Re: Holt Állatok Erdeje

by **Malcolm** Vas. Jún. 14 2015, 20:49

Úgy iszom minden szavát a varázsló rendőrnőnek, mint a szivacs. Amint arra kér, hogy térdeljek le, azonnal lerogyok elé, aztán próbálom kicsit méltóságteljesebben kihúzni magam, mert hát fontos pillanat ez az életemben, viselkedni kell! A papírost szikáran tartom a lánynak, miközben bűnbánóan lehajtom a fejemet. Bánom minden bűnöm, még azt is, amivel vádolnak, pedig nem követtem el Sad

Aztán amikor Yuuki elkezdi sorolni a strófákat, már csak izgatottan várom, hogy sikerül-e a medzsik, s mikor kijelenti, hogy végzett, alig merek felnézni.
- Zöld... zöld... zöööld! \o/ - Örömömben még úgy, a lány előtt térdelve átkarolom a derekát és úgy ölelve nem győzöm kifejezni végtelen megkönnyebbülésemet és határtalan boldogságomat. - Köszönöm! Hálásan köszönöm! Te vagy a legszuperebb varázsló a világon! Köszönöm!

by **Shukaku** Hétf. Jún. 15 2015, 05:50

Figyelték ám Shuék Chanra, hát hogy ne figyeltek volna! Csak… hát a lányka egyébként is az a csöndes típus volt, így nagyon nehezen lehetett kitalálni, hogy éppenséggel nem akar semmit mondani, vagy csak megint nem mer megmukkanni, mert nem akarja félbeszakítani a másikat. Meg persze ott volt az izgalom is, hiszen hatalmas dolog volt készülőben. Shu kicsit elhátrált, hogy Yuukinak elég helye legyen varázsolni, szépen besorolt Chan mellé, és még a kezét is megszorította, annyira izgult. Majd jött a varázsige, és a csoda. Szóhoz sem jutott, és először ő sem vette észre, hogy a kardforgató vörösödött, hiszen lekötötte a figyelmét Anthony zöldje. Megmukkanni viszont akkor sem tudott, amikor észrevette a karmazsin kardforgató vérpecsétjét, csak a lány feje fölé mutatott… a fejében viszont már azok a képek pörögtek, ami azon a bizonyos küldetésen volt, és egyetlen szó: TUDTAM!

by **Chancery** Hétf. Jún. 15 2015, 17:34

Varázslat, majd örömködés. Anthony, ahogy a szemei csillognak, ahogy a mosoly az arcára költözik, ahogy hálálkodik, a hangszín, amit megüt; véleményem szerint valódiak lehetnek. Nem vagyok még mester, sohasem leszek az, hogy észrevegyek minden apró jelet, természetem örök naív marad, és erre Worg is figyelmeztetett már. Hogy mennyit tudok kiolvasni, abban én magam sem bízhatok soha, és erre figyelmeztetem is magam minden alkalommal. Most is.
Viszont ha az én véleményem kérdik: ez az öröm igaz és valós. Anthony nem csinált semmi rosszat. Mégis van valami furcsaság benne, ami nem hagy nyugodni, csupán figyelmen kívül hagyom ebben a percben.
Én is örültem, de tekintve, hogy nem ismertem Anthony-t eddig, hogy nem tudok róla semmit, ez az öröm nem hág akkora magasságokba, mint Shukakué. Míg a lányok és a srác pattognak az örömtől, én csupán tapsolok halkan párat (persze miután kiszabadult kezem a jóleső szorításból).
-Bravó! -mosolygok és lépek hozzájuk közelebb, de a szemem nem veszem le végül Yuuki új színű indikátoráról. Álom eddig is felfigyelt rá, és végül az ő hangja is az, ami megszólal a fejünkben, míg én egyenlőre csak kerestem a szavakat, amiket használni kellene a megfogalmazáshoz.
~Ez amúgy a terv része volt? Most akkor átvetted tőle a színt, vagy hogy is működik ez? Vagy valami hiba miatt lettél most őhelyette te a vörös?~

by Ajánlott tartalom