Re: Mezőség

by **Miko** Kedd Jan. 18 2022, 18:33

16+

Ahogy Leo odajött hozzám és hozzám ért, érzem, hogy még mindig perzselő forrónak érzem érintését. Mindezek ellenére is kellemes zsibbadás jár át közelségére, és érze, hogy könnyeim szipogássá enyhülnek. Felülve karját megfogva az arcomra teszem tenyerét, ha hagyja, hogy így nyugtassam magam. Szavai fájtak, de nem kezdtem újabb hiszti rohamba. Nem. Ezúttal nem. Magamat is megleptem az ennyire szélsőséges hullámtól, mi csak úgy elragadt.
Magam elé bámulva, egyszer sem néztem rá, mert féltem, hogy elgyengülök újból. Miko széttárta ölelését, én nem ölelem át, helyett a karjai közé bújok, és ha nem tol el magához, a földre ülve, hagyom, hogy betakargasson és a mellkasának dőlve szeretném, hogy nyugtasson még egy kicsit. Ha csak baráti is a törődése, szerettem volna, ha közel marad egy darabig. Végül. Megszólalok.
- Sajnálom Leo. Azt hiszem, ez már gyűlt egy ideje. Próbáltam erősnek mutatni magam, hogy akkor se láss gyengének, amikor magad alatt voltál. Én… én azt hiszem, most értem el a tűrés határom… bocsáss meg nekem, hogy így kellett látnod. – bújtam a mellkasához, remélve, hogy megsimogat kicsit, észre se veszem, hogy elmerengek, és szavaim csak úgy jöttek maguktól – Tudod… én önző ember vagyok. Szeretek segíteni másoknak és gondnélküli életet élek, de képtelen vagyok megválni azoktól, amikhez ragaszkodok. Mikor azt mondtad, hogy nem láthatlak addig, míg szeretlek, összetört valami bennem… Leo… én képtelen vagyok elfeledni téged. – itt kis időre elhallgatok mielőtt elhallgatok – Tudod… a taibox világéletemben nagy szerelmem volt. Sose rajongtam még másért annyira, mint ezért. A vérnyomást pumpáló viadalok, a fájdalom kábító, még is élénkítő pezsgése, a győzelem őrjítő kavalkádja, vagy a vereség keserű, de még is mellkast feszítő érzései… olyanok voltak, amiket soha nem tudtam volna hátra hagyni... De egyik meccsem alkalmával, az ellenfelem véletlenül szabálytalankodott, mely során megsérült a csigolyám. Nagyjából 6-7 hónapra lebénult a lábam és képtelen voltam akár csak talpon maradni is. A dokik, bár mondták, hogy van esélyem újra járni, de akkor kevés esélyt hagytak ennek. Mindenki azt mondta, hogy abba kell hagynom a taiboxot, így képtelen vagyok folytatni. És tudod mit csináltam? Folytattam az edzést. Ha nem tudok járni, akkor majd ütök. Ha nem tudok ütni, akkor használom a fejemet, ha már mozogni se tudok, hát akkor a kispadról intézem a dolgokat. De nem hagyom ott a sportot, amiért élek. Azt mondták őrült vagyok, mikor megtudták, hogy folytatni akarom ezek után is. Még a szüleim is, akik egész eddig nem hagytak, hogy döntsek az életemről, hisz én volt a tökéletes gyerekük. – ekkor a fiú emeltem tekintetem és bár mosolyogtam, szememből és arcvonásaimból nyíltan láthatta, hogy szomorú vagyok - Leo… tudod… ha akár most, vagy akár egy hónap múlva, vagy bármikor arra kérnél, hogy adjam fel a boxolást. Én megtenném. Megtenném, mert találtam valamit, ami fontosabb, mint az eddigi álmaim. Ezek után… tényleg azt hiszed, hogy el tudnálak engedni? Mióta elindult a SAO… többen is udvaroltak már. Többen is megpróbálta levenni már a lábamról. Volt, aki túl messzire is ment, és megpróbált rám mászni. De mindet elutasítottam… Én képtelen vagyok nem szeretni… ahhoz… sajnos túl makacs vagyok. – hangom szomorú volt, mikor ezt mondtam, de bűnbánóan a földre néztem – Tudod. Én tényleg őszinte voltam azzal, hogy nem bánom, ha nem én vagyok az egyetlen az életedbe. Sosem zavart, mikor más lányokkal láttalak, vagy mikor más lányok csókolgattak. Tudtam, hogy más lányokkal fekszel le, és egyetlen, amit bántam, hogy nem lehettem veled akkor én is. De… ennek ellenére… képtelen lennék tőled azt kérni, hogy maradj mellettem. Én… képtelen lennék magamhoz láncolni téged, tudván, hogy nem úgy szeretsz. Hogy csak azért legyél velem, hogy elűzzed a magányom. Nem… Én csak… boldoggá akartalak tenni, de kényszerből magam mellé zárással, ezt sose érném el. Borzalmas vagyok, hogy egyáltalán ez az egész eszembe jutott. Sajnálom Leo. Én tényleg reménytelenül önző vagyok…
Ha ezek után Leo az ajándékok felé néz, és megérzem szándékát, természetesen összeszedve magam felállok, és a csuklóját megfogva a csomagokhoz vezetem. Túl mocskosnak érzem magam ahhoz, hogy a kezét fogjam meg. Nem érdemlem meg, hogy egyáltalán a fiúhoz érjek. De érezni akartam, hogy még itt van, és nem csak egy álomkép, amit magam előtt látok. Ha Leo nekilát, akkor csendes, némán nézem, ahogy kibontja a dolgokat, ha esetleg megkérdezi valamelyikről mire való, vagy mire felkapja, természetesen elmagyarázom neki. Ha végül mindegyik csomagot kinyitotta, a felszerelésemből előhalászom azt az átalakított szallagot, mit eddig rejtegettem elől. Félig fogva, lelógott a földre, mintha a vörös színe is tompának tűnt volna.
- Tudod… négy ajándékot akartam ma adni. Ebbe öltöztem volna fel, reménykedve, hogy meghozza benned a vágyat és egészen reggelig itt maradhass velem. Tudod, valamiért sokkal izgatóbbnak éreztem azt, mikor elszabadult benned a vágy és saját magad vágyait akartad kielégíteni, mint mikor engem. Szó se róla, élveztem az előbbit, az asztalon… de volt egy pillanat, amikor abban reménykedtem, hogy a bőrömön nyomod el a csikket. Hogy megperzselj, megbillogozz egy időre. Akkor… ez a gondolod teljesen átjárt…- itt szomorúan elmosolyodva az ágynak támasztom a fejem és sóhajtok egyet – Azt hiszem mocskosabb természet vagyok, mint hittem eddig. Előbb megfenyegettél, hogy megfojtanál, ha butaságot csinálnék. Szerintem még… nem... biztos vagyok benne, hogy még azt is élvezném tőled. – itt hamisan kuncogva persze hozzáteszem – Persze csak egy pontig. – a fiúra nézve szomorkásan elmosolyodok, de ezúttal talán ez volt eddig a legőszintébb az elmúlt időszakból – Sajnálom, ha csalódást okoztam. De úgy éreztem, ki kell mondanom, mert belém savanyodik.
Ezután ha esetleg Leo megkér, hogy távozhasson meglepő módon ellenkezés nélkül felállok, és bár lassú, bizonytalan léptekkel, de az ajtóhoz vezetném, hogy egy "szia" kíséretében, ha nem mond semmit, nehézkesen bámuljam, ahogy elmegy, hogy aztán az ajtót becsukva, nekitámasztva a hátam, erőtlenül lecsússzak rajta, és merev tekintettel bámuljam csupán a plafont. De könny... egy csepp se folyik a szememből. Ahhoz szívem már túlságosan kifacsarodott.

by **Leonard** Vas. Jan. 30 2022, 13:32

Újra meg újra meg újra. Ritmikusan simogatta Miko hátát, miközben beszélt, tekintetével azonban nem követte a mozdulatot, hanem valahová a távoli fal egy pontjára fókuszált. Azt ismételgette magában, hogy Miko még igazán, túlságosan is fiatal. Nem lehet készpénznek venni azt, amit mond. Nem tudhatja még. Leo ösztönösen féltette őt ezektől az óvatlan megjegyzésektől, de belátta, hogy puszta tanítószándékkal nem megy itt semmire. Hiába mondta már el százszor és ezerszer is, hogy Mikonak vigyáznia kellene magára. Újra meg újra meg újra.
Tisztára utálta magát azért, amit tett. Azért is, mert a maga módján szerette Mikot és azért is, mert képtelen volt őt úgy szeretni. Utálta az időzítését is és azt is, hogy akaratán kívül ilyen fontos szerepet töltött be a lány életében. Voltak róla elképzelései, hogyan és miért történt ez így... Nem kellett volna annyira gyengének lennie. Nem sugallhatta volna azt egy percig sem, hogy mindez működhet. Hogy lehetett olyan balga! Hogy keverhette össze a szeretet utáni sóvárgást a valódi érzelmekkel?
Az egyetlen, aki reménytelenül önző volt a szobában, az csakis Leo lehetett. Fogalma sem volt róla, hogyan önthetne tiszta vizet a pohárba, hogyan rakhatná mindezt rendbe, de tudta, hogy most legalább már jó úton jár. Persze alig öt perccel korábban ez még nem így volt. Még most is ott érezte a vágy bizsergését a testében, akarta, hogy kielégüljön, rohadtul akarta, de nem ilyen áron.
- Más nőkkel, valóban. A szexnek... nagy jelentősége van az életemben, mint minden felnőtt emberében. Rendszeres időközönként szüksége van rá a testemnek még a játékban is. Meg a mentális egészségemnek. Segít levezetni a negatív energiáimat. Könnyűvé tesz, felszabadít, szeretem, hát persze, hogy szeretem. Mindig máshogy, mindig mással, hogy izgalmasabbá tegyem az intimitás hiányát. Mert ezek a lányok nekem soha nem jelentenek ennél többet, mint ahogy nekik sem én. Ha egy nőt szeretek, igazán szeretek, akkor soha nem cserélném le az érintését egyetlen pornóistennőére sem. A szerelem egy csodálatos és kiváltságos dolog, Miko és én nagyon, nagyon komolyan veszem. Ha valakit szeretek, az ne tűrje el, ha más felé kacsintgatok, ahogy én sem tűröm és soha, egyetlen egy percre se forduljon meg a fejében, hogy feladja az életét, a hobbiját vagy az álmait a szerelmünkért. Csak akkor nevezhetem magam férfinak, ha egy nő mellettem kivirágzik, nem pedig ha lehúzom magammal a mélybe. Kislány vagy, Miko, amiért ilyesmiket mondasz és épp ezért vagyok képtelen komolyan venni téged. Annyi hibát fogsz még elkövetni az életedben... Én viszont nem vagyok elég türelmes már hozzá, hogy végigvárjam ezeket. - Egy pillanatra elhallgatott, nagyon vágyott rá, hogy rágyújtson egy cigarettára, de Mikoval a kezei között most mégsem tette. Amúgy is hamarosan távozni fog, akkor pedig annyit dohányzik majd, amennyit csak akar.
Amikor folytatta, kissé szelidült a hangja.
- Egyáltalán nem mocskosak a vágyaid, ez teljesen természetes dolog. Én is vágyom rá, hogy elnyomjam a bőrödön a cigarettát és mivel a játékban nem okozok vele maradandó sérülést, volt már, akivel meg is tettem. A szexualitásnak ezer féle formája van, azt ajánlom, próbálgasd a határaidat és soha ne szégyelld magad amiatt, amit élvezel. Hidd el, szívesen itt maradnék, ha tudnám, hogy csak az éjszakára vágysz tőlem. - Felsóhajtott. - Az érzelmeidet viszont becsülöm annyira, hogy ne tegyem. Nem szeretnélek kihasználni, akkor sem, ha te boldogan belemennél. Sőt, főleg azért nem. Én ennél jobb ember vagyok.

by **Miko** Hétf. Jan. 31 2022, 20:40

16+

Könnyes szemmel bámulom a fiú mellkasát, ahogy nekidöntve a fejem, kiszöktek belőlek a szavaim. Üresnek éreztem belül, mint akiből minden létező erő kiszállt. A fiú érintése, ahogy végig simította a csupasz hátam. Nyugtatni próbált, érintésének minden pontja viszont csak fájdalmasan dobbantotta szívem, hisz tudom… soha többé nem fog hozzám érni így többé. Hangja, miről érződött, hogy feszült távolinak tűnt a fejemben. Felfogtam minden szavát, és de egyszerűen túl messzinek tűnt az egész. Számomra olyan, mint mintha Leo kifogást keresne csupán, mert minden amit mondott, olyan furcsa volt nekem… végül azonban elhangzott a szó, mely nyomán abbamaradt a szipogásom, és érzem, hogy a mellsőmben mintha gyűlne valami. Kislány. így hívott. Szavai nyomán észre se veszem, hogy az ujjaim megfeszülnek és talán egy kicsit a vállaiba vájnak. Ahogy szavai nyomán nyugodt hangnemre váltott, úgy éreztem a bennem lévő furcsa érzés egyre jobban kezd felszínre törni, felgyülemleni, mikor végül befejezte, érzem, hogy ez a rejtett pont, végül lassan kitörni készül. Tompa remegés jár át, ami fokozatosan erősödni kezdett. Nagy eséllyel Leo arra számít, hogy hamarosan síró görcsbe szaladok ki, de ami ekkor történt, az engem is meglepett. Felkapom a fejem, és egyenesen Leo szemébe nézek. Amit azonban ő lát, az a végtelen harag, mit nagy eséllyel a bánat hozott fel. A harag, mely egy apró szó miatt tört csak ki.
- Szóval szerinted én csak egy naiv kicsi lány vagyok! Egy őrülten szerelmes bige, akinek ez csak egy múló pillanat, és csak egy apró hiba az életében. Ó el nem tudod mennyire igazad van az utóbbiban! Te vagy a legnagyobb hiba az életemben Leo! – mondom neki idegesen, ahogy megmarkolom a felsőjét és közelebb húzom magamhoz – Te vagy a legnagyobb hiba, amit eddig elkövettem, és az a fajta, amit sohase fogom megbánni és boldog leszek, hogy valaha is elkövettem azt a hibát. Regélsz itt nekem arról, hogy én csak egy kislány vagyok, de még is te másztál rám egyetlen csók után, alig 10 perce, még is magádévá tettél a hegyen. Ó igen, te nagyon felnőttes vagy, nemrég is nagyon felnőttes voltál, mikor legutóbb ganaj részegre ittad magad. Azt mondod hibákat követek el, de te is ugyanennyi hibát követtél el. – észre se veszem, hogy végre megeredtek a könnyeim – Ó, de azért próbálgassam nyugodtan a szexet, de az a személy, akire egyedül vágyok, épp most tervez engem rövidesen itt hagyni. Óóóó nem. Óóóó rohadtul nem! Tudod mit? Legyen. Kislány vagyok. Nem mintha, úgy tekintettem volna bármikor is magamra, mint felnőtt nőre, de a kedvedért, most egy hisztis kislány leszek! – fogalmam sincs honnan jöttek a szavak, amik elhagyták a számat, fogalmam sincs miért jöttek elő, talán rejtett sérelmek, vagy egyéb dolgok, de úgy éreztem, a méreg egyszerűen eluralta a testem – Ma szépen itt maradsz velem! – mondom miközben kezét megragadva a lábam közé vezetek – Itt maradsz és addig kényeztetsz, amíg ki nem dőlök! Szépen kiéled a legbetegebb perverzióidat, hogy aztán elhúzhass az életemből!
Tudtam, hogy minden, amit mondok a méreg teszi, és a bánat, ami haragos könnyként hullottak az arcomról. Durván a földre próbálom nyomni, hogy csókommal szakítsam meg az ellenkezési próbáit, melyet kezem érzékeny pontjára való markolása is követ. Nem akarom elengedni. Nem fogom hagyni. Velem kell maradnia… én csak… erre vágyom… és a testem mintha önálló módon taszítana előre. Életem legnagyobb hibáját próbálom elkövetni, de nem akarok leállni. Mert ha leállok… akkor bele se merek gondolni, mennyire összetörnék. Nem érdekelt, hogyha megharagszik rám. Nem érdekelt, hogy csak dacból fekszik le velem. Egyszerűen… el akartam húzni az elkerülhetetlent, melyet talán pont ezzel könyveltem el.

by **Leonard** Hétf. Feb. 07 2022, 20:32

Nehezen követte az érzelmek és körülmények ilyen hirtelen váltakozását, és mire az agya felfogta az egyik szituációt, már egy másikban találta magát. Mikonak végül is - ha nem is mindenben - de néhány dologban igaza volt. Leo érezte, hogy tartozik egy komolyabb magyarázattal, ha már ennyire kihasználta őt a saját vágyai érdekében, habár ahhoz képest, mi mindent megtehetett volna, még így is egy úriembernek érezhette magát, amiért mégis úszni hagyta a lehetőséget. Sokszor. Nagyon sokszor. Hatalmas türelemmel.
Ami a kirohanás után következett, az azonban ugyanolyan váratlanul érte, mint nagyjából minden Mikoval kapcsolatban. Nem volt lehetetlen értelmet találni a viselkedésében, de Leo nem az a típusú férfi volt, aki ilyesmiken gondolkodik. Csak sodródott az árral, evickélt benne és próbált jó döntéseket hozni, csakhogy ezen az úton újra meg újra kedvezőtlenre fordult a széljárás, neki pedig fogalma sem volt róla, mit tehetne még.
Felszisszent a lány csókjának dühös harapásától. Nem tetszett neki az erőszakosság, hogy kisodorják a lába alól a talajt. Elkapta és hátrafeszítette Miko csuklóit, majd egy gördüléssel maga alá gyűrte őt. Súlyával a földhöz szögezte a combjait és magasan a feje fölött a kezeit.
- A te vágyaidat sorolod, vagy az enyémeket? - morogta szikrázó szemmel. - Tényleg ez az életcélod, Miko? Feladni önmagadat, hogy sokadrangú szereplőjeként az életemnek kiszolgáld a vágyaimat? Naív vagy, ha azt hiszed, ez nem töri össze még jobban a szíved, mintha most szimplán csak itt hagylak. Kibaszottul nem az én érdekem, hogy helyes döntést hozzak, és ezt te is tudod. - Arca minden egyes mondattal közelebb került a lányéhoz, míg már csak alig egy centi választotta el tőle, szorítása a csuklóján erősödött, éppen csak megállva azon a tűréshatáron, amit a rendszer még nem érzékel támadásnak. Dühös volt, ohh, nagyon dühös! Még fél pillanatig farkasszemet nézett vele, aztán egy hirtelen mozdulattal elengedte őt és felállt.
- Rendben van - mondta provokálóan. - Oké. Szolgálj csak ki, ha úgy akarod, igazad van. Hozd meg a saját döntéseidet, nem bánom - sorolta és kicsatolta az övét, majd leült az ágy szélére. Ott ideges mozdulatokkal kigombolta, majd ledobta maga mellé az ingét is. - Tegyél, amit csak akarsz. Itt vagyok.

by **Miko** Hétf. Feb. 07 2022, 22:22

18+

Spoiler:

by Ajánlott tartalom