Kanami vs Senpai

by **Kanami** Pént. Szept. 11 2015, 13:36

Csak farmoltam és farmoltam, és nem láttam sok hasznát belőle eddig. Bár látszódott azért valami az igyekvésből, nem volt teljesen kamatozó a dolog. Mégis, úgy hittem, a technikáimon valami talán fejlődni látszott. És elérkezettnek láttam az időt, hogy Timidus-samát megkérdezzem fejlődésem eredményességéről. Mégis a sárkány ellen volt az első küzdelmem, így ő láthatja át a legjobban, miben kell változtatnom, miben lettem jobb vagy rosszabb. Egyébként is szívesen töltöttem időmet Senapiékkal, bár erre eddig nem volt túl sok alkalmunk. Talán azért is, mert ők voltak először segítségemre a játék alatt, és mert ők invitáltak be ebbe a fantasztikus céhbe, egészen kötődtem hozzájuk. Így hát írtam nekik egy üzenetet, amiben megkérdeztem, melyik nap, és hány órakor érnének rá foglalkozni velem egy kicsikét, persze csak ha nem zavarok különösebben.
Izgatottan vártam ám a választ, majd utána a megadott időpontot. Fegyveremet szépen kifényesítettem, bár egyáltalán nem volt piszkos, és eleve fényes kard a neve, mégis, úgy éreztem, sokkal szebb lesz attól, ha áttörölgetem egy párszor. Leszedem ezzel a becses tárgyról a mobok vérét.
A régebbi koboldos esetről is szerettem volna beszélgetni Shukaku-samával, tudniillik, tényleg segíteni akartam azon a szinten a jó kapcsolat ápolásában. Remek ötletnek találtam szövetkezni a koboldokkal. Meg csak úgy társalogni, tanulni Shukaku-samától és Timidus-senpaitól is jó elfoglaltságnak tűnt. Szóval minden adott volt egy szép és jó délutánhoz. Csak az időjárás nem. Sajnos sűrű, sötét, szürke felhők gyülekeztek aznap az égen, és lassan szitálni kezdett az eső, elrontva ezzel a szabadban töltött harc élményét. Bár az csak további nehezítésnek számít egy igazán elszánt játékos életében! De annyira mégse legyünk azok, ha egy pohár tea mellett is ücsöröghetünk valami száraz és meleg helyen..

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 13:54

-Nem értem én ezt a lányt, Timidus...
-Mit nem értesz rajta?
Kérdezett vissza a sárkány, miközben Shu becsukta az üzenetes panelt, hiszen ezzel a kérdéssel már teljesen meggyőződhetett arról, hogy Timidus is elolvasta a levelet. Nem mintha valaha is gondolta volna, amióta legalább is megtanította Timit olvasni, hogy ő lenne a gyorsabb, de azért szerette volna így gondolni, hiszen mégis csak ő tanította meg olvasni Timit.
-De hát... simán feljöhetne ide a szobánkba, megbeszélni a harci izébizéket. Meg különben is...
Félrehúzta a függönyt, és most már nem csak a hangból, de a látványból is meggyőződött arról, hogy bizony beköszöntött az ősz, és valóban esik, ahogyan gondolta is.
-Most indulunk.
-De hát... esik az eső, Timi.
-Igen. Pont azért.
-De csurom vizesek leszünk, ráadásul ha felveszem a páncélra az esőkabátot, az olyan nagyon bénán néz ki, és... és...
-Azt kérte, hogy adjunk meg időpontot. Én ezt az időpontot választom.
-Oké, de akkor legalább menjünk be a Dojoba, és gyakoroljunk ott, mert ez az idő egyáltalán nem harcolós idő...
-Teljesen megfelelő.
Az idomár sóhajtott, majd előbányázta a kis szekrényből a lila esőkabátját, és fancsali képet vágva lebattyogott a lépcsőn, miközben megírta az üzenetet.

Shu írta:Szia!

Timi mindenképpen most akar veled gyakorolni, és mindenképpen a Limen küzdőterén. Én sem értem, hogy mire jó neki, ha elázunk, de bizti megint valami taktikai bigyuszt akar tanítani.

Üdv: Shu

Tovább battyogott, le a lépcsőn, ki a kertbe, majd megállt a tér közepén, és onnan figyelte az ajtót, vagy a kaput. Megnézhette volna a térképen is, hogy hol jár a lány, de ez így izgibb volt. Amikor megérkezett, akkor integetett neki, vizesen nem akart ölelkezni. Timi meghajolt, Shu pedig cüppögve megrázta a fejét.
-Igazán feljöhetsz legközelebb a szobába, és akkor talán tudsz hatni Timire, hogy ne ilyen ramaty időben szervezze a gyakorlást...

by **Kanami** Pént. Szept. 11 2015, 14:57

Valahogy a most azonnal válaszra nem számítottam, persze felettébb örültem, hogy még várnom sem kell a találkozóra. De annyira elfoglaltnak hittem Shukaku-samát, hogy erre az eshetőségre még csak nem is gondoltam. Ugye ott van neki a dojo is, ami biztosan rengeteg időt felemészt. Persze annyira nem voltam még gyakorlott a játékban, hogy eszembe jusson a mapomat megnézni, merre is vannak éppen. És ha eszembe is jutott volna, azt gondolná az ember, ha a biztosan nagyon elfoglalt céhtársa végre a szobájában pihenget, akkor semmi ereje arra, hogy kis kezdők zavarják. Jó, persze, mindenki tudja, hogy Senpai egyáltalán nem ilyen. Legalább is szerintem nem az. Különben dojo sem lenne.
Nem igazán rendelkeztem esőkabáttal, de még egy pulcsira is sajnáltam a pénzt. Úgysincs megfázás a játékban. Persze azért télen kellemetlen lenne így járni, addigra összespórolok egy kabátra. Egyelőre viszont még nem éreztem szükségét.
Gyorsan összeszedelőzködtem, begyömöszöltem a számba az utolsó falatokat az ebédemből, és rohanva indultam le az udvarra. Félénken integetve torpantam meg az ajtóban, majd némi töprengés után léptem csak ki az esőbe. Rögtön megborzongtam, de nem volt vészes. Csak elsőre tűnt hidegnek, nagyon hamar hozzá lehetett szokni.
- Nem tudtam, hogy ott vagytok. És nem akartam zavarni sem. Sajnálom. - kértem elnézést hibámért.
- De egy erős játékosnak ilyen időben is meg kell állnia a helyét, nemde? Szóval talán még hasznos is az időzítés. - néztem körül a csurom sár udvaron. Valószínűleg nagyon csúszós a fű. De elszánt vagyok az időjárási viszontagságokkal szemben is! Hasznos akarok lenni és ügyes végre. Hogy megérdemeljem a céhtagságot. Hogy segítségükre lehessek, és visszaadhassam azt a sok jót, amit kapok. Hiszen befogadtak maguk közé, én pedig ezért nagyon hálás vagyok.

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 15:35

-Kanami, hogy a...!
Persze nem fejezte be a mondatát, szépen elharapta. Nem mintha valami nagyon csúnyát akart volna mondani, de hát egy senpaihoz, vagy mi a fene is volt ő Kanami szerint, szóval egy ilyen személyiséghez ez nem illett volna, tehát egyszerűen odarohant a lányhoz, levette a saját esőköpenyét, és ráterítette a másikra.
-Ne aggódj, mi amikor a romokat fedezzük fel, meg az alagutakat, akkor úgyis sárban meg koszban szoktunk csúszkálni, szóval hozzászoktunk. Te viszont... nem hiszem, hogy nagyon meg szeretnél ázni...
-A lánynak igaza van, Shu. Meg kell állnia a helyét minden körülmények között. Nem tudhatod, hogy a támadás nyáron, vagy télen ér, hóban vagy esőben, vagy éppen szárazságban. Mindenre fel kell tudni készülni.
-Oké-oké! De... izé... Kanami. Nem kell attól félned, hogy zavarnál minket. Ha zavarsz, akkor úgyis mondjuk majd, hogy zavarsz, ha zavarsz, de biztosan kopognál, vagy ilyenek. Mindketten céhtagok vagyunk, ami azt jelenti, hogy bármikor kérheted a segítségünket, és... na jó, nem bármikor, csak akkor bármikor, ha tényleg nagyon sürgős... de senki nem fog megharagudni rád azért, mert feljössz megkérdezni valamit. Vagyis nem csak valamit, hanem bármit. Amit csak szeretnél. Mindig szívesen látunk fent.
-Ez valóban így van.
Helyesel Timi is, bár a történetnek ezen része annyira nem foglalkoztatja.
-Azt tudod, hogy meg kell állnod a helyedet saras, esős időben is. Mit gondolsz, hogyan tudod fejleszteni az állóképességedet ilyen terepviszonyok között is? Milyen küzdelemfajtát, gyakorlatokat választanál arra, hogy bemutasd a számomra, hogy képes vagy ilyen körülmények között is teljesíteni? Ma te fogod meghatározni saját magadnak a menetrendet, mi pedig segíteni fogunk benne. Önfejlesztés. Rendkívül fontos.
Shu csak értetlenkedve megvonta a vállát. Ha Timi mondja, akkor az biztosan úgy is van.

by **Kanami** Hétf. Szept. 14 2015, 12:21

Nem nagyon tudtam mit mondani arra, ahogy odarohant, és rám terítette a köpenyt. Rettenetesen aranyos volt tőle, de úgy éreztem, ezzel megint csak haszontalan vagyok, akire mindig csak vigyázni kell.
- Köszönöm. - nyögtem ki végül megilletődve, és szívesen hozzátettem volna, hogy "Viszont akkor, ha te is úgy harcolsz, akkor én is leveszem!", viszont akkor úgy éreztem volna, hogy a kedvességét utasítanám vissza. Így inkább hagytam magamon a kabátot, ami nem csak a testemet, a lelkemet is melengette. És az utána következő szavai is. Bár továbbra sem tudtam pontosan behatárolni, hogy mégis mi az, amikor valami nagyon sürgős. Hiszen most sem lett volna az, ráért volna még pár napig, vagy hétig, és elutasító választ is megértettem volna. Természetesen így sokkalta boldogabb voltam, a jelenlegi helyzetben, még ha esik is.
- Igazán köszönöm. - hajoltam meg előttük. - És ti is kereshettek akármikor, Shukaku-senpai és Timidus-sama. - bár kétlem, hogy akármiben is segítségükre lehetnék, azért én igyekszem. Azt hiszem, attól nagyon boldog lehetnék, ha segíthetnék. *.* Életem új célja hasznosnak lenni!
Timidus ötlete nagyon tetszett, bár kissé nehéz feladatnak tűnt. Elgondolkodva meredtem magam elé pár percig, amíg végiggondoltam a hallottakat.
Nézzük csak.. A saras-esős idő nem kedvez a látásviszonyoknak a szürkeség miatt. És a futást, a mozgást nehezíti a sár, a latyak, a pocsolyák, a csúszósság.
- Talán a közelharc az, ami ilyenkor nehéz lehet.. Maga a mozgás. A futás. Azt hiszem. - lesütöttem a szemem. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy amit mondok, az jó, vagy hogy Timidus-sama ilyesmire gondolt-e. De végül is az önfejlesztés módszere abból áll, hogy én magam találjam ki a dolgokat. Szóval annyira rossz mégsem lehet. Azért kíváncsian vártam, ő mit mond erre, vagy neki mik az ötletei. Timidus-sama legutóbb is rendívül hasznos tanáccsal szolgált számomra.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 14 2015, 15:34

-Jajj, ugyan már, igazán semmiség! A kabátok arra valók, hogy hordjuk őket. Meg... egyébként is.
Itt elgondolkodott pár másodpercig, majd megpróbálta visszaidézni, hogy a kabátakasztón látta-e valaha Kanami esőkabátját, vagy esernyőjét. Egy ideje már elkezdődött az ősz, és sokan tartják a kinti szokásaikat, és nem mindent az eszköztárba süllyesztenek, tehát több mint valószínű, hogy Kanami kabátkáját is látnia kellett volna... de nem látta. Pedig azért Shu megfigyelőképességeit egy kabát nem játszhatja ki, ez teljesen biztos.
-Keresünk is! Kerestünk most is, itt kint, meg majd akkor megkeresünk délután, ha ráérsz. Segítened kellene valamiben. Egy rendkívül fontos valamiben, amiben csak te tudsz segíteni. De egyelőre még titok, mert lehallgathatnak.
Persze a rendkívül fontos valami az az volt, hogy esőkabátot vegyenek Kanaminak... és való igaz, hogy ebben csak ő segíthetett. Senki más nem ismerte olyan jól a kardforgató ízlését, mint maga a lány. Elengedhetetlen volt a jelenléte az alkalmon. És azért, hogy Kanami még jobban örüljön... na jó, nem azért, hiszen Timidus nem hazudna senki kedvéért, aki nem Shu, de a lényeg a lényeg, hogy a sárkány hatalmasat bólintott a feleletre.
-Teljesen igazad van. A közelharc lesz a legjobb választás, és mindkettőtöktől elveszem azt, ami a legtöbbet segít nektek a harcban. Kanami, add át a kardodat. Shu pedig most az én segítségem nélkül fog küzdeni ellened. Ezen kívül egy, az Arénában nemrég megismert harcmodort fogtok alkalmazni. Ezt a technikát pont ilyen környezetben használják, és mivel tudomásom szerint mindketten fajotok nőnemű egyedei közé tartoztok, így nincs semmi hátráltató tényező.
-Izé... Timi... mit láttál te az Arénában?
-A harcmodor nevét nem sikerült megtudnom. Mindössze annyit láttam, hogy lányok harcoltak, sárban, felszerelés nélkül, és a közönségnek jobban tetszett, mint addig bármilyen harc, amin részt vettem akár szereplőként, akár nézőként.
Igen, Timi egy privát mérkőzést látott, igen, iszapbirkózást, és igen, csak azért láthatta, mert egy sárkánytól nem kértek jegyet, főleg azért nem, mert csak az Aréna fölött körözött.

by **Kanami** Kedd Szept. 15 2015, 12:00

Arcom felragyogott a boldogságtól a szavak hallatán. Hogy szükség van rám? Igazán? Egy fontos dologban segíthetek Shukaku-senpainak és TImidus-samának? Már most nagyon vártam a délutánt, bár elképzelésem sincs, mi volt az a titokzatos dolog, amiben még nekem is a hasznomat láthatják. Lehet, egy titokzatos kazamatát találtak, de ketten kellenek a kinyitásához. Vagy mondjuk egy kardforgató is kell hozzá. Itt nem a szezám tárulj jelszó a lényeg, hanem mondjuk egy kard. Vagy lehet, csak valaki cuki kell neki maga mellé. Bár ő maga is cuki, és Timidus-sama is. Hühhm.. Épp ezért lehet, hogy egy gonosz férfi zaklatja őket, és nekem lesz feladatom elterelni róluk a figyelmet! Mondjuk elég erősek ahhoz, hogy maguk is megküzdjenek egy ilyen bácsival. De lehet, hogy nem akarják bántani, vagy valamiért nem is tehetik meg. Én viszont nyugodtan megtehetem helyettük, hiszen engem nem ismer az az ember! Annyi-annyi lehetőség van. És én úgy várom már!
Timidus ötletén viszont elkerekedett a szemem. Hogy.. Birkózzunk? Azért fürdőruhát ugye nem kell felvenni? Főleg, hogy nekem nincs is olyanom.
De neem.. Timidus sosem gondolna olyan indíttatásokra. Ő biztosan csak a harcból lényeges szempontokat nézi. Így pedig igaza van! Hisz én magam mondtam, hogy ez hasznos lehet. Így hát átadtam a fegyveremet neki, és felkészültem arra, hogy fetrengeni fogok egy sort a sárban. Még sosem csináltam ilyesmit. Hát hogy csináltam volna? Ki az, aki odakint részt vett egy iszapbirkózáson? Itt viszont, a céhkertben, amúgy sem fenyegetett az a veszély, hogy kíváncsi szempárok meglesnek. És valahol egészen mókásnak is tartottam az ötletet. Végül is ez egy játék alapvetően. Persze nem azt jelenti, hogy nem veszem komolyan! Hiszen most gyakorolnom kell, fejlődni, hogy jobb és jobb legyek! És azt is meg akarom mutatni, hogy a legutóbbihoz képest mennyit haladtam előre! Bár ilyesmiben meg megint gyakorlatlan vagyok.. Szóval nem biztos, hogy ezáltal meg tudom mutatni. És annyira nem is akarom bántani Shukaku-samát. Izéé.. Most neki kell futnom, és ellöknöm a sárba? Vagy ezt hogy kezdik? Inkább kezdje ő. Ohh, meg talán.. Valami start jelzésre is várni kellene.

by **Shukaku** Kedd Szept. 15 2015, 17:19

~Húha... ez nem lesz jó! Ez nagyon nem lesz jó! Túlságosan komolyan vette a közös progit, és most valami nagyon de nagyon nagyot kell kitalálnunk. Húha... Timi biztos látott valami könnyű küldit a körútja alatt. Igen! Ez lesz az! Megkérdem Timit, és elmegyünk együtt valami küldire, amit kicsiknek szerveztek, és amihez kell... izé... igen! Kanaminak van lopakodása, látása és hallgatózása is. Nekünk az egyik sincsen, szóval majd úgy kell csinálni, hogy azok kelljenek a küldin. Timi tudja. Timi mindent tud! Még jó, hogy csak délutánra szerveztem, és addig megbeszélhetjük. Tényleg... kéne egy közös céhküldi lassan. Cearso is beszélt valamiről a Sayonaraval kapcsolatban. Annyi mindent kell már észben tartanom, lehet szabit kéne kivennem. Tényleg... én vehetek ki szabit? Meg kell kérdeznem Junt, hogy én vehetek-e ki szabit. Vávávávárj!~
-Hogy micsoda? Micsodát? Hogyan?
Annyira elkalandozott, hogy Timidus szemefuttatása csak most jutott el a tudatáig, és esett le neki, hogy jelenleg azt várják el tőle, hogy a sárban dagonyázzon. Igen, várják, mert láthatóan Kanami is felkészült a viadalra, hiszen leadta a kardját a sárkánynál. Na... most akkor már nem hátrálhat ki, de az egészen biztos, hogy nem a legjobb ruhájában fog sarazni.
-Oké, oké... de akkor ruhacsere. Timi, megkérhetlek?
A pet bólintott, és máris széttárta a szárnyait, hogy paravánként szolgáljon, Shu pedig pár kattintással átvedlet a szafarizós ruháját. Semmi páncél, ahogy Timi kikötötte, viszont annál több zöld szín, kényelem és nulla elegancia. Tulajdonképpen a játszóruha volt ez, ha ismerős számodra a kifejezés. Tipikusan az a ruha, amit még nincs szíved kidobni, de az utcára már nem hordanád.
-Szóval... akkor páncél és felszerelések nélkül, és Timi nélkül. De... akkor jó neked is, Kanami? Mert...
Ám Timi már közbelépett, megragadta a lány kezét, és gyors mozdulatokkal elküldte a felkérést.
-Kanami kezd. A küzdelem tizenöt percig fog tartani. Óra indul.
Teher alatt nő a pálma. Vagy valami ilyesmi. Nyomást kell helyezni a tanoncokra.

225/0
3 - 0
200 pont

Segítség:

by **Kanami** Szer. Szept. 16 2015, 10:04

Na már most nekem volt a szép ruhácskám, meg volt ez az átlagos ruhácskám, amit legtöbbször hordtam. Így hát nem volt nagyon hova ruhát cserélnem. Megvakargattam a fejemet, miközben néztem, hogy játssza le sárkányával a műveletet Shukaku-sennpai, és közben azon gondolkoztam, mégis hogyan is fog zajlani ez a birkózás dolog. A tévében régen láttam ilyeneket, csak férfiakkal, és ringben. Nekem is fel kellene emelnem Senpait a fejem fölé, és ledobni a földre? Ez egyáltalán lehetséges? Főleg az én erőmmel. Bár egy játékban vagyunk. Erre vajon van valamilyen skill? O.o És egyáltalán hogyan döntjük el, ki nyer és ki veszít? Itt gondolom nem az életpontok elvesztése a cél. Vagy igen? O.O És azt hogyan kardok nélkül? Egyszerűen húzzak be neki egyet? De hát az annyira.. ronda dolog lenne. Én nem akarom megütni.
Sóváran a kardom után pillantottam lopva.
Mindegy, majd úgyis kiderül, mit kell csinálnom. Csak várnom kell, hogy ne én kezdjek.
Shukaku-senpai kérdésére hevesen bólogatni kezdtem, bár minderre egyáltalán nem volt szükség, mivel Timidus-sama közben már kérdések nélkül is döntött. Így hát már csak egyetlen dolgom volt. Elfogadni a panelt, amely a harcról tájékoztatott. Még nem sokszor kaptam vagy küldtem ilyet. Elég kevésszer volt alkalmam szemtől szemben valakivel harcolni. Akkor is általában csak azért, mert megkértem valakit, hogy gyakoroljon velem, mint most.
Viszont utána elképedtem. Mi? Hogy most akkor.. Én kezdek?
- Timidus-sama, én.. - kezdtem bele a kifogáskeresésbe, de végül csak nyeltem egyet. Ki fogok futni az időből.
- Ühm.. Előre is elnézést. - hajoltam meg, majd futásnak eredtem, becsuktam a szemem, és egyetlen célom volt, hogy mint egy golyó, leterítsem a Senpait a földre. A sár miatt nem fájhat neki. Meg.. jajj, de buta vagyok, hát amúgy sem fájhat neki!

by **Shukaku** Szer. Szept. 16 2015, 10:31

Tényleg fura hatással van az emberekre Aincrad. Silver még úgy gondolkodott az egészről, a csatákkal kapcsolatban, hogy nem, ő semmi pénzért nem fog megütni egy kislányt. Az a fiú túl sok időt töltött kint, a kinti világban, és megfertőzték az elméjét a valóság buta dolgai. Kanami azonban, aki fiatalabbként került ide, már teljesen máshogy vélekedett. Ő simán megvágna, átszúrna valakit egy karddal, vélhetően ezért vágyakozott a fegyvere után, az azonban, hogy megüsse Shut, már kikezdené a törékeny lelki világát. Pedig a valóságban ugye egy kard sokkal nagyobbat sebezne, mint egy ütés. Mármint a kinti valóságban. Nem mintha itt nem így lenne egyébként... de akkor miért is gondolkodik így a lány? A karddal való ütés már nem számít bántásnak? Persze Shu nem ezen gondolkodott, hiszen észre sem vette a rövid jelenetet, Timidus pedig bár észrevette, nem hasonlíthatta össze a kinti világgal. Azt viszont tudta, hogy bizonyos emberek ódzkodnak a túl szoros testi kontaktustól, ez pedig bizonyos harcokban elengedhetetlen. Mindkettejüknek meg kell tanulnia a közelharcot, erre pedig ez remek módszer. Ja igen, és, hogy Shu mire figyelt, ha nem a pillantásokra? Nos, először is az elnézéstre, amire azonban már nem jutott ideje válaszolni, mert egy Kanamival több volt már a gyomrában, mint ami a megszokott és természetes állapot lett volna. Ugyan a földre került, hatalmas loccsanással, azonban azzal még megpróbálkozott, hogy magával rántsa a másikat is. Ütni nem ütött, hiszen ő is úgy számolt, hogy ez a harc most nem erre megy ki. Szerencsére a magasságkülönbség most nem volt túl nagy, tehát egyszerűen igyekezett megragadni a lányt a derekánál, és azon volt, hogy ő kerüljön felülre.

200-47= 153 pont

Szerintem elég a kitartáspontokat számolni, majd meglátjuk, hogy ki győz. X3

by **Kanami** Csüt. Szept. 24 2015, 19:06

Mind a ketten kicsik voltunk, nem volt túl nagy különbség így hát a súlyunkban. Bár teljesen bizonytalan voltam afelől, mégis mit kellene csinálnom, vagy pontosan hogyan, amikor elestünk - mivel ő magával rántott, és a futás következtében a saját súlyom is lehúzott -, vidáman felnevettem. Olyan volt ez, mint egy játék a homokban, ahogy az alsós általános iskolások csinálják. Bár én sosem játszottam. Túlságosan nagy sztár voltam ahhoz, hogy akárki is csak úgy ledöntsön, senki sem próbálkozott meg vele.
Nem tellett bele sok időbe, hogy ő legyen felül, főleg úgy, hogy a nevetés miatt szinte alig védekeztem. Túlságosan rángott a rekeszizmom ahhoz, hogy ilyesmivel foglalatoskodjak.
Fogalmam sem volt róla, hogy SHukaku csikis-e. Mindenesetre végigfuttattam oldalán és hónalján az ujjaimat, ha már megfelelő helyzetben voltam ahhoz, hogy kipróbáljak ilyen galád kis cselekedeteket. Közben az oldalánál fogva, illetve a térdemet magam elé tartva próbáltam megfelelő távolságban is tartani magamtól, bár ez nem volt egyszerű, lévén elég vékonyak és erőtlenek a karjaim. Persze ő maga is pehelysúlyú volt, így legalább esélyét láttam, hogy sikerülhet. Hogy miért nem ruháztam be súlyemelésre? Rolling Eyes

Akkor még egyáltalán nem tűnt hasznos jártasságnak.
Hogy mikor és ki győz? Arról elképzelésem sem volt. Hogy mit kellene tennem? Arról sem. Csak azt tudtam abban a helyzetben, hogy élvezem a játékot, még ha a ruhám és hajam is csurom sár és piszok lett, még akkor is, ha felülről éreztem a hideg esőcseppeket magamon. Mégis melegem lett egészen gyorsan.
Timidus-senpai igazán jó dolgot ötletelt ki nekünk. És biztos vagyok benne, hogy hasznos is ez. Már csak azt kellene kitalálnom, pontosan hogyan is, és melyik része. Megütni vagy rúgni még mindig nem akartam. Így inkább én is elkezdtem azon ügyködni, hogy őt a földhöz lapítsam. A karjánál a kitámasztást próbáltam meg célba venni - már ha kitámasztotta magát, és nem egyszerűen csak rajtam feküdt -, hogy ha azt "megingatom", egyszerűen csak rám essen, és lelökhessem magamról oldalirányba valahogy.

Kitartás... öööö?

by **Shukaku** Csüt. Szept. 24 2015, 19:31

A sárkány sem húzódott be az eső elől, tollazatán lassan csurogtak le a vízcseppek, a néha-néha előbukkanó nap sugarai pedig itt-ott megcsillantak rajta. Ugyan kissé felborzolta a tollait, fázni azonban nem fázott. Ősz volt, és az eső ugyan kiadósra sikeredett, mégis meleg maradt az idő. Ha nem is az a meleg, nyári zápor, de azért kellemes. Na de kevésbé volt kellemes Shunak. A masni már rég kiesett a hajából, amit egy könnyed mozdulattal dobott félre Timinek megőrzésre. Egy ideig ugyan próbálta fújkálni az arcába ragadó sáros tincseket, de utána már feladta ezt a módszert, és inkább a hajának dobálásával próbálkozott. Ez sem vezetett sok eredményre, de jobb volt mint az előző. Azt, hogy csikis-e, igen nehéz lenne azonnal meglátnod, hiszen amikor Kanami nevetni kezdett, ő is ugyanígy reagált, így nem lehetett tudni, hogy hol kezdődik a csikizés hatása. Persze egészen addig, amíg el nem jutott a bordái mellé, mert ott azonban hatalmas vihogásba és rángatózásba kezdett. Ugyan ő sem akart sem ütni, sem rúgni, de megeshetett, hogy véletlenül csak eltalálta az ellenfelét, annyira próbálkozott szabadulni, és nem éppen volt ura annak, hogy mit is tesz. Ennek okán a kezének a kigáncsolása is könnyen ment, és landolt is a másikon, amivel remélhetőleg már, ha csak egy kis ideig is, de megakasztotta a csiklandozós támadást. Így azonban az oldalirányos lelökés nem ment annyira könnyen. Nem akart engedni, és annyira nem, hogy megpróbálta a lábait a másik lány lábaid köré csavarni, vagy éppen aköré, amit ért. Persze az is eszébe jutott közben, hogy neki is kéne valami támadásfélével próbálkoznia, de mivel semmi jobb nem jutott eszébe, egyszerűen beleharapott Kanamiba. Persze csak finoman, de remélte, hogy arra elég lesz, hogy amíg hat a meglepetés ereje, addig újra ő kerüljön felülre.

153-47= 106 pont

7 pontod van kitartáson, azt szorzod öttel, az 35.
Egy támadás (itt cselekvés) szintnyi pontba kerül, azaz neked 10.
Volt már két „harci” postod, tehát 35-(2X10)=15 így van még egy lehetőséged, utána pihi.

by **Kanami** Csüt. Okt. 29 2015, 10:30

Éreztem, hogy nehezebben veszek levegőt, az amúgy is párás esős időben, ám tüdőm az éltető oxigénért kiáltott. Ugyanekkora szüksége lehetett talán rá a lánynak is, aki épp a kezeim között vergődött. A torkából felhangzó kacaj más volt, mint a szokásos boldog nevetés, hisz a csiklandozással kikényszerítjük, hogy az illető kacagjon, ha akar, ha nem.
Rúgkapált, ez csak természetes. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy lefoghassam a lábát, és elkerülhessem a kezét, ám így is sikerült kapni egyet az államra. Ott egye a fene, most játszunk. Ám hamarosan éreztem, hogy nagyon nem bírom tovább a földhöz szorítani. Kezdtem fáradni. Így taktikát váltottam. Újra vissza a földre. Bele a puhává vált sárba. Már teljesen mindegy volt. A hajam összegubancolódott, és csimbókokban lógott. A ruhám színe a felismerhetetlenségig megváltozott. De ez miatt akkor sem aggódtam volna abban a pillanatban, ha nem tudom, hogy a sao rendszere majd úgyis tesz valamit ellene. Reméltem persze, hogy nem azt választja, hogy a ruhát megsemmisíti, mert lejárt a szavatossága. Egyáltalán a ruháknak van olyanja? Gondolom a rendszer csak nem enged pucéran mászkálni, hiszen külön engedélyezni kell a menüben azt is, ha az ember szexuálisan akar tevékenykedni. Arról nem is beszélve, mennyi itt a kiskorú. Nem hiszem, hogy túl sokan elérnék a 21 évet.
A harapás váratlanul ért. Hirtelen menekülőre fogtam, ki akartam szabadulni a szorításából. Nem akartam, hogy megharapjon, mert ez.... De hát nem is fáj. Persze, ez nem fájhat! Jó, de akkor is kellemetlen. És furcsa. Ez a rendszer annyira különös. Nem jó, mégsem rossz. Kicsit csiklandós érzés. Egészen érdekes.
Ha sikerült lefejtenem magamról a lányt, és pár méterrel arrébb kúsznom-csúsznom, akkor most a kezeimet nézem. Különös fény csillog a szememben. Aztán egyszer csak magamba harapok. A kezembe. Egyesével megharapgatom sáros kis ujjaim.

by **Shukaku** Csüt. Okt. 29 2015, 14:22

Shu sem ugrott fel azon nyomban, ahogy sikerült végre Kanamit leszállítania magáról. Na persze nem szó szerint, hiszen messze nem volt elég erős sem az ütése, sem semmije, és még súlyemelés jártassága sem volt, szóval lehetetlennek mutatkozott számára az ellenfél elhajítása. Szóval egyértelmű volt, hogy Kanami kifáradt, és talán fel is adta a küzdelmet, az idomár azonban nem. Az idomár fel volt készülve a támadásra, és még a kitartáspontjai sem fogytak el teljesen... mégis olyan kellemes volt a pihe-puha sárban, a frissítő esőben pihengetni, és nézni, ahogy Kanami... mit is csinál Kanami pontosan? Amikor Shu eljutott addig a pontig, hogy leellenőrizze, hogy ott van e még az ellenfele, egyáltalán bármiféle érdeklődést mutasson a harc folytatása iránt, addigra a kardforgató már régen azzal volt elfoglalva, hogy a saját kezét harapdálja. Shu ugyan megijedt egy pillanatra, még az is eszébe jutott, hogy talán túlságosan erősen rúgta meg szegény lány fejét, és valami félresiklott a kobakjában, ám ezután ő is a kezére nézett. Nem, ennek sajnos továbbra sem volt semmi értelme... meg különben is, körülbelül tizensok éve nem csinált már ilyet. Az arca elé tartotta a kezét, nézte egy ideig, talán a szemében is ugyanaz az őrült fény csillant, mint Kanaminál, ám ő nem kezdte magát harapdálni, egyszerűen lenyalta a kezéről a sarat, majd azonnal prüszkölni és köpködni kezdett.
-Bleee! Nem tudom mi a jó neked ebben. Miért veszel rá ilyen butaságokra? Nesze!
Persze semmi vádló nem volt a hangjában, kizárólag csak a játékos nevetés, ettől azonban a sárlabda ugyanúgy megindult a céhtársa felé, és ha Kanami nem hajolt el, el is találta.

106-47= 59 pont

by **Argo** Szomb. Jan. 09 2016, 22:33

Hai~
Kérésre lezárom a párbajt, jutalmatok 25 exp és 60 arany.

by Ajánlott tartalom

Kanami vs Senpai

Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai

Re: Kanami vs Senpai