Re: [Küldetés] Blackriver kúria (madness edition)

by **Kusumi Ayani** Szer. Jún. 03 2015, 11:11

Bár gondoltam, hogy nem lesz ilyen egyszerű, de végül, azért mégiscsak kinyílt egy ajtó. Nos… már csak pár maradt zárva. Ahogy azonban nézelődök, rá kell, hogy jöjjek, hogy ez a terem full üres, kábé semmi sincs benne, ami hasznos lenne. Kivétel a közepén az asztalkát. A ház tulaja az hétszentség, hogy kirúgta a lakberendezőt, mert elvileg ennek egy hálószobának kellene lennie. És ha a tulaj nem egy vámpír, nem fog a lámpán lógva fejjel lefelé aludni. Az asztalkát elnézve azonban most sem vagyok túlságosan előrébb. Bár a az üvegcsén az állt, hogy ellenméreg, még mindig nem tudom, mitől van rá szükség. Mert szerintem szükség lesz rá. No, mindegy azért elrakom, ha nem is használom most fel, későbbiekben még jó lesz talán. Na… ezzel megvagyunk. Természetesen a kulcsot is visszaraktam az inventoryban, nem vagyok olyan hülye, hogy a zárban hagyjam. Nos, most, már csak az volt a kérdés, hogy a gombbal mi legyen. Természetesen meg fogom nyomni, az hétszentség. De lehetséges, hogy olyan dolog lesz ott, amelyhez a Raktárban levő dologgal lehetne valamit csak kezdeni. A feszültségem egyre inkább kezd alábbhagyni, ahogy figyelmem elterelődik. Végül is eddig sem történt semmi rossz. Jó Raven eltűnt, de amúgy lehet, hogy kutya baja. Végül is… ez csak egy küldetés…. legalábbis remélem. Így újult erővel, és már kevésbé parázva térek vissza a földszintre, és a pult melletti ajtóhoz lépve, megpróbálok belépni, ha meg nem nyitódik, akkor a raktár kulccsal próbálom kinyitni, hogy utána benézhessek oda is. Egyelőre minden számomra „megnyílt” helyiségre kíváncsi vagyok, majd ha végeztem jöhet a gomb.

Felszerelés:

by **Kuromajo** Vas. Jún. 07 2015, 13:49

Gonosz. Gonosz. Gonosz! Mégsem a vérét kívánom. Ugyan, mi történne, ha megölném? Ha ragyogó pixelek százai, ezrei repülnének szerteszét a maradványaiból, majd elporladnának, semmit sem hagyva utána? Semmi... és én nem akarom, hogy semmi történjen. A lánynak szenvednie kell. Megalázni, azt akartam. Rádöbbenteni, hogy melyikünk a felsőbbrendű, kétségbe ejteni és végül megalázni. Látni akartam a tehetetlenségét, ahogy behódol nekem =) Ahogy a cipőmet nyalja fényesre, ahogy remeg félelmében. Éreztetni vele, hogy a kezemben van az a hitvány, értéktelen élete =) Ugye mennyivel jobb volna ez, mint egyszerűen megölni őt? Azt csak akkor érdemelné, ha férfi lenne. Akkor megkínoznám, és miután már annyira elfáradt, hogy üvölteni is képtelen, akkor marcangolná halálra egy falka farkas ^^
Egészen izgatott lettem, ahogy lebucskáztam és földet értem. Nem estem talpra és beütöttem a térdemet, de amilyen hirtelen el kellett engednem a párkány szélét, nem tudtam figyelni a landolásra. Elestem, ő pedig rajtam volt. Rám esett. Előle ugrottam le, de nem volt időm lendületet venni, hogy kitérjek előle. Nem taposta le az ujjaimat. Ezért volt gonosz.
- Szállj le rólam, undorodom tőled. Még azt sem érdemled meg, hogy fájdalmat okozzak neked, féreg =) - közöltem vele, és közben megpróbáltam letolni magamról, miközben már azt néztem, látni-e valahol kapcsolót, rendellenes kiszögellést, mélyedést, vagy bármi mást, ami titkos átjárót nyithat a falon. Nem láttam ilyet, de a félhomály sok mindent eltakarhatott. Az egyetlen fényforrás az éjszaka fénye volt, mely kintről, a nyitott ajtón keresztül szűrődött be. Nyitott ajtó egy játékban, ahol fogságba vagyunk ejtve? Csapda, ugye? =)

inventory:

by **Rosalia** Vas. Jún. 07 2015, 15:14

Ayani:
Amikor visszarakod a 2. szoba kulcsát az inventorydba, némi furcsaságot vehetsz észre, ha elég figyelmes vagy. A kulcs, melynek eddig neve az volt,hogy Kuromajo szobájának kulcsa, ezúttal már Kazuma szobájának kulcsa néven szerepel. Trollkodás volna, vagy régi jóbarátod is itt van? Rolling Eyes

Ha jól értettem, akkor még nem nyomtad meg az asztalkán lévő csengőt, így hát lássuk inkább mi van a raktárban:
Az ajtó kinyitásakor ide is betör a víz. Nagyrészt üres polcok, erős kötelek, kalapács, szögek, egy vödör, 4db gyertya kristály találhatók meg itt, de kis keresgéléssel (1-es keresés jártasság) megtalálható még, egy ellenméreg, egy gyenge paralízis méreg és az 1. hálószoba kulcsa is.

Kuro, Katja:
Évődjetek csak! Razz

(Kérésre mesélem tovább még postolás előtt)

minimapok:

1 hét!

by **Kusumi Ayani** Hétf. Jún. 08 2015, 13:55

Ahogy pakolom, el a kulcsot a szemem sarkából hirtelen felfedezek egy kis apróságot… egy kis apróságot, amin kicsit meglepődtem. Hiába volt meg a kulcs, a Kuromajos kulcs neve akaratlanul is vonzotta a szememet, ugyanis akár hiszem, akár nem az inventorimban átneveződött. Nem is akárki neve jelent meg a kulcs nevénél… hanem drága jó barátom… hehe szarkazmus… őőőő hol tartottam? Ja igen. Szóval drága jó barátom, a maszkos vöri, vagyis Kazuma. Jó rég volt már, hogy láttam volna, és nem repesett a szívem, hogy ismét találkozok vele. Bár lehet, csak túlkomplikálom. Előfordulhat, hogy ez másmilyen Kazuma, de hát amilyen szerencsém van mostanság, sajna nem lehet más. No, mindegy ebben az esetben, már 2 ismerős személy is van…. akiket meg kell mentenem. Természetesen, ha választanom kell, az természetes, hogy nem Zunak fogok segíteni Raven helyett. Szerencsére eközben én addig ismét lejutottam a raktárig, és miután kinyitottam azt máris elém tárul a következő helyiség. Nem volt itt sok minden, de én jó kislány módjára szépen mindent elraktam. Bár tökre hegymászó cuccnak tűnt nekem a nagyja, azért még is csak jól jöhet. Ha meg nem kellenek, igazság szerint tök mindegy, úgyis bármennyi elfér az inventoriban. Az egyik gyertyakristály azonban mégiscsak a szoknyám zsebébe rakom el, mert jó, ha rögtön kéznél van. Már épp azon voltam, hogy indulok, amikor is ismét leragadtam. Ahelyett, hogy minden további nélkül kimegyek, felfigyelek valamire. A Keresés jártasságom jelez, ami azt jelenti, hogy van még itt valami. Rögvest el is indulok, hát abba az irányba amerre a jártasságom mutatja, és rögtön találok is még pár dolgot. Elmosolyodok, és miután a jártasságom most már csöndbe maradt, így fel is megyek az emeletre. Bár szereztem még egy kulcsot, azért gyors megnyomom azt a gombot. Nagyon el fogom felejteni, ha ismét kulcsot találnék. Így hát ismét felmentem a 2. hálószobába, és végül megnyomom a gombot.

Spoiler:

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Jún. 11 2015, 06:43

Hát… csak annyit tudok mondani, hogy sok sikert kívánok hozzá. Katját megtörni nem lesz egyszerű, főleg úgy nem, hogy tudja jól, hála a rendszer kis gonoszságának, semmit nem árthatsz neki akkor sem, ha nagyon akarnál, de még egy százas szintű erőbajnok sem tudna vele mit kezdeni, max püfölhetné a földet vele addig, amíg el nem fogynak bele a kitartáspontjai. Persze Katja nem akart még verekedni, az majd pár perccel később fog következni. Most jelenleg élvezi a halhatatlanságot. Jelenleg ő most egy halhatatlan isten, és nem fog dulakodni az ostoba férgekkel. Milyen vicces, hogy pont Kuromajo is ezt a gyönyörű jelzőt használta rá is. Az ugrás talán nem sikerült olyan tökéletesen, mint ahogy Kat tervezte. Legjobb lett volna a lánykának a szájára ülni, képletesen is, meg úgy igaziból is, de hát ez is bőven elég volt ahhoz, hogy ismét érezhesse testének közelségét, na meg persze kicsit ingerelje, aminek meg is lett a hatása, és gyönyörű bókokkal dicsérte az idomár a hősünk produkcióját.
-Persze-persze, meg sem érdemlem, bla-bla-bla, nem mintha egyébként tudnál nekem ártani, bla-bla-bla, féreg, bla-bla-bla… nem unod még? Szerinted ki szórakozik jobban, te, vagy én? Neked vannak céljaid, amit én tudok szabotálni, te viszont sehogy sem árthatsz nekem.
És ezzel rá is akaszkodott a lánykára, körbefogta a karjaival, lábaival, és éktelen visításba kezdett, egyenesen a fülébe.
-Ne hagyj itt oniii-chan! Nem hagyhatsz itt! Te vagy az egyetlen nekem! Csak te szeretsz engem! Mindenki más csak bánt örökké! Te olyan kedves voltál velem onii-chan! Régen jobban szerettél mint Nii-samát! Elvett tőlem! Hogy vehetett el tőlem?! Ezért meg fogom ölni! Nyomorult perverz, pedofil állat!

by **Kuromajo** Szomb. Jún. 13 2015, 15:32

Úgy gondolod, hogy szabotálod a terveimet, a céljaimat? Milyen naiv... kuncogni támadt kedvem. Nem árthatok neked? Azt majd meglátjuk a nap végén, amikor a földön csúszva fogsz könyörögni az életedért =) Bár.. lehet elhalasztom a kivégzést, és majd akkor ölöm meg, amikor nem számít rá. Igen, az sokkal hatásosabb =) A mai napra más lesz a célom, céljaim, és boldog leszek, ha valamelyiket megvalósítom. Boldog és kiegyensúlyozott. Igen-igen, boldog leszek és kiegyensúlyozott, ő pedig nem =)
Feküdtem a földön, és kuncogtam. Először halkan, alig észrevehetően, aztán egyre hangosabban, fokozatosan vette át az uralmat a testem felett a nevetés, amíg ő a fülembe sikoltozott. Nem zavart, nem-nem, ez a zavaros beszéd nem, ennek nincs értelme, én nem lehetek az ő onii-chanja, nem szerettem jobban, mint Nii-samát és meg sem fogja tudni ölni, mert Nii-sama erős és elég okos, okosabb, mint ő, bár annyira okos nincs, mint én, de senki sem lehet olyan okos, mint én, de mi van, ha ő azért lett ilyen ostoba, gonosz és aljas, mert őt sem szerették kiskorában, ahogy engem se szerettek, akkor viszont megérdemli a szeretetet, és hogy törődjön valaki vele, és én szívesen leszek az, aki megteszi, mert én megértem a problémáit, és átérzem a baját, nagyon rossz egyedül lenni, kiközösítve, meg nem értve, szóval átöleltem a lányt, és megsimogattam a hátát, rámosolyogtam kedvesen, halkan megsúgtam neki, hogy nincs semmi baj, és itt vagyok vele, itt vagyok mellette, nem lesz már sose egyedül, szeretem és meg is csókoltam, az ajkaira tapasztottam az enyémet, mert ez a szeretet legszívmelengetőbb formája, ahogy Nii-sama is tanította, és akkor most biztos boldog lesz, mert rájön, hogy van valaki, aki szereti, és aki törődik vele, és...

by **Rosalia** Vas. Jún. 14 2015, 15:19

Kuro:

Katja:
facepalm

Ayani:
Amikor megnyomod a 2. számú szobában az asztali csengőt, akkor a jellegzetes "csing" hangot hallhatod, majd pedig arra lehetsz figyelmes, hogy a folyosóról valami kattanó hang szűrődik be.

Mindhármótok minimapja jelzi, hogy a könyvtár ajtaja immáron nyitva van!

1 hét!

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Jún. 15 2015, 12:21

-Annyira, de annyira hiányoztál! Azt hittem sohasem látlak viszont, amikor eltűntél abba a hatalmas lyukban! Az életemet kockáztattam érted, amikor ugrottam, pedig tudtam, hogy nincs semmilyen jártasságom, ami csökkentené az esést meg a sebződést, de te elkaptál, miattad estem puhára, és megmentetted az életemet! Soha nem fogom ezt neked elfelejteni, és nem is tudom, hogy hogyan köszönjem meg! Örökre hálás leszek érte!
Ölelte újra meg olyan szorosan a lányt, ahogyan csak tudta, és olyan bárgyú mosoly volt az arcán, annyira kislányos, hogy most már teljesen biztos volt, hogy a kedves drága egyáltalán nem gonosz és a szíve mélyén nagyon szerethető és ártatlan Kuro-channak is megesik rajta a szíve. Ha meg nem, akkor legalább jól szórakoztunk. Katja csak minél jobban oda akart bújni a másikhoz, szipogni fejét az idomár kebleibe fúrni, hogy biztonságban érezhesse magát, és egy-két szipogás és sírás között, elmondhasson neki mindent.
-Nem gondoltam ám komolyan semmit, amit mondtam, csak nekem soha de soha nem volt még se olyan bátyusom, mint neked, se nővérkém, se semmi. Egyedül voltam mindig, és annyira de annyira irigy voltam rád, amikor megtudtam, hogy neked ott van Nii-sama, és most is csak ő járt a fejedben, és engem elfelejtettél, és itt akartál hagyni, és egy picit, de még csak egy icipicit sem figyeltél rám, pedig én annyira de annyira nagyon igyekeztem, hogy a kedvedben járjak, de egy picikét sem sikerült, mert nem tudom hogyan kell, és ha tudni akarod…
Ám legjobb rész sajnos kudarcba, vagyis sírásba fulladt...

by **Rosalia** Szer. Jún. 24 2015, 15:15

A küldetés mesélését Sinon fogja átvenni, hétvégéig próbáljatok meg írni neki!

by **Kusumi Ayani** Kedd Jún. 30 2015, 16:03

Bár megnyomtam a gombot nem történt semmi olyasmi, amire számítottam. Nem záródott be az ajtó, és telt meg a szoba vízzel. Nem nyílt szét a padló, és nyelt el engem is egy apóajtó. Nem ugrott elő a falból egy emberevő mob, hogy széttépjen és megegyen sok borssal és sóval fűszerezve, rozmaringgal megszórva almával a számban, miután 2 órán át 200 fokon sütött a sütőben… Jó az utsó lehet nem lett volna semmi kép sem, de hé, jobb mindenre felkészülni. Azonban amire nem számítottam, hogy a gomb nyomása után egy apró csing hangzása, egy halk kattanást okoz valahol a folyosón. Rögtön megfordulok, és szemöldökömet összeráncolva kilépek a folyosóra, ami ugyanolyan változatlan volt, mint a belépésem előtt. Mivel más ötletem nem volt lehívtam a menümet, hátha megnyílt valami titkos járat, ám ahelyett, hogy a térképen extra útvonal jelent volna meg a térkép jelezni kezdte, hogy a könyvtár ajtaja nyitva. Heh… ezt eddig is jelezte? Úgy tűnik feleslegesen feszegettem az ajtókat. No, mindegy. Most, hogy ez megvolt ideje belépni a könyvtárba, hogy megnézzük mi volt a hangok okozója. Ahogy az ajtóhoz lépek, és benyitok, elsőre úgy tűnik a szoba üres, ám ekkor máris felfigyelek a lyukra a szoba közepén. Elsőre ránézve szép nagyot pottyanhatnék, ha beleesnék, viszont a kijutás már neccesebb lenne. Nyilvánvaló, hogy a szobából érkező hangok innen jöttek, a kérdés már csak az, hogy hogyan tovább. Persze ezen csak addig merengtem, míg észre nem vettem a két lányt a lyuk alján… meztelenül. Kicsit.. nagyon meglepődtem.
- Hé, jól vagytok? – kiáltok le végül – Várjatok mindjárt megyek.
Már majdnem azon voltam, hogy használom a kötelet, amikor is jobb ötletem lett. Gyorsan visszaszaladtam az én kezdeti helyemre, és szépen lehuzatoltam az ágyat, és leszedtem róla a lepedőt. Végül ezeket mind összekötözöm, és visszatérek a könyvtárba, hogy a legközelebbi, szilárd dologhoz kötve leengedjem a huzat kötelet. Végül elkezdek lemászni, majd végül, ha nem elég hosszú a kötél, vagy leérek egyszerűen próbálok nem a lányokra érve földet érni. Végül furcsálló tekintettel nézek rájuk.
- Amm…. megzavartam valamit? – végül megrázom a fejem, és inkább körülnézek – Mindegy. Szedjétek össze magatokat, és…. öltözzetek fel… nem szeretnék itt lenni addig, mikor a Játékmester megunja a játszadozást.
Természetesen , ha kérik felsegítem őket, majd hátrébb lépek tőlük, majd lehívom a menüm, és a térképnél a megosztásra gombra nyomok, és kijelölöm a két személyt, így kettejük is láthatják azokat a helyeket, ahol én már megfordultam.
- Elég nagy terepet bejártam, már és elég sok dolgot összeszedtem. A kijutáshoz viszont 5 mozaik darabot kell összekaparnunk. Mondjátok találtatok már? Sajnos én még nem. – közlöm a lányokkal – találtam egy két Gyertya Kristályt is ezt tegyétek el, hátha jól jön még. – nyújtok át 1-1 kristályt.
Végül várok egy kicsit, és ha úgy látom, hogy nem jönnek sóhajtok egyet, és megfordulva az ajtó felé veszem az irányt.

// 1-1 Gyertya Kristály átadva Kuronak és Natinak :3 //

Spoiler:

by **Kuromajo** Szomb. Aug. 08 2015, 20:26

Az érzelmekkel teli összeborulásunk és testi-lelki egyesülésünk egy hang zavarta meg. Fentről. Pedig már majdnem elpityeredtem szegény lány történetén. Annyira, de annyira undorító volt ugyanis, hogy sírhatnékom támadt a szánalmas nyekergésétől. Ezzel akart meghatni? Elnyerni a bizalmamat? Ahhahaha! Biztosan rendkívül hányattatott az ő sorsa is, de ez engem ugyan miért érdekelne? =) Csak azért játszottam a megértő hallgatóságot, mert fel kívántam használni ezt a kígyót, mielőtt meggyújtom és porrá égetem.
Azonban a hang megzavart. Szúrós pillantással néztem fel a lány válla felett. Pedig most tartottunk a legizgalmasabb résznél... És miután felbosszantott, mint aki jól végezte dolgát, elrohant valahová. Látszott az arcomon, hogy nem szórakoztat, ha tartják a gyertyát. Ráadásul ezt a lányt ismertem is, neki van az az ostoba pónija. Mire visszatért, és ledobta az összecsomózott lepedőket a lyukban, addigra kimásztam édes partnerem alól, ha kellett, akár le is birkóztam hozzá, esetleg elgyengítettem néhány jól irányított érintéssel =)
- Iie, már éppen végeztünk ^^ - közöltem Ayani-sannal, aztán készséggel elvettem a kristályt és el is süllyesztettem az inventory-mban. Minden információt megkaptam tőle, amire szükségem volt, így aztán amikor ő elment felfedezősdit játszani, és közelebb ért ahhoz az ajtóhoz, én felkapaszkodtam a lepedőkön. Ha bűntársam velem kíván tartani, azt hagytam, hiszen a ruhái így nálam maradhatnak, de ha nem jön utánam, az sem volt baj. Fürgén felmásztam tehát, és nemes egyszerűséggel kivettem a mozaikdarabot az asztal alól, ezzel bezárva a csapóajtót. Így már nem jöhet fel ugyanazon az úton a pónis retardált, kénytelen lesz másik utat választania =)

inventory:

by **Sinon** Kedd Aug. 11 2015, 18:56

A könyvtár ajtaja immáron nyitva áll, bárki szabadon kisétálhat rajta. A "lyukban" a hátsó bejárat ajtaja továbbra is nyitva, ha valaki esetleg úgy döntene, hogy távozni szeretne. :]

Kuromajo:
Nem csupán a nyitott könyvtárajtó az egyetlen furcsaság amire felfigyelhetsz, az ajtóhoz legközelebb lévő szék felborult, és ha elég figyelmes vagy vízfoltokat is kiszúrhatsz a szőnyegen... Ha kilépsz a könyvtárból és lepillantasz a lépcsőn láthatod, hogy a földszintet teljesen elárasztotta a víz.( Ha Ayani is kijön ő megbizonyosodhat arról, hogy megnövekedett a vízszint a legutóbbi látogatása óta)

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Aug. 17 2015, 15:42

Kat ártatlan és ijedt tekintettel pillant fel Ayanira, majd megpróbálja magát eltakarni Kuromajoval. Szegényke eléggé félénk, ha ismeretlennel találkozik. Kuromajo és ő mögötte már sok-sok percnyi közös élmények vannak, mire ideállít ez a valaki, és közbeszól.
-Izé... igen, megzavartál... de... ha van kedved, akkor akár csatlakozhatsz is. És sajnos nem tudok felöltözni, mert a gonosz Kuromajo-chan elszedte a ruháimat, úgyhogy kénytelen leszek a tieidet használni. Főleg, ha még...
Elveszi Ayani kezéből az átnyújtott Gyertya Kristályt, és azonnal aktiválja.
-Most nézd meg mit csináltál! Most aztán még jobban látszik, hogy nincs rajtunk ruha! Tuti, hogy ez volt a célod, bunkó kis perverz!
Majd amikor az elhűlés és az értetlenkedés minden mozzanatát előadta, felszökken, és figyeli, hogy mit is csinál Kuro-chan.
-Megígérem Kuro-chan, hogy nem fogok belesni a szoknyád alá amíg felfele mászol. Nem vagyok ám olyan modortalan, mint az a másik valaki. Tényleg, egyébként tudod, hogy milyen játékmesterről beszélt? Kezdem elveszíteni a fonalat. Nem mintha túlságosan érdekelne, csak így érted... hátha fontos, vagy valami ilyesmi.
És már szökken is a másik után, majd gyönyörködve szemléli a csíntevéseket, amit együtt elkövetnek. Oké, Kuromajo a kivitelező, de egészen biztos, hogy ő volt a múzsája minden egyes lépésének, és az egész gonoszkodást csak azért csinálja, hogy nála bevágódjon. Milyen cuki!
-És most akkor mit fogunk csinálni Kuro-chan? Szerinted a lópofájúnál vannak még más dolgok is, mint amit mondott? Igazán ideadhatta volna azokat is, hogy minket segítsen. Milyen önző! Nem szeretem az ilyen neveletlen embereket, mindig túl sokat beszélnek, és csak karattyolnak, és karattyolnak, és soha be nem áll a szájuk, pedig mondanivalójuk az nincsen, és nem is beszélnek semmiről...

by **Kuromajo** Szer. Aug. 19 2015, 15:37

Ami a hátam mögött történt, azzal nem sokat törődtem. Egyedül arra, egyedül arra figyeltem, hogy Ayani-san ne jöhessen utánunk =) Hogy közben mi mindent hordtak össze, az nem számított, habár talán még segített is, hogy Kátya-san elterelte a figyelmet arról, amit éppen tenni készültem. A helyzet vizsgálata tehát nem terjedt ki minden részletre, éppen csak az általános képet kísértem figyelemmel, míg felmásztam a rögtönzött, és egyébként alacsony minőségű "kötélen".
Odafent rögtön szemet szúrt a szoba változásának állapota, azonban nem volt rá szükség, hogy alaposabban megvizsgáljam a különbségeket. A szék helyzetváltoztatására és a nedvesség jelenlétére jelenleg nem volt kézzelfogható, egyértelmű magyarázatom, és akkor se lett volna, ha több időt fordítok az elemzésre. Inkább a lyukkal törődtem, melyben időközben bűntársam is felkapaszkodott. Ha nem vigyáz, odacsípem az ujjait, miközben eltávolítom a mozaikdarabot az asztal alján lévő foglalatból =)
- Ostobaság engem kérdezni. Ha kíváncsi vagy rá, menj vissza, és kérdezd meg, Nee-sama ^^ - válaszoltam derűsen, majd az ajtó felé vettem az irányt. A térkép szerint nyitva volt, így nem szabadott volna, hogy gondot okozzon a távozás a szobából.
- Számomra a lényeg az, hogy nincs nála mozaikdarab ^^ - kuncogtam, miközben ignoráltam minden felesleges kommunikációt az ő részéről, és én is csak a legszükségesebb közlésekre összpontosítottam. Ryuu-nii és a mozaikdarabok felfedezése volt az elsődleges prioritás most.
A folyosóra kiérve rögtön megütötte a fülemet a szokatlan zaj, a vízcsobogás, a hullámok falhoz csapódása által okozott kakofónia. A hangot követve egy lépcsőfordulóhoz jutottam, melyen letekintve immár vizuális kapcsolatba is kerültem az általam észlelt jelenséggel.
- Ara-ara, csak nem úszásra kívánnak bennünket ösztökélni? - sopánkodtam, miközben azon kattogott az elmém, hogy az alagsorban is van-e víz? Kételkedtem benne, hogy Ryuu-nii ketrece itt lenne az emeleten, az olyan... illúzióromboló lett volna. Ha nem csak a földszintet lepi el a víz, akkor elég kellemetlen perceket élhet át =)
- Mit csináljunk, Nee-sama? - fordultam a lány felé aggodalmasan.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Szept. 19 2015, 09:23

A két lány végül elvette tőlem a nekik szánt kristályokat, én meg még meg sem lepődtem, amikor az egyik ilyen baromságokat kezdett összehajtani. Már az elején tudtam, hogy legalább az egyikük nem normális, bár különösebben nem is érdekelt mit csinálnak, de a pucér csajszi kezdett egyre jobban az agyamra menni. Én jószívű vagyok, és kedves, de azért megvan a határ, hogy meddig tűröm el a pofátlanságot. Ráadásul ilyen helyzetben rögtön elpazarolt egy kristályt, amelyre talán még szükségünk lett volna, csak azért, hogy lepervezhessen. Szúrós szemmel legyintek felé, és inkább az ajtó felé vettem az irányt, de ha már ennyire nagy arca van, azért még visszaszólok neki még valamit.
- Tudod, ha nagyon pucér nőket akarnék leskelődni, tuti te lennél az utolsó, aki érdekelne. – majd ezzel megfordulva továbbindulok.
Igazság szerint még nem is hazudtam ezzel. Ha választhatnék inkább Mirit lesném meg, mint ezt a libát. Meh… vajon Miri jól van? Már csak az kéne, hogy ő is ide kerüljön. Bár, ha ő itt lenne szerintem, már összefutottunk volna. Apropó összefutás. Kazuma lehet itt van lent? Hm… talán. Mindenesetre, mielőtt még benyithattam volna az ajtót, egy nagy robajt hallok, majd mire a lyuk felé fordulok, már bezáródott. Nagyszerű. Barmok. Persze idegesített, hogy bezártak, különösebben nem lepődtem meg. Mindketten azok a sunyi fajták, itt lent kellett volna hagynom őket! De akkor nem tudnánk tovább felfedezni dolgokat. Mielőtt azonban belépnék a szobába hirtelen más ötletem támadt. Lehívom a menüm, és a térképnél kikapcsolom azt a funkciót, hogy az általam felfedezett terület nyilvánosságra hozhassa. Így elvileg, ha fel is fedezek egy helyiséget, akkor ők nem láthatják. Miután ezzel megvoltam, benyitok a szobába, ahova ez a rejtélyes ajtó vezet.

by **Sinon** Szer. Szept. 30 2015, 22:11

Katja és Kuromajo:
Miközben álldogáltok felfigyelhettek rá, hogy a vízszint mintha tovább emelkedne, lassacskán mintha a padlószőnyeg egyre nagyobb részben tocsogna a vízben, lassacskán már a lábatokhoz is odaért. Úgy tűnik valaki nyitva felejtett valahol egy csapot, vagy valami ilyesmi. Suspect

Talán nem ártana szétnézni merre is lehet.. Talán odalent? A jéghideg vízzel lepett földszinten?

Ayani:
Teljesen nyugodtan odasétálhatsz a hátsóajtóhoz ami eddig is félig meddig nyitva volt, hozzá se kell érned, hogy kileshess rajta. Ha elég naiv vagy akár még ki is mehetsz rajta. Rolling Eyes

A hold magasan jár, az ajtón hideg éjszakai levegő szűrődik be, sőt ami azt illeti néha meg-megmozdul, biztosan a huzat miatt.. Oh várjunk csak...!?

by **Jekatyerina Natashenka** Csüt. Okt. 01 2015, 09:01

Széles vigyorral fordult Ayanihoz, lepislantva rá a létráról. Természetesen soha nem lehet a másiké az utolsó szó. Az olyan megalázó lenne rá nézve.
-Harapós egy szuka vagy tudod-e, Bitch-chan? Persze tudom ám, hogy végig rajtam legeltetted a szemeidet, de nem zavar. Nem kell szégyellni ám a ferde hajlamaidat. Oké, a te adottságaiddal persze ez nehezebb, de biztos vagyok benne, hogy a nerdek között nagy rajongótáborod lenne.
Ezután persze minden figyelmét újra Kuromajo kötötte le. Folyamatosan koslatott utána, mint valami kiskutya, figyelte minden szavát, minden mozdulatát, olyan ámulattal, mint amikor a kisgyerek figyeli, hogyan bontódik ki a titokzatos doboz, amit apuka hozott haza.
-De nem vagyok rá kíváncsi, Kuro-chan. Én rád vagyok kíváncsi. Te olyan ügyes vagy! Már egészen idáig eljutottál, ahol mi vagyunk, ő meg nem jutott el, mert ő nincs itt, tehát tutifrutti, hogy te vagy az ügyibb.
Amikor megérezte a vizet a lába alatt (nem mintha eddig nem hallotta volna a csobogást), azonnal Kuro mögé ugrott, vállaira tette a kezét, és elbújt.
-Én... én... nem én voltam, Kuro-chan! Tényleg nem! Talán... talán valaki más is meglátott téged meztelenül, hogy ennyi sok nedvesség van alattunk.
A lány vállára hajtotta a fejét, majd úgy nézte kicsit elmélázva az alsó szintet.
-Persze szívesen pancsizom veled, Kuro-cica, ha úgy szeretnéd. Megmosom a hátadat, meg máshol is szívesen átdörgöllek, ha úgy kívánod. Úgyis eléggé hideg a víz, közel kell maradnunk egymáshoz, hogy nehogy kihűljünk.
Még közelebb hajolt, egészen Kuromajo füléig, majd egy gyengéd nyalintás és harapás után halkan belesuttogta.
-Soha nem adom fel Jack. Megtartom a szavam.

by **Kuromajo** Hétf. Okt. 05 2015, 15:30

Ara... úgy tűnik, emelkedik a vízszint. Szegény Ryuu-nii... lehet már meg is fulladt... de akkor... nekem mi értelme van itt lennem? Én azért jöttem ide, hogy őt láthassam ketrecbe zárva... szenvedni... de ha már nem láthatom szenvedni sem... Hol lehet a dugó? Miféle logika mentén képes egy ház így megtelni vízzel? Honnan ömlik be ilyen gyorsan, és miért nem folyik el sehol? Miért kell ilyen ostobaságokon törnöm a fejem nekem? =( Felsóhajtottam, és körbenéztem a folyosón. A mögöttem koslató lányt nagyjából kizártam a tudatomból. A lépcsőre meredtem. Meddig lehet vajon kibírni a víz alatt? Levegőt biztosan nem lehet odalent sehol se venni, és ha kis is nyitunk egy-egy ajtót, az nem sokat segít ennyi víz esetén ^^ Ha meg is találjuk a víz forrását, akkor sem fog eltűnni, ami eddig beömlött. Milyen érdekes...
Gondolataimban természetesen a hátam mögé bújó lány akasztott meg. A fejem nem mozdítottam meg, de a tekintetemmel megpróbáltam elcsípni a látóterembe lógó testrészeit. Azonban, mivel az emberi látást nem arra találták ki, hogy széles területet belássunk, ezért kudarcot vallottam ebben a tevékenységemben =( Viszont kellemes borzongás járta át a testemet, ahogy finoman a fülembe harapott.
- Tetszik a fürdés ötlete... Ki tudja, hol nyúltak hozzánk, akik idehoztak... - sápadtam el kissé. Igen, az lett volna a legjobb, ha előbb lemossuk magunkról a mocskot. Ráadásul Nee-sama kívánja lemosni rólam *.* Nyomban előrébb is léptem néhányat, és belegázoltam a vízbe, majd leültem a legfelső lépcsőfokra, és hátrapillantottam, hogy Nee-sama követ-e =)

by **Kusumi Ayani** Csüt. Okt. 08 2015, 17:14

Nem siettem túlzottan az ajtó fele. Megbízhatatlan „társaimnak” köszönhetően most be lettem zárva a föld alá, szóval most mehetek arra amerre látok… nagyszerű. Kissé mogorva voltam emiatt természetesen, de számítottam rá, hogy ez lesz a vége. Elsőre látszott, hogy megbízhatatlanok. Mind a ketten, és lám igazam lett. Nos, mindegy, ami elmúlt elmúlt, mindenesetre lesz egy két keresetlen szavam hozzájuk, ha nem ölik meg magukat. Azonban ahogy közelebb érek, egyre inkább lelassítok, és hunyorítva nézek az ajtóra. Egy pillanatra megállva kissé furcsa érzés kerülget, így lehunyva a szemem koncentrálok. Először azt hittem, hogy csak képzelődök, de valóban jól éreztem. Az ajtón túlról hideg, friss kinti levegő volt semmi kétség. Ami azt jelenti, hogy találtam egy kijutat? Gyanakvásom nem hagyott nyugodni, így miközben lassan az ajtó felé közelítek, sokkal jobban ráhangolódok a jártasságaimra, mint eddig, főleg az észlelésre és a hallgatózásra. Óvatosan közelítem meg az ajtót egyre több mindent kivéve a hold fényének köszönhetően. Végül az ajtó előtt megállok, és harcra kész állapotba, gyors lehívom a menüm és előkeresem a kalapácsot. Bár hivatalosan nem fegyver besorolású elvileg, de ebben a világban bármit lehet harci eszközként használni, ha ügyesek vagyunk. Szóval egyelőre nincs vele bajom. bár be nem vallom magamnak, azért a kalapács csöppet biztonság érzetét sugallta felém, de ez most lényegtelen. Egy kicsit még hezitáltam, majd végül felemelem a lábam szépen lassan, az Akrobatikámmal ügyelve el ne essek, majd egy nagy lendületet véve, határozott rúgást viszek be az ajtóba, hogy teljesen kilökjem. Végül a kalapácsot felemelve kész vagyok lesújtani, ha bármi elő ugrana. Persze ezt nem paranoiából, csak szimplán nagyon rossz érzésem volt.

by **Sinon** Csüt. Okt. 15 2015, 19:47

Kuro és Katja
Ha elég sokáig figyelitek a vizet egy idő után feltűnhet egy pont ami valami oknál fogva időnként megcsillan. Mintha valami lenne a vízben...
Ha lebuktok a víz alá láthatjátok a víz által szétmosott előteret, a bútorok összevissza vannak, és a szőnyeg a lépcső aljáig kúszott kitudja minek hatására.. nem kell sokáig keresnetek hamar észrevehetitek, hogy a lépcső és a főbejárat között valahol félúton, a földből egy rövidke kötélre rögzített kulcs lebeg a víz alatt. A kötél természetesen a talajhoz van rögzítve. Hmm vajon minek a kulcsa lehet az ott? A kötél régi, foszladozó példány, talán egy erősebb rántással el is szakíthatjátok. Rolling Eyes

Ayani:
Az ajtó valójában nyitva volt, de a rúgásoddal biztosan lenyűgözted volna a lányokat, ahogyan elbánsz a gonosz ajtóval. Az ajtó kifelé nyílik mellesleg, és amint kidugod rajta a lábacskád, egy hatalmas guillotine szerű valami a magasból rázuhan és levág belőle egy jókora darabot. Az életpontjaid azonnal sárgába szöknek, és a hatalmas fémlap az ajtó háromnegyedét eltorlaszolja, így legfeljebb a fejed tudod kidugni rajta. .. Ajtó nincs többé, de a nyikorgást most is hallhatod...
A kocka szeret téged Razz

by **Jekatyerina Natashenka** Vas. Okt. 25 2015, 05:00

-Igen, igen, drágám! Azok a csúnya, mocskos férfiak hozzád mertek érni a koszos, durva kezeikkel. Annyira sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni!
Lépked Katja lassan Kuro-chan után, így nem csak aggódó tekintete, hanem ő maga is követi a lányt, majd mellé is guggol, majd térdepel a felső lépcsőfokra, ahol a víz már az ő testét is cirógatja.
-Olyan kellemes itt, nem gondolod? Csak mi ketten, az idegesítő kis cafka is lelépett. Kezdek örülni, hogy be lettem zárva veled.
Suttogja a fülébe, miközben lágyan lögyböli a vizet, és kis simításokkal már el is kezdi finoman mosdatni Kuro-chant, majd mivel sajnálatos módon senki nem adott nekik szivacsot, a lány orcáját finom csókokkal, és kis nyalintásokkal kezdi el tisztogatni, kerülve persze az ajkait, nehogy úgy tűnjön, hogy csókot kíván lopni tőle.
-Ha esetleg kegyeskednél visszaadni a ruháimat, azzal könnyebben menne a mosdatás. A fehérneműk nagyon finom anyagból vannak ám, és biztos örülnél neki, ha a tiszta víz mellett finom illatod is lenne. Ugye, Kuro-chan?
Egy tincset hajt el a másik szeméből, hogy jól láthassa a tekintetét, és kedvesen rámosolyog.
-Persze ha úgy kívánod, akkor másképpen mosdatlak meg. Ahogyan csak szeretnéd.
Ekkor terelődött a tekintete a kis csillogó izére, és ha esetleg Kuro-chan nem vette volna észre, egy gyengéd érintéssel abba az irányba mozdította a fejét.
-Nézd csak, Kuro-chan! Talán egy kagyló az igazgyönggyel, amit fel kell neked hoznom! Jujj, annyira izgatott vagyok! Még szerencse, hogy elállt tőled a lélegzetem is, így nem kell félni attól, hogy nem tudnám visszatartani! Felhozzam neked? Kéred? Szeretnéd? Akarod?

by **Kusumi Ayani** Szer. Dec. 16 2015, 15:42

Eltartott egy ideig, mire elhatároztam magam, majd mikor végül elég erőt gyűjtöttem magamba fogtam magam, és amennyire erősen csak tudtam lábammal kirúgtam az ajtót. Szerencsére nem befelé nyílt, így ha engedte volna a rendszer, sem tudtam volna áttörni (nem mintha képes lettem volna rá képes), de legalább az út tisztán állt előttem… Legalábbis így gondoltam. Ahogy lábammal túlmentem az ajtón, egy különös szerkezet indult útnak, és a visszafele tartó lábamból egy jókora darabot lenyisszentett, és ezzel a továbbhaladó lendület a földre is lökött, hisz nem álltam hátsó lábamon olyan biztosan. Idegesen mormogva ülök fel, és nézem az előttem bezáruló vaslemezeket. Nagyszerű, legalább, ha meg akarok halni, csak ki kell dugnom a fejemet. Kicsit morgok egy kicsit, de végül úgy döntöttem nem éri meg ennyit szenvedni vele, és inkább a HP csíkommal kezdetem el törődni. Elég jól levitte az életemet, még szerencse, hogy ilyen tankos vagyok, kitudja mi lett volna velem, ha nem tankosítottam volna eléggé. Így viszont már csak újra kell töltenem, amit a 2. képességemmel meg is próbálok, ezzel is gyógyítva magamon 54 HP-t. Azonban ez nem lesz elég, ha ki akarok jutni innen. Az itemek, amik nálam vannak nem olyan hasznosak ebben a környezetben, és ha nem sietek a teljes időmet itt fogom tölteni, míg meg nem fullaszt a beömlő víz… bár kitudja… ha a zár légmentes, akkor a végén a játék végéig itt fogok raboskodni… már csak az kéne… ej… annyira hiányzik Tűzrózsa… meg Miri… Sóhajtok egyet, mert tudom, hogyha sajnálkozok nem jutok ki. Aktiválom keresésem, Észlelésem, hátha találok valami másik utat, ami kivezet innen, és nem kell lenyakaznom cserébe magam.

by **Cardinal** Szomb. Ápr. 30 2016, 10:04

Hát, én ezt inaktivitás miatt lezárom.

Katja: 85 exp és 100 arany
Ayani: 75 exp és 90 arany és egy Hangrögzítő Kristály Keresés jártasságból
Kuromajo nem kaphat jutalmat.

Liberators: 50 arany, Tachi és Asuka 14-14 exp, Katja 15 exp
Angelic Voice: 45 arany, Mirika és Ayani 7-7 exp, Atoru, Kokoro és Sou 8-8 exp

Kusumi Ayani
[T3] Potion- és méregfőzés: Olcsó Katyvasz Potion Recept, Különleges Erő Potion Recept
[T3] Fegyverkészítés: Lábnyom Rúna Recept, Brilltőr Recept

by Ajánlott tartalom