[Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
+4
Hermit
Askr
Thunder
Joey Chrome
8 posters
4 / 4 oldal
4 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
A kis gyíkok vagy valamilyen állatra hasonlító mobok szelídnek bizonyultak mindenféle előítéletem és tapasztalatom ellenére. A Fogadós ezúttal egy társunk javaslatára eléggé bátornak bizonyult, mert oda mert menni és megsimogatni a két szörnyecskét. Bár nem saját akaratából, inkább valami csaliként, akiért valljuk be, de tényleg nem kár, ha odavész. Bár ki tudja, hogy mi jön eztán? Csak meg ne vaduljanak azok a kis bestiák.
Végre valami ami nem bánt vagy veszélyes ebben a rémes és horrorisztikus helyen. Eresztettem lejjebb a lándzsámat, de még mindig a kezem ügyébe volt. Lehet hogy ezek a micsodák nem bántanak, de jobb az elővigyázatosság. Biztos, ami biztos, a kezem ügyében a fegyveremmel jobban körbenéztem.
Ahogy körbe néztem valahogy kicsit még jobban lelombozódtam, mert még egy zárt ajtó volt előttünk, aminek csak isten tudja, hogy hol a kulcsa. Ennek kapcsán először gondoltam mindenféle rémségre, hogy talán a gyíkokba. De inkább elvetettem. Valahogy nem volt kedvem bántani őket, mivel ők sem bántottak minket. A második gondolatom, hogy talán ezek a mobok segíthetnek, és elvezethetnek a kulcshoz, de az egyrészt eléggé időigényes lenne, másrészt, meg nem hinném, hogy a küldetés fontos elemei lennének, akikkel beszélhetünk. Harmadik ötletemként... valahogy nem akartam lemenni abba a lyukba, ami az ajtó mellett volt, mint lehetséges útirány. Valahogy abban sem voltam egészen biztos, hogy abban csak víz van.. ezért ugyan odamentem a lyukhoz megvizsgálni tartalmát, de... nos... valahogy nem hajlottam afelé, hogy beleugorjunk, ezért inkább ez az utolsó terv számomra illetve lehetőség. Inkább...
-Nem lehetne betörni megint egy ajtót?- nézem kérdően Jack-re, aki nem is olyan régen tényleg megszabadított minket egy akadálytól.
Végre valami ami nem bánt vagy veszélyes ebben a rémes és horrorisztikus helyen. Eresztettem lejjebb a lándzsámat, de még mindig a kezem ügyébe volt. Lehet hogy ezek a micsodák nem bántanak, de jobb az elővigyázatosság. Biztos, ami biztos, a kezem ügyében a fegyveremmel jobban körbenéztem.
Ahogy körbe néztem valahogy kicsit még jobban lelombozódtam, mert még egy zárt ajtó volt előttünk, aminek csak isten tudja, hogy hol a kulcsa. Ennek kapcsán először gondoltam mindenféle rémségre, hogy talán a gyíkokba. De inkább elvetettem. Valahogy nem volt kedvem bántani őket, mivel ők sem bántottak minket. A második gondolatom, hogy talán ezek a mobok segíthetnek, és elvezethetnek a kulcshoz, de az egyrészt eléggé időigényes lenne, másrészt, meg nem hinném, hogy a küldetés fontos elemei lennének, akikkel beszélhetünk. Harmadik ötletemként... valahogy nem akartam lemenni abba a lyukba, ami az ajtó mellett volt, mint lehetséges útirány. Valahogy abban sem voltam egészen biztos, hogy abban csak víz van.. ezért ugyan odamentem a lyukhoz megvizsgálni tartalmát, de... nos... valahogy nem hajlottam afelé, hogy beleugorjunk, ezért inkább ez az utolsó terv számomra illetve lehetőség. Inkább...
-Nem lehetne betörni megint egy ajtót?- nézem kérdően Jack-re, aki nem is olyan régen tényleg megszabadított minket egy akadálytól.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
- Nem hiszem, hogy ezt te megértetted volna elsőre. - intettem le a lányt, aki már hangot adott egyet nem értésének. - Nem lesz semmi baja a kocsmárosnak. Vagy esetleg itt akarsz állni, amíg ránk nem talál egy csapat tízszer nagyobb szörnyeteg és százszor akkora harapásokkal, mint ez a két akármi itt?
Kocsmáros is ellenkezett, de Jack döntése végleges volt, legalábbis elég szigorú volt egy nézéssel, amit a kocsmáros és a feleselő lány felé intézett.
- Ne aggódjon, itt leszek ön mellett, és ha lesz valami gond, azonnal likvidáljuk őket, aztán akkor már nyugodtan lehet rám fújni. - ígértem meg a kocsmárosnak egy nyugtató mosollyal. Tudom nagyon jól, hogy mit csinálok, és hogy tervelem ki azt, amit kell. Igazán nagy kár, hogy egyedül csak én, Jack, meg mondjuk a csendesebb lány vagyunk itt az értelmesebbek az egész társaságból. Őszintén szólva, nem akarok egoista lenni, de úgy vagyok vele, hogy Jacket leszámítva a csapat nem tudna mire menni nélkülem. Meg hát tapasztalhatták, hogy a jó ügyért azért képes vagyok feláldozni magamat, itt van például a vérfürdő, amibe egy kulcs megtalálásának érdekében sem ment volna bele a társaság. De jó, igazából nem volt ott a kulcs, de ellenkező esetben ott lehetett volna ám.
Fokozatosan a fogadós mellett mentem, mikor odament megnézni a gyíkokat. Gyanakodtam idáig a kis bestiákban, de aztán sokkal bizakodóbb lettem feléjük, mikor azok azok kiskutya módjára a kocsmároshoz bújtak, aki meghatódva simogatta őket.
- Ártatlanok. - jegyeztem meg, és lejjebb eresztettem az íjam. - Látja, fogadós bácsi, nincs semmi baj, ahogy megmondtam, és lettek új állatkái is.
Ki akartam nyit az ajtót, amikor tovább akartunk menni, de az zárva volt. Persze, mire is számítson itt az ember, ha egy Natsumi nevű idióta belekontárkodik mások küldetésébe és bezárja maga után az összes ajtót? Az ajtó mellett egy aprócska vízzel teli alagút. Leguggoltam, hogy felmérjem azt.
- Uh... hát itt nem fogunk tudni átférni, túl kicsi mindannyiunknak... és ezt nem azért mondom, mert bármelyikünk kövér lenne. - A fogadós elég kövér, de ezt nem hangoztattam, mert nem akarom megsérteni. - De mi van, ha a Natsumi barátunk az ajtón kívül eldobta volna a kulcsot? Úgysem szokott ilyesmiket magával vinni. Csak bezár más játékosokat, és dobja is a kulcsot, hogy ne találják meg. A lyukba egyedül ez a két gyíkocska fér be. Mi van, ha meg tudják érezni a kulcs rézszagát?
Kocsmáros is ellenkezett, de Jack döntése végleges volt, legalábbis elég szigorú volt egy nézéssel, amit a kocsmáros és a feleselő lány felé intézett.
- Ne aggódjon, itt leszek ön mellett, és ha lesz valami gond, azonnal likvidáljuk őket, aztán akkor már nyugodtan lehet rám fújni. - ígértem meg a kocsmárosnak egy nyugtató mosollyal. Tudom nagyon jól, hogy mit csinálok, és hogy tervelem ki azt, amit kell. Igazán nagy kár, hogy egyedül csak én, Jack, meg mondjuk a csendesebb lány vagyunk itt az értelmesebbek az egész társaságból. Őszintén szólva, nem akarok egoista lenni, de úgy vagyok vele, hogy Jacket leszámítva a csapat nem tudna mire menni nélkülem. Meg hát tapasztalhatták, hogy a jó ügyért azért képes vagyok feláldozni magamat, itt van például a vérfürdő, amibe egy kulcs megtalálásának érdekében sem ment volna bele a társaság. De jó, igazából nem volt ott a kulcs, de ellenkező esetben ott lehetett volna ám.
Fokozatosan a fogadós mellett mentem, mikor odament megnézni a gyíkokat. Gyanakodtam idáig a kis bestiákban, de aztán sokkal bizakodóbb lettem feléjük, mikor azok azok kiskutya módjára a kocsmároshoz bújtak, aki meghatódva simogatta őket.
- Ártatlanok. - jegyeztem meg, és lejjebb eresztettem az íjam. - Látja, fogadós bácsi, nincs semmi baj, ahogy megmondtam, és lettek új állatkái is.
Ki akartam nyit az ajtót, amikor tovább akartunk menni, de az zárva volt. Persze, mire is számítson itt az ember, ha egy Natsumi nevű idióta belekontárkodik mások küldetésébe és bezárja maga után az összes ajtót? Az ajtó mellett egy aprócska vízzel teli alagút. Leguggoltam, hogy felmérjem azt.
- Uh... hát itt nem fogunk tudni átférni, túl kicsi mindannyiunknak... és ezt nem azért mondom, mert bármelyikünk kövér lenne. - A fogadós elég kövér, de ezt nem hangoztattam, mert nem akarom megsérteni. - De mi van, ha a Natsumi barátunk az ajtón kívül eldobta volna a kulcsot? Úgysem szokott ilyesmiket magával vinni. Csak bezár más játékosokat, és dobja is a kulcsot, hogy ne találják meg. A lyukba egyedül ez a két gyíkocska fér be. Mi van, ha meg tudják érezni a kulcs rézszagát?
_________________
- Statok:
- Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
- Jártasságok:
- Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Noxy- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Karakterlap
Szint: 25
Indikátor: Zöld
Céh: White Rose
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
Sajnos mindenki negatívan fogadta az előbbi, teljesen ésszerű ötletemet. Judy szokás szerint nem értett velem egyet, ezt már kezdtem is megszokni, valami ostoba indokkal példálózott, hogy úgysem lesz baja a kocsmárosnak, persze, persze, mert ezt ő előre tudja. Természetesen én sem úgy gondoltam, hogy majd egész nap itt állok, hanem ha elégséges távolságba érünk, akkor feloldom a technikát. Nio sem emelt szót mellettem, de ami a legfurcsább volt, Jack úgy nézett rám, mintha valami gonoszságot készülnék művelni éppen. Ezt annyira furcsállottam, hogy még megszólítani is elfelejtettem. Pedig szívesen mondtam volna ennek a Judynak egyet s mást. Azonban végül a fogadós belegyezett abba, hogy kísérleti patkányt játszik, és megfogdosta a kis, gyíkszerű állatkákat. Szerencséra semmi baja nem lett tőle, ezért ezzel már nem is kellett foglalkoznunk. Azonban akadt egy újabb probléma: a következő ajtó is zárva volt ! És mellette volt még egy kis lyuk is. Az első gondolatom nekem is az volt, mint Nionak: talán meg kellene próbálnunk betörni az ajtót, Jack ereje talán most is a hasznunkra lesz. Aztán ha ez nem jön be... még mindig itt van ez a lyuk. A gyíkokat használni fel nyomravezetőnek nem tűnt rossz ötletetnek, viszont elég bizonytalan alapokon állt. Először is, mi van, ha ez a Natsumi nem is dobta el a kulcsot ? És, ha ezek a gyíkocskák nem is érzékenyek a réz szagára ? Na meg: egyáltalán hogy mondjuk meg nekik, hogy hozzák ide a kulcsot ? Azért veszíteni nem veszíthetünk semmit ezzel az ötlettel. Viszont, ha az első, az ajtó betörése nem válik be, akkor kezdek kissé kétségbe esni...
Chitose- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 222
Join date : 2013. Mar. 23.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
OFF: bocsi a késést!
ON:
- Előbb én! - Jack már meg is lódult az ajtó felé, hogy betörje, neki megy, majd nekimegy... És Jack kidől, mint egy próbababa. Úgy tűnik szét tört az egója a lányok előtt.XD A kicsi lények egyike mintha megértette volna azt, amit Judy mondott, mert leugrott a földre, majd beleugrott a lyukba, és elúszott. úgy 2 perc után visszatér, a kulccsal a szájába. Jack csak pislog, mint hal a szatyorban. Miután kinyitjátok az ajtót, csúnya meglepetés ér titeket: Egy 15-20 főből álló Démonfalka!
- Hmm, de dögös az íjász! Enyém elsőnek! - Sziszegi az egyik Judy-ra nézve.
- Csak utánam, bár a többi csaj sem rossz!
- A férfiakat meg megfőzzük! - Nem igen tudtok harcolni 4-en plusz a Fogadós ennyi démonnal szembe. Itt a vég? Mi fog történni hőseinkkel? Tenebra győzött? Natsumi túl éli egyedül?! Majd a következő részben megtudjátok! Vagy MOST!XD
Na szóval. Már kétségbeejtő a helyzeteket, mikor a másik gyíkocska a démonok között és ti köztetek lévő üres helyre ugrik a Fogadós válláról, és morogni kezd. A démonok először néznek rá, majd iszonyatos röhögésbe kezdenek.
- Jaaaj, egy nagy vadállat, valaki mentsen meg! - Gúnyolódik az egyik, már a hasát fogva a nevetéstől.
- Mit csinál ez a giliszta, lerágja a lábkörmünket?! - És jobban röhögnek. De ekkor a gyíkocska mély levegőt vesz, majd egy igen erőteljes, már-már hatalmas sárkányokat megszégyenítő üvöltést ad le, amitől ti is talán megijedhettek, mert még az alagút falai is beleremegtek, a plafonról pár darab le is hullott, de a Démonok először döbbenetükben ledermednek, majd sikítva, pánikszerűen takarodnak el a helyszínről, azt kiabálva, hogy ez biztos a sátán gyíkja vagy maga az ördög.
- Ez igen... - Jack-nek majdnem kiesik a szeme, annyira kidülledt neki a sokktól. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen pici gyíkban ekkora hang szorult meg? Így nyugodtan mehettek tovább, mert a többi helyről is elszaladtak a démonok, egészen az alagút végén található hatalmas teremig.
A Terem hatalmas, és sötét, a plafonról ketrecek lógnak...
- SZEDJETEK LE IDIÓTÁK! - Hangzik Natsumi hangja felülről. Ahogy felnéztek, azt látjátok, amit Judy sejtet talán: elkapta Tenebra, és ketrecbe zárta. Óh, a kenyérpusztító mindenségit neki...
- Nocsak, újabb megölendő balfékek... - Hangzik egy férfiak által csábító, ám igen lekezelő hang a terem túlsó oldaláról. arra kapjátok a fejeteket, és látjátok, hogy egy igen ijesztőnek mondható nő közelít felétek, mögötte homályosan egy nagy valami.
- Tenebra! - Kiáltotta Jack. - A játékaidnak vége! Add meg magad, és nem esik bajod!
- Csak nektek fog itt bajotok lenni. - Sziszegi Tenebra. - Miután a kis petem végzett veletek, elhozza a úvóhelyemre a taknyost, hogy megöljem... - Itt Natsumi felé fordul. - Hé kisfiú, nézd a jó oldalát a halálodnak: Örülhetsz majd, hogy a ribanc nővéredet majd kitagadják a retardált szüleid, hisz mindig a kisebbik anyuci és apuci kedvence... - És mániákusan röhög. Egyértelmű, hogy bekattant. Majd felétek mutatva a valami mögé mutat.
- Halálosztó, végez velük! Nekem van egy kis dolgom! - Mialatt Tenebra távozik, ti nem tudtok utána menni, mert Tenebra helyét átváltja Halálosztó, aki egy igen nagy és ijesztő sárkány személyében mutatkozik meg.
Jack rémülten vett észre valamit:
- FUSSUNK INNEN, EZ A DÖG 15-ÖS SZINTŰ! - Így semmi esélyetek a lénnyel szemben. A sárkány ekkor egy tűzörvényt küld felétek. Szerencsére mind ki tudtátok kerülni, de a menekülési utat eltorlaszolta.
A kis gyíkok ekkor leugranak elétek, majd a sárkány felé fordulva valami fehér füstöt fújnak a szemére. A sárkány a kíntól kezd üvölteni, és mintha pirosodna a bőre a szeme körül: a kis gyíkok paprika spray-hez hasonló port fújtak rá. Mialatt ti a fal mentén próbáltok távolabb lenni a sárkánytól, az a terem túlsó végébe repíti Natsumi ketrecét a kínlódások közepette, és bár csak a ketrec tört ripityára, nem Natsumi, a srác ahelyett, hogy segítene nektek, inkább kimenekül az ajtón, még a saját petjét is kis híján hátrahagyva. Ekkor veszitek észre, hogy Tenebra nyitva hagyta az ajtót maga után. Amíg a sárkány a vakságával van elfoglalva, ti ki tudtok menekülni a teremből onnan. A Kezdetek Erdejének egy szélére jutottatok ki. Ekkor a kics gyíkocskák elrohannak egy közelben lapuló, ló nagyságú példányhoz, ami pont olyan, mint ők, és leesik számotokra a tantusz: a mamájuk az, aki égen földön kereste picinyeit. a mama a hátára veszi mindkettőt, majd egy bólintásszerű mozdulattal köszöni meg, hogy vigyáztatok a picikékre, és elmegy a tó fele, a két picivel együtt. A fogadós kicsit elszomorodik, mert megkedvelte őket, ám elmúlik a szomorúsága, mikor egy árva kiscica bújik hozzá.
- A fenébe! Tenebra lelépett... De legalább mi megvagyunk. Itt a jutalmatok lányok. - És egy üzenettel küldi el nektek a jutalmakat. - Kísérjétek vissza a fogadóst a Kezdetek városába, én addig lezárom ezt az alagutat, nehogy Démoni Süsü kitalálja, hogy kijön.
Azzal érjen posztotok, hogy sikeresen visszajutottatok a Kezdetek Városában, és azon törjétek a fejeteket, hogy vajon visszatér-e Tenebra és Halálosztó, és akkor mit tesztek?
Epilógus: Valahol a 11. szint egy ködös erdejébe mászott fel Tenebra félórával azután, hogy Jack-et megölte egy hátbatámadással, és kiszabadította igen nagyra nőtt petjét.
- Lehet, hogy kijutottatok az alagútamból... - Kuncog a nő. - De egy nap még elkaplak titeket, és akkor MEGÖLLEK TITEKET!! - Hangzik őrült nevetése az erdő ködjén keresztül...
Folytatjuk?
ON:
- Előbb én! - Jack már meg is lódult az ajtó felé, hogy betörje, neki megy, majd nekimegy... És Jack kidől, mint egy próbababa. Úgy tűnik szét tört az egója a lányok előtt.XD A kicsi lények egyike mintha megértette volna azt, amit Judy mondott, mert leugrott a földre, majd beleugrott a lyukba, és elúszott. úgy 2 perc után visszatér, a kulccsal a szájába. Jack csak pislog, mint hal a szatyorban. Miután kinyitjátok az ajtót, csúnya meglepetés ér titeket: Egy 15-20 főből álló Démonfalka!
- Hmm, de dögös az íjász! Enyém elsőnek! - Sziszegi az egyik Judy-ra nézve.
- Csak utánam, bár a többi csaj sem rossz!
- A férfiakat meg megfőzzük! - Nem igen tudtok harcolni 4-en plusz a Fogadós ennyi démonnal szembe. Itt a vég? Mi fog történni hőseinkkel? Tenebra győzött? Natsumi túl éli egyedül?! Majd a következő részben megtudjátok! Vagy MOST!XD
Na szóval. Már kétségbeejtő a helyzeteket, mikor a másik gyíkocska a démonok között és ti köztetek lévő üres helyre ugrik a Fogadós válláról, és morogni kezd. A démonok először néznek rá, majd iszonyatos röhögésbe kezdenek.
- Jaaaj, egy nagy vadállat, valaki mentsen meg! - Gúnyolódik az egyik, már a hasát fogva a nevetéstől.
- Mit csinál ez a giliszta, lerágja a lábkörmünket?! - És jobban röhögnek. De ekkor a gyíkocska mély levegőt vesz, majd egy igen erőteljes, már-már hatalmas sárkányokat megszégyenítő üvöltést ad le, amitől ti is talán megijedhettek, mert még az alagút falai is beleremegtek, a plafonról pár darab le is hullott, de a Démonok először döbbenetükben ledermednek, majd sikítva, pánikszerűen takarodnak el a helyszínről, azt kiabálva, hogy ez biztos a sátán gyíkja vagy maga az ördög.
- Ez igen... - Jack-nek majdnem kiesik a szeme, annyira kidülledt neki a sokktól. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen pici gyíkban ekkora hang szorult meg? Így nyugodtan mehettek tovább, mert a többi helyről is elszaladtak a démonok, egészen az alagút végén található hatalmas teremig.
A Terem hatalmas, és sötét, a plafonról ketrecek lógnak...
- SZEDJETEK LE IDIÓTÁK! - Hangzik Natsumi hangja felülről. Ahogy felnéztek, azt látjátok, amit Judy sejtet talán: elkapta Tenebra, és ketrecbe zárta. Óh, a kenyérpusztító mindenségit neki...
- Nocsak, újabb megölendő balfékek... - Hangzik egy férfiak által csábító, ám igen lekezelő hang a terem túlsó oldaláról. arra kapjátok a fejeteket, és látjátok, hogy egy igen ijesztőnek mondható nő közelít felétek, mögötte homályosan egy nagy valami.
- Tenebra! - Kiáltotta Jack. - A játékaidnak vége! Add meg magad, és nem esik bajod!
- Csak nektek fog itt bajotok lenni. - Sziszegi Tenebra. - Miután a kis petem végzett veletek, elhozza a úvóhelyemre a taknyost, hogy megöljem... - Itt Natsumi felé fordul. - Hé kisfiú, nézd a jó oldalát a halálodnak: Örülhetsz majd, hogy a ribanc nővéredet majd kitagadják a retardált szüleid, hisz mindig a kisebbik anyuci és apuci kedvence... - És mániákusan röhög. Egyértelmű, hogy bekattant. Majd felétek mutatva a valami mögé mutat.
- Halálosztó, végez velük! Nekem van egy kis dolgom! - Mialatt Tenebra távozik, ti nem tudtok utána menni, mert Tenebra helyét átváltja Halálosztó, aki egy igen nagy és ijesztő sárkány személyében mutatkozik meg.
Jack rémülten vett észre valamit:
- FUSSUNK INNEN, EZ A DÖG 15-ÖS SZINTŰ! - Így semmi esélyetek a lénnyel szemben. A sárkány ekkor egy tűzörvényt küld felétek. Szerencsére mind ki tudtátok kerülni, de a menekülési utat eltorlaszolta.
A kis gyíkok ekkor leugranak elétek, majd a sárkány felé fordulva valami fehér füstöt fújnak a szemére. A sárkány a kíntól kezd üvölteni, és mintha pirosodna a bőre a szeme körül: a kis gyíkok paprika spray-hez hasonló port fújtak rá. Mialatt ti a fal mentén próbáltok távolabb lenni a sárkánytól, az a terem túlsó végébe repíti Natsumi ketrecét a kínlódások közepette, és bár csak a ketrec tört ripityára, nem Natsumi, a srác ahelyett, hogy segítene nektek, inkább kimenekül az ajtón, még a saját petjét is kis híján hátrahagyva. Ekkor veszitek észre, hogy Tenebra nyitva hagyta az ajtót maga után. Amíg a sárkány a vakságával van elfoglalva, ti ki tudtok menekülni a teremből onnan. A Kezdetek Erdejének egy szélére jutottatok ki. Ekkor a kics gyíkocskák elrohannak egy közelben lapuló, ló nagyságú példányhoz, ami pont olyan, mint ők, és leesik számotokra a tantusz: a mamájuk az, aki égen földön kereste picinyeit. a mama a hátára veszi mindkettőt, majd egy bólintásszerű mozdulattal köszöni meg, hogy vigyáztatok a picikékre, és elmegy a tó fele, a két picivel együtt. A fogadós kicsit elszomorodik, mert megkedvelte őket, ám elmúlik a szomorúsága, mikor egy árva kiscica bújik hozzá.
- A fenébe! Tenebra lelépett... De legalább mi megvagyunk. Itt a jutalmatok lányok. - És egy üzenettel küldi el nektek a jutalmakat. - Kísérjétek vissza a fogadóst a Kezdetek városába, én addig lezárom ezt az alagutat, nehogy Démoni Süsü kitalálja, hogy kijön.
Azzal érjen posztotok, hogy sikeresen visszajutottatok a Kezdetek Városában, és azon törjétek a fejeteket, hogy vajon visszatér-e Tenebra és Halálosztó, és akkor mit tesztek?
Gratulálok, a küldetés sikerült!
Epilógus: Valahol a 11. szint egy ködös erdejébe mászott fel Tenebra félórával azután, hogy Jack-et megölte egy hátbatámadással, és kiszabadította igen nagyra nőtt petjét.
- Lehet, hogy kijutottatok az alagútamból... - Kuncog a nő. - De egy nap még elkaplak titeket, és akkor MEGÖLLEK TITEKET!! - Hangzik őrült nevetése az erdő ködjén keresztül...
Folytatjuk?
Joey Chrome- Lovag
- Hozzászólások száma : 934
Join date : 2013. Feb. 11.
Karakterlap
Szint: 30
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
//Én benne lennék egy későbbi folytatásba, abban az esetben, ha tényleg jól fogunk haladni. //
Jack megpróbálta betörni az ajtót a hallgatagabb lány javaslatára, de nem sikerült. Éppen hogy alig mondtam azt, hogy talán a két kis lényecske befér a vizes lyukon és megkereshetik a kulcsot, az egyikük már cselekedett is. Egyszerűen értette minden szavamat, úgy vágta be magát a kis lyukba, majd idővel később hozta a kulcsot a szájában.
- Nagyon okos kis jószágok vagytok. - ismertem el őszinte elismeréssel és csodálattal. - Ti még az idomár petjeit is túlszárnyalnátok.
Átvettem a kulcsot a kis állatkából, majd kétszer megfordítottam a kulcslyukban.
Azok után, amin eddig végigmentünk, már meg se lepődtem semmin se. Az ajtó túloldalán ott várt ránk egy csapat beszélő démon. Mindegyikünkön végignéztek, de inkább engem bámultak folyton szinte nyalogatva a szájuk szélét.
- Hé-hé-hé! Ostoba szörnyetegek! Arra nem gondoltatok esetleg, hogy nagyon rossz az ízünk, és ráadásul mi hármunk közül valamelyikünknek fertőző nemi betegsége is van? - oktattam ki a bandát. Persze vaskos hazugság volt, hogy bármelyikünk nemi beteg lenne. Én magamról tudom is, hogy nem vagyok az, hiszen nem pasizom úgy, mint a legtöbb magukat kellető, vagy rámászós lány. Mégsem tudunk mit csinálni, mi itt vagyunk öten, plusz a két kis szörnyecske, és tizennégy-tizenöt főből álló erős démonnal szemben semmi esélyünk. De én harcolni fogok a végsőkig. Már feszítettem is az íjam, majd...
Majd leeresztettem. Az egyik kis gyíkocska odaállt a démonbanda elé, mintha ő akarna egyedül szembeszállni velük. Életemben először vágtam igazán WTF arcot.
A szörnyek csak néztek, majd röhögtek a morgó kis lényecskén. aztán a kicsi vett egy nagy levegőt, és akkorát ordított az egész rossz társaságra, hogy az egész földalatti rendszer beleremegett, a rágcsálók felfordultak a plafonra, a holtak is felriadtak holtálmukból, KA kiöntötte a kávéját meglepetéstől, a történetem írója is ijedtében leesett a székéből, mint múltkor az első Slender-játékánál.
- Ki volt az az őrült, aki ilyen effektet kitalált egy ilyen kis mobba?! - hebegte az író /OFF: Judy Noxia usere /, miután öt perc után magához tért a rémülettől. Idő kellett továbbá, hogy folytassa a kalandom írását.
Szóval vissza az én történetembe!
Az összes démon az alagút összes járatából elmenekült ijedten. Én és társaim csak álltunk ott, és néztünk, ahogy a kis gyík elégedetten csatlakozik vissza testvéréhez, azaz a fogadós vállára.
- Te. Jó. Atya. Úr. Isten. - Ennyi jött ki a számból, aztán végre magamhoz tértem a döbbenettől. Csoda, hogy a hajam nem őszült be az üvöltéstől. Most, hogy már az összes démon eltűnt innen is, és a járat minden más pontjából is, non-stoppal mehettünk tovább a további üres folyosókon, termeken keresztül, amíg beértünk egy nagy terembe. Föntről ketrecek csüngtek, és az egyikükben felfedezni véltem a pórul járt Natsumit. Ahogy gondoltam: ezt az ostobát a petjével együtt Tenebra elkapta. A maga módján követelte kiszabadítását, azonban én csak egy kárörvendő félmosollyal mondtam neki:
- Hát, ha ilyen "szépen" kéred, akkor addig lóghatsz ott, amíg meg nem tanulod az udvariasságot. De legalább nem kell a nővérednek pórázt, vagy ilyesmit szerezni, külön örülni fog neki, hogy ketrecben foglak visszavinni hozzá.
Aztán elfordultam tőle egy nő felé, aki még látszólag is teljesen el volt szállva magából. Öltözködését és félőrült stílusából látva már egyből tudtam, ki ez: Tenebra.
- Szervusz, Tenebra. Elfogytak a használhatóbb állatok és emberek, hogy ehhez a kölyökhöz hasonló kis szerencsétleneken próbálsz kísérletezni?
Tenebra inkább Jack eposzokba illő tömör szavaira reagált, majd mániákus röhögések közt parancsba adta egy Halálosztó nevű valaminek, hogy végezzen velünk. Ő meg eltűnt.
Ott állt egy tizenötös szintű szörnyeteg, egy amolyan sárkányhoz hasonló gyík. Van szárnya ugyan, de ez egyáltalán nem sárkány, hanem egy Wyvern vagy drakonoid. Igazi sárkány nem. Ezen azonban nem tanakodhattam, hiszen Jack is észrevette azt, amit én is, és ő mondta is, hogy fussunk. Igaza van. Ilyen kis szinten még nem tudnánk elbánni vele. Csak egy választásunk volt: menekülés.
A kis gyíkok ezúttal is segítettek nekünk: fehér porfélét fújtak a gyíkszörnyeteg szemére, mintha vöröspaprika-gázsprével fújták volna le. Éppen olyan volt is a hatása: a szörnyeteg megvakult egy időre, és bizonyára annyira csípte neki, hogy ettől vergődött. Csapkodások közt leverte Natsumi ketrecét, és a fiú, kihasználva a lehetőséget kimenekült a kijáraton, amit Tenebra nyitva felejtett. És szerencsére ő is.
Túl veszélyes volt átfutni a termen a vergődő dög mellett, úgyhogy szót fogadóan a fal mellett araszoltam el a többiekkel, amíg elértük a kijáratot, és felfutottunk a felszínre. Itt voltunk a Kezdetek Erdejének szélén, pont közel ahhoz a fához, ami az otthonom volt. Ugyanitt várt ránk egy nagy lóméretű bestia. Azt nézegetve egy pár másodpercig rájöttem, hogy ez ugyanaz a faj, mint a kis gyíkocskák. Ráadásképpen hamar ki is derült, hogy nemcsak egy kifejlett példány, hanem egyben a kicsik mamája is. Bólintással jelezte háláját, hogy vigyáztunk rájuk és visszahoztuk őket hozzá. Búcsúpillantások keretében az óriásgyík elment a tóhoz a kicsinyeivel. A kocsmáros búslakodott.
- Ne bánkódjon, fogadós úr, a kicsik emlékezni fognak magára. - vigasztaltam meg a fogadóst. - Biztos vagyok benne, hogy lesz még más is pluszban, akit nagyon szeretni fog... nézze csak, egy kiscica!
Valóban odament a fogadóshoz egy kiscica. Egy-két nyávogás és dörgölődzés, a fogadós máris a szívébe zárta.
- A fenébe! Tenebra lelépett... - bosszankodott Jack, aztán felénk fordult. - De legalább mi megvagyunk. Itt a jutalmatok lányok. Kísérjétek vissza a fogadóst a Kezdetek városába, én addig lezárom ezt az alagutat, nehogy Démoni Süsü kitalálja, hogy kijön.
- De mi lesz, ha... - Nem ellenkezhettem, mert a fiú komolyan gondolta ezt. Azért aggódtam miatta. Félek, hogy utoljára látjuk őt. Az a szörnyeteg nagyon erős, és ha úgy zárja el a kijáratot, hogy beomlasztja, akár ő is a kövek alá kerülhet. De akár Tenebra is visszajöhet, és megöli.
Leginkább Natsumi könnyelműségén bosszankodtam magamban. Az az ostoba fiú sokszor csinált már bajt, igazán rájöhetne végre, hogy az ostobaságai az életébe is kerülhet. Nem elég neki, hogy vörös indikátorosok táborát is magára haragította? Mindennek a tetejébe megint a nyomába kell erednem.
- Kísérjük vissza a fogadóst, ahogy Jack kérte. - mondtam csendesen, miután végignéztem, ahogy Jack elindul bevégezni dolgát. - Aztán majd kitaláljuk, mi legyen Tenebrával. Azt a Natsumi gyereket hagyjátok, ő az enyém. A nővére engem bízott meg azzal, hogy fogjam el, és vigyem vissza a nővére céhházába. Esetleg, ha későbbiekben meglátjátok, vagy valami, szóljatok. Annak is hálás lennék, ha ti nektek sikerülne elfogni, és visszavinni Yurikohoz.
Egy biztos: Tenebrát nem először és utoljára láttuk. Mindenki más biztonságának érdekében rá kell ragadnom erre a csajra is, hogy a céhem nevében is igazságot szolgáltassak. És ez így is lesz. Így lesz, amíg ki nem jutunk egy nap a SAO-ból.
/Köszi szépen a játékot, Enhi! Igencsak hosszúra, mégis kapkodva sikeredett. Attól még jó sztori volt, élveztem. /
Jack megpróbálta betörni az ajtót a hallgatagabb lány javaslatára, de nem sikerült. Éppen hogy alig mondtam azt, hogy talán a két kis lényecske befér a vizes lyukon és megkereshetik a kulcsot, az egyikük már cselekedett is. Egyszerűen értette minden szavamat, úgy vágta be magát a kis lyukba, majd idővel később hozta a kulcsot a szájában.
- Nagyon okos kis jószágok vagytok. - ismertem el őszinte elismeréssel és csodálattal. - Ti még az idomár petjeit is túlszárnyalnátok.
Átvettem a kulcsot a kis állatkából, majd kétszer megfordítottam a kulcslyukban.
Azok után, amin eddig végigmentünk, már meg se lepődtem semmin se. Az ajtó túloldalán ott várt ránk egy csapat beszélő démon. Mindegyikünkön végignéztek, de inkább engem bámultak folyton szinte nyalogatva a szájuk szélét.
- Hé-hé-hé! Ostoba szörnyetegek! Arra nem gondoltatok esetleg, hogy nagyon rossz az ízünk, és ráadásul mi hármunk közül valamelyikünknek fertőző nemi betegsége is van? - oktattam ki a bandát. Persze vaskos hazugság volt, hogy bármelyikünk nemi beteg lenne. Én magamról tudom is, hogy nem vagyok az, hiszen nem pasizom úgy, mint a legtöbb magukat kellető, vagy rámászós lány. Mégsem tudunk mit csinálni, mi itt vagyunk öten, plusz a két kis szörnyecske, és tizennégy-tizenöt főből álló erős démonnal szemben semmi esélyünk. De én harcolni fogok a végsőkig. Már feszítettem is az íjam, majd...
Majd leeresztettem. Az egyik kis gyíkocska odaállt a démonbanda elé, mintha ő akarna egyedül szembeszállni velük. Életemben először vágtam igazán WTF arcot.
A szörnyek csak néztek, majd röhögtek a morgó kis lényecskén. aztán a kicsi vett egy nagy levegőt, és akkorát ordított az egész rossz társaságra, hogy az egész földalatti rendszer beleremegett, a rágcsálók felfordultak a plafonra, a holtak is felriadtak holtálmukból, KA kiöntötte a kávéját meglepetéstől, a történetem írója is ijedtében leesett a székéből, mint múltkor az első Slender-játékánál.
- Ki volt az az őrült, aki ilyen effektet kitalált egy ilyen kis mobba?! - hebegte az író /OFF: Judy Noxia usere /, miután öt perc után magához tért a rémülettől. Idő kellett továbbá, hogy folytassa a kalandom írását.
Szóval vissza az én történetembe!
Az összes démon az alagút összes járatából elmenekült ijedten. Én és társaim csak álltunk ott, és néztünk, ahogy a kis gyík elégedetten csatlakozik vissza testvéréhez, azaz a fogadós vállára.
- Te. Jó. Atya. Úr. Isten. - Ennyi jött ki a számból, aztán végre magamhoz tértem a döbbenettől. Csoda, hogy a hajam nem őszült be az üvöltéstől. Most, hogy már az összes démon eltűnt innen is, és a járat minden más pontjából is, non-stoppal mehettünk tovább a további üres folyosókon, termeken keresztül, amíg beértünk egy nagy terembe. Föntről ketrecek csüngtek, és az egyikükben felfedezni véltem a pórul járt Natsumit. Ahogy gondoltam: ezt az ostobát a petjével együtt Tenebra elkapta. A maga módján követelte kiszabadítását, azonban én csak egy kárörvendő félmosollyal mondtam neki:
- Hát, ha ilyen "szépen" kéred, akkor addig lóghatsz ott, amíg meg nem tanulod az udvariasságot. De legalább nem kell a nővérednek pórázt, vagy ilyesmit szerezni, külön örülni fog neki, hogy ketrecben foglak visszavinni hozzá.
Aztán elfordultam tőle egy nő felé, aki még látszólag is teljesen el volt szállva magából. Öltözködését és félőrült stílusából látva már egyből tudtam, ki ez: Tenebra.
- Szervusz, Tenebra. Elfogytak a használhatóbb állatok és emberek, hogy ehhez a kölyökhöz hasonló kis szerencsétleneken próbálsz kísérletezni?
Tenebra inkább Jack eposzokba illő tömör szavaira reagált, majd mániákus röhögések közt parancsba adta egy Halálosztó nevű valaminek, hogy végezzen velünk. Ő meg eltűnt.
Ott állt egy tizenötös szintű szörnyeteg, egy amolyan sárkányhoz hasonló gyík. Van szárnya ugyan, de ez egyáltalán nem sárkány, hanem egy Wyvern vagy drakonoid. Igazi sárkány nem. Ezen azonban nem tanakodhattam, hiszen Jack is észrevette azt, amit én is, és ő mondta is, hogy fussunk. Igaza van. Ilyen kis szinten még nem tudnánk elbánni vele. Csak egy választásunk volt: menekülés.
A kis gyíkok ezúttal is segítettek nekünk: fehér porfélét fújtak a gyíkszörnyeteg szemére, mintha vöröspaprika-gázsprével fújták volna le. Éppen olyan volt is a hatása: a szörnyeteg megvakult egy időre, és bizonyára annyira csípte neki, hogy ettől vergődött. Csapkodások közt leverte Natsumi ketrecét, és a fiú, kihasználva a lehetőséget kimenekült a kijáraton, amit Tenebra nyitva felejtett. És szerencsére ő is.
Túl veszélyes volt átfutni a termen a vergődő dög mellett, úgyhogy szót fogadóan a fal mellett araszoltam el a többiekkel, amíg elértük a kijáratot, és felfutottunk a felszínre. Itt voltunk a Kezdetek Erdejének szélén, pont közel ahhoz a fához, ami az otthonom volt. Ugyanitt várt ránk egy nagy lóméretű bestia. Azt nézegetve egy pár másodpercig rájöttem, hogy ez ugyanaz a faj, mint a kis gyíkocskák. Ráadásképpen hamar ki is derült, hogy nemcsak egy kifejlett példány, hanem egyben a kicsik mamája is. Bólintással jelezte háláját, hogy vigyáztunk rájuk és visszahoztuk őket hozzá. Búcsúpillantások keretében az óriásgyík elment a tóhoz a kicsinyeivel. A kocsmáros búslakodott.
- Ne bánkódjon, fogadós úr, a kicsik emlékezni fognak magára. - vigasztaltam meg a fogadóst. - Biztos vagyok benne, hogy lesz még más is pluszban, akit nagyon szeretni fog... nézze csak, egy kiscica!
Valóban odament a fogadóshoz egy kiscica. Egy-két nyávogás és dörgölődzés, a fogadós máris a szívébe zárta.
- A fenébe! Tenebra lelépett... - bosszankodott Jack, aztán felénk fordult. - De legalább mi megvagyunk. Itt a jutalmatok lányok. Kísérjétek vissza a fogadóst a Kezdetek városába, én addig lezárom ezt az alagutat, nehogy Démoni Süsü kitalálja, hogy kijön.
- De mi lesz, ha... - Nem ellenkezhettem, mert a fiú komolyan gondolta ezt. Azért aggódtam miatta. Félek, hogy utoljára látjuk őt. Az a szörnyeteg nagyon erős, és ha úgy zárja el a kijáratot, hogy beomlasztja, akár ő is a kövek alá kerülhet. De akár Tenebra is visszajöhet, és megöli.
Leginkább Natsumi könnyelműségén bosszankodtam magamban. Az az ostoba fiú sokszor csinált már bajt, igazán rájöhetne végre, hogy az ostobaságai az életébe is kerülhet. Nem elég neki, hogy vörös indikátorosok táborát is magára haragította? Mindennek a tetejébe megint a nyomába kell erednem.
- Kísérjük vissza a fogadóst, ahogy Jack kérte. - mondtam csendesen, miután végignéztem, ahogy Jack elindul bevégezni dolgát. - Aztán majd kitaláljuk, mi legyen Tenebrával. Azt a Natsumi gyereket hagyjátok, ő az enyém. A nővére engem bízott meg azzal, hogy fogjam el, és vigyem vissza a nővére céhházába. Esetleg, ha későbbiekben meglátjátok, vagy valami, szóljatok. Annak is hálás lennék, ha ti nektek sikerülne elfogni, és visszavinni Yurikohoz.
Egy biztos: Tenebrát nem először és utoljára láttuk. Mindenki más biztonságának érdekében rá kell ragadnom erre a csajra is, hogy a céhem nevében is igazságot szolgáltassak. És ez így is lesz. Így lesz, amíg ki nem jutunk egy nap a SAO-ból.
/Köszi szépen a játékot, Enhi! Igencsak hosszúra, mégis kapkodva sikeredett. Attól még jó sztori volt, élveztem. /
_________________
- Statok:
- Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
- Jártasságok:
- Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Noxy- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Karakterlap
Szint: 25
Indikátor: Zöld
Céh: White Rose
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
A kis gyíkocskák miatt ugyan nem kellett aggódnunk vagy félnünk, de voltak egyéb nyugtalanító körülmények is, melyek miatt annál inkább. Jack-nek ugyan most nem sikerült betörnie az ajtót, de a gyíkok segítettek és elhozták a kulcsot, mely a zárat nyitotta. De valahogy ez ajtó mögött volt a leginkább gusztustalanabb rész mind közül, bár másmilyen értelembe. Egy halom rémes modorral rendelkező férfi, akik ugyan csak egy nő számára undorítóak, de még kannibálok is. Már mikor kinyílt az ajtó akkor látszott, hogy irtó nagy erőfölényben vannak, viszont azért beálltam támadásra készen, még akkor is ha nincsen esélyünk. A kis állatkák viszont most is megmentettek bennünket és elüldözték az ellenséget feltehetőleg jó messzire. Ez még engem is meglepett? Hogy lehet egy ekkora állatkának ilyen hangja? Kezdem egyre jobban megkedvelni a kis bestiákat.
Azonban még eztán sem ért véget semmi, még annak ellenére sem, hogy megtaláltuk a célszemélyt, magát Tenberrát arról nem is beszélve, hogy az a srác is előkerült, aki nem is oly régen pácba hagyott minket. Viszont most Ő van pácban. Az előbbi személy viszont nem volt abban. Tenberra viszont eléggé éles nyelvvel született. Amit most is tovább fent felénk intézett mondataival.
"-Nocsak, újabb megölendő balfékek... Csak nektek fog itt bajotok lenni. Miután a kis petem végzett veletek, elhozza a úvóhelyemre a taknyost, hogy megöljem... Hé kisfiú, nézd a jó oldalát a halálodnak: Örülhetsz majd, hogy a ribanc nővéredet majd kitagadják a retardált szüleid, hisz mindig a kisebbik anyuci és apuci kedvence... Halálosztó, végez velük! Nekem van egy kis dolgom!"
Valahogy ez a monológ után eléggé vészjósló dolgok kezdtek kibontakozni. Név szerint megjelent Tenberra által említett pet és minket nézett vacsinak. Pokoli fenevad volt már ránézésre is, nem olyan ellenfél, aminek neki mernék rontani csak úgy. És a szintje sem éppen a legoptimálisabb. Mondhatni enyhén... vagy talán egy-két előzménynél jobban is megijedtem. Viszont a két kis gyíkocskák ezúttal sem feledkeztek meg rólunk, ami miatt kezdett bűntudatom lenni, hogy nemrégiben nem bíztam bennük, hogy veszélyesek-e és a látszat néha csal, meg hogy ránk fognak támadni. Ugyan a látszat tényleg nem fedte a valóságit, azonban mondhatni egy oldalon álltunk... ki akartunk jutni erről a helyről.
A kis mobok elvakították valamivel Tenberra petjét, így mi meg tudtunk lógni a bestia elől és ki is értünk rövidesen a szabad ég alá, ahol már nem volt semmi veszély sem. Azonban kísérőinkről kiderült, hogy még kölykök és sajnos elvesztek, mivel feltehetőleg anyjuk várta őket a kijáratnál. Sajnos rögtön haza is vitte őket, amitől a fogadós igencsak elszomorodott, de ennek így kellett lennie.
-Ideje nekünk is hazamenni!- tettem el fegyveremet és nyújtóztattam ki hátamat. -Végre vége... egyenlőre- jegyeztem meg miután Jack kért minket, hogy kísérjük a fogadóst a Kezdetek Városába és megkaptuk jutalmunkat. Bár nem hiszem, hogy teljesítettük volna feladatunk elvégre Tenberra még mindig szabadon járkál és a Rózsavölgyi esetre sem találtunk ésszerű magyarázatot. De tény, hogy kijutottunk és az út a városig már semmiség.
//Mehet a folytatás!
Azonban még eztán sem ért véget semmi, még annak ellenére sem, hogy megtaláltuk a célszemélyt, magát Tenberrát arról nem is beszélve, hogy az a srác is előkerült, aki nem is oly régen pácba hagyott minket. Viszont most Ő van pácban. Az előbbi személy viszont nem volt abban. Tenberra viszont eléggé éles nyelvvel született. Amit most is tovább fent felénk intézett mondataival.
"-Nocsak, újabb megölendő balfékek... Csak nektek fog itt bajotok lenni. Miután a kis petem végzett veletek, elhozza a úvóhelyemre a taknyost, hogy megöljem... Hé kisfiú, nézd a jó oldalát a halálodnak: Örülhetsz majd, hogy a ribanc nővéredet majd kitagadják a retardált szüleid, hisz mindig a kisebbik anyuci és apuci kedvence... Halálosztó, végez velük! Nekem van egy kis dolgom!"
Valahogy ez a monológ után eléggé vészjósló dolgok kezdtek kibontakozni. Név szerint megjelent Tenberra által említett pet és minket nézett vacsinak. Pokoli fenevad volt már ránézésre is, nem olyan ellenfél, aminek neki mernék rontani csak úgy. És a szintje sem éppen a legoptimálisabb. Mondhatni enyhén... vagy talán egy-két előzménynél jobban is megijedtem. Viszont a két kis gyíkocskák ezúttal sem feledkeztek meg rólunk, ami miatt kezdett bűntudatom lenni, hogy nemrégiben nem bíztam bennük, hogy veszélyesek-e és a látszat néha csal, meg hogy ránk fognak támadni. Ugyan a látszat tényleg nem fedte a valóságit, azonban mondhatni egy oldalon álltunk... ki akartunk jutni erről a helyről.
A kis mobok elvakították valamivel Tenberra petjét, így mi meg tudtunk lógni a bestia elől és ki is értünk rövidesen a szabad ég alá, ahol már nem volt semmi veszély sem. Azonban kísérőinkről kiderült, hogy még kölykök és sajnos elvesztek, mivel feltehetőleg anyjuk várta őket a kijáratnál. Sajnos rögtön haza is vitte őket, amitől a fogadós igencsak elszomorodott, de ennek így kellett lennie.
-Ideje nekünk is hazamenni!- tettem el fegyveremet és nyújtóztattam ki hátamat. -Végre vége... egyenlőre- jegyeztem meg miután Jack kért minket, hogy kísérjük a fogadóst a Kezdetek Városába és megkaptuk jutalmunkat. Bár nem hiszem, hogy teljesítettük volna feladatunk elvégre Tenberra még mindig szabadon járkál és a Rózsavölgyi esetre sem találtunk ésszerű magyarázatot. De tény, hogy kijutottunk és az út a városig már semmiség.
//Mehet a folytatás!
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
A Jack-be öntött reményünk sajnos szertefoszlott, mikor láttuk, hogy nem sikerült betörnie ezt az ajtót, sajnos ő dőlt ki az ajtó helyett. És ami a legrosszabb, már csak egy tervünk maradt: az a bizonytalan lábakon álló, gyíkocskás, amit Judy javasolt. Őszintén szólva én még mindig nem bíztam túlságosan a gyíkokban, ezért, amíg az egyik ténykedett, én elkezdtem gondolkodni egy "C" terven is, csakhogy semmi se jutott az eszembe. Csodák csodájára azonban a gyíkocska hamarosan visszatért, méghozzá a kulccsal a szájában ! Így ki is tudtuk nyitna az ajtót, de bárcsak ne tettük volna ! Ugyanis ott várt mögötte egy minden eddiginél nagyobb démonfalka ! Ezek ezúttal beszélni is tudtak, perverz megjegyzéseikre Judy vissza is válaszolt valamit, tőlem azonban csak egy lesajnáló grimaszt kaptak. Nem állok neki prédikálni holmi szörnyeknek. Viszont, nekik köszönhetően, elég kétségeejtő a helyzetünk. Hogyan győzünk le ennyit ? Mindesetre, elővettem a kardot, ekkor viszont váratlan dolog történt: az egyik kis gyík közénk és a démonok közé ugrott. Biztos meg akarta védeni újdonsült gazdáikat. Csoda, hogy szorult belé egy kis harci szellem, de vajon mit akar csinálni ? Ezután valami olyan hatamas üvöltést hallatott magából a kis gyík, amit még soha sem hallottam. Azt se tudtam, hogy a szemem meresszem-e jobban, vagy inkább a fülemet szorítsam erősebben. Végül mégis a fülem mellett döntöttem, mert tényleg nagyon hangos volt. És a legjobb, hogy az egész démonfalkát előzte vele, így megmenekültünk ! És nyugodtan mehettünk is tovább, mert már egy démonfarkas sem fenyegetett minket, hála a gyíknak. Végül egy hatalmas, sötét teremhez jutottunk. A plafonról ketrecek lógtak le, az egyikben pedig ott visítozott az a fiú, akit korábban láthattunk.
- Nocsak, újabb megölendő balfékek... - hallatszott az ellenkező irányból egy női hang. Tenebráé volt az. Ott állt Tenebra, teljes életnagyságban, az a nő aki ezidáig annyi bajt okozott nekünk. Jól szemügyre vettem: hosszú, fekete hajú, csúnyának kifejezetten nem mondható nő volt, jégkék szeméből csak úgy sütött a ridegség. És azok alapján, amilyen szavak elhagyták a száját, már tudom, Jack-nek igaza volt: tényleg megbolondult ez a nő... Most azonban nem is tőle, hanem inkább attól a sárkánytól kell tartanunk, akit Tenebra hátrahagyott, hogy megöljön minket.
- FUSSUNK INNEN, EZ A DÖG 15-ÖS SZINTŰ! - kiabálta rémülten Jack.
Miii ?! Na, ha ez tényleg így van, akkor itt az ideje, hogy mostmár valóban elmeneküljünk innen. Ezután a sárkány támadásba is lendült: egy tűzörvényt küldött felénk, szerencsére azonban senki sem sérült meg. Ettől függetlenül, a második támadásánál lehet, hogy már nem leszünk ilyen szerencsések. Valószínűleg a gyíkok is hasonlóképp látták mindezt, mert a sárkány elé ugrottak, és valami fehér füstöt fújtak a szemébe. És ez használt is ! A sárkány össze-vissza csapdosni kezdett, mintha fájna neki, közben az egyik csapása elrepítette Natsumi-t is, úgy, ahogy volt, ketrecestül. A srác hamar el is iszkolt, így viszont sikerült egyvalamit észrevennünk: Tenebra nyitva hagyta nekünk az ajtót ! Csodás, legalább nem ragadtunk itt ! Így amíg a sárkány nem figyelt, mind az öten szerencsésen kimenekültünk. Amint ki jutottunk a szabadba, egy erdő szélére, a kis gíkok rögtön elrohantak a mamájukhoz. Az pedig felvette őket, és el is tűnt velük... Egyedül talán a fogadósnak fognak hiányozni, de ő is hamar megvígasztalódni látszott, amint talált egy kiscicát.
- A fenébe! Tenebra lelépett... De legalább mi megvagyunk. Itt a jutalmatok lányok. Kísérjétek vissza a fogadóst a Kezdetek városába, én addig lezárom ezt az alagutat, nehogy Démoni Süsü kitalálja, hogy kijön.
- Oké, minden jót ! - bólintottam, majd intettem neki köszönésképpen.
Miközben a fogadót kísértük az erdőn át Judy megosztott velünk pár értékes információt Natsumival kapcsolatban. Egy szökött srác, akit vissza kell vinnie a nővéréhez. Engem viszont őszintén szólva Tenebra sokkal jobban aggasztott. Mi lesz, ha vissza akar térni, hogy bosszút álljon rajtunk ? Habár, őszintén szólva mi nem sokat ártottunk neki... csakhogy, egy őrülttel van dolgunk, ki tudja mi jár a fejében ? Viszont, egyenlőre az a lényeg, hogy most minden jól alakult. Halvány mosollyal az arcomon néztem fel, mire megpillantottam a Kezdetek Városának szélét a látóhatár végén.
/Igen !/
- Nocsak, újabb megölendő balfékek... - hallatszott az ellenkező irányból egy női hang. Tenebráé volt az. Ott állt Tenebra, teljes életnagyságban, az a nő aki ezidáig annyi bajt okozott nekünk. Jól szemügyre vettem: hosszú, fekete hajú, csúnyának kifejezetten nem mondható nő volt, jégkék szeméből csak úgy sütött a ridegség. És azok alapján, amilyen szavak elhagyták a száját, már tudom, Jack-nek igaza volt: tényleg megbolondult ez a nő... Most azonban nem is tőle, hanem inkább attól a sárkánytól kell tartanunk, akit Tenebra hátrahagyott, hogy megöljön minket.
- FUSSUNK INNEN, EZ A DÖG 15-ÖS SZINTŰ! - kiabálta rémülten Jack.
Miii ?! Na, ha ez tényleg így van, akkor itt az ideje, hogy mostmár valóban elmeneküljünk innen. Ezután a sárkány támadásba is lendült: egy tűzörvényt küldött felénk, szerencsére azonban senki sem sérült meg. Ettől függetlenül, a második támadásánál lehet, hogy már nem leszünk ilyen szerencsések. Valószínűleg a gyíkok is hasonlóképp látták mindezt, mert a sárkány elé ugrottak, és valami fehér füstöt fújtak a szemébe. És ez használt is ! A sárkány össze-vissza csapdosni kezdett, mintha fájna neki, közben az egyik csapása elrepítette Natsumi-t is, úgy, ahogy volt, ketrecestül. A srác hamar el is iszkolt, így viszont sikerült egyvalamit észrevennünk: Tenebra nyitva hagyta nekünk az ajtót ! Csodás, legalább nem ragadtunk itt ! Így amíg a sárkány nem figyelt, mind az öten szerencsésen kimenekültünk. Amint ki jutottunk a szabadba, egy erdő szélére, a kis gíkok rögtön elrohantak a mamájukhoz. Az pedig felvette őket, és el is tűnt velük... Egyedül talán a fogadósnak fognak hiányozni, de ő is hamar megvígasztalódni látszott, amint talált egy kiscicát.
- A fenébe! Tenebra lelépett... De legalább mi megvagyunk. Itt a jutalmatok lányok. Kísérjétek vissza a fogadóst a Kezdetek városába, én addig lezárom ezt az alagutat, nehogy Démoni Süsü kitalálja, hogy kijön.
- Oké, minden jót ! - bólintottam, majd intettem neki köszönésképpen.
Miközben a fogadót kísértük az erdőn át Judy megosztott velünk pár értékes információt Natsumival kapcsolatban. Egy szökött srác, akit vissza kell vinnie a nővéréhez. Engem viszont őszintén szólva Tenebra sokkal jobban aggasztott. Mi lesz, ha vissza akar térni, hogy bosszút álljon rajtunk ? Habár, őszintén szólva mi nem sokat ártottunk neki... csakhogy, egy őrülttel van dolgunk, ki tudja mi jár a fejében ? Viszont, egyenlőre az a lényeg, hogy most minden jól alakult. Halvány mosollyal az arcomon néztem fel, mire megpillantottam a Kezdetek Városának szélét a látóhatár végén.
/Igen !/
Chitose- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 222
Join date : 2013. Mar. 23.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
Keresés: 5-6 találat 1-es jártasságnál, 3-6 2-esnél.
1. kocka: Thunder
2. kocka: Nio
3. kocka: Judy
1. kocka: Thunder
2. kocka: Nio
3. kocka: Judy
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
The member 'Kayaba Akihiko' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: [Játékos Küldetés] A Gyűlőlet Démonjai
Harci posztoknál nem nő a szókövetelmény, mivel nincs is igazából, kérlek máskor figyeljen erre a mesélő.
Jutalom minden résztvevőnek: 100 exp 110 arany
Chitose +20 exp Szóló Játékosok menedéke bónuszból.
Céhek (Céh adatlap szerint osztom, ha az nincs rendesen frissítve, reklamációt nem fogadok el):
White Rose: 110 arany, Enheriel +11 exp, Thunder +11 exp, Ryutoshi Kurasai +0 exp, Zakuro +12 exp, Danee +11 exp, Higurashi Sango +12 exp, Nagoyaka Kiyoshi +8 exp, Snowcat +12 exp, Nio +12 exp, Black Chevalier +9 exp
The Gullwings: 55 arany, Hermit +7 exp, Hime +8 exp, Asuka +8 exp, Kagura +6 exp, Angelica Katharina +5 exp, Aurora Rainfell +8 exp, Zelolla +8 exp
Angelic Voice: 55 arany, Mirika +9 exp, Fuun Kotarou +10 exp, Kusumi Ayani +10 exp, Judy Noxia +10 exp, Sakamoto Rin +10 exp, Miyazaki Momo +1 exp
Jártasságok:
Thunder: Érclátás: 48 -> 68, 8 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 2 Sida Kő, 3 Halvány Rubin, 5 Vasérc
Növénylátás: 38 -> 58, 7 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 5 Vörös Pitypang
Hermit: Érclátás: 21 -> 41, 8 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 3 Sida Kő, 5 Halvány Rubin, 2 Vasérc
Növénylátás: 11 -> 31, 6 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 3 Tövisgyökér, 4 Vörös Pitypang
Chitose: Fegyverkészítés: Ősi Pók Emblémás Íj Recept, Hálóvágó Recept
Érclátás: 18 -> 38, 3 Bronzérc, 5 Munkálatlan Bőr, 8 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 0 Vasérc
Nio: Érclátás: 58 -> 78, 5 Bronzérc, 1 Munkálatlan Bőr, 7 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 3 Vasérc
Növénylátás: 50 -> 70, 4 Kis Tövisgyökér, 5 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 6 Vörös Pitypang
Judy Noxia: Páncélkészítés: Bronzgyűrű Recept, Csigamintás Gyűrű Recept
Érclátás: 21 -> 41, 7 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 8 Sida Kő, 1 Halvány Rubin, 2 Vasérc
Jutalom minden résztvevőnek: 100 exp 110 arany
Chitose +20 exp Szóló Játékosok menedéke bónuszból.
Céhek (Céh adatlap szerint osztom, ha az nincs rendesen frissítve, reklamációt nem fogadok el):
White Rose: 110 arany, Enheriel +11 exp, Thunder +11 exp, Ryutoshi Kurasai +0 exp, Zakuro +12 exp, Danee +11 exp, Higurashi Sango +12 exp, Nagoyaka Kiyoshi +8 exp, Snowcat +12 exp, Nio +12 exp, Black Chevalier +9 exp
The Gullwings: 55 arany, Hermit +7 exp, Hime +8 exp, Asuka +8 exp, Kagura +6 exp, Angelica Katharina +5 exp, Aurora Rainfell +8 exp, Zelolla +8 exp
Angelic Voice: 55 arany, Mirika +9 exp, Fuun Kotarou +10 exp, Kusumi Ayani +10 exp, Judy Noxia +10 exp, Sakamoto Rin +10 exp, Miyazaki Momo +1 exp
Jártasságok:
Thunder: Érclátás: 48 -> 68, 8 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 2 Sida Kő, 3 Halvány Rubin, 5 Vasérc
Növénylátás: 38 -> 58, 7 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 5 Vörös Pitypang
Hermit: Érclátás: 21 -> 41, 8 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 3 Sida Kő, 5 Halvány Rubin, 2 Vasérc
Növénylátás: 11 -> 31, 6 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 3 Tövisgyökér, 4 Vörös Pitypang
Chitose: Fegyverkészítés: Ősi Pók Emblémás Íj Recept, Hálóvágó Recept
Érclátás: 18 -> 38, 3 Bronzérc, 5 Munkálatlan Bőr, 8 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 0 Vasérc
Nio: Érclátás: 58 -> 78, 5 Bronzérc, 1 Munkálatlan Bőr, 7 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 3 Vasérc
Növénylátás: 50 -> 70, 4 Kis Tövisgyökér, 5 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 6 Vörös Pitypang
Judy Noxia: Páncélkészítés: Bronzgyűrű Recept, Csigamintás Gyűrű Recept
Érclátás: 21 -> 41, 7 Bronzérc, 2 Munkálatlan Bőr, 8 Sida Kő, 1 Halvány Rubin, 2 Vasérc
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
4 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Similar topics
» [Játékos Küldetés] Vér és könnyek
» A Gyűlőlet Démonjai
» A Gyűlölet démonjai 2. - Tébolyodott Aincrad
» [Játékos Küldetés] Gyógyír a halhatatlanságra
» [Játékos küldetés] Airborne
» A Gyűlőlet Démonjai
» A Gyűlölet démonjai 2. - Tébolyodott Aincrad
» [Játékos Küldetés] Gyógyír a halhatatlanságra
» [Játékos küldetés] Airborne
4 / 4 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.