KezdőlapChancery
3 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Chancery
by Chancery Hétf. Ápr. 29 2013, 18:27
Pet képesség pályázat
Halászháló
A pókok legtermészetesebb adottságát használja ki: a hálószövést. Norm két tereptárgy közé feszíti ki a hálóját, nyílt terepen nem használható. Egy kör alatt megépíti, az ellenfél két kör alatt szabadul ki előle. Boss ellen hatástalan. Ha az ellenfél kikerüli a csapdát, öt körig még fent marad, aztán elbomlik.
Az a furcsa tojás tegnap este kelt ki. Egy fa tövében csücsülve, torkomban dobogó szívvel vártam, mikor reped tovább a szőrös héj és pillanthatok meg egy aranyos, cukorfalat kis állatkát. Mikor megjelent az első cingár lábika, elkezdtem gyanakodni. Mikor a második, éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg. És mikor kikukkantott, felsikoltottam, eldobtam a tojást és egész testemmel a fához simultam, hát ha akkor nem vesz észre.
Egy pók!
Egy ISTENVERTE, HATALMAS, GUSZTUSTALAN PÓK!
Ez a hülye rendszer, nekem, egy részleges arachnofóbiásnak egy PÓK-PETET ADOTT!
Halk csipogást hallottam a bozótból, ahol a tojás landolt. Előrehajoltam, hogy megnézzem még egyszer - ha esetleg úgy néz ki, mint egy közönséges kaszáspók, akkor talán teszek vele egy próbát, de nem. Éreztem, ahogy arcomból kifut a vér: ez egy olyan pók, amilyet mindig gondolkodás nélkül - de sajnálatomat kifejezve - ütök agyon a szobámban. Sötét, nagy, szőrös, vastag, fújj, és még hatalmas is azokhoz képest. Tanácstalanul néztem körbe: most mit tegyek?
A pók közben kikászálódott a tojáshéjdarabok közül és megindult felém. Elfogott a vakrémület és talán a félelemtől ordítottam rá:
-TAKARODJ!
A kis pók megtorpant. Csak állt és csipogott értetlenül, mintha azt kérdezné, "de miért? Mi rosszat csináltam?", és igaza van. Nem csinált semmi rosszat. Mégsem volt elég erőm hozzá, hogy a közelembe engedjem. Felvettem egy nagy követ a földről és meglengettem felé.
-Takarodj, vagy EZZEL CSAPLAK AGYON!
Az állatka mintha töprengett volna, majd sarkon fordult és eltűnt a bozótban. Vártam egy percet, majd, mivel nem jelentkezett, nagy sóhaj kíséretében visszaültem a földre.
Egy pók. Egy nyavalyás, istenverte pók. De miért? Annyi minden más lehetett volna. A minta alapján még azt is reméltem, hogy pont a kedvenc állatfajom bújik benne, egy vadmacska, de neeeeem. A rendszernek egy átkozott pókot kellett beleprogramoznia! Miért nem lehet nekem is olyan cuki bociszemű kiscicám, mint másoknak? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, az már biztos...
A fél éjszakát éber őrködéssel töltöttem, a másik felében már elnyomott az álom - vagy valami ahhoz hasonló. Mire magamhoz tértem, a feketeséget felváltották a színek. Első gondolatom persze a tojásból kikelt szörnyűség volt: vajon most hol lehet? Oh, Istenem, mi van, ha egy gonosz szörnyeteget csináltam belőle, és elkezdi megtámadni a többieket? Meg kell keresnem, hogy megnyugodjak, jól van! Bocsánatot kell kérnem tőle, aztán megyek tovább, lehetőleg nélküle. Keresek egy másik tojást, vagy addig imádkozom, amíg Akihito vagy Isten vagy akárki más nem ad egy jobbat. Akár harcinak, akár dísznek, nem érdekel, csak ne egy pókot!
Alig tettem három lépést, mikor furcsa érzés fogott el. Mintha egy nyálkás valami tapadt volna az arcomra és a testemre. Nem kellett nagyon megtekernem az agyam ahhoz, hogy rájöjjek egy pók hatalmas hálójába sétáltam. Köpdösve csapkodni kezdtem magam körül, hogy kiszabaduljak ebből a gusztustalanságból, de percek múlva sem sikerült teljes mértékben, a közelben egy bokor alól viszont olyan hangot hallottam, mintha valaki csipogva kuncogna a balszerencsémen.
Az újszülött pókica volt az, természetesen. Csillogó szemekkel figyelte a tusámat a hálójával, első két lábát a feje elé emelte, mintha a vigyorát próbálná elrejteni. Olyan emberi volt, hogy én is elmosolyodtam, sőt, a mai napig nevetek, ha eszembe jut, milyen látvány lehettem az erdő közepén, vöröslő arccal, mindenem fehér pókhálóval borítva. Mikor a kicsi abbahagyta a kuncogást, csípőre tettem a kezem:
-Oké, kvittek vagyunk. Kiszabadítanál?
Egy órába telhetett, mire minden szálat le tudtam szedni magamról - a hátamban és a hajamban a pók segített. Végigrázott a fura érzés, mikor éreztem a karmos lábait magamon, de fél óra mászkálás után kezdtem hozzászokni. Mikor végeztünk, leült elém hangtalanul és szemeivel úgy nézett rám, mintha azt mondaná, "és most?"
Végül magam mellé vettem. Ha a rendszer őt jelölte ki nekem, annak biztos volt oka, és egy játéknak mi értelme lenne kihívások nélkül, ami az én esetemben egy póktársat jelentett az elején.
Halászháló
A pókok legtermészetesebb adottságát használja ki: a hálószövést. Norm két tereptárgy közé feszíti ki a hálóját, nyílt terepen nem használható. Egy kör alatt megépíti, az ellenfél két kör alatt szabadul ki előle. Boss ellen hatástalan. Ha az ellenfél kikerüli a csapdát, öt körig még fent marad, aztán elbomlik.
Keret
Az a furcsa tojás tegnap este kelt ki. Egy fa tövében csücsülve, torkomban dobogó szívvel vártam, mikor reped tovább a szőrös héj és pillanthatok meg egy aranyos, cukorfalat kis állatkát. Mikor megjelent az első cingár lábika, elkezdtem gyanakodni. Mikor a második, éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg. És mikor kikukkantott, felsikoltottam, eldobtam a tojást és egész testemmel a fához simultam, hát ha akkor nem vesz észre.
Egy pók!
Egy ISTENVERTE, HATALMAS, GUSZTUSTALAN PÓK!
Ez a hülye rendszer, nekem, egy részleges arachnofóbiásnak egy PÓK-PETET ADOTT!
Halk csipogást hallottam a bozótból, ahol a tojás landolt. Előrehajoltam, hogy megnézzem még egyszer - ha esetleg úgy néz ki, mint egy közönséges kaszáspók, akkor talán teszek vele egy próbát, de nem. Éreztem, ahogy arcomból kifut a vér: ez egy olyan pók, amilyet mindig gondolkodás nélkül - de sajnálatomat kifejezve - ütök agyon a szobámban. Sötét, nagy, szőrös, vastag, fújj, és még hatalmas is azokhoz képest. Tanácstalanul néztem körbe: most mit tegyek?
A pók közben kikászálódott a tojáshéjdarabok közül és megindult felém. Elfogott a vakrémület és talán a félelemtől ordítottam rá:
-TAKARODJ!
A kis pók megtorpant. Csak állt és csipogott értetlenül, mintha azt kérdezné, "de miért? Mi rosszat csináltam?", és igaza van. Nem csinált semmi rosszat. Mégsem volt elég erőm hozzá, hogy a közelembe engedjem. Felvettem egy nagy követ a földről és meglengettem felé.
-Takarodj, vagy EZZEL CSAPLAK AGYON!
Az állatka mintha töprengett volna, majd sarkon fordult és eltűnt a bozótban. Vártam egy percet, majd, mivel nem jelentkezett, nagy sóhaj kíséretében visszaültem a földre.
Egy pók. Egy nyavalyás, istenverte pók. De miért? Annyi minden más lehetett volna. A minta alapján még azt is reméltem, hogy pont a kedvenc állatfajom bújik benne, egy vadmacska, de neeeeem. A rendszernek egy átkozott pókot kellett beleprogramoznia! Miért nem lehet nekem is olyan cuki bociszemű kiscicám, mint másoknak? Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, az már biztos...
A fél éjszakát éber őrködéssel töltöttem, a másik felében már elnyomott az álom - vagy valami ahhoz hasonló. Mire magamhoz tértem, a feketeséget felváltották a színek. Első gondolatom persze a tojásból kikelt szörnyűség volt: vajon most hol lehet? Oh, Istenem, mi van, ha egy gonosz szörnyeteget csináltam belőle, és elkezdi megtámadni a többieket? Meg kell keresnem, hogy megnyugodjak, jól van! Bocsánatot kell kérnem tőle, aztán megyek tovább, lehetőleg nélküle. Keresek egy másik tojást, vagy addig imádkozom, amíg Akihito vagy Isten vagy akárki más nem ad egy jobbat. Akár harcinak, akár dísznek, nem érdekel, csak ne egy pókot!
Alig tettem három lépést, mikor furcsa érzés fogott el. Mintha egy nyálkás valami tapadt volna az arcomra és a testemre. Nem kellett nagyon megtekernem az agyam ahhoz, hogy rájöjjek egy pók hatalmas hálójába sétáltam. Köpdösve csapkodni kezdtem magam körül, hogy kiszabaduljak ebből a gusztustalanságból, de percek múlva sem sikerült teljes mértékben, a közelben egy bokor alól viszont olyan hangot hallottam, mintha valaki csipogva kuncogna a balszerencsémen.
Az újszülött pókica volt az, természetesen. Csillogó szemekkel figyelte a tusámat a hálójával, első két lábát a feje elé emelte, mintha a vigyorát próbálná elrejteni. Olyan emberi volt, hogy én is elmosolyodtam, sőt, a mai napig nevetek, ha eszembe jut, milyen látvány lehettem az erdő közepén, vöröslő arccal, mindenem fehér pókhálóval borítva. Mikor a kicsi abbahagyta a kuncogást, csípőre tettem a kezem:
-Oké, kvittek vagyunk. Kiszabadítanál?
Egy órába telhetett, mire minden szálat le tudtam szedni magamról - a hátamban és a hajamban a pók segített. Végigrázott a fura érzés, mikor éreztem a karmos lábait magamon, de fél óra mászkálás után kezdtem hozzászokni. Mikor végeztünk, leült elém hangtalanul és szemeivel úgy nézett rám, mintha azt mondaná, "és most?"
Végül magam mellé vettem. Ha a rendszer őt jelölte ki nekem, annak biztos volt oka, és egy játéknak mi értelme lenne kihívások nélkül, ami az én esetemben egy póktársat jelentett az elején.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery
by Cardinal Hétf. Ápr. 29 2013, 20:50
Szegény Chan 
Elfogadom a pályázatot, kérlek jegyezd le az adatlapodon is a petképességet.
Elfogadom a pályázatot, kérlek jegyezd le az adatlapodon is a petképességet.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Szomb. Május 11 2013, 13:39
Kispályázat formájában picit kiegészíteném a Jellemet
Eredeti:
Jellem: Barátkozós és segítőkész, bár jelmondata, hogy "mindig kétszer ismerd meg az embert". Békepárti, nem szeret harcolni mások ellen sem szóban, sem tettben, és mások veszekedéseit is próbálja békés mederbe terelni. A csapatához, barátaihoz mindig lojális, csak abban az esetben hagyja széthullni a dolgokat, ha nagyon muszáj. Mindig meghallgatja mások bajait és igyekszik megoldást találni rájuk. Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Szereti a macskákat (kedvencei a vadmacskák) és a fantáziavilág minden teremtményét (főleg a főnixeket és sárkányokat), nem szereti a mély vizet, a szúrós rovarokat, a kaszáspóknál nagyobb pókokat és a sebességet. Barátai, ismerősei sokszor mondogatták neki, milyen szívós - annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem érzi magát annak -, hogy nem adja fel és mindig felkel a földről újult erővel. Emlékeztetőül, hogy sose hagyja el a lélekereje, jobb felkarjára egy barna színű főnixmadarat tetováltatott. Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz, ha ideges, unatkozik, nagyon figyel valamire vagy egyszerűen csak kézre esik.
Változtatás:
Jellem: Barátkozós és segítőkész, bár jelmondata, hogy "mindig kétszer ismerd meg az embert". Békepárti, nem szeret harcolni mások ellen sem szóban, sem tettben, és mások veszekedéseit is próbálja békés mederbe terelni. A csapatához, barátaihoz mindig lojális, csak abban az esetben hagyja széthullni a dolgokat, ha nagyon muszáj. Mindig meghallgatja mások bajait és igyekszik megoldást találni rájuk. Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Szereti a macskákat (kedvencei a vadmacskák) és a fantáziavilág minden teremtményét (főleg a főnixeket és sárkányokat), nem szereti a mély vizet, a szúrós rovarokat, a kaszáspóknál nagyobb pókokat (kivéve a petjét, Normot, ha nem is felhőtlen még az érzés) és a sebességet. Barátai, ismerősei sokszor mondogatták neki, milyen szívós - annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem érzi magát annak -, hogy nem adja fel és mindig felkel a földről újult erővel. Emlékeztetőül, hogy sose hagyja el a lélekereje, jobb felkarjára egy barna színű főnixmadarat tetováltatott. Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz, ha ideges, unatkozik, nagyon figyel valamire vagy egyszerűen csak kézre esik.
Eredeti:
Jellem: Barátkozós és segítőkész, bár jelmondata, hogy "mindig kétszer ismerd meg az embert". Békepárti, nem szeret harcolni mások ellen sem szóban, sem tettben, és mások veszekedéseit is próbálja békés mederbe terelni. A csapatához, barátaihoz mindig lojális, csak abban az esetben hagyja széthullni a dolgokat, ha nagyon muszáj. Mindig meghallgatja mások bajait és igyekszik megoldást találni rájuk. Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Szereti a macskákat (kedvencei a vadmacskák) és a fantáziavilág minden teremtményét (főleg a főnixeket és sárkányokat), nem szereti a mély vizet, a szúrós rovarokat, a kaszáspóknál nagyobb pókokat és a sebességet. Barátai, ismerősei sokszor mondogatták neki, milyen szívós - annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem érzi magát annak -, hogy nem adja fel és mindig felkel a földről újult erővel. Emlékeztetőül, hogy sose hagyja el a lélekereje, jobb felkarjára egy barna színű főnixmadarat tetováltatott. Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz, ha ideges, unatkozik, nagyon figyel valamire vagy egyszerűen csak kézre esik.
Változtatás:
Jellem: Barátkozós és segítőkész, bár jelmondata, hogy "mindig kétszer ismerd meg az embert". Békepárti, nem szeret harcolni mások ellen sem szóban, sem tettben, és mások veszekedéseit is próbálja békés mederbe terelni. A csapatához, barátaihoz mindig lojális, csak abban az esetben hagyja széthullni a dolgokat, ha nagyon muszáj. Mindig meghallgatja mások bajait és igyekszik megoldást találni rájuk. Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Szereti a macskákat (kedvencei a vadmacskák) és a fantáziavilág minden teremtményét (főleg a főnixeket és sárkányokat), nem szereti a mély vizet, a szúrós rovarokat, a kaszáspóknál nagyobb pókokat (kivéve a petjét, Normot, ha nem is felhőtlen még az érzés) és a sebességet. Barátai, ismerősei sokszor mondogatták neki, milyen szívós - annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem érzi magát annak -, hogy nem adja fel és mindig felkel a földről újult erővel. Emlékeztetőül, hogy sose hagyja el a lélekereje, jobb felkarjára egy barna színű főnixmadarat tetováltatott. Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz, ha ideges, unatkozik, nagyon figyel valamire vagy egyszerűen csak kézre esik.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Hétf. Május 13 2013, 18:38
Rájöttem, hogy a Pirokinézisnek nincsen sebzése, és egy csatában való használatkor ez elég zavaró lehet. 
Aláhúztam az eredetiből hiányzó elképzeléseket+a szinteket, hogy egyértelmű legyen.
Erős koncentrációval képes felmelegíteni egy ponton a levegőt, amíg az lángra nem lobban. A képesség használata után az első két szinten két, a második két szinten egy napot kell várnia, mire újra képes rá. Természetesen nem éghető anyagokat nem képes lángra lobbantani.
-Zöldfülű szint (1-4): Csak egy ponton képes melegíteni, a művelet pedig két környi kimerítő, folyamatos koncentrációt igényel. Nehezen gyulladó dolgokat csak felmelegít. Sebzés nincs, de megzavarhatja az ellenfelet (kellemetlen érzés), csatában csak egyszer használható.
-Kezdő (5-9): 1 kör alatt a fát és a papírt meggyújtja, a nehezebben éghető anyagok már kínzóan forróvá válnak - ezekhez két kör szükséges. A sebzés mértéke (Irányítás/2)-Spec. Pont, csatában csak egyszer használható.
-Haladó (10-19): A fa és a papír továbbra is egy kör alatt, a nehezebben meggyulladó anyagok 2 kör alatt gyulladnak meg, de kevesebb erőkifejtést követel. Ezen a szinten a lángokat mértékben már tudja irányítani is (tehát ha például őt célozzák tűzzel, a lángok egy részét képes másfelé irányítani, ha elég gyorsan reagál). A sebzés mértéke Irányítás/2, csatában Spec. Pont/4-szer használható.
-Mester (20+): Egy kör alatt bármit felgyújt, ami éghető (a fa és papír pillanatok alatt tűzzé válik). A lángok eltérítésének mértéke növekedett, de sosem lesz tökéletes. A sebzés mértéke Irányítás+5, egy csata alatt Spec. Pont/2-ször használhatja
Aláhúztam az eredetiből hiányzó elképzeléseket+a szinteket, hogy egyértelmű legyen.Erős koncentrációval képes felmelegíteni egy ponton a levegőt, amíg az lángra nem lobban. A képesség használata után az első két szinten két, a második két szinten egy napot kell várnia, mire újra képes rá. Természetesen nem éghető anyagokat nem képes lángra lobbantani.
-Zöldfülű szint (1-4): Csak egy ponton képes melegíteni, a művelet pedig két környi kimerítő, folyamatos koncentrációt igényel. Nehezen gyulladó dolgokat csak felmelegít. Sebzés nincs, de megzavarhatja az ellenfelet (kellemetlen érzés), csatában csak egyszer használható.
-Kezdő (5-9): 1 kör alatt a fát és a papírt meggyújtja, a nehezebben éghető anyagok már kínzóan forróvá válnak - ezekhez két kör szükséges. A sebzés mértéke (Irányítás/2)-Spec. Pont, csatában csak egyszer használható.
-Haladó (10-19): A fa és a papír továbbra is egy kör alatt, a nehezebben meggyulladó anyagok 2 kör alatt gyulladnak meg, de kevesebb erőkifejtést követel. Ezen a szinten a lángokat mértékben már tudja irányítani is (tehát ha például őt célozzák tűzzel, a lángok egy részét képes másfelé irányítani, ha elég gyorsan reagál). A sebzés mértéke Irányítás/2, csatában Spec. Pont/4-szer használható.
-Mester (20+): Egy kör alatt bármit felgyújt, ami éghető (a fa és papír pillanatok alatt tűzzé válik). A lángok eltérítésének mértéke növekedett, de sosem lesz tökéletes. A sebzés mértéke Irányítás+5, egy csata alatt Spec. Pont/2-ször használhatja
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Csüt. Május 16 2013, 18:43
//Norm képessége értelemszerűen szintén kilépett a listából, az új kisállatnak meg nemigazán válna hasznára.//
Kisállat pályázat
Reflex: Passzív. Álom automatikusan visszatámad, ha megsebzik. A sebzés mérték (minimum 1) és találati esélye (variáció 1):
kölyökkorban: 10%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot dobta
fiatalkorban: 15%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot vagy eggyel nagyobbat dobta
felnőttkorban: 20%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot, vagy annál max kettővel nagyobbat dobta
(variáció 2 találati esélyre: Ha az ellenfél gyorsasága kevesebb, mint a kisállat gyorsaságának duplája. Nagyobb érték esetén sosem talál.)
Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik Norm, de újra és újra nyugtatgatom magam azzal, hogy nem jártam rosszul. Jó, Álom nem olyan egyéniség, mint ő volt, nem lehet annyit nevetni és szórakozni vele, deee... Jay viszont arachnofóbiás, és ha a kedvese pont egy óriáspók állatkával mászkálna össze-vissza, nem hiszem, hogy megmaradna mellettem. Választani meg nem akartam kettejük közül, hisz úgyis Jay mellett döntenék. Az a jelenet sokkal szívbemarkolóbb lett volna, mint ahogy végül megoldódott. Talán maga Norm ment el KayaBához (egyre inkább kezdem a fejemben így hívni), miután újra és újra elmondtam neki ezt a félelmemet. Végülis... az a pók olyan okos volt, volt amilyennek valami régi Donald Kacsa újságban megrajzolták.
Vagy egyszerűen csak neki is elege lett abból, hogy mindenki fél tőle, nem tudom. A lényeg, hogy elment, és valószínűleg nem látom többé. Ha majd hazamegyek, keresek valami állatkertet, ahol befogadhatok pókot (tarantulát, vagy ilyesmit), és elnevezem Normnak.
Tőlem egy karnyújtásnyira játszik a kölyökmacska egy digitális bogárral. Ha belegondolunk, hogy a pókok alapvetően rövidebb ideig élnek, hamarabb is érik el az értelmes kort, a macskák viszont később. Talán Álom is ugyanolyan okos lesz majd, mint Norm, Hisame vagy Reginald - az összes pet, akikkel eddig találkoztam.
Álom a fogai közé veszi a bogarat és büszkén felmutatja nekem, amíg az pixelekre nem esik. Elmosolyodom. Lehet, hogy Normhoz képest buta, de aranyos.
-Ügyi vagy. -nyúlok felé, hogy megsimogassam, de dühösen fúj egyet, mint a macskák és megcsap a mancsával. Fájdalom nem jár utána, de elképedve nézem a gyorsan eltűnő vörös pixeleket a kezemen.
Most mi történt? Norm is megharapott, mikor elváltunk egymástól. Ugye nem...? Ugye nem leszek tényleg a pettelen idomár a végén?
Viszont az életcsíkom jóformán alig változott. A kisállatom sebzése bár még nem valami nagy, de az én csíkomon meg kéne látszódnia, most mégis alig egy picike csúszott le róla. Ha támadott, akkor többnek kéne lennie, ergo: nem-értem.
Újra felé nyúlok, de most nem csinál semmit.
-Na, gyerünk! -kérem, felé lóbálva a kezem. -Ismételd meg!
Fújtat és karmol, de nem sebez sokat, mindössze egyet. Megint nyújtom a kezem, megint karmol. Teljesen olyan a mozgása, mint amikor Gombolyaggal játszom néha, ha épp olyan a kedve: mozgatom előtte a kezem, ő pedig megpróbálja elkapni, de vagy gyorsabb vagyok, vagy nem. Ekkor eszembe jut: a peteknek is vannak képességeik, és ha ez az, akkor szinte irónikus, hogy mindkét petem engem bántva mutatta meg nekem a dolgot.
Nevetve dőlök hátra, Álom pedig csak néz kérdőn, hogy most mégis mi történt.
Kisállat pályázat
Reflex: Passzív. Álom automatikusan visszatámad, ha megsebzik. A sebzés mérték (minimum 1) és találati esélye (variáció 1):
kölyökkorban: 10%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot dobta
fiatalkorban: 15%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot vagy eggyel nagyobbat dobta
felnőttkorban: 20%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot, vagy annál max kettővel nagyobbat dobta
(variáció 2 találati esélyre: Ha az ellenfél gyorsasága kevesebb, mint a kisállat gyorsaságának duplája. Nagyobb érték esetén sosem talál.)
Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik Norm, de újra és újra nyugtatgatom magam azzal, hogy nem jártam rosszul. Jó, Álom nem olyan egyéniség, mint ő volt, nem lehet annyit nevetni és szórakozni vele, deee... Jay viszont arachnofóbiás, és ha a kedvese pont egy óriáspók állatkával mászkálna össze-vissza, nem hiszem, hogy megmaradna mellettem. Választani meg nem akartam kettejük közül, hisz úgyis Jay mellett döntenék. Az a jelenet sokkal szívbemarkolóbb lett volna, mint ahogy végül megoldódott. Talán maga Norm ment el KayaBához (egyre inkább kezdem a fejemben így hívni), miután újra és újra elmondtam neki ezt a félelmemet. Végülis... az a pók olyan okos volt, volt amilyennek valami régi Donald Kacsa újságban megrajzolták.
Vagy egyszerűen csak neki is elege lett abból, hogy mindenki fél tőle, nem tudom. A lényeg, hogy elment, és valószínűleg nem látom többé. Ha majd hazamegyek, keresek valami állatkertet, ahol befogadhatok pókot (tarantulát, vagy ilyesmit), és elnevezem Normnak.
Tőlem egy karnyújtásnyira játszik a kölyökmacska egy digitális bogárral. Ha belegondolunk, hogy a pókok alapvetően rövidebb ideig élnek, hamarabb is érik el az értelmes kort, a macskák viszont később. Talán Álom is ugyanolyan okos lesz majd, mint Norm, Hisame vagy Reginald - az összes pet, akikkel eddig találkoztam.
Álom a fogai közé veszi a bogarat és büszkén felmutatja nekem, amíg az pixelekre nem esik. Elmosolyodom. Lehet, hogy Normhoz képest buta, de aranyos.
-Ügyi vagy. -nyúlok felé, hogy megsimogassam, de dühösen fúj egyet, mint a macskák és megcsap a mancsával. Fájdalom nem jár utána, de elképedve nézem a gyorsan eltűnő vörös pixeleket a kezemen.
Most mi történt? Norm is megharapott, mikor elváltunk egymástól. Ugye nem...? Ugye nem leszek tényleg a pettelen idomár a végén?
Viszont az életcsíkom jóformán alig változott. A kisállatom sebzése bár még nem valami nagy, de az én csíkomon meg kéne látszódnia, most mégis alig egy picike csúszott le róla. Ha támadott, akkor többnek kéne lennie, ergo: nem-értem.
Újra felé nyúlok, de most nem csinál semmit.
-Na, gyerünk! -kérem, felé lóbálva a kezem. -Ismételd meg!
Fújtat és karmol, de nem sebez sokat, mindössze egyet. Megint nyújtom a kezem, megint karmol. Teljesen olyan a mozgása, mint amikor Gombolyaggal játszom néha, ha épp olyan a kedve: mozgatom előtte a kezem, ő pedig megpróbálja elkapni, de vagy gyorsabb vagyok, vagy nem. Ekkor eszembe jut: a peteknek is vannak képességeik, és ha ez az, akkor szinte irónikus, hogy mindkét petem engem bántva mutatta meg nekem a dolgot.
Nevetve dőlök hátra, Álom pedig csak néz kérdőn, hogy most mégis mi történt.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Pént. Jún. 21 2013, 16:51
Kinézet és jellem változás (elég hosszú lett, gomenne >.> )
Régi:
Kinézet: Barna szeme és sötét gesztenyebarna, hosszú haja van. Vékony keretű szemüvegben járkál, ami nélkül az orra hegyéig sem lát élesen. Alkata vékony, de nem valami izmos, bőre fehér és nagyon hamar leég a napon. Haját mindig kibontva hordja, csak ritka esetben köti fel lófarokba. A valóságban mindig szeretett a hajával passzoló színű cicafüleket hordani, és erről a játékban sem szívesen mond le, amennyiben lehetséges.
Jellem: Barátkozós és segítőkész, bár jelmondata, hogy "mindig kétszer ismerd meg az embert". Békepárti, nem szeret harcolni mások ellen sem szóban, sem tettben, és mások veszekedéseit is próbálja békés mederbe terelni. A csapatához, barátaihoz mindig lojális, csak abban az esetben hagyja széthullni a dolgokat, ha nagyon muszáj. Mindig meghallgatja mások bajait és igyekszik megoldást találni rájuk. Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Szereti a macskákat (kedvencei a vadmacskák) és a fantáziavilág minden teremtményét (főleg a főnixeket és sárkányokat), nem szereti a mély vizet, a szúrós rovarokat, a kaszáspóknál nagyobb pókokat (kivéve a petjét, Normot, ha nem is felhőtlen még az érzés) és a sebességet. Barátai, ismerősei sokszor mondogatták neki, milyen szívós - annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem érzi magát annak -, hogy nem adja fel és mindig felkel a földről újult erővel. Emlékeztetőül, hogy sose hagyja el a lélekereje, jobb felkarjára egy barna színű főnixmadarat tetováltatott. Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz, ha ideges, unatkozik, nagyon figyel valamire vagy egyszerűen csak kézre esik.
Új:
Kinézet (keretsztori alul): Barna szeme mit sem változott, vállközépig érő barna haját pedig középrózsaszín csíkok díszítik. Mindig kibontva hordja, csak a harcok esetén köti meg lófarokba. Vékony keretű szemüvegben járkál, és még mindig nem hisz abban, hogy a SAO-ban jól látna nélküle is.
Alkata vékony, de nem valami izmos, bőre fehér és nagyon hamar leég a napon. Fején rózsaszín, cicafüles hajpánt virít, amit apró csatokkal rögzített. Jobb felkarján a vállánál barna színű főnixmadár tetoválása van. Ruházata változó, szeret kísérletezni.
Jellem: "Mindig kétszer ismerd meg az embert", egyébként egy tipikus naiva. Szeret barátkozni, ismerkedni, és persze segíteni az embereknek, meghallgatja a problémákat, bajokat, és igyekszik megoldást találni rájuk. A vitákat, veszekedéseket rendre igyekszik békés mederbe juttatni. Csapatához, céhéhez, barátaihoz a végletekig lojális.
Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Vannak gyenge pontjai, amire ha az ember rátapint, pillanatok alatt képes mély letargiába esni - persze ez ellen az érzékenység ellen igyekszik harcolni és erősödni.
Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz: ha unatkozik, ha nagyon figyel valamire, vagy csak egyszerűen kézre esik.
Egy embertípus van, akiket zsigerből gyűlöl, azok pedig a plázacicák és társaik. Persze rájuk is vonatkozik a kétszer-ismerd-meg mondása, de ösztönös ellenszenve felébred benne a láttukra.
Szeret a SAO-ban lenni, és bár célja, hogy utolérje a frontharcosokat, a játék végigvitele ellenére sem akar elmenni Aincradból. Bár régen gyűlölte a pókokat, előző petje, Norm óta - érzése szerint - egyre jobban szereti őket (bár attól még írtózik, hogy hozzájuk érjen). A macskafélékért, sárkányokért és főnixekért úgy rajong, mint egy tinédszerlány.
Amikor rendkívüli dolog történik, vagy túlzott érzelmi hatás éri, egy ismeretlen hangot hall a fejében. Ezt a hangot elnevezte Richard Parkernek, mivel minden esetben a Pi Élete c. könyv/film tigrise jut róla eszébe. Azt még kutatja, mi a hang eredete.
Kinézet keretsztori (úgy láttam, hogy nem kötelező, így csak szösszenet):
Eltelt több, mint fél év.
Szintet léptem, ha nem is sokat.
Megismertem sok-sok embert.
Jay-t is megtaláltam.
Beléptem egy céhbe.
És épp egy fogadó szobájában ücsörögve a tükör előtt töprengek, hogy most merre tovább. Jay tőlem nem messze az ágyon elnyúlva élvezi a kényelmet.
A tükörből egy csúnyácska lány néz vissza rám, legalbábis az én szememben csúnyácska. Egyedül a macskafülek dobnak rajta valamicskét, és semmi több. Valamit ki kell találnom változtatás gyanánt.
A könyvecske szerint, ha jól emlékszem, szabadon lehet fodrászosdit és sminkeset játszani a tükrök előtt, de semmi többet.
Megnyitom a menüt és elkezdek nézelődni benne a lehetőségekről. Igencsak sokszínűek, gyakorlatilag bármilyen variációt össze lehet hozni. A hajam fazonját és hosszát megtartom, de a színével akarok valamit kezdeni.
Első lépésként futassuk végig őket. Jay úgy tűnik, elszundított, helyes, így legalább nem fog kuksolni közben.
Több színt is alaposan megnézek, de nem üti meg a mércét, rendre visszatérek az eredeti gesztenyebarnához. A vörös tetszik, de nem illik hozzám, ahogy látom. Ellenben a rózsaszínnek egy sötétebb árnyalata elgondolkodtat... de ez így túl merész lenne. Az animékben ugyan odavagyok a rózsaszín hajú lányokért, de itt és most hülyeségnek látszik a dolog.
Kivéve, ha....
Próbáljuk csak ki. Vonalazás, pöttyözés, foltozás, csíkozás, fele-ilyen-fele-olyan, nem-nem-nem. A csíkozás néz ki a legjobban, de pont ezzel az árnyalattal csúnya. Játszok még pár percet a beállításokkal, majd hátradőlök.
Még a füleimhez is passzolnak. Vajon érdemes lenne...?
Végülis, ha mégsem tetszik, egy másik tükörben majd visszaalakítom.
Felkelek, és az ágy mellé lépek.
-Jay? Szerinted milyen lett?
Régi:
Kinézet: Barna szeme és sötét gesztenyebarna, hosszú haja van. Vékony keretű szemüvegben járkál, ami nélkül az orra hegyéig sem lát élesen. Alkata vékony, de nem valami izmos, bőre fehér és nagyon hamar leég a napon. Haját mindig kibontva hordja, csak ritka esetben köti fel lófarokba. A valóságban mindig szeretett a hajával passzoló színű cicafüleket hordani, és erről a játékban sem szívesen mond le, amennyiben lehetséges.
Jellem: Barátkozós és segítőkész, bár jelmondata, hogy "mindig kétszer ismerd meg az embert". Békepárti, nem szeret harcolni mások ellen sem szóban, sem tettben, és mások veszekedéseit is próbálja békés mederbe terelni. A csapatához, barátaihoz mindig lojális, csak abban az esetben hagyja széthullni a dolgokat, ha nagyon muszáj. Mindig meghallgatja mások bajait és igyekszik megoldást találni rájuk. Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Szereti a macskákat (kedvencei a vadmacskák) és a fantáziavilág minden teremtményét (főleg a főnixeket és sárkányokat), nem szereti a mély vizet, a szúrós rovarokat, a kaszáspóknál nagyobb pókokat (kivéve a petjét, Normot, ha nem is felhőtlen még az érzés) és a sebességet. Barátai, ismerősei sokszor mondogatták neki, milyen szívós - annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem érzi magát annak -, hogy nem adja fel és mindig felkel a földről újult erővel. Emlékeztetőül, hogy sose hagyja el a lélekereje, jobb felkarjára egy barna színű főnixmadarat tetováltatott. Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz, ha ideges, unatkozik, nagyon figyel valamire vagy egyszerűen csak kézre esik.
Új:
Kinézet (keretsztori alul): Barna szeme mit sem változott, vállközépig érő barna haját pedig középrózsaszín csíkok díszítik. Mindig kibontva hordja, csak a harcok esetén köti meg lófarokba. Vékony keretű szemüvegben járkál, és még mindig nem hisz abban, hogy a SAO-ban jól látna nélküle is.
Alkata vékony, de nem valami izmos, bőre fehér és nagyon hamar leég a napon. Fején rózsaszín, cicafüles hajpánt virít, amit apró csatokkal rögzített. Jobb felkarján a vállánál barna színű főnixmadár tetoválása van. Ruházata változó, szeret kísérletezni.
Jellem: "Mindig kétszer ismerd meg az embert", egyébként egy tipikus naiva. Szeret barátkozni, ismerkedni, és persze segíteni az embereknek, meghallgatja a problémákat, bajokat, és igyekszik megoldást találni rájuk. A vitákat, veszekedéseket rendre igyekszik békés mederbe juttatni. Csapatához, céhéhez, barátaihoz a végletekig lojális.
Persze neki is vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit lenyakazna, aki hozzá mer szólni, de ezt igyekszik nem kimutatni és hamar túlteszi magát rajta, ha egy időre békén hagyják. Vannak gyenge pontjai, amire ha az ember rátapint, pillanatok alatt képes mély letargiába esni - persze ez ellen az érzékenység ellen igyekszik harcolni és erősödni.
Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz: ha unatkozik, ha nagyon figyel valamire, vagy csak egyszerűen kézre esik.
Egy embertípus van, akiket zsigerből gyűlöl, azok pedig a plázacicák és társaik. Persze rájuk is vonatkozik a kétszer-ismerd-meg mondása, de ösztönös ellenszenve felébred benne a láttukra.
Szeret a SAO-ban lenni, és bár célja, hogy utolérje a frontharcosokat, a játék végigvitele ellenére sem akar elmenni Aincradból. Bár régen gyűlölte a pókokat, előző petje, Norm óta - érzése szerint - egyre jobban szereti őket (bár attól még írtózik, hogy hozzájuk érjen). A macskafélékért, sárkányokért és főnixekért úgy rajong, mint egy tinédszerlány.
Amikor rendkívüli dolog történik, vagy túlzott érzelmi hatás éri, egy ismeretlen hangot hall a fejében. Ezt a hangot elnevezte Richard Parkernek, mivel minden esetben a Pi Élete c. könyv/film tigrise jut róla eszébe. Azt még kutatja, mi a hang eredete.
Kinézet keretsztori (úgy láttam, hogy nem kötelező, így csak szösszenet):
Eltelt több, mint fél év.
Szintet léptem, ha nem is sokat.
Megismertem sok-sok embert.
Jay-t is megtaláltam.
Beléptem egy céhbe.
És épp egy fogadó szobájában ücsörögve a tükör előtt töprengek, hogy most merre tovább. Jay tőlem nem messze az ágyon elnyúlva élvezi a kényelmet.
A tükörből egy csúnyácska lány néz vissza rám, legalbábis az én szememben csúnyácska. Egyedül a macskafülek dobnak rajta valamicskét, és semmi több. Valamit ki kell találnom változtatás gyanánt.
A könyvecske szerint, ha jól emlékszem, szabadon lehet fodrászosdit és sminkeset játszani a tükrök előtt, de semmi többet.
Megnyitom a menüt és elkezdek nézelődni benne a lehetőségekről. Igencsak sokszínűek, gyakorlatilag bármilyen variációt össze lehet hozni. A hajam fazonját és hosszát megtartom, de a színével akarok valamit kezdeni.
Első lépésként futassuk végig őket. Jay úgy tűnik, elszundított, helyes, így legalább nem fog kuksolni közben.
Több színt is alaposan megnézek, de nem üti meg a mércét, rendre visszatérek az eredeti gesztenyebarnához. A vörös tetszik, de nem illik hozzám, ahogy látom. Ellenben a rózsaszínnek egy sötétebb árnyalata elgondolkodtat... de ez így túl merész lenne. Az animékben ugyan odavagyok a rózsaszín hajú lányokért, de itt és most hülyeségnek látszik a dolog.
Kivéve, ha....
Próbáljuk csak ki. Vonalazás, pöttyözés, foltozás, csíkozás, fele-ilyen-fele-olyan, nem-nem-nem. A csíkozás néz ki a legjobban, de pont ezzel az árnyalattal csúnya. Játszok még pár percet a beállításokkal, majd hátradőlök.
Még a füleimhez is passzolnak. Vajon érdemes lenne...?
Végülis, ha mégsem tetszik, egy másik tükörben majd visszaalakítom.
Felkelek, és az ágy mellé lépek.
-Jay? Szerinted milyen lett?
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery
by Cardinal Pént. Jún. 21 2013, 22:07
Ossu!
Elfogadom a pályázatot, kérlek frissítsd az adatlapod az új leírásoknak megfelelően. Nagyon jó lett a kép
Elfogadom a pályázatot, kérlek frissítsd az adatlapod az új leírásoknak megfelelően. Nagyon jó lett a kép
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Hétf. Júl. 22 2013, 16:33
Jártasság-váltás
Némi diskuráció után Yuichi-val úgy döntöttünk, hogy átszabjuk a terveket - ő lesz a potifőző, én pedig a kristályíró.
Úgyhogy szeretném a Potion/méregfőző jártasságot Kristályírásra cserélni ^^
Némi diskuráció után Yuichi-val úgy döntöttünk, hogy átszabjuk a terveket - ő lesz a potifőző, én pedig a kristályíró.
Úgyhogy szeretném a Potion/méregfőző jártasságot Kristályírásra cserélni ^^
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery
by Cardinal Hétf. Júl. 22 2013, 22:28
Ossu!
Elfogadom a váltást, átírtam a karilapodon. Mivel a receptátadásokra vonatkozó szabályváltozás eredményezte, így az egyszeri lehetőséged is megmarad.
Elfogadom a váltást, átírtam a karilapodon. Mivel a receptátadásokra vonatkozó szabályváltozás eredményezte, így az egyszeri lehetőséged is megmarad.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Hétf. Szept. 02 2013, 12:52
És a megmaradt egyszeri lehetőséggel élnék is >.>
Hallgatózásomat cserélném Nyomkövetésre, ha már frontharcost szeretnék majd faragni a drágából ^^ És karakterileg is jobban illene rá >.>
(Lehetőség nem marad meg, mivel a Hallgatózást is már a jártasságok funkcióinak bővítése után vettem meg!)
Hallgatózásomat cserélném Nyomkövetésre, ha már frontharcost szeretnék majd faragni a drágából ^^ És karakterileg is jobban illene rá >.>
(Lehetőség nem marad meg, mivel a Hallgatózást is már a jártasságok funkcióinak bővítése után vettem meg!)
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Kedd Szept. 03 2013, 16:14
NJK pályázat
(Peter után szabadon, a céh számára \o/)
(Peter után szabadon, a céh számára \o/)
Név: Arisa Misletoe (angol)
Játékbeli név: Koakuma
Nem: Lány
Kor: 18
Kaszt: Állatidomár
Petje: Óriáspók (Arachne)
Szint: 3
Céh: Young Justice
Kinézet: Kedves, őzike szemeit és kerek arcát világosvörös haj fogja körbe. Koránál jóval fiatalabbnak néz ki, alacsony, vékony teremtés, nem is szeret szűk ruhákat hordani, tökéletesen jól érzi magát hosszú pörgős szoknyájában, mellénykéjében és bő, fehér ingében. Mindezt egy piros nyakkendővel vagy sállal díszíti, lábán sötétbarna cipellő vagy bakancs. Fején és hátán aggatott műszárnyak, tökéletesen kifejezve nevének jelentését ("Kis démon").
Jelleme: "Kis démon" léte ellenére nagyon is félénk, keveset beszél, ha meg is szólal, akkor is fülelnie kell az embernek, ha szavát akarja hallani. Első benyomásra talán azt is gondolhatná az ember, hogy néma. Igazi kis pincérnő, ha szólítják, pillanatok alatt a helyén terem és lesi az ember minden kívánságát. Bár a játék elején belekóstolt a harcba és fejlődésbe, végül úgy döntött, ez nem neki való, és marad a kiszolgálásnál. Csak ritkán hagyja el a YJ könyvtárát, a céhházat pedig még ritkábban.
Egy apró fogadóban dolgozott addig a napig, amíg egy részeg íjász randalírozása után el nem küldték (
). Mivel egy idő után pénze sem maradt, hogy szobákban töltse az éjszakákat, az első céhnél próbált vigaszt keresni, amit talált: a Young Justice-nél. Mivel akkoriban a céhház még építés alatt állt, jobb híján egy üres terem sarkában húzta meg magát, ahol egyik reggel egy fölé tornyosuló árny ébresztette.-Szia. Bocsi, de nem vettelek észre. Ez a te szobád lenne?
A cicafülű lány volt az, aki aggódó szemekkel nézett rá, miközben a háta mögött pár céhtag hatalmas polcokra rakodott, amik még nem voltak ott a napokban. Koakuma megrázta a fejét és felkelt a földről, majd a polcokra mutatott és kérdő tekintettel leste a lány válaszát.
-Oh, izé... gondoltam, nem lenne rossz egy könyvtár... Peter meg megengedte... de elviszem őket azonnal, nem akartam más szobájába tolakodni, bocsi.
Koakuma megragadta a karját és sugárzó mosollyal nézte tovább a munkát. Pár perc múlva már ő is segített a menük beállításánál és ide-oda pörögve ellenőrizte a könyvek végső helyzetét. Szemmel láthatólag nagyon örült az újdonságnak.
A könyvtár tőszomszédságában foglalt el egy apró szobát egyenlőre. Chancery felkérésére lett a könyvtár rendjének állandó felügyelője és kiszolgálója. A kis szárnyakat és a ruhákat is tőle kapta, mondván, hogy neki úgyse kellenek, Koakuma viszont tökéletesen mutat bennük.
Természetesen csak játékszínesítőként van jelen, harcokban-küldetésekben nem segíthet a játékosoknak, hacsak a mesélő másképp nem dönt.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery
by Cardinal Szomb. Szept. 07 2013, 13:05
Ossu!
Elfogadom a pályázatot, ha nyitsz egy adatlapot is neki az NJK boardban, használatba veheted te és a céhed.
Elfogadom a pályázatot, ha nyitsz egy adatlapot is neki az NJK boardban, használatba veheted te és a céhed.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Hétf. Okt. 07 2013, 20:24
\o/ Na, hoztam olvasnivalót 
Possessed by Phoenix
Chancery teste látszólag tűzbe borul, hátán a lángok mintha vörös, tollas szárnyak formáját adná ki. A tűz pillanatokra szétterjed a harcmezőn is, mint a tenger hullámai. Ellenfelekre nincs hatással, csapattársakat viszont körönként 5 HP-val gyógyít. Hatása két vagy három körig tart, lehűlési ideje 5-8 kör (használat módjától függően). A gyógyítás a használóra nincs hatással.
Pánikba estem. Leblokkoltam. Lefagytam, mint a Windows - bár ennek a szólásnak valójában nem látom értelmét, mert az én pályafutásom alatt Windows olyan sokszor még nem fagyott le, hogy érdemes legyen sűrűn használnom vagy értenem a jelentését.
Az egyik játékos kért meg, hogy segítsek neki növényeket gyűjteni a vadonban, én pedig beleegyeztem, főleg, miután megbeszéltük, hogy a Faeno Leveleket megkaphatom. Abból még mindig hiány van a készletemből, pedig szegény Chitose hetek óta vár a rendelésére.
Ám sajnos, ahogy az lenni szokott, bajba keveredtünk. Egy mob még nem okoz gondot, de ilyen sok már igen. Álomkelő hősiesen küzdött, de már az ő élete is pirosban villódzik, a kesehajú srác pedig halottfehér arccal fetreng a földön, miközben figyeli életcsíkja egyre fogyó méretét.
Lelki szemeim előtt felvillan az egyedüli halál, amit eddig láttam a játékban: az a vörös hajú, szemüveges idomár, aki abban a félelmetes kastélyban lelte halálát, máig titokzatos módon. Ahogy lógott le a kötélen a lépcső fölött, majd pixeleire hullt, az sosem fog kimenni már a fejemből.
Nem hagyhatom, hogy ez a srác is arra a sorsra jusson!
Előkapok egy potit, az egyetlent, amit gyógyításra használhatok, miközben elkönyvelem magamban: ha hazaérek, első dolgom lesz rendelni Yuichitól vagy valakitől temérdek HP-töltő potiont! Hisz hamarosan a frontharcosokhoz is csatlakozhatom, ha késznek érzem magam rá, fel kell készüljek minden eshetőségre pénz- és felszerelésügyileg, nehogy kiröhögjenek. Már dobnám a potit a srác felé, mikor eszembe jut, észlelem, hogy valójában a petem is hasonló bajban van.
Tehetetlenül figyelem, ahogy az egyik mob elrugaszkodik a fa ágáról és egyenesen Álomkelő felé száll, hogy rámérje az utolsó csapást.
Mit is mondott Kyuushiro? Valahol a negyvenedik szint környékén lehet megtalálni azt a tárgyat, amivel feléleszthetem...?
-Nem! Nem-nem-nem! -üvöltök fel kínomban, hát ha megzavarom az ellenfelet, de nem.
Érzem, hogy a Pirokinézis melege átjárja a testem, pedig tudom, hogy ezzel már nem segíthetek ÁK-nak. Próbálom visszafojtani, de nem megy, és a tehetetlenség csak még jobban a pánik felé sodor. A szívem a torkomban dobog, és úgy érzem, minden erő kiszökik a testemből.
Majd robbanok. Szó szerint robbanok, olyan érzés, mintha az energia hatalmas hullámban hagyná el a testem. A tűz mindent beborít egy pillanatra, majd ki is huny, s csodálkozva veszem észre, hogy semmi sem ég. A Pirokinézisnek ekkora szinten már gyulladnia kéne, és most mégis...
Helyette Álomkelő életsávja ismét sárgára vált... a srác is hálásan pillant rám és megszorítja kardjának markolatát.
Nem tudom, mennyi idő telik el, csak azt látom, hogy a srác belemártja fegyverét az egyik mob testébe, miközben belőlem ismét kitör az energiahullám. Két társam életcsíkja tovább töltődik, tekintetem Álomkelőére siklik. 10 életpontot gyógyult, ismeretlen okból...
A harmadik hullám, úgy érzem magam, mint egy száradó szivacs, amiből erővel préselik ki az utolsó cseppeket is. 15 életpont, a tűz jóleső melege még engem is megnyugtat, de a lábaim már reszketnek a fáradtságtól.
Minden ismét elsötétül, a földre zuhanok és négykézláb kapkodok levegő után. 15 HP-val kúszott feljebb Álomkelő élete, és ezek szerint a srácé is, aki szorgosan írtja a mobokat az utolsó szálig. Bár mire végez, az élete ismét a sárga határ alját súrolja, büszke mosollyal tér vissza hozzám, pihegő kismadárhoz.
-Huh, kössz! Vazze, nem is tudtam, hogy híler vagy, vazze! Ez király!
-Mi va'...? -próbálom kinyögni, kevés sikerrel. Álomkelő leül mellém és a mancsát kezdi nyalogatni, fejünkben megszólal ismerős hangja.
~Megszállt téged a főnix. Vess egy pillantást a listádra.
Reszketve felemelem a kezem, bár érzem, hogy lassan kezdek magamhoz térni a sokk után. Megnyitom a menümet, speciális képességek, s valóban. A Pirokinézis egy társat kapott maga mellé.
"Főnix által megszállva"...
Elolvasom a leírását is. Már mindent értek, mosolyom a fülemig ér. Healer. Mindig is szerettem a support karaktereket, de kevés az olyan MMO, ahol egy magamfajta kaszt rendelkezhet ilyesmivel is. Köszönöm, KayaBá, már ha te adtad ezt egyáltalán.
Dark Wing - Defense
A levegőből alkotott, vagy környezetéből összegyűjtött fekete madártollakat képes manipulálni; tetszőleges alakzatokat vehetnek fel, de fő funkciója a védelemben rejlik inkább. Egy masszív fekete tollgömböt alkot vele önmaga vagy egy csapattársa köré. A gömb csupán egy csapást képes elviselni, aztán szerteoszlik. Lehűlési ideje 3 kör. A tollak a lehűlési idő alatt is jelen vannak, alakzatokat vehetnek fel Álomkelő kedve szerint, de csak dekorációként, játékszínesítőként van jelen.
-Drágám, felébrednél?
-Hmmrrmm... miéjt?
-Mert azt hiszem, a macskád meg akar folytani...
-Dobd le. Nem esik baja.
-Nem úgy... nézd...
Nagy nehezen kinyitottam a szemem és az órára néztem: áh, hajnali nyolc óra van még csak, aludni akarok. Elfogott az öröm, hogy végre elértem a tizedik szintet, és hát... én legalábbis ünnepeltem ^///^
Aztán Jay felé fordultam, hogy megnézzem mi baja van.
-Aztajószagú... -nyögtem én is és feljebb húztam magam az ágyon. -Álom? Te meg...
~Mi van? -hallottam fejemben az ismerős hangot, miközben a macska lustán kinyitotta szemeit. Láthatólag nem érdekelte, hogy teljes hosszában Jay nyakán nyúlt el, mint valami párna.
-Mi történt veled? És megtennéd, hogy nem fojtod meg a párom?
~Miért fojtanám meg?
-Mert a nyakán fekszel, és... hát... szóval nézz magadra.
Álomkelő lustán megtette, majd ugyanazzal a mozdulattal vissza is hajtotta a fejét a mancsira, hogy tovább aludjon. Végül fogtam magam, és még mielőtt nagyobb baj történne, egy nagyot taszítottam a macskán, mire Jay is végre fellélegezhetett kissé.
A kiscica már sehol sem volt, helyette egy nagyobb dög fogadott minket, már akkora, mint egy kifejlett házimacska. Mivel a vadmacskák legalább picit amúgy is nagyobbak a házi rokonaiknál, ez nem lepett meg, de hirtelen méretváltozása már annál inkább, főleg, hogy még korainak is éreztem. Ren-sama főnixe is valahol a srác huszadik szintje körül nőtt meg nagyobbra, így nem számítottam rá, hogy Álomkelő már most megteszi ugyanezt. Talán a legendás lények lassabban fejlődnek?
Valahol a lelkem mélyén már ekkor éreztem, hogy nem ez lesz az utolsó meglepetés a nap során, de erről sem hittem volna, hogy már most megtapasztalhatom. Én ugyan a nyakáról leszedhettem, de Jay mellkasán tovább terpeszkedett Őnagysága, kinyújtott mancsokkal, békésen szunyókálva. Párom csak nyúlt felé, mikor sziszegve kapta vissza a kezét, fülemet pedig furcsa surrogás ütötte meg.
Először fel sem ismertem, mi lehet az. Tömérdek, fekete, suhogó valami ugrott Álomkelő és Jay keze közé, mint valami fenyegető kis lény, és furcsa, elpixeleződő port hagyva maguk után, végül eltűntek. Ahogy egyre kevesebb és kevesebb lett belőle, ismertem fel, hogy azok fekete tollak.
Órákkal később már a kilencedik szint mezején álltunk, szemben velünk egy Majommal. Ez már a sokadik, amit leöltünk, amióta idejöttünk, s még mindig fura elképzelni, hogy ami még az első szinten kifogott rajtam most pillanatok alatt válik kék pixelekké Álomkelő karmai alatt. Amire még az út és harc közben rájöttünk, az az volt, hogy Álomkelő bármikor meg tud szólalni a fejemben, sőt, még Jay-el is beszélt pár szót, mielőtt beléptünk a teleportba.
~Megpróbálom, de tényleg nem ígérek semmit biztosra. Jól láttad te azokat a tollakat?
-Jól. Meg mernék esküdni bárki életére.
~Az király, de mégis hogy jönnének egy hozzám hasonló macskához a tollak?
-Talán mert madarakat eszel.
~Jogos.
A Majom rohamra indult, Álomkelő pedig a helyén maradt és várt, szinte éreztem az izgalmat a levegőben. Tudtam, hogy sebzés esetén sem esne macskámnak bántódása hosszútávon, mégis féltem, ahogy láttam közeledni felé az ádáz dögöt, tudván, hogy nyugalmat parancsoltam neki.
Az utolsó pillanatban szinte láttam, ahogy ÁK szőre az égnek mered, és pont, mikor a karmos mancs lecsapott volna rá, a semmiből elbukkantak újra a már ismerős fekete tollak és úgy állították meg a csapást, mintha semmibe se került volna. A Majom dühödten felvisított és ismét lecsapott, mire a fekete tollpajzs széthullott, majd a vörös és kék pixelek összekeveredtek egymással. Az egyik ÁK sebe volt, a másik a Reflex által okozott sebzés, és a következő támadás, ami végül pixeleire robbantotta a Majmot.
Még pár kísérlet után rájöttünk, hogy ez egyfajta pajzsként funkcionál, de csak egy csapás erejéig, utána pihennie kell, ám a fekete tollak seregét Álomkelő mesteri módon megtanulta kezelni. Támadni, sebzést okozni nem képes velük semmilyen módon, de tetszőleges alakzatokban forgathatja őket a levegőben... például egyszer így ijesztett rá az egyik vásárlóra, mert a tollakból egy élethű fekete sárkányt alkotva betöltötte szinte az egész bolthelyiséget, amíg alaposan rá nem pirítottam, hogy hagyja már abba.
A reakciója egy nyelvnyújtás volt.
Azt hiszem, a drágám kamaszodik. O em gé.
Ezen kívül:
Álomkelő első képessége, a Reflex a második szintre jutott:
A Pirokinézis is a harmadikra ugrott, amihez még hozzácsapnék egy lehűlési időt, hogy ne legyen belőle félreértés, visszaélés, akármi:
Második képesség
Possessed by Phoenix
Chancery teste látszólag tűzbe borul, hátán a lángok mintha vörös, tollas szárnyak formáját adná ki. A tűz pillanatokra szétterjed a harcmezőn is, mint a tenger hullámai. Ellenfelekre nincs hatással, csapattársakat viszont körönként 5 HP-val gyógyít. Hatása két vagy három körig tart, lehűlési ideje 5-8 kör (használat módjától függően). A gyógyítás a használóra nincs hatással.
Pánikba estem. Leblokkoltam. Lefagytam, mint a Windows - bár ennek a szólásnak valójában nem látom értelmét, mert az én pályafutásom alatt Windows olyan sokszor még nem fagyott le, hogy érdemes legyen sűrűn használnom vagy értenem a jelentését.
Az egyik játékos kért meg, hogy segítsek neki növényeket gyűjteni a vadonban, én pedig beleegyeztem, főleg, miután megbeszéltük, hogy a Faeno Leveleket megkaphatom. Abból még mindig hiány van a készletemből, pedig szegény Chitose hetek óta vár a rendelésére.
Ám sajnos, ahogy az lenni szokott, bajba keveredtünk. Egy mob még nem okoz gondot, de ilyen sok már igen. Álomkelő hősiesen küzdött, de már az ő élete is pirosban villódzik, a kesehajú srác pedig halottfehér arccal fetreng a földön, miközben figyeli életcsíkja egyre fogyó méretét.
Lelki szemeim előtt felvillan az egyedüli halál, amit eddig láttam a játékban: az a vörös hajú, szemüveges idomár, aki abban a félelmetes kastélyban lelte halálát, máig titokzatos módon. Ahogy lógott le a kötélen a lépcső fölött, majd pixeleire hullt, az sosem fog kimenni már a fejemből.
Nem hagyhatom, hogy ez a srác is arra a sorsra jusson!
Előkapok egy potit, az egyetlent, amit gyógyításra használhatok, miközben elkönyvelem magamban: ha hazaérek, első dolgom lesz rendelni Yuichitól vagy valakitől temérdek HP-töltő potiont! Hisz hamarosan a frontharcosokhoz is csatlakozhatom, ha késznek érzem magam rá, fel kell készüljek minden eshetőségre pénz- és felszerelésügyileg, nehogy kiröhögjenek. Már dobnám a potit a srác felé, mikor eszembe jut, észlelem, hogy valójában a petem is hasonló bajban van.
Tehetetlenül figyelem, ahogy az egyik mob elrugaszkodik a fa ágáról és egyenesen Álomkelő felé száll, hogy rámérje az utolsó csapást.
Mit is mondott Kyuushiro? Valahol a negyvenedik szint környékén lehet megtalálni azt a tárgyat, amivel feléleszthetem...?
-Nem! Nem-nem-nem! -üvöltök fel kínomban, hát ha megzavarom az ellenfelet, de nem.
Érzem, hogy a Pirokinézis melege átjárja a testem, pedig tudom, hogy ezzel már nem segíthetek ÁK-nak. Próbálom visszafojtani, de nem megy, és a tehetetlenség csak még jobban a pánik felé sodor. A szívem a torkomban dobog, és úgy érzem, minden erő kiszökik a testemből.
Majd robbanok. Szó szerint robbanok, olyan érzés, mintha az energia hatalmas hullámban hagyná el a testem. A tűz mindent beborít egy pillanatra, majd ki is huny, s csodálkozva veszem észre, hogy semmi sem ég. A Pirokinézisnek ekkora szinten már gyulladnia kéne, és most mégis...
Helyette Álomkelő életsávja ismét sárgára vált... a srác is hálásan pillant rám és megszorítja kardjának markolatát.
Nem tudom, mennyi idő telik el, csak azt látom, hogy a srác belemártja fegyverét az egyik mob testébe, miközben belőlem ismét kitör az energiahullám. Két társam életcsíkja tovább töltődik, tekintetem Álomkelőére siklik. 10 életpontot gyógyult, ismeretlen okból...
A harmadik hullám, úgy érzem magam, mint egy száradó szivacs, amiből erővel préselik ki az utolsó cseppeket is. 15 életpont, a tűz jóleső melege még engem is megnyugtat, de a lábaim már reszketnek a fáradtságtól.
Minden ismét elsötétül, a földre zuhanok és négykézláb kapkodok levegő után. 15 HP-val kúszott feljebb Álomkelő élete, és ezek szerint a srácé is, aki szorgosan írtja a mobokat az utolsó szálig. Bár mire végez, az élete ismét a sárga határ alját súrolja, büszke mosollyal tér vissza hozzám, pihegő kismadárhoz.
-Huh, kössz! Vazze, nem is tudtam, hogy híler vagy, vazze! Ez király!
-Mi va'...? -próbálom kinyögni, kevés sikerrel. Álomkelő leül mellém és a mancsát kezdi nyalogatni, fejünkben megszólal ismerős hangja.
~Megszállt téged a főnix. Vess egy pillantást a listádra.
Reszketve felemelem a kezem, bár érzem, hogy lassan kezdek magamhoz térni a sokk után. Megnyitom a menümet, speciális képességek, s valóban. A Pirokinézis egy társat kapott maga mellé.
"Főnix által megszállva"...
Elolvasom a leírását is. Már mindent értek, mosolyom a fülemig ér. Healer. Mindig is szerettem a support karaktereket, de kevés az olyan MMO, ahol egy magamfajta kaszt rendelkezhet ilyesmivel is. Köszönöm, KayaBá, már ha te adtad ezt egyáltalán.
Álomkelő második képessége
Dark Wing - Defense
A levegőből alkotott, vagy környezetéből összegyűjtött fekete madártollakat képes manipulálni; tetszőleges alakzatokat vehetnek fel, de fő funkciója a védelemben rejlik inkább. Egy masszív fekete tollgömböt alkot vele önmaga vagy egy csapattársa köré. A gömb csupán egy csapást képes elviselni, aztán szerteoszlik. Lehűlési ideje 3 kör. A tollak a lehűlési idő alatt is jelen vannak, alakzatokat vehetnek fel Álomkelő kedve szerint, de csak dekorációként, játékszínesítőként van jelen.
-Drágám, felébrednél?
-Hmmrrmm... miéjt?
-Mert azt hiszem, a macskád meg akar folytani...
-Dobd le. Nem esik baja.
-Nem úgy... nézd...
Nagy nehezen kinyitottam a szemem és az órára néztem: áh, hajnali nyolc óra van még csak, aludni akarok. Elfogott az öröm, hogy végre elértem a tizedik szintet, és hát... én legalábbis ünnepeltem ^///^
Aztán Jay felé fordultam, hogy megnézzem mi baja van.
-Aztajószagú... -nyögtem én is és feljebb húztam magam az ágyon. -Álom? Te meg...
~Mi van? -hallottam fejemben az ismerős hangot, miközben a macska lustán kinyitotta szemeit. Láthatólag nem érdekelte, hogy teljes hosszában Jay nyakán nyúlt el, mint valami párna.
-Mi történt veled? És megtennéd, hogy nem fojtod meg a párom?
~Miért fojtanám meg?
-Mert a nyakán fekszel, és... hát... szóval nézz magadra.
Álomkelő lustán megtette, majd ugyanazzal a mozdulattal vissza is hajtotta a fejét a mancsira, hogy tovább aludjon. Végül fogtam magam, és még mielőtt nagyobb baj történne, egy nagyot taszítottam a macskán, mire Jay is végre fellélegezhetett kissé.
A kiscica már sehol sem volt, helyette egy nagyobb dög fogadott minket, már akkora, mint egy kifejlett házimacska. Mivel a vadmacskák legalább picit amúgy is nagyobbak a házi rokonaiknál, ez nem lepett meg, de hirtelen méretváltozása már annál inkább, főleg, hogy még korainak is éreztem. Ren-sama főnixe is valahol a srác huszadik szintje körül nőtt meg nagyobbra, így nem számítottam rá, hogy Álomkelő már most megteszi ugyanezt. Talán a legendás lények lassabban fejlődnek?
Valahol a lelkem mélyén már ekkor éreztem, hogy nem ez lesz az utolsó meglepetés a nap során, de erről sem hittem volna, hogy már most megtapasztalhatom. Én ugyan a nyakáról leszedhettem, de Jay mellkasán tovább terpeszkedett Őnagysága, kinyújtott mancsokkal, békésen szunyókálva. Párom csak nyúlt felé, mikor sziszegve kapta vissza a kezét, fülemet pedig furcsa surrogás ütötte meg.
Először fel sem ismertem, mi lehet az. Tömérdek, fekete, suhogó valami ugrott Álomkelő és Jay keze közé, mint valami fenyegető kis lény, és furcsa, elpixeleződő port hagyva maguk után, végül eltűntek. Ahogy egyre kevesebb és kevesebb lett belőle, ismertem fel, hogy azok fekete tollak.
Órákkal később már a kilencedik szint mezején álltunk, szemben velünk egy Majommal. Ez már a sokadik, amit leöltünk, amióta idejöttünk, s még mindig fura elképzelni, hogy ami még az első szinten kifogott rajtam most pillanatok alatt válik kék pixelekké Álomkelő karmai alatt. Amire még az út és harc közben rájöttünk, az az volt, hogy Álomkelő bármikor meg tud szólalni a fejemben, sőt, még Jay-el is beszélt pár szót, mielőtt beléptünk a teleportba.
~Megpróbálom, de tényleg nem ígérek semmit biztosra. Jól láttad te azokat a tollakat?
-Jól. Meg mernék esküdni bárki életére.
~Az király, de mégis hogy jönnének egy hozzám hasonló macskához a tollak?
-Talán mert madarakat eszel.
~Jogos.
A Majom rohamra indult, Álomkelő pedig a helyén maradt és várt, szinte éreztem az izgalmat a levegőben. Tudtam, hogy sebzés esetén sem esne macskámnak bántódása hosszútávon, mégis féltem, ahogy láttam közeledni felé az ádáz dögöt, tudván, hogy nyugalmat parancsoltam neki.
Az utolsó pillanatban szinte láttam, ahogy ÁK szőre az égnek mered, és pont, mikor a karmos mancs lecsapott volna rá, a semmiből elbukkantak újra a már ismerős fekete tollak és úgy állították meg a csapást, mintha semmibe se került volna. A Majom dühödten felvisított és ismét lecsapott, mire a fekete tollpajzs széthullott, majd a vörös és kék pixelek összekeveredtek egymással. Az egyik ÁK sebe volt, a másik a Reflex által okozott sebzés, és a következő támadás, ami végül pixeleire robbantotta a Majmot.
Még pár kísérlet után rájöttünk, hogy ez egyfajta pajzsként funkcionál, de csak egy csapás erejéig, utána pihennie kell, ám a fekete tollak seregét Álomkelő mesteri módon megtanulta kezelni. Támadni, sebzést okozni nem képes velük semmilyen módon, de tetszőleges alakzatokban forgathatja őket a levegőben... például egyszer így ijesztett rá az egyik vásárlóra, mert a tollakból egy élethű fekete sárkányt alkotva betöltötte szinte az egész bolthelyiséget, amíg alaposan rá nem pirítottam, hogy hagyja már abba.
A reakciója egy nyelvnyújtás volt.
Azt hiszem, a drágám kamaszodik. O em gé.
Ezen kívül:
Álomkelő első képessége, a Reflex a második szintre jutott:
fiatalkorban: 15%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot vagy eggyel nagyobbat dobta
A Pirokinézis is a harmadikra ugrott, amihez még hozzácsapnék egy lehűlési időt, hogy ne legyen belőle félreértés, visszaélés, akármi:
-Haladó (10-19): A fa és a papír továbbra is egy kör alatt, a nehezebben meggyulladó anyagok 2 kör alatt gyulladnak meg, de kevesebb erőkifejtést követel. Ezen a szinten a lángokat mértékben már tudja irányítani is (tehát ha például őt célozzák tűzzel, a lángok egy részét képes másfelé irányítani, ha elég gyorsan reagál). A sebzés mértéke Irányítás/2, csatában Spec. Pont/4-szer használható. Lehűlési idő három kőr.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery
by Cardinal Szer. Okt. 09 2013, 16:01
Ossu!
O em gé \o/ Elfogadom a pályázatot az összes módosításával és újdonságával. Gratulálok Álomkelő és Chan második képességéhez
O em gé \o/ Elfogadom a pályázatot az összes módosításával és újdonságával. Gratulálok Álomkelő és Chan második képességéhez
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Szer. Nov. 20 2013, 14:30
Amondó vagyok, jelenlegi formájában a második képi túlzottan is gyengucra sikeredett, így pályáznék rá pár aprócska változtatást.
Possessed by Phoenix
Chancery teste látszólag tűzbe borul, hátán a lángok mintha vörös, tollas szárnyak formáját adná ki. A tűz pillanatokra szétterjed a harcmezőn is, mint a tenger hullámai. Ellenfelekre nincs hatással, csapattársakat viszont körönként 5 HP-val gyógyít. Ez a mennyiség két szintenként nő 1-el (tehát mondható, hogy minden páros szinten a használó szintjének felével gyógyít) Hatása két vagy három körig tart, lehűlési ideje 4-6 kör (használat módjától függően).A gyógyítás a használóra nincs hatással.
Okok:
1) Már most kevés az 5 HP, inkább épphogy-életben-tartásra jó, mint a 10. minibosson, nagy szinten ez már a kevésnél is kevesebb lenne. Félreértések elkerülése végett majd minden második szinten szerkesztem az adatlapomon az aktuális értéket, amit gyógyíthat, ha megengeded ^^
2) Eredetileg véletlenül maradtak a nagy számok, mikor még 3-4 körig tartott a vázlatban a képesség ^^;;;
3) Nem szívesen hullok el csata közben, de a döntést rád bízom, hogy legyen
Possessed by Phoenix
Chancery teste látszólag tűzbe borul, hátán a lángok mintha vörös, tollas szárnyak formáját adná ki. A tűz pillanatokra szétterjed a harcmezőn is, mint a tenger hullámai. Ellenfelekre nincs hatással, csapattársakat viszont körönként 5 HP-val gyógyít. Ez a mennyiség két szintenként nő 1-el (tehát mondható, hogy minden páros szinten a használó szintjének felével gyógyít) Hatása két vagy három körig tart, lehűlési ideje 4-6 kör (használat módjától függően).
Okok:
1) Már most kevés az 5 HP, inkább épphogy-életben-tartásra jó, mint a 10. minibosson, nagy szinten ez már a kevésnél is kevesebb lenne. Félreértések elkerülése végett majd minden második szinten szerkesztem az adatlapomon az aktuális értéket, amit gyógyíthat, ha megengeded ^^
2) Eredetileg véletlenül maradtak a nagy számok, mikor még 3-4 körig tartott a vázlatban a képesség ^^;;;
3) Nem szívesen hullok el csata közben, de a döntést rád bízom, hogy legyen
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Pént. Feb. 28 2014, 19:04
Nagytakarítás \o/ Kinézet- és jellemfrissítés.
Kinézet:
Barna szeme mit sem változott, vállközépig érő barna haját pedig középrózsaszín csíkok díszítik. Mindig kibontva hordja, és a rendszert kihasználva kicsit meg-megnöveszti, mintha természetes módon is nőne. Vékony keretű szemüvegét időközben az inventory mélyére süllyesztette, szeretné megszokni nélküle is az életet.
Alkata vékony, de nem valami izmos, bőre fehér és nagyon hamar leég a napon. Fején aranyszín, bolyhos, cicafüles hajpánt virít, Peter ajándéka. Jobb felkarján a vállánál barna színű főnixmadár tetoválása van. Ruházata változó, szeret kísérletezni, attól függően, épp mihez van kedve.
Jellem:
Instabil, naív, hiszékeny és barátságos. Mottója: "Mindig kétszer ismerd meg az embert". Nem szokása rögvest elítélni az embereket, bár kivétel mindig akadhat, és az indikátorokra jóformán figyelmet sem szentel.
Hangulat tekintetében egy hullámvasúton ül; vannak hetek, mikor le sem lehet lőni, jókedvű, vidám, hangos. Mindenre pozitív életszemlélettel tekint, nincs semmi, ami megállítaná, és nem is akar megtorpanni. Mindez akár ok nélkül is képes egyik pillanatról a másikra megfordulni, hogy napokig, néha hetekig letargiába zuhanjon, és legszívesebben csak összehúzná magát egy sötét sarokban, hogy úgy tegyen, mint aki nem is létezik. Ilyenkor úrrá lesz rajta üldözési mániája is, és meg van róla győződve, hogy mindenki csak rosszat kíván neki magában és szeretné, ha meg se született volna. Ilyenkor vagy kedvességre, vagy csak egy kiadós pofonra van szüksége
Rendkívül könnyű becsapni túlzott hiszékenysége nyomán, az pedig rendre kérdéses, hogy ez éppen eszébe jut-e vagy sem. Csapatához, céhéhez, barátaihoz a végletekig lojális.
Legnagyobb hibája talán a túlzott segítőkészsége; minden körülmények között képes azért fáradozni, hogy mások számára jobbá tegye az életet, még akkor is, ha ez számára negatív végeredménnyel jár. Csak igen nehezen lehet ilyenkor céljáról lebeszélni, ám tekintve, hogy alapvető élni akarása benne is dolgozik, ez előbb-utóbb sikerül, vagy magától is lemond lehetetlen elhatározásáról.
Bár még nem adta fel célját, hogy egy nap utoléri a frontharcosokat és velük vállvetve küzdhet a csatatereken, Aincrad világát nem szívesen hagyná el. Az itteni életet sokkal szabadabban éli meg, mint a Valóságot. Egyik legnagyobb sikerének könyveli el például, hogy előző petje, Norm hatására már nem fél annyira a pókoktól, mint azelőtt. A macskafélékért, sárkányokért és főnixekért még mindig úgy rajong, mint egy tinédszerlány.
Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz: ha unatkozik, ha nagyon figyel valamire, vagy csak egyszerűen kézre esik. Mondhatni, olyan ez számára, mint másoknak a cigaretta.
***
Ezen kívül Álomkelő első képességénél (Reflex, automata visszatámadás az ellenfélre a sebzés x%-ával) venném ki a kockadobásra vonatkozó leírást, tekintve, hogy a mobok nem dobálnak kockákkal, KT-ban pedig még sosem volt normálisan használva, hisz ott sem valami gyakori a kockahasználat
Reflex: Passzív. Álom automatikusan visszatámad, ha megsebzik. A sebzés mérték (minimum 1) és találati esélye:
kölyökkorban: 10%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot dobta
fiatalkorban: 15%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot vagy eggyel nagyobbat dobta
felnőttkorban: 20%, csak akkor talál, ha az ellenfél a kért minimumot, vagy annál max kettővel nagyobbat dobta
Kinézet:
Barna szeme mit sem változott, vállközépig érő barna haját pedig középrózsaszín csíkok díszítik. Mindig kibontva hordja, és a rendszert kihasználva kicsit meg-megnöveszti, mintha természetes módon is nőne
. Vékony keretű szemüvegét időközben az inventory mélyére süllyesztette, szeretné megszokni nélküle is az életet.Alkata vékony, de nem valami izmos, bőre fehér és nagyon hamar leég a napon. Fején aranyszín, bolyhos, cicafüles hajpánt virít, Peter ajándéka. Jobb felkarján a vállánál barna színű főnixmadár tetoválása van. Ruházata változó, szeret kísérletezni, attól függően, épp mihez van kedve.
Jellem:
Instabil, naív, hiszékeny és barátságos. Mottója: "Mindig kétszer ismerd meg az embert". Nem szokása rögvest elítélni az embereket, bár kivétel mindig akadhat, és az indikátorokra jóformán figyelmet sem szentel.
Hangulat tekintetében egy hullámvasúton ül; vannak hetek, mikor le sem lehet lőni, jókedvű, vidám, hangos. Mindenre pozitív életszemlélettel tekint, nincs semmi, ami megállítaná, és nem is akar megtorpanni. Mindez akár ok nélkül is képes egyik pillanatról a másikra megfordulni, hogy napokig, néha hetekig letargiába zuhanjon, és legszívesebben csak összehúzná magát egy sötét sarokban, hogy úgy tegyen, mint aki nem is létezik. Ilyenkor úrrá lesz rajta üldözési mániája is, és meg van róla győződve, hogy mindenki csak rosszat kíván neki magában és szeretné, ha meg se született volna. Ilyenkor vagy kedvességre, vagy csak egy kiadós pofonra van szüksége
Rendkívül könnyű becsapni túlzott hiszékenysége nyomán, az pedig rendre kérdéses, hogy ez éppen eszébe jut-e vagy sem. Csapatához, céhéhez, barátaihoz a végletekig lojális.
Legnagyobb hibája talán a túlzott segítőkészsége; minden körülmények között képes azért fáradozni, hogy mások számára jobbá tegye az életet, még akkor is, ha ez számára negatív végeredménnyel jár. Csak igen nehezen lehet ilyenkor céljáról lebeszélni, ám tekintve, hogy alapvető élni akarása benne is dolgozik, ez előbb-utóbb sikerül, vagy magától is lemond lehetetlen elhatározásáról.
Bár még nem adta fel célját, hogy egy nap utoléri a frontharcosokat és velük vállvetve küzdhet a csatatereken, Aincrad világát nem szívesen hagyná el. Az itteni életet sokkal szabadabban éli meg, mint a Valóságot. Egyik legnagyobb sikerének könyveli el például, hogy előző petje, Norm hatására már nem fél annyira a pókoktól, mint azelőtt. A macskafélékért, sárkányokért és főnixekért még mindig úgy rajong, mint egy tinédszerlány.
Állandó szokása a hajcsavargatás, amit minden esetben űz: ha unatkozik, ha nagyon figyel valamire, vagy csak egyszerűen kézre esik. Mondhatni, olyan ez számára, mint másoknak a cigaretta.
***
Ezen kívül Álomkelő első képességénél (Reflex, automata visszatámadás az ellenfélre a sebzés x%-ával) venném ki a kockadobásra vonatkozó leírást, tekintve, hogy a mobok nem dobálnak kockákkal, KT-ban pedig még sosem volt normálisan használva, hisz ott sem valami gyakori a kockahasználat
Reflex: Passzív. Álom automatikusan visszatámad, ha megsebzik. A sebzés mérték (minimum 1) és találati esélye:
kölyökkorban: 10%
fiatalkorban: 15%
felnőttkorban: 20%
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Csüt. Jún. 19 2014, 21:10
Mini-pálya \o/
Vállalom az első szintre való visszakerülést, és Chan inkább Lopakodni akar, mint Keresgélni
Magyarul: Keresés -> Lopakodás :3
Vállalom az első szintre való visszakerülést, és Chan inkább Lopakodni akar, mint Keresgélni
Magyarul: Keresés -> Lopakodás :3
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery
by Cardinal Vas. Jún. 22 2014, 13:57
Ossu!
Elfogadom a pályázatot, a lopakodásod egyes szintről indul.
Elfogadom a pályázatot, a lopakodásod egyes szintről indul.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Chancery
by Chancery Hétf. Jún. 30 2014, 21:10
Harmadik képesség pályázat
Wildfire
A Pirokinézis következő fokozatának is lehet nevezni, az égés ugyanis úgy pattog az ellenfelek között, mint a bolha. Hogy ez hogy is működik gyakorlatban?
A használó kiválasztja a célpontját, s meggyújtja. A gyulladás megégeti az ellenfelet, majd a lángok, mintha önálló életet élnének, a következő ellenfélre szállnak. Ekkor természetesen az eddig égő ellenfél is lehűl. Ez addig megy, amíg nem érint minden ellenfelet a tűz. Az ugrás kiskörönként megy végbe, a sebzés pedig a használó speciális pontjainak értéke. Lehűlési ideje a bekapcsolástól számítva három kör.
Első alkalommal észre se vettem, mikor használtam. Elsősorban azért, mert csak egy ellenféllel álltam szemben. Csak meggyújtani akartam, mint mindig, és csodálkoztam is, hogy a Pirokinézis sebzése mintha más lenne. Talán ismét fejlődött az alapképesség, magam sem tudom, és nem is volt épp sok kedvem utánanézni. Egyszerűen fikarcnyit sem érdekelt. A majmóca eltűnt, és ez volt a lényeg, így újabb arany ütötte a markom, és mehettem sushit enni.
Mert ha van valami kaja, amire én mostanság rápattantam, az a sushi. Meg a tészta, szintén töménytelen mennyiségben. Két év alatt a helyi szakácsok már felfedezték annyira az ízeket, hogy tökéletesen le tudják őket másolni, én ennek pedig csak örülni tudtam.
És akármilyen érdekesen is néz ki a gyakorlatban a dolog, ezzel a hordozható főzőcske-akármivel még ilyeneket is lehet készíteni, ha meg van véve minden hozzávaló. Betelítettem vele az inventory minden maradék helyét, de megérte. Jókora adag, friss, sajtszószos tészta, paradicsom, és a végén hat szép, kerek sushi, meg egy fektetett is, kifejezetten Álomnak, bár ő egész egyszerűen lekapja róla fogaival a hal farkát és úgy eltünteti a szája barlangjában, mint az egérfarkat.
Mivel az erdő közepén, a régi lakhelyemen eszek, ilyenkor persze betoppannak nem kívánatos vendégek, amiket moboknak hívunk. Nekem szerencsére ők már csak egy ütéses célpontok, nem is szoktak velem foglalkozni, én viszont szeretem a kis plusz pénzt, amivel legközelebb is toppanthatok magam elé ilyen ínyenc falatokat. Most se volt másképp ezekkel sem. Meg se néztem, mik azok; egy Pirokinézist aktiváló mozdulat, s már volt-nincs. A furcsa az volt, hogy több ablak is elém ugrott a sikeres győzelemről.
-Mi a...? -volt egyből a reakcióm, míg sorra okéztam le az összeset, és igen, a fülemet is egynél több széttörő animáció hangja ütötte meg. Mire megfordultam, már csak a szálló pixeleket láttam... de a dolog nem hagyott nyugodni. Hogy lehettem képes egyszerre többet is elintézni egy csapással? Vagy játékosok vannak a közelben, akik rám vadásznak, és most elárulták magukat?
Gyorsan összepakoltam mindent és visszaszaladtam a város biztonságába. Csak a falak mögött mertem hátranézni, de senki se követett, egy-két arra járó pedig csodálkozó szemekkel nézett rám.
~Tulajdonképpen, most miért is futottunk...?~
Álom a jelek szerint semmit se vett észre a dologból. Artikulálva, izgatottan magyaráztam el neki, mire meglendítette farkát, fejemben pedig jókedvű röhögése hangzott fel.
~Előbb mindennek olvas utána, ha már akkor könyvmoly vagy, Szájtát.~
Meg se kell említenem, hogy igaza volt. Így ezek után még ízletesebben nyeltem le a sushi falatjait. Tűzgyújtási tudásom ismét bővült egy igencsak érdekes, és sok ellenfél ellen nagyon is jól működő képességgel, aminek a neve még emlékeztet is egy régen olvasott trilógia második részének címére, legalábbis magyarra fordítva.
Futótűz.
***
Ezen kívül a Pirokinézis a legmagasabb, Mester szintre lépett, plusz hozzátenném legutóbb, kazamatában felvetett korlátozásod rá:
-Mester (20+): Egy kör alatt bármit felgyújt, ami éghető (a fa és papír pillanatok alatt tűzzé válik). A lángok eltérítésének mértéke növekedett, de sosem lesz tökéletes. A sebzés mértéke Irányítás+5, egy csata alatt Spec. Pont/2-ször használhatja, egy támadási lehetőségét feláldozva rá.
Wildfire
A Pirokinézis következő fokozatának is lehet nevezni, az égés ugyanis úgy pattog az ellenfelek között, mint a bolha. Hogy ez hogy is működik gyakorlatban?
A használó kiválasztja a célpontját, s meggyújtja. A gyulladás megégeti az ellenfelet, majd a lángok, mintha önálló életet élnének, a következő ellenfélre szállnak. Ekkor természetesen az eddig égő ellenfél is lehűl. Ez addig megy, amíg nem érint minden ellenfelet a tűz. Az ugrás kiskörönként megy végbe, a sebzés pedig a használó speciális pontjainak értéke. Lehűlési ideje a bekapcsolástól számítva három kör.
Első alkalommal észre se vettem, mikor használtam. Elsősorban azért, mert csak egy ellenféllel álltam szemben. Csak meggyújtani akartam, mint mindig, és csodálkoztam is, hogy a Pirokinézis sebzése mintha más lenne. Talán ismét fejlődött az alapképesség, magam sem tudom, és nem is volt épp sok kedvem utánanézni. Egyszerűen fikarcnyit sem érdekelt. A majmóca eltűnt, és ez volt a lényeg, így újabb arany ütötte a markom, és mehettem sushit enni.
Mert ha van valami kaja, amire én mostanság rápattantam, az a sushi. Meg a tészta, szintén töménytelen mennyiségben. Két év alatt a helyi szakácsok már felfedezték annyira az ízeket, hogy tökéletesen le tudják őket másolni, én ennek pedig csak örülni tudtam.
És akármilyen érdekesen is néz ki a gyakorlatban a dolog, ezzel a hordozható főzőcske-akármivel még ilyeneket is lehet készíteni, ha meg van véve minden hozzávaló. Betelítettem vele az inventory minden maradék helyét, de megérte. Jókora adag, friss, sajtszószos tészta, paradicsom, és a végén hat szép, kerek sushi, meg egy fektetett is, kifejezetten Álomnak, bár ő egész egyszerűen lekapja róla fogaival a hal farkát és úgy eltünteti a szája barlangjában, mint az egérfarkat.
Mivel az erdő közepén, a régi lakhelyemen eszek, ilyenkor persze betoppannak nem kívánatos vendégek, amiket moboknak hívunk. Nekem szerencsére ők már csak egy ütéses célpontok, nem is szoktak velem foglalkozni, én viszont szeretem a kis plusz pénzt, amivel legközelebb is toppanthatok magam elé ilyen ínyenc falatokat. Most se volt másképp ezekkel sem. Meg se néztem, mik azok; egy Pirokinézist aktiváló mozdulat, s már volt-nincs. A furcsa az volt, hogy több ablak is elém ugrott a sikeres győzelemről.
-Mi a...? -volt egyből a reakcióm, míg sorra okéztam le az összeset, és igen, a fülemet is egynél több széttörő animáció hangja ütötte meg. Mire megfordultam, már csak a szálló pixeleket láttam... de a dolog nem hagyott nyugodni. Hogy lehettem képes egyszerre többet is elintézni egy csapással? Vagy játékosok vannak a közelben, akik rám vadásznak, és most elárulták magukat?
Gyorsan összepakoltam mindent és visszaszaladtam a város biztonságába. Csak a falak mögött mertem hátranézni, de senki se követett, egy-két arra járó pedig csodálkozó szemekkel nézett rám.
~Tulajdonképpen, most miért is futottunk...?~
Álom a jelek szerint semmit se vett észre a dologból. Artikulálva, izgatottan magyaráztam el neki, mire meglendítette farkát, fejemben pedig jókedvű röhögése hangzott fel.
~Előbb mindennek olvas utána, ha már akkor könyvmoly vagy, Szájtát.~
Meg se kell említenem, hogy igaza volt. Így ezek után még ízletesebben nyeltem le a sushi falatjait. Tűzgyújtási tudásom ismét bővült egy igencsak érdekes, és sok ellenfél ellen nagyon is jól működő képességgel, aminek a neve még emlékeztet is egy régen olvasott trilógia második részének címére, legalábbis magyarra fordítva.
Futótűz.
***
Ezen kívül a Pirokinézis a legmagasabb, Mester szintre lépett, plusz hozzátenném legutóbb, kazamatában felvetett korlátozásod rá:
-Mester (20+): Egy kör alatt bármit felgyújt, ami éghető (a fa és papír pillanatok alatt tűzzé válik). A lángok eltérítésének mértéke növekedett, de sosem lesz tökéletes. A sebzés mértéke Irányítás+5, egy csata alatt Spec. Pont/2-ször használhatja, egy támadási lehetőségét feláldozva rá.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
1 / 2 oldal • 1, 2
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.