[Küldetés] Cirkuszi hajcihő

Dante kivégezte a már megsebzett farkast és Incubus is sikeresen pixeljeire szaggatta a támadó farkast. Ám eddigre elérnek benneteket az újabb vadorzók. Egyik Dantéra, másik Incubusra támad és könyörtelenül harapdálni kezdenek benneteket, így 3 életpontot veszítetek mindketten. Amíg Natalia hátatok mögé menekíti a nagyiját, addig lehetőségetek nyílik visszatámadni, ám még ha sikerül is legyűrnötök őket, a következő körre meglepetésben részesülhettek a piros indikátoros "jóvoltából". De előbb lássuk, mire juttok a farkasokkal. /Ha sikerül az első két kockával találatot dobnotok, akkor a 3. cselekvéseteket már nem használhatjátok mozgásra, mert a lábatokat nem tudjátok mozdítani. Következő körben megmagyarázom, hogy miért, de előbb dobjatok mindketten 3 kockával, hogy eltaláljátok-e a kis farkasaitokat!/

Ismét könnyedén pixeljeire tudjátok szaggatni a farkasokat, de nincs alkalmatok örülni sikereiteknek. Kitartó fáradozásaitok ellenére nincs menekvés a piros indikátoros elől. Ha lenne izzadság ebben a világban, már bizonyára gyöngyözne a homlokotok, így is lihegtek már a kimerültségtől, ám utolsó talpon maradt ellenfeletek megadja nektek a kényszerpihenőt. Lábatok ugyanis földbe gyökerezik... szó szerint. Az utóbbi két kört arra használta az öreg, hogy összpontosítson és a földben rejlő növények gyökérzetét mozgósítsa, hogy azokkal elkapva benneteket mozgásképtelenné tegye minden végtagotokat. Először bokáitokra, majd minél jobban vergődtök, úgy csuklóitokra is vastag gyökerek fonódnak, és a háttérben Nataliának és a nagymamájának sincs menekvés.
- Mit tettetek a farkasaimmal átkozottak!? Megöltétek mind! MIND! - cammog oda az öreg hozzátok, szemei tüzet hányva villannak rátok, és csillapíthatatlan haraggal sujt le hol egyikőtökre, hol a másikra botjával, 5-5 HP-t sebezve rajtatok körönként.

A következő módon szabadulhattok ki: Minden kör elején dobjatok hármat halál/korona kockával. Ha a három dobásból kettő korona lesz, akkor elegendő erőt tudtok még így fáradtan is mozgósítani ahhoz, hogy kardot tartó karotokkal suhintsatok és kivágjátok magatokat a gyökerekből. Ha egyikőtök hamarabb kiszabadul, mint a másik, akkor a maradék egy cselekvését illetőleg dönthet: egyszer támadja az ellenfelet, vagy kiszabadítja társát is, levágva róla a gyökereket. Az öreg minden körben mindkettőtökön 5 HP-t fog sebezni, addig, amíg le nem győzitek. A célszám esetében 4, amelyet meg kell dobnotok 6-os kocka+fegyverkezelés pontértéketekkel. Tehát legelőször dobjatok 3x halál/korona kockával és 1x 6-os kockával, majd írjátok meg a postotokat. Sorrendet illetőleg egyezzetek meg egymás között PM-ben vagy chaten. 250 szavas limit nincs! Ha valami nem tiszta, írjatok PM-et.

Miután társa segítőkész módon kiszabadította, Dante elsőként csaphat le az ősemberre. Ám szerencsétlenségére luftot vág, mivel az öreg időben ki tud térni a támadása elől. Azonban eddigre Incubus is beéri csapattársát, s az ő csapását már képtelen kikerülni a piros indikátoros. Arca fal fehérré válik, majd pixeljeire szakad. A csillogó fények áradatából Incubus előtt lassan kibontakozik egy üzenőpanel, amelyet megnyitva a következő leírást olvashatja: "Farkasagyar" Ha inventoryját megnyitja, akkorra ott találja benne az itemet is. //Küldi végén jutalomosztásnál írom le, hogy mi is ez pontosan.//
Mivel végeztetek a rátok támadó ezüst farkasokkal és vezetőjükkel, így szabaddá válik az út előttetek, és módotokban áll hazakísérni Nataliát és a nagymamáját. A kis kerülő után pedig nincs más dolgotok, mint csatlakozni két leváló társatokhoz (a térképeteket követve rájuk találtok, csapattársakat kijelez a map), akik már visszafelé tartanak a kivágott új tartóoszloppal.

Írjátok le, hogy milyen érzésekkel zárják le magukban a küldetést a karakterek, és hogyan járult hozzá ez a kis kaland a tapasztalatszerzésükhöz és a jellemfejlődésükhöz! Postotok addig tartson, hogy visszaérkeztek a cirkuszba és átnyújtjátok a szerzeményeteket a porondmesternek. Ezután zárom a küldetést és jutalmazás következik.

Szerencsére Incubus következik, és az ő támadása sikeres, aminek hatására a velünk szemen álló ősember, mintha falfehérré válna, majd pixeleire esik. Ahogy látom, hogy a darabkák a levegőben felfele szállnak, fáradtan térdre rogyok és egy hatalmasat sóhajtok. Kis pihenés után a földön felkelek onnan, majd visszatérek Nathalia-ékhoz.
- Nos, ezzel kész is vagyunk. Akkor szerintem folytathatjuk az utunkat. –mondom nekik mosolyogva és már indulnék is előre, de még visszafordulok hozzájuk. – Oh, elnézést. Üdvözlöm a nagymamát. –majd meghajolok előtte és már tényleg megindulunk a nagyinak a házához.
Az utunk zökkenő mentesen halad tovább, semmiféle ellenséggel nem találjuk magunkat szemben. Mikor a célállomáshoz érünk, elköszönünk a párostól és a térképünket nézve elindulunk a többiekhez, akiknek vélhetően sikerült kivágni a fát. Amíg oda nem érünk, hozzájuk végig gondolom, hogy mi is történt a mai napon. Először egy zsiráfról kellett leszedni egy köpenyt, egy trambulin segítségével. Nagyon jó móka volt, bár meg kell hagyni egy kicsit szerencsétlenkedtünk vele, de végül összejött minden. Bár a nagyja csak ezután jött, mert arra lettünk figyelmesek, hogy a cirkusz elkezdett összeesni, és nekünk kellett egy tartóoszlopot keríteni, ami remélhetőleg már megvan. Ekkor egy emberrel kevesebben lettünk, de így is neki vágtunk. Útközben a most elvált Nathalia-val találkoztunk, aki a nagyijához készült. Hogy segíteni tudjunk neki kettéváltunk és Incubus-sal elkísértük őt, de ekkor egy farkas csapatba botlottunk majd egy barbárral, aki őket irányította. Hatalmas erőfeszítés során sikerült legyőzni őket, és elkísérni őket. A küzdelem után úgy érzem, hogy erősebbé váltam, végre van egy kis harci tapasztalatom a rendes játékban. Már rég nem éreztem ilyen pezsgést, a virtuális ereimben. Még a BETA idején is nem csak a fejlődés miatt vettem részt a küldetésekben, hanem azért, hogy olyat tapasztaljak, amiket a való életbe nem tudnék, és hogy egy kicsit még szórakozzak is. Ahogy ilyenfajta gondolatok keringtek a fejemben, megpillantjuk két társunkat és csatlakozunk hozzájuk. Miközben haladunk visszafele haladunk már így négyen Spirit rákérdez, hogy milyen volt a kis kitérőnk, amit én el is mondok nekik. Talán bánják is, hogy nem a lánynak mentek segíteni, de ezen már nem lehet mit változtatni. Nemsokára visszaérünk a cirkuszba, ahol még mindig hatalmas a felfordulás, de szerencséjükre meghoztuk a gerendát, amit kértek, és átadjuk a porondmesternek.

Spoiler: