[Játékos Küldetés] Gyógyír a halhatatlanságra

- Az-az, Rodosz! - helyeseltem nagyban csettintve, ott is volt a nyelvemen, meg minden. Persze. Így, hogy kibökte, már nekem is beugrott, és most jól a fejembe is véstem a nevet, hogy amíg kelleni fog, ki ne szökjön. Majd egy cirka egy-két óra és el is felejthetem remélhetőleg, de scumbag agy nyilván napokig-hetekig meg fogja tartani a nevét, csak hogy szükségtelen infókkal foglalja a helyet az értékes gondolataim elől
- Csudás, köcce! :3 - mosolyogtam rá a fazonra még egyet, miután közölte, hogy zátonyra futottunk. Fain, rohangálhatunk utána, vagy rosszabb esetben várhatunk. Vagy az is lehet, hogy a rohangálás lesz a rosszabbik eset. Bár itt hagyhatnánk a cuccost, de az gáz lenne, ha emiatt nem jutna el ehhez a Rhodoshoz a csomag, aztán még mi lennénk lecseszve. Felsóhajtottam és hátrapillantottam, hol vannak már a rendkívüli feladatot ellátó testőreim és hordáraim.
- Oda megyünk! - mutogattam az épület felé. A vak is levágja, hogy valami főhadiszállás lehetett, igaz nagyon parás volt ez a katonásdizás a városban. A bakákon kívül nem láttunk még senkit bakker! :/ Mindegy, legalább annyi előnye volt az események felpörgésének, hogy nem kellett a két idomárral bájolognom, Taidana sikeresen elrontotta a kedvemet. Kis csapatunkat vezetve masíroztam oda a kapuhoz.
- Hahó! :3 Aaaa... parancsnokkal szeretnénk beszélni, medipackot hoztunk Rhodosnak - böktem oda a szezám táruljhoz szükséges szavakat, még ki is húztam magam: tudom a nevét! És csodák csodájára működött, tök könnyen beengedtek minket. Semmi kérdezősködés meg ilyesmi, helyes! :3
Belépve egy asztal mögött álló figurán akadt meg a tekintetem, és ahogy közelebb léptem-léptünk, úgy kerekedettel a szemem. Kicsit se volt hátborzongató a figura, áh nem. Plusz még szobrozhattunk is pár pillanatig, mert hiába döndült a kapu, nem vett észre minket. Na jó, megköszörültem a torkom, hátrasöpörtem a fülem mögé az arcomba lógó tincsemet és szólásra nyitottam a szám.
- Én Mirika vagyok, az Angelic Voice céh vezére - ha már valami parancsnok ez a Kalos, adjuk meg a módját a bemutatkozásnak, ugye -, és Rhodosnak hoztunk egy nagyon fontos csomagot - vázoltam a szitut tömören, majd hátrafordultam, hogy rábökjek a csomagra. Halvány lila gőzöm se volt, melyik Piroskánál is van éppen, remélem nem falta fel őket a farkas, amíg nem figyeltem.

Taidana eltűnt valamerre, amíg kezembe vettem az irányítást. Hát... az túlzás, hogy szomorkodtam utána, de azért mégis együtt jöttünk Bah, na mindegy, ezt a feladatot ketten is meg tudjuk csinálni, a srác amúgy se rajongott túlságosan a dolog iránt, meg nekem se kell a társasága. Csak akkor minek jött egyáltalán velünk, ha nem érdekli? Bakabakashii...
- Mi van, tán beijedtél? - cukkoltam Rent, mikor kifejezte aggodalmát a főhadiszállás iránt. Halvány lila gőzöm se volt mi folyik itt, de úgy alapjában véve cseppet sem tartottam a helyzettől, senki sem volt különösebben ellenséges, sőt. Ez a parancsnok is halál kedves volt, kézcsók, meg minden, csak kicsit... fura volt a kinézete. Elég bizarr volt ez a lovagiasféle bánásmód így, na de hát ez van, ezt kell szeretni.
- Ööö... ja, így van - forogtam egy sort Ren felé én is, aki hál' istennek visszaszerválta a kosarat Taidanától. Elég durva lett volna, ha nála marad, miközben mi bemasírozunk ide, jó nagy égés lenne. Pfuh, bele sem akartam gondolni A férfi ajánlatára hümmögtem egy sort, egyrészt a maradás mellett szólt, hogy akkor tuti összefutunk ezzel a Rhodosszal, legalábbis remélhetőleg, meg akkor a lábunkat se kell lejárni, miközben utána rohangálunk, a menetel mellett meg az szólt, hogy mondjuk akkor gyorsabban letudnánk, aztán mehetnénk, amerre akarunk.
- Maradjunk? - említettem meg a szimpibb verziót, nem voltam annyira biztos benne, hogy a piszkáláson kívül szeretnék a sráccal úgy kettesben maradni, hogy semmi dolgunk nincs. Végül is... időnk van.
- Izé, amúgy... tök jó, hogy hallott már a Voice-ról, de izé... szóval mi ez a sok katona? a városban, és hol vannak a lakosok? - tapogatóztam valami magyarázatfélére vágyva. Hallottam ugyan pletykákat, de azért jó lett volna tudni valami konkrétat, és asszem ez a hapsi a tökéletes választás a kérdéseim... kérdéseink? megválaszolására.
Na ja, csakhogy pár perccel később valami robbanás meg kiáltozás hallatszott kintről, amire én őszintén szólva, hát megrezzentem, mert kicsit hirtelen ért o.O Nagy szemekkel néztem az ajtó felé, de nemigen mozdultam, legalábbis egyelőre. Inkább a kezem ügyébe helyeztem az övemet, amin a fegyvereim csüngtek, nem igazán tetszett ez az egész kinti csetepaté, meg a főnök sem nagyon tudott mit kideríteni. Kérdőn pillantottam a parancsnokra meg Renre is, hogy akkor most mitévők legyünk.

Rhodosz bátyó, jer vissza~ ♫ Kedvem lett volna érdekelni, de tényleg. Előadhatnánk egy duettet Rennel, tiszta jó lenne. Neki van hangja, nekem meg elnéznék, hogy nincs, mert csini vagyok. Mondjuk itt biztos nem lenne valami nagy sikerünk, márpedig most támadt kedvem dúdolgatni, amit meg is tettem, amíg nagyban várakoztunk.
- Nekem nem kell mondani... És amúgy miért mentenél meg? Lovagias vér buzog benned? :3 - kíváncsiskodtam felé hajolva. Nem sok oka volt arra, hogy kihúzzon a csávából, hacsak nem felebaráti szeretetből, ahogy én sem hagynám, hogy komoly baja essen, ha lehetőségem volna tenni ellene valamit. Azért mégis csak az életünkkel játszunk itt, és azért olyasmit nem tette, amiért cserben hagynám. Kicsit nagyképű, kicsit bunkó, de amúgy egész jól elvoltam vele ma.
- Hát nem szívesen... - dörmögtem az orrom alá alig hallhatóan, miután kitört a káosz, a nagyfőnök meg kíséretet kért tőlünk a felderítéshez. Óvatosan indultam meg utána, azért remélem Ren is velünk tart. Inkább nem kommentáltam az ijedtségét, hadd higgye azt, hogy megkajáltam a meséjét. Végül is én is összerezzentem, vagy mifene. Na ja, csak miután a parancsnok kilépett az ajtón, úgy lazán elpárolgott valami spéci képességtől, legalábbis úgy tűnt.
- Cool - nyilvánultam meg és kikukkantottam egy pillanatra, szerencsére nem hamvadt el a fószer, csak levett az életéből egy nagyobb darabot a támadás. A másik oldalról négy alak közeledett, egy indiánlány, egy cicababa - Rennek tuti tetszeni fog -, egy selyemfiú meg valami lökött szalmakalapos király. Szép társaság.
- Oké, asszem mi nem erre szerződtünk. Örülhetsz, most óvatos leszek - pillantottam Renre, majd behátráltam vissza az épületbe, és megbújtam a fal mellett. Remélem minket nem akarnak levadászni, kétszer annyian vannak. Intettem Rennek, hogy bújjon az ajtó másik oldalára, ha valamelyik belépne, akkor rátámadhatunk végül is. Előhúztam a késeimet, ha harc lesz, most először kellene őket éles helyzetben használnom. Eh, mennyivel egyszerűbb lett volna minden, ha Rhodos itt van és lepasszolhatjuk neki a cuccot... Lehet mégis le kellett volna lépni -.-

Hah, még hogy nem tetszik a hangsúlyom neki Pedig ennél übercukibb módon nem tudtam volna győzködni, hogy legyen kedves és hagyjon minket békén, mert akar a franc velük konfliktust egy olyan városban, ahol még kihívás se kell a párbajhoz. Mosolyogtam is, meg minden, szerintem a csajszi vagy vak, vagy süket, vagy mindkettő kombinációja. Vagy csak nem érti, amit mondok, mert nem beszélni nihongo, csak alapszinten. Vaaagy... esetleg az is lehet, hogy baromira nem érdekli az egész, csak keresi az ürügyet a bunyóra. Kami-sama áldja meg az ilyen játékosokat, mattaku ^^" Szóval ott álltam, hátam mögött rejtegetve a késemet, miközben saját magamat meg Ren háta mögött rejtegettem, és vágtam a meghökkent arcot erre az értelmezésre. Társam is ugyanazt csinálta, amit én, vagyis hát próbálta csillapítani a kedélyeket és kihúzni miket ebből az egészből, de asszem kábé annyira sikerült neki, mint nekem. Fenébe, profin módon nyomjuk a rossz helyen, rossz időben témát -.-
- Aha. Mármint nem, nem találkoztunk - feleltem, és ugyebár az igazat is mondtam, elvégre nem azt kérdezték, kinek is hoztuk a kosarat, Rhodoszról meg összesen annyit tudtunk, hogy annak a szőke csajnak az öccse és hogy nincs itt. Mindenesetre jó volt tudni, hogy rá pályáznak, kicsit csavarintott a szitun a dolog. Sajnos :/
- Bonyolódnak a dolgok, mi? Regi merre van? - súgtam oda Rennek, asszem neki sem kellett mondani, hogy nem lenne pálya, ha hagynánk a srácot ezeknek az alakoknak. Legalábbis gondolom nem valószínű, hogy amíg ezen túl nem leszünk, addig megküldi az üzit, hogy megkapta a pakkot. Meg milyen dolog lenne, ha cserben hagynánk a csajszit, aki ránk bízta a feladatot? Ha lenne öcsém, kábé kibelezném azt, aki hagyta volna a csávában.
Köhécseltem egyet a jelenetre, halvány lila gőzöm sincs, mit csinált az a liba, de hogy Ren nem önszántából kezdett el játszani a kosárral, az tutkó. Tényleg, eddig bele se néztünk, az hogy nem illik az úgy nagyjából pont nem is érdekelt, csak eddig jobban el voltam foglalva a majmos bunkóval meg Rennel, semmint hogy kíváncsiskodjak a tartalma után.
- Van tipped, mit kezdjünk ezzel? :/ - böktem oldalba finoman a szőkét, ám észlelésem ekkor felhívta rá a figyelmem, hogy valami közelít, és gyorsan. A jelzés irányába nézve egy rohanó alakra figyeltem fel, az erdő felől érkezett és futott is be alig egy percen belül. Defenzívebb testtartást vettem fel, bár csak egy kissrác volt, a bökőjén kívül semmi sem volt rajta félelmetes.
- Heh? - döbbentem le, ahogy a kalapos fickó beközölte, hogy ő Rhodosz. Ez a kölyök?! Jó, mondjuk nekem van a legkevésbé jogom ehhez a magam 16 évével és az alacsony termetemmel, biztos rám is sokan még gyerekként gondolnak, pedig na... És most nem csak arra gondolok, hogy felnőttesen öltözködöm
- Ah, izé... szeva! Nézd milyen menő parti jött össze a fogadásodra! :3 - intettem a gyereknek egy cuki mosolyt ráküldve, szóval hogy lássa, mi vele lennénk elvileg, nem ellene. Ren meg kapott egy újabb bökést, nála volt a kosár, mutassa meg végre azt is, hogy van valami a lába között

Bólintottam. Szóval Regi itt van, az szuper. Nem vagyok olyan hülye, hogy elkezdjem keresgélni, megértettem, mire akart a srác kilyukadni. Király, javultak az oddsaink, az a madárka elég szépen tud zúzni a mérete ellenére, meg én se vagyok kispályás. A parancsnokkal kiegészülve lehet sanszunk négy ellen, de amúgy hol van az sok maskarás bohóc, akik trappoltak eddig az utcákon? Mind volt legalább 5. szintű, másképp nem lehetnének itt, szóval azt kizártnak tartottam, hogy ledarálták volna őket vagy megfutamodtak volna.
- Hát bocsesz, én nem a PvP-t nyomatom az MMO-kban... :/ - feleltem a számat elhúzva. Tök más egy rendszer által irányított, mintákra épülő mobcsapat ellen nyomulni, mint egy játékos ellen. Ha előbbihez vár megoldást, örömmel állok a rendelkezésére, de ezekről a fazonokról azt sem vágtuk, mennyire táposak. Ki gyengébb, ki erősebb, ki support, ki tank, ki dps... Enélkül meg voltam lőve. A helyzeten valamelyest legalább mentett, hogy Rhodosz befutott és így egyenlő létszámba kerültünk. Négy a négy ellen, alapból akkor sima párbaj, csak ellenfelet kell jól választani. Renen viszont nem tudtam nem fészpalmolni, komolyan, ebben a kutyaszorítóban is csak arra gondol?
- Figyu, szerintem megpróbálhatnád, max levágják. Visszanő - nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg, ha már ennyire a fejében volt a dolog. Talán még én is szívesen megnézném Mármint azt, ahogy megszabadítják a srácot a férfiasságától, arra nem voltam kíváncsi, ahogy megfűzné ezeket a csajokat. Közben Rhodosz is nekiállt akciózni, odabattyogott hozzánk, hogy meglesse a kosár tartalmát. Azzigen, nem szívbajos a kisfickó, meg a keze is gyorsan járt. Én nem bírnék ilyen gyorsan ebben a menüben pötyögtetni, pedig elég fürgék az ujjaim :;P: Na ja, csak nekem eszem ágában sem volt már itt hagyni a társulatot, és mertem remélni, hogy Ren sem gondolta komolyan, amit az imént mondott.
- Öcsi, nem kell hősködni, már rég nyakig vagyunk ebben a kulimászban. Ha mennénk is, kétlem, hogy hagynának minket lelépni Ki vele, kik ezek és miért van vérdíj a fejeden, hah? - szólítottam meg halkan a srácot a magam faragatlan stílusában, ő se nagyon adta meg a tiszteletet az idősebbnek, meg amúgy is tök nyilvánvaló, hogy nem szekálni vagyok itt, hanem a javát akarom. Akkor meg nem mindegy a stílus? Csak nem hagyjuk itt a fogunk, ha meg gáz van, még mindig ott a teleport kristály. Ha azt a sárkányt túléltem, ez pite lesz, aztán szépen visszaballagunk a nővérkéjéhez és happy end.