Parazita vs. Metamorph

Futottam felé, ahogy bírtam miközben magamban végig a saját lassúságom miatt morogtam. Láttam, hogy közeledik az alabárd és tudtam, hogy nem tudom lehagyni. Egy dolgot tehettem. Megpróbáltam úgy fordulni, hogy a lehető legjobban tompítsam a felém száguldó fegyver ütését. Ha sikerül talpon maradnom, akkor el tudom érni mielőtt bármi mással próbálkozhatna. Enyhén lehajolva a bal kezemmel továbbra is a köpenyt szorítva az alabárd felé ferdén tartottam a kezem hogy az ütés lehetőleg csak lecsússzon róla, és ne tudja a teljes erejét kifejteni rajta. A maximális hatás érdekében, pedig lassítottam is hogy stabilabban tartsam magam a lábaimmal a kritikus pillanatban.
Az alabárd hatalmas erővel csapódott a karomnak és szépen végigcsúszott rajta. Minden tudásomat bevetettem hogy kivédjem a csapást, de még ez sem bizonyult elégnek. Hátratántorodtam, és muszáj volt két lépést hátrálnom. Sikerült talpon maradnom de mégis csak félsiker lett a próbálkozás. Sikerült megtörnie a lendületemet. Azonban még koránt sincs minden veszve. Ha mindent beleadok, akkor még elérhetem. Miután sikerült visszanyernem az egyensúlyomat ismét rohanni kezdek. A sebességemre bízom magam és így nem készültem fel a kis kristályra. Láttam, ahogy felém, repül és egy pillanat alatt mindenféle kristály képe átfutott az agyamon. Vajon ez a darab mire képes?
A lökéshullám elérte a lábaimat és szépen ki is szedte őket alólam. Keményen értem földet a hátamra érkezve. Ha egy helyben állok, akkor valószínűleg sikerül talpon maradnom de így felkészületlenül és félig a levegőben nem tudtam kivédeni. Esés közben a köpeny kicsúszott a kezemből és így látható lett. A kézfejemben lévő erek feketék voltak de szerencsémre csak ennyi látszódott. Volt rosszabb is a harc alatt de szerencsére sikerült visszafognom így még éppen csak kezdett volna átalakulni. Azonban ez is több volt annál, mint amit ”mutatni akartam” belőle. Felnyögtem, ahogy kezemre néztem és rájöttem, hogy mindenki látja. Gyorsan újra megmarkoltam a köpenyt és magam elé rántottam. Részben, azért hogy újra eltakarjam részben, pedig azért hogy védekezzek egy várható csapás ellen. Közben a jobb kezemmel megpróbáltam feltápászkodni a földről, de ha ezt a pillanatot választaná támadásra, akkor megpróbálom a bal kezemmel kivédeni vagy félregurulni előle. Viszont ha elkerülhetetlennek látom, hogy megsebezzen akkor én is felé, szúrok a késemmel, hogy legalább egy-egy legyen az újabb találkozás vége.

Élet: 68/85
Páncél: 0/9

Ma már minden felém, repül. Az utóbbi pár percben repült felém kavics, shuriken, fejszék és egy kristály. Most már ő maga repül felém. Bosszantó. Kitérni már nincs időm. A kezemet súrolta a kard, ahogy a gyomromba fúródott. A késemmel dühösen az arca felé vágtam és sikerült is elkapnom így ő is gazdagabb lett egy vágással. Leesik rólam, és elgurulva feltápászkodik. Én sem teketóriáztam. Kihasználva a szusszanásnyi időt én is gyorsan felpattantam. Az életcsíkomra sandítottam. Hát elkerekedtek a szemeim. Egy élet. Egy életet levesz és nyert. Nem voltam éppen jó kedvemben mégis majdnem elvigyorodtam. Viccesnek találtam a dolgot. Viszont lány életcsíkját elnézve ő sem állhat olyan sokkal jobban. Egy max három vágás lehet még. Próbáltam ránézésre megsaccolni.
Már indultam volna, hogy megpróbáljam a tervemmel befejezni a párbajt vagy így, vagy úgy, de a kérdésre megtorpantam. Tudtam hogy valami Viol a neve. Viszont miért érdekli annyira az enyém?
– Miért érdekel? - kérdeztem színtelen hangon. Őszintén szólva nem is érdekel, hogy miért érdekli. A válaszára is csak fél füllel figyelek, ha válaszol. Csak fejezzük be, hogy eltűnjek a szemek elől. Nem vagyok oda érte, ha egy tömeg figyeli minden mozdulatomat. Egy dolgot azért mégiscsak megtehetek. Az első képességemet már úgyis fél Aincrad látta. Bár sosem volt népszerű. Így jártak.  
Nem is vártam meg hogy újra támadni próbáljon. Megindultam felé és aktiváltam a képességem. Nyolc méteres körben minden elsötétült. Kivéve nekem. Ha nincs látása, akkor gyerekjáték lesz. Ha van… az sem változtat sokat. A lopakodás képességemet használtam hogy minél halkabbak legyenek a lépteim. Ha nincs Észlelés jártassága, akkor esélye sem lesz rájönni, hogy honnan közelítek. A Parazita itt már szabadon mozoghat. A sötétség leple alatt megpróbálok a hátába kerülni, de minimum a fegyverét elkerülni. Aztán egy ugrással teszem meg a megmaradt kis távolságot. Míg a bal kezemmel a nyakát próbálom meg elkapni addig a kést a gyomrába szúrom vagy a hátába. Attól függően, hogy hogyan sikerül elkapni. Ennek elégnek kell lennie. Ha mégsem akkor több szúrással próbálkozok. Ezen már ne múljon.

Élet: 43/85
Páncél: 0/9

Észrevette, honnan közelítek. Bár elég távol voltam, ahhoz hogy semmiképp se láthasson meg. A bal kezemmel a torka felé kaptam. Ő pedig elkapta a kezem. Gyenge próbálkozás. Főleg hogy az érintése is sebez. Csuklótól lefelé már szinte teljesen elfeketedett de rajta kívül már nem látja senki és azt is sikerült megakadályoznom, hogy előjöjjön az igazi formája. Ennyi azonban még nem volt elég neki. Két gyors szúrással fejeztem be, de a második már fölösleges volt. Jó érzés volt befejezni. Elgondolkodtam az előbbi kérdésén.
– Majd egyszer. - válaszoltam kicsit megkésve és valószínűleg nem pont úgy, ahogy szerette volna. Elengedtem és még mielőtt teljesen szétfoszlott volna a sötétség ismét elrejtettem a kezem a köpenyem alá. A ”közönség” vegyesen fogadta a végeredményt. Csak arra jók, hogy zavarják az embert, amikor nem kéne.
A tekintetem a fegyverére tévedt, ami most egy gyűrűvé változott. Ez nem egy átlagos fegyver. Jól a fejembe véstem. Elképzeltem, ahogy egy szép kis kés alakját veszi fel. Sok lehetőség van egy ilyen fegyverben.
A gondolataim gyűrűjét áttörték a szavai és elszakítottam a tekintetem a fegyvertől.
– Kiharcoltad magadnak. - morogtam. Ahhoz képest, hogy az elején milyen pimasz volt mostanra egészen megszelídült. Szoros volt de legyőztem annak ellenére, hogy erősen vissza kellett fognom magam. Ez azért valami de most, hogy megszabadultam már nem teketóriáztam sokáig. Szépen megfordultam és a bámészkodók között utat fúrva magamnak elindultam végre a dolgomra. Még sok mindent el kell ma intéznem. Kezdetnek mondjuk nem ártana elnéznem a fegyverboltba azokért a kardokért. Aztán a piacon is körülnézhetnék. Valószínűleg ma éjszakára már a városban maradok.
 

//Én is köszönöm. Jó párbaj volt! //