Re: [Küldetés] Craze Maze

by **Robiizmus** Pént. Jún. 30 2017, 23:24

Csak miután végigmondtam a mondandómat vettem észre, hogy nincs ott a gyerek.
~ Mi a halál!? Ugye nem dobta fel a talpát!? Vagy már megint elrohant!?
-Kölyök!
Üvöltök a gyerek után, hátha elfutott
-Merre vagy!?
Elkezdtem visszafele rohanni, hátha visszament. Viszont én nem tudtam hol vagyok, és eszembe se jutott, hogy ez egy játék, nem is néztem térképet, eszembe se jutott, csak álltam és néztem ki a fejemből, hogy hol lehetek mi lehet.
-Kölyök! Gyere vissza hallod!? Kezd elegem lenni ebből a helyből! Rohadtul nem szeretek a földalatt rohangálni!
Nem mintha a felszinen sokkal jobban tájékozódnék, de a föld alatt borzasztó, még ha használnám a térképet, de álltalában tudomást sem veszek róla.
-Ha nem jössz vissza, akkor itt hagylak! Bár úgysem... amúgy is azt sem tudom, hol van a kijárat, hogy itt hagyjam... Hallod! Nem akarok itt bolyongani!
~Kezd elegsm lenni... legalább valami értelmes harc is lenne... vagy nem tudom... leülök és megvárom...
-Tudod mit? Itt megvárlak! Vagy legalábbis bármit vagy bárkit aki tudná, hogy mi a helyzet.
Azzal leültem egy kis sziklára, hogy pihenjek és tudjak gondolkozni, hogyan és merre tovább.

by **Kiwi** Vas. Júl. 02 2017, 17:19

A kis meglepetésszerű vendégünket hamar elintéztük, hiába kisebb tierű a kazamata, de ettől még tartok tőle... A pót elintézése után, kijelentem, hogy megijedtem, mire az ő válasza cuki volt, ha tényleg nem is biztató. Elmosolyodtam rá, és ekkor szakított minket félbe a fiú kiáltása. Chakna ügyet ösztönösen indult meg, én pedig követtem, míg végül egy elágazódáshoz értünk, ekkor jelentettem ki, hogy nem válunk szét, hisz mivel mindenképp ki akarta próbálni a "sötétséget" mármint, akkor eljönni, ide... így tartottam attól, hogy picit felelőtlen. De mivel ijedtségből szóltam, így nem figyeltem annyira a hangomra, ami akaratlanul is keményebb, már-már parancsolgatós hangsúllyal hagyta el az ajkaimat. Inkább szántam féltésnek, mintsem irányítgatásnak, de mivel nem láttam rajta hogy felvette-e, így nem kértem bocsánatot. Reméltem, hogy gondolja, hogy nem úgy szántam... Ahogy haladtunk bentebb, úgy kezdett az az érzésem lenni, hogy rosszul döntöttünk. Elhaladtunk egy kisebb kiállás mellet, ahol víztócsa állt, de nem néztem a mélyére, ki tudja mit találnánk benne, a fodrozódásra nem is figyeltem volna, hisz nem gondoltam, hogy a fiú a víz alá bújt volna... Megkérdeztem Chaknától a fiú nevét, Outa. Megpróbáltam a nyomkövetéssel felderíteni... merre lehet... de nem találtam semmi hasznosat...
- Nem látom a nyomát... csak pár soklábú szörnynek.... nyolc... nyolclábúak... - Jelentem ki. Majd lekapcsolom a képességem. A fáklya pislákolni kezd... és nem szeretnénk teljes sötétségben maradni... Arrébb húzódok, a négyes elágazódás jobb oldali irányába, csakis annyira, hogy a falak... eltakarjanak és ne teljesen középen álljunk.
- Szerintem csináljunk új fáklyát.... valamint, lehet vissza kéne menni és a másik útvonalon keresni, mert ha itt járt... látnom kellett volna a nyomait... - Jelentem ki, miközben az inventorymból előhalásztam még egy fáklyához elegendő anyagot.
- Másikat... már nem fogok tudni csinálni, nincs hozzá elég olajom. - Jelentem ki, aggódva...
- Szóval vagy ki kell mennünk, vagy... keresnünk kell olyan területet ami, esetleg ki lehet építve... de kérdéses, hogy lesz-e.... - Jelentem ki.
- De legalább tudjuk, hogy tényleg jól van, és tényleg... egy kisfiúról van szó. - Mosolyodtam el, biztatóan. Majd szemeim kipattantak, a kezem pedig egyre gyorsabban készítette a világító izét, de nem gyújtottam meg. Direkt. Kíváncsi voltam, mennyire látnánk, persze a kezem ügyében van a gyufa és fáklya is. Ekkor figyelhettünk fel a kopogó hangra, valahonnan. A szám elé kaptam a kezem, jelezve Chaknának hogy maradjunk csendbe... A kezemben az idomárkart és hátrébb húzódva várjuk meg, merre halad a hang. Nem akartam támadni, csupán megfigyelni, addigra talán a másik fáklya lángja is kialudt már, és a sötétség homályba burkolt minket. A lépés ritmusosnak tűnt, és mintha ember lenne, vagy legalábbis két lábú... vagyis nagyon reméltem. ><

by **Chakna** Vas. Júl. 16 2017, 17:19

Nem igazán van időnk megnyugodni… A fiú kiálltása minden más gondot elfeledtet velem, és elindulok felé.
Az elágazásnál egyetértünk Kiwivel, hogy okosabb együtt maradni. Nem vettem irányítgatásnak amit mondott, és az egyetértésen túl nem is gondolom, hogy reagálnom kellene.
Úgy néz ki, hogy rossz irányt választottunk… Csend lett, és Kiwi sem jelzi, hogy mobok lennének a környéken… A víz kellemetlen emlékeket idéz fel bennem, úgyhogy eszembe sem jut a közelébe menni…
Igazolódik a sejtésem, hogy barátnőm nyomkövetéssel próbálja meglelni a fiút… hiába, mostanában úgy látszik nem járt erre… Ellenben pókok (mi mások lehetnének a nyolclábú szörnyek?) igen… Remélhetőleg az előzőnél nem sokkal erősebbek… Pár pillanat fáziskéséssel követem Kiwit a falak takarásába, mert a fáklya már pislákoló fényénél igyekszem minnél többet megfigyelni az elágazásban a lehetséges útirányokból.
Egyetértően bólintok. Valóban szükség lesz a fáklyára… Chan képességével persze nem okozna gondot világítani… Tudja vajon milyen hasznos tud lenni a képessége?
- Az a kiáltás nem úgy hangzott, mintha sok időnk lenne… Mindenképpen próbáljunk meg utánajárni. Ha nem találunk megfelelően kiépített helyet, vagy Outát, akkor viszont szerintem inkább menjünk ki, és kerítsünk valami világító eszközt, ami több ideig bírja. -osztom meg én is a sajét véleményemet, egyetértve abban, hogy vissza kellene indulnunk. Igyekszem a szemem hozzászoktatni a sötéthez, egyúttal pedig figyelni, ahogy Kiwi a fáklyát készíti. A kopogó hang már csak akkor tűnik fel, amikor Kiwi jelzi, hogy maradjunk csendben. Készenlétbe helyezem az íjamat, a lehető leghallkabb mozdulatokkal Mi lehet ez? Mindenesetre feszülten figyelek.

by **Strea** Szer. Júl. 19 2017, 14:22

Robiizmus

Hiába rohansz vissza, a fiú valószínűleg gyorsabb nálad, ám alighogy odaérsz egy elágazáshoz, az egyik irány felől távolodó lépteket hallasz. Ki más lehetne, mint a menekülő fiú? Ha pedig utánaeredsz, kisvártatva utol is éred, ám meglepetésedre nem őt: egy veled teljes pontossággal azonos külsejű hasonmásod fordul hátra a járatban és néz végig rajtad. Mindenetek ugyanúgy néz ki: a hajatok, a ruhátok, a felszereléseitek, sőt, még a fegyveretek is.
Tőle egy kicsivel hátrébb pedig két lánykát látsz a falhoz simulva, egyiknek a kezében éppen most alszik ki a fáklya fénye. Még elcsípheted, hogy egy újabb elágazásnál álltok, ám ezután minden sötétségbe borul. Ahonnan te jöttél, még volt elég fény hogy ha hunyorogva is, de láss, ez a rész viszont mélyebben feküdhet, és a lányok fáklyája nélkül, Látás jártasság híján bizony elég érdekes helyzetbe kerülhettek, hiszen alig látsz valamit. A hasonmásod pedig továbbindul a lányok felé...

Robiizmus - a szürke kör a hasonmásod; a zöld és lila kör pedig Kiwi és Chakna helyzetét jelzi

Kiwi, Chakna

A csendet újfent kiáltások törik meg, ez azonban Outánál idősebb fiúhang, és a hangsúlyából mintha kérdéseket tenne fel - Hallgatózás nélkül viszont nem tudjátok teljesen kivenni a szavait. A lépések eközben közelednek, illetve nemsokára amögött egy másik lépéssort is hallotok, amelyik valószínűleg már sietősebben halad felétek, mint az előtte lévő. A fáklya viszont egy kicsit még bírja, pont eléggé ahhoz, hogy meglássátok az idegeneket, akik a szemközti járatból érnek oda hozzátok: két, egymással teljesen azonos külsejű férfi, mindkettejük kezében fegyver.
A fáklya éppen ekkor alszik ki. A sötétség nem teljes, de Látás híján ígyis alig láttok valamit. A hozzátok közelebb lévő férfi pedig elindul felétek...

Kiwi és Chakna - a szürke és narancssárga körök a két Robiizmust jelölik

by **Robiizmus** Pént. Júl. 21 2017, 22:05

~Kezd nagyon elegem lenni! Ha megfogtam a kölyköt a nyakánál fogva viszem ki....
Dühöngök magamban egy sort, míg csak nem elérek egy elágazáshoz és meglátom.... magamat?... Mintha tükórbe néztem volna. Megszólalásig hasonlítotott rám. Mögötte vagy mögöttem? Két lány van. Nem láttam kik Ők, mivel szinte egyből eltűnt a fény, és csak azt vettem észre, hogy a másom elindul feléjük.
-Vigyázzatok! Az nem én vagyok! Lehet, hogy bántani fog! Robiizmus vagyok! Nem láttam az arcktokat, nem tudom, hogy ismertek -e, de játékosokat nem ölök! Viszont nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a másom nem fogja megtenni! Valami fényt adjatok!
Gyorsan odafutottam a másom közelébe megpróbáltam a vállánál fogva visszarántani, és elé kerülni a lányokkal háttal bár az biztos, hogy nem látok sokat. Ha sikerült megálltam a hasonmásommal szemben és a kardomat magam elé eméltem az égnek felfele két kézzel megfogva a markolatot és épphogy nem ért a mennyezethez a kardomnak a hegye.
-Te! Nem tudom, hogy ki vagy mi vagy! De most azonnal fejezd be az utánzásomat! Lehet, hogy a külsőmet tudod másolni, de mindjárt felmázollak a barlang falára, ha nme hagyod abba ezt a játékot! Hol van az a gyerek!? Kezd elegem lenni ebből a küldetésből!
Ordítottam a hasonmásomnak eléggé ingerülten.
-Lányok! Ha hátba támadtok morcos leszek! Csináljatok fényt! Mert ebben a sötétben kissé életveszélyes látás híján... Ha tudtok segíthettek, de ne hátráltassatok, mert ha az utamban vagytok, nem garantálhatom a biztonságotokat!
Szóltam a két lánynak már kissé normálisabb hangnemben, de még mindig idegessen és kissé üvóltve. Nagyon felidegesített ez a futkosósdi.
-Nah Te másolósdi! Gyorsan vedd le a maszkot! És mond meg, hogy mi a fenét csinálsz itt!

Kicsit szorosabban markoltam meg a katanámnak a markolatát széjelebb nyitottam a lábaim, a bal lábamat előrébb és a lábfejem kissé befelé fordítottam berogyasztottam enyhén, míg a jobb lábam meg picit hátrébb toltam és előre nézett, egyenlőre a súlyomat szétosztva a lábaimon, de ez az állás (alapállás) segített, hogy gyorsan tudjak reagálniha előre lendülök egy pillanatra hátranyomom az egész testömegem, és onnan lököm el magam. Ha védekeznem kell, akkor kicsit jobban ránehezedek a bal lábamra így előre helyezve a súlyom egy részét, hogy a tamádásnak az erejétől ne essek hátra. És vártam a következő mozzanatra, hogy mi is legyen.

~Ha nem csak a kinézetemet tudja másolni, akkor nagy bajban vagyok... mindent bele kell adnom. Végre valami érdekes! Ez már nem unalmas! VÉGRE VALAMI PEZSGÉS! EGY IGAZI HARC! EGY IZGALMAS FORDULAT! EGY VADÁLLATTAL SZEMBEN EGY VADÁLLAT! ADJ BELE MINDENT! NE OKOZZ CSALÓDÁST, MERT AKKOR MEGKÍNOZLAK! HA MÁR AZ ALAKOMAT FELVETTED TESSÉK MINDENT BELEADNI, ÉS MEGIZZASZTANI! HAD ÉREZZEM A PENGÉT! A HARC HEVÉT! A HALÁL LEHELLETÉT!
Egy kicsit megörültem a harcnak, és elkezdtem nagyon őrült módon vigyorogni, már-már vicsorogni, de ténylegessen örültem.
- Meggondoltam magam! Csak akkor szóljatok közben, ha nincs más választásotok! KICSINÁLOM! HA MÁR AZ ÉN ALAKOMAT VETTE FEL, AKKOR AZ ERŐMET IS MÁSOLJA, ÉS HAD ÉLVEZZEM A HARCOT!

by **Kiwi** Vas. Júl. 23 2017, 17:01

Elkezdtem kapkodni az előkészületekkel, míg végül eljutottam odáig, hogy még egy fáklyát tudjak csinálni, de nem gyújtottam meg, még nem… Abban reménykedtem, hogy ahogy… nekünk hátrány, úgy az érkezőnek is, és a világító lámpással még elszaladni sem tudnánk. Furcsa ötletem támadt, ami szerint Chakna és a saját kezemre kéne kötni valami madzagot, vagy kötelet, sálat.. bármit, hogy véletlenül se veszítsük el egymást. Ami ezt követte, azon lesápadtam… Két teljesen azonos külsejű fiú és mindkettőnek a kezében volt a fegyver. Az egyik közelebb ért, a másik pedig a „másolatra” vetette magát. A szavak… a fenyegetőzések… az ordibálás, azt a parancsot adta nekem, hogy pucoljunk el innen Chaknával… De ha megfutamodnánk, lehet megölnék egymást. Azt sem tudom, kinek higgyek, hisz egy másolatnak is ha esze van, így indít… De lehet ez valakinek a képessége, aki talán tudhat valakit, hisz a fiút kérte számon rajta. De lehet, egy mob is, valami bogár tud ilyesmit… A legokosabb kimaradni ebből, ráadásul a fenyegetőzése teljesen elmarta azt a gondolatot, hogy egyáltalán segíteni akarjak neki… Őrülten vigyorog az ellenfelére, ténylegesen harcolni akar, meg akarja mutatni az erejét és hogy… ő a nagyobb faszi…. Na köszi, nekem ez nem kell. Nem hiszek a békítésben, pedig Chakna részéről szinte tudom, hogy azzal próbálkozna, míg… én nem. Egészen másképp gondolkodtam, emiatt a pár máodperc miatt, amúgy sem szerettem volna semmiféle harc, forintvonalában lenni… Így végül odaszóltam Chaknának.
- Szerintem menjünk és folytassuk… - Pillantottam a lányra, nem akartam ebbe belekeveredni, de a felelősségét éreztem a dolognak, mint ahogy azt is… hogy, talán nem véletlenül történtek így a dolgok. A fiút megismertem, volt régebben egy közös küldetésünk, ott is erőszakos volt, ráadásul feleslegesen. Félek az erőszaktól az agressziótól, így inkább távol tartom magam, főleg az éles helyzetektől. Sietősen vártam Chakna válaszát. Ha a lány ellenáll, akkor nem indulok el, nem akarok szét válni, de a látottakkal továbbra sem értek egyet...

by **Chakna** Kedd Aug. 01 2017, 16:10

Egyre kivehetőbb a férfihang… Ez egész biztos nem Outa… Idősebb. Kiwi kapkodva csinálja az újabb fáklyát, amit viszont nem gyújt még meg.
És jól láthatóan elsápad amikor beront a két tojás… o.o Ráadásul a fáklyánk is ezt a pillanatot választja, hogy kialudjon… Még szerencse, hogy mögottünk nem fal van…
Na most mi a fenét csináljunk? Tök mindegy melyik az igazi vagy nem igazi, hiszen egyiket sem ismerem… És mindkettő fel van fegyverkezve… Ugyanúgy lehet az is, aki figyeleztet minket az, akitől inkább tartanunk kéne…
Aztán mint kiderül adott egy meglehetősen ingerült karddal hadonászó fickó, aki láthatóan még örül is a csetepaté lehetőségének, meg a hasonmása… Nem igazán bizalomgerjesztő… Lassan hátrálni kezdek. Nem akarok túl messzire menni, hogy segíthessek, ha gond van, de egész biztos, hogy hiába is próbálnék közéjük állni… A legokosabb a háttérbe húzódni, és várni.
Hangosan nem válaszolok Kiwinek, hanem odalépek mellé, és a lehető leghalkabban suttogva osztom meg a véleményemet
- Gondot okozhat, ha szem elől tévesztjük. Maradjunk a közelben, de ha lehet úgy, hogy erről ne tudjanak. Lehet szükség lesz a segítségünkre is… -mondom, majd elhallgatok. Ezzel a sráccal azt hiszem nem leszünk országos jóbarátok… Nem szeretem az ilyenfajta indulatokat, és nem úgy néz ki, hogy önjelölt védelmezőnk jól kezelné őket… Saját magát is hergeli…
Kiwit magammal húzva igyekszem halkan kicsit távolabb húzódni a folyosón a jelenettől

by **Strea** Csüt. Aug. 03 2017, 11:49

A lányok a fiúktól egy kissé távolabb húzódva várják az eseményeket, Robiizmus, te pedig láthatóan egy verejtékes, nehéz küzdelmet vársz az előtted álló alaktól. Csalódást kell okoznom: a hasonmásod támadásra emeli fegyverét s talán támad is, de ahogy visszatámadsz, az ő páncél-, majd életcsíkja helyett a tiédből megy le, a második csapásod nyomán pedig ellenfeled egészen egyszerűen köddé válik. Összesen 24 sebzést szenvedtél el, és amikor megfordulsz, hirtelen a lányokat sem találod sehol, bár a hangokból sejtheted, hogy merre mentek. Hogyan tovább?

Chakna és Kiwi, ti a fáklya nélkül ugyan nem látjátok az eseményeket, de hallani egészen biztos, hogy hallotok mindent. Meg még valami mást is: egy kisfiú nevetését az elágazás észak felé induló járatából s mivel talán ti is pont arrafelé húzódtatok a harc elől, így láthattok is valami halovány, élénkzöld fényt a járat túlvégén. Ha elrohantok amarra, egy újabb elágazáshoz érkeztek, egyre halványodó gyerekcipő-lábnyomokkal, amelyek jobbról balra haladnak. Közben azért rátok ugrik még három Óriáspók, lévén mégiscsak egy kazamatában vagytok, de gyorsan kellene dönteni, ha utol akarjátok érni a lábnyomok gazdáját: elintézitek a mobokat, esetleg túl sok időt veszítve, vagy otthagyjátok őket a valószínű utánatok eredő Robiizmusnak, akinek ki tudja, megvan-e a szintje hozzá, hogy egyedül elbánjon velük?

by **Kiwi** Vas. Aug. 06 2017, 20:05

Úgy éreztem nem csak én gondolkodtam hasonlóképp, a fiú agresszív megnyilvánulásai nem voltak túlzottan biztató, bár sejthettük, hogy ő is a fiút keresi. Lényegében… egy a célunk, de ha magunkhoz is csatolnánk, félő… hamarabb ijesztené el a kis srácot, pedig akár a hasznunkra is lehetne. Hátrébb húzódtam és követtem Chaknát, a mondatára pedig bólintottam egyet. Elbújtunk kissé távolabb, ahol meghalhattuk egy kacajt. Meglepett, hogy saját magába miért kacag valaki… Ennek, amolyan horrorfilm effektje volt, de különösebben nem akadtam fent ezen. A zöldes fény viszont megkapta a szememet, ha Chakna még nem vette észre, hogy ne buktasson le a hangunk, csak mutogattam. A nyomkövetésem észlelte a gyerek nyomait.
- Az ott Outa nyomai. – Mutattam előre, miközben arra nem is gondoltam, hogy ő esetleg nem is láthatja. Ha Chak is egyetért, akkor megindulunk az irányába.. Ekkor tarthat fel, minket a pók”sereg”.
- Ezek még mindig undik! – Sőt egyre jobban, az előző csak egy pindurka volt ezekhez képest. Az óriástermetűeknél bevillant egy rémképp. Egyszer jártam úgy, hogy megöltem egy pókot… és több tucat, mini bújt elő belőle. Hát én biztos sírva fakadnék, ha ez ekkora termetben megtörténne. Lie felé fordultam.
- Ha maradunk, akkor elveszthetem a nyomokat, de ha továbbmegyünk, megtámadhatják a fiút, akiről nem tudjuk, hogy mit és mennyit bírna… - Hadartam el a felállást. Most először fordult meg a fejemben, a külön válás lehetősége… de nem, kizárt hogy itt hagyjam… Chaknát a pókokra, és Robizmusra egyedül. Elővettem a kardomat…
- Legyakjuk őket, és szaladunk ahogy csak tudunk, jó? – Pillantottam a lányra kérdően. Neki előnyösebb ha távolabb marad, vagy ha megkerüli a szörnyeket… és úgy támad. Időközben, Robizmus is beérhet minket, és csak remélem… hogy, az igazi és nem a bogárka. Ha a bogár lesz az, akkor úgyis egyikőnk alakját veszi fel és ezt a gondolatot meg is osztom a lánnyal.
- Ha… ide ér, a fiú… valószínű.. az igazi lesz, van olyan szörny.. aki felveszi a játékosok alakját, voltaképp egy bogár… de ha így lesz, és valamelyikőnk klónja megjelenik, akkor azt önmagának kell elintéznie, ne szóljunk bele, se te az enyémbe se én a tiédbe…. – Jelentem ki. Nem számítok rá, hogy több lenne a harc pár csapásnál.

/Megjegyzés: Nem is tudom, hogy cuki vagy inkább ciki, hogy húszas szinten, ahol darálhatnánk, beparázunk egy négyes kazamata szörnyeitől? xD/

by **Robiizmus** Vas. Aug. 06 2017, 21:29

~Mi a fene?... Ejj... 26 életem maradt... Ez nem lesz jó... nem értem.
Ahogy eltűnt a hasonmásom egyszerűen nem tudok mit tenni, csak leblokkolva állok pár pillanatig, megdöbbenve azon, hogy Tőlem ment le az élet, és eltűnt mint a kámfor... mikor észhez kapok, hogy küldetésem van, és nem mellesleg egy kazamatában vagyok, akkor gyorsan megfordulok, és a lányok után eredek.
~Nem tudom, hogy mi a frászkarika van itt, de még egyszer nem szabad elveszítenem az önkontrollomat, higgadnak és gyorsnak kell lennem. De mi legyen, ha újfent felbukkan?... Talán csak ki kell térni az ütései elől, és valahogyan lefogni? De akkor nem fog megint eltűnni? És...
A gondolatmenetemet nem tudtam folytatni, mert hirtelen megkellet torpanjak, egy épp kialakuló harc miatt. Három óriás pók és a két lány. Kiwi és egy másik lány. Már Kiwit ''ismerem'' egy előző küldetésből.
-Öömm... Helló! Nem, tudom, mennyire lenne szükségetek a támogatásomra ebben a csatában. ~Mivel, hogy már 20 felett vagytok mind a ketten...~ Ha akarjátok, az egyiket átvállalom. És bocsi, az előzőért, de már az idegeimre megy ez a kazamata. És az a kölyök is már majdnem megvolt, csak egy csata során ellógott... Nem úgy tűnt mint aki a nővérével akar lenni...
Még magamat is megleptem milyen szinten nyugodtan bájcsevegtem a lányokhoz, egy harc előtt... ez talán meg is látszott az arcomon.
-Vagy... ha gondoljátok valamelyiktek elmegy szépen a gyerek után, míg ketten elleszünk a harcban. Ja! Csak mondom, hogy már csak 26 életem van...
Biztatóan mosolyogtam ehhez a mondathoz, mintha valami megnyugtató dolgot mondtam volna, és nem azt, hogy éppen csak több a jelenlegi életem a teljesnek a feléhez képest.
-Bár szerintem ez látszódik is az életcsíkomat tekintve. Na de bárhogy is döntötök Készen vagyok a harcra. Viszont szólnom kell, hogy sosem harcoltam másokkal. Szóval inkább irányítsatok most az egyszer. De erről senkinek egy szót se. Csak azért hagyom, hogy ne legyen gond. Viszont, most már kezdjük!
Lassan megint az alapállásba helyezkedtem el, és kivontam a kardomat a hüvelyéből, és magam elé emeltem jelezve, hogy felkészültem.
~Remélem túl élem! Így necces lesz. De most talán, hogy többen vagyunk, így lesz esélyem.

(Szerintem meg egyszerűen hangulathoz illő Very Happy

Szerintem akárhányas szintű lehetnék, egy óriáspóktól mindig halálfélelmem lenne, ha velem szembe állna. Na meg ha három. XD Ilyenkor nem feltétlen gondolkozik az ember, hogy milyen erős is, és mennyivel erősebb náluk, egyszerűen ledöbben Very Happy

)

by **Chakna** Hétf. Aug. 07 2017, 09:47

Megint egyet értünk Kiwivel, így hamar sikerül is kicsit hátrébb húzodnunk a sötétbe. Ott is maradtunk volna, ha nem halljuk meg azt a kacajt… Az első gondolatom az, hogy ha ez Outa, akkor bizony nem igazán tűnik úgy, mint akinek baja esett… Szóval ezekszerint lehet, hogy feleslegesen vagyunk itt… Ez a gondolat pedig kissé felnyomja bennem a pumpát… Nem szeretem ha feleslegesen kell kockázatot vállalni…
Mindenesetre bóintva indulok Kiwi után. És futunk bele megint a pókokba… Meh… Most nem olyan hirtelen bukkannak elő, úgyhogy nem ijedek meg tőlük, de, ahogy Kiwi is fogalmazott: "Ezek még mindig undik"
Az a helyzet, hogy nem igazán vagyok vele tisztában a kiképző miatt azzal, hogy hol tartok, és mi mekkora kihívást jelenthet számomra. Ezért óvatos vagyok, és semmilyen harcot nem veszek könnyedén.
Miközben Kiwi beszél, és természetesen figyelek rá, egy nyilat helyezek az idegre, hogy amint lehet tudjak támadni.
Nem, most lenne talán a legrosszabb ötlet szétválni, de mielőtt még ezt kimondanám Kiwi is erre a megállapításra jut, úgyhogy csak bólintok.
- De nagyon igyekezzünk, hogy ne veszítsük el a nyomot - teszem hozzá, mert ha most elveszítjük Outa nyomait talán nem találjuk meg többet.
Elfogadom Kiwi gondolatmenetét, úgyhogy amikor végül az agresszív harcművész utolér minket, feltételezem, hogy nem a hasonmással van dolgunk.
Ezt pedig a szavai is igazolják. Bár egy pillanatra kételkedem, mert az előbbi megnyílvánulásához képest meglehetősen higgadtan ecsetli a helyzetet… Pf… Nem akar a nővérével lenni? Vagy csak megijesztetted, és nem akart veled mászkálni… Rolling Eyes

Az első információ ami komolyan megüti a fülemet az, hogy 26 HP-ja maradt… Hoi hoi… Akkor most nem elég hogy a fiút elő kellene keríteni, még rá is vigyázni kell… Szuper. Az pedig, ugye, hogy nem foglalkozunk vele, meg sem fordul a fejemben. Segíteni fogunk neki, és közben igyekszünk ennél nehezebb helyzetbe nem keverni magunkat…
- Egy: Együtt maradunk. Kettő: Eszedbe ne jusson ész nélkül beleugrani a harcba. Vigyázz az életedre, inkább menj biztosra, hogy nem találnak el, mint hogy mindenáron sebezni akarj - jelentem ki majdnem tárgyilagosan, de én mielőtt még felemelném az íjamat a célzáshoz, megvárom Kiwi reakcióját.

/A félelem meg az hogy a frász kerülget attól, ahogy kinéznek szerintem ne ugyanaz xD Itt az utóbbiról van szó xD xD /

by **Strea** Szer. Aug. 09 2017, 22:49

A lányok épp eleget tétováztak az eléjük kerülő pókokon ahhoz, hogy Robiizmus könnyedén utolérje őket - és hogy a lábnyomok is halványodni kezdjenek. Így viszont újra hárman vagytok, és ha a fáklyát nem gyújtottátok még meg vagy nem vakít el titeket, balról mármindhárman láthatjátok a zöldes fényt. Hogy pontosan hogyan is bántok el a pókokkal, azt rátok bízom, de még mielőtt elindulhatnátok egyik vagy másik irányba, jobbról lépéseket hallotok, majd egyszerre csak megjelenik Outa s meg is torpan, ahogy meglát titeket. Mondani nem mond semmit s a lányokkal egyetemben Robiizmust sem ismeri fel - vagy legalábbis ez nem látszik rajta. Valamit furcsállotok benne, vagy lelkesen közeledtek felé? Őt vártátok, vagy mégsem? Balról kezd távolodni a fény, a lábnyomok pedig (igaz a jobb oldalról érkező kisfiú is hagyja maga után őket) kezdenek teljesen eltűnni...

Kiwi és Chakna minimap
Robiizmus minimap

Szóval nem tetszenek a pókjaim Sad

... de nem gond, nemsokára lesz majd valami más helyette :3 angyal

by **Robiizmus** Csüt. Aug. 10 2017, 11:21

Meglepett a lány válasza, hogy vigyázzk magamra. Nem pont erre gondoltam, hogy történni fog. Odanéztem chaknára.
-Köszönöm, de voltam már nagyobb bajban is. Hidd el a pókocska nem fog nekem olyan nagyon ártani. Már elintéztem párat. De sebződni nem nagyon akarok elhiheted, de azt is fogadd el, hogy nem fogom hagyni, hogy csak Ti harcoljatok, és bajotok legyen. Nem úgy néztek ki, mintha hatalmas probléma lenne ez a pár pók, de a saját becsületem megkívánja, hogy harcoljak és ne Titeket sodorjalak veszélybe. Nem Én vagyok a legfontosabb. Ti ki akartok jutni a játékból a valóságba gondolom. De nekem a valóságban nincs helyem. Addig leszek itt, és addig harcolok és keresem itt a helyem hátha meglelem. De ha valahol meghalok akkor inkább itt, ahol látom értelmét az életemnek. Nem célom meghallni, de én így érzek. Nem hagyhatom csak rátok lányokra a bajt. Meghátrálni nem fogok. Lehet, hogy az előzmények amiket tettem, nem voltak értelmesek. De ennyivel nem lehet leírni. Ha esetleg ezért nem akarod, hogy harcoljak. Nem harcoltam még csapatban, épp ezért bíztam rátok, hogy mit tegyek. De ha azt kívánjátok, hogy hátul maradjak, akkor inkább előrerohanok. Állni és nézni, ahogy harcoltok nincs értelme. Szóval, ha megbocsájtotok.

Majd újból a pókokra néztem. Felkészültem, hogy támadjak.
-Az egyik mindenképp az enyém! Legalább ennyit, had tegyek!
Odarohantam az egyik szélsőhöz, és átcsúsztam a pók lábai alatt, és ahány lábát csak tudtam levágtam, így ha nem is megakadályozva, de meglassítottam a mozgásban, és lement az élete is a felére. Gyorsan felálltam a földről, és a pók felé fordultam.
-Azt hiszem ennyi volt!
Oda szökkentem pár lépéssel és a fejébe szúrtam a kardomat, így a pók életcsíkja rohamossan csökkent nullára és nyugtázva, hogy a pók pixelekre bomlott felnéztem Kiwire és a másik lányra.
-Most jut eszembe. Kiwi tudja, hogy ki vagyok, legalábbis a nevemet tudhatja, de Te még nem hinném, had áruljam el. Robiizmus vagyok. Robiizmus Genki. És mielött kérdés lenne kedved szerint szólíthatsz, az se baj, ha valahogy egészen máshogy csak érthető legyen, hogy nekem szólsz.
Mosolygok viszonylag bíztatóan a lány felé.
-Ha nem haragszol, megkérdezném, hogy Téged hogyan szólítsalak!
(Én örültem a pókjaidnak Strea! Kérlek hagyd meg ezt az örömöt nekem amivel megáldottál! XD várom a folytatást Very Happy

)

by **Kiwi** Hétf. Szept. 04 2017, 20:37

Chaknával meglepő a kettőnk közötti összhang, vagy legalábbis ritkán találok olyat, akivel hasonló a gondolkodásom és az értékrendem, így ez egy hatalmas megnyugvást adott, amit persze nem tudtam, hogy a tudtára adni, mint ahogy azt sem, hogy ezt egyáltalán szokták-e.
A fiúról is azonosan vélekedtünk, majd elmosolyodtam, ahogy Robizmushoz beszélt. Persze, mindezt csupán az orrom alatt engedtem meg magamnak. De a szavaival, sőt a hangsúlyával is teljesen egyet tudtam érteni. De hiába az intelem, a szép szó…. ha, ő egy öngyilkosjelölt. Dacot kelltet bennem, a jószándék ott volt valahol, ahogy a tanító szándék is, mégis hatalmas kisördög motoszkált bennem. Ahogy a fiú, megpróbálta fel szelni a pókot, kicsit szabotáltam, de rájöttem, hogy nem kell. A fiú a pókok lábait úgy vágta le, hogy átsiklott alattuk. Tehát akár hogy is nézem, a mob, ha követi a fizika törvényeit, bizony a fiúra zuhant, én pedig tátott szájjal és meredt szemekkel bámultam pár pillanatig előre. Talán még levegőt is elfelejtettem venni. Ekkor óvatosan Chaknára néztem, és ha eddig szinkronban voltunk, akkor talán most is egyre gondolunk. Ennek a fiúnak kell a segítség, különben innen nem jut ki élve. Persze, csak ha mindent jól értettem és láttam. Ekkor jelent meg a srác, ugye mi még nem láttuk Chaknával, csak egy kisebb személyleírást kaptunk, aminek amúgy pont megfelelt. A fiú nem is foglakozott a sráccal igazán, inkább volt Chakkal elfoglalva.
- Szia. Azért jöttünk, hogy segítsünk kijutni a kazamatából. – Jelentem ki mosolyogva, majd lassú, de határozott léptekkel indulok meg az irányába. Hiába láttuk pár perce Robizmus klónját is szétesni, vagy legalábbis megszűnni, valahogy úgy megörültem, hogy végre ennyi volt és mehetünk vissza, nem kell mélyebbre mennünk a kazamatában. Bár, ekkor ugrott be egy apróság. A lábnyomát fentebb láttam, vagyis, most az övét is látom… De kizárt, hogy ennyi idő alatt ide érjen, ugye? Gyanús volt, de még mindig bíztam benne, hátha. Amúgy is, botorság volna kockáztatni, hogy az igazival legyünk ellenségesek. Életem viszont még van bőven, és potionom is, ha szükség lesz rá.

by **Chakna** Szer. Szept. 06 2017, 23:21

Te jó… Úgy látszik nagyon érzékeny pontra tapinthattam a fiúnál… Csak annyit kértem, hogy legyen óvatos a harccal… De úgy látszik úgy vette, hogy maradjon ki…
- Ácsi - szakítom félbe- Nem azt kértem, hogy maradj ki a harcból… Látva, hogy odavagy érte, nem is kérnék ilyet… Annyit kérek, hogy legyél óvatos.- igyekszem helyre tenni a tévedését. Arra, hogy az egyik az övé… Mit tehetnék? Bólintok, de azért látszik, hogy nem vagyok maradéktalanul boldog ezzel a helyzettel.
De a jelenet, mit nélkülünk rendezett, azért kicsit szórakoztatott. Máskor szívesen meglőttem volna egy nyíllal azt a pókot, hogy elpixeleződjön, és ne essen rá… De hát azt mondta az övé… Hisztire meg jelenetre viszont most nagyon nincs szükségünk. Úgyhogy ameddig az élete nincs veszélyben nem teszek semmit. Észlelem a szemem sarkából, hogy Kiwi rám néz. Kívülről talán kissé unottnak nézhetek ki, de talán észre lehet venni, hogy elindult bennem felfelé a pumpa. Értem én, hogy férfi meg minden… De ez nem jelenti azt, hogy kicsit gondolkodni fáj… Márpedig úgy tűnik ez a srác sokat nem gondolkozik…
Azért ha szüksége volt rá, ne adj' Isten kérte, segítek neki kikászálódni.
- Chakna vagyok - válaszolok Robiizmusnak, kissé félvállról, mert közben én is a megjelenő kisfiúra figyelek.
Kiwi úgy néz ki egyből elkönyvelte, hogy ő Outa… Én azért megpróbálok meggyőződni erről.
- Szia - köszönök kedvesen mosolyogva, mert mégha nem is Maya öccsét találtuk meg, mégiscsak egy kisfiú.- Hogy hívnak? - kérdezek rá. Ha úgy kérdezek, hogy "Te vagy Outa?" ijedtében, vagy talán más okból is könnyedén rábólint… Így nagyobb az esélye, hogy megtudjuk, ha mégsem ő az,

by **Strea** Szomb. Szept. 16 2017, 22:35

Kiwi elég jól látta a helyzetet; a pók ugyanis gyorsabban vágódott el, minthogy még időben ki tudj csúszni alóla, így bizony rád esett az ellenfeled, Robiizmus. De nem gond, ki tudsz szabadulni, akár a fegyvered, akár a lányok segítségével, így hamarosan mobok nélkül álltok szemben a megjelenő fiúval.
Aki egy szót sem szól, csak bámul rátok. Mégcsak nem is bólint, s ha jobban megnézitek, arcán nem tükröződnek érzelmek, csak áll ott, mert éppen elálltátok az útját, majd megfordul, és indulna visszafele. Persze csak ha hagyjátok neki - ha viszont erővel tartanátok ott, az első sebződésre, legyen az akármennyi, szertefoszlik, ám előtte megfigyelhetitek, hogy az életcsíkja a sebződés mértékével arányosan csökken, csakúgy, mintha az igazit bántottátok volna. Ha viszont nem léptek fel ellene, úgy közepes tempóval elkezd haladni a járatban, s akár követhetitek is, ha akarjátok. Eközben a lábnyomok bizony eltűntek a bal oldali járat felől, és a zöldes fényt sem látjátok már. Merrefele, hogyan tovább?

by **Kiwi** Csüt. Szept. 21 2017, 18:34

Na most jött el az a pillanat, hogy meglepődtem Chaknán. Nem rosszallás, csak míg eddig úgy éreztem egy húron pendülünk, most mást mondott és másképp reagált mint én. Nos, én tényleg azt akartam, hogy maradjon ki. A kérdésre a válasz pedig az, hogy azért mert nem nézem ki belőle, hogy tudja mikor álljon le. Így viszont jobbnak látom, ha bele sem bocsátkozik. Viszont ki vagyok én, hogy bármit is megtiltsak neki, vagy akárkinek? Mi elmondtuk a véleményünk, így talán enyhébb a felelősség ha, baj történne, de még így is bennem volt az a rossz érzés, hogy képes lennék úgy gondolkodni, hogy ha megtörténik, hogy akár fizikailag is meg kellett volna akadályoznom. Előre szaladtam, pedig az események zajlanak. El kellett fordulnom, hogy moderálni tudjam magam. Ajkaimra harapva, közben kétségbeesetten felvont szemöldökkel, felfelé görbülő ajkakkal próbáltam megállni, hogy ne nevessem ki. A fejemet fognám legszívesebben, de miután lehiggadtam Chakna arcát is elnézve, ő is fájdalmasnak ítélte meg Robizmus szerencsétlen húzását, hisz fel ment benne a pumpa. De nem szólt, közbe… ahogy én sem. Nem akarok hősködni, én nem. Bár bunkósság az is, ha az egészet rá hagyjuk… Viszont az élete még bírja, ő pdig kardjával oldhatja meg a jelenlegi legnagyobb problémáját. Nem volt mit mondanom neki. A viselkedését nem tartom helyesnek, inkább ijesztő.

Majd megpillantottuk a fiút, megkönnyebbültem, mert úgy akartam hinni, hogy ennyivel megúsztuk és mehetünk is kifelé. Majd Chakna… kérdésén kaptam észbe. Igen, nagyon is okos húzás volt. Választ viszont nem kaptunk, ahogy mást sem. Fura volt, de maga a tekintete is, valamint Outa hangját hallottuk már egyszer, azt hiszem lobbanékony kölyök lehet, de mi más is lenne ebben a korban? Hátra pillantok a vállam felett, kerestem a lábnyomokat, amik épp akkor tűntek el. Elhúztam a számat, mivel egyre inkább éreztem úgy, hogy feleslegesen húztuk a saját időnket.
- Szerintem menjünk a bal oldali járat felé… hátha még elcsípünk belőle valahol nyomokat, de az sem kizárt, hogy az is egy klón... – Kérem ki a csapat véleményét. Még ha nem is kérdésként tettem fel azt. Nem igazán érdekelt merre megy ez a fiú. Ami biztos hogy találkozott Outával, de nem biztos, hogy most is felé tart… De meglehet, hogy a másik is csak egy ilyen… klón. Kezdtem elveszíteni a türelmem a gondolataimra.

by **Chakna** Vas. Szept. 24 2017, 23:06

Ha azt mondod egy mániákusnak, hogy ne tegye, ami mániája, vagy hisztirohamot kap, vagy még nagyobb elánnal kezdi csinálni, amit tiltanál neki. Vlahogy úgy érzem ez lenne a helyzet Robiizmussal, ezért nem mondom neki szimplán, hogy hagyja ránk. Úgyse tenné, a feszültség meg csak rontana a helyzeten.
Robiizmus mutatványán valószínűleg mindhárman szeretnénk mielőbb túllépni. Felesleges beszélni róla, és firtatni. Felsegítjük ha kell, aztán azzal foglalkozunk, amiért idejöttünk.
Igen.. Ilyesmitől tartottam, amikor feltettem a kérdést. Ez a fiú nem Oute. Ő nem állna úgy, mintha nem is hallotta volna a kérdést. De más gyerek sem. És nem is hallgatnánakk ennyire. Ez valami klón, vagy alakváltó akármicsoda lesz (van idebent olyan egyáltalán?) Remek...
Vajon azt akarja a fiú, hogy kövessük? Vagy miért állt meg itt? Kicsit elgondolkodom ezen, úgyhogy Kiwi kérdésére irreleváns válaszként vetem fel az ötletet.
- Mi van ha az a fiú azt akarja, hogy kövessük? - szerintem két lehetőség van. Vagy elterelni kar minket, és akkor a legjobb ötlet, amit Kiwi mondott… vagy az akarja hogy kövessük ami a) lehet csapda, és nem kéne belesétálni b) elvezethet Outához… mégsem olyan irreleváns kérdés, mint elsőre hangzott… Lehet ez a klón az, ami miatt Outa lent ragadt, akkor pedig mindenképpen kezdenünk kell vele valamit.
Na és ez az a pont, ahol nem tudom eldönteni mi legyen… Nem akarom magamnak a csapatvezető szerepét… Ha véletlenül nekem jut ez a feladat, kényelmetlenül érzem magam. De most arra sincs idő, hogy megvitassuk a kérdést, mert a fiút elég hamar elveszíthetjük szem elől. És Kiwi elmondása alapján a másik oldalon a nyomokat így is kezdhetjük megint keresni.
Lehetne szétválni is… Ha az meg akarnánk kockáztatni, hogy esetleg az életünkkel játszunk, amiből Robiizmusnak nem maradt sok… Na, erre csak a legvégső esetben vagyok hajlandó. Ez nem az.

by **Kiwi** Vas. Szept. 24 2017, 23:17

Pár pillanatig tanakodtam Chakna kérdésén. A megérzésem inkább arra mutatott, hogy a fiú csak megy amerre lát, de nem ismerem ezeket az élőlényeket. Bogarakat. Robizmus sem mondott sokat saját ellenfeléről. A lehetőség elvesztésétől jobban féltem mint valami csapdától, hiszen ahol valahol be akarnak csapni minket, ott történik is valami ami akár előrébb is lendíthet minket.
- Menjünk. - Határoztam el magam, és pillantottam a mellettem lévő fiúra, hogy ő miként vélekedik. Viszonylag könnyen hagytam magam lebeszélni a saját gondolataimról. Talán ez kevesebb felelősségérzettel is járt.

by **Robiizmus** Szer. Szept. 27 2017, 21:47

Ami rámhúlott pók azt még mielött hozzám ért volna vágtam félbe, így semmi bajom sem lett.
~Ehh. Nem pont így gondoltam ezt a csúszást... mondjuk gondoltam egy pár pillanatom lesz míg elpixe,eződnek a lábai és miután kiértem dől el... nah mindegy lényeg ami lényeg túl éltem karcolás nélkül... bár igen csak kevéske az életem. Ezentúl valahogy jobban kéne ezzel törődnöm. Mert viszonylag kis sebzések is csúnyán végződnek. Remélem ezt azért még túl élem...
Felkászálódtam a földőr majd érdeklődve hallgattam és néztem végig az eseményeket. A felmerült kérdésre, hogy mi legyen kissé nehéz választ adni. Mert sok minden történt.
-Nekem fura volt az elöbbi gyermek talán ha szétválnánk. De elötte gyorsan party-ba kéne lépnünk, hogy tudjuk egymást figyelemmel követni, és ha ez a lépés jön logikussan, hogy Ti mentek a lábnyom után, én meg ez a gyerek után, mivel én már harcoltam a klónommal. Így tudom, hogy vigyáznom kell. Viszont ha ti botlanátok bele a klónba, akkor ha sebeztek a klónon az rajtatok sebtődik, szóval vigyázzatok. Vagy ha van valami egyéb remek terv meghallgatom. De csak így tudjuk megnézni mind a két lehetőséget. Tegyük hozzá, hogy se én se Chakna nem tudjuk követni a nyomokat ha jól sejtem, csak Te szóval neked mindenképp arra kell menned, ha szétválunk, és aztán, hogyan döntötök ki jön velem illetve esetleg jobnak éreznétek, ha én mennék Veled a nyomok után akkor legyen úgy csak sietőssen. Viszont nekem az elöbbi gyerek túlságossan is furcsa volt. De ha azt mondod, hogy menjünk akkor menjünk.
Attól függően, hogyan is döntöttek a szavaim hallatán indultam el a megfelelő irányba.

by **Chakna** Csüt. Szept. 28 2017, 22:36

Kiwi úgy tűnik arra hajlik, hogy a fiút kövessük. Szuper.
Robiizmus viszont, bár el kell ismernem, hogy jogos a felvetés, hogy úgy mindkét irányban körülnézhetnénk... Olyat mond, amit csak akkor engednék, ha valakinek az élete múlna rajta. Most viszont, ahogy látom, Robiizmusnak az élete múlhat rajta, hogy együtt maradjunk, úgyhogy ha rajtam áll, nem válunk szét.
- Az ötlet nem rossz, Robiizmus, de... - szólalok meg - semmiképpen nem szeretném, ha szétválnánk. A nyomok ha jól veszem észre, már eltűntek, kétesélyes, hogy megtaláljuk-e őket újra, vagy nem. A fiú viszont itt van, és biztosan tudjuk követni. Szerintem ez a kevésbé kockázatos variáció. Úgyhogy azt javaslom, inkább erre menjünk.- érvelek, és ha senkinek nincs ellenvetése, akkor hárman indulunk a fiú után.

by **Robiizmus** Szomb. Szept. 30 2017, 13:36

~Olybá tűnik az ötletem nem aratot fényes győzelmet. Lehet, hogy kevésbé veszélyes együtt menni, viszont kevésbé hatékony. De ha ezt látják jónak én ugyan nem vagyok semmi jónak az elrontója. Persze érthető, hogy kicsit veszélyesnek tartják, ha egyedül vagyok az elöbbi kisebb baklövésemért, de hátna... meg persze az sem biztató, hogy kevés életem van. Ha így van akkor így van.
-Hát, ha így gondoljátok így lesz, én ugyan felnem akarom válalni az irányító szerepét vagy nem tudom. Viszont attól még szerintem jó lenne partyba lépni, hogy követhessük egymást, ha valamiért, akár egy csapda miatt is, de szétválnánk. Szoval ha nem bánjátok nem várok ezzel, és...
Lenyitottam a menü ablakomat és meginvitáltam a lányokat egy csoportba. Majd a fiúirányába fordultam, de még lopva hátra pillantottam, mert szerintem arra lenne a helyes menni valakinek. De ez van, szóval megfordultam, és ha elfogadták a meghívásomat és elindultak a fiú után mentem utánnuk.
-Azért legyetek tényleg óvatosak! Ha a klónotokat meglátjátok a lehető legkisebb sebzésel próbáljatok vele végezni, mert azt a sebzést Ti is elszenveditek amit neki okoztok. Én nem haltam bele a saját sebzésembe, de ő igen. Így arra gondoltam, hogy bármekkora sebzésbe belehal, de mi is megkapjuk ugyan azt. Szóval csak óvatossan!

by **Kiwi** Vas. Okt. 08 2017, 14:54

Minél inkább figyeltem Chaknát, úgy kellett ráébredjek, hogy mennyire asszerívtan viselkedik, ami egy hatalmas plusz pontot jelentett számomra. Szívesen láttam volna bele azt, hogy amolyan tárgyaló fél, mégis úgy éreztem, hogy a konkrét saját akaratát talán nem tudná érvényesíteni úgy, hamarabb kötne üzletet, ami nem feltétlen neki hoz hasznot. Majd Robimus okozott meglepetést.
- A party nagyon jó ötlet! - Vágtam rá, szinte azonnal. És már nyitottam is a panelt, hogy meghívjam őket, de Robizmus gyorsabbvolt. Már megkaptam a felkérést, mire elindítottam volna. Kezdtem úgy érezni, hogy lelassultam picit, szóval ügyeltem arra, hogy felzárkózzak hozzájuk.
- Köszi az infót. Nos klónokkal, csakis a sajátunkat támadjuk, de csak akkor amennyiben szükséges. Azok a szörnyek nem tudnak beszélni, vagy.. nem akarnak, mert elárulhatják magukat... szóval mindenki válasszon egy szót, ami az övé és írja le erre a papírra - Nyújtottam oda egy lapot, és reméltem, hogy meg tudunk jegyezni három személyre szóló jelszót. Ha egy volna mindenkinek, azt ha a klónok meghallják, megtanulhatják, így talán ez a legjobb.

Jelszavak: írta:
Kiwi - Sunny

by **Strea** Vas. Okt. 08 2017, 18:57

Amíg azon tanakodtok, ki merre menjen, a klón bizony nem vár rátok, így a megbeszélés végét igencsak gyorsra kell fognotok, ha nem akarjátok az ő nyomát is elveszíteni. Előrelátóan egy partyba léptek, és gyorsan utánamentek a fiúnak: viszonylag hamar be is éritek, mert sehová sem siet, közben egy újabb elágazáshoz érkeztek s talán valami furcsára is rájöhettek, márha vettek egy pillantást a minimapotokra (1.pont). Vajon számított, hogy melyik irányt választottátok?
A fiú eközben felfelé megy, majd elfordul jobbra (2.pont), balról viszont újra feltűnik a halványzöld fény, és mellé egy jóval korábban hallott hang is társul:
- Menj innen hallod!? - egy kisfiú hangja, kissé hisztérikus már, valószínű az ijedtségtől, és egyértelműen meg is remeg a szó végére. Robiizmus fel is ismerheti benne a kisfiút, aki el akarta csenni a fegyverét még a kazamata elején. Nos, maradtok az eredeti tervnél és követitek tovább a szótlan fiút, vagy megnézitek, mi lehet a kiáltás oka?

Kiwi és Chakna map
Robiizmus map

by **Chakna** Szomb. Okt. 21 2017, 23:34

Hálásan pillantok Robiizmusra, amiért hajlandó volt feladni az ötletét. A tervnek arra a részére bólintok, hogy jó lenne ha látnánk egymást, bármi történik. Teljesen igaza van, így könnyebben tudunk egymásnak segíteni. Szóval teketóriázás nélkül rányomok az elfogadásra, amint befut a felkérés a fiútól.
- Köszönjük a figyelmeztetés - mosolygok rá. Közben pedig pörög az agyam… Ez nem tetszik nekem… Mert csomó mindennek ellentmond… És felveti a kérdést, hogy milyen mechanizmus alapján kapjuk vissza a sebzést, amit a klón elszenved tőlük… És vajon igaz lehet-e, hogy akármekkora sebzés elég?
Kiwi szavaira is figyelek azért. Csak akkor támadjuk és csak a saját klónunkat, ha szükséges. Jó ötlet, így biztosra mehetünk, hogy melyik az igazi, és melyik nem.
- Támogatom. Akkor tartsuk magunkat ehhez - bólintok, majd átvettem Kiwitől a lapot, ráírtam a saját szavamat

Jelszavakat írta:Kiwi- Sunny
Chakna- Moliere

Végül tovább adom Robiizmusnak, és ha ő is leírta, elindulhatunk.
Szerencsére nem gond a srácot utolérni. Az elágazásnál egyszerűen követem, úgyhogy nem jut figyelmem a minimapra, bár azt igyekszem figyelni, hogy merre haladunk. Úgy tűnik, ugyan ide lyukadtunk volna ki így is, meg úgy is, ami kicsit megnyugtató.
A kiálltás zökkent ki… Minden valószínűség szerint Outa… és a hangja alapján nagyon meg lehet ijedve.
Ha meg nem állítanak a többiek, szinte gondolkodás nélkül indulok el balra. Ha az igazi Outa velünk van, a klón nem sokat számít… A kisfiút kell kijuttatnunk a kazamatából épségben. A kisfiú pedig úgy néz ki alra van.

Természetesen mind az észlelésem, mint a látásom aktív, és figyelem is, hogy mit jeleznek.

by Ajánlott tartalom