Találka :3 Cearso vs. Saya

A napomat már nem hiszem, hogy el lehetne rontani. Azok után, ami ma történt velem. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is hozzám kerül az Artemis. 
Asu nagyon sokat segített abban, hogy végül mégis hozzám került. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy miket mondhatott rólam Asu, vagy mennyit ígérhetett, hogy végül mi kaptuk meg. Illetve az, hogy vajon ki lehetett még az, aki szintén meg akarta szerezni?
Lehet, hogy ki kéne próbálnom a fegyvert? Ha jól emlékszem küzdelmek alatt fejlődik.
Akkor nincs mese, irány a küzdőtér.
El is indulok a küzdőtér felé, és lehetséges ellenfelek ellen kezdek el kutakodni.
Majd hallok egy furcsa megszólítást.
Majd a nevemet is meghallottam a furcsa megszólítás után.
-Lovag? Íjász vagyok.
Ekkor fordulok arra, amerről a megszólítás jött, és meglátom a lányt, aki eszett módon integet felém.
-Ó, szervusz Saya-chan, jobban vagy már?
A legutóbb, mikor találkoztam vele, akkor nagyon le volt hangova Anat elvesztése miatt. Majd elindulok a lány felé.
-Mi újság? Éppen ellenfelet keresek magamnak. Van kedved kiállni?
Ha jól emlékszem, Anat azt mondta, hogy Saya is íjász. Talán ő lett volna a másik, aki licitált az Artemisre? ÁÁÁ, nem hiszem, hisz csak egy kislány, akit teljesen megviselt a céhvezér elvesztése. 
Bár sose lehet tudni, hisz Shu is csak egy kislány, és ő is magas szinteken jár már. Még az aréna első helye is az övé.

Elmosolyodtam azon, ahogy Saya integetett nekem. És az is egy jó pont, hogy már nincs anyira lehangolva, mint amikor legutóbb találkoztunk. Amikor hirtelen eltűntem fél órára mindenki szeme elöl, és mire visszaértem (és megtudtam Kazumáról, hogy biztosan ártatlan a céhvezér elintézésében, és őt is ráállítottam a gyilkos keresésére) már mindenki más is elment a céhházból.
-Oh, én most szereztem egy új fegyvert és azt szeretném kipróbálni.
Még nem igazán tudom, mikre képes az Artemis, és ami még fontosabb, én mire vagyok képes az Artemis segítségével.
Miért ne kaphatna meg egy fegyvert, csak azért mert nincs elég tapasztalata? Talán még nincs meg a szintje ahhoz a fegyverhez, amit meg akart venni? És azért akar most küzdeni, hogy egy kicsit gyorsabban 
fejlödhessen? Ez is benne van a pakliban. Bár magas szintű íj még nem igazán akad a piacon.
A másik lehetőség, ha ő is meg akarta szerezni az Artemist. Ebben az esetben jobb lenne, ha nem nagyon dícsekednék az új szerzeményemmel, nem szeretnék haragot a céhben, de természetesen, ha rákérdez, akor elmondom neki, hogyan tettem rá a kezem arr a fegyverre, amit ő is kinézett magának. 
De azt már biztos nem fogom elmondani, hogy úgy kellett kérlelni hogy megvehessék nekem ezt a fegyvert, mert eredetileg nem is akartam megszerezni, de aztán meggyőztek, hogy egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni.
-De ne is kimélj ám. Úgy nem is élvezet a küzdelem, ha hagyod magad. Én sem fogom vissza magam, mert kislány vagy, rendben?
Elküldtem Sayának a felkérést a küzdelemre, majd miután elfogadta a felkérést előveszem az inventorymból a legendás fegyvert, felszerelem a dolgaimat magamra, és követem a lányt.

-Köszönöm szépen. Ugye nem gondolod, hogy emiatt bizonytalanabb lettem?Ahogy mondtam, mindent bele fogok adni, ami azt jelenti, hogy nincs helye  bizonytalanságnak.
Próbáltam minél magabiztosabban beszélni, de belül éreztem, hogy ez a küzdelem nem fog olyan könnyen menni, mint az eddigiek. Főleg, mert az Artemist is szoknom kéne, és egy kislányra se támadnék rá szívesen teljes erőmből. És a negatív energiát is érzem az íjból, ami valószínűleg azt jelenti, hogy még mindig nem tudott elfogadni, mint az új tulajdonosát.
-Én is legyőztem volna. Ha egyáltalán megküzdöttünk volna, és nagyjából húsz szinttel magasabb lettem volna, mint most.
"Elfelejtettem" játékmódot választani, ezért ez a döntés is Sayára hárult. A teljes életes párbaj az ínyemre volt.
-Az az igazság, hogy nem én vettem, pontosabban nem egyedül vettem, hanem van egy barátom, aki látott a városban egy plakátot, és azonnal én jutottam az eszébe. Állítólag egy Arisu nevű kislány árulta. Az igazat megvallva, nem is volt olcsó egy mulatság.
Nos, ha ő is az Artemis-re pályázott, akkor ebből leszűrhette, hogy végül én vittem el. Ha meg nem, akkor a harc végén úgyis el fogom neki mondani, hogy ez az íjász legendás fegyver. Hiszen céhtársak vagyunk, teljes egészében meg fogok bízni benne. Nincs okom rá, hogy ne mondjam el neki.
Megvárom még a reakcióját, majd a nyilaim után nyúlok, amik nincsenek a helyükön. Miért nem hoztam magammal nyilakat?
Egyre őrültebbnek nézek ki, ahogy a nem létező tegzemet próbálom elővenni, és mosolygok a kislányra, hogy minden rendben lesz.

-Biztos? Mert én erre gondolnék, ha valaki azt mondaná, hogy új a fegyvere, és én a jól megszokott fegyveremmel állnék ki ellene egy küzdelemre. Nagyon sokat számít milyen morállal állsz hozzá. Ha észreveszed az ellefél gyengéjét, azt próbáld meg minél jobban kihasználni.
Persze, szinte biztos, hogy ezeket a dolgokat ő is tudja.
-Igen, ő az. Nem tudtam, hogy te is szeretted volna. Ha tudtam volna róla, akkor szólok Asunak, hogy hagyja az egészet. Annyit nem ér meg egy fegyver se, hogy egy céhtársamat elszomorítsam. Még akkor se ha legendás.
Ezek szerint az egyik teóriám helyes volt. Méghozzá az, amelyikről azt szerettem volna, hogy ne legyen igaz. De most ez nem a szomorkodás ideje, hanem a harcé.
A számláló le is jár, és a kislány már el is kezdi a támadást. Az első nyíl elöl nem térek ki, kíváncsi vagyok mekkorát is sebez a lány, illetve hagyom, hogy a frissen szerzett Mellvértem is kifejtse a hatását. Gyorsan le is csekkolom a menümben a sérülést. Nagyjából én is ennyit sebezhetek.
Majd miután rájöttem, hogy miért is nincsenek nálam a nyilaim, el is kezdem "felajzani" az Artemist, ami elsőre elég furának hat, de mikor sikerült felhúznom az első nyilamat, és a lányt próbáltam becélozni, éreztem, hogy az Artemis ellenkezne.
-Nyugi, ez egy sima küzdelem. Nem fogok ártani a lánynak. Te csak mutasd meg szépen a Fényedet.
Ezzel elengedem a húrt, és egy fénnyaláb indul Saya felé.

<.<
-Tudom ám ezt én is nagyon jól -oh, de még mennyire, vagyis, asszem még hasonló helyzetben nem voltam, max fordítva, mikor még nekem volt új a Rubin íj, és nem nagyon mertem vele semmit se csinálni, de egyébként is ez a digitális világ, ahogy nevezi mindenki, tehát ha kapunk is újat, azt nagyon hamar ki lehet ismerni, mondjuk legendásban is nem tudom, így van-e, aztán majd meglátjuk. Biztos szokatlan lehet eleinte, hogy Artemishez nem kellenek nyilak, meg is ijedtem ezt hallva, mikor Arisu mondta, lehet, az is látszódott az arcomon és ezért is nem kaptam én. Ajj, ennyit vétettem volna aznap? Nem nekem való akkor a kereskedelem, én túl őszinte vagyok hozzá
Aztán a Cear el is kezd mentegetőzni, én meg nem törődöm a Hugi "Akkor add ide nekünk :]" vinnyogásával, hanem elkezdek integetni neki tagadóan, hogy
-Jaj nem-nem nyugi, nem vagyok szomorú  Vagyis, najó, talán egy icuripicurit, de még így is örülök neki, hogy legalább egy jóbarátomhoz került, nem valami ismeretlenhez \o
Egyébként ez még igaz is, nem hazudok vele, csak a Hugi van úgy vele, hogy csakazértispunktum neki kellett volna megnyernie, pedig ez nem verseny volt, egész egyszerűen csak a Cearso biztos többet tudott felajánlani és akkor ezek szerint saját zsebéből, mert hogy a céhbankhoz nem lett nyúlva, ha jól láttam. Fúú, akkor biztos jó gazdag lehet, vagy lehetett. Én bezzeg nem vagyok ilyen, sokkal jobban kell igyekeznem akkor ><
Aucs! Vagyis, nem aucs, mert nem fáj, de hékás, esett a páncélomból egy pillanatra. Ej, ez a Gyémántos akármi De nekem is ilyen van ám
~Kíváncsi vagyok a sebzésére. Ahogy elnéztem, ő is direkt engedte be az elsőt, tegyél te is így. Artemis még mindig gyengébb statilag, mint a Rubin Íj, ahogy elnéztem a legutóbb.~
Aje, Captain o7  Úgyhogy így engedem is, hogy belém jöjjön az az első fénynyaláb, meg hát amúgy is olyan kis szép, tényleg nagy kár, hogy nem én használhatom, de tényleg még így is jó érzés, hogy egy barátom teszi helyettem. Meg hát úgyis visszaverődik szintúgy öt a mellvértemből Ha jól számolom O.o Vagy csak négy?
Mindegy, a lényeg, hogy harcolunk, és én ragaszkodom is ehhez a harchoz, mármint, most akkor megmutatom, hogy én vagyok a SAO női Legolasa \o/  Elő is veszek pár nyilacskát a kezembe, hogy minél gyorsabban tudjak cserélgetni, és bár egy helyben állok most emiatt, olyan sokat lövök ki, amennyit csak tudok, vagyis ezúttal hármat :3
Mondjuk remélem, hogy a gyorsaság nem megy a pontosság rovására, de hát általában valamit valamiért

115/115 46/96

39-es sebzés háromszor, attól függően, mennyit engedsz betalálni :3 Ez most szabad KT, nem kell annyira nézni a pontokat, a speciálisokat is hagyom neked, használd őket nyugodtan

-Akkor mégis arra gondoltál?
Csak kibújt a szeg a zsákból. Ha nem is egyenesen azt mondta ki, hogy arra gondolt, amire gondoltam, hogy gondolt, de nekem ez is bőven megtette.
Egy pillanatra azért átvillan a gondolataim közt, hogy odaadom neki az Artemist az ő fegyveréért cserébe, de mikor a lány elkezd ellenkezni, azonnal lemondok erről a lehetőségről, ha neki jó ez a felállás, nekem nem fog bűntudatom lenni.
-Örülök, hogy örülsz neki. Vagyis nekünk. Vagyis annak, hogy nálam van az Artemis, nem pedig egy idegennél.
Nem igazán vagyok a szavak embere, ezért néha még én is bele tudok zavarodni a beszédembe.
Mind a ketten azzal kezdtük, hogy felmértük a másik erejét. És erre lett az mondva, hogy tapasztalatlan? De hékás, az én sebzésem is visszaütött. Mind a ketten Gyémánt mellvértben küzdünk *.* 
Aztán jött a támadás.
Az első elöl még sikerül elugranom, de a többi támadás olyan váratlanul ért, hhogy meglepödni se volt időm, így az a kettő már el is talált.
-Három nyílat egymás után kilöni nem nagy kunszt.
Kíváncsi vagyok, vajon hogy kezeli az Artemis a fegyverhez kötött képességeimet. Főleg amikor több nyilat ajzok fel. Felhúzom az ideget, és három nyil jelenik meg az íjban.
-Három nyilat egyszerre próbáltad már?
Majd el is engedem a fegyvert, és repülnek a nyilak a lányka felé.


/rendben, akkor Cear megpróbálkozik egy képivel találatonként 23 sebzéssel *.*/

Fúú, nem is tudtam, hogy amúgy ez ennyire jó, mármint, mikor az Anat ellen harcolt a Hugi, akkor izgultam és nagyon nem akartam az egészet, aztán ugye ott volt a Jin-sama, na őellene jó volt, csak hát mégiscsak idegen. Jó, oké, ha úgy vesszük, a Cear-t sem ismerem annyira, mint mondjuk az Anatot ismertem, de valahogy mégis olyan érzésem van, hogy viszont nagyon fogom őt is kedvelni és nagyon jó barátom lesz majd, de lehet, hogy csak én vagyok megint túlságosan naiv, mint amilyen általában szoktam lenni  Mindegy, a lényeg, hogy a Ceart nem tudom nem szeretni, szóval ez eddig jó is így :3
Még egy "ezaz" felkiáltással a levegőbe is bokszolok, mikor a háromból kettő eltalálja, elvégre ez volt a célom, és sikerült, és ő is meglepődött, háhá, gyors vagyok neked, nem igaz? :3  Mondjuk aztán amit mond, az picit letaglóz, mármint ha animében lennénk, most biztos úgy fognám a padlót, vagyis elesnék, de most egyszerűen csak félmosollyal megrántom a fejem, úgy szépen száll a hajam is, mintha besértődnék, de amúgy nem is, mondjuk erre van a mosoly, hogy tudja, nem bántott meg :3
-Lesz az majd több is, mint három -aztán kicsit terpeszbe állok, elvégre ő jön, mármint látom, hogy készül, és meg is jelenik most neki három fénynyaláb, és vigyorog, mire visszavigyorgok én is:
-Majd megpróbálom -nyújtom ki kicsit a nyelvem és mikor lő, akkor én félreugrok jobbra, de persze azért ha három nyilat kilő az ember, akkor azok másfelé szállnak, és kettőt így kikerülhetek, de persze annyira még nem vagyok ügyes, hogy a harmadik ne találjon el, méghozzá az oldalamba telibe >.>
~Még mindig jobb, mintha ugrottál volna, és akkor talán még egy eltalál...~
Naja, de most a földön fekszem >,<
~Hát akkor mondjuk, nem is tudom... kelj fel?  ~
Hugi, nem úgy volt, hogy te ebből most kimaradsz?
~Kimaradni egy Artemis elleni csatából? Na persze. Sőt, had vegyek részt én is  ~
Áháá, értem én, hogy mire gondolsz. Úgyse használtuk még ki általában, talán egyszer O.o  De oké, én benne vagyok :3  Feltápászkodom, és ha mondjuk lő addig is a Cear, azt megpróbálom kikerülni, de most arra is figyelek, hogy megint előhúzok egy nyilat és aktiválom azt, amire a Hugi gondolt. Jó, mondjuk ezalatt elég könnyű engem eltalálni, az tény  Viszont nekem is sikerül, amit akarok, és próbálok olyan ügyesen lőni, ahogy tudok, mégpedig úgy, hogy úgy teszek, mintha a jobb vállára céloznék, aztán mégis a balra lövök  Közben pedig a nyíl fel is izzik és egy erősebb csapással talán sikerül is eltalálnom vele őt :3
Aztán picit pihenek >.>

115/115 13/96

Sabbath használata: mivel Saya van a harcmezőn, az Erőpontjaim egyszeri alkalommal hozzáadódnak az irányításhoz, tehát most egy 49-es sebzéssel bíró nyíl röpül feléd :3
Ezt a képit többször már nem használhatom újra.

-Szeretném én azt látni. Nem hiszem, hogy háromnál többre futná neked.
Odalépek a földön fekvő lány mellé, és kinyújtom a kezem, hogy felsegítsem a földről. Az hogy épp megküzdünk, nem jelenti azt, hogy nem lehetünk kedvesek egymáshoz. A néhány gúnyos megjegyzés az már csak a móka része.
Az Artemis nem akart pihenni, miután már elkezdtük a küzdelmet. Ezt gyorsan fel is jegyzem magamban: Artemis nem az a tipus, aki felad egy elkezdett küzdelmet, bár lehet, hogy csak az én jellememből ragadt át egy kicsit rá is.
-Ugye nem akarod, hogy ugyanaz történjen, mint az előző küzdelemben? Most nem fogom túlhajszolni magam, és pihenek egy kicsit két támadásom közt.
Az Artemis nem akart a következő támadásomra várni. Nekem nem tetszett az a taktika, amit kitalált.
-Megörültél? Azt biztos, hogy nem fogom azt használni. Még ha tökéletesen együtt tudnánk dolgozni, vagy ha nagyon jó reflexeim lennének.
Az Artemis csak jobban remegett a kezemben.
-Na jó, te akartad, de ne engem okolj, ha bármi történik, rendben?
Megállok egy helyben, vállszéles terpeszbe, majd mindkét lábammal szilárd támaszt keresek a földön, és minden erőmmel Saya mozgását figyelem. A jobb vállamra céloz. 
Nem tudom, talán sikerülhet.
Az utolsó pillanatban, mielőtt a nyíl elérne, hirtelen a vállam elé rántom az Artemist, oda ahova a lövést várom. 
Nem volt jó ötlet. Ugyanis a nyíl a másik vállamba fúródott, elég sok életemtől megszabadítva.
-Én előre megmondtam, hogy nem fog sikerülni. Egy kard ellen még csak összejön, de egy nyíl már nagyobb dió. Legközelebb találj ki egy jobb stratégiát.




98/165
Az Artemisnek eddig két nyila talált
pihi
5-ös visszacsapás a gyémánt mellvért miatt


(Azt figyelembe vetted, hogy a mellvért nem csak visszasebez, hanem az érkezett sebzést is megnöveli? (Én a saját támadásaimat enélkül a bónusz nélkül számítva írtam le, és a te támadásaidhoz hozzáadtam, szólj ha esetleg a leírt támadásaidba már alapól beleszámoltad az én mellvértem effektjét.)) Az első támadásnál még 4-es visszacsapással számoltam *.*

//Neem, én neem >.> *totál elfeledkezett róla, mint általában mindenről * //

-Most még nem is, de majd idővel -eej, ez a Cearso, milyen kis.. izzééé >.>
Jó, mondjuk a mosoly az marad, mert hát még jól is esik a csipkelődése, olyan kis cuki, jól esik, valahogy még nem nagyon viselkedtek így velem és élvezem \o Nem tudom amúgy, hogy miért, nem nagyon szoktam így viselkedni meg hát egy ideje nem is tudtam jól érezni már magam. Pedig már egész szépen hozzászoktam a csúnya foltok látványához, főleg, mert tudom, hogy csak én látom őket, de szerencsére amerre az Artemis jár, ott nem látom őket, és ez olyan jó. :3 Vagy csak annyira figyelek most a harcra, hogy egész egyszerűen nem tűnnek fel.
Cearso motyog valamit egy kicsit, miközben beáll, én meg előkészülök a támadásomra, ami végül be is áll, pedig nagyon ügyesen próbálta kivédeni. :3
-Pedig szép mozdulat volt. -mutatom fel neki a hüvelykujjam, hogy like, tetszett, talán majd én is fogom alkalmazni legközelebb. Jaj, úgy imádom az ilyen harcokat, mikor még tanulok is közben új dolgokat!
Az mondjuk, hogy betalált, annyit eredményezett, hogy már nincs páncélom, de sebaj, mert az életcsíkom viszont még ép. Mondjuk picit csalt is a rendszer, mert valamit később számolt ki, mint kéne, és megint még utólag levett értékeket.
-Amúgy kihez beszélsz? Mert ha hozzám, akkor én hallom -kiáltok felé a messzeségből, mikor látom, hogy már megint motyog magában. Lehet, hogy megbántottam, és épp szitkozódik rám? Mert én azt nem akartam ám Ha igen, akkor én odamegyek megölelgetni, hogy ne haragudjon, én nem akarom, hogy a Cearso haragudjon rám

115/115 0/96
Szintén pihi :3

-Idővel én is erősebb leszek, vagyis nem hiszem, hogy bármikor jobban legyorsulnál, mint most.
Egyébként meg, ha jó sok életem van, akkor az sem zavar igazán, hogyha valaki nagyon, de nagyon lesokszoroz, nekem elég csak egyet vagy kettőt belelőni az ellenfelembe a többit majd megoldja néhány item, no meg a felszerelésem, ha nálam lesznek. Fegyver nélkül amúgy sem sokat érek, hiszen íjász vagyok. Azok meg nem sokat érnek közelharcban. De ez most lényegtelen, hiszen minden nálam van, amire szükségem lehet.
-Nem, nem hozzád beszéltem.
Felemelem a fegyvert.
-Vele társalogta...
Ha befejezem ezt a mondatot a végén még őrültnek fog nézni szegény kislány, amiért megszemélyesítek egy élettelen tárgyat.
-Vagyis, i-i-i-gen, hozzád beszéltem. Csak annyit mondtam, hogy ez szép támadás volt. És nem hinném, hogy egyhamar megtanulnám kivédeni a támadásokat az íjammal. Főleg ha ilyen ügyes itt valaki, mint te.
A dícséret sosem árt, hogyha el akarod valakinek terelni a figyelmét bizonyos dolgokról.
Azért az se ártana, hogyha támadnék is, amikor lehetőségem van rá.
Most már egyszerűbb lesz, hiszen nem kell a nem létező alktrészek után kutatnom, azért nem elég könnyű hozzászokni, hogy a fegyverem magától készíti elő a lövedékeket. Megpróbálom azért.
Kifeszítem az ideget, megvárom, hogy megjelenjen a következő nyil, majd támadok.

/találat esetén 24 sebzés/

-Ez nem is hangzik rossz ötletnek. De én inkább a pontos szeretnék majd lenni. Tudod, mint Tell Vilmos. Bár nem hiszem, hogy ismernéd. Nem tudom itt mennyire ismert a története, hiszen inkább Európa területén ismert a legendája.
A szüleim sok költözésének hála elég sok monda és rege ragadt rám. A többség persze leginkább Európából, és a Földközi tenger környékéről. És mg mindig nem értem, hogy mirt sikerült Japánban kikötnünk.
-Art?
Nézek a lányra pár másodpercig teljesen értetlenül. Majd sikerült végül dekódolnom a mondatot, jött is a visszavágás.
-Jah, biztos okos. De ez most mért is fontos?
Most először éreztem az Artemis felől sértődöttséget. Ebből sikerült rájönnöm, hogy mi is most a helyzet.
-Már te is kezded? Csak mert nem ismertem fel azonnal egy becézésedet.
Amíg az Artemis kötötte le a figyelmemet, a kislány már lött is felém és én még csak észre se vettem, vagyis mire észrevettem már túl késő volt, és hiba próbáltam meg kitérni a támadások elől, mind a kettő súrolt legalább egy kicsit, ami elég jól leviszi az életem. A sárga részt átugorva azonnal a vörös sávba kerül.
Akkor fejezzük be ezt egy támadással. Felemelem az Artemis-t, és lővök.
Vagyis lőnék, de az Artemisben nem jelenik meg a szokásos fénynyíl, ami eddig minden gond nélkül megjelent.


12/165

/Nincs támadás, avagy Art megsértődött.../
/8 visszasebzés a mellvérttől/

-Hogyne ismerném. Ő volt az almás :3 -nyújtom ki a nyelvem. -Én is Európából jövök ám  Magyaron éltem, de hogy honnan származom amúgy, azt... azt nem tudom
Mert hát amúgy elég keletiesen nézek ki, de valahogy mégsem, szóval érdekes alkat vagyok, olyan semmilyen, aztán meg a Papa sem írta le, hogy honnan jöttünk eredetileg, csak felébredtem a kis szobában és ennyi volt, és nem tudom, hogy most akkor az a nagy ház, amiben bolyongtam a Gabby-val az most akkor valóság volt-e vagy emlék vagy mi, csak néha a tűz jelenik meg előttem meg néha házak és egy alak de az az alak annyira hasonlít az Anatra, hogy szerintem az az Anat valójában, ő meg amúgy honnan is származhat? Huu, de gáz, hogy még ezt sem tudom
Hugi meg általában sem árul el semmit, most is sunyít meg vigyorog, hogy majd, majd, idővel mindenre rá fogok jönni, de nem most. Gonooosz.
-Hát, mármint azt tudom, hogy Legendás, szóval szerintem okos is, de csak feltételezés volt, de akkor ezek szerint igaz? :3 -ej, pedig csak trafáltam, dicsérni akartam kicsit, hogy ő se érezze rosszul magát még, amiért majdnem a miénk lett, meg én se érezzem már miatta rosszul magam, meg a Hugi se nyomjon már ennyire miatta, mert béna voltam a kereskedésben ><
-Na? Mi a baj? -nézem, ahogy beszél is valamit, meg most már nyila sincs. -Kifogyott?
Odalépek mellé, úgyse lő, meg aztán lehet, hogy ezzel csak trükköz, de nem baj, mert most kezdek tényleg aggódni O.o
~Artemis fénynyilakat használ, ha jól rémlik, nem fogyhat ki.~ -rázza Hugi is a fejét, miközben odaérek, és ránézek én is a fegyverre, de nem látok semmi különöset már azon kívül, ami amúgy is jellemző rá.
-Valami rosszat mondtam volna?  Mert ha tényleg okos és érti, akkor bocsánat. -biggyesztem le a szám és ha engedi a Cear, akkor kicsit megsimítom az Artemist, hogy tényleg ne haragudjon rám, én nem akartam megsérteni. Sem őt, sem a Ceart, szóval aztán fogom magam és a Cear haját is megsimizem pipiskedve.

-Akkor mi ketten nagyjából egy tájról jöhettünk. Tehát tudod milyen pontos és bátor is volt Tell Vilmos.
Ha valaki esetleg nem ismerné: ő volt az, aki fogadásból lelőtt egy almát a fia fejéről. Ezzel bizonyította, hogy az ő lövései sohasem tévesztenek célt. Nem véletlen ő a példaképem.
-Legendás, és elég gyakran megvan a saját akarata. Abban azért nem vagyok biztos, hogy mennyire okos, hiszen beszélni azt nem tud, de azt a mozdulatot, amit az elöbb láttál azt ő sugallta.
A lány is észrevette, hogy valami probléma van a támadásommal, és nem úgy müködik a fegyver, ahogy neki kéne.
-Nem, nem fogyott ki. Elvileg nem is tudna. Sokkal inkább úgy néz ki, mintha megsértödött volna az egyik megjegyzésemen. Bár most történik ez először.
Ettől függetlenül érzem az Artemisből áradó sértödöttséget. És még mindig nem értem, hogy mi okozta a negatív attitüdöt a fegyvernél.
Miután Sayának is leesett, hogy így nem igazán tudok támadni, közelebb jött, bocsánatot kért, és végigsimitott az Artemisen.
-Nem te voltál. Legalábbis azt hiszem. Gyorsan meg is mondom neki, hogy szerintem nem az ő hibája, ami történt.
Szinte biztos vagyok benne, hogy az Artemis engem tisztel meg ezzel a húzással.
Megfogom a kezét, ami az arcom felé indult, még mielőtt a lány hozzám érne.
-Van egy olyan érzésem, hogy ezt a küzdelmet most fel kell adnom. És valahogy ki kell engesztelnem az Artemiszt mielőtt nekiindulnék a következő küzdelmemnek. Egyébként sem álltam volna valami jól. Ha még egyszer eltalálsz, biztos, hogy a tied lenne a győzelem. Lenne kedved majd egyszer valamikor ismételni?

-Nem tudom, nem vagyok ebben annyira biztos. Hiszen az Artemis nem beszél hozzám, csak néha érzem azt, minzha érezném amit érez. Fura ez az egész. Mintha lenne mellettem valaki, aki valójában nincs is ott. Na de most nem is ez a lényeg. És száz százalékban biztos vagyok benne, hogy nem te vagy a hibás. Vagyis nem teljesen száz százalékban, de az egy olyan szép kerek szám a kilencvenkilenc egész kilenkilenchez képest.
Nem értem mért nem tudja elfogadni a feladásomat, de ha nagyon be szeretné fejezni a küzdelmet, akkor én állok elébe, de figyelmeztetem Sayát arra, hogy nem ok nélkül adtam fel.
-Esélyem akkor sincs túl sok, ha ki tudnám engesztelni a fegyvert. A következő találat így is úgy is végzetes lenne. Azért az Artemisnek is van annyi sütnivalója, hogy nem akkor szórakozik velem, mikor nyerésre állok. Igazam van?
Az utolsó kérdés egyértelműen az Artemisnek lett címezve.
Ahogy Saya az Artemis-nek suttogott, mintha egy kis enyhülést éreztem volna a fegyver felől.
-Kedvel téged.
Mosolygok rá a lányra.
-Jól is teszi. Ugyanis a küzdelem után szeretnék kérdezni tőled valamit.
Miután a lány hátrálni kezdett, én is tettem egy pár lépést hátrafelé, majd odahajoltam az Artemishez, és én is suttogtam hozzá néhány kedves szót.
-Megteszed Saya kedvéért, hogy most rendesen müködsz?
A következő pillanatban már ki is feszítettem az Artemis idegét. Most jön a kritikus rész. A következő néhány pillanat teljesen eseménytelenül telt, de végül megjelent az áhított Fény, ami célba vette az ellenfelemet, és el is indult feléje. Bár ha találok is, akkor se lesz túl sok esélyem a gyözelemre, ahogy már mondtam Sayának.

/támadás, sikeres találat esetén:45+3=48 sebzés/ (plusz 5 a mellvért miatt, de ez Ceart is sebzi.)

-Jobb a békesség.
Ismétlem meg a lány szavait, jelezve, hogy azért figyelek is arra, amit mond.
-Rendben, akkor most háromra.
Megvárom, hogy elszámoljon háromig, közben felajzom az Artemis-t a mostani utolsó lövésére. Talán a fegyver is érezhette a dolgot, mert most sokkal nyugodtabb volt az eddigieknél, és ez rám is átragadt. Lassan vettem a levegőt, és egész testemmel a számolásra koncentráltam. Minden mást kizártam a gondolataim közül. Ez a lövés fog mindent eldönteni. Most nem számít, hogy egy legendás fegyver van a kezemben. Nem számít, hogy az ellenfelem az egyik céhtársam. Nem számít, hogy mekkora a szintjeink közti különbség. Most ez az egy támadás számít. Vagy talán még az sem, hiszen lényegtelen számomra a küzdelem kimenetele. Az Artemis-nek meg csak az a fontos, hogy az ellenfelem túlélje.
Mikor meghallom az utolsó számot, elengedem az ideget, és hagyom, hadd repüljön a fény nyílvessző Saya felé.
Ezután azzal a nyíllal kezdek el foglalkozni, amelyik felém száguld hihetetlen sebességgel. Már túl későn. A sebesség és a távolság függvényében a becsapódást szinte elkerülhetetlennek látom.
Abban a pillanatban, hogy a nyílvessző eltalált, az életpontom nullára csökkent, ami a küzdelem végét jelentette. Elvesztettem az egyensúlyom, aminek a következtében térdre rogytam. Félve pillantottam fel, hogy vajon a Fény eltalálta-e Sayát. Titokban abban reménykedtem, hogy elvétettem a lövést, amit az utolsó pillanatban adtam le.
A találattól függetlenül elmosolyodom, majd hanyatt vettem magam, és lepihenek a homokban.