Re: [Küldetés] Dakobolen versenye

by **Rikomono** Szer. Ápr. 26 2017, 12:39

Jé, elgurult a szikla. Sose gondoltam volna, hogy tényleg működni fog, vagyis igen, de érted... Alapból tök hülyeségnek tűnik, hogy ássunk a homokban, és akkor majd megmozdíthatunk valamit, ami nem megy másképp, de ja, működik. Autóval is, most ezek szerint sziklával is. Királyság. Amúgy nem vártam a barlangtól, hogy jó lesz ott bent, és nem is volt jó. Félhomály volt, ami csak rosszabb lesz, és hőség. Viszont annyira nem volt forró, mint odakint, legalábbis nekem úgy tűnt. Ettől még kurva meleg volt, csak nem 40 fok, hanem mondjuk 35. Olyan sokat nem segít Rolling Eyes

- Tudom, ki az a Yorick. Nálam jobban senki se vágja azt a szintet, öcsisajt - pillantottam rá, miközben hozzá hasonlóan én is megbújtam, és hallgatóztam. Ha playerek, az gáz, bár van egy pár barom, akiknek valamiért jobban tetszik a kobold nagyfőnök képe, mint kéne. Nekem semmi bajom vele, de azért a talpnyalója nem leszek. Már csak azért sem, mert én senki talpnyalója nem vagyok Rolling Eyes

Aztán hát bámultam rá, a kardjára, meg a löttyre, amit a manótól kaptunk. Majd néztem a hang irányába. Nincs sok időnk, dönteni kell. Nyilván nem én iszom meg, hanem ő, mert ő tudja, mit akar pontosan. És addig én mit csinálok? Semmit, az uncsi. Magyarul ez nem kérdés. Amúgy is hiányzik egy kis balhé Rolling Eyes

Fogtam az egyik késemet, és előhúztam a helyéről, majd megpörgettem a kezemben.
- Ez milyen válasz? - vigyorodtam el - Hagyd, hogy előbb támadjanak, akkor mi nem sárgulunk - mondtam, hátha nem egyértelmű a srácnak. Nem úgy nézett ki, mint aki sokat balhézik, bár ki tudja. Már csak meg kellett várni, amíg belépnek a barlangba. Nekem nem kell nagy tér a manőverezéshez, két késsel simán verekszem szűk helyeken is, a srác már kérdéses a bazihosszú kardjával.
- Hú bassza meg, eltévedtünk! Kobold talpnyalókat keresünk, nem láttatok kettőt? Egy pasi meg egy csaj. Pont, mint ti - léptem is eléjük a késemmel játszadozva. Gyertek picinyeim, táncoljunk!

by **Strea** Pént. Jún. 09 2017, 17:37

Zenés csapat:

Mivel sem ti, sem a megbízótok nem hergeli fel a koboldcsapatot, így hamar továbbállnak: ugyan egy ideig még láthatjátok távolodó alakjukat, ahogy elfordulnak az úton, de aztán újra hármasban maradtok. Arto pedig láthatóan türelmetlen. Állandóan az időre pillant, majd amint lehet, felpattan és már menne is a falu irányába, persze megvárva még, hogy Al a vállára vagy a zsebébe tegye a sünit.
- Végülis nem baj így sem – állapítja meg, mosolyogva mérve végig a picurka állatot – A lényeg, hogy nem játékosként nézünk ki. Irány a falu! – bólint, majd felgyorsítja a lépteit. Olyan nyolc-tíz perc gyaloglás után azonban nem várt kép tárul elétek: a falu házai ugyan már látszódnak a távolban, előttük egy aranyszínű, tikkadt mezővel, ám nem gondolhattátok, hogy csakúgy be lehet ide sétálni, ugye? Kobold őrök álldogállnak meghatározott távolságra egymástól, és amikor megközelítitek őket, mogorván néznek meg titeket.
- Honnan jöttetek? – kérdezi egy kobold köszönés nélkül.
- Az ötödik szintről – feleli Arto azonnal, intve nektek, hogy hagyjátok ezt rá – Egy bújdosó kolóniából az erdő mélyéről.
- Onnan nem ki lett űzve a fajtánk? – teszi karba a kezét az őr.
- Sokan így tudják – mondja Arto a lehető legmegnyerőbb mosolyával – De párunknak sikerült megmenekülnie. A jutalommal járó kincsekkel reméljük újra felfejleszteni haderőinket.
Erre aztán már megenyhül a mob ábrázata, majd egyszerűen egy az út szélén álló, szakállas koboldra mutat:
- Rendben van. De fejenként egy helyes válasz a bejutás kulcsa.

Próbálhattok kibújni az öreg mob kérdése elől, de ennyi kobold tekintettel magatokon Arto végül úgy dönt, hogy nemigen van más választás. Ez persze Ai-t - süni lévén - nem érinti, a fiúk viszont komolyan elgondolkodhatnak rajta, mi lesz ezután. Főleg úgy, hogy az öreg éles hangon szólal meg s emeli fel mutatóujját: „Egyszerre csak egy!”
És már magához is húzza Alexet, de olyan erővel, hogy a kicsi süni, bárhogy is kapaszkodott eddig, bizony leesik róla. Ai, életpontot nem veszítettél, azonban ha felnézel, hirtelen senkit sem látsz magad körül. Alex eltűnik a szemed elől és még mielőtt bármerre is elindulhatnál, hirtelen felkap egy büdös kéz és elvisz a falu irányába. Kezei közül még pont láthatod, ahogy Arto utánad rohanna de feltartóztatják, aztán új „gazdád” egyszerűen betesz a nadrágzsebébe, elzárva előled a fényt s talán a menekülési útvonalat is…

Alex, ha vissza szeretnél csatlakozni, ezt a mesét lereagálva írj egy hszt. Addig a te száladat nem mesélem tovább.

Kazamatás csapat:

Ahogy sejtettétek, a páros hamarosan be is lép a barlangba: egy Rikoval nagyjából egymagas, élénkvörös, rövidre nyírt hajú nő nyomul előre s arcán azonnal átsuhan a leplezetlen bosszúság, ahogy szembetalálja magát veletek. Utána, a nőnél kissé óvatosabban érkezik meg társa, egy szemüveges, barnahajú fiatal férfi, akinek kinézetéből csakúgy árad az átlagosság. Nem szól egy szót sem, csak kérdőn rápillant a másikra. Amaz csípőre tett kézzel mér végig titeket, majd megcsóválja a fejét:
- Hol az a szerencsétlen kiskölyök, aki a küldetést hirdette? Előreküldtétek, hogy küzdjön meg ő az itteni rémekkel? Szánalmas~ - kommentálja, és előveszi a késeit – Gyere, menjünk – int aztán a férfinak – Úgysem akarnak besárgulni.
És ha nem tesztek semmit, pillanatok alatt felgyorsítják a lépteik, és a kazamata lefelé lejtő útján szaladva folytatják útjukat.

A kényszerszünet után újra folytatódik a küldetés! A határidő legyen egy nagyjából két hét, azután meglátjuk, hogyan tovább
: )

by **RenAi** Csüt. Jún. 15 2017, 18:57

Minden olyan hatalmas és illatos, de leginkább illatos, és ugye hatalmas és hangos. Zajos a világ és leginkább eliszkolnék pici lábaimmal. Ekkor vettem csupán észre egy anyajegyet, vagy valami koszmót All bokáján, meg is indultam, hogy letisztogassam róla... valahogy, de hirtelen kifogyott a talpam alól a talaj, és egyre messzibbnek is látszódott, ahogy a magasba emelkedtem. Szúrós kis bundámon talált ugyan jó fogást, hogy a legkevésbé sértse a kezét a kellemetlenkedő tüskéim, de úgy éreztem össze kell gömbölyödjek, kicsivé válni és elgurulni, de amint megkíséreltem volna, csak evickélés lett belőle, ahogy az ujjaival tartott. Rájöttem valamire! Kiélvezem a repülést! Pontosan ezért nyújtottam szét a végtagjaim a szélrózsa összes irányába, éreztem ahogy a hasamat simogatja a friss szél, és tényleg olyan volt, mintha repültem volna, de hamar elmúlt amikor a szabad pocakomat a srác pólójának szövete cirógatta. Igyekeztem nem leesni, ami különösen nehéz volt, kapaszkodtam mind a négy mancsommal és húsz ujjacskámmal egyszerre, ahogy a fiú számomra súlyosnak tűnő léptekkel indult meg. Olyan hangosnak tűntek, amikor beszélgettek, mintha kiabáltak volna, rájuk szóltam volna.. de... nem hallgattak rám, hiába csipogtam nekik.

Tovább haladva akadályba ütköztünk. Ekkor tűnt csak fel, mekkora bűz is leng most körül minket, undorító! Szoktak ezek egyáltalán fürödni? Surprised

Mert nem úgy tűnik, viszont nem volt időm ezzel foglalatoskodni, a kérdésen törtem a kobakomat, nem is gondoltam arra, hogy én nem kapok beugró kérdést, pedig mekkora lett volna. A nap legizgalmasabb fénypontja, komolyan akartam rá válaszolni, de egy indulatos lökés, és talán még bele is haraptam a szövetbe, amin fogódzkodtam, és megjegyzem... Borz-almas íze volt... de tényleg. Nem tudom, kinek az alakját vehette fel All, de remélem ezek után ő is megfürdik mert pfuuj...

De éreztem zuhanok, és megpróbáltam összegömbölyödni, majd haladni... haladni... haladni... mint a süni, gurulni... gurulni... de jó ha pár centit haladtam, pedig olyan soknak tűnt, mint a katonák a filmekben. Majd egy kéz, ismét bűz és Aleeex \o/ Öleltem volna meg, amikor rájöttem, hogy egy rusnya.. akármi van előttem. Alex? Kérdeztem tőle csipogva, majd ahogy tudtam, kapálózni és harapdálni és süniskedni kezdtem, de hamar kifáradtam és csak lógtam a kezeiben, bámulva sötét színű szemeit... Miközben fohászkodtam az odafentihez, hogy ne legyen éhes.

by **Strea** Szomb. Jún. 24 2017, 21:04

A határidő tegnap lejárt, így kérlek írjatok, hogy tudjak mesélni még az utazás előtt.

by **Ozirisz** Szer. Jún. 28 2017, 00:05

Ami a kérdésemet illeti, hogy kinézet kristállyal álcázzuk-e magunkat, vagy pedig harcolni fogunk, Riko segített eldönteni. - Nem rossz – válaszoltam a lánynak ahogy megpörgette a kését. Amit utána mondott, hogy hagyjuk először őket támadni, teljes mértékben egyetértettem vele egy bólintás kíséretében.
Rövidesen pedig jött is a két delikvens, akik sajnos a rossz oldalra álltak ebben a harcban. Egy vörös rövid hajú nőszemély és egy szemüveges csávó. Utóbbi meg sem nyikkant, Riko pedig egy frappáns és lényegre törő válasszal visszaszólt a nőnek. Kobold talpnyalók... ez jó! És sajnos igaz is. Az utána következő másodpercekből viszont elég sokat megtudtunk. Arto terve kiszivárgott, hisz tudnak a jelenlétéről, ahogy azt is tudják, hogy a szintet jelenleg uraló miniboss a célpont. Csupán az nem világos, hogy mennyit is tudnak valójában? És honnan tudják mindazt, amit? Őszintén remélem, hogy például a főzetekről nem tud, ahogy a csapat másik feléről sem. Ez pedig valószínű, elvégre azt feltételezi, hogy előreküldtük a kazamatába, hadd küzdjön meg az ottani mobokkal. Ha így is alakult volna, volna elképzelésem, hogy amíg lenn megy a csihipuhi addig mi itt mit csinálnánk Rikoval Rolling Eyes

De vissza a valóságba. Jó eséllyel ezek a mitugrászok csak a támadásról tudnak, és a csapat másik feléről és arról, hogy ők a versenyen vesznek részt, és az alkalmas pillanatban lecsaphassanak a főkoboldra, valószínű hogy halványlila dunsztjuk sincs. Szóval nincs semmi veszve.
Azt viszont nem hagyhatjuk, hogy figyelmeztessék a falubelieket, mert azzal jó esetben csak a szint felszabadításának a lehetőségét veszítenénk el, rosszabb esetben pedig Artot és két céhtársamat is. Ezt pedig nem engedhetem, semmiképp sem! Odasiettem a lejáróhoz, elég gyorsaságpontot beleadva hogy előttük odaérjek, majd elálltam az utat.
- Itt nem juthattok át! - mondtam határozott hangon, miközben meglengettem magam előtt a nodachit. Védekező állást vettem fel, és feszülten vártam az ezt követő eseményeket, közben végig a pályán tartva a szemem. Nem akarnak-e támadni, vagy csak simán elsunnyogni mellettem, vagy akármi hasonló.
- Mellesleg... ti, akik inkább a koboldoknak dolgoztok, és a saját fajtátok ellen fordultok... ti vagytok szánalmasak! - a mondandómat elsősorban a vöröskének címeztem, Néma Bob eddig nem zavart túl sok vizet... Ezzel csak annyi a célom, hogy felrántsam az agyát, és ha dühös, hirtelen felindulásból lehet támadna, ami Riko tervéhez passzol. Avagy provokálódjunk egy kicsit, és ugye aki dühös, az több hibát vét a harc során, spontán és hanyag mozdulatok amiket az indulatok táplálnak, és gyakran a védelem teljes hiánya. Főleg fájdalomérzet nélkül, és még jelentős sebződés után sem tudatosul bennük.
Ha támadtak, akkor az első találatot csak látszólag próbáltam levédeni, elérve hogy a rendszer őket minősítse támadónak. Ha pedig el akartak sprintelni mellettem, akkor minden gyorsaságot felhasználva eléjük álltam, és a legjobb tudásom szerint meggátoltam a továbbhaladásukat.

// bocsánat a késésért :$

by **Rikomono** Szer. Jún. 28 2017, 18:11

Ahogy beléptek a barlang száján és elénk álltak, azon kezdtem gondolkodni, hogy melyikük lehet az erősebb. A csajnak nagy volt a szája, a kettő közül ő volt a főnök, de volt egy olyan érzésem, hogy a kölyök táposabb. Mindig ez van, a csendes, középszürke kocka a legnagyobb stréber, mert semmi mást nem tud csinálni, csak farmolni. Se barátai, se ilyesmik. Ezek mondjuk legalább bálványoztak egy büdös gnómot, ami kezdetnek jó, csak elég rossz választás. Főleg, mert most keresztezik az utunkat Rolling Eyes

Nem vágom, Ozzy mennyire erős, de csak tud egy kicsit segíteni. Nem biztos, hogy szükség lesz rá, ha valamiben megingathatatlan vagyok, az erőm az, és simán lebunyózom mind a kettőt, ha kell, rajtam ne múljék.
- Ácsi, ezek olvasnak a gondolataimban? - ráncoltam a homlokom, amikor a sárgulást emlegette a liba, még oda is fordultam a társam felé, hogy ez most mi. Eskü, fel fogom venni azt a fóliás sisakot, amit a gyíkemberek ellen ajánlanak, nehogy már kitalálják, hogy éppen éhes vagyok Rolling Eyes

Bassza meg, ezek meg akarnak lépni! Csak össze akartak zavarni, de ebből nem esznek! Szó nélkül a csaj mellé kerültem, és megpróbáltam a barlang falához lökni, hogy odaszorítsam és kicsavarjam a kezét. Ha kicsúszik a kezeim közül, akkor legrosszabb esetben is visszarántom, és a földhöz vágom.
- Ja, azt vágjátok, hogy nem csak sárgulással lehet bántani valakit? - jegyeztem meg úgy mellékesen. Bocs, én nem csak fegyverrel tudok harcolni, egy csípődobás vagy egy fojtás néha még eredményesebb is, mint egy vörös pixelcsík. Az sokkal jobban zavarja a nagyképű faszokat, ha tehetetlenek, mint az, ha elveszítenek 50 HP-t Cool

by **Strea** Pént. Jún. 30 2017, 12:21

RenAi:

Nem, a kobold nem éhes és inkább úgy tesz zsebre, mintha a petje lennél s nem úgy, mint mondjuk egy szendvicset. Még mond is neked pár kedves szót, ha odafigyelsz rá, aztán elindul, de mielőtt megnyugodnál, villan egyet a látótered sarkában lévő számláló, ami a különleges ital hatását méri: 6:42..41... Már nem sok időd maradt hátra a visszaváltozásig. Onnan ahol vagy viszont az általános módszerekkel nem fogsz tudni kijutni, ám szerencséd lehet, ugyanis nem is kell: pár perc múlva a kobold végre elővesz és tenyerében tartva emel fel a feje fölé:
- Nézd, sünike, megjöttünk! - forgatja körbe a kezét így jól láthatod, hogy merre jártok: beértetek Dakobolen falujába. Amerre a szem ellát, mindenhol koboldok gyülekeznek izgatottan, azonban őrök is vannak bőven, akik éberen figyelnek minden szokatlan történést.
3:17...16... Továbbmentek egy fogadó felé; a kobold nem enged menekülni.
2:24...23... Megálltok egy bódé előtt, ahol koboldok számára előkészített nyalánkságok várnak. Az "őrződ" feltesz a vállára, hogy kérjen egyet magának.
2:08...07... Egy kis időre megfeledkeztek rólad, így van esélyed elszökni - de vajon mennyire lesz nagy ugrás ez kicsiny testednek, a kobold vállától a földig? És vajon merre indulsz ha elindulsz? Nem fognak ezek eltaposni a nagy tülekedésben? Hogy mit teszel, csak rajtad áll.

Kazamatás csapat:

Gyorsabbak és ügyesebbek vagytok náluk, így egyszerűen elébük kerülhettek; a nőt pedig minden további nélkül sikerül Rikonak a falhoz szorítania. Amaz szitkozódik egy sort, majd szabad kezével - és a benne lévő késsel - megpróbálja szimplán levágni az őt fogva tartó kezedet, és ha sikerrel jár (vagy legalábbis annyira, hogy elengedjed), szó nélkül lendíti megmaradt kését a torkod felé. Hogy besárgul talán? A dühtől alig kap levegőt; bizonyosan nem érdeklik most az ilyenek. A férfi azonban csak egy grimaszt vág minderre, majd higgadtan két kézbe veszi a lándzsáját, és leír vele egy kört a levegőbe - ám nem történik semmi.
- Chh - kommentálja halkan ahogy rájön, hogy a specetek is magasabb az övéjüknél, majd taktikát vált, és nemsokára egy Lökés Kristállyal takarít el titeket az útból - Hagyd őket, a küldetésünk fontosabb! - néz társára, majd gyors léptekkel elrohan mellettetek a már említett irányba.
- Nehogy utánunk merjetek jönni! - fenyegetőzik a nő még utoljára, majd csapattársa után iramodik. Persze továbbra is lassabbak nálatok, így hiába van egy kevés előnyük, még beérhetitek őket. Feltéve, ha szrintetek is jó irányba indultak...

Plusz infó: A nő 40-et sebez egy késével, ha eltalál.

by **RenAi** Vas. Júl. 02 2017, 12:30

Himbálóztam a kezében jobbra-balra, kapálóztam a mancsaimmal, és cuki kis izé-mizés sünis hangokat adtam ki magamból. Egészen addig ameddig a büdös kobold el nem kezdett gügyögni nekem. Először meglepődtem, majd megszeppentem, végül kinyitottam a szívecskémet felé.... Olyan édes volt, ahogy szeretett engem. Mert ugye hiába voltam cuki sünike, biztos vagyok benne, hogy biztos jól bánt volna velem, vagy akár egy sünikével, ami hatalmas és szerető szívre utal. Megvett engem. A pillantása a baritonon csengő negédes, kedveskedő hangja. Elmosolyodtam és megnyugodtam. Innentől fogva nem kapálóztam, de tudtam... bajban vagyok. Mélyen magamba merülve gondolkodtam el a tetteinken. Tudom.... nem szeretik az embereket, de mi sem vagyunk túl kedvesek velük. Szeretnék nyitni feléjük, de a többieket... nem érhetem el, és... elfoglalták a szintet. Kiszorítják a kisebbeket és védett övezeten kívül egyszerűen képtelenség menni. Nehéz dilemma előtt állok, hisz most tapasztaltam meg, hogy nem is olyan rossz népség. Vagyis ő, legalább biztos nem olyan gonosz, mint a többiek. Úgy sajnáltam, nem akartam ártani nekik, de tenni akartam az ostromuk ellen. Elszomorodtam, egy mélyen bántó érzés fogott el és egyszerűen nem láttam az igazságot. Azt az ösvényt amit követnem kellene. Féltem hogy hibázunk, de ha nem teszünk semmit... azzal meg magunknak ártunk. Vajon mit gondolnak rólunk, félnek tőlünk és azért ilyenek, vagy csak követik a csorda-szellemet és valójában nem is ártanának másoknak. Intelligensebbek mint a régebbi koboldok... nem tudom, mit tegyek. Beszélni szeretnék velük, vagy legalább vele. Ficánkoltam, de úgy... hogy észrevegyen. Amint észrevett megkíséreltem, valahogy kipottyanni a zsebéből, vagy a kezéből... láttam a számlálót, nem sugallt sok jót. Végül... amint kipottyantam, elkezdtem kotorni, akartam hogy lásson, és kövessen, valamint ezt minden lehető módon tudomására is adtam. Hisz ha sikerült távolabb kerülnöm, megvártam hogy beérjen. Majd... versenyt futva a számlálóval igyekeztem egy eldugottabb csendesebb helyre csalni, ahol nincs ekkora tömeg. Ostobaság volt ez a részemről tudom... De meg kellett próbálnom. Azt tudtam, hogy elárulni nem fogom őket, mármint a csapatomat, de tudnom kell az igazságot. Ha sikerült az akcióm, akkor meglehet, hogy visszaváltoztam és minden erőmmel nyugtatni és csitítani szerettem volna. Csakis arra, kértem, hogy hallgasson meg, nem akarok semmi rosszat. Ha kipottyantam de... nem vett észre, akkor csak elszaladtam. Annak nem volt értelme, hogy mások előtt változzak vissza. Megpróbáltam bujdosni, a zenész srácnak is most kell valamikor visszaalakulnia.

by **Ozirisz** Hétf. Júl. 17 2017, 06:49

Egyáltalán nem álltak olyan jól a dolgok, mint azt szerettük volna. Bár Riko határozott fellépése a vöröskével elsőre jónak tűnt, amaz már az ellenlépésen törte a kobakját. A srác viszont valamit nagyon akart azzal a lándzsával. Nem kellett hozzá diploma, hogy rájöjjek, egy képesség kezdőmozdulata volt, amit alkotott. Az, hogy milyen specet próbált aktiválni, előttünk rejtve maradt, mert szerencsénkre csak egy sikertelen próbálkozás volt, ami egy „Chh” hangeffekttel zárult. Azonban a kézigránátra valahogy nem számítottam, és hiába álltam be a járat elé, mint valami kétajtós szekrény a diszkó előtt, attól a kristálytól viszont egy szép nagy hátast dobtam.
Mire feltápászkodtam, arra már elrobogtak mellettem, a lány még valamit fenyegetőzött.
Amennyiben nem a lejtős járaton mentek, úgy különösképp nem foglalkoztam velük. Emlékeim szerint azt mondta Arto, hogy az visz a faluba. Szóval, ha idegességük miatt a rossz irányba mentek, úgy megvártam amíg kicsit távolabb kerülnek, és közöltem ezt Rikoval is, hogy hagyjuk.
De ami valószínűbb, hogy a falu felé vezető járaton indulnak el, akkor nincs más választás, utánuk kell mennünk...
- A másik csapat érdekében nem hagyhatjuk, hogy meglógjanak! – mondtam Rikonak, persze aránylag halkan, hogy ő azért hallja, de a koboldbarát játékosok lehetőleg ne. Muszáj valamit tennünk ez ellen, mert még belegondolni is rossz, mi jöhet. Ha ezek eljutnak a faluba, és elég komolyan veszik őket és a figyelmeztetést, akkor a céhtársaim és Arto nagy veszélyben lesznek. Az egész hadművelet arra épül, hogy álcázva bejutnak a településre, és a megfelelő alkalmat kivárva lecsapnak a szintet (és a helyi koboldokat) uraló minibossra. De úgy, ha figyelmeztetik az őröket, akkor a legjobb esetben is csak megerősített őrséggel állnak szemben, és vagy kiszúrják az álcázott társainkat, vagy nem. És ez még csak a legjobb eset. Lehet, hogy pont csapdába sétálnak, egyenesen az oroszlán barlangjába, körülöttük mindenfele az ellenség, és akkor a szint felszabadítása esélytelen lenne. Sőt, még szerencse, ha időben felismerik a helyzetet és tudják aktiválni a teleportkristályukat. Szóval nem hagyhatjuk, hogy ezek a kobold talpnyalók elérjék a falut. Ha a lejtős járaton indultak el, akkor más választásom nem igazán maradt, nyargaltam is utánuk. Remélem Riko is így gondolja, ahogy én, és ketten vesszük üldözőbe őket. Egyedül kettejük ellen elég cink lenne megállítani őket, a mobok pedig nem hiszem, hogy képesek lennének rá. Még pár „kézigránát” ha sokan lennének a mobok odalenn, és szabad a pálya. Ha gyors haladás a cél és nem az exp-farmolás, akkor elkél pár ilyen item, hogy ne őszüljön meg az ember, mire átjut közöttük...

by **Rikomono** Pént. Júl. 21 2017, 11:42

Jujj, de felcsesztem a csaj agyát! Fúú, imádni való volt, ahogy rám nézett, és teljes dühéből felém vágott, gyorsan el is engedtem, hogy még véletlenül se azt tudja csinálni, amit akar. Bár így is hasított egy mély sebet a kezembe. Mondjuk nekem ez pont jó volt, ezzel elszíneződött az indikátora. Innentől szabad volt a pálya Cool

Arra nem számítottam, hogy a lúzer srác levesz a lábamról, gondolom az ő műve volt az erős lökéshullám, amit akrobatika hiányában esélyem se volt kivédeni. Simán elterültem a kőpadlón, ők meg kapásból futottak is, mint a nyulak Rolling Eyes

Ránéztem az életcsíkomra, negyven pont hiányzott a páncélomból. Hát ez... nagyon félelmetes szúnyogcsípés volt Rolling Eyes

Furán nyugis voltam, még élveztem is ezt az egészet. Megkaptam, amit akartam, bunyózhattam kedvemre. Hogy egy kobold képét verem be, vagy egy ilyen szánalmas ribancét, az nekem már oly' mindegy volt. Ozirisz nem is nagyon érdekelt, kábé se lát-se hall állapotba kerültem. Igazából bárhogy jó volt. Ha rossz irányba indultak el, én megyek és lefoglalom őket, a társam meg megy segíteni RenAiéknak, ha meg jó irányba indultak el, akkor amúgy is szét kell verni a pofájukat. Szóval miután feltápászkodtam, szó nélkül rohantam a páros után, és röhögve ökleltem fel a csajt a hátulról. Egy ütés a tarkójára, majd talpra pattanva még bele is rúghatok egyet kedvemre. Ja, mert én nem vagyok fair harcos, hülye lennék nem kihasználni, ha valaki földre kerül, nem? Lábbal sokkal nagyobbat lehet sózni a másikra, törtem már el bordát, de orrot és arccsontot is. Ha még nagyon ficánkolna a luvnya, akkor szívesen megkóstoltatom vele a késeimet is. Jó, megölni nem fogom, csak rá akarok ijeszteni. Már amellett, hogy jól megverem Rolling Eyes

by **Strea** Csüt. Aug. 03 2017, 00:07

Zenés "csapat":

Ai, a téged tartó kobold igaz nem veszi észre a ficánkolást, de amint leugrasz és nem menekülsz el azonnal, szemeivel téged keres s hamar meg is talál. Először nem érti. Menniük kell, hogy jó helyet tudjanak foglalni! Menne a társai után, de aztán csak elfogja a kíváncsiság s utánad ered, és még éppen sikerül befutnod egy viszonylag elhagyatottabb sikátorba, mielőtt visszaalakulnál.
- Egy játékos! Egy játékos van a faluban! - ordítja azonnal, és találgathatsz, hogy csak nem fogta fel kicsiny mobagyával, hogy te voltál a süni, vagy nem is érdekli - Valaki segítsen! Egy játékos! - folytatja, meg se hallva esetleges szavaid, és igaz fél tőled, ez látszik rajta - de csak rászánja magát, hogy neked rontson, ugyanis a sikátor másik végében felbukkan egy másik kobold, szintén feléd igyekezve. Koboldoktól nem várt gyorsasággal kerül eléd majd megy is el melletted, szó nélkül bokszolva bele kiáltozó társába, majd mégegyszer és mégegyszer - egészen addig, amíg el nem pixelezi azt.
- Hát, ez necces volt - sóhajtja Arto visszaváltozás közben, majd rád pillant - Jól vagy? - előveszi fegyverét, és pár gyors vágással elpixelez még két, segíteni igyekvő koboldot. Int neked, hogy kövesd, majd beugrik egy nyitott ablakon, lekuporodva egy szekrény mögé a félhomályba - Itt egy ideig biztonságban leszünk - mondja megkönnyebbülten, majd rád néz - Tudsz valamit Alexről vagy arról, hogy mikor és hol kell jelentkezni? Én láttam pár plakátot, de azon csak az időpont és az esemény helyszíne van feltüntetve - magyarázza, időközben körbe-körbekémlelve, hogy jönnek-e még koboldok a sikátor ezen része felé. Úgy tűnik, ezt most megúsztátok, de sajnos csúnyán kifutottatok az időből...

Kazamatás csapat:

A páros bizony az előzőleg választott irányba indul el, a lefelé lejtő járaton: nem nehéz utolérnetek őket, és igazából Riko nagyjából azt csinál a nővel, amit csak szeretne - persze csakha képes kikerülni a férfi lándzsaszúrásait, aki azonnal társa segítségére siet. Ha viszont eleddig nem is találkoztatok mobokkal, úgy tűnik, hogy ez bizony változni készül: tucatnyi élőlény spawnol körétek, és a járat távolabbi részéből is csatlakozik hozzájuk pár darab. "Kis Vadászpók" és "Óriáspók" névvel futnak; nektek nem ellenfelek, de azért mégis elegek rá, hogy négyötökre ugorva összezavarják kicsit a dolgokat.
A nő élete sárgába fordul, a páros pedig egy káromkodás után visszateleportál a Kezdetek Városába. Nektek összesen nyolc mob marad eddigre, amit pár vágással könnyedén megsemmisíthettek, viszont a csata zajjal jár, ami felkelti egy éppen arra járó kobold őrjárat tagjainak figyelmét. Egy közeli elágazás bal oldaláról jönnek; pont arról, amelyik út a lejtés alapján nektek kell. Dönthettek, hogy kitérőt tesztek-e s ki tudja, nem keveredtek-e el a kazamatában annyira, hogy lekéssétek, vagy belementek-e egy ismeretlen harcba, ismeretlen számú és erejű ellenfelekkel. Időtök pedig nincs sok. Mit választotok?

A határidő 2 hét.

by **RenAi** Vas. Aug. 06 2017, 12:33

Mire a sikátor végébe értem, már éreztem magamon, hogy az item hatása kezd lejárni. Majd hiába a kedves szavaim, igazság szerint szomorúan vettem tudomásul, hogy fél tőlem. Meg sem fordult a fejemben, hogy megtámadjam, de amikor megjelent a másik kobold is, tudtam. Bajban vagyok. Már épp meg meg akartam szökni valahogy, de amikor a mob mellettem szaladt el és támadt rá a "megmentő el rablómra", kis híján én sikítok fel, de azért azt tudtam... hogy, nem szabad.
- Várj, Arto... ne bántsd, nem akart bántani, sőt, tök kedves volt hozzám amikor süni voltam. - Próbáltam leállítani a srácot, amint felismertem. Ha így is elpixeleződik a mob, csak némán bólintok a kérdésére, majd követem ahogy kéri. Kifejezetten csendes lettem, de nem elutasító vagy passzív, csak sajnáltam a történteket...
- Semmit sem tudtam meg. - Jelentettem ki, és ha meg is tudtam volna, sem emlékszem így hirtelen...
- Alex is elkeveredett... - Jelentettem ki a nyilvánvalót.
- Szerintem őt kéne valahol megtalálni, mert aggódok érte és... valószínű ő is visszaváltozott. - Mondtam, amint kissé elmúlt a vész én is kimerészkedtem a fedezék alól. Lenyitottam a menümet, és a fiút kerestem rajta. Csúnya lenne ha bajba kerülne, hogy számolnék el Hinarinak?... Na nem mintha úgy gondolnám, hogy a fiú nem tud magára vigyázni, de most olyan kedves volt hozzám, éreztem, hogy megpróbált közeledni, és jól is esett. Így viszont felelősségem, hogy ha bajban van, kimentsem a popóját, mint ahogy, ő is megtette már bosson például. Nem engedtem, az álláspontom mellett, ha Arto nem támogatott, akkor szembe szálltam vele.

by **Ozirisz** Szer. Aug. 16 2017, 18:24

Sajnos nem volt szerencsénk, a két koboldhívő jómadár persze, hogy a lejtős járatba húztak el... Miért is ne? Mondjuk az lett volna nagy égés számukra, ha olyan felkészületlenül vágnak bele ebbe az egészbe, hogy még az utat sem tudják... Bár ez a lehetőség eléggé valószínűtlen lett volna mindenképp, inkább csak reménykedtünk benne hogy ha másért nem, idegességükben másfele mennek...
Majd rohantunk az ellenség talpnyalói után, már amennyire a rohanásnak lehet mondani ahogy a kazamata járataiban szedtük a lábainkat. Amíg Riko a vöröskével volt elfoglalva, addig én a lándzsás csávót tartottam fel a Nodachival. Na igen, ilyenkor jól jön a hosszú kard, kellőképp kiegyelníti az esélyeket egy lándzsával szemben, és az sem egy utolsó szempont, hogy a lángoló kard akár egy kicsit tudat alatt még félelmet is kelthet az ellenfélben.,. Azonban sajnos társaságunk akadt. Vagy egy tucatnyi pók, amik jelen helyzetben annyira hiányoztak, mint üveges tótnak a hanyattesés. Azaz semennyire. Öröm az ürömben, hogy a vöröskét valahogy nagyon nem szerethették, több pókica is kiszemelhette magának, meg persze egy Riko is, mert elég hamar lement sárgába az életcsíkja. Vagy csak hirtelen leblokkolt a mobok érkezésétől, és Riko addig megszeretgette egy kicsit? Nem tudom, de megszabadultunk tőlük. Elteleportáltak, és mire újból visszaérnek ide, az nekik is beletelik némi időbe, de addigra mi már itt sem leszünk. - A pókjaikat igazán magukkal vihették volna, mi boldogan meglennénk nélkülük is... - jegyeztem meg hangosan, kis mérgelődés közepette...
Majd elkezdtük levagdosni a pókokat, avagy Lángoló Nodachinak hála hátha sikerül némi sült pókhúst és póklábat kilootolni belőlük, amit jópénzért el lehet passzolni valami „speciális” kifőzdében. Avagy egész finom is lehet, amíg nem tudod miből van...
Annak ellenére, hogy a pókok nem jelentenek ránk túl nagy veszélyt, legfeljebb némi páncélpontot tudtak lerágcsálni rólunk, azt is figyelmetlenségből vagy mert többen voltak túl közel. Aztán épp, hogy kifújtuk volna magunk, máris lépések zaja ütötte meg a fülünk. Lépések, egyre hangosabban, egyre közelebbről... És sajnos nem is egy valaki lépései, hanem legalább egy kisebb csoporté, amit ki tudja, még hány ilyen követ pár kanyarral utánuk...
- Ez minimum egy kobold őrjárat lesz. A talpnyalók még az ideiglenes kapu környékén lehetnek legfeljebb – mondtam halkan Rikonak – Ha el akarjuk intézni őket, akkor gyorsan kell cselekednünk, és nem hagyhatjuk hogy egy is meglógjon közülük. - tettem hozzá. Na igen, azt sem tudjuk hányan vannak, sem azt, hogy mennyire erősek és gyorsak. Túl kockázatos lenne, és nem hagyhatjuk, hogy riadót fújjanak. Bár mellettünk szól, hogy ketten vagyunk, elég magas szintűek a kis görcsökhöz képest, és persze elég jó felszerelésünk is van. Szóval vagy harc, vagy elbújunk, vagy elhasználjuk a kristályokat. Az elbújás nem járható út, ki tudja, nem-e pont itt fognak letáborozni pár órára, és mi pedig lekéssük a versenyt... A kristálynál pedig benn van a pakliban, hogy pont a legrosszabbkor fog lejárni, de jó eséllyel zavartalanul átjuthatunk az őrjáraton, ha közülük valónak hisznek minket...
Közben a bal kezembe vettem a kinézet-kristályt, a jobbomban pedig továbbra is a nodachi - Mi legyen? - kérdeztem meg a lányt, mutatva neki a két lehetőséget, majd attól függően vagy aktiváltam a kristályt, vagy a járat falához húzódtam, lesben állva az ellenséget.

by **Rikomono** Pént. Aug. 18 2017, 18:31

Engem nem különösebben érdekelt, hogy mi folyik körülöttem. Komolyan, a pókokat észre se vettem, annyira arra koncentráltam, hogy a csajt baszogassam. Nőiesnek egyáltalán nem lehetett mondani a harcstílusom, mármint én nem a haját húztam, hanem ököllel csépeltem, vagy belerúgtam a bordájába, ugye. Ez van, ha bandázik az ember lánya a sok csávó között. Azt nem mondom, hogy verekedni is tőlük tanultam, mert kurva bénák voltak ebből a szempontból egy-két kivételtől eltekintve, de az stimmelt, ahogy ők az ügyeiket intézték, na én is úgy intéztem a sajátjaimat valahogy. És én ezt élveztem. Beteg, mi? Lényeg az, hogy a két talpnyaló eltakarodott a picsába végül, mi pedig újra kettesben maradtunk a sráccal. Vagyis, majdnem kettesben. Ekkor jöttem rá, hogy itt szörnyek is vannak már. Hülye kazamata...
- Milyen pókok? - kérdeztem ártatlanul, miközben néhány gyors mozdulattal kilapítottam azt a párat, ami körülöttem volt. Ezek körülbelül annyira táposak, hogy ha megpöckölöm őket, már attól kipurcannak. Nem vágom, hogy ilyen szintű mobok miért támadnak ránk egyáltalán. Vagy legalábbis rám.
- Aki nem lép egyszerre~ - kezdtem el dúdolni a dübörgő hangokat hallva, majd bámultam egy kicsit a sötét folyosót, ahonnan jött az a sok valami. Ja, valószínűleg koboldok. Valószínűleg sokan. Engem viszont majdnem 50. szinten pont nem érdekel, hogy hány kis görcs jön szembe, ha nem lenne itt a srác, akkor is nekik mennék egyedül. Majd pont beijedek tőlük, mert sokan vannak, mi? Ez a taktika a gyengék fegyvere, ha többen támadnak, akkor már alapból tudom, hogy én vagyok az erősebb. Nem tudom a csávesz mi a francot akart mutogatni, csak néztem rá értetlenül.
- Mi a fenére vársz? - adtam is hangot a kis kérdőjeleknek a fejem felett. Most már előhúztam a késeimet, mert a bunyó ugyan jó dolog, de azért mégis hatékonyabb voltam a tőrökkel, és elég sok időt elbasztunk már.
- Gyerünk! - adtam parancsot, oszt' már nyomultam is előre, hogy belevessem magam a nyomorék szörnyikék közé, és lekaszaboljam mindet *.*

by **Strea** Hétf. Szept. 04 2017, 22:55

Ai

- Igen. Mert süni voltál - közli veled Arto egy kicsit feszültebben a kelleténél, de láthatóan meg is nyugszik, amint lelepleződés nélkül sikerül biztonságba kerülnötök. Igazából mire végigértél a mondandóddal már elpixeleződött a kobold, így sok esélyed nem volt megmenteni, az általános hangulatotokon pedig csak tovább ront a felismerés, hogy semmit sem tudtok. Illetve majdnem semmit sem.
- Én láttam egy plakátot, amin a kezdés időpontja fel volt tüntetve - mondja Arto bocsánatkérőn még az előző miatt - De alig van egy óránk, és még be is kell jelentkezni - teszi hozzá, majd sóhajtva dől neki a mögöttetek lévő, hideg falnak, nem szólva közbe, amialatt te a térképet nézed. Alex is a faluban lehet, de tőletek meglehetősen messze, mást azonban ebből nem tudsz meg, hiszen mint felfedezetlen terület, a minimapod nagy része feketén néz vissza rád s céhtársad pontja valahol annak közepén villog. Hogy ez már bent van-e a faluban, vagy még nincs, az nem látszik. Arto először megpróbál meggyőzni, hogy mivel a harcos nincs életveszélyben, a küldetés fontosabb, de mivel erősködsz, végül lemondóan csípőre teszi a kezét:
- Jól van, akkor szétválunk. Én bejelentkezek, te pedig megkeresed Alexet, így jó lesz? Van rá fél órátok, hogy visszaérjetek ide. Ugyanide a szekrény mögé, ahol most vagyunk, rendben? Egy óra múlva kezdődik a verseny, addigra oda kell érnünk a színpadhoz. Ha ide nem tudtok visszajönni, menjetek oda a kezdésre, de figyeljetek oda rá, hogy az utolsó italt a selejtezők kezdetekor igyátok csak meg, egy perccel sem előtte! Ha idő előtt visszaváltoztok, megölnek titeket, mielőtt elővehetnétek a teleportkristályt! - figyelmeztet a fiú, majd sok szerencsét kíván, és kisurran az épületből. Hogyan tovább?

Kazamatás csapat

Az őrjárat harminc koboldból áll, mindegyiknek buzogány van a kezében. Ahogy meglátnak titeket, támadó alakzatba állnak és elkezdik a rohamot, de mivel gyorsabbak vagytok náluk, még előttük cselekedhettek.

Kettőtöknek innentől harci körök kezdődnek, 100 szavas limittel.

dobások:

by **Halász Alex** Szomb. Szept. 16 2017, 10:53

Arto hangjára lett figyelmes, de alig tudta türtőztetni magát koboldok előtt. Nem is gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz megállnia, hogy kardot ne rántson. Épp azon agyalt, hogy mi másra gondolhatna, mikor teljesen kiszolgáltatva feküdt három példány előtt is. Észrevette, hogy állatokként gondol rájuk. Három kifejlett példány. Elfintorodott, Arto hangjából azonban érződött, hogy oda kellene figyelnie. És akkor meglátott valami olyasmit, amit más esetben hangosan konstatált volna, így azonban le kellett nyelnie, bármit is gondolt.
Három kobold és nem ölhetem meg őket... még nem. Hagynom kell őket futni. Muszáj. A küldetés sikeréért. A küldetés sikeréért, a küldetés.....
Annyiban érződött csak amit érzett, hogy hápogni volt képes a koboldok felé, valamint semmi egyebet mást nem. A sünit, RenAi sünit kezébe véve magához húzta és megállta, hogy ne bökje oda a moboknak, milyen esetekben látná szívesebben őket inkább.
Arto pedig ahogy alkalmuk adódott rá, el is tűnt, épp csak annyi időt hagyva Alexnak, amennyi alatt a vállára fektette Ai chant.
Szokatlan volt így járni. Mint egy öt réteg ruhára vett vegyvédelmis öltözet. Lassúnak is érezte magát, még saját magához viszonyítva is, bár ezt csak ő élte át így.
- Hát nem ez életem legjobb farsangja, de valami azt súgja, hogy a legemlékezetesebb lesz.... - pár pillanatra rá megrántotta a vállát, mint egy magának jelezve, hogy ez az esemény, csak a magyaroknál dívik. Ai chan majdnem leesett. - .... ilyen bál szerű, amikor beöltöznek emberek mindenfélének. Mindegy.
Nem volt messze a falu, így nem kellett magyarázkodnia, amiért hálás volt. Amúgy is úgy nézett ki, hogy Arto egyre feszültebb. Már nyoma sem volt a derűs nemtörődömségének. Már épp nyitotta volna a száját, hogy most mi lesz, meglátva az őröket, vagy épp ő maga mondjon valamit, de vezetőjük magára vállalta a feladat ezen részét. Al csak figyelte a folyamatot. Végtére is zenélni jöttek meg szétverni pár koboldot. A többit intézze az, aki akarja. Egyre kényelmetlenebb volt Koboldnak lenni.
Tudatában volt annak, hogy csak beképzeli, mégis ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy jól megvakarja a... a combját... aztán elszabadult a pokol, és szétváltak.
A problémát tetőzte, hogy későn vette észre egyáltalán azt is, hogy RenAi leesett a válláról. Alig érezte addig is, hogy ott van a vastag bőre miatt.
Ch, nem csoda, hogy ezeket könnyű legyőzni. Mint a dínók bakker... meg kell keresnem Ai chant.
A kobold azonban erős mobnak nézett ki és fogalma nem volt, hogy mit akarhat tőle.

//visszatért//

by **RenAi** Hétf. Szept. 18 2017, 19:37

- De aki a süniket szereti, rossz ember nem lehet. – Vitatkozott védekezően, hangját felmelve, de a szemkontaktust érezhetően kerülve.
- Én semmit sem láttam! – Osztotta meg ezt az érdekes és fontos információt. Felsóhajtottam a fiú feszültségére, valamint így erre az egészre. Le kellett csillapítanom saját magamat is kissé és helyre tenni azt az érzést, ami ott kavarog bennem.
- Egy óra. Rendben! – Soknak hangzik mégis baromi kevés ennyi idő, ilyen sok mindenre. Bár én tudok trükközni, így az máris dob az esélyeinken, de ügyesen kell csináljak bármit is.
- Switchback Alex. – Szólaltam meg. Nem gondolkodtam sokági, miért is kellett volna? Alexet így találhatom meg a legkönnyebben, valamint Arto miatt sem kell aggódni, hisz meg van előre beszélve minden. Minden. Szóval valahol a fiú közelében kellett partot érjek. Először kerestem meg a tekintetemmel őt, majd néztem körbe merre is vagyunk. Ezután a térképen is megpróbáltam betájolni magunkat.
- Élsz. \o/ - Borultam a vállára egy baráti öleléssel és széles vigyorral. Persze hogy nem volt kérdéses, az állapota, de így jött ki jól.
- Akkor most van egy óránk visszamenni Artohoz a szekrénybe, de fél óra múlva kezdődik a műsor. – Adtam át a nagyon fontos információkat, meg sem fordulva a fejemben, hogy összekevertem a két időpontot. Remélem lesz valami plakát a környezetünkben, vagy hogy a Alexnak feltűnik a logikai buktató. Nem nehéz észrevenni, de én most örülök és jól vagyok, valamint azon gondolkodok mihez is kezdjünk így ezzel a rengeteg idővel. Lehet gyakorolni kéne. De hol és hogy? Valamint ahhoz Arto is kellene. Remélem Rikoék is jól vannak. Lenyitottam a térképet, hogy megnézzem őket is. Hmm… leheeet… be kéne ugorjak hozzájuk is. *-*

by **Rikomono** Kedd Szept. 19 2017, 14:05

És itt vannak! *.* Én meg nem számolom őket, de kezelhető mennyiség volt abszolút. Ezek a kis görcsök egyenként kurva gyengék voltak, csapatban viszont már csak szánalmasan gyengék Rolling Eyes

Meg se vártam, a srác mit szól, amint megláttam az iménti harcocska után a desszertet, már vetettem is magam közéjük egy méretesnek szánt, de igazából semmilyen "ugrással". Nincs akrobatikám, na Rolling Eyes

Volt viszont két késem, és azok egész jók voltak arra, hogy aprítsam ezeket a nyomorékokat. Eskü, rá fogok függni erre a témára lassan, annyit baszogatom ezeket a gnómokat Rolling Eyes

Valaki iszik, valaki drogozik, valaki koboldokat mészárol Cool

Nem is figyeltem, mennyi hullik el a kezeim által, csak hasítottam fel a torkukat, addig ameddig meg nem láttam a pixeleket, és nyomultam is tovább közöttük. Mint valami vadállat Rolling Eyes

Vajon ez tetszik a srácnak? :3

Képihasználat, fele CSP-t fogyasztanak az akcióim. 2x7 támadás, egyet addig ütök, ameddig meg nem pusztul.
-192 CSP

by **Ozirisz** Kedd Szept. 19 2017, 18:54

Riko meg sem várta a kérdésem,máris belevetette magát a harc sűrűjébe. Egyik kobold hullott a másik után, én pedig egy pár másodpercig vártam, amíg kicsit bejjebb nyomult a koboldok között. Gyorsabb volt mint én, viszont kevés volt a hely, hogy mindketten kényelmesen hozzáférjünk a kis vacakokhoz. Az pedig egyáltalán nem hiányzik, hogy véletlenül egymást sebezzük meg.
Majd a megfelelő pillanatban kilőttem magam a maradék koboldok felé, a lánytól viszonylag távol, majd lendítettem is a nodachit, és elkezdtem aprítani az őrjárat tagjait. Különös tekintettel arra, hogyha valamelyik menekülni készült, akkor azt előrébb vettem a sorban, illetve hogyha valamelyik kobold kezében észrevettem egy kürtöt, akkor megpróbáltam megakadályozni benne, hogy használja. Egy marék pixel csak nem fog riadót fújni...

// 7,3 SP körönként, 74 sebzés/támadás, össz CSP 255. 40 CSP/támadás
// szép sorban csépelem a koboldokat, ha az egyik elpixeleződött, lépek a következőre.
// ha a vikinggyűrű spece resetelt a pókok után akkor első támadás grátisz, utána még 6 kifér a CSP-ből és marad 15/255 CSP és 0,3 SP
// ha a vikinggyűrű spece nem resetelt a pókok után, akkor 6 támadás és egy pihikör, marad 127/255 CSP és 0,3 SP
// kockák nodachi sebzésére mennek, 6-os esetén +6 sebzés.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 19 2017, 18:54

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] Dakobolen versenye - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

[Küldetés] Dakobolen versenye - Page 2 4766612103_86ee832108_s

[Küldetés] Dakobolen versenye - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

[Küldetés] Dakobolen versenye - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

by **Strea** Szomb. Szept. 23 2017, 15:01

Alex

Az npc félrehúz és mélyen a szemedbe néz, miután tetőtől talpig végigmustrált. Végül felteszi a kérdését:
- Mennyi naponta szokott a fajtánk fürödni?
Látszólag komolynak szánja, de talán helyesen tudsz rá válaszolni, ugye? Ha igen, úgy továbbenged, de sem Ai-t, sem Artot nem látod. A falu látótávolságon belül van, visszafele meg amúgysem nagyon engednének, így jobb híján arrafele kéne indulnod, s ha megteszed, úgy hamarosan te is egy leszel a sok kobold közül, akik az eseményre igyekeznek. Plakátokat is látsz, amiken fel van tüntetve a verseny időpontja: a selejtezők 13:00-kor indulnak, a döntő pedig 13:30-kor kezdődik. Most 11:55 van. Ha ránézel a minimapodra, láthatod Ai és mivel egy partyban vagytok, Arto helyzetjelző ikonját is, tőled azonban elég messze vannak, és lassacskán lejár az ital hatása is, úgyhogy tényleg, nem lenne szerencsés a nyílt utcán elindulni feléjük. Éppenhogy sikerül menedéket találnod, mire visszaalakulsz, mielőtt azonban bármi egyébbe belekezdhetnél, hirtelen megjelenik melletted Ai. A továbbiak pedig egyelőre csak kettőtökön múlnak. Mit tesztek ezután?

Ai

Alexet már emberi alakban találhatod meg s szerencsétekre éppen egyetlen kobold sincs a környéken, amikor melléje teleportálsz. A továbbiak pedig egyelőre csak kettőtökön múlnak. Mit tesztek ezután?

Kazamatás csapat

Egy-egy ütésből pixelezitek a koboldokat, így igazából nem jelentenek túl nagy akadályt: Riko 14-et, Ozi pedig 7-et tüntet el; marad tehát 9 egyed, amivel még a pihenéssel töltött idő ellenére is hamar végezni tudtok. Riko 9x5 sebzést szenved el, más következménye nemigen van ennek a csatának.
Illetve mégis, csak abba ti még nem gondoltatok bele.
Ha minden koboldot elpusztítottatok, mehettek tovább; s ha emlékeztek még, úgy valószínű továbbra is a lefelé lejtő járatot követitek. Jó negyed órás menet lesz ez közepes tempóval és pár pókkal is egy-egy nagyobb teremben, de végül csak elérkeztek ahhoz a bizonyos kanyarhoz, ami után már láttok némi derengést a járat végén. Hallgatózás híján egyelőre többet nem tudtok meg róla, de semmi mozgolódást nem észleltek és nem is láttok. Az órátok szerint 12:03 van.

by **Halász Alex** Pént. Szept. 29 2017, 12:43

A kobold félrevonta, és édes kettesben nézett jó mélyen a fiú szemeibe. Alex megfogadta magában, hogy bármit is kérdezzen a mob, megpróbál a lehető legjobb tudása alapján válaszolni. Ez egy mmo, és mint olyannak, kell lennie megoldásának. A régi klasszikusok is így működtek, miért szakítottak volna a mostaniak? Bár egyiket se ismerte igazán, bízott a szerencséjében. Ha nincs is megoldás, majd ő kivágja magát! Megrázta a fejét a kérdésre. Nem, nem várta, de nem volt megdöbbentő. Mégis csak úgy van programozva ez a játék is, hogy legyen megoldása. Ez a kobold zenélő verseny is elég abszurd ahhoz, hogy potenciális quest legyen. Egy "sima" exp kereső sidequest. Megrántotta a vállát és elővette a lehető legflegmább hangnemét. Még a testtartásával is igyekezett közömbös lenni a kérdező iránt, mintha sértés lenne, hogy ezt a könnyűt tette fel neki.
- Jóformán sehányszor. A magam részéről biztosan beszélhetek, és én egy tipikus jókobold tagja vagyok népemnek. - Majdnem "fajtámat" mondott, de az azért lehet erős lett volna. Bár végig gondolva a egészet, lehet így is túlzásba vitte, és már majdnem nyitotta volna a száját valami korrekcióra, vagy esetleg hogy elviccelje az előbbieket, mikor a másik elengedte. "Mehet"
"Sanks", ejtette ki gondolatban a csúnyán eljapánosított angol szót, majd megszidta magát érte.
~ Ezért nem voltál képes odahaza sose jó angolos lenni.... ~
Befelé a település központja felé megnézett magának pár utcát, mellék ágat, ahol alkalmasint felhajthatná a második löttyöt. El kellett gondolkoznia azon, hogy vajon a második előtt is meg kell közvetlenül érintenie e egy koboldot vagy sem, de minduntalan visszatért a gondolata a koboldra. Vajon tényleg npc volt vagy támadható mob? Mintha npc lett volna.... de nem biztos.....
Egy idő után égető szükséggé vált, hogy megtalálja a többieket, de sehogy sem sikerült rájuk bukkannia. Közben a szer hatása is elmúlt, a kezében szorongatta a második löttyöt és ... még át sem gondolta rendesen, hogy le kéne e hajtania vagy sem, amikor RenAi jelent meg előtte.
- Épp időben! - elfintorodott. - vagy utána, de a lényeg, hogy megint emberi alakban. Arto merre? .... - Érdeklődött a küldetés adójuk iránt is. Majd miután Ai chan is elmondta amit akart, folytatta. - Innen nincs messze a lelátó... tényleg, nem emlékszel, a második lötty előtt is meg kel fognunk egy koboldot? - A mellék utca ahol álltak, kihalt volt, szeméttel és hátsó ablakokkal. Feltehetőleg fürdőszobára és mosdóra nyíló kis ablakok. Az egyik oldal felől újra és újra koboldok bukkantak fel. Azon az utcán át lehetett megközelíteni a regisztrációt. Nem néztek ide, és mindegyiknél volt valami hangszer. Al a magasba dobta az üvegcsét, majd elkapta. - Talán ide csalhatunk egy-egyet, és leüthetjük őket... nem tudom... - elhúzta a száját. Láthatóan nem volt biztos az ötlete sikerében.

by **Strea** Vas. Okt. 08 2017, 18:58

by **Ozirisz** Szer. Okt. 11 2017, 10:56

Elkezdtük aprítani a koboldokat. Sokan voltak, az, hogy pontosan mennyien, azt csak a fejlesztők tudták volna megmondani. Illetve talán én is, ha leállok számolgatni, de az túl nagy luxus lett volna, főleg hogy Riko elég rendesen aprította őket. Mondjuk én sem panaszkodhatok, amelyik koboldot elérte a nodachi, azok hirtelen olyan lazák lettek, hogy pixelekre hulltak. Közben egyszer meg kellett állnom egy kicsit szusszanni, amíg visszatölt a cselekvőképességemet jelző csík. Akkor meglepődtem rajt, hogy a lány milyen gyorsan küldte az ellenséget az örök bitmezőkre. Avagy a kétfegyveres harcmodor megtette a hatását, és meg kell hagyni, tette is rendesen a dolgát. Minden szúrása talált, és egy mindegyik egyformán halálos volt a koboldokra nézve. Irigyeltem érte, hogy milyen ügyesen bánik azokkal a késekkel. Nem lehet egyszerű egyszerre két fegyvert forgatni, kifejezetten jó mozgáskoordinációs képességek kellenek hozzá, a rendszer segítő funkcióival vagy anélkül egyaránt. Bár én is minden helyzetben ilyen pontosan tudnám forgatni a nodachit...
Majd a pillanatnyi szusszanás után folytattam a maradék koboldokkal, és nemsokára elfogytak, hála Rikonak. Egyedül biztos elcsöszmörögtem volna még egy darabig ezzel a rengeteg mobbal, olyan soknak tűntek. De ha már ketten vagyunk akkor már nem tűnik olyan reménytelenül soknak. Nem csak azért, mert a lány hozzávetőlegesen dupláját lekaszabolta mint én, hanem mert akarva-akaratlan is húzza az egyik ember a másikat, meg hogy nézne ki, hogy csak támaszkodok amíg ő elvégzi a munkát...
- Szép volt! - dícsértem meg a lányt, miután elfogytak a koboldok, aztán folytattuk utunkat a lejtős járaton keresztül, ahogy Arto is mondta még az eligazításon. Sétáltunk tovább, normál tempóban, és az igazat megvallva fogalmam sem volt, hogy mennyi van még vissza a kazamatából. Egy kanyar, egy kis lejtő, megint egy kanyar, és valahogy sosem akart vége lenni. Csupán reménykedtem benne, hogy a következő kanyar mögött már a kijárat lesz, de erre az észlelésem rögtön rá is cáfolt.
Egy nagyobbacska terembe jutottunk, benne néhány pókocska. Pont ugyanolyanok, mint a kazamata eleje fele, és pont ugyanolyan gyengék. Kihívást nem jelentettek, és mivel ketten voltunk, előbb kivontuk őket a forgalomból, minthogy bármit is tehettek volna ellene.
Így ment ez egy darabig, egyik teremből a másikba, elágazásnál mindig a lejtős úton haladtunk, míg végül úgy tűnik elérkeztünk a kazamata végéhez.
- Remélem az a fény az alagút vége, és nem a szembejövő metró... - jegyeztem meg hangosan is.
- Szerinted őrzik a kijáratot? - kérdeztem meg Rikót. Többet tud a koboldokról mint én, és ahogy láttam, szereti őket írtani. - Az észlelés még nem jelez, de idő kérdése, hogy az eltűnt őrjáratot keresni kezdjék, vagy respawnoljanak valahol... - tettem hozzá. Mondjuk azt nem tudom, hogy a lekaszabolt koboldok amikor újjáélednek, megmaradnak-e az emlékeik, vagy sem. Ha igen, akkor elég nagy problémánk lesz belőle, mert első dolguk valószínűleg az lesz, hogy jelentést tegyenek a főnöküknek hogy két váratlan alak tart a falu felé...
A kijárathoz közeledve két dolgot észleltem, amihez még jártasság sem kellett. Az egyik az igen erős fény, ami a barlang félhomálya után elég rendesen bántotta a szemem. A másik pedig egy forró légáramlat kintről. Dél van, és itt vagyunk a sivatagban, valószínűleg egy darabig az utolsó árnyékos helyen.
- Ebédidő - szólaltam meg ismét, miután két flaska malátalét előbányásztam, és az egyiket nyújtottam Riko felé – Nem lesz egyszerű menet odakinn. Déltájban a tűző napon a sivatag közepén... elkél a frissítő...

by **Rikomono** Vas. Okt. 22 2017, 11:14

Könnyű volt, na! Hullottak a koboldok, mint a legyek, minden csapásom után pixelek repkedtek. Mondom, ezek csak csapatban táposak, és én a gyorsaságommal és a dupla támadásommal jobb ellenfeleket nem is kívánhatnék Cool

Nem számoltam, mert egyrészt utálok számolni, másrészt kinek van kedve, ha éppen kiélheti a koboldok elleni gyűlöletét egy nagy adag erőszakkal, szóval nem számoltam, de úgy húsz kis görcsöt tuti lekaszaboltam ez alatt a pár perc alatt, amíg tartott a harc, és el nem fáradtam. Utólag vettem csak észre, hogy én is megsérültem, és nem is olyan kicsit, de azért veszélyes nem volt a dolog Rolling Eyes

Fújtam egy nagyot, majd lepacsiztam a sráccal. Nem nagyon figyeltem, de biztos ő is kivette a részét.
- Ügyes vagy, haver! - vigyorogtam rá kicsit lihegve, kipirultan és elégedetten. Jól esett ez a kis testmozgás, semmi stressz, csak színtiszta élvezet. És most már ráadásul senki és semmi nem baszogatott minket, szóval koncentrálhattunk a feladatra, ami már nem is tudom mi volt, de a fiúnak biztos nem olyan lyukas a feje, mint az enyém. Ha igen, akkor gáz lesz Rolling Eyes

Mindenesetre mentünk tovább, a séta alatt legalább én is kipihenhettem magam, feltöltődtem, meg minden. Készen álltam a következő csetepatéra, és fel is gyorsítottam a lépteimet. Az eseménytelen séta uncsi, és ha a srác követni akar, neki is szednie kellett a csülkeit. Ja, és az, hogy belefutottunk pár nyolclábú nyomorékba, az nem számít eseménynek, ezek még a koboldoknál is gyengébb ellenfelek. Áh, vacak ez az alacsony szintű kazamata, legalább lenne kihívás benne, vagy lenne mondjuk a tizenvalahányas szinten Rolling Eyes

- Azt keressük? - kérdeztem tanácstalanul. Tényleg kiment a fejemből, hogy pontosan miért vagyunk itt, annyi rémlik, hogy talizni fogunk RenAi-chanékkal - Szerinted itt van metró? - tettem is hozzá, bár kicsit furcsállottam, mert még nem láttam lovaskocsikon kívül más járművet. Abból is csak nagyon keveset, elvétve. Szintek között nem is lehetett vele igazán menni, mert ugye a kazamatákból lépcsők vezettek fel a következő szintekre, a teleportokba meg nem fértek be.
- Ha őrzik, akkor rossz napjuk lesz :3 - jegyeztem meg derűsen, és már nyúltam is újra a késeimért, hogy ha kell, átvágjak pár torkot. Bár az is lehet, hogy csak simán megfojtom őket, van a kezemben annyi erő. Mentem is volna, de alig tettem meg pár lépést, és megszólalt a hátam mögött. Mire megfordultam, addigra meg nyújtott felém egy flaskát. Pislogtam néhányat.
- Hallod, te ilyen védőszentem vagy, vagy mi a szösz? Kösz! - vettem el mosolyogva az italt, komolyan elkényeztet. Tetszett a srác, tudta, hogy mivel vágódhat be nálam :3 - De azért gondolom szilárd ételt is szoktál enni - reméltem, mert én anélkül megveszek, és ha már ebédidő, akkor gondoltam elő is bányászok két szendvicset. Ilyen normálisat, nem csak egy nyomi cipó volt. Az egyiket odaadtam Ozzy-nak, amíg az alagút végére érünk, addig be is falom ezt a pár falatot.

by Ajánlott tartalom