Daiki

Nos, a karakterem pár hsz után máris úgy van vele, hogy köszöni szépen ő jól meglesz az íjász kaszttal és hagyjam békében a másik kettővel. Valószínűleg túl korán alkottam képességet neki, ő pedig máshogy döntött: inkább hatékonyabban szeretne dixiket és vadakat szerezni eladásra. Szóval szeretnék képességcserét pályázni

Módosított első képesség

Név: Lock-on Arrows
Típus: játékszínesítő
Leírás: A vadászat közben kilőtt nyilak alig látható, halovány zöld színben izzanak fel és akármi is kerül az útjukba, sosem tévesztenek célt. A nyilak röptükben egy lassan leülepedő port hagynak maguk után; a találatuk pedig sebzésokozás helyett csupán lelassítja a célpontot, így az könnyen utolérhető lesz. A használó ezáltal olyan vadakat és dixiket is el tud kapni, amelyek egyébiránt sikeresen elrejtőztek vagy elszöktek volna előle.
Hatása: Olyan játékokban, ahol a karakter vadakra vagy dixire vadászik, három kör helyett kétkörönként dobhat vadra vagy dixire; illetve eldöntheti, hogy az utolért lényt ő érinti-e meg. A képesség halakra nem érvényes.


A következő pár hét kemény kutatómunkával telt. Koheivel felkeresték a Sword Art Online játékkal foglalkozó összes fekete oldalt, ahol adás-vétel is folyik és megállapították, amit már Daiki is sejtett az első pár belogolás után: túl sok túlélő akar pénzt csinálni a régi karaktere cuccainak eladásával, így a fegyverek és felszerelések piaca nagyjából telített. Nem mintha akár Daikinek, akár Koheinek esélye lenne magasabb tierű vagy ritkább cuccokhoz jutni ilyen kevés játék után.
Más irányban kellett elindulni.
Ez az irány pedig a halak, vadak és dixik felé vezette a fiatalokat, vagyis inkább csak a dixik felé, hiszen amíg a kis lények bármikor átadhatóak voltak, ez a szafaizásra már nem volt elmondható. Íjászként Daiki - aki azóta is csak ezt a kasztot választotta minden belépésnél - amúgyis hatékonyabban tudott vadászni, ellentétben Koheivel, aki a saját accountja megalkotásánál, természetesen, a harcos kasztot választotta. A feketepiacon pedig ha a felszerelésekhez képest nem is sok, de valamennyi igény dixikre is volt, ami máris több, mint amit remélhettek. Főleg úgy, hogy amíg az egyéb itemekre napok alatt akadt eladó, a dixiket kereső hirdetések már több hete fent voltak.

Daiki visszatért a Tolbanát körülvevő, kevéssé látogatott erdőbe és íját kéznél tartva várt egy bokor mögött. Az előtte elterülő tisztás és a közelben csörgedező patak kiváló helyszínnek tűnt ahhoz, hogy ott vadak és dixik éljenek, a férfiú tehát számíthatott rá, hogy hamarosan meglát vagy hall valamit. Zörgő bokor, reccsenő faág; ezekből sok volt a közelben, de megpillantani semmit sem pillantott meg jóideig. Eleinte fölöslegesnek tartotta vakon kilőni a nyilait, hiszen aligha találnának célt és csak a nyilakat pazarolná. Egy idő után azonban úgy gondolta, egy próbát megér és egy távoli, ismeretlen hang felé célzott és lőtt. A nyíl a lövés pillanatában halványzölden felizzott és Dai legnagyobb meglepetésére valami porfélét is a levegőben hagyott maga után. A srác eleinte nem tudta hova tenni a jelenséget, végül kíváncsisága által vezérelve elkezdte követni a jelet, nem is reménykedve a sikerben. Hiszen a menüje nem jelezte, hogy bármit is elejtett volna.
A nyíl azonban talált.
Egy szarvas combjába fúródott, aki igaz igyekezett elfutni Daiki elől, de a lábába állt nyílvessző miatt (vagy talán más okból) ez nehezen ment neki: a fiú könnyedén utolérte és már éppen meg akarta volna fogni, hátha a rendszernek ez már elég lesz az elkapáshoz, amikor két játékos jelent meg vele szemben. Két testvér lehetett, egy fiatal kislány és egy idősebb fiú.
- Üdvözletem - hajolt meg Daiki.
- Te ejtetted el azt a szarvast? - kérdezte a kislány köszönés nélkül, mire a bátyja elnézést kért és udvariasan bemutatta mindkettőjüket. Ők is kezdők voltak és éppen egy szarvast szerettek volna fogni a kislány gyűjteményébe. Ez a tény persze egészen addig nem igazán érdekelte Daikit, amíg a bátty fel nem ajánlott 100 aranyat azért, ha az övéjük lehet. Az íjászfiú rábólintott és az üzlet hamar meg is valósult.
Ez az eset pedig mindent megváltoztatott. Egy új lehetőséget nyitott meg számukra a boldoguláshoz, Daiki pedig alig várta, hogy kilogoljon és mindent elmesélhessen Koheinek.

Szeretném megpályázni az első jártasságomat, ami a Keresés 1-es szint.

Sokat olvasott már a jártasságokról és azok előnyeiről, de hiába lépte meg az ehhez szükséges második szintet, eleddig nem tudott dönteni. A vadászathoz (és a dixivadászathoz), amire specializálódni tervezett, a játék nagyon sok hasznos lehetőséget kínált, Daiki így majdnem mindegyikben talált valamit, amit a hasznára fordíthatna. Az Észlelés és a Nyomkövetés egyértelmű volt, ahogyan a Lopakodás és a Hallgatózás is. A Teherbírással el tudna cipelni állatokat a megrendelőnek, az Akrobatikával hatékonyabban cserkészhetné be a vadakat. És persze ott volt a direkt haszon, a Keresés és a Helyszínismeret. Ha innen nézte, ez volt az egyetlen, amire egyértelműen rá tudott bólintani, hogy igen, kell neki. Hiszen amíg az előbbiek csupán az adott szituációban segítenek és nem jelentenek többletnyereséget, addig az utóbbiakkal konkrét jutalom járt - mégha alacsony szinteken elég eshetőleges is.
Meghát, a hatékonyság emeléséhez ott volt a képessége is.
- Keresés 1-et vásárolnék - mondta az NPC-nek és átadott 100 aranyat abból a kétszázból, amit Ozirisz adott neki korábban. Persze volt saját vagyona is már, de amit a kardforgatótól kapott, azt külön tartotta számon és szerette volna hasznosabb dolgokra elkölteni, mint egy-egy szirupos alma a Karavál bódéinak egyikéből, vagy éppen egy korsó sör a borúsabb napokon. Az NPC bólintott, a rendszer pedig hamar befogadta a panelen megbökött adatot - Dai első jártasságvételét. De hogy mi lesz a másik kettő alap jártassága? A fiúnak fogalma sem volt - és talán nem is volt ez baj.