Főtér

- Igen, szerintem szeretné. Hogy a petje szeretné-e, ne tudom, ha figyelembe vesszük, hogy macska – vigyorogtam el, bár eddig nem láttam, hogy a macska pet megeszi a madár petet. Tényleg, mennyi pet faj lehet a játékban összesen? Bármilyen lehet, ami illi a világhoz? Mondjuk tuti az utóbbi, mert egy mini transformer elég hülyén nézne ki egy középkori világban. Közben értelemszerűen bementünk a boltba, s látszott céhtársamon, hogy nagyon szereti az ilyen csillogós dolgokat. Nem csodálom, tényleg szépek nagyon. Simeon vett is egy tucattal, remélem, azért nem megy el minden pénze-e, ha kellene, később mondjuk ételre, de azért én is vettem párat. Nálam nem kell meglepődni, ha bogaras cuccot veszek, mint most is egy szitakötőst, bár nem tudom ki csinálta ezt karácsonyra. De kártyák se rossz ötletek, mint ajándék!
- Közben gondolkodtam, jó ötlet lesz a kártya. Hol lehet venni őket? – Mindenkinek a saját verzióját veszem meg, ha meg kiderül, hogy valakinek megvan már, hát akkor azt enyhén szólva elkutyultam. Nem kicsit, nagyon. Közben kimentünk a boltba, Simeon gondosan elpakolta, amit vett, s mondta, hogy most már csak a fa van hátra, menjünk. Hát mentünk is az erdőbe nézegetni melyik fa lesz a megfelelő. Ahogy haladtunk az erdő felé, magyarázta a peteknek, hogy mi féléket vett, s majd megmutatja nekik is. Pufira azért szóltam, hogy jöjjön, ott ne maradjon véletlen ez a szerencsecsomag. Talán Channak odaadom, ha egyszer visszajön… persze miután valószínűleg elájulok a sokktól, és magamhoz térek. Kayaba vajon tudni fog róla? Most hogy így belegondolok, megnézném a fejét, ahogy idegbajt kap, mint a Disney-s Herculesből a Hádész.

- Na, az jó! Szegény Chan szívbajt kapna, ha azt látná, hogy Álomkelő tollakat köpköd szőrgolyók helyett!
Nem, nem megijeszteni akarom Simeont, csak kijött a számon, esküszöm. Bár így még inkább úgy hangzik… Tényleg, most hogy nézhet ki Álomkelő? Meg amúgy is milyen fajta? Ne nézzél így rám kedves olvasó, a rovarokat tudom, de a macskafajtáknál analfabéta vagyok olyan szinten, hogy többször ismételni kell nekem, hogy legalább a jellegzetes fajtákat megjegyezzem!
- Igen, szeretem, azok a kedvenc állataim! A szüleim ízeltlábúakat tanulmányoznak, az a munkájuk, sőt, a bátyámnak is, s onnan ered az én imádatom is – azt nem mondtam el neki, hogy a kígyóktól viszont úgy félek, mint más a tűztől. Elmondta, hogy az Emlékházban lehet megvenni ezeket a kártyákat, bár most nem tudja megmutatni, hogy merre van azon kívül, hogy a kezével mutatja, melyik irányba, mert nem arra megyünk. Na de sebaj, megkeressük esetleg később!
Az erdőben Simeon már kereste is a fát, s rá is bökött egyre, hogy szerintem jó lesz-e.
- Várj, van itt egy szebb, talán TE JÓ ÉG EGY MÓKUS! – Ebben a pillanatba az arcomra ugrott a fa odvából egy riadt mókus, s majdnem szétkarmolt, majd végül leugrott, s elmenekült. Szóval Simeon fája nyert inkább ezek után, ami tisztességesen ki lett vágva.
- Remélem! Csak semmiképpen se keresztbe próbáljuk! – viccelődtem, miközben vittük haza. Na, haza is vittük, s sikerült elhelyezni a céhház előterébe.
- Természetesen, hiszen szép ez a fa, amit választottál – mondtam neki mosolyogva, majd segítettem neki feldíszíteni a fát. Pufi is segített, már ahol tudott, mert repülni nem tudott, így annyit tudott csak, hogy odahozta nekem libasorba a díszeket. Megjöttek a többiek is arra, hogy Simivel kiáltottam egy nagy meglepetést, s mutattuk meg, mi szereztünk a céhnek.

//én is köszöm a játékot és a türelmedet Simeon! Valaki megézné nekem, hogy a Tűzköpőm mennyit fejlődött? ^^"