Re: Narancs Part

by **Leonard** Kedd Aug. 20 2019, 20:04

- Nem tom', Vio, az egyik exem inkább pöcsarcnak titulált, mint lovagiasnak, de a töketlen jelzőben bizonyára egyetértettetek volna - vonta meg a vállát a fiú, jót mulatva a feltóduló emléken. Határozottan megkapta már ezt a jelzőt. Nagyon sokszor. Pedig Leo teljesen biztos volt benne, hogy a megfelelő szervei léteznek a megfelelő helyen, és ha minden igaz, Riko erről rövidesen maga is meg fog győződni. Nincs tehát mit mutogasson. Mindent a maga idejében, és az evés egyértelmű prioritást élvezett a sorban.
- Nem bízok a koboldkajában - vonta össze a szemöldökét szkeptikusan Leo. - Az a kebab úgy fest, mint amit nyálkás békákból gyúrtak össze. Ha válogathatok, inkább valami gusztusosabbat ennék. És igen, finnyás vagyok - vallotta be a srác rövid habozás után, aztán átölelte partnere vállát, és magához húzta őt.
- De biztos vagyok benne, hogy rövidesen találunk valamit, nem hagylak éhen veszni - mosolygott rá melegen Rikora, és tovább vezette a parton, továbbra is szorosan ölelve őt.
- Hogy hol tanultam? - kérdezett vissza Leo. - Az utcán. A kocsmában. Aincradban is, ha úgy hozta a szituáció. Viszont.. - torpant meg. - Áhh, ezt eléggé utálom bevallani, de az alapokat a suliban verték belém. Először előkészítő, aztán rendőrtiszti főiskola Moszkvában - mondta ki gúnyosan, és egy pillanatra grimaszba torzult az arca, ellenszenve látható kifejeződéseként.
- Na és te? - pillantott fel aztán újra Rikora. - Ilyen vagány környezetbe születtél, vagy később szedted magadra a tudást?
Közben elsétáltak egy bódé előtt, ami egészen fogyasztásra alkalmas kinézetű ételeket kínált. A középkorú NPC férfi grill lapon az orruk előtt sütötte frissen a halakat, amiknek az illata messzire szállt, és még egészen értékelhető kinézetű halas burgert is lehetett kapni, ami Leo figyelmét már egészen megragadta. Egy hamburgert még hallal sem lehet elrontani, nem?
Szóval a srác megfogta Riko vállait, és finoman a stand felé kezdte őt irányítani.
- Szerintem ez jól néz ki - adott hangot is választásának. Az árus nem meglepő módon főként japán, tradicionális halételeket kínált, vagyis Leo erre következtetett a mindenféle nevekből és kiragasztott képekből. Neki ugyan esze ágában sem volt megkóstolni bármelyiket is, de Rikomono talán tudja őket értékelni.

by **Rikomono** Szer. Aug. 21 2019, 17:00

- Jó arc lehet az exed - nevettem el magam. Ja, a pöcsfej is tök találónak hangzott, amellett hogy nekem ez a fajta pasi jött be a leginkább. Leo is lehetne egy kicsit érdesebb, de nem panaszkodom, elég vagány volt ahhoz, hogy megüsse az alsó határt. Valamiért itt túl sok a jó kisfiú, aki meg nem olyan, az elviselhetetlen, erőszakos bunkó köcsög. Kettő közötti átmenet nincs, pont. Vagyis én még nem találkoztam olyannal. Már biztos kipurcantak Rolling Eyes

- Pedig azt szokták mondani, hogy minél rondább, annál finomabb - jegyeztem meg az árust bámulva. Nekem mondjuk pont semmi bajom nem volt azzal a kebabbal, de mondjuk az is igaz, hogy nekem nem lehet olyan kaját mutatni, amivel bajom lenne. Viszont egyszer csak érintést éreztem a vállamon, úgyhogy elkaptam a csuklót, és már félig hátra is csavartam a kart, mire rájöttem, hogy az a sráchoz tartozik.
- Uhh... - pislogtam párat, majd elengedtem - Izé, bocs, váratlanul ért - vakartam meg a tarkóm kissé bűnbánóan. Elbambultam, beütött a reflex, nem bírom, ha hozzám nyúlkálnak. Mármint így, hogy nem figyelek - Rossz reflex - tettem hozzá, majd inkább én öleltem át a fiú karját, úgy tuti nem lesz semmi baleset Rolling Eyes

- Moszk...mi? Az hol van? - ráncoltam a homlokom - Szóval zsaru voltál? Basszus, tiszta vén vagy hozzám képest - állapítottam meg. Ő már volt főiskolás. Ha csak most léptünk volna be ebbe a játékba, akkor tiszta menőnek tartottam volna, hogy egy főiskolás sráccal lógok, de azon a szakaszon már túl vagyok asszem Rolling Eyes

Már nem tartottam csak azért menőnek, mert idősebb nálam. A tetkói viszont menők voltak, még a mai fejemmel is Rolling Eyes

- Ööö... középsuliban kipróbáltam pár dolgot, de mindegyik túl tiszta volt. Aztán beszippantott egy banda - vontam vállat. Szóval mondhatnám én is, hogy az utcán tanultam meg verekedni, bár én csak a saját ízlésemre szabtam azt, amit korábban tanultam. Kellett is, gyorsan megtanultam, hogy nem elég, ha kirúgom a bokáját valakinek, mert az utána felkel, és én nem akartam, hogy felkeljen >.>
- Oh, tényleg, mi enni vagyunk itt - jöttem rá, mikor Leo odavont ez egyik büféhez, de ez a felismerés egyben teljesen ki is zökkentett, és innentől kezdve a kajára koncentráltam. Minden érzékszervemmel. Összefutott a nyál a számban rendesen.
- Uuu... kérek a rántott tintahalból, meg abból a grillezett tonhalból is... de az a garnéla is nagyon guszta *.* Meg, meg... takoyaki is van, ugye? - kezdtem el mutogatni mindenre, amit megláttam - Leo, te mit eszel? - kérdeztem meg, miközben le se vettem a szemem a halakról meg rákokról.

by **Leonard** Szer. Aug. 21 2019, 17:55

- Áááh, nem. Tuti utálnád. Mindig baszogatott a sulival, hogy gondolkodjak el a jövőmön, rakjak rendet a szobámban, meg ilyen faszságok. Pedig az elején nagyon szerettem, de aztán idegesítővé vált. - Leo mélyet sóhajtott. Valójában minden valahavolt kapcsolata úgy kezdődött, hogy ő nagyon szerelmes lett. Aztán valahol mindig minden félresiklott. Egy időben megpróbált óvakodni az érzéseitől, de azok fáradhatatlanul kínozták. Volt olyan is, hogy még az előző kapcsolata bőven tartott, amikor egy másik nő ragadta magához a szívét. Becsületesség ide vagy oda, ezzel soha nem tudott mit kezdeni. Pedig nem volt telhetetlen, vagy hazug. Mindig a teljes önmagát adta egy kapcsolatba, és mindig azt hitte, hogy megtalálta az igazit. Szeretett kisfiúsan, forrón, szenvedéllyel. Szeretett régi barátot és idegent is. Mindenkitől kapott valamit, aztán egy kicsit mindig meghalt. Erről szólt az élete, egészen a Nerve Gearig.
Leo pislogott párat, amikor Riko egyszerűen megpróbálta kicsavarni a kezét, de aztán elnevette magát.
- Épp ellenkezőleg, hasznos reflex. Vajon ha megpróbállak megcsókolni, kitöröd a fogaimat? - kérdezte csibészes mosollyal, miközben lehajolt, hogy az arcuk egy vonalba kerüljön.
- Nem, nem voltam rendőr. Sosem fejeztem be a sulit. Moszkva pedig Oroszországban van. Onnan származom. Azt ismered? - biztos ami biztos, feltette a kérdést, bár igazából egyáltalán nem számított. Leo sem ismerte volna úgy a világot, ha nem utazta volna bár be a felét. A vénes kijelentést azért szépen elengedte a füle mellett. Mindketten tudták, hogy egyáltalán nem az. Riko sem lehet annyival fiatalabb, ugye?
- Túl tiszta? - kérdezett vissza kuncogva. Ezt a kifejezést nem hallotta még.
- Én is magam kerestem a bajt - vallotta be. - Csakhogy borsot törjek az apám orra alá. Persze bármit is csináltam, másra lett kenve. A papírok szerint olyan tiszta az előéletem, mint a patyolat.
Közben találtak egy normálisnak kinéző árust, és Riko már el is kezdte sorolni, mi mindent enne. Leo mosolyogva figyelte.
- Egy halasburgert, meg egy korsó sört kérek - mondta oda az árusnak a rendelését, egyben válaszolva Riko kérdésére is. A középkorú férfi csak vidáman bólogatott minden kérésre, és már neki is állt feldobni a forró grilllapra a kért holmikat, hogy aztán perceken belül Riko kezébe nyomja először a takoyakit, aztán a tonhalat, kicsivel később a tintahalat és garnélát. Leo is megkapta a maga burgerét, és boldogan kezdte el falatozni.
- Halas létére nem is olyan rossz - kommentálta, miközben nagyokat harapott. Észre sem vette, hogy ő is mennyire megéhezett időközben.

by **Rikomono** Pént. Okt. 18 2019, 15:25

- Részvétem - böktem oda, ez engem is idegesítene. Alapból én is utáltam, ha baszogattak, főleg ilyen piszlicsáré dolgokkal. Én a magam ura voltam, nem bírtam, ha meg akarták mondani nekem, mit csináljak vagy mit ne. Ha ezzel valakinek valami baja volt, örömmel beleálltam a konfliktusba és megmutattam, milyen az, amikor az erősebb kutya baszik. Persze volt, amikor engem basztak meg, de ettől még nem mentem le kutyába egyszer se. Majd pont egy orrtöréstől leszek valakinek a pincsije, mi? Még mit nem Rolling Eyes

- Inkább kitépem a nyelved és megetetem veled >.> - feleltem nyersen a pimaszkodására. Lényeg, hogy nem lett semmi galiba abból, hogy hülye reflexeim vannak néha. Biztos kicsit paranoiásnak tűnhetek most Rolling Eyes

- Orosz... az ismerős. Az is ázsiai ország, nem? - gondolkodtam el. Ja, ennyire azért nem voltam kuka földrajzból, hogy ne hallottam volna már legalább az ország nevét, bár simán lehet, hogy a térképen nem tudnám megmutatni. De hát ki a faszt érdekelt, hol van a térképen egy-egy lepratelep, nem?
- Valami góré volt a faterod? - kérdeztem rá a sejtésemre, legalábbis biztos valami ilyesmi a szitu, ha elsikálták a csínytevéseit. Ilyen nálunk is volt, ha bukó volt egy akciónk, akkor a csicskákat áldozták be, aztán hiába tudta mindenki, hogy ki volt még benne vastagon. Hiába, mindenütt ugyanazok az okádék emberek élnek.
Na de rövidesen kaptam egy halom kaját, és nem is haboztam. Farkaséhes voltam, simán nekiestem mindennek, ami elém került, és amíg Leo szép nyugisan evett, én úgy tömtem magamba a halat, mintha nem lenne holnap. Nekem sose az íz volt a lényeg, hanem hogy megtömjem a hasam, meg hogy legyen energiám, szóval nem volt miért lassan ennem.
- Te hallod... a tetkóidnak mi a sztorija? - kérdeztem félig-meddig teli szájjal, de azért nagyjából két falat között, amikor már túl voltam két adagon, és már nem csak a zabálásra összpontosítottam, hanem eljutott a tudatomig, hogy más is létezik körülöttem. Például Leo söre, amiből kérdés nélkül belenyaltam néhány korty erejéig. Mert hát valamivel le is kell öblíteni ezt a sok kaját, nem? Rolling Eyes

by **Takada Hiroshi** Szer. Júl. 29 2020, 21:24

Szafari

A fák közül kiérve, egykedvűen baktat át a finomhomokos napsütötte fövenyen. Egy valamire való jóérzéssel megáldott ember, nyilván elámul a csodás látványon, ahogy a lapos, kék hullámok, kis habot verve nyaldossák az aranyló homokot. A hunyorgó szemekkel nézelődő öreget azonban nem igen hatotta meg az idilli környezet, vagy a napernyők alatt sziesztázó szerelmes párok. Mert egy ilyen part az egymás iránt a romantikus érzelmeket tápláló párocskák ideája. Főleg ha még hozzávesszük, hogy ha most épp esteledne, biztos tele lenne a part, a horizont felé vándorló narancsos napkorongot bámuló egy más karjaiba andalgó párocskával, akik minden lépést egy csókkal nyugtáznának. Takada összerezzen a gondolattól, mint akinek a hideg futkos a hátán. Nem mintha irtózna az ellenkező nemtől, csak épp a romantikus érzelmeket nem neki találták ki, ő az a tipikus érzelmi analfabéta. Előbb adna A-t egy 10 pontos dolgozatra, minthogy egy nőnek azt mondja „szeretlek”. A hosszú évek alatt kifejlesztett egy hozzáállást miszerint a nők olyan férfiak, akik a másodlagos nemi jellegükkel vetélkednek az első helyett. És ez eddig tökéletesen bevált.

A harcművész napellenzőt formálva bal tenyeréből, végig tekint a parton, majd tekintete megállapodik az öböl végében lévő sötét, vélhetőleg vulkáni eredetű sziklákon. ~Na, az ígéretesnek tűnik. Ha hihetek a boltosnak, ott remek fogásom lesz~, gondolja, majd a rászegeződő értetlen tekintetektől mit sem zavarva, célirányosan megindul a sziklák felé. Persze nem tapintatlanul, átgázolva mindenen, vagy mindenkin, aki épp az útjába kerül. Azért annyira figyel, hogy ne lépjen sem leterített napozó pokrócra sem egyéb strandolási kellékre, vagy épp strandolóra.

A sziklákhoz érve elég esetlen módon kecmereg át egyikről a másikra. Ha a zergéknek lenne humorérzékük, és azt néznék, mit művel az öreg, biztos nagyot kacagnának a láttán. Mert valljuk be őszintén, elég murisan nézet ki, ahogy kézzel-lábbal kapálózva próbálja megőrizni egyensúlyát a csúszós sziklákon. ~Muszáj lesz az akrobatikát megvenni amint lehetőségem lesz rá…~. nagy nehezen végül kiér a köves rész külső peremére, ahol már azért elég emberes hullámok vannak. Egy nagyobb sziklára letelepedve a menüt előhívva előszedi a kis horgász készségét. A múltkori próbálkozása óta kicsit bővült a felszerelés. Kis fadarabokból egy csipetnyi leleménnyel pofás wobblereket kreált. Ugyanis miután jobban elbeszélgetett a boltosokkal tudomást szerzett erről a helyről. Itt viszont a gáton használt tapogatós módszerrel nem jutna semmire, maximum arra, hogy jó párszor megmeritkezne a tengerbe, és véresre horzsolná a tenyerét. Elhatározta hát, hogy bővíti a csalis készletét, és megpróbálkozik a „pergetős” módszerrel. Bot híján ugyan elég sajátságos módon kell majd a dobást abszolválni, de szerencsére a gamával szerzett tapasztalatok most jól jönnek.
A horgászzsineget teljes hosszába letekerve, maga mellé dobja a vízre. A csupasz végét balkézre fogva tartja, míg a wobblert súlyként használva megpörgeti, és az így szerzett lendületet kihasználva dobja el amilyen messzire csak tudja. Az első dobásra nem fogy el a zsinór teljesen, így gyors mozdulatokkal felszedi a felesleget, mielőtt még a műcsali lesüllyedne a fenékre. Amint érzi a zsinegen az áramlás keltette rezgéseket nem túl gyors, de ütemes mozdulatokkal visszahúzza magához a kivetett horgot. Amint visszaért a kishalat mintázó csali a harcművészhez, ismét elrendezi a zsinórt, majd a wobblert megpörgetve közel ugyan oda ahova az előbb dobta, ismét behajítja. Most azért egy kicsit messzebbre ment. Ismét felszedi a maradék zsinórt és kezdi a csali vontatását. Háromszor próbál meg egy helyet, majd a következő hármas dobást az eddig meghorgászott helytől úgy 2-3 méternyire indítja meg. A rendelkezésére álló zsineg hosszának hála, így egy nagyjából 270°-os szögben jó nagy területet tud bepásztázni. A negyedik helyen, amivel próbálkozott volt két rávágása, vagy inkább csak pöccintése, így gyorsan kicserélte a zsineg végén lévő csalit egy kicsit más lakúra, és újra próbálkozott, erre azonban semmi nem reagált, ~Rendben, akkor a másik formát erőltetjük~ nyugtázta magában Takada, azzal vissza rakta a korábban használt wobblert. Még kétszer próbálkozott, de ismét semmi. Bár mi is volt ott mostanra már továbbállt. ~Nem baj, majd visszatérek és úgy is megfoglak…~, fenyegetőzött a sensei vigyorogva.
A következő fél órában eseménytelenül teltek a dobások. Alkalmanként egy-egy helyen a változatosság kedvérét kipróbált más csali formákat is, de elmondható, hogy az a szakasz ebben a napszakban reménytelen. Egy külső szemlélő már beleőszült volna az unalomba, de mivel Takada már alapból ősz, így őt ez egyáltalán nem zavarta. Elméje most volt igazán elemében, mert míg keze a sokat ismételt mozdulatokat szinte már motorikusan ismételte, az agya pöröghetett egyéb gondolatokon. Ahogy egy európai költőtől olvasta régen
„S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,”
míg a wobbler csak szaladt. /off: bocsánat ezt nem hagyhattam ki. Egyébként Japánban Petőfi nagyon népszerű. Mármint azok körében akik olvasnak verseket./ Már a strand felőli részeket horgászta, amikor ismét ütés érte a csalit. És ez az ütés sokkal határozottabb volt mint az átellenes oldalon. Gyorsan felszedte a maradék zsinórt, és az áramlatot számításba véve kissé a part felé, de messzebb dobta a mű halacskát. A zsineg pendült egyet amint Takada bevágott. Gyorsan a csuklójára tekerte a zsineget, hogy ne vágja a tenyerét majd elkezdte a tőle telhető legjobb tudása szerint kihúzni a fogást.

Sünhal

by **Saibāitachi** Szomb. Szept. 19 2020, 15:23

24h szóló szafari 3/3

_____________________ Harmadik ______________________

Még egy utolsó horgászat és a mai napnak vége. Bár a horgászat nélkül is vége a napnak, csak így lesz teljes, legalábbis Itachi számára. Mivel már késő este van, minden békés és csendes. A hullámok is idomulnak a környezethez és lágyan simogatják a parti föveny homokját, és vele együtt az árnyharcos mezítelen lábait, ahogy a nedves homokban lépked. Ugyanis megszabadult lábbeliétől, ami most az eszköztárban pihen, akár csak a fegyverei. Mindössze a horgászbot van csak nála, amivel elszántan tart a strandot szegélyező sziklás rész felé. Az első horgászata a szinten nem hozta meg a kívánt halat, de a 24 órás kihívás miatt úgy is szükség van egy újabb pecára, hát így ad magának egy újabb esélyt. Noha nem tartja nagyon valószínűnek, hogy kifoghatja azt a bizonyos halat, de hát ki tudja… talán megint beüt a híres mázli faktor.

A fiú már elég fáradt, hajnal óta talpon van, és most már csak azon van, hogy minél előbb túl legyen ezen az egészen. ~A holnapi napot úgy ahogy van, az ágyban fogom tölteni.~ Vágyakozik a nyugodt taverna béli szobája után. Mint ahogy a kikötői horgászatát megelőzően, úgy itt is végzett előzetes terep felmérést, de egyetlen megbomlott elméjű egyén sem akadt, aki ide jött volna horgászni, így most próba-szerencse alapon kezd neki. Kinézett egy elég nagy és alkalmasnak tűnő sziklát, amire letelepedve, neki kezdhetett a horgászatnak.

A csalit bedobását követően nem sok figyelmet szentelt a botnak. Korábbi tapasztalata alapján az első félórában nem kell kapástól tartania, így a botot félretéve elővett némi elemózsiát és italt és elkezdett majszolgatni. Szép nyugodtan, ahogy a kínai közmondás is tanítja, minden rizsszemet minden fogával megrágva.

A következő elfoglaltságának azt találta ki, hogy késével a köre telepedett kagylókat feszegeti le, majd a kagylók halk, cuppogó nemtetszés nyilvánításai közepette behajigálta őket a mélyvízben. Több tapasztalt horgász véleménye szerint, a homokba hulló kagylók, eléggé nyilvánvaló okból, elindulnak vissza a pari kövek felé, amivel felkeltik a halak figyelmét, és van esély rá, hogy a csali közelébe csábítják őket. Persze van ellen vélemény is, miszerint a csobogás, ahogy a vízbe hullik a kagyló, még azt a kevés halat is elriasztja, ami esetleg épp ott bóklászik. Szóval ez is elég két esélyes, de legalább addig is csinál valamit, és nem csak tétlenül ücsörög egy ázott sziklán. Egészen addig, amíg a karnyújtásnyi távolságban lévő kagylók el nem fogytak, mert ahhoz már túl lusta volt (vagy, ahogy ő gondolta; fáradt), hogy odébb üljön.

A következő unalmas percek múlása egyre kínosabban érintette Itachit, noha néhányszor kézbe vette a botot, de mivel nem történt semmi, így inkább újra letette. Ahogy sziklán ült, és lábai a kellemes hőmérsékletű vízbe lógtak, felötlött benne ~…milyen kár, hogy itt nincs fürdőruha…~, igaz ahogy a kihalt partot és az árva napernyőket nézte, nehezen tudta elképzelni az alatta ülőket teljes vértezetben, ahogy izzadva kortyolgatják koktéljaikat ~… vagy talán csak én nem találkoztam még ezzel az opcióval…~ nyugtázza az egyetlen ésszerű magyarázatot a strand puszta létére. Ahogy ezen mereng, egy hirtelen ötlettől vezérelve, néhány gombnyomást követően óvatosan a vízbe ereszkedik, nehogy egy kósza bosszúra éhes kagyló, vagy valamelyikük tengerisün haverja kellemetlen perceket okozzon neki. Itt még nem volt olyan mély a víz, akár a talpára is álhatott volna, de inkább csak úgy lebegett a víz színén és élvezte a hullámok ringatását. Ha kissé elsodródott, akkor néhány nyugodt melltempóval visszaúszott a szikla közelébe. ~Na azért így már mindjárt elviselhetőbb ez az egész!~ Gondolta, de a gondolat azonnal, mint szappanbuborék pukkant szét, amint meghallotta az orsó halk kattanásait.
Éppen hogy csak az utolsó pillanatban kapott a bot után, mielőtt az eltűnt volna a vízbe.
– Most csak szórakozol velem ügye! – szitkozódik, miközben fél kézzel tartva a botot, próbált a part felé evickélni. Nagy nehezen sikerült olyan mélységbe jutnia, ahol már biztonságosan talpra állhatott anélkül, hogy a hullámok az arcába csapnának. Amint meg tudott állni elég stabilan, rögtön állított az orsó fékjén, és magasan a feje fölé tartva a botot, úgy ahogy van elindult a part felé. ~Oké tudom, én vagyok a mérhetetlenül ostoba. Annyira nyilvánvaló, hogy ez fog történni.~ Korholta magát miközben kiért a partra.
– Ha most kiderül, hogy egy nyüzüge kis fattyúmakréla vagy, esküszöm hálóba teszlek holnapig, és reggel csak azért lejövők a kikötőbe, hogy a sirályok elé tegyelek zsinóron, nehogy elsőre lenyeljenek…
Talán a fenyegetés volt hatásos, vagy csak szimplán a lény fogyott ki az erejéből a zsinór végén, nem lehet tudni, de árnyharcosunknak lassan sikerül kicsévélnie a partra. Elég lassan ahhoz, hogy mire meglássa mit is fogott lehiggadjon, és hideg fejjel vegye tudomásul sikerült abszolválnia a teljesítményt. Elégedetten hívta elő a menüt és tette el a trófeák közé, majd amikor tudatosult benne, hogy valójában hogyan is nézhet ki, így egy szál horgászbottal a kezében, villámgyorsan felszerelkezett.

by Ajánlott tartalom