KezdőlapA fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
3 posters
1 / 1 oldal
A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Askr Hétf. Szept. 23 2013, 16:52
Végre a bolondom be tudott rendezkedni a céh egy nagyobb részlegébe, és az átalakítás is végre lett hajtva. Persze egy magam fajta királynak jobban állna a vörös és fekete szobaszín, de Aincrad legszebbjének és legerősebbjének meg kell tanulnia, hogyan alkalmazkodjon a kétlábúakhoz. És most, hogy Jeanie is itt volt, a szűk napjaimba még egy negyed-félórás kényeztetés is belefért. Örültem, hogy végre akadt olyan ember, aki foglalkozik a hatalmas Hati bundájának páratlan szépségével. És már nem csak képletesen volt hatalmas - tényleg megnőttem, Askr legnagyobb döbbenetére. Semmi döbbenetes nem volt ebben. Most tényleg, minek kell ezt túlspilázni? Megnőttem, gyönyörűbb lettem, mint bármelyik kinyalt pet, de ebben mi a döbbenetes? A hosszú szarvaim? A démoni agyaraim? Vagy a vörös karmaim, amik akár a gyilkolási vágyra utalhatnak? Ha ezt gondolják az emberek, szörnyen megsértődök. Én nem vagyok eszelős gyilkos. Csak szeretek kegyetlenkedni a könnyen megölhetőkkel. Hatalmasabb, okosabb vagyok bármelyik mobnál, ami kikezd velem. Egyrészt ha helyükben lennék, egész biztos, hogy nem kezdenék ki magammal, mert tudom: ÉN vagyok a legveszélyesebb! Különben is, bármelyik pet elmondhatja magáról: okosabb egy mobnál. Én ugyan Askrnél születtem meg, de elvileg voltak olyanok, akik megszelídültek. A mobok arra valók, hogy meghaljanak. Én ezt nem akarnám, és igen jól döntöttem, amikor Hope felajánlotta a lehetőséget: ha úgy döntök, megyek, ő nem fog visszatartani. Örültem, mert ha visszavadultam volna, talán már nem is hangoztathatnám a tömegnek, ki a legjobb, a legszebb, a legokosabb. Igaz lenne rám az a gügye kifejezés: magányos farkas. Most tényleg, milyen jelzővel illetnek meg az emberek? Társas farkasnak nevezném magamat, semmint magányosnak. Nem voltam egyedül. Ott volt Askr, Jeanie, és a többiek. Fúj, megint érzelgek... Ebből sosem fogok kinőni.
Na, mindegy is. Futni és vinni akartam Askrt, de hogy miért is vinnék egy ilyen mimózát, azt sosem fogom megtudni. Csak azt akartam, hogy rajtam üljön, és vágtázzunk. Ki is robogtunk a második szintre. Csupán azt bántam, hogy Jeaniet nem hozhattam magammal: elvileg még nincsen kellő szinten a lovaglás jártassága, vagy valami hasonlóról volt szó. De minek ehhez jártasság? Csak belém kapaszkodik, aztán uccu neki. Eh, ki érti ezt? Szerettem volna elfeleltetni vele a rémálmait, a rossz emlékeket, ami a tigris és a bátyja halálához kötötte. Ha megtalálom a gyilkost, darabokra fogom tépni! Azzal együtt, aki megölte Shikit és azt a térvezért (vagy céhvezér?). Nem tudtam, mit tenni, pedig úgy beléjük vágtam volna a karmaimat. Őmiattuk sírtak azok, akiket kedveltem. Pedig nem is gondoltam volna, hogy egy nap még kedvelni is fogom az embereket, persze Askrön kívül. És miért van az, hogy mostanság ennyit érzelgek? Egy démonfarkas legyen durva, erkölcstelen, szemtelen, hazug, gonosz. Talán gonosznak még nevezhetném magamat, de ahogy felsorolom ezeket, jobban belegondolva talán nem is jó rossznak lenni. Ha félnek tőlem az emberek. Ezen gondolkodtam, miközben megálltam a szint közepén, és Askr leszállt a hátamról, hogy a fűben elterülve nézze a felhőktől eltakart napot. Leültem mellette, megráztam sörényemet, majd öntisztogatásba kezdtem. De mióta szoktam én rá?
Na, mindegy is. Futni és vinni akartam Askrt, de hogy miért is vinnék egy ilyen mimózát, azt sosem fogom megtudni. Csak azt akartam, hogy rajtam üljön, és vágtázzunk. Ki is robogtunk a második szintre. Csupán azt bántam, hogy Jeaniet nem hozhattam magammal: elvileg még nincsen kellő szinten a lovaglás jártassága, vagy valami hasonlóról volt szó. De minek ehhez jártasság? Csak belém kapaszkodik, aztán uccu neki. Eh, ki érti ezt? Szerettem volna elfeleltetni vele a rémálmait, a rossz emlékeket, ami a tigris és a bátyja halálához kötötte. Ha megtalálom a gyilkost, darabokra fogom tépni! Azzal együtt, aki megölte Shikit és azt a térvezért (vagy céhvezér?). Nem tudtam, mit tenni, pedig úgy beléjük vágtam volna a karmaimat. Őmiattuk sírtak azok, akiket kedveltem. Pedig nem is gondoltam volna, hogy egy nap még kedvelni is fogom az embereket, persze Askrön kívül. És miért van az, hogy mostanság ennyit érzelgek? Egy démonfarkas legyen durva, erkölcstelen, szemtelen, hazug, gonosz. Talán gonosznak még nevezhetném magamat, de ahogy felsorolom ezeket, jobban belegondolva talán nem is jó rossznak lenni. Ha félnek tőlem az emberek. Ezen gondolkodtam, miközben megálltam a szint közepén, és Askr leszállt a hátamról, hogy a fűben elterülve nézze a felhőktől eltakart napot. Leültem mellette, megráztam sörényemet, majd öntisztogatásba kezdtem. De mióta szoktam én rá?
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Exp:
(10/2900)
Céh: -
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Enheriel Hétf. Szept. 23 2013, 18:19
Enheriel megint kiabál velem. Az ok egyszerű volt: megtámadtam egy gyanús alakot, akiről későn derült ki, hogy csatlakozni akart a céhhez. Miért nem szólt hamarabb?
- Torkig vagyok azzal, hogy mindenkit ok nélkül megtámadsz, és bajba keversz engemet is ezzel! Kis híján megöltek akkor is, amikor megölték azt a kislányt, és rád kenték, talán azt akarod, hogy meghalj?! – Enheriel dühös volt. De nem figyeltem rá. Hiszen úgyis jól teszem azt, amit kell: egyből likvidálok minden veszélyt. Ki tudja, az a kislány sem-e valami kém volt, hogy kilesse, kiket lehet megölni.
- FIGYELSZ TE RÁM EGYÁLTALÁN?! – Itt Enheriel megemelte a hangját rám. Itt csak ránéztem, majd visszatértem a tisztogatásból. Enheriel zokon vette, hogy semmibe veszem a hülyeségeit.
- Nem akartam ezt, de ha meg kell neveljelek, hát legyen! – itt meg akart csapni a legyezővel, de gyorsan kikerültem, és mérgesen néztem rá. Elegem van már ebből a gyenge lányból!
- Nem én tehetek arról, hogy hasztalan és gyenge vagy, amíg én teszek legalább valamit, hogy ne merjenek megtámadni minket!
- Ne beszélj vissza, bármit is mondtál! – Ja igen, ez az ostoba nem érti még, mit mondok, amiket mondtam, csupán vijjogások voltak számára. Úgyhogy hogy kifejezzem, hogy akkor keresek egy nála sokkal jobb gazdát, ha ő nem csinál semmit, neki támadtam és megkarmoltam az arcát. A szerencsétlen sikított az ijedtségtől, úgyhogy kirepültem a nyitott ablakon, mielőtt valamelyik társa megjelenne. Már meg is jelent: Lulu. Az a rózsaszínhajú kornyikálógép úgy nézett ki az ablakon, hogy aztán lássa, hogy ki támadta meg volt gazdámat. Még jó, hogy az az ostoba nem tud repülni. Nem kell, hogy egy ilyen majmon pazaroljam el az energiámat. Most találnom kellett egy másik idomárt, aki sokkal jobb, erősebb, és nem magatehetetlen, mint az előző volt. De előtte valami élelmet kellett találnom. A szint közepén rá is leltem egy nyúlra. Pont megfelelt nekem. Úgy közeledtem felé, mint a sas: a levegőben: a nyúl észrevett persze, és futni kezdett. Nem hagytam: zuhanórepülésbe kezdtem, és mikor közel volt, a karmaimmal elkaptam, és széttéptem a nyakát. De szét pixeleződött.
- Fenébe! – Vijjogtam. Azonban a tetem helyén hús darabok jelentek meg. Nocsak, loot. Nem baj, ez is megteszi. Pont elég, hogy mára jóllakjak belőle.
- Torkig vagyok azzal, hogy mindenkit ok nélkül megtámadsz, és bajba keversz engemet is ezzel! Kis híján megöltek akkor is, amikor megölték azt a kislányt, és rád kenték, talán azt akarod, hogy meghalj?! – Enheriel dühös volt. De nem figyeltem rá. Hiszen úgyis jól teszem azt, amit kell: egyből likvidálok minden veszélyt. Ki tudja, az a kislány sem-e valami kém volt, hogy kilesse, kiket lehet megölni.
- FIGYELSZ TE RÁM EGYÁLTALÁN?! – Itt Enheriel megemelte a hangját rám. Itt csak ránéztem, majd visszatértem a tisztogatásból. Enheriel zokon vette, hogy semmibe veszem a hülyeségeit.
- Nem akartam ezt, de ha meg kell neveljelek, hát legyen! – itt meg akart csapni a legyezővel, de gyorsan kikerültem, és mérgesen néztem rá. Elegem van már ebből a gyenge lányból!
- Nem én tehetek arról, hogy hasztalan és gyenge vagy, amíg én teszek legalább valamit, hogy ne merjenek megtámadni minket!
- Ne beszélj vissza, bármit is mondtál! – Ja igen, ez az ostoba nem érti még, mit mondok, amiket mondtam, csupán vijjogások voltak számára. Úgyhogy hogy kifejezzem, hogy akkor keresek egy nála sokkal jobb gazdát, ha ő nem csinál semmit, neki támadtam és megkarmoltam az arcát. A szerencsétlen sikított az ijedtségtől, úgyhogy kirepültem a nyitott ablakon, mielőtt valamelyik társa megjelenne. Már meg is jelent: Lulu. Az a rózsaszínhajú kornyikálógép úgy nézett ki az ablakon, hogy aztán lássa, hogy ki támadta meg volt gazdámat. Még jó, hogy az az ostoba nem tud repülni. Nem kell, hogy egy ilyen majmon pazaroljam el az energiámat. Most találnom kellett egy másik idomárt, aki sokkal jobb, erősebb, és nem magatehetetlen, mint az előző volt. De előtte valami élelmet kellett találnom. A szint közepén rá is leltem egy nyúlra. Pont megfelelt nekem. Úgy közeledtem felé, mint a sas: a levegőben: a nyúl észrevett persze, és futni kezdett. Nem hagytam: zuhanórepülésbe kezdtem, és mikor közel volt, a karmaimmal elkaptam, és széttéptem a nyakát. De szét pixeleződött.
- Fenébe! – Vijjogtam. Azonban a tetem helyén hús darabok jelentek meg. Nocsak, loot. Nem baj, ez is megteszi. Pont elég, hogy mára jóllakjak belőle.
Enheriel- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1188
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 32
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P
Karakterlap
Szint: 30
Exp: (3453/3500)
Céh: Artes
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Askr Hétf. Szept. 23 2013, 19:15
- Fenébe! - Fülem megrezdült, amikor egy igen ismerős hangot hallottam meg. Lehetséges? Minden esetre fejemet a hang irányába fordítottam, miközben felálltam. A levegőbe szimatolva bizonyossá vált, hogy nem csak a hang, hanem még a szag is igen ismerős volt! Ínyemet felhúzva, kissé frusztráltan ráztam meg fejemet, majd Askrhöz fordultam. A bolondom már-már elaludt, egy fűszállal a szájában. Elmosolyodtam, majd az orrommal megbökdösve a frászt hoztam rá.
- Hülye ötlet az ember hallására hagyatkoznom, de hallasz valamit? - kérdeztem meg a fiútól, aki furcsállóan pislogott. Egy "Hm?"-öt megeresztve kiköpte a fűszálat, aztán egy sóhajtás közepette körbenézett. Ne balra, te tökkelütött, hanem jobbra... Na, azért mondom. Minek is bízzak a kétlábúak eltorzult érzékeiben? Többnyire csak porfogónak, vagy annál is kevesebbre használhatóak. Persze az olyan tünemények, mint Jean, aki szán egy-két percet arra, hogy a bundám selymes legyen, arra nem mondok rosszat. Ő túlságosan jó ahhoz. Askr pedig határeset - buta, vigyázatlan, de azért nem olyan rossz. Meg tudott nevettetni a mostani értetlenségével is, persze egy démonfarkasnak a hallása ezerszer jobb egy emberénél. Csak kíváncsi voltam, vajon meghallja-e azt, amit én simán kiszúrtam. Meg hadd vegye fel ezt gondoskodó törődésnek, na. Szeme résnyire összeszűkült, holott számomra elég nyilvánvaló volt, hogy mi van a közelben. Persze az emberek elég használhatatlanok, még hallgatózásra sem elég jók. Türelmetlenségemnek egy hörgéssel adtam jelet. Rám nézett, és én pedig őrá.
- Csekkoljuk le, jó? - Öregem, nem hiszem el, hogy tényleg ilyen sükebóka. Egy biccentéssel egyetértésemet fejeztem ki. Ha már ő úgy is ennyire süket, nincs mit tenni. Ez az emberek számára olyan, mintha a süket nagyanyjukkal beszélnének. Bár mondjuk Askr csak ezt mondta a sajátjáról: ordítani kell vele, hogy ötödik próbálkozásra talán megértse. Talán. Nem tudtam elképzelni, de ha Askr ezt mondja. Ám mindig is érdekelt az a hely, ahol ő élt. Mert amióta az eszemet tudom, ő mindig is itt volt, itt aludt, itt evett és ivott. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, mi lesz, ha eljutunk a végső szintre. Mondjuk ráérek ezen filózni, ha már ott tartunk.
Vágtáztunk. Igaz, nem tudni, pontosan hová, de a hang az nagyjából megmutatta, merre kell menni. Megálltam, a fiú pedig leszállt a hátamról. Ő előrébb lépett, én viszont tartózkodtam a tovamenetelről. Valami nem stimmelt. Villámlás volt az, semmi kétség, de valami megváltozott benne. És ezt az idomárom is egyértelműen észre vette.
- Villámlás? - Nem, ő Teca néni a szomszédból, naná, hogy ő! - Hol van Enhi? - Bizony, engem pont ez az, ami aggasztott: az idomárlány hiánya. Nem régiben tisztára kellett mosni a hírnevét, és bár nem nagyon szívleltük egymást, már én is aggódtam érte. Erre Askr tanított meg. De mi történhetett Villámlással? Hiszen ő is egy pet, és egy petnek az idomára mellett a helye. Talán az történt vele?
- Hülye ötlet az ember hallására hagyatkoznom, de hallasz valamit? - kérdeztem meg a fiútól, aki furcsállóan pislogott. Egy "Hm?"-öt megeresztve kiköpte a fűszálat, aztán egy sóhajtás közepette körbenézett. Ne balra, te tökkelütött, hanem jobbra... Na, azért mondom. Minek is bízzak a kétlábúak eltorzult érzékeiben? Többnyire csak porfogónak, vagy annál is kevesebbre használhatóak. Persze az olyan tünemények, mint Jean, aki szán egy-két percet arra, hogy a bundám selymes legyen, arra nem mondok rosszat. Ő túlságosan jó ahhoz. Askr pedig határeset - buta, vigyázatlan, de azért nem olyan rossz. Meg tudott nevettetni a mostani értetlenségével is, persze egy démonfarkasnak a hallása ezerszer jobb egy emberénél. Csak kíváncsi voltam, vajon meghallja-e azt, amit én simán kiszúrtam. Meg hadd vegye fel ezt gondoskodó törődésnek, na. Szeme résnyire összeszűkült, holott számomra elég nyilvánvaló volt, hogy mi van a közelben. Persze az emberek elég használhatatlanok, még hallgatózásra sem elég jók. Türelmetlenségemnek egy hörgéssel adtam jelet. Rám nézett, és én pedig őrá.
- Csekkoljuk le, jó? - Öregem, nem hiszem el, hogy tényleg ilyen sükebóka. Egy biccentéssel egyetértésemet fejeztem ki. Ha már ő úgy is ennyire süket, nincs mit tenni. Ez az emberek számára olyan, mintha a süket nagyanyjukkal beszélnének. Bár mondjuk Askr csak ezt mondta a sajátjáról: ordítani kell vele, hogy ötödik próbálkozásra talán megértse. Talán. Nem tudtam elképzelni, de ha Askr ezt mondja. Ám mindig is érdekelt az a hely, ahol ő élt. Mert amióta az eszemet tudom, ő mindig is itt volt, itt aludt, itt evett és ivott. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, mi lesz, ha eljutunk a végső szintre. Mondjuk ráérek ezen filózni, ha már ott tartunk.
Vágtáztunk. Igaz, nem tudni, pontosan hová, de a hang az nagyjából megmutatta, merre kell menni. Megálltam, a fiú pedig leszállt a hátamról. Ő előrébb lépett, én viszont tartózkodtam a tovamenetelről. Valami nem stimmelt. Villámlás volt az, semmi kétség, de valami megváltozott benne. És ezt az idomárom is egyértelműen észre vette.
- Villámlás? - Nem, ő Teca néni a szomszédból, naná, hogy ő! - Hol van Enhi? - Bizony, engem pont ez az, ami aggasztott: az idomárlány hiánya. Nem régiben tisztára kellett mosni a hírnevét, és bár nem nagyon szívleltük egymást, már én is aggódtam érte. Erre Askr tanított meg. De mi történhetett Villámlással? Hiszen ő is egy pet, és egy petnek az idomára mellett a helye. Talán az történt vele?
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Exp: (10/2900)
Céh: -
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Enheriel Csüt. Szept. 26 2013, 22:14
- Villámlás? – Ismerős, és idegesítő hangot hallottam. - Hol van Enhi? – Idegesen néztem fel. Persze, hogy az a fekete csivava ős meg a hülye gazdája az!
- Mi van csivava, az a hülye Enheriel küldött téged? Gondolom most is bőg ahelyett, hogy csinál valami értelmeset, jó is, hogy elhagytam! – És felkaptam egy nagyobb darab húst, s felrepültem egy fára. Nem kell egy komplett idióta véleménye arról, hogy a petnek a gazdája mellett kell maradnia meg bla-bla-bla. Miért nem nyílik már fel a szeme a tényre: az embereknek csak addig vagyunk jók, amíg engedelmeskedünk nekik. Ha már nem, akkor mindenért mi vagyunk szerintük a hibásak, bizony. Nekem is végre felnyílt a szemem arról, hogy Enheriel alkalmatlan Állatidomárnak, hiszen nem jó az, amit én csinálok. Most legalább béke van… Nem kell folyton a nyávogását hallanom, azt csinálhatok, amit akarok. Igaz, az ő indikátora lesz sárga, ha embert támadok, de már nem érdekel, az ő baja lesz, oldja meg a problémáit egyedül, már ha képes rá. Ilyen szerencsétlenre nevelni… Mindegy, már nem az én bajom. Nem tudom, hogy reagál a bolhafészek arra, amit mondtam, de nem izgat. Oda sem figyeltem arra, amit mondott, közben megettem a nálam lévő húsdarabot, majd tisztogatni kezdtem a szárnyaimat. Ez meg mondogassa csak a magáét, legfeljebb később, vagy soha nem esik le, hogy jól döntöttem, hisz nem egy dédelgetett kedvenc vagyok, hanem egy griff, aki tud harcolni, nem úgy, mint egyes petek, akik drónok módjára viselkednek, és csak akkor mozdulnak, ha a gazdájuk fütyül. Tényleg, mi van azokkal a petekkel, akiknek nincsen gazdájuk?
- Mi van csivava, az a hülye Enheriel küldött téged? Gondolom most is bőg ahelyett, hogy csinál valami értelmeset, jó is, hogy elhagytam! – És felkaptam egy nagyobb darab húst, s felrepültem egy fára. Nem kell egy komplett idióta véleménye arról, hogy a petnek a gazdája mellett kell maradnia meg bla-bla-bla. Miért nem nyílik már fel a szeme a tényre: az embereknek csak addig vagyunk jók, amíg engedelmeskedünk nekik. Ha már nem, akkor mindenért mi vagyunk szerintük a hibásak, bizony. Nekem is végre felnyílt a szemem arról, hogy Enheriel alkalmatlan Állatidomárnak, hiszen nem jó az, amit én csinálok. Most legalább béke van… Nem kell folyton a nyávogását hallanom, azt csinálhatok, amit akarok. Igaz, az ő indikátora lesz sárga, ha embert támadok, de már nem érdekel, az ő baja lesz, oldja meg a problémáit egyedül, már ha képes rá. Ilyen szerencsétlenre nevelni… Mindegy, már nem az én bajom. Nem tudom, hogy reagál a bolhafészek arra, amit mondtam, de nem izgat. Oda sem figyeltem arra, amit mondott, közben megettem a nálam lévő húsdarabot, majd tisztogatni kezdtem a szárnyaimat. Ez meg mondogassa csak a magáét, legfeljebb később, vagy soha nem esik le, hogy jól döntöttem, hisz nem egy dédelgetett kedvenc vagyok, hanem egy griff, aki tud harcolni, nem úgy, mint egyes petek, akik drónok módjára viselkednek, és csak akkor mozdulnak, ha a gazdájuk fütyül. Tényleg, mi van azokkal a petekkel, akiknek nincsen gazdájuk?
Enheriel- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1188
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 32
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P
Karakterlap
Szint: 30
Exp: (3453/3500)
Céh: Artes
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Askr Pént. Szept. 27 2013, 19:16
Tény: ha valaki aggódik valakiért, és cserébe ronda beszólogatást kap, még én is felhúzom magamat. Bár többnyire igyekeztem higgadtan elintézni az ügyet, Villámlás már az első pillantásnál is megpróbált magára haragítani.
- Mi van csivava, az a hülye Enheriel küldött téged? Gondolom most is bőg ahelyett, hogy csinál valami értelmeset, jó is, hogy elhagytam! - Cöh, sose gondoltam volna, hogy a biztonsági őr egyszer felmondja a szolgálatot.
- Vigyázz a szádra. - mordultam fel.
- Öhm... translate? Lefordítanád, mit mondott? - Jól elékeztem azokra az időkre, amikor a bolondom még az ÉN beszédemet se értette. Már rájöttem: érettségtől függött, hogy meghallanak-e, vagy sem. Élveztem Askr megdöbbent arcát, amikor először hallott beszélni. Mintha még sose látott volna fehér embert, bár az vérig sértett, hogy nem ő hallott meg először, hanem az a kockafej Run. Vagy Ran? Mindegy is, egyre megy. Szóval Villámlás nem tudta kifejezni magát az emberek előtt. Még egy ok, amiben jobb vagyok nála, mint Aincrad legerősebb petje!
- Azt mondja, hogy elhagyta Enhit. Így már érthető. - fordultam Askrhöz. Az a megdöbbent arc, amit akkor vágott, egy kicsit sem volt annyira mulattató, mint amikor játékból elszöktem előle. Nem komolyan, csupán bújócska céljából. Ez a helyzet sokkalta másabb volt. Villámlás talán most, rövid kapcsolatunk során az először fejezte ki magát nyíltan, komolyan - szerintem. Felborzoltam szőrömet-sörényemet, kivillantottam éles agyaraimat, s acsargóan morogtam.
- Visszamenni! Egy petnek az idomára mellett a helye! - Eh, makacs, mint egy öszvér. Felrepült egy közeli fára, hogy folytassa a kajálást. Dühítő egy jószág. Askr intett nekem, hogy kövessük. Kivételesen igaza volt a bolondnak, és előtte járva mentem is ahhoz a fához, amin az ex-kiskutya falatozott. Egyre dühösebb voltam. Hogy miért? A madár nem csak figyelmen kívül hagyta, hogy Enhi nélküle meg is halhat, de még csak rám se nézett! Rám! Hatira, Aincrad rettegett démonfarkasára! Felhúztam ínyemet, és a korábbinál jóval hangosabb morgással próbáltam felhívni magamra a figyelmét.
- Téged nem is érdekelne, ha a lány meghalna? Ő keltett ki! Ő nevelt fel, ráadásul ha elszöksz, mobként végzed! Egy mob sorsa a halállal egyenlő, te ostoba! - szóltam hozzá, magamon kívül. Már nem érdekelt, hogy meghallgat-e vagy sem, egyetlen út van, és látszólag Askr is így gondolta. Átváltozott, és úgy rontott neki a fának. Jogarával éppen lesújtani készült arra az ágra, melyen Villámlás sziesztázott. Ha sikerült neki, ha nem, felém fordult, és ennyit morgott:
- A többi már a te sarad.
- Mi van csivava, az a hülye Enheriel küldött téged? Gondolom most is bőg ahelyett, hogy csinál valami értelmeset, jó is, hogy elhagytam! - Cöh, sose gondoltam volna, hogy a biztonsági őr egyszer felmondja a szolgálatot.
- Vigyázz a szádra. - mordultam fel.
- Öhm... translate? Lefordítanád, mit mondott? - Jól elékeztem azokra az időkre, amikor a bolondom még az ÉN beszédemet se értette. Már rájöttem: érettségtől függött, hogy meghallanak-e, vagy sem. Élveztem Askr megdöbbent arcát, amikor először hallott beszélni. Mintha még sose látott volna fehér embert, bár az vérig sértett, hogy nem ő hallott meg először, hanem az a kockafej Run. Vagy Ran? Mindegy is, egyre megy. Szóval Villámlás nem tudta kifejezni magát az emberek előtt. Még egy ok, amiben jobb vagyok nála, mint Aincrad legerősebb petje!
- Azt mondja, hogy elhagyta Enhit. Így már érthető. - fordultam Askrhöz. Az a megdöbbent arc, amit akkor vágott, egy kicsit sem volt annyira mulattató, mint amikor játékból elszöktem előle. Nem komolyan, csupán bújócska céljából. Ez a helyzet sokkalta másabb volt. Villámlás talán most, rövid kapcsolatunk során az először fejezte ki magát nyíltan, komolyan - szerintem. Felborzoltam szőrömet-sörényemet, kivillantottam éles agyaraimat, s acsargóan morogtam.
- Visszamenni! Egy petnek az idomára mellett a helye! - Eh, makacs, mint egy öszvér. Felrepült egy közeli fára, hogy folytassa a kajálást. Dühítő egy jószág. Askr intett nekem, hogy kövessük. Kivételesen igaza volt a bolondnak, és előtte járva mentem is ahhoz a fához, amin az ex-kiskutya falatozott. Egyre dühösebb voltam. Hogy miért? A madár nem csak figyelmen kívül hagyta, hogy Enhi nélküle meg is halhat, de még csak rám se nézett! Rám! Hatira, Aincrad rettegett démonfarkasára! Felhúztam ínyemet, és a korábbinál jóval hangosabb morgással próbáltam felhívni magamra a figyelmét.
- Téged nem is érdekelne, ha a lány meghalna? Ő keltett ki! Ő nevelt fel, ráadásul ha elszöksz, mobként végzed! Egy mob sorsa a halállal egyenlő, te ostoba! - szóltam hozzá, magamon kívül. Már nem érdekelt, hogy meghallgat-e vagy sem, egyetlen út van, és látszólag Askr is így gondolta. Átváltozott, és úgy rontott neki a fának. Jogarával éppen lesújtani készült arra az ágra, melyen Villámlás sziesztázott. Ha sikerült neki, ha nem, felém fordult, és ennyit morgott:
- A többi már a te sarad.
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Exp: (10/2900)
Céh: -
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Enheriel Vas. Szept. 29 2013, 15:12
- Téged nem is érdekelne, ha a lány meghalna? Ő keltett ki! Ő nevelt fel, ráadásul ha elszöksz, mobként végzed! Egy mob sorsa a halállal egyenlő, te ostoba! – Pofázott a csivava.
- Egyáltalán nem érdekel, ha meghal. Akkor megérdemli, miért nem vigyáz magára! Az sem érdekel, hogy csak látta, hogy kikeltem magamtól, és hogy kiskutyát akart belőlem nevelni! Én griff vagyok, nem egy hülye lány háziállata! És ha tudni akarod, nem egy döglött mobként fogom végezni, mert biztos találni fogok egy Enheriel-nél sokkal jobb idomárt, aki nem csak bőg és nyafog minden egyes apróságért, ami éri őt, hanem ha kell, öl is a becsületéért. Úgyhogy fejezd be ezt a mobnak halál a sorsa dumát, és menj inkább a gazdid lábát nyalni, te elkorcsosult csivava! – Mielőtt láttam volna, hogy reagál, valami felém jött. Éppen hogy ki tudtam repülni. Az a büdös gazdája volt az.
- A többi már a te sarad. – Hogy merészel ez a koszos majom nekem támadni?! Azonnal ki is fejeztem nem tetszésemet azzal, hogy belekarmoltam a hátába. Majd a kutya felé fordultam.
- Most téged is móresre tanítalak, te dög! – és megpróbáltam több helyen is belekarmolni, meg belevájni a csőrömet, ahol értem. Lehet, hogy megnőtt, de nem érett ahhoz, hogy egy olyan pettel harcoljon, akinek a harc a lételeme, nem pedig az, hogy a gazdi nyáladzását hallgassa. De mit számít, én majd vagy keresek egy hozzám illő idomárt, vagy inkább mob maradok, és magamtól fogok túlélni, amíg valamelyik idióta le nem győzi Kayabát. Vagy amíg az összes játékos meg nem hal.
- Egyáltalán nem érdekel, ha meghal. Akkor megérdemli, miért nem vigyáz magára! Az sem érdekel, hogy csak látta, hogy kikeltem magamtól, és hogy kiskutyát akart belőlem nevelni! Én griff vagyok, nem egy hülye lány háziállata! És ha tudni akarod, nem egy döglött mobként fogom végezni, mert biztos találni fogok egy Enheriel-nél sokkal jobb idomárt, aki nem csak bőg és nyafog minden egyes apróságért, ami éri őt, hanem ha kell, öl is a becsületéért. Úgyhogy fejezd be ezt a mobnak halál a sorsa dumát, és menj inkább a gazdid lábát nyalni, te elkorcsosult csivava! – Mielőtt láttam volna, hogy reagál, valami felém jött. Éppen hogy ki tudtam repülni. Az a büdös gazdája volt az.
- A többi már a te sarad. – Hogy merészel ez a koszos majom nekem támadni?! Azonnal ki is fejeztem nem tetszésemet azzal, hogy belekarmoltam a hátába. Majd a kutya felé fordultam.
- Most téged is móresre tanítalak, te dög! – és megpróbáltam több helyen is belekarmolni, meg belevájni a csőrömet, ahol értem. Lehet, hogy megnőtt, de nem érett ahhoz, hogy egy olyan pettel harcoljon, akinek a harc a lételeme, nem pedig az, hogy a gazdi nyáladzását hallgassa. De mit számít, én majd vagy keresek egy hozzám illő idomárt, vagy inkább mob maradok, és magamtól fogok túlélni, amíg valamelyik idióta le nem győzi Kayabát. Vagy amíg az összes játékos meg nem hal.
Enheriel- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1188
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 32
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P
Karakterlap
Szint: 30
Exp: (3453/3500)
Céh: Artes
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Askr Pént. Okt. 04 2013, 18:22
Pipa volt. Persze miért is háborog? Mi ő? Tenger? Hogy bevalljam, szerintem igenis megérdemelte azt, ami elől úgy is elröpködött. És csak köpködött, köpködött, és meg akarta támadni a gaz... ehem... az emberemet!
- Változz vissza! Most! - dörgött a parancs, gyönyörűen szép hangomon. Legalább erre volt ereje hallgatni: bámulatosan hasznos képességemmel erőt bocsátottam rá, hogy emberi alakjában a fa árnyékába bújjon, így elkerülje Villámlás, az agresszív kanári hátba karmolását.
- Lógok neked eggyel. - Mit eggyel? Ezerrel és millióval! Persze nem mondhattam meg neki - nem csak szép és okos voltam, de illemtudó is! Főleg a lányokhoz, habár muszáj volt Askr felé is tapintatosnak lennem.
Eh? Ebbe a madárba meg mi ütött? Karmolgatni, akár egy megtébolyult, ám többnyire el tudtam hajolni a csapásai elől. Ha nem az egyik suhintása mellen talált - a szó szoros értelmével. Mégis hogy merészelt ENGEM, Aincrad petcsászárát bemocskolni? Egy olyan pet, aki a saját idomára ellen fordul? Még ha nem is rajongtam a gazdájáért, ez általános, hogy védjük az idomáraink hátát. Nestor mondta. Nem volt buta, de nem lehetett hozzám méltó egyed, ám a szavai megérintettek. Összeszűkült szemmel néztem le ellenfelemre. Megvillantottam fogaimat, és acsargó morgással fejeztem ki nemtetszésemet.
- Ezt még vissza fogod sírni. Senki sem nevezhet chihuahua-nak, különösen egy olyan pet nem, aki nem tartja be a protokollt. Tetszik, ha nem, téged Enheriel nevelt fel, és ha egy másik idomárhoz is kerülnél, az már nem lesz ugyanaz. Ó, és ha mob leszel... - itt gonoszul vigyorogtam. - személyesen garantálom, hogy a halottakkal aludj. - Hm, ezt még sosem gondoltam volna. Mármint azt, hogy ilyeneket mondok egy pettársamnak. Szó, mi szó, megérdemelte. Érezze a haragomat! Mindenek előtt átugrottam a griff felett, és én magam is egy árnyékba rejtőztem. Hogy mi volt a célom? A megfelelő időben kivetődni, és lábon ragadni a kanárit. Vártam, vártam, aztán mikor úgy tűnt, itt az idő, végrehajtottam a zseniális akciómat. Kérdés, hogy sikerül-e.
Hati: 32/50 HP;
//Figyelj a feltételes módra, nem irányíthatod a történéseket úgy, mintha tényleg sikerült volna a támadásod.
//
- Változz vissza! Most! - dörgött a parancs, gyönyörűen szép hangomon. Legalább erre volt ereje hallgatni: bámulatosan hasznos képességemmel erőt bocsátottam rá, hogy emberi alakjában a fa árnyékába bújjon, így elkerülje Villámlás, az agresszív kanári hátba karmolását.
- Lógok neked eggyel. - Mit eggyel? Ezerrel és millióval! Persze nem mondhattam meg neki - nem csak szép és okos voltam, de illemtudó is! Főleg a lányokhoz, habár muszáj volt Askr felé is tapintatosnak lennem.
Eh? Ebbe a madárba meg mi ütött? Karmolgatni, akár egy megtébolyult, ám többnyire el tudtam hajolni a csapásai elől. Ha nem az egyik suhintása mellen talált - a szó szoros értelmével. Mégis hogy merészelt ENGEM, Aincrad petcsászárát bemocskolni? Egy olyan pet, aki a saját idomára ellen fordul? Még ha nem is rajongtam a gazdájáért, ez általános, hogy védjük az idomáraink hátát. Nestor mondta. Nem volt buta, de nem lehetett hozzám méltó egyed, ám a szavai megérintettek. Összeszűkült szemmel néztem le ellenfelemre. Megvillantottam fogaimat, és acsargó morgással fejeztem ki nemtetszésemet.
- Ezt még vissza fogod sírni. Senki sem nevezhet chihuahua-nak, különösen egy olyan pet nem, aki nem tartja be a protokollt. Tetszik, ha nem, téged Enheriel nevelt fel, és ha egy másik idomárhoz is kerülnél, az már nem lesz ugyanaz. Ó, és ha mob leszel... - itt gonoszul vigyorogtam. - személyesen garantálom, hogy a halottakkal aludj. - Hm, ezt még sosem gondoltam volna. Mármint azt, hogy ilyeneket mondok egy pettársamnak. Szó, mi szó, megérdemelte. Érezze a haragomat! Mindenek előtt átugrottam a griff felett, és én magam is egy árnyékba rejtőztem. Hogy mi volt a célom? A megfelelő időben kivetődni, és lábon ragadni a kanárit. Vártam, vártam, aztán mikor úgy tűnt, itt az idő, végrehajtottam a zseniális akciómat. Kérdés, hogy sikerül-e.
Hati: 32/50 HP;
//Figyelj a feltételes módra, nem irányíthatod a történéseket úgy, mintha tényleg sikerült volna a támadásod.
//
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Exp: (10/2900)
Céh: -
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Enheriel Szomb. Okt. 05 2013, 12:00
- Tetszik, ha nem, téged Enheriel nevelt fel, és ha egy másik idomárhoz is kerülnél, az már nem lesz ugyanaz. –
- Dehogynem! Sőt, sokkal jobb, mint azzal a hisztis cafkával! – A többit már meg sem hallom, mert csak önfényezés meg hogy a moboknak halniuk van csak joguk. Helló, az előbb mondtam, hogy eszembe sincs mobnak lenni, ha találok magamnak idomárt! Ja elefeljtettem, ez egy komplett idióta. Fel sem fogná az a kavics nagyságú agyával amit mondanak neki. -.- Mielőtt megint támadhattam volna, a kutya átugrott felettem, és eltűnt az egyik árnyékba, ahogy megvédte a tetves gazdáját.
- Gyere elő, te gyáva dög! – Hergeltem. Tudtam, hogy akármelyik árnyékban lehetett. Amikor elmentem az egyik mellett, hirtelen kivetődött, és megpróbált megragadni, de eggyel nem számolt: tudok repülni. Azonnal felugrottam, és felsüvítettem az ég felé, habár így is megkarcolt, ami kis HP vesztességgel párosult.
- Csak ennyit tudsz? – Gúnyoltam, miközben szikrázni kezdtek a karmaim. – Akkor most megmutatom, hogy milyen az igazi ütés! – S a Villám Karmokkal megpróbáltam azt elérni, hogy ha sikerül belekarmolnom, akkor lebénuljon két körre (Pet képességei linkben találsz leírást). Ha sikerül, akkor bele próbálok csípni, ha pedig nem, akkor újból felrepülök, hogy el ne érjen, és hátulról, zuhanórepülésbe próbálom megsebezni a csőrömmel. Ha minden igaz, a hülye a mérete miatt lassabb, mint én, így kevés esélye lesz eltalálni engemet. Próbáltam a támadások között cikázni, hogy szédülést kapjon, és ne tudjon megsebezni. Ha pedig elintéztem a dögöt, jöhet a marha gazdája, akinek akkor nem fog a bolhás kutyája segíteni kimenekíteni a pácból!
Villámlás: 29/35 HP;
- Dehogynem! Sőt, sokkal jobb, mint azzal a hisztis cafkával! – A többit már meg sem hallom, mert csak önfényezés meg hogy a moboknak halniuk van csak joguk. Helló, az előbb mondtam, hogy eszembe sincs mobnak lenni, ha találok magamnak idomárt! Ja elefeljtettem, ez egy komplett idióta. Fel sem fogná az a kavics nagyságú agyával amit mondanak neki. -.- Mielőtt megint támadhattam volna, a kutya átugrott felettem, és eltűnt az egyik árnyékba, ahogy megvédte a tetves gazdáját.
- Gyere elő, te gyáva dög! – Hergeltem. Tudtam, hogy akármelyik árnyékban lehetett. Amikor elmentem az egyik mellett, hirtelen kivetődött, és megpróbált megragadni, de eggyel nem számolt: tudok repülni. Azonnal felugrottam, és felsüvítettem az ég felé, habár így is megkarcolt, ami kis HP vesztességgel párosult.
- Csak ennyit tudsz? – Gúnyoltam, miközben szikrázni kezdtek a karmaim. – Akkor most megmutatom, hogy milyen az igazi ütés! – S a Villám Karmokkal megpróbáltam azt elérni, hogy ha sikerül belekarmolnom, akkor lebénuljon két körre (Pet képességei linkben találsz leírást). Ha sikerül, akkor bele próbálok csípni, ha pedig nem, akkor újból felrepülök, hogy el ne érjen, és hátulról, zuhanórepülésbe próbálom megsebezni a csőrömmel. Ha minden igaz, a hülye a mérete miatt lassabb, mint én, így kevés esélye lesz eltalálni engemet. Próbáltam a támadások között cikázni, hogy szédülést kapjon, és ne tudjon megsebezni. Ha pedig elintéztem a dögöt, jöhet a marha gazdája, akinek akkor nem fog a bolhás kutyája segíteni kimenekíteni a pácból!
Villámlás: 29/35 HP;
Enheriel- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1188
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 32
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P
Karakterlap
Szint: 30
Exp: (3453/3500)
Céh: Artes
Re: A fürge villám és az éjfekete démon tánca - Villámlás vs. Hati
by Cardinal Szer. Nov. 06 2013, 19:21
Ossu!
Sajnálom, hogy nem folytatódik a párbaj. Kurtasága miatt csak 30 xp és 80 arany jár érte. Askr jutalma fele-fele arányban megoszlik Raven és Auro között, ahogy kérted. Lezárom a küzdőteret!
Sajnálom, hogy nem folytatódik a párbaj. Kurtasága miatt csak 30 xp és 80 arany jár érte. Askr jutalma fele-fele arányban megoszlik Raven és Auro között, ahogy kérted. Lezárom a küzdőteret!
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Exp: (0/0)
Céh: -
Ajánlott tartalom
Similar topics» [Miniboss] #10 Villám Shinobi
» Hikaru Vs Villámlás (Enheriel)
» Hati vs. Ranmaru
» Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)
» Bragi vs. Hati - Mancs az agyar ellen!
» Hikaru Vs Villámlás (Enheriel)
» Hati vs. Ranmaru
» Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)
» Bragi vs. Hati - Mancs az agyar ellen!
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|