Shukaku vs Traumnis

by **Traumnis** Vas. Szept. 14 2014, 02:13

Kilépek a védett zóna határán- majd rögtön vissza is húzom a lábam. Nincs túl nagy kedvem ma kimenni farmolni, ugyan az első szint vaddisznói talán még akkor sem igazán tudnának megölni, ha hagynám magam, de a többi játékossal más a helyzet. Hallottam, hogy előző nap megöltek valakit pár kilométerre, és nincs túl nagy kedvem hozzá, hogy kinyírjanak.
Megint előre lépek, és megint visszahúzom a lábam. Egy kicsit azért vicces, hogy eredetileg pvp-zni akartunk az unokatesóimmal, és most én nem merek kimenni a gankerek miatt- igaz, ha nem halnék meg valójában, akkor annyira nem zavarnának. Valószínű megölnének húsz-harminc alkalommal, aztán szép lassan beletanulnék abba, hogy érdemes elkerülni őket, vagy elég veszélyes lennék hozzá, hogy ne érje meg nekik megtámadni.
Előveszem a két tőrt, és párszor megforgatom őket az ujjaim közt, mielőtt lefelé fordítom a pengéket. Oké, a forgatás megy rendesen, meg egy nálam lényegesen alacsonyabb szintű mob kinyírása és lootolása sem nagy csellendzs, de ha valaki fejbe akarna csapni egy karddal, nem tudom, mit is tudnék tenni pontosan. Fakarddal vívtam már, de akkor nálam is ugyanolyan hosszú fegyver volt, és igazából mindketten kaptunk rendesen. Kellene egy kis tréning a biztonság kedvéért, úgyhogy úgy döntök, a mai napot ezzel töltöm.
Nem is olyan könnyű gyakorlópartnert találni úgy, hogy nincs chat, és mindenki elküld valami kifogással. Igazából csak most érzem, mennyire egyedül vagyok itt, hogy nincs senki, akit két év alatt sikerült annyira megismerni, hogy rávegyem, ugyan gyakoroljon már velem! Igaz, ez nem teljesen az én hibám, aki hősködik, az vagy jóval a fejünk felett van, vagy meghalt, aki meg marad, többnyire azért teszi, hogy mindenkinek rinyálhasson meg szipoghasson arról, hogy bezárták egy játékba. Nem tudom, hogy két év alatt hogy nem tűnt fel nekik, hogy amúgy mindenki mást is.
Ahogy meglátok egy játékost, akinek valami olyan páncélja van, amit még nem láttam, tehát magas szintű, rögtön el is döntöm, hogy pofátlan leszek, és ráakaszkodok. Jó, magas szinten le szokás koptatni magunkról az alacsonyszintű piócákat, de most pofátlan leszek, muszáj egy kicsit edzenem valakivel, ha szeretnék végre kimozdulni innen, és hát, ha magas szintű, akkor biztos gyorsan elmagyaráz pár dolgot. Talán a lány is rám szán néhány percet, csak tolerálja már, hogy nem akarok elpatkolni, és ezért rabolom az idejét.
- Szia! Bocs, reggel óta keresek valakit, akivel kicsit gyakorolhatom a pvp-t. Nincs véletlenül fél órád? Vagy egy is?

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 06:02

A sárkány azonnal a lány mellé terem, ahogy az idegen feléjük közelít. Még mindig csak a védett övezet határain mozognak, és nem is terveznek nagyon mást tenni egy ideig, legalább is addig biztosan nem, amíg valami hírt nem kapnak arról, hogy mi is történt a bossos eset után. Suzume megkeresése persze csak még tovább borzolta a kedélyeket, de Timidus szerint a terv első fázisát sikerrel zárták, így ha az ügyüknek is sikerül meggyőzni Hinarit vagy Anatolet, akkor már nem is lesznek olyan nagy gondban. Azt, hogy Suzume mit is akar pontosan velük, nem tudták kihámozni a mondandójából, de valahogy úgy tűnik számukra, hogy bármit is mondana, már nem tudnák azt mindenfajta hátsószándék belelátása nélkül igaznak elfogadni. Mindenesetre ezen előzmények miatt a lány összerezzen, a sárkány pedig védekező pozíciót felvéve méri végig az idegent, meghallgatja a kérését, majd ő válaszol az idomár helyett.
-Amennyiben a páncélodnak megfelelő szinten vagy, úgy semmi szükség nem lesz a harcunkhoz sem egy, sem fél órára.
-Timidus!
Szól rá a lány a sárkányra, amikor az első ijedtségből ő is eljut odáig, hogy megszemlélje a másik felet. Természetesen ez a fiú is idősebb nála, de legalább ezt nem kötötte azonnal az orrára, és kedvesen szólította meg, bár ennek valószínűleg az az oka, hogy rajtuk már látszik, hogy nem most kezdték a játékot. Meg persze elég nagy hírük van már Aincradban, talán ez a fiú is felismerte őket, és azt hiszi, hogy valami nagyot tudnak neki tanítani. Bár mégsem… akkor azonnal Timidust szólította volna meg.
-Én… persze, szívesen segítünk… A nevem Shu, ő pedig Timidus. És... azt hiszem majd vele fogsz harcolni, ha gyakorolni szeretnéd. De… miért pont minket szólítottál meg?
Azért az óvatosság még mindig benne volt, és semmi kedve nem volt azonnal belecsapni egy harcba. Az idegen hazudhatott is, és könnyedén lehetett már magadat kicsinek mutatni.

by **Traumnis** Vas. Szept. 14 2014, 12:47

Egy kicsit meglepődtem, hogy a pet válaszolt nekem, nem tudtam, hogy ezek tudnak beszélni, pedig akkor talán mégis ilyet kreálok. Persze, elképzelhető, hogy ez valami automatikus üzenet, vagy hangfelvétel, vagy valami ilyesmi, de akkor is menőn hangzik, hogy beszél. Inkább MI lehet, mert úgy tűnik, a lánynak nem tetszik, amit mondott.
- Jó, azt vágom, hogy erősebb vagy, tényleg csak gyakorolni szeretnék, ha ráérsz- igazából, ha egy harmincas vörös támad meg, akkor úgysem nagyon tudok mit csinálni, de szerintem a nagyobbik része ellen azért tudnék védekezni, ha kicsit megtanulnék harcolni. Annyiból azért sajnálom, hogy az unokatesóim nincsenek itt, hogy velük jóval érdekesebb lenne a játék.
- Én Traumnis vagyok, örülök, hogy megismerhetlek!- igazából csak most, hogy bemutatkozott, és hallottam a hangját, jut eszembe, hogy valószínű jóval fiatalabb lehet, mint én, de ez annyira nem zavar. A suliban is mindig röhögtem azokon az osztálytársaimon, akik három hónappal idősebbek voltak, és emiatt hitték magukat menőnek, mert nem a koron múlik az ilyesmi.
- Hát, igazság szerint próbálkoztam már vagy húsz emberrel ma, és te vagy az első, aki nem küldött el rögtön. Gyakorolni igazából azért szeretnék, mert unom ezt a szintet, és megnéznék pár magasabbat is- egy kicsit azért kellemetlennek érzem, hogy nem mertem elkezdeni fejlődni a játék elején, és most, hogy már aránylag tiszta a terep, egy nálam fiatalabb lánytól kérek segítséget, aki valószínű az elején elindult. Tényleg nem igazán vagyok hős típus.
- Nem harcoltam még egyes-kettes szintű mobnál erősebbel, és hallottam, hogy nemrég más játékosok megöltek valakit a közeli erdőben, azért szeretnék egy kicsit edzeni, hogy valamennyire tudjak ellenük védekezni- jó, a legjobb megoldás talán az, ha spuri-módba kapcsolok, amint meglátok egy narancs vagy vörös indikátort, de tényleg jobban érezném magam, ha legalább tudnám, hogy tudok védekezni. A kések össze-vissza pörgetése már megy valamennyire, de még mindig maximum egy doboz rámát érzek magamhoz méltó ellenfélnek.

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 13:04

Shu már meg sem lepődött azon, hogy Traumnis meglepődött Timidus megszólalásán. Innen legalább tudhatta, hogy vagy egy olyasvalakivel van dolga, aki a hibernációból ébredt, mint Jade, vagy esetleg valakivel, aki eddig elzárva élt egy fogadó védett szobájában, és eddig ki sem mert mozdulni. Bár… a petekről akkor is hallania kellett, hiszen egyáltalán nem ritka, hogy ők beszéljenek, hiszen a legtöbben képesek erre. Persze a szleng, amit használt nem állt azonnal a sárkány fülére, de azért igyekezett mindent megérteni, és most egyetlen kérdő csipogást sem intézett az idomár felé.
-Ennyire rossz a helyzet? Ennyire nem segítenek a kisebbeken?
Méltatlankodott Shu, és szomorúan, lehajtva csóválta a fejét. Nem nagyon tudott ő már csalódni az emberekben, de azért az a picinyke elvárás, hogy egy szegény kezdőt csak úgy elhajtanak, amikor mindössze annyi vágya van, hogy kiléphessen a védett zónán kívülre is, és ne keljen attól rettegnie, hogy azonnal életét veszti… hát ez azért már mindennek a legalja volt. Amit pedig a fiú utána mondott, az pedig csak még inkább megérintette. A bossos eset óta már megtörtént az elhatározás, hogy így vagy úgy, de ha a frontharcosok és az állítólagos bűnüldöző céhek nincsenek a segítségére abban, hogy elkapják a vörösöket, a gyilkosokat, akkor egyedül kell tennie valamit. Ebben pedig ugye már elég nagy dolog az is, ha megvédi a tőlük félőket, és segít nekik, ez a srác pedig pont ezt kéri tőle.
-Segítünk. Természetesen segítünk. De… ha vöröseket látsz, akkor azonnal teleportálj el. Soha nem tudhatod, hogy milyen erősek, és… és ne próbálj meg velük hadakozni.
Két mozdulattal elküldi a párbaj felkérést, majd hátrébb is lép, a sárkány pedig int a fejével.
-Kezdj!

by **Traumnis** Vas. Szept. 14 2014, 15:01

- Hát lehet, hogy csak szimplán rossz napot fogtam ki- igazság szerint nem tudom, hogy ki milyen szintű volt, akit megkérdeztem arról, hogy akar-e gyakorolni velem, de azért sanszos, hogy a legtöbben kicsik voltak, talán még tízesek sem mind. Pár magasabb szintűt kérdeztem csak meg, ők meg egyszerűen nem akartak energiát rám áldozni. Jó, ha mondjuk csak simán odamentem volna, és azt kérem, hogy nyomasson nekem ezer aranyat, akkor megérteném, hogy elzavar, de én relatíve udvariasan kértem valamit, ami ingyen van.
- Oké, ez a terv, de gondolom, néha ez a módszer sem működik, és muszáj védekezni- elfogadom a párbajfelkérést, és előhúzom a tőreimet. Hallottam olyan helyekről, ahol nem használható a teleportáló cucc, meg ha már kicsit komolyabb dolgokat csinálok, akkor nem is szívesen adnék át mondjuk valami lootot egy másik játékosnak, aki kicsit keménykedik.
Egy pillanatra elgondolkozok rajta, hogy kit üssek, Shut vagy a sárkányát, aztán végül a sárkány mellett döntök. Igazából lényegtelen, egyikükben sem tudok komoly kárt tenni a szintkülönbség miatt, de azért mégis jobb, ha nem egy emberrel kezdem, hanem egy félig mob, félig JK programmal. Kíváncsi vagyok, miben különbözik egy átlag szörnytől, bár gondolom, hogy okosabb lehet, és talán még irányítani is lehet valahogy. Sajnos mechanikát nem olvastam, úszni is úgy tanultam meg, hogy beugrottam a közepébe.
A bal kezes fegyóval támadok először, kintről befelé lendítem meg, megcélozva a süsü fejét, azután továbbviszem a lendületet, miközben kicsit lejjebb guggolok, és fordulatból próbálom beleszúrni a lefele tartott jobb kezes tőrt. Rohamozó vadmalac ellen ez a mozdulatsor elég effektív, meglátjuk, hogy most müxik-e. Sebzést persze biztos nem viszek be annyit, hogy érjen valamit, de abban sem vagyok biztos, hogy eltalálom. A vaddisznónál ki lehet számolni, hogy rohan előrefele, aztán belefut a támadásba, ha jól időzítesz, ilyenkor viszont spontánnak kéne lenni.

by **Shukaku** Vas. Szept. 14 2014, 15:30

Shu csak szomorúan csóválta a fejét. Tudta jól, hogy ez nem a rossz napok kérdése.
-Nem. Sajnos nem rossz napot fogtál ki. Azokból van a kevesebb, akik szívesen segítenének az embereknek. A frontharcosok maximum akkor, ha azonnal feltornászod magad a kiképzőtiszttel, és folyamatosan nyüstölöd a mobokat, meg fejlődsz, különben haszontalan vagy. Aki pedig egyedül akar maradni, és nem is akar céhbe csatlakozni, vagy esetleg még a frontharcosoknak sem akar segíteni, azoknak meg pláne nem segítenek. Szóval… inkább most van szerencséd, hogy velünk találkoztál…
Persze nem voltak ők szentek, csak egyszerűen segítőkészek, legalább is addig, amíg valaki be nem csapta őket. Onnan ez az egész folyamat pedig hamar egyértelművé vállt, hogy Renről mindenféle csúnyaságokat beszéltek, valószínűleg csak azért, mert ő is magányoskodott, de amikor Shu találkozott vele, akkor rögtön kiderült, hogy igazándiból egy nagyon kedves valakiről van szó. Az emberek sohasem szerették a különcöket és a kívülállókat, és amennyire lehetőségük van rá, csak még jobban kirekesztik őket.
-Igazából… a legtöbbször működik. Persze ha direkt nagyon veszélyes helyre mész, vagy keresed a bajt, akkor bajba is kerülhetsz, de nekünk még soha nem volt eddig olyan küldetésünk, vagy nem sétáltunk bele egyetlen olyan csapdába sem, ahonnan nem lehetett volna kijutni. A világ maga igazságos, nem akar minket bántani, inkább csak az emberekkel kell vigyázni. De velük nagyon.
Maga a támadás folyamata sem lepte meg a sárkányt, hiszen harcolt már árnyharcossal, nem is egyszer. Judy jelenleg csak tovább zuhant a szemében, hiszen ez a fiú már most volt annyira ügyes és előrelátó, mint az a hazug céhvezér. Persze a támadásokat egyszerűen hárította, a pengék a karmain csúsztak el, csikorgó hangot hallatva, a támadó jobb kezet, pedig még el is kapta, majd csavarintott rajta egyet.
-Közelharcos vagy. A kések még annyira sem tudják távol tartani az ellenfelet, mint a kard. Kevés a fegyverkezelésed de nem vagy nagyon lassú, sem kezdő. Kiképzőtiszt?
Egyetlen szárnycsapással hátrébb ugrott, de ő nem támadott, Shu pedig úgy tűnt, egyáltalán nem akar beleavatkozni a harcba.
-Nincs még ötven élet és páncélpontod összesen, ugye? Egyelőre nem támadok, mert a harc az első támadásomig tartana. Ismét te következel.

by **Traumnis** Hétf. Szept. 15 2014, 00:16

Egy kicsit elgondolkozok rajta, hogy mondjam-e el a véleményem a frontharcosokról, főleg azt a részét, hogy kockának tartom őket, de úgy döntök, nem teszem. Igazából így, hogy nem tudunk mást csinálni, inkább hős-félék, hogy mernek harcolni egy olyan játékban, ami akár meg is ölheti őket. Csak hát nem csinálják elég gyorsan, és tényleg nem segítenek semmit.
- Hát, a céhesdiben azért nem vagyok még biztos, nem találtam még egyet sem, amiben nekem szimpatikus emberek voltak, de gondolom, belépnék egybe, ha találnék olyanokat, akik szimpik- lehet, hogy a lány céhe, ha van neki, végül jó is lesz, legalábbis eddig egy számomra szimpatikus tagjuk lenne, de ha a többi gyökér, akkor nem lépnék be. Azokat a csapatokat, amiket eddig láttam, főleg olyan gyökerek alkották, akik semmi másra nem képesek, csak rágörcsölnek a játékra, vagy épp ellenkezőleg, úgy kezelnek mindent, mintha igazi lenne, például sajnálják a vaddisznót. Nem értem, miért nem fogják fel, hogy az csak egy nagy zsák xp, amit ki kell nyitni.
- Oké, menekülni terveztem, csak tényleg akadhat pár szituáció, amikor jobb lenne, ha tudnék védekezni- igazából tényleg jó fantázia kell ahhoz, hogy például micsoda, de nem szeretném az életem teljesen egy kristályra bízni, ha kint mászkálok. Ha én játékosokat öldösnék, biztos kitalálnék valamit, ami megakadályozza őket abban, hogy el tudjanak teleportálni, ha megtámadom őket, például lehet erre valami méreg, vagy skill, vagy csak szimplán kirúgja a kezemből, amikor előszedem.
Annyira nem lep meg, hogy ennyire gyorsan le lettem verve, bár azt nem tudom, hogy a skilleket lackolom, vagy csak simán bénán csináltam. Most, hogy elkapta a kezem, biztos gyorsan kinyírna, nem igazán pontoztam hp-ra, mindig jobban szerettem, ha gyorsan, akár sérülés nélkül sikerül egy játék, mintha csak szimplán nem érnek semmit azzal, hogy megölnek. Meg ha hp-ra lennék pontozva, lassabban menne a farmolás, és az általam választott ellenfelekre nem is nagyon kell hp, nem tudnak megütni.
- Megvolt, második szinten felhúzattam magam pár napja. Főleg erőre, gyorsaságra és fegyókezelésre pontoztam- nem tudom, hogy a fegyverkezelésem gyengeségét most úgy gondolja, hogy a szintemhez képest, vagy simán csak emberileg vagyok gyökér hozzá szerinte, hogy hogyan is kell vágni a késekkel. Vagy mindkettő. - Nincs, csak harminchét, úgy próbáltam pontozni, hogy a sebzésem legyen jó, és azelőtt leszedjem az ellenfél hp-ját, mielőtt az enyém elfogy- lehet, hogy egy kis hp és kitartás nem ártott volna, bár a skillem sebzést és pontosságot igényel, le kell vennem az ellenfél életét, és nem nagyon szúrhatok mellé. Pajzs nélkül nem is igazán van komoly esélyem rá, hogy jó legyek hosszú távon, max nagyon kacsa mérgekkel.
- Oké- teszek pár lépést jobbra, aztán balra, viszonylag lassan, miközben nézegetem, hogy hová kellene támadni, hol lehet valami gyengepontja. Vagy, ami még fontosabb, hogy tudom meglepni. Kicsit nehéz elvonatkoztatni tőle, hogy ez nem egy mob, és nem fogja hagyni, hogy megsebezzem. Össze kéne zavarni, amihez több ötletem is van. Végül előreugrok, és felé vágok a jobb kezes fegyverrel, azonban nem viszem végig a támadást, a kezem megállítom, és a bal kezessel szúrok felé, a nyaka alsó részét megcélozva, hogy azután hátrébb lépjek, és közben a jobb kezes késsel befejezzem a támadást, megcélozva a fejét.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 15 2014, 05:58

Oh, ha ez a fiúcska tudná azt, hogy kikkel is áll szembe, akkor már régen nem ilyeneken gondolkodna. Persze mindenki csak addig kedves a másikkal, amíg meg nem ismeri, és meg nem tudja azokat a tulajdonságait, ami miatt gyűlölheti. Sokan ünneplik sokféleképpen a világban a születésnapjukat, pedig az a bizonyos nap csak annyit jelent, hogy egy újabb évvel közelebb kerültél a halálod elkerülhetetlen időpontjához. Ilyen a szerelem is, és a barátság is. Hol lassabb, hol gyorsabb folyamata annak, hogy a kezdeti fellángolás felégetve táptalaját hamvába hulljon. Ha Traumnis tudná, hogy Shu menekülni tervez a jelenlegi céhéből, ahol már nem tud meglenni sem Chan miatt, sem amiatt, hogy minden a halott Hisamére emlékezteti, ráadásul még Utahime is eltünedezett… Ha Traumnis tudná, hogy a lány menekül, mert segítőkészségének hála mindenki gyűlöli… Ha Traumnis tudná, hogy Shu nemcsak, hogy sajnálja a malackát, de tiszteletet érez minden egyes mob iránt, akit ha oly ritkán is, de kizárólagosan az élelemszerzés céljából levadászik… Ha Traumnis ismerné Shut, már semmi reménye nem lenne hozzá. Most persze, hogy nem ismeri, most még szimpatikusnak gondolja. Ezek azonban ugyanolyan előítéletek, mint ha valakiről rosszat gondolunk, és ugyanúgy vezetnek tévútra is. Emiatt nem is tudott rábólintani a céh dolgaira. Segíteni azonban akart.
-Igen… igazad van… és próbálunk is segíteni… csak figyelj Timire. Ő jobban ért az ilyesmihez.
És ezt bebizonyítandó a sárkány újra beszélni kezdett.
-A terved jó volt, és te vagy az első, akinél azt látom, hogy megérte kihasználnod a Kiképzőtiszt adta lehetőségeket. Sokaknak csak a pontjaik lesznek meg vele, de eszük nem lesz hozzá. Glass Canon-ként azonban majdhogynem esélyed sincs egy erősebb ellenféllel szemben. Erre figyelj a későbbiekben.
Az első ütés elől meg sem próbál elhajolni. A sárkány nem fél, nincsenek olyan reflexei mint az embereknek. Csak akkor ugrik hátra, ha a támadás az életpontjait veszélyezteti, és kibernetikus agyának nem esik nehezére kiszámolni a megfelelő, utolsó pillanatot, főleg úgy, hogy most még kivételesen gyorsabb is az ellenfelénél. Viszonylag hosszú, hajlékony nyakával a második ütés elől kitérni sem bizonyul komoly feladatnak, azonban az, hogy a fiú gondolt arra, hogy befejezzen egy megkezdett ütést, az kissé meglepi. A feje felé tartó késre éppen csak rá tud harapni, így fogva tartva az ellenfele fegyverét, és megpróbálva kirántani a kezéből, azonban a sebzés így is sikerül. Ha pedig még sikerül kicsavarnia Traumnis kezéből a kést, akkor azt maga mögé hajítja, Shu felé, hogy azért elveszni ne vesszen el.

Timi: 62 (-14) -> 48

by **Traumnis** Kedd Szept. 16 2014, 11:13

Egy bólintással jelzem a lánynak, hogy akkor figyelek inkább a sárkányra. Tényleg egy kicsit meglep, hogy milyen intelligensek, én eddig azt hittem, hogy nem sokkal többek egy karakter által irányított mobnál. Nem láttam még sok állatidomárt, és nekik talán még nem volt elég fejlett a petjük.
A sárkánnyal nehéz nem egyet érteni, egy erősebb tényleg egy ütéssel kinyírna, sőt, bizonyos körülmények között még én is kinyírnám magam egy-két támadással. Ha tankot csinálok, akkor is csak három-négy ütés vagyok egy erősebbnek, szóval ezzel a részével annyira nem tudok mit kezdeni, tápolni kell, ha nem szeretném, hogy kinyírjanak.
- A fegyverkezelésre kell pontozni, ha növelni akarom rá az esélyem, hogy kitérek?- a gyorsaságom pontozásával érezhetően gyorsabban mozgok mind incombat, mind outcombat, de nem tudom, hogy inkább ez számít, vagy a fegyverkezelősdi. Mindenesetre, én úgy akarok pontozni, hogy ki tudjak téregetni inkább, hápé csak azoknak kell, akiket el tudnak találni.
Egy kicsit meglep, amikor látom, hogy egy támadással sikerült levinnem a sárkány életpontját. Még akkor is, ha ránézésre ő is inkább dps-re van, azért nem rossz, hogy négy támadással le tudnám szedni az egészet, sőt, csak az egyik késem okozott sebzést. Az viszont kissé kellemetlen, hogy nem tudom kiszedni a szájából, és végül ki is rántja a kezemből, a lendülettől pedig majdnem sikerül hasra esnem.
Egy kicsit zavartan lépek hátra, és teszem át a jobb kezembe a kést. Gőzöm nincs, hogy ilyenkor mi van, még azt se próbáltam, hogy tudok-e támadni ilyenkor plusz egyet puszta kézzel, mintha lenne benne kés, avagy nem. A hp-ja viszont 80% alá zuhant, szóval elvileg tudom már használni a skillemet, hogy egy kicsit több sebzést vigyek be. Azt viszont nem tudom, hogy érdemes-e egyáltalán bekapcsolni, igazából azt kell gyakorolnom, hogy egyáltalán betaláljak. Visszateszem a kést a bal kezembe.
Párszor lépek jobbra-balra, miközben közeledek felé, és közben ide-oda dobálom a megmaradt kést a két kezem között. Meglepően perfektül hajtom végre ezt a műveletet, úgyhogy végül, amikor bal kézben van a kés, a sárkány felé ugrok. Azonban ezúttal sem csak szimplán támadok, a támadónak tűnő mozdulattal valójában csak kezet váltok- azaz, váltanék, mert persze, pont most, csak a végét sikerül elkapni a tőrnek, és elveszítek egy másodpercet, amíg visszaügyeskedem a markomba. Nem is vágok már inkább, hanem megfordulok a tengelyem körül, hogy letérdelve megcélozzam vele a mellkasi részét.
Egy picit már remeg a lábam, ahogy felállok, és úgy érzem, mintha már ennyitől is nagyon felgyorsult volna a légzésem. A valóságban még nem kezdenék talán ennyitől fáradni, lévén profi swimmer voltam- bár lehet, hogy azóta tönkrevágták a testem valahogy a medikuszok, de itt elég ramaty kitartást tudhatok magaménak. Mondjuk, nem igazán lehet beosztani negyven pontot, aki balanszos karit épít, az meg semmiben sem lesz jó. Egy kicsit a térdemre támaszkodok, hogy kifújjam magam.
- Azt nem tudod, hogy ilyenkor bevihetek-e egy pusztakezes támadást pluszban, ha csak egy késem van? Vagy ilyenkor már buktam is, ha nincs tartalék?

by **Shukaku** Kedd Szept. 16 2014, 18:28

-Fegyverkezelésre, igen.
Bólint egy nagyot a sárkány a kérdésre.
-Ha mindenképpen támadó harcmodort kívánsz felvenni, akkor fegyverkezelésre kell pakolnod, és persze ha a speciális képességeidre is építeni szeretnél, akkor arra is. A gyorsaság hasznos, de hiába támad egy ellenfél, ha folyamatosan luftot üt. Egy párbaj során persze az ellenfélnek minden esetben van egy minimális esélye találni, és kivédeni is a támadásodat, azonban a mobok ellen megfelelő fegyverkezeléssel már biztosan találhatsz, ha csak nem vagy nagyon szerencsétlen, és itt a szerencsétlent úgy értem, hogy pancser, nem pedig úgy, hogy balszerencsés.
Mi mást is jelölne meg követendő példának, mint a saját maga által kialakított pontozást. Nem véletlenül pakoltak fegyverkezelésre és speciális képességre, és nem véletlenül kellett elhanyagolniuk a gyorsaságot, bár az igaz, hogy a kitartáspontjaik igen magasak. Természetesen minden mögött a pet aprólékos tervezése van, és eddig úgy tünt, hogy a legtöbb esetben működött is. Timidus persze több dologra is kíváncsi volt, és nem azért vette el szegény Traumnis egyik kését, hogy a fiúnak kevesebb esélye legyen, hiszen ha le akarta volna azonnal győzni, akkor bármelyik pillanatban megtehette volna. Egyrészt a gyorsaságát kihasználva többször támadhatott volna, mint az ellenfele, és mivel eddig azonban egyszer sem támadott, így neki még pihennie sem kellett, bár akkor sem kellene, ha támadna, hiszen a kitartás pontjai is messze felülmúlják az árnyharcos pontjait. Igazából Timidusnak fogalma sem volt arról, hogy mit tehet meg egy árnyharcos egyetlen fegyverrel, és azért vette el tőle, hogy ezt megtudhassa. Ez elől a támadás elől egyszerűen felszökken, majd a levegőben is marad, kihasználva, hogy az emberekkel ellentétben ő röpképes lény.
-Azt semmi nem tiltja, hogy pusztakézzel támadj, azonban arra figyelj, hogy egy kézre csak az erőd fele jut, és csata közben fegyvert sem cserélhetsz, szóval felesleges tartalékot tárolnod.
Egy kicsit vár, és csak letekint a másikra.
-Mit teszel akkor, ha nem éred el az ellenfeledet?

by **Traumnis** Csüt. Szept. 18 2014, 00:14

Figyelmesen audiózom Timidus-t, és hallgatom a pontozási ötleteit. Örömmel hallom, hogy még nem szúrtam el semmit nagyon, mert elég kellemetlen lenne úgy, hogy nem kreálhatok új karaktert, és full elbarmolt, gyenge karakterrel kellene úgy játszanom, hogy nem halhatok meg. Mert akkor az tényleg azt jelentené, hogy itt fogok várni, hogy mikor szed ki valaki, vagy éppen mikor patkolok el. Nagyon remélem, hogy ha kijutok, még olyan állapotban lesz a testem, hogy normálisan rendbe lehessen hozni.
- Szóval, ha kapok pontot, akkor azt mind dobáljam is fegyókezelésre, amíg olyan jó nem leszek belőle, hogy már mindent kivédjek?- egy kicsit kényelmetlenül érzem magam tényleg, hogy olyan béna voltam, hogy csak így elvették tőlem a tőröm, még akkor is, ha nyilván azonos szinten nem vennék el ilyen simán. Főleg akkor gáz, ha tényleg nem lehet fegyvert cserélni, és puszta kézzel szinte semmit nem is sebzek. Ilyenkor talán már az a legjobb megoldás, ha szépen futok, bár azért még mindig jobb, mintha egyből egy fegyvert hagynék el, így azért még megvan az illúzió, hogy nem vagyok védtelen. Most pedig itt a problémám, hogy olyan ellenfelem van, ami repül. Gondolom, teamben leszednék az íjászok meg a szekercedobálók, de ilyenkor lehet, hogy nem is tudok mit csinálni- azaz, tudnék, de inkább csak szóban említem meg, nem ültetem át a gyakorlatba.
- Hát, ha petről van szó, akkor ilyenkor gondolom áttargetelek az irányítójára, mert ő nem tud repülni, és akkor egy idő után kénytelen lejönni. Mobnál meg... hát…- egy picit elgondolkozok rajta, hogy tényleg, mit is kéne tennem. Mondhatnám, hogy eldobom a tőrt felé, de hát hatalmas baromság lenne ilyet csinálni, mert még ha talál is, elveszítem a fegyverem- az aktuális esetben az utolsót. - Sima mobnál talán valahogy le kell csalni, vagy ha van valami olyan tag a partiban, akkor lelövetni vele, esetleg fárad is, és leszáll magától. A fegyverdobálósdi elég felelőtlen dolog lenne, szóval, asszem, most pont az ellenkezőjét fogom tenni- figyelem, hogy a sárkány le akar-e csapni, miközben lassan araszolgatok az elvesztett tőr felé. Egy pillanatra eszembe jut, hogyha az megvan, akkor eldobok egyet a sárkány felé, de előregondolkodok annyira, hogy kiszámoljam, akkor megint csak fél kezes leszek, ami gáz. Tényleg nem tudom, mit lehet még csinálni, leszámítva az olyan dolgokat, hogy kirakni neki valami ételt, aztán lecsapni rá, amikor érte jön a földre, lelövetni. Szerintem én simán csak hagynám, ha nem szállna le valami, amivel harcolok, mert gondolom, nem dobna annyi ikszpét meg lútot, hogy megérje várni rá, amikor vannak elérhető mobok is. - Te milyen megoldást javasolnál?

by **Shukaku** Csüt. Szept. 18 2014, 06:54

-Ne pakolj csak fegyverkezelésre, hiszen a többi pont is rendkívül fontos a harc során, de amennyiben az előbb elmondottak szerint kívánod lefolytatni a csatáidat, úgy érdemes azt a két statot húznod.
A kérdéseire adott választ nyugodtan, a levegőben körözve hallgatja végig. Soha nem távolodik el messzire az ellenfeléről, bár hallgatózás jártassággal akár ezt is megtehetné, de akkor talán Traumnis még azt feltételezné, hogy Timidus nem is figyel rá, pedig minden egyes szavára nagyon is ügyel, és amikor a fiú végzett, már válaszol is, szépen sorban.
-Megteheted, hogy az idomárt kezded el támadni, ám azt tudd, hogy az idomár fegyverkezelése ugyanolyan jó, mint a peté, valamint neki még fegyvere is van, amivel akár könnyebben távol is tarthat magától. Azt is tudd, hogy ha valaki eddig nem támadott meg téged, és nem is mutat hajlandóságot a harcra, sőt, meg sem szólal, mint jelen esetben Shukaku, úgy nem érdemes megtámadnod, hiszen egyrészt kétszer annyi élete van, mint a petnek magának, így többet is kellene bele sebezned, másrészt pedig ha felhívod magadra a figyelmét, akkor nagy eséllyel visszatámad, és akkor már két helyről kell elszenvedned a sebzéseket, míg eddig ezt csak én osztottam volna ki neked, az idomár nem.
És valóban, Shu bár figyelgette az eseményeket, és fel, felpillantott a füzetből, amibe éppen rajzolgatott valamit, de az tisztán látszott, hogy ő még a fegyverét sem tartotta nagyon készenlétben, azaz nem készült támadni. Timidus ezalatt talán megunva a körözést, az egyik közelben lévő fa ágára telepedett le.
-És az is tudd, hogy ha egy sárkánynak pihennie kell, akkor talál olyan helyet ahol ezt megteheti, de mégis nagyrészt biztonságban van.
A sárkány egy ideig figyeli, ahogy Traumnis a fegyveréhez közelít, és amikor éppen lehajol érte, akkor vetődik el az ágról, és megpróbálja úgy fellökni a fiút, hogy a hátán vagy a mellkasán megmaradva tudja befejezni a mozdulatsort.
-Volt már ilyen küzdelmem. Türelmesen kivártam, amíg az ellenfél elunta magát, dekoncentrálttá vált, és így hibát követett el. A vadász legbiztosabb fegyvere a türelem.

by **Traumnis** Pént. Szept. 19 2014, 11:15

Próbálom követni nem csak a sárkány szavait, de azt is, hogy merre halad. Igaz, hogy én nem nagyon tudom megtámadni, de fordítva más a helyzet, szóval nem árt figyelni rá. A pontozással kapcsolatos tippjei egy részét pedig már én is tudtam, sajnos nem lehet valaki jó mindenben. Ha több hápém van, akkor pölö a sebzésem lesz rosszabb. Ezért kéne mondjuk teamben menni, ilyen szitukban például nem jönne rosszul egy íjász.
Jelen esetben tényleg nem nagyon akarom kiprovokálni, hogy esetlen megharagudjanak rám, de gondolom, azért hasznos lehet megtámadni egy idomárt egy harcban. Gondolom, hogy ha kicsit kibalanszolgatta a játék készítője a kasztokat, akkor pet nélkül az állatidomár a leggyengébb, ergo hiába van több életpontja, arra van kitalálva, hogy az állatot küldje előre, és valószínű nem lehet túl jó közvetlen közelharcban. Persze, nem most, mert most gondolom, ha íjász lenne, akkor is megölne közelharcban akár a szintkülönbség miatt.
Ahogy Timidus leszáll a fa tetejére, eszembe jut, hogy talán most elkezdhetnék mászni, de gyorsan kiverem a fejemből ezt az ötletet. Elég sima célpont lennék famászás közben, meg ha felérnék, akkor is gyorsan elreppenne onnan. Talán ilyenkor nem is lehet mást tenni, csak várni rá, hogy leszálljon a földre, de ezt gyorsan megunom, és elindulok a tőrért.
Ahogy a sárkány a hátamnak ütközik, hasra esek, és a megmaradt tőröm is olyan szerencsétlenül esik ki a kezemből, hogy ne érjem el. Teszek egy próbát, hogy kiszabaduljak, megpróbálok csinálni valami fekvőtámasz-szerűséget, de a plusz súllyal nem megy. Úgy tűnik, meg kell várnom, hogy leszálljon rólam.
- Ilyenkor amúgy mit lehetett volna csinálni? Tényleg semmi nem jutott eszembe azon kívül, hogy várok- engem sajnos a földre terveztek, és fogalmam nincs, mit lehet csinálni, ha valami olyannal harcolok, ami repül. Azokban az ostoba mesékben a királyfival, hercegnővel meg a hétfejű sárkánnyal nem írják le, hogy egyáltalán hogyan érte el a királyfi a sárkány nyakát. Bár lehet, hogy az szárnyatlan verzió volt, nehéz elképzelni, hová férne még el Timiduson hat fej.
Egy kicsit kezdem elunni a fetrengést, úgyhogy megkísérlek hátranyúlni valahogy, és feszegetni kicsit a sárkány végtagjait, bár nem igazán tudok mindkét kezemmel egyszerre hátranyúlni, szóval ezt csak eggyel tudom megtenni egyszerre. Sok értelme persze nincs, felállni úgyis csak akkor fogok, ha leszállt rólam.

by **Shukaku** Pént. Szept. 19 2014, 19:19

A jelenleg fennálló helyzet igencsak szokatlan volt, hiszen a kedves kis tanítvány egyszer sem szólt közbe, egyszer sem ellenkezett, hanem könnyedén elfogadta a sárkányt mint a dolgok tudóját. Ilyen azért már igen régen nem történt Timidussal, hiszen bármennyire is igaza volt, az emberek többsége nem akarta elfogadni az igazát, egyrészt azért, mert pet volt, és nehéz lett volna számukra beismerni, hogy egy program olyan dolgokat talált ki és látott meg, ami nekik nem sikerült, valamint szegényke nem is úgy adta elő a tudományát, hogy az az emberek számára emészthető formában legyen. Amikor megindította a támadását, nagyon kicsinek értékelte annak az esélyét, hogy ez azt fogja eredményezni, hogy az ellenfele a másik, utolsó fegyverét is elveszíti, azonban a művelet végére mégis csak ez az eredmény állt fent, Shu pedig azt tanította neki még anno, amikor elkezdtek a szafarira járni, hogy ebédre gyűjtsenek valami húsfélét, hogy ne játszadozzon, és ne kínozza meg a zsákmányt. Persze a pet nem értette, hogy mi lehet az elkapásban kínzás, de elfogadta az idomár kérését, és gyorsan végzett általában a vadakkal. Természetesen Traumnisnak soha nem volt esélye arra, hogy győzedelmeskedjen felette, de a tanító célzatú harcot el kellett húzni ahhoz, hogy érjen is valamit. Most azonban már eljutottak arra a szintre, hogy az ellenfele fegyver nélkül fetrengett alatta, konkrétan ott hevert a mancsai előtt, ez pedig már igencsak a megalázás kategóriájába esett, ami jelenleg nem volt célja.
-Semmi mást nem tehettél. Ha megpróbálsz elérni a fán, és nincs akrobatika jártasságod, úgy csak még nagyobb célponttá tetted volna magad, mert a maradék kezedet is lefoglalta volna a mászás. Ezt a csatát elveszítetted.
És amint a fiú felé nyúlt, a sárkány gyengéden ráharapott a nyakszirtjére, ahol általában a vadakat szokta megölni. Ez az egyetlen harapás elég volt ahhoz, hogy véget vessen a harcnak.
-A bölcs mindig tisztelettel bánik az idegennel, mert lehet, hogy az ellensége szemébe néz. Már veszítettél. Nem vagyok macska, hogy játszadozzak az áldozattal, mielőtt végzek vele.
És már le is röppent a hátáról. Persze ennek a műveletnek nem csak ez volt a célja. Meg akarta akadályozni, hogy a fiú rájöjjön, hogy mivel se súlyemelés jártassága nincs, se nem elég nehéz, így ha eléggé próbálkozik, akkor le tudta volna magáról lökni. Így azonban ez nem derült ki.
-Kezdőhöz képest jól harcoltál. Végiggondolod a lépéseidet, és nem csak hadonászol a fegyvereddel. Ha van még kérdésed, akkor készséggel válaszolok.

by **Traumnis** Vas. Szept. 21 2014, 21:10

Önkéntelenül megborzongok, ahogy megérzem a sárkány fogait a nyakamon. Asszem, ez valami ösztönféle lehet, hiába tudom, hogy ezzel max a hp-m tudná levenni, egy pillanatra mégis úgy érzem, mintha valami nagy állat akarna megenni. Durván élethű lett ez a játék, ezt már tapasztaltam is párszor.
- Akrobatikát akkor érdemes tanulni?- valahogy mindig jobban bejött ez a szaltózgatás-ugrálás, mint a sima földön haladós, nagyot ütős emberkék, ezért is nem harcost csináltam végül, de azt nem tudom, hogy az akro megéri-e az árát. Idővel persze biztos megéri, de nem tudom, menyire szokás akrobatikázni egy harc közben. Lehet, hogy csak szimplán menni kell, és szurkálni, és az a hatékonyabb tactic.
- Öhm… hát ha ráértek, akkor esetleg kérnék egy visszavágót. Tényleg kipróbálnék még pár dolgot, ha nem baj, pölö hogy mennyire tudok védekezni- igaz, azt főleg fegyveresek ellen kellene kipróbálni, de annyira szerintem nem tér el egymástól ez sem. Meg kell akasztani a támadó támadását, akár karmok, fogak, vagy lendület az, esetleg ki kell kerülni. Persze, ha mindent belead, akkor nyilván semmi esélyem kivédeni a támadásait, de hát nem akar mindent beleadni, gondolom. Kinyitom a párbajkihívósdit, és beállítom fele hápéra. Az gondolom, hogy egyből lent van nekem, neki meg úgysem az számít, Shu maga nem fog sérülni, úgyhogy tudunk gyakorolgatni.
Egy kicsit el is felejtettem a másik játékost, szinte már azt vártam, hogy a sárkány előtt jelenik meg a kihívásom, tényleg olyan, mintha magával a játékossal beszéltem meg gyakoroltam volna eddig. Pedig ő valószínű oda sem figyelt. Kicsit furcsa ez így nekem, mintha beszélgetnék egy haverommal, aztán rájönnék, hogy a zsenitelefonjával társalogtam, és már öt perce elment vécére.
- Shukaku, nincs kedved kicsit gyakorolni neked is? Vagy te nem szoktál harcolni? Nem igazán tudom, hogy az idomároknál ez hogy működik- elvileg van valami pálcájuk, bár azt nem tudom, hogy az csak egy statstick, vagy tényleg szoktak vele támadni is, bár Timidus utalt rá, hogy ha megtámadnám, akkor bevonnám a harcba, tehát biztos tud valahogy ő maga is támadni. Bár az is lehet, hogy csak megdobja a pet skilljeit, meg supportol.

by **Shukaku** Vas. Szept. 21 2014, 21:36

-Mindent érdemes tanulni. A tudás hatalom, fiú. Azonban ki kell választanod, hogy mely képességekre építesz, mert nem birtokolhatsz minden tudást. Még soha nem találkoztam olyannal, aki mindennek a tudója lett volna. Még a hatalmas és öreg sárkányok sem, akik könnyedén kapták el a feléjük hajított kést. El kell döntened, hogy mire szeretnél építeni. Ezt a döntést a pontokkal kapcsolatban már sikerült meghoznod, és ugyanúgy meg kell tenned a képességek esetében is. Nyolc képesség létezik, de csak hármat vehetsz fel közülük. Fontos, hogy úgy válogasd össze őket, hogy kiegészítsék egymást, sőt, felerősítsék egymás hatását. Mi is így válogattunk, és ezidáig mindig bevállt.
Természetesen azt már nem osztotta meg vele, hogy ők mire is pakoltak, és több tervet sem adott át. Annyira akart csak segíteni, hogy a fiú életben maradjon, de egyáltalán nem volt célja, hogy frontharcosokat képezzen ki. Annak már megitta a levét, amikor az ő tanácsai szerint kezdtek el tevékenykedni. Sokra ugyan nem jutottak, hiszen továbbra is emberek maradtak, ezt a gyengeségüket nem tudták legyőzni, de mégis haladtak valamit, amit ők ugye meg akartak akadályozni.
-Kipróbálhatod, de ellenem nem tudsz védekezni. Ott és akkor sebezlek meg, ahol és amiképpen az szándékomban áll. Természetesen visszafoghatom magam, ahogyan eddig is, ám most én is fogok kérdezni. Az első kérdésem az, hogy mire akarod felhasználni a tudást, amelyet én itt és most átadok neked.
A kérdésre Shu csak felnézett a könyvéből, elmosolyodott, majd gyorsan megrázta a fejét.
-Nem… én nem… nem szeretek harcolni, Timi pedig szívesen teszi… és nem is akarok közbeszólni, amikor ő tanít…

by **Traumnis** Kedd Szept. 23 2014, 02:12

- Szóval utólag nem lehet más képességet felvenni, ha megvan a három? Pölö leadni az akrot a súlyemelésért?- bár kasztot sem lehet váltani, szóval gondolom, ez is végleges. Kicsit örülök is, hogy még nem tanultam semmit, még nem rontottam el véglegesen mindent. Pölö súlyemelés tök felesleges lehet agilitis kariknak. Bár aki kicsit rólpléjel, az nem is venne fel ilyet, ha nem böhöm karit játszik ki.
- Oké, tudom, csak gondoltam, kicsit gyakorolni kéne azt is, úgy könnyű ütni valakit vagy valamit, ha az nem akar védekezni, előbb-utóbb akkor csak legyőzöm- remélem, hogy nem kezdik már nagyon unni a társaságomat, biztosan nagyon unalmas lehet nekik is, ha rájuk száll egy kezdő, és van jobb dolguk. Bár ezzel mindig úgy voltam, hogy majd szólnak. A sulitáskám is csak akkor veszem el a mágnesvonaton a mellettem lévő ülésről, ha megkérnek rá, most is csak akkor tervezem magam üresbe tenni, ha nyíltan megmondják, hogy menniük kell, vagy ha még nyíltabban megkérnek, hogy kopjak le. Már azért is hálás vagyok, hogy ennyi időt rám szántak egyáltalán, és hogy még többet rám fognak valszeg.
- Hát, előszöris próbálok nem meghalni, és ebben elég sokat segít, amiket mondasz. Másodszor pedig nagyon unom már itt magam, két éve ugyanazt csinálom, és szeretnék végre kicsit másmerre is menni, ahhoz viszont kéne erő. Szóval, szeretném kicsit felfedezni a világot, mielőtt leoperálják a fejünkről a cuccot, vagy a frontik kiviszik a játékot. Én azért az előbbiben reménykedek inkább, mert ezzel a sebességgel nagyon durván megöregszem, mire kijutunk, de akár egy-két hónap, akár tíz év, amit még itt kell lennem, azért nem akarom azt az időt teljesen elvesztegetni. Meg ég is a pofám, hogy én legalább olyan idős vagyok, mint te, és fiú, és mégsem voltam képes még elindulni sem- sajnos, talán mégsem nekem találták ki a kalandokat, meg az ilyesmit. Az a teljesítmény, amit eddig nyújtottam, köbö olyan, mintha Frodó a pincébe zárkózva várta volna, hogy mások megoldják az egész balhét. Nekem sincs rá garanciám, hogy nem én leszek a nyolcadik vagy kilencedik, akiről megpróbálják leszedni a nervegear-t valami új módszerrel, és nem leszek pont még a „hopsz, ez sem sikerült” kategória tagja.
- Öhm… okés- egy kicsit fura nekem, hogy épp olyasvalakivel duelezek, aki amúgy utál harcolni. Ezek szerint durván független, a pet a gazditól, ha így viszont nem zavarja annyira, talán valami agyi szkennel kapja a saját személyiséget. Na, így viszont durván jó ez a kaszt, bár talán nem kellene ennyire kötődni valamihez, amit egyszer itt kell hagyni. Bár a normális emberek nem gondolnak ilyesmire, mert akkor bevillanna nekik, hogy egyszer mindent ott fognak hagyni, és mennek fel, vagy le.
Lefelé fordítom a két tőröm, egy kicsit berogyasztom a térdeim, hogy szilárdabban álljak, sé felkészülök Timidus rohamára, vagy arra, hogy kivédjem vagy elkerüljem a támadást. Elvileg a tőreim nem törnek könnyebben egy kardnál, de gondolom, főleg az előbbi a jó stratégia, mert nagyon pontosan kell elhelyezni a tőrt hozzá, hogy az inkoming átták ne menjen el a tőr felett és fejezzen le, de ne is a kezeim állítsák meg.

by **Shukaku** Kedd Szept. 23 2014, 07:20

-Megteheted. Belátni és kijavítani egy hibát még mindig jobb, mint makacsul ragaszkodni hozzá, és amiatt kerülni bajba. De sokkal egyszerűbb, ha eleve jó döntést hozol, mert nem biztos, hogy a második jó választás lesz, ha egyszer már hibáztál, és amikor megismételsz egy hibát, az többé nem hiba, hanem döntés.
Ezután Timidus csak legyintett a farkával, ami nála annyit jelentett, mint amikor az emberek megvonják a vállukat, vagy a kezükkel végezik el ugyanezt a mozdulatot. Majd várta a fiú további válaszát, mert ettől tette függővé, hogy belemegy-e a gyakorlatok folytatásába, de már az első mondatnál félbe kellett szakítania.
-Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld. Én sem csak próbállak tanítani, hanem tanítalak, a legjobb tudásom szerint. Én sem csak megpróbálom megvédeni az idomárt, hanem mindent megteszek, hogy Shu biztonságban legyen. Persze megeshet, hogy ez a minden is kevés, de még mindig többet tettem, mintha csak próbálkoztam volna. Ha magadnak sem hiszed el, hogy sikerülhet életben maradnod, hogy sikerülhet győznöd, akkor hogyan akarod ugyanezt elhitetni az ellenfeleddel?
A többire csak bólintott, hiszen Traumnis is ugyanazzal a kinti világról és NerveGearről alkotott mesével állt elő, mint minden másik ember. Az viszont elégedettséggel töltötte el a petet, hogy kezd megjelenni egy olyan generáció, aki már belátta a frontharcosok esélytelenségét, és nem bízik abban, hogy az ő erejük fogja kijuttatni őket. Most már csak a megálmodott kinti világuk segítőiben hisznek, ami viszont már azt igazolja, hogy reménytelenek. Ha már hinniük kell, akkor megtörtek, és a megtört ellenfelet már könnyű legyőzni, vagy megsemmisíteni.
A utolsó mondatnál már Shu is mosolygott, és halk kuncogással szerette volna gyorsan eloszlatni szegény fiú aggodalmait, és megmagyarázni neki, hogy nem egy kislány győzte le.
-Ha rajtam múlna, akkor még mindig a Kezdetek Erdejében bujkálnánk… és… szerintem nagyobb vagy mint én… mint tizennégy... mármint korban…
Újabb kuncogás, és azt már nem osztotta meg vele, hogy a játékba kerüléskor meg tizenkettő volt…
-Az egész fejlődősdit Timi irányítja, szóval emiatt ne érezd rosszul magad.
A sárkány csak bólintott, majd előrelendült. Nem harapott, karmait sem szegezte előre, nem érdekelték a fegyverek sem, még akkor sem, ha esetleg konkrétan beléjük fut. Egyszerűen le akarta dózerolni a másikat, és hozzákenni a mögötte álló fához. Ebben a világban minél nagyobb volt egy támadás, annál nagyobbat is lökött az ellenfélen, Timi támadása pedig nagy volt.

by **Traumnis** Szer. Szept. 24 2014, 10:52

Figyelmesen hallgatom a hibákról szóló beszámolót, bár nem értek vele teljesen egyet. Én mindig úgy voltam vele, hogy ha elszerencsétlenkedek valamit, akkor jobb újra kezdeni, mert néha az egyszerűbb, mint kijavítani a hibát. Igaz, néha nem lehet javítani, mert például ha valaki gyökérnek ismert meg téged, akkor már nem tudsz restartolni, muszáj alakítanod a képet a szemében, ha nem akarsz örökké gyökér maradni neki.
- Jaj, te is szereted az SW-t?- legalábbis ez a „tedd, vagy ne tedd” szöveg nekem onnan jut eszembe, mintha Yoda mondta volna. Bírtam azt a világot, az első hat rész, amit csináltak, jobb lett, csak hát aztán jött a Disney meg a betétdalok. Az nem volt szép folytatás. - Oké, akkor életben fogok maradni- legalábbis, egy darabig biztosan, gondolom, hogy egyszer én is meghalok majd. Kivéve, ha feltalálnak addig valami cuccot, amitől nem halok meg.
- Jaja, én indulásnál voltam tizennégy- igazság szerint nem tudom, hogy az avatárom nőtt-e azóta, sosem néztem, és hát nem tűnik fel, hogy nősz, ha lassan megy végbe, és más nem hívja fel rá az attensönt. Azért az a magyarázat, hogy a pet segített neki, mégsem tud teljesen meggyőzni arról, hogy nem vagyok egyszerűen csak béna. Tényleg gáz, hogy két évig el sem kezdtem játszani.
Egy picit összehúztam a szemem, ahogy a sárkány felém lendült, bár nem tudom, miért, nem láttam tőle jobban. Valahogy még is jobban megy tőle a koncentráció, mintha kicsit jobban tudnék figyelni az időzítésre. Ki is vártam a megfelelő pillanatot, de így sem sikerültem elég gyorsra, bár nagyjából félrevetődtem, valami hozzáért a lábamhoz, és így végül a félreugrás félreesésnek sikerült, és a földön landoltam. De most legalább sikerült feltápászkodni egy másodperc alatt, és nem vártam meg, hogy megint rajtam legyen.
Lassú, óvatos léptekkel indultam a sárkány felé, közben mindkét késemmel körözve, hogy ne tudja, mikor és hol akarok támadni. Már most érzem, hogy a két bökő sokkal jobban illik a kezembe, mint azelőtt, hogy elkezdtünk volna gyakorolni, az egyiket még fel is dobom egy kicsit, és ezúttal sikerül is jól elkapni újra, hogy felfelé álljon a pengéje. Amint a kezem a tőrre szorul, támadok is.
Valami ugrás-féle vetődéssel szelem át a maradék távolságot, miközben a jobb kezemben tartott, felfelé mutató tőrpengét a sárkány feje felé célzom, a másikat pedig, ami lefelé van, a jobb oldalába próbálom meg beleszúrni. Lehet, hogy kissé túl türelmetlenül sikerült támadnom, de valahogy mégis úgy érzem, hogy a legjobb, ha kezdeményezek. Valahol hallottam ezt a beszt defense iz offenz dumát, és lehet, hogy nekem követnem kell.

by **Shukaku** Szer. Szept. 24 2014, 11:21

Timidus még akkor sem értette volna, hogy mi az az SW, ha esetleg Traumnis kimondja a konkrét mű egész címét. Bár miután Shu megismertette a képregények világával, és Peter pedig beavatta a harcolós műfajba is, Chan könyvtárának összes példányát elolvasta, de a Csillagok háborúja nem volt közte, és erre a meglátásra teljesen önmagától jött rá. Egyébként is idiótának tartotta a képregények hőseit. A gonoszok mindig szentbeszédeket tartottak ahelyett, hogy megölték volna az ellenfelüket, így azoknak eközben volt idejük kitalálni valamit, az ellenfelek közül mindig csak egy támadott rá a főhősre, a többi pedig megvárta, amíg azt az egyet legyőzi, meg egyáltalán teljesen életszerűtlen és mese volt az egész, nagyjából semmit nem lehetett belőle tanulni, és még Shu is azt mondta, hogy azok olyan könyvek, amik nem is arra valók. Igaz, hogy a fiú szavaival, mint kijelentéssel sem volt teljesen elégedett, hiszen az árnyharcos nem tudhatja, hogy életben fog maradni, akár Timidus is megölhetné a következő pillanatban, mindenesetre ez a kijelentés is jobb volt az előzőnél, és a sárkány nem is várt el túl gyors fejlődést egy embertől, még akkor sem, ha eddig bizonyította, hogy egyáltalán nem olyan tehetetlen, mint a kezdők általában. Mivel a pet nagyjából egy mob támadását imitálta, azaz gondolkodás nélkül tört előre az ellenfél felé, a kitérés nem okozott nagy gondot, és a fiúnak sikerült is… úgy félig-meddig, de legalább utána időben korrigált. A sárkány csak vigyorogva figyelte, ahogyan az ellenfele közeledett, majd mindkét szúrást szinte beengedte, persze nem túl látványosan. Ami azonban utána következett, már annál látványosabb volt. Megragadta a fiú kezét, és közelebb vonta magához, így a kések még mélyebben a testébe fúródtak, viszont Traumnis az övé volt. Közel hajolt hozzá, az orruk szinte összeért, karmai pedig belemélyedtek az árnyharcos oldalába.
-A mutatványokra semmi szükség nincs, ha nem tudod terelni vele az ellenfél figyelmét. Egy támadásba pedig csak akkor menj bele ilyen hévvel, ha az végső csapás, és nem kell vállalnod a következményeit.
Igyekezett úgy beállni, hogy a kések beszoruljanak a sebekbe, és bár a pet életcsíkja folyamatosan csökkent, tudta jól, hogy csak egy támadás kell neki.
-Vagy feladod a fegyvereidet, vagy egyetlen szorítással összeroppantalak. Dönts gyorsan fiú, fogy az időd!
Karmait még mélyebben a fiú oldalába vájta, de még nem támadott. Ha Traumnis hagyta veszni a felszerelését, akkor elengedte, és ő maga húzta ki a testéből a késeket, majd hajította maga mögé, ha ez nem történt meg, úgy beváltotta az ígéretét, és karmaival felhasította az árnyharcos oldalát, véget vetve a küzdelemnek.

by **Traumnis** Pént. Szept. 26 2014, 20:15

Egy kicsit meglepett, hogy a támadásaim betaláltak, talán ez is közrejátszott abban, hogy nem tudtam időben lereactolni, ahogy megragadta a kezeimet. Egy pillanatra azt hittem, hogy le is harapja a fejemet, de végül ez nem történt meg. Egy kicsit tényleg sikerült elkapkodni a támadást, és néhány óvatos próba után rájövök, hogy nem is nagyon tudok már kiszabadulni. Erre tényleg nagyon kell majd figyelni, mert ilyenkor full védtelen vagyok, és nem lenne jó nagysebzésű ellenfél ellen ilyen szituba kerülni.
Egy pillanatra azt hittem, hogy tényleg fáj, ahogy a sárkány belém szúrja a karmait, csak azután jöttem rá, hogy ez csak valami olyasmi érzés. Ez elvileg nem fájhat, talán nem is lenne olyan szokatlan, ha lettek volna sérüléseim az elmúlt időben. De az egyes szintű mobok ellen max egy-két páncélt veszítek, azt is tényleg nagyon max.
Nem nagyon volt ötletem, hogy máshogy tudnék kiszabadulni, úgyhogy let them goztam a tőröket, és hátrébb ugrottam. Figyeltem, merre dobja őket, de természetesen, ezúttal is elérhetetlen helyre kerültek, úgyhogy újfent maradt az, hogy fegyvertelenül próbáljak tenni valamit. Egy fél másodpercre behunytam a szemem, hogy összepakoljak magamnak valami támadási koreográfiát. Nem emlékszem rá, hogy a sulis bunyókon kívül, amik általában egy-két ütésből álltak, lett volna más verekedésem és most nyilván valami komolyabb kellene.
Végül, mivel nem vagyok karateharcos, meg ilyesmi, annyit sikerült kitalálnom, hogy összekulcsoltam a kezeim, és balról-jobbra, lentről fentre ütve rézsutasan megcéloztam a sárkány fejét. Nem lepődtem volna meg rajta, ha Timidus szimplán csak leharapja a kezeimet, de hát amúgy sem nagyon tudtam volna bármit tenni ellene, ha rám akar támadni. Akár talált az ütés, akár nem, megpróbáltam bal lábbal belerúgni még, hátha az használ. Elvileg, mivel gagyi fegyóim vannak még, nem kéne, hogy nagyon zavarjon, hogy nélkülük kell boldogulnom.

by **Shukaku** Pént. Szept. 26 2014, 20:51

A fiú nem válaszolt, de hát nem is lehetett nagyon elvárni tőle, hogy egy ilyen egyértelmű kijelentésre válaszoljon bármit is. Bőven elég volt, hogy tudomásul vette, és az arcán abból, ami a meglepettség még Timidus által is könnyen kivehető jelei után mutatkoztak egyértelmű volt, hogy eljutott az agyáig a sárkány tanácsa. Természetesen Timidusnak esze ágában sem volt az ellenfél fejét támadni. Ugyan néha már elgondolkodott azon, hogy mekkora előnnyel járna megvakítani az ellenfelét, és nem egy példa már megmutatta számára, hogy ezek is könnyedén kivitelezhető eszközök, meg egy KT után amúgy is az életcsíkkal együtt a sérült és elveszített testrészek ugyanúgy kerülnek vissza a helyükre, ahogyan a páncél is. Ez is egy olyan jó tulajdonsága volt a világnak, amit Timidus egyértelműnek vett, Shu azonban naponta áldotta érte Kayaba Akihikot. Mindenesetre amit szeretett volna azt elérte, és a fiú fegyvereit vesztve vonult vissza. Persze ez együtt járt azzal is, hogy a pet életcsíkja már eléggé közelített a feléhez. Timidus persze tudta jól, hogy egy fél életes küzdelemben nem az ő életének a fele számít, hanem az idomáré, és kíváncsi volt arra is, hogy vajon ezt az ellenfele is tudja-e. Abból ítélve, hogy újabb támadást indított úgy tűnt, hogy nem tudta. Persze feladnia sem lett volna semmi értelme, így hát ebben sem lehetett biztos, mindössze azt tehette, hogy beengedte az utolsó rúgást, amivel az életcsíkja a fele alá csökkent, és figyelte, hogy az ellenfél várja-e a győzelmét jelentő feliratot. Akár várta, akár nem, Timidus úgy döntött, hogy fegyvertelenül már amúgy sem tanulhat sokat. Meg akarta tanítani még valamire a fiút. Egy utolsó, legfontosabb tanításra.
-Az ijedt ellenség, legyőzött ellenség. A fegyvereid nélkül bizonytalanná váltál. Félsz. Legyőztelek. Ismét.
Előrelendült, és tőből harapta le az ellenfele jobb kézfejét. Nem volt vér, nem volt fájdalom, csak a pixelek izzottak a csonk végén. (Unarmed. Get it? )
-És még valami. Sose sebesíts meg egy ellenséget, ha meg is tudod ölni. A halottak nem szomjaznak bosszúra.
Ám nem tett semmit, és amikor a felirat kihirdette újabb győzelmét, már Traumnis keze is olyan volt, mint újkorában.
-Szerencséd, hogy nem vagy az ellenségem, fiú.
Hajolt meg felé, majd egy csipogással jelzett a lánynak is, aki semmit nem vett észre az egészből, bár azt nem lehetett tudni, hogy azért nem, mert ennyire lefoglalta a rajzolás, vagy direkt rekesztette ki a hadakozás minden szörnyű mozzanatát a tudatából.
-Végeztetek?
-Amennyiben Traumnisnak nincs több kérdése, úgy igen.

by **Traumnis** Szomb. Szept. 27 2014, 11:13

Egy kicsit szörprájzolt, hogy sikerült eltalálni, és csak most vettem észre, hogy milyen sok hápét elvesztett. Nem tudom, hány szint különbség lehet közöttünk, de azért mégis meglepő, hogy ha nem tér ki valaki, még ezen a szinten is kap egy rakás sebzést. Tehát ha majd tímelek valakikkel, és megtámad egy piri, akármekkora a szintje, azért lenyomhatjuk, ha betalálunk. Most persze nem igazán számítok győzelemre, ahhoz az idomárt is le kellene győzni, gondolom. Nem is feltétlenül az a győzelem, ha kiírja, hogy Win, fontosabb, hogy egy csomó mindent tanultam.
Timidusnak igaza van, kicsit talán túlzottan elveszett vagyok a fegyvereim nélkül, pedig azok csak bónuszsebzést adnak, semmi mást, a jelenlegiek a szintemen nem sokat érnek. Még mindig túlzottan úgy kezelek pár dolgot itt, mint a valóságot, ahol ha bárkit egyszer megszúrnak vagy megvágnak, az elpatkózik, vagy legalábbis epizódszereplő lesz a Dr. House-ban.
Szinte fel sem fogom, hogy a sárkány felém lendült, annyira hirtelen és gyors volt a mozdulat, és amikor felemelem a kezem magam elé ösztönösen, az is csak lassan jön át, hogy elveszítettem, és amúgy elbuktam egy elég jelentős mennyiségű hápét is, amivel véget ért a harc. Egy kicsit furcsa, hogy egyáltalán nem érzem, hogy fájna, és mintha mozgatnám is az ujjaimat, de persze nem mozdul semmi a vörösen izzó csonk végén. Nem nagyon láttam még ilyet, de persze, annyira nem esek kétségbe, legrosszabb esetben is visszanőne egy potitól. Most megjelenik magától is pár másodperc múlva, ahogy Shu felett megjelenik a victori jelző felirat. El is szakítom a tekintetem a kezemtől, és újra a sárkányra nézek. Egy kicsit ügyetlenül, de viszonzom a meghajlást is, amit olyan remekül begyakorolhattunk a suliban, meg a külön illemtanárral, akihez korepra jártam, de nem igazán használtam az elmúlt időszakban.
- Nagyon köszönöm a segítségetek és az időtök! Rengeteg dolgot tanultam ma- miközben felszedem a tőreim, tényleg úgy érzem, hogy egy heringnyivel előrébb kerültem túlélés ügyileg, és talán még élvezni is fogom egyszer a játékot, ha kicsit próbbá váltam. - Köszi, de nem tartalak fel titeket tovább. Remélem, még találkozunk- tényleg nagyon kevés a kedves játékos itt, valaki vagy túl keménynek akar tűnni egy, vagy rinyagép, hosszú ideje először találkoztam olyannal, aki egyik sem. Remélem, hogy vannak többen is hasonlóak, kéne már olyan társaság, ami elviselhető hosszabb ideig. Ahhoz viszont, gondolom, kell még egy kis ixpé, mert nem feltétlenül helyben akarok nézelődni.

by **Cardinal** Kedd Szept. 30 2014, 14:07

Ossu!

Sok olyan küzdőteret olvastam már, ahol a magas szintű oktatja a kezdőt, de talán ez az első, ahol nem csak egy sima harc folyik ebben a keretben, hanem valódi mentor-tanuló viszonyt véltem felfedezni. Szóval respect! Lezárom a párbajt, 30 xp és 70 arany a jutalmatok!

by Ajánlott tartalom

Shukaku vs Traumnis

Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis

Re: Shukaku vs Traumnis