Jakushi Ishiro

Az indokolatlanul hideg éji szellő belekap hajamba és zöld fürtök kuszaságává változtatja azt. A hideg verejték úgy folyik le az arcomon, mint ha csak egy nagy vödör vizet öntöttek volna a pofámba. Azonban ez közel sincs így. Edzenem kell, egész álló nap. Szintre kell hoznom magam, minél hamarabb feljebb kell jutnom a játékban. Nem szabad túlzottan lemaradnom az elővédtől, még nem. Messze nem vagyok olyan erős, hogy egymagam képes legyek életben maradni. Még Shadowal az oldalamon sem. Kiváló a harci tudása, azonban nagyon fiatal még. Ha komolyabb ellenfelekkel állítanám szembe, azzal nem csak a saját, de az Ő életét is veszélybe sodornám.
Néhány percre levetem magam a fűbe és szuszogok. Még mindig szinte hihetetlen a számomra ez az egész világ. Jelenleg valószínűleg egy kórházban fekszem, intravénásan táplálnak, de az agyam akkor sem ezt fogja fel. Hanem a fű lágy tapintását, a rovarok rezdülő szárnyait, ahogy felrebbenek a növényekről. Csodálatos. Shadow büszkén odasétál mellém és szorosan az oldalamhoz bújva leheveredik. Megvakargatom a füle tövét. Nincsenek szemtanúk, így dorombolva fogadja a gesztust.
Vagy húsz percig mélázhattok a semmiben, ekkor jelennek meg az újabb áldozataim. A játék generált néhány újabb vaddisznót. A párduc, amint megérzi a szagukat felpattan és reményteli szemmel néz fel rám. Vidáman mosolyogva, egy nyögés kíséretében tápászkodom fel. Megragadom a derekamra csatolt kés markolatát és füttyentek egyet. Lassú léptekkel a legközelebbi disznó felé veszem az utamat. Shadow mellettem osonva közelíti meg. Érzem a felőle áradó rezgéseket, alig bírja visszafogni magát.
-Most?
Kérdezi csak számomra hallható hangon. Bólintok. Lekuporodik, majd egy ügyes ugrással ott is terem az állat mellett. Karmait belemélyeszti a sertés oldalába, amitől az éktelen visításban tör ki. Megpróbálja lerázni magáról a támadóját. Sikertelenül. Még néhányat kalimpál, majd holtan rogy össze. Csak ekkor veszem észre, hogy egy másik állat rohamléptekben halad felém. Alig bírok kitérni az útjából.
-Shadow!
Kiáltok fel, mire társam rögvest előttem terem. Íriszei vörösen ragyognak, mint ha csak két rubintot ágyaztak volta szemeibe. Mély mordulást hallat, majd szavak törnek elő a torkából.
-Állj, most!
Szólítja fel a vaddisznót. Amaz, mint akit megigéztek megtorpan. Szemei elfátyolosodnak. Fújtat néhányat. Kíváncsian közelebb lépkedek hozzá, teszek néhány csapást felé a késemmel. Nem reagál semmit. A párduc is odaoldalog mellém, még mindig nem veszi le róla a tekintetét. Néhány másodpercig még bámulom, majd egy kecses mozdulattal beledöföm a kést a nyakába. Amint semmivé foszlik Shadow felé fordulok. Hangosan kacagva és a csodálattól elkerekedett szemmel szólok hozzá.
-Na, te kis Uraság! Ez mi a fene volt, és miért titkoltad eddig előlem?


Képesség:

Vadak elméje: Shadow képes átvenni az irányítást egy (később és gyengébb lények esetében több) állat felett. Legyen az farkas, vaddisznó, vagy netán rémoroszlán. A képesség csak akkor hatásos, ha a delikvens szemébe néz. (Több befolyásolt esetében ezt a legerősebbel kell megtennie) Ahogy Shadow egyre fejlődik, úgy nő a képesség ereje is. Bébiként még csak a gyengébb állatokon képes végre hajtani, azonban később már az egyre erősödő ellenfelek is áldozatul eshetnek.

Köszönöm szépen ^^