KezdőlapTraumnis
2 posters
1 / 1 oldal
Traumnis
by Traumnis Hétf. Szept. 08 2014, 23:12
Név: Tagawa Rokuro
Nem: férfi
Kaszt: árnyharcos
Kor: 16
Kinézet
Magasság 174
Súly 64
Szem kék
Haj fekete
Bőrszín fehér
Ruházat sötétebb színű, általában csuklyával, a fegyverek nincsenek látható helyen
Egyéb Rokuro magas a korához képest, viszonylag vékony, de relatíve izmos volt a játékba kerülésekor, köszönhetően annak, hogy úszott.
Jellem:
Rokuronak nincs hiánya humorérzékből, és ha beszél, kegyetlenül őszinte, sértő, cinikus, nagyképű tud lenni, bár ezt mindig kifejezetten udvarias hangnemben teszi, soha nem használja még a legszelídebb káromkodásokat sem, ezzel talán még jobban felidegesítve egyeseket. Néha kifejezetten koravén stílusban, szakszavakat használva beszél, máskor viszont tele van a mondandója szlenggel.
Bár néha ezt nehéz elhinni, kivételesen intelligens, nagyon kreatív, gyors észjárású, bár nem túl szorgalmas, úgyhogy a lexikális tudása hagy kívánni valót maga után. Általában nyugodtan szokott kezelni minden problémát, nehezen esik pánikba, akár szinte lenullázott életponttal is hidegvérrel folytat egy harcot, ha kiszámolta, hogy megnyeri. Azt is tudja ugyanakkor, hogy mikor kell lelépni valahonnan, mikor ajánlott lapulni, nem az a hősködős típus.
Általában jókedvű, mosolygós, vagy szemmel láthatóan erőltetetten komoly, bár néha tud nagyon komor, csendes is lenni, főleg, ha történik valami a közelében, ami erre okot ad, vagy komolyan elgondolkozik a jövőről. Többnyire azért az álmodozás jellemző rá, nem idegeskedik feleslegesen semmin, az életre, mint egy nagy játékra szokott tekinteni, és inkább él a jelennek, mint a jövőnek. Felemás módon tekint a SAO-ra, egyrészt jól érzi magát egy fantázia világban, ahol harcolhat szörnyekkel, megismerhet fantáziatájakat, másrészt szeretne hazamenni, és szeretné tudni azt is, hogy vannak a játékba került rokonai.
Képesség:
Stroke of grace (Kegyelemdöfés)
Lehűlési idő: öt kör
A képesség aktiválásával az árnyharcos fő (jobb kezes) fegyverének sebzése megnő a körben, függően a célpont életpontjaitól. Amikor aktív a képesség, az árnyharcos szemei vörös színben kezdenek világítani, és a jobb kezes fegyvere vörös aurát kap. Csak olyan ellenfélen van hatása, akinek már 80%-on, vagy az alatt van az életpontja, 80% életponton 20% bónuszsebzést kap, 60% életponton 40%, 40% életponton 60%, 20% életponton pedig 80% a sebzésbónusz. Ha az ellenfél 10% életpontra, vagy alá kerül, a képesség 100% sebzésbónuszt biztosít.
Célpontok, akik méreg hatása alatt állnak, további bónuszsebzést szenvednek el a képességtől (a méregnek nem kell az orgyilkos pengéjéről származnia, és nincs jelentősége annak sem, hogy milyen típusú, milyen hatást fejt ki). Az alapsebzés 10%-ával növekszik a sérülés célpontokon, akik mérgezés alatt állnak, ez a bónuszsebzés minden különböző méregnél halmozódik. A halmozódás mértéke legfeljebb a speciális képességre tett pontokkal azonos mértékű lehet.
Ha a képesség végez az ellenféllel, a lehűlési ideje két körrel csökken a következő használatig, ha viszont valamiért nem okoz sebzést, öt körrel tovább tart a lehűlési ideje, mint normál esetben. Ezt a büntetést minden ötödik pont a speciális képességen egy körrel csökkenti. Minden ellenfél, akinek az árnyharcos viszi be a halálos találatot, egy körrel csökkenti a lehűlési időt a következő használatig.
Példák sebzésre:
1. Célpont 32% életponton, három méreg hatása alatt, az árnyharcosnak öt pontos a speciális képessége: +80% sebzés
2. Célpont 69% életponton, négy méreg hatása alatt, az árnyharcosnak két pontos a speciális képessége: +50% sebzés (csak két további méreg hatása érvényesül a maximális három helyett)
3. Célpont 9% életponton, hét méreg hatása alatt, az árnyharcosnak hét pontos a speciális képessége: +160% sebzés
Nem igazán emlékszem az eredeti szüleimre, három éves lehettem, amikor elveszítettem őket. Apám Japán amsterdami nagykövete, anyám holland üzletasszony volt, állítólag akkor haltak meg, amikor átruccantak az Egyesült Királyságba egy hétvégére, anyu először vezetett, és rossz oldalon ment a kocsival, a kamion pedig nekik ment szemből. Kifejezetten rosszul esik, amikor elmesélem ezt valakinek, és látom, hogy visszatartja a nevetést. Jó, nyilván az sem esne jól, ha nem tartaná vissza, csak szerintem ez nem vicces.
Három évesen voltam utoljára Hollandiában, azóta apám bátyjánál élek- vagyis, éltem, mindig dühös volt, ha sokáig számítógépjátékoztam, így, hogy már két éve elkockultam, és le sem járok vacsorázni, biztosan kirakott már a házból. Jó, persze nem, de biztos bent vagyok valami kórházban, szóval már nem ott élek.
Elég szigorú volt, mind velem, mind az unokatesóimmal, de igazából nem lehet okom panaszra, mert tele voltunk lóvéval, mindenki megkapta, amit akart, meg nem is éreztem soha, hogy nem látna szívesen, mindig otthonként kezeltem azt a házat. Ugyan sokat veszekedett velem, amiért bénán ment pár unalmas tantárgy, például a kémia, a biosz, a japán nyelvtan és irodalom, de az érdekesebb tárgyakban azért jó voltam. A tanárom szerint jó érzékem van a matekhoz, törit tanultam stratégiai játékokból, testnevelésből meg elég jó voltam, tizenhárom évesen hatodik lettem a tizennégy év alatti fiúk országos bajnokságán. Talán meglett volna az első hely tizennégy évesen, mert négyen előlem kiöregedtek, de jött a SAO.
Először szögezzük le, hogy én nem vagyok kocka! Rengeteg barátom van/volt a suliban, havonta legalább egyszer elmentem bulizni, egyszer még egy lányt is majdnem megcsókoltam, és mindig központi ember voltam. Az fogott meg, hogy az unokatesóimmal mindig arról álmodoztunk, hogy mi lenne, ha nem kéne orvosnak, meg fogorvosnak, meg ilyen dolgoknak tanulnunk, és csinálhatnánk valami érdekeset, de már egyértelmű jelei voltak annak, hogy nemsokára felnövünk, orvosok leszünk, és soha többet nem fog semmi érdekes történni az életünkben. Legalábbis, amíg nem hányok egyet műtét közben, és nem követ el emiatt seppukut az egészségügyi miniszter. Utálom a vért, na.
Szóval hallottuk, hogy kijött ez a játék, a bácsikánk mondta, hogy akkor kaphatunk mindhárman Nervegeart, ha jól tanulunk, úgyhogy Karácsonyig megjártuk a poklok poklát a jó jegyekért, de végül sikerült rávennünk a bácsikánkat, hogy beruházzon a játékra és a szerkezetre. De mint mondtam, tényleg nem az volt a célom, hogy két nap alatt kimaxoljak mindent, aztán olyan magas szintűre fejlődjek, és olyan jól kenjem az összes boss taktikát fejből, hogy megkapjam a lifeless titulust. Egyszerűen csak szerettük volna kipróbálni, milyen szerepelni egy fantasy sztoriban, amiről mindig is álmodoztunk, és amik körülbelül az egyetlen nem unalmas részei az irodalmas anyagnak.
Körülbelül egy egész napig vitatkoztunk a karakterkasztokon, hogy ki legyen mivel, meg hogy lennénk a legütősebbek teamként, az ikrek közül az egyik íjász akart lenni, a másik lovag, aztán hirtelen cseréltek, aztán szóba került a kardforgató is, én pedig végül meguntam, és megmondtam nekik, hogy belépek, és ha sikerült dönteni, majd találkozunk. Én nemes egyszerűséggel dobókockával döntöttem a harcos és az árnyharcos közül, aztán gyorsan alkottam karakternevet is- a bácsikám azt akarja, hogy traumatomókus legyek, bármi is az, azt tudom, hogy köze van a fájdalomhoz, úgyhogy így menőn hangzik. Azt viszont nem tudom, miért csináltam női karaktert, lehet, hogy csak szimpatikusabbak voltak a női avatárok. Ja, ez az infó amúgy nem köztulajdon, ne terjeszd! Egy csomó MMO-ban csinálnak női karit, nem kell engem elítélni ezért.
Valami olyasmi tervünk volt, hogy hárman kicsit megismerjük a játék mechanikáját, de mivel ugye mi mindhárman zsenik meg orvospalánták vagyunk, gyorsan menni fog, aztán azzal fogunk szórakozni, hogy úton állunk, kifosztunk és megölünk más játékosokat az erdőben meg a sikátorban, meg ilyesmi. Körülbelül fél órát voltam játékban, azt sem tudom, hogy az unokatesóim megcsinálták-e a karaktereiket, mielőtt volt az a dolog a vérző éggel. Remélem, hogy nem, és azt is, hogy ebben az esetben nem firkálják össze a testem filctollal.
Pár kisebb küldetést megcsináltam, meg kinyírtam néhány malacot is, de azért elég gyorsan mérlegeltem, hogy bizony nem nehéz feldobni a talpam, úgyhogy a legjobb, amíg elmalmozok a kezdő városban, amíg mások megoldják a dolgot. Köbö másfél évig nem is csináltam mást, csak segítettem a nálam is fiatalabb játékosoknak meg a rájuk vigyázó felnőtteknek (akiket vélhetően legankeltünk volna az erdőben, ha nincs ez a real life death dolog).
Igazából az ébresztett rá arra, hogy csinálni kéne valamit, hogy pár napja töltöttem a tizenhatot, a kinti kockák nem szedték le a vackot a fejünkről, a benti kockák meg nem voltak képesek még a pálya ötödéig sem eljutni, ezzel a sebességgel pedig harminc éves vénember leszek, mire átvágják magukat a százas szintig. És akkor már inkább feldobom tinédzserként a talpam, minthogy tizennégy évet lehúzzak óvóbácsiként, legalább legyen pár jó hetem, vagy napom, vagy órám. Igazából csak úgy kell kezelni, mint egy olyan fantasyt, amiben meg tudok halni rendesen, tehát óvatosnak kell benne lenni, és nem hősködni kell, hanem normálisan végiggondolni, mi a teendő. Pár kérdés után, hogy kezdhetek el rendesen játszani, gyorsan feldobattam magam level tenre, hogy ez hozzájáruljon az életbenmaradás-projekthez valamilyen mértékben, hogy azután nekiállhassak felfedezni. Igazából reális esély arra van csak, hogy kintről visznek ki minket, szóval nekem nincs más dolgom, mint addig elfoglalni magam, és kiélvezni az életemnek azt a szakaszát, amíg nem vagyok traumizé.
Nem: férfi
Kaszt: árnyharcos
Kor: 16
Kinézet
Magasság 174
Súly 64
Szem kék
Haj fekete
Bőrszín fehér
Ruházat sötétebb színű, általában csuklyával, a fegyverek nincsenek látható helyen
Egyéb Rokuro magas a korához képest, viszonylag vékony, de relatíve izmos volt a játékba kerülésekor, köszönhetően annak, hogy úszott.
Jellem:
Rokuronak nincs hiánya humorérzékből, és ha beszél, kegyetlenül őszinte, sértő, cinikus, nagyképű tud lenni, bár ezt mindig kifejezetten udvarias hangnemben teszi, soha nem használja még a legszelídebb káromkodásokat sem, ezzel talán még jobban felidegesítve egyeseket. Néha kifejezetten koravén stílusban, szakszavakat használva beszél, máskor viszont tele van a mondandója szlenggel.
Bár néha ezt nehéz elhinni, kivételesen intelligens, nagyon kreatív, gyors észjárású, bár nem túl szorgalmas, úgyhogy a lexikális tudása hagy kívánni valót maga után. Általában nyugodtan szokott kezelni minden problémát, nehezen esik pánikba, akár szinte lenullázott életponttal is hidegvérrel folytat egy harcot, ha kiszámolta, hogy megnyeri. Azt is tudja ugyanakkor, hogy mikor kell lelépni valahonnan, mikor ajánlott lapulni, nem az a hősködős típus.
Általában jókedvű, mosolygós, vagy szemmel láthatóan erőltetetten komoly, bár néha tud nagyon komor, csendes is lenni, főleg, ha történik valami a közelében, ami erre okot ad, vagy komolyan elgondolkozik a jövőről. Többnyire azért az álmodozás jellemző rá, nem idegeskedik feleslegesen semmin, az életre, mint egy nagy játékra szokott tekinteni, és inkább él a jelennek, mint a jövőnek. Felemás módon tekint a SAO-ra, egyrészt jól érzi magát egy fantázia világban, ahol harcolhat szörnyekkel, megismerhet fantáziatájakat, másrészt szeretne hazamenni, és szeretné tudni azt is, hogy vannak a játékba került rokonai.
Képesség:
Stroke of grace (Kegyelemdöfés)
Lehűlési idő: öt kör
A képesség aktiválásával az árnyharcos fő (jobb kezes) fegyverének sebzése megnő a körben, függően a célpont életpontjaitól. Amikor aktív a képesség, az árnyharcos szemei vörös színben kezdenek világítani, és a jobb kezes fegyvere vörös aurát kap. Csak olyan ellenfélen van hatása, akinek már 80%-on, vagy az alatt van az életpontja, 80% életponton 20% bónuszsebzést kap, 60% életponton 40%, 40% életponton 60%, 20% életponton pedig 80% a sebzésbónusz. Ha az ellenfél 10% életpontra, vagy alá kerül, a képesség 100% sebzésbónuszt biztosít.
Célpontok, akik méreg hatása alatt állnak, további bónuszsebzést szenvednek el a képességtől (a méregnek nem kell az orgyilkos pengéjéről származnia, és nincs jelentősége annak sem, hogy milyen típusú, milyen hatást fejt ki). Az alapsebzés 10%-ával növekszik a sérülés célpontokon, akik mérgezés alatt állnak, ez a bónuszsebzés minden különböző méregnél halmozódik. A halmozódás mértéke legfeljebb a speciális képességre tett pontokkal azonos mértékű lehet.
Ha a képesség végez az ellenféllel, a lehűlési ideje két körrel csökken a következő használatig, ha viszont valamiért nem okoz sebzést, öt körrel tovább tart a lehűlési ideje, mint normál esetben. Ezt a büntetést minden ötödik pont a speciális képességen egy körrel csökkenti. Minden ellenfél, akinek az árnyharcos viszi be a halálos találatot, egy körrel csökkenti a lehűlési időt a következő használatig.
Példák sebzésre:
1. Célpont 32% életponton, három méreg hatása alatt, az árnyharcosnak öt pontos a speciális képessége: +80% sebzés
2. Célpont 69% életponton, négy méreg hatása alatt, az árnyharcosnak két pontos a speciális képessége: +50% sebzés (csak két további méreg hatása érvényesül a maximális három helyett)
3. Célpont 9% életponton, hét méreg hatása alatt, az árnyharcosnak hét pontos a speciális képessége: +160% sebzés
Nem igazán emlékszem az eredeti szüleimre, három éves lehettem, amikor elveszítettem őket. Apám Japán amsterdami nagykövete, anyám holland üzletasszony volt, állítólag akkor haltak meg, amikor átruccantak az Egyesült Királyságba egy hétvégére, anyu először vezetett, és rossz oldalon ment a kocsival, a kamion pedig nekik ment szemből. Kifejezetten rosszul esik, amikor elmesélem ezt valakinek, és látom, hogy visszatartja a nevetést. Jó, nyilván az sem esne jól, ha nem tartaná vissza, csak szerintem ez nem vicces.
Három évesen voltam utoljára Hollandiában, azóta apám bátyjánál élek- vagyis, éltem, mindig dühös volt, ha sokáig számítógépjátékoztam, így, hogy már két éve elkockultam, és le sem járok vacsorázni, biztosan kirakott már a házból. Jó, persze nem, de biztos bent vagyok valami kórházban, szóval már nem ott élek.
Elég szigorú volt, mind velem, mind az unokatesóimmal, de igazából nem lehet okom panaszra, mert tele voltunk lóvéval, mindenki megkapta, amit akart, meg nem is éreztem soha, hogy nem látna szívesen, mindig otthonként kezeltem azt a házat. Ugyan sokat veszekedett velem, amiért bénán ment pár unalmas tantárgy, például a kémia, a biosz, a japán nyelvtan és irodalom, de az érdekesebb tárgyakban azért jó voltam. A tanárom szerint jó érzékem van a matekhoz, törit tanultam stratégiai játékokból, testnevelésből meg elég jó voltam, tizenhárom évesen hatodik lettem a tizennégy év alatti fiúk országos bajnokságán. Talán meglett volna az első hely tizennégy évesen, mert négyen előlem kiöregedtek, de jött a SAO.
Először szögezzük le, hogy én nem vagyok kocka! Rengeteg barátom van/volt a suliban, havonta legalább egyszer elmentem bulizni, egyszer még egy lányt is majdnem megcsókoltam, és mindig központi ember voltam. Az fogott meg, hogy az unokatesóimmal mindig arról álmodoztunk, hogy mi lenne, ha nem kéne orvosnak, meg fogorvosnak, meg ilyen dolgoknak tanulnunk, és csinálhatnánk valami érdekeset, de már egyértelmű jelei voltak annak, hogy nemsokára felnövünk, orvosok leszünk, és soha többet nem fog semmi érdekes történni az életünkben. Legalábbis, amíg nem hányok egyet műtét közben, és nem követ el emiatt seppukut az egészségügyi miniszter. Utálom a vért, na.
Szóval hallottuk, hogy kijött ez a játék, a bácsikánk mondta, hogy akkor kaphatunk mindhárman Nervegeart, ha jól tanulunk, úgyhogy Karácsonyig megjártuk a poklok poklát a jó jegyekért, de végül sikerült rávennünk a bácsikánkat, hogy beruházzon a játékra és a szerkezetre. De mint mondtam, tényleg nem az volt a célom, hogy két nap alatt kimaxoljak mindent, aztán olyan magas szintűre fejlődjek, és olyan jól kenjem az összes boss taktikát fejből, hogy megkapjam a lifeless titulust. Egyszerűen csak szerettük volna kipróbálni, milyen szerepelni egy fantasy sztoriban, amiről mindig is álmodoztunk, és amik körülbelül az egyetlen nem unalmas részei az irodalmas anyagnak.
Körülbelül egy egész napig vitatkoztunk a karakterkasztokon, hogy ki legyen mivel, meg hogy lennénk a legütősebbek teamként, az ikrek közül az egyik íjász akart lenni, a másik lovag, aztán hirtelen cseréltek, aztán szóba került a kardforgató is, én pedig végül meguntam, és megmondtam nekik, hogy belépek, és ha sikerült dönteni, majd találkozunk. Én nemes egyszerűséggel dobókockával döntöttem a harcos és az árnyharcos közül, aztán gyorsan alkottam karakternevet is- a bácsikám azt akarja, hogy traumatomókus legyek, bármi is az, azt tudom, hogy köze van a fájdalomhoz, úgyhogy így menőn hangzik. Azt viszont nem tudom, miért csináltam női karaktert, lehet, hogy csak szimpatikusabbak voltak a női avatárok. Ja, ez az infó amúgy nem köztulajdon, ne terjeszd! Egy csomó MMO-ban csinálnak női karit, nem kell engem elítélni ezért.
Valami olyasmi tervünk volt, hogy hárman kicsit megismerjük a játék mechanikáját, de mivel ugye mi mindhárman zsenik meg orvospalánták vagyunk, gyorsan menni fog, aztán azzal fogunk szórakozni, hogy úton állunk, kifosztunk és megölünk más játékosokat az erdőben meg a sikátorban, meg ilyesmi. Körülbelül fél órát voltam játékban, azt sem tudom, hogy az unokatesóim megcsinálták-e a karaktereiket, mielőtt volt az a dolog a vérző éggel. Remélem, hogy nem, és azt is, hogy ebben az esetben nem firkálják össze a testem filctollal.
Pár kisebb küldetést megcsináltam, meg kinyírtam néhány malacot is, de azért elég gyorsan mérlegeltem, hogy bizony nem nehéz feldobni a talpam, úgyhogy a legjobb, amíg elmalmozok a kezdő városban, amíg mások megoldják a dolgot. Köbö másfél évig nem is csináltam mást, csak segítettem a nálam is fiatalabb játékosoknak meg a rájuk vigyázó felnőtteknek (akiket vélhetően legankeltünk volna az erdőben, ha nincs ez a real life death dolog).
Igazából az ébresztett rá arra, hogy csinálni kéne valamit, hogy pár napja töltöttem a tizenhatot, a kinti kockák nem szedték le a vackot a fejünkről, a benti kockák meg nem voltak képesek még a pálya ötödéig sem eljutni, ezzel a sebességgel pedig harminc éves vénember leszek, mire átvágják magukat a százas szintig. És akkor már inkább feldobom tinédzserként a talpam, minthogy tizennégy évet lehúzzak óvóbácsiként, legalább legyen pár jó hetem, vagy napom, vagy órám. Igazából csak úgy kell kezelni, mint egy olyan fantasyt, amiben meg tudok halni rendesen, tehát óvatosnak kell benne lenni, és nem hősködni kell, hanem normálisan végiggondolni, mi a teendő. Pár kérdés után, hogy kezdhetek el rendesen játszani, gyorsan feldobattam magam level tenre, hogy ez hozzájáruljon az életbenmaradás-projekthez valamilyen mértékben, hogy azután nekiállhassak felfedezni. Igazából reális esély arra van csak, hogy kintről visznek ki minket, szóval nekem nincs más dolgom, mint addig elfoglalni magam, és kiélvezni az életemnek azt a szakaszát, amíg nem vagyok traumizé.
- Spoiler:
- A karit a kiképzőtisztes dolog miatt tízes szintről indítanám, és ha van rá lehetőség valahogy, akkor az előző karim xp-jét és pénzét is neki adnám /Nioven karakter/.
A hozzászólást Traumnis összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 09 2014, 16:42-kor.
Traumnis- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 134
Join date : 2014. Sep. 08.
Age : 15
Karakterlap
Szint: 10
Exp:
(10/500)
Céh: -
Re: Traumnis
by Kayaba Akihiko Kedd Szept. 09 2014, 00:46
A képességet kérlek beszéld meg Kleinnel, túl erősnek gondolom jelenlegi státuszában.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Traumnis
by Kayaba Akihiko Kedd Szept. 09 2014, 20:28
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak (te +36-ot kiképzőtiszt miatt és +1-et 50 exp eléréséért, azaz összesen 42-t), amit az árnyharcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak (te +36-ot kiképzőtiszt miatt és +1-et 50 exp eléréséért, azaz összesen 42-t), amit az árnyharcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|