Potion Hero szaküzlet

Szende tinédzser fiú nyitja ki az ajtót és lép be az üzlet belsejébe. Szeplős arcáról az ismeretlen okozta bizonytalanság félelme süt. Lassú, elmélázó mozdulatokkal csukja be a bejáratot maga mögött és körbekémlel az egyszerű, puritán felszereltségű boltban. Magában arra gondol, hogy Saito-san üzlete mennyivel pompásabb volt, ám őt nem különösebben zavarja mindez. Tán még jobb is, hiába van kevesebb néznivaló. Nincs is mi elvonja a figyelmet így a feladatáról.
- Jó napot kívánok! - köszön csendesen az Igazság Szövetségese, bár becenevét kudarcai okán kelletlenül hangoztatja csak. A Kirio, saját neve már valamivel szimpatikusabb neki.
- Eto... egy Kis Potiont szeretnék venni. Vagy készíttetni. Van ööö... növényem - szólal meg némi szünet után bizonytalanul. Keze is megmozdul, hogy lenyissa menüjét, de nem fejezi be végül a mozdulatot. Jelenleg nem tudja, mit tegyen pontosan, vagy hogy egyáltalán szükség lesz-e a növényekre, amiket kapott. Csak azt, hogy neki egy olyan főzettel kell kilépnie ezen az ajtón, hogy ne okozzon csalódást "mesterének".

Kirio kissé furcsán érzi magát. Azt várta, nyomás fog nehezedni rája, mint legutóbb. Hogy elsöpri a boltos a karizmájával, hogy összezavarják és lelkébe látnak, ám mindez nem történt meg. A férfi viselkedése olyan egyszerű és célratörő, mint a szög. Egyszerű köszöntés, sajnálkozó arc amiért elfogyott a kért főzet, megkönnyebbülés és szimpatikus mosoly, mikor kiderül, hogy megvannak a hozzávalói. De megvannak-e? Keze végül megteszi az imént félbehagyott mozdulatot és rövid úton elnavigál a menüben az inventory-jába. Fájdalmasan üres, a kapott gazokat leszámítva alig van benne valami.
- Öhm... mire is van szüksége? Nem vagyok valami tájékozott - hajtja le a zavarában. Nem osztották meg vele, miből készül a Kis Potion, hogy ne kövesse el azt a hibát, mint múltkor. Tisztában volt vele, mennyire gyámoltalannak néz ki, hogy tudhatná ő melyik felszereléshez pontosan milyen nyersanyagok kellenek? Mindenesetre készenlétben állt, hogy amint közlik vele, mire van szükség, azonnal kiemeli a megfelelő növényeket, hogy átnyújthassa.

Két szemöldökét kínos lassúsággal vonja össze a fiú szavainak hallatán. Kezét visszahúzza saját teste mellé, de nem sokáig hagyja a levegőben lógni, hanem a pulton kezd matatni, de már derültebb mimikával.
Egy kis notesz kerül elő, benne krikszkrakszos írással. A lovag jegyzetei. Lassan lapozza a kis füzetet, csupán szemének gyors ide-oda ugráló mozgása tanúsítja, hogy folyamatosan böngészi a lapokat, kihámozandó belőle a lényeges tartalmat.
- Két vörös pitypang és egy faeno levél. - jelenti ki, ahogy szeme megakad azon a ponton, ahol a kis potion elkészítésének folyamata van lekörmölve. Figyelme visszatér a menüjében matató ügyfélre, aki reményei szerint éppen a komponenseket halássza elő, így bátorkodik újfent kinyújtani karját, tenyerét pedig szélesre tárni, hogy az beleadhassa amit akar.

Meglepi, hogy az üzletvezető a jegyzeteihez nyúl. Ha ő se tudja, mi kell, akkor miért tőle várja a megoldást, ugyebár? Ugyan mindez nem ül ki az arcára, de azért egy képzeletbeli fejvakarást elkövet. Vár türelmesen, bár kicsit aggódik főnöke miatt, aki nem messze innen valószínűleg tűkön ülve vár egy sikátor rejtekében. Végül megszületik az óhaj, ő pedig rápillant a menüjére. Először megrémül, de csak félrenézte. Megvannak a hozzávalók, igaz éppen csak. Sietve elő is hívja, és miután majdnem ki is ejti a kezéből, végül átnyújtja a nyersanyagokat. Nem szólal meg, csupán várja, hogy megtörténjen a... szóval az, aminek ilyenkor történnie kell, és aminek a végén egy főzet fog a kezében nyugodni. Remélhetőleg.

Apró bólintással veszi át a növényeket, melyeket a pultra téve nyomban elő is idézi a szükséges panelt a gyártáshoz. Pötyög valamit, mire a növények lassan egybefonódnak, ha szükséges, akkor még tesz is egy-két mozdulatot, hogy felpörgesse, illetve elősegítse a folyamatot, melynek a végén egy kis üvegcse jelenik meg a faberakásos pulton. Piros színű lötty a tartalma, s rámutatva ki is jelzi, hogy valóban egy kisebb potion sikerült elkészíteni tökéletesen.
- Tíz arany lesz. - és oda adja az üvegcsét egyenesen a fiú markába.
Amint a pénzt megkapja, arcán elégedett mosoly húzódik végig, s nem átall szívélyesen integetni a vevő távozásakor.