? - kérdezte aztán, nem sokkal később viszont le kellett lassítaniuk, mert az ösvény térdig érő hóban folytatódott - Én vágom az utat nektek, jó? - ajánlkozott rögtön a srác, Fénylovaghoz méltón és ölébe vette Tengerszemet, aki méretéből adódóan szinte ki se látszott volna a hó alól, ha egyedül kellett volna boldogulnia az úttal. A polipnak persze azért volt gondja rá, hogy még ígyis rajta tudja tartani a szemét az árnyharcoson, igaz ahogy teltek a percek és Nomu még akkor sem támadt rájuk, amikor Simeonnak nyilvánvaló problémái akadtak a tereppel, már a pet is megenyhült egy kissé. Szerencsére mondjuk nem kellett sokat ilyen körülmények között gyalogolni, ugyanis hamarosan csivitelés hangja érkezett, vele együtt pedig a fel-feltámadó szélben még kissé ügyetlenkedő, szürke tollgombóc is megérkezett a csapathoz. Kimi Simeon fejét választotta leszállópályának és egy kis tollászkodás után végül az új jövevény felé fordult és ha Nomu nem mutatott ellenséges fogadtatást, úgy egy kis hezitálás után a madárka át is ugrott annak kezére és félrebillentett fejjel csiripelt neki valamit a saját nyelvén.
- Legalább a barlangig nem kell elmenni - vigyorgott Simeon - Kimi, találtál ott valamit? - kérdezte második petjét, Kimi viszont minderre csupán megborzolta a tollait és elkezdte a második kör tollászkodást - Úgy tűnik nem - nevetett az idomár - Szerinted visszaforduljunk a te utadra, vagy innen vágjuk le odáig? - emelte aztán tekintetét a lányra és ha megvolt a terv, aktív Nyomkövetéssel sétált az árnyharcos mellett, hátha ráakadnak a rénszarvas nyomára.

by **Moxie** Kedd Jan. 11 2022, 12:08

Valahol kissé megkönnyebbültem, hogy a másik kiskedvenc csupán egy sas fióka. Részeben azért is, mert ha így előre tudott haladni magától, akkor már biztos röpképes is, így pedig felül is lehet szemünk. Már ha képes a fák fölé emelkedni és nem csak alacsony röptékre elég az ereje.
-Én jól kijövök az állatokkal legyenek bármifélék is, amennyiben az állatnak nincs baja velem.
A tekintetem egy pillanatra a csápos barátunkra szegezem ezzel jelezvén, hogy kinek is célzom a megjegyzésem.
-Egyébként ez a puma korábban a te csapatod erősítette és azután távozott, hogy magadhoz vetted a fiókát vagy valami különlegesebb dolog van mögötte?
Feltűnt korábban az, hogy a csáposnak volt valami gondja a korábbi információ halmazzal, tehát van valami, amit nem szeretne az orromra kötni. De az nem jelenti azt, hogy én attól még nem lehetek kíváncsi. Közben a terep is nehezedni kezdett a még több hó formájában előttünk és úgy tűnik a havazás sem tervez alább hagyni, sőt már kezd sűrűsödni is. Szerencsére nem kellet felmásznunk az említett barlangig, hisz úgy tűnt a madárkának is feltűnt a gazdi hiánya vagy nem talált semmi érdekeset, így inkább visszavonult. Viszont jóval barátságosabb fogadtatásban részesít, mint a másik, ez adódhat abból, hogy még apróság vagy közelebb áll Simeon személyiségéhez, mint a csápos. Mindenesetre örömmel viszonzom a szívélyes fogadtatását és hagyom, hogy a kezemen foglaljon helyet és csiviteljen, közben a másik szabad kezemmel adok neki egy kis buksi simit üdvözlésképp. Észrevehető az ábrázatomon, hogy az aranyos kis fiókától olvadozok, de igyekszem nem teljesen ellágyulni.
-Hmm...szerintem - nyitom le közben a térképem - nem szükséges visszafordulni. Innen is áttudunk vágni és nem hagytunk ki olyan sokat. Legalább is nem hinném, hogy bármiről is lemaradnánk, ha kihagyjuk az út elsőfelét, hisz nagy valószínűséggel az agancsos barátunk bentebb bóklászhat az erdő sűrűjében vagy már a csúcson van és emiatt találják nehezen.
Közben egy erősebb fuvallat süvít át az erdőn, ennek következtében elő is került az inventorymból egy télies poncho, mert számomra innentől kezd csípőssé válni az idő. Amennyiben a madárka továbbra is nálam pihenne, akkor megpróbálom beletessékelni a kapucnimba vagy a vállamra ültetni, hogy szabaddá tegyem a kezem.
-Jobb lesz megszaporázni a lépteink, jó volna felérni a hegytetőre még mielőtt viharosabbá válna a helyzet.
Azzal el is indulok és minden jártasságom aktív, ami segíthet a keresésben, kivéve a lopakodás ás a rejtőzés. Tekintve, hogy nem egymagam vagyok így ezek feleslegesnek titulálhatók jelenleg.

by **Simeon** Szomb. Jan. 22 2022, 16:06

- Phhhhh... - kommentálta Tengerszem felfújt arccal a lány megjegyzését, amit egyébként - a polippal ellentétben - Simeon egyáltalán nem vett célzásnak: az idomár csak bólogatott a válaszra és örült neki, hogy Nomu mindenféle állatot szeret. Akkor biztosan azért eredt a rénszarvas nyomába, mert azokat is szereti! A következő kérdésre viszont a srác elnéző mosollyal rázta meg a fejét:
- Nem, pumával egy erdőben találkoztunk. Egyszer őneki is volt saját idomárja, most viszont már a saját útját járja és nem közösködik. Tudod, a petek magukra maradnak, ha a gazdájuk meghal vagy kasztot vált - magyarázta és ekkor jött rá, hogy az árnyharcos sokat nem tudhat az idomárokról, ha nem tudja, hogy egy idomárnak alapból csak egy petje lehet. De mivel Tengerszem amúgyis rászólt, hogy ne emlegesse nagyon a legendás fegyverét, ami miatt egyszerre két harci petet is tarthat, így nem is igyekezett erről felvilágosítani Nomut, csak sétált tovább és vágta a havat a csapat előtt - Kimi pedig egyszerűen csak nagyon, de nagyon velünk akart jönni - folytatta vidáman és ha már így emlegetve volt, a kismadár hamarosan meg is jelent, szerencsére sértetlenül. Tengerszem azért támadólag az árnyharcos felé mozdult, amikor amaz Kimi felé emelte a kezét, de ahogyan a fiatalkorú polip rájött, hogy nem bántja a kíváncsi sasfiókát, megállt és egy ideig még bizalmatlanul méregette a lányt, de aztán pár "Ph-hhh-ph-ph" után végülis leengedte csápjait.
Ezt viszont már Simeon is észrevette és szeretettel vette ölbe a polipot:
- Bocsánat, ha megijesztett. Nagyon védi Kimit - igyekezett megmagyarázni a lánynak a helyzetet, majd amikor amaz lenyitotta a térképet, Simeon is odadugta fejét - Igen, szerintem is már elöl jár - bólogatott a felvetésre - Akkor irány a csúcs! - nevetett fel és indult is el az úton arrafele, amerre Nomu bejelölte az utat. Kimi közben átugrott az árnyharcos vállára majd annak fején helyezkedett el, kíváncsian kapva oda a poncho felé, amikor a lány felvette azt.
- Gyere, Kimi, bújj el a pólómban, jó, amíg így fúj a szél - fordult vissza a srác és emelte le a madárkát óvatosan - Elég élesek a karmai és a szélben erősen kapaszkodik. Nem akarom, hogy megsértsen vagy elszakítsa a ruhád, meghát idebent melegebb is van neki - mosolygott a srác és folytatta a túrát.
Az út egészen addig eseménytelenül telt, amíg el nem jutottak a táv háromnegyedéig: ott aztán Simeon megrágott, zsnege fenyőgakat talált és ha Nomu nem vette volna észre, hát felhívta rá a figyelmét:
- Ezt szarvas rágta le, itt, meg nézd, itt is! Szerintem a rendes szarvasoknak és őzeknek túl hideg van most, így tuti a rénszarvas volt! És pont arrafele vezetnek a nyomok, amerre mennünk kell! - lelkesedett fel és elkezdett rohanni a hóban a csúcs felé, nemsokára pedig már a Nyomkövetése is elkezdte jelezni a nyomokat: igen, ez biztosan a keresett rénszarvas lesz!

by **Moxie** Csüt. Jan. 27 2022, 17:43

Nos elég nyilvánvaló, hogy ennél többet nem fogok megtudni. Ugyan megvan a magam következtetése, de semmi konkrétumot nem írok jóvá magamban, amíg hiányosak az információim. Viszont annyi biztos, hogy jobb megjegyezni a fiút és a két kedvencét, hisz olyan kiváltsága van, ami nem minden idomárnak adatik meg. Viszont egyelőre jobb, ha ennyiben hagyom a témát és elfogadom a részleges igazságot. Ezt a dolgot megjegyzem magamnak és később majd megszerzem a szükséges információt kiegészítés gyanánt.
-Értem. - böktem ki némi megnem értéssel a hangomban, viszont ezzel nem kívánok tovább foglalkozni most. Az időközben felbukkanó madárka pedig pont jól is időzített ahhoz, hogy terelődjön is a téma. Bár úgy tűnt a hirtelen közvetlenségem kissé felzaklatta a csápost, de nem igazán különítettem figyelmet rá, már csak amiatt is, mert hamar alábbhagyott a hirtelen védelmezéssel.
-Semmi gond, mondhatni az én hibám, kicsit elhamarkodottan cselekedtem. - kezdtem rövid mentegetőzésbe, aztán nem is kellet sok, hogy visszatérjünk a feladathoz, ami miatt mindannyian erre tévedtünk. Menet közben a kis sas is visszakerült a gazdájához. Idővel pedig kezd eredménye is lenni a keresésnek, ami eléggé fellelkesítette Simeont és neki is kezdett rohanni előre. Ugyan ezt a dolgot nem igazán véltem kifizetődőnek, hisz, ha megijesztjük és menekülőre fogja, akkor csak a magunk dolgát nehezítjük meg. Viszont még mielőtt ezt a partnerem felé közölhettem volna miközben igyekszem tartani vele a lépést, már hallhatóvá is kezdett válni a célpont. De a felénk szűrődő hangokból és csaholásból az is kivehető volt, hogy nincs egyedül. Pechünkre nem csak mi találtunk rá, hanem egy kisebb farkas falka is, ami hamar menekülésre kéztette az állatot. Ugyan magát a jelenetet még nem lehetett látni, de jól hallhatók voltak az események. Idővel pedig a nyomaikat is láthattuk, remélhetőleg a szarvas hamar úgy döntött, hogy inkább a magasba emelkedjen, mert elég nagy tragédia lenne, ha netán elkapták a farkasok. A nyomok vizsgálata közben kilehetett venni még valaki nyomat, tehát már volt itt valaki más is Íjas társaságában. Kis idő után pedig elő is kászálódott egy kissé megviselt manó a hótakaró alól. Hasonlított ahhoz, akitől a küldetést vettem fel, annyi kivétellel, hogy az előttem állónak valamivel díszesebb a ruhája és barna a haja. Hamar észrevett minket ő is és mintha mi sem történ volna, határtalan vidámsággal kezdett bele a mondandójában, miközben lesöpri a ruháját és megigazítja a gallérját.
-Üdvözletem! Én Albert vagyok a Mikulás elsőszámú manója. De nyugodtan szólítsatok csak Albertnak. - büszkén húzza ki magát közben és a kimagasló jókedve egy pillanatra sem törik meg – Az előbbi kis jelenet miatt nem kell aggódni, hamar a magasba távozott, ennek köszönhetően végeztem mélyen belehuppanva a hóba, ugyanis ledobott magáról. De a lényeg, hogy Íjasnak biztos nem esett baja. Viszont jobb lesz, ha minél előbb utána megyek, még érzékelem a jelenlétét, szóval még nincs olyan messze. - hagyva egy kis szünetet végig mért minket – Gondolom a többiek küldtek titeket, tehát innentől együtt folytatjuk az utat, így legalább nem lesz több gond a farkasokkal. - nevet fel és kicsit sem zavartatja magát - Akkor jobb is lesz indulni, kövessetek. Ohh... és ne felejtsetek el rám is vigyázni az első számú manó elvesztése még tragikusabb lenne, mint egy szánhúzóé. Tudjátok bennem a legerősebb a karácsonyi csoda és ez az erő, ami segíti a Mikulást is, tehát én egy nagyon fontos személy vagyok.
A mondandója befejeztével kacagott egyet, kissé idegesítő hangnemben, majd el is indult, nem igazán hagyva időt arra, hogy bármit is reagáljunk.

Jómagam csak vetek néhány megszeppent pillantást Simeonra, mielőtt a manó után erednék. Úgy tűnik nem lesz elég a szarvas, kellet még egy idegesítő kolonc is a nyakamba. Viszont úgy tűnik letudja követni az agancsot, tehát ártani nem árt a társasága és tekintve, hogy az első szinten vagyunk, a védelmét se lesz nehéz biztosítani, hisz az itteni mobok már nem jelentenek kihívást számomra és merem feltételezni, hogy az idomárnak se.

by **Simeon** Vas. Feb. 13 2022, 15:54

Tengerszem torpant meg először és pár szóval idomárját is hamar megállásra késztette: a nagy rohanásban hangokat sodort feléjük a szél, nemsokára pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy miről is van szó pontosan.
- Farkasok! - kiáltotta Simeon és szemei elkerekedtek az ijedtségtől, ám ezek után a srác inkább felgyorsított, mintsemhogy kereket oldott volna: ő attól félt, hogy a szarvasnak baja esik és nem attól, hogy ők ne tudnának megbirkózni pár első szintű vaddal. A Nyomkövetés azonban végetért egy kisebb hóbuckánál és mivel Simeon Észlelése jelezte, hogy valaki rejtőzik a bokor túloldalán, védekezésre emelt kesztyűvel közelítette meg, majd ahogy a manó előkerült, úgy engedte le a védelmét és nevette el magát felszabadultan.
A manó által elregélt mesére pedig először csak egy "Hű"-vel tudott reagálni.
- Szia Albert, én Simeon vagyok, ők itt Tengerszem és Kimi, meg Nomu - mutatott be gyorsan mindenkit, ha már a manó is megtette ezt és széles mosollyal bólintott rá a kérésre - Persze, hogy vigyázunk rád és megyünk veled! - nézett rá az árnyharcos lányra is és amikor észrevette rajta a megszeppentséget, kedves mosollyal lépett oda mellé és nyújtotta felé a kezét:
- Nem lesz baj, ne aggódj! Mi itt vagyunk! - mondta és ha a lány elfogadta a segítő kezet, úgy odavezette a manóig és csak miután megtették az első pár lépést engedte el Nomu kezét, hogy Kimit két kézzel foghassa és óvhassa a hideg széltől.
- Hogy tudod érzékelni Íjas jelenlétét? Mennyire van messze? Ha kicsit eláll a szél, Kimi utána tud repülni, ha az segít - bombázta a manót azonnal kérdésekkel és amire kellett, azokra hamar meg is kapta a választ:
- Ha rajtam van a manósapkám, annak mindig arra áll a csengettyűje a végén, amerre Íjas van és minél közelebb van, annál szebben és gyakrabban cseng. Figyeljétek csak!
És Simeon figyelte.
- Tényleg nincs messze! - kacagott aztán fel vidáman, ám hamar lelombozta őt az a tény, hogy az a csengettyű bizony egyenesen az égbe mutatott és csak lassan kezdett el ereszkedni, jóval előttük - Siessünk, hátha leszáll valahol! - ajánlotta az idomár és lépteit sietősre vette, ám a következő kanyarnál egy falka farkasba ütköztek, amit Tengerszem és Simeon elég hamar elintéztek, miközben Kimi a manó mellett maradt és őrá vigyázott.
- Egyébként milyen karácsonyi csoda van benned? Milyen erőt adsz a Mikulásnak? - tudakolta a manótól, miután az utolsó farkas is elpixeleződött és folytathatták útjukat felfelé, meredek sziklák és csúcsos jégcsapok tövében.

by **Strea** Pént. Ápr. 01 2022, 18:11

Kérésre a küldetést fagyasztom. Ha folytatni szeretnétek, kérlek írjatok rám!

by **Strea** Kedd Jún. 21 2022, 15:16

A topic kérésre újra nyitva ^^ További jó játékot!

by **Moxie** Kedd Jún. 21 2022, 20:15

Úgy tűnik az idomár kissé félreértette a pillanatnyi meglepettségem.
-Nem aggódom, csupán kissé megleptek az események. Sok mindennel számoltam, de valahogy ehhez hasonlóval nem igazán.
Kedvesen visszautasítottam a felém nyújtott kezét, majd felzárkózva mellékjük haladtam tovább.
Noha a farkasok kitartó ellenfeleknek tűntek, sajnos pechükre túl alacsony volt szintjük a mienkéhez képest, így könnyedén söpörtök el őket az utunkból. Nem igazán zavartam bele az elf és Simeon beszélgetésébe. Valahogy nekem kissé irritáló Albert személye, így inkább csendben maradok elkerülve a felesleges súrlódást. Inkább igyekszem a feladatra összpontosítani, no meg arra, hogy el ne vétsem a lépést az egyre nehezebbé váló terepen. Talán mostanra kezd egyre érezhetőbbé válni a csípős hideg, hála a fagyos szélnek, ami átsüvít a jégcsapok között és szinte csontig hatol. Már-már annyira intenzív az egész, hogy ha az ember kicsit belefeledkezik, akkor még az ezzel járó fájdalmat is elkezdi érezni, noha ebben a világban ez egy idegen dolog. Viszont az atmoszféra és az elme együtt nagy úr tud lenni. Mindenesetre engem rendesen átbizserget ez az egész, egy pillanatra meg is torpanok és megrázom magam, hogy kissé visszazökkenjek ebbe a világba és igyekszem rendezni magamban a dolgokat. Nem igazán szívlelem a hideget és itt most egyre inkább fagyossá kezd válni a “hangulat”. Az biztos, hogy ha meglett az agancsos és leszállítottuk épségben a kolonccal együtt, akkor napokra begubózom a szobámba a meleg takaróm alá és forrócsokiba folytom ezen jeges emlékeket majd. De előbb legyen meg a szarvas! A varázs sapkából leolvasva, jó úton haladunk, már csak fel kell jutnunk a csúcsra és ha minden igaz, akkor ott végre befoghatjuk a csellengőt.

Simeon kérdései hallattán nem is kellett több Albertnak, hogy elkezdje ontani magából a szót.
-Nos a karácsonyi csoda az emberek hitéből és az ünnepet elárasztó szeretetből árad. Ez kihat minden manóra. Mindannyiunkra másképp hat és másmilyen mértékben tör elő. - magyaráz tudálékos hangon – Bár a mi lelkesedésünk és személyünk is hozzáad ehhez és ez alapján fokozhatjuk vagy csökkenthetjük magunkban ezt a csodát. - végtelen büszkeség és önelégültség ül ki az arcára - Már jónéhány éve pedig enyém az a megtiszteltető feladat, hogy az első manó lehetek.
Kuncog magában kicsit, majd megköszörüli a torkát és folytatja.
-Én nem igazán adok erőt a Mikulásnak, ő egy csodálatos és csodálatra méltó személy. De ő sem mindenható és azért egy éjszaka alatt ennyi ajándékot kiszállítani se kutya. Itt jövök én a képbe, ugyanis az én feladatom, hogy segítsem a Mikulást az ajándékok szállításában. Ügyelnem kell arra, hogy a szán és a szarvasok mindig rejtve legyenek és minden tőlem telhetőt meg kell tennem azért, hogy a Mikulásnak csupán az ajándékok elhelyezésével kelljen foglalkozni és hogy minden zökkenő mentesen menjen.
-Tudjátok, nem mindenki szereti, ha valaki belopózik az otthonába és ott tevékenykedik. Sokan félretudják érteni és nem épp a legjobban reagálnak. - rövid pillanatra megtörik az eddigi jó kedve - Egyszer volt egy elég necces eset, de szerencsére mindenki megúszta és a Karácsony is megmenekült. - de szinte másodperc töredéke alatt vissza is szerezte és ismét széles vigyor ült az arcán. Aztán a sapkájához kap, ami majdnem lerepült a fejéről.
-Íjas fent van a csúcson! Gyorsan szedjük a lábunk, nehogy megint meglépjen!
Int, majd elkezdni megszaporázni a lépteit.

by **Simeon** Szomb. Jún. 25 2022, 11:01

Nem, Simeon egy cseppet sem zavartatta magát azon, hogy Nomu nem fogadta el a barátságos kéznyújtását: csupán bólintott az árnyharcos szavaira és mosolyogva értett egyet vele.
- Az biztos, hogy szokatlan! - nevetett fel és már ment is előre a manóhoz és szokása szerint megrohamozta a kérdéseivel, miközben Tengerszem a környezetet kémlelte, nem-e jönnek vissza a farkasok. Egyre hidegebb lett. Ahogyan elindultak a sapka csengettyűje szerint, Simeon ha lehet még szorosabban szorította magához a piciny madarat, a vízhez szokott polip pedig nehézkesen haladt utánuk; narancsszínű testén apró jégkristályok kezdtek el csillogni. Ezt persze Simeon is hamar észrevette és egy "Óóó" kíséretében nyalábolta fel a második petet is.
- Legközelebb XXL-es kabátot veszek, hogy mindenki beférjen alá - vigyorgott és hála a jártasságainak, nem esett nehezére ennyi pluszteherrel az ölében is haladni felfelé. Közben megérkeztek a manó válaszai is, az idomár pedig tátott szájjal hallgatta őt és néha bólintott közben egyet-egyet.
- Biztos nehéz első manónak lenni... - mondta azután és el is gondolkodott rajta, hogy egy ilyen kis lény, mint ez a manócska, mit tud tenni tulajdonképpen az olyan vészes helyzetekben, amikor tolvajnak nézik a Mikulást. Pedig a Mikulás csakis ad, mindenkinek! A Grincs az, aki állandóan lop! Simeon már épp szólásra nyitotta a száját újfent, hogy elregélje a többieknek, hogyan sikerült megmenteniük Leoval a karácsonyt, de Albert felkiáltása összezavarta és amikor rájött, hogy miről is van szó, lelkesen gyorsította fel a lépteit, egészen addig, amíg fel nem értek egészen a hegy legtetejére és ott meg nem látták a csodás teremtményt.
- De gyönyörű! - nevetett fel és izgatottsága azonnal az egekben volt. Albertnek pedig több se kellett, már indult is és hivogatta az állatot, a derékig érő hóban viszont nem igazán tudott haladni, szóval Simeon óvatosan letette a petjeit egy kevésbé havas-jeges sziklára és egyszerűen csak felkapta a manót, két kézzel - Én ám tudok célba dobni! - vigyordott el és mint a képességénél is, célra tartott, meglengette a "legfontosabb személyt" és már tüzelt is! Albert pedig óbégatva és méltatlankodva repült (Simeon nevetésétől kísérve) és huppant le Íjas hátára, miután röptében képes volt belekapaszkodni a méretes agancsba és ezáltal lelassítani magát.
- Normális vagy!? Le is dobhattál volna a hegyről! - kapta fel a vizet a manó, de Simeon határtalan jókedvét és önbizalmát nem lehetett ennyivel megtörni.
- Mondtam, hogy tudok célba dobni! - vigyorgott az idomár és ő is megközelítette a szarvast, aki úgy tűnik most, hogy a manóból áradó karácsonyi csoda rá is hatással volt, már nem akart elszaladni és elrepülni sem.

by **Strea** Vas. Aug. 28 2022, 11:07

A küldetést lezárom. Természetesen a megtalált szarvast a manóval együtt sikeresen visszajuttattátok Mikuláshoz, így a küldetést ügyesen teljesítettétek!

Jutalmak:

Alap jutalmak

Moxie: 156 exp, 130 arany (30%-os Ékkő Gyűrű)
Simeon: 120 exp, 130 arany

A Nevelés Kesztyűje 48 expet kap.

Ércek és növények

Moxie:
Növénylátás: Tier 2, 145 -> 155
1 Vastag Tövisgyökér 1 Faeno Ág 2 Vörös Gomba 1 Nihil Levél 1 Óriás Pitypang 1 Fagylevél
Simeon:
Növénylátás: Tier 5, 460 -> 470
3 Magnum Levél 3 Kék Tulipán 3 Szarvasgomba 1 Jégvirág
Nyersanyagismeret 1:
1 Magnum Levél 1 Havasi Pitypang

Receptek

Moxie: Kinézet Kristály Recept
Simeon: 1db Tier 5 Kristályírás Recept

Keresés

Simeon (Keresés 3. szint):
[T1] Stramm *Kopja/Rövid Kard/Buzogány*, [T1] Kapcsolat Páncél

Céhbónuszok

A Unity 65 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 60 expet kapnak:
Chancery, Simeon, Miko, Joey, Garrgantis 12 exp.

by Ajánlott tartalom

[Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

[Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó

Re: [Saját küldetés] A csellengő szánhúzó