Minden napra egy süti, B1 szint a fekete piac és temetkezési vállalkozás

A szokásos procedúra zajlott le, a kiscsaj be a függöny mögé, majd int nekem is pár perc múlva, hogy jöhetek. Köszönetképpen biccentettem neki, majd leültem. Tisztára rutinszerű volt az egész, franc se tudja, hányadszor is járok itt pontosan. Ryner hamar megjelent a színen, valahogy nem lepett meg az arcán a széles mosoly. Elég jól járt velem, rendszeres látogatója lettem. Na meg mondjuk én se panaszkodhattam, teljesen kielégítőek voltak a szolgálatai :3
- Szia... ne viccelj, nekem mindenből a legjobb jár - egóztam kicsit, abszolút belefért az ilyesmi, pláne ezzel a mamlasszal szemben. A zsákot most hagytam, annyira bunkó nem vagyok, hogy megnézzem mi van benne. Az egyik ércről amúgy is tudtam, hogy micsoda, kereskedtem már a sráccal. Inkább a sütikkel foglalkoztam, mármint a normálisakkal.
- Ehhehe. Hát lábadozok, mondjuk úgy. Próbálom egyenesbe állítani a dolgaimat, szerencsére több, mint kevesebb sikerrel. Mire fel a nagy érdeklődés? - válaszoltam, bár semmi konkrét nem volt benne. Rossz szokásom, hogy nem szívesen kötök mások orrára dolgokat, bár a játékbeli ambícióimat éppen megoszthatnám vele még. Csak nem éreztem helyénvalónak, ha most elkezdek ömlengeni arról, hogy Kota így, Anat úgy, Ren emígy, bossok amúgy.
- Mellesleg most kihasználhatod, hogy normális hangulatban vagyok Veled mizújs? :3 - jegyeztem meg, aztán küldtem Ryner felé egy pajkos mosolyt. Ha már annyira odavan azért, hogy folyton bunkózok vele... hát ne idegesítsen fel Tény, hogy sokszor rossz hangulatban talált meg az elmúlt időben, de asszem ebből már kezdek kilábalni.

Zavarba hozott nevetgélést hallattam, aztán felsóhajtottam és a zsákocskát kezdtem piszkálni. Mint valami kényszercselekvés, pedig nem is nagyon volt olyanom, leszámítva a hajam piszkálását, ha ideges és feszült voltam. Most éppen talán unatkoztam, vagy nem is tudom. Nem sok értelme volt annak, amit csináltam, pláne annak nem, amit az üzleten felül műveltünk. Nem kedveltem a srácot, egy idegesítő kis vakarcs volt, aki mintha pontosan tudta volna, hogy tud pillanatok alatt felhúzni, megannyi értelemben.
- Frissítő, mi? A legutolsó dolog, amit el tudsz nálam érni, az a felfrissülés ._. - jegeztem meg, a zacskó piszkálásáról meg átváltottam az ujjaimmal való dobolásra egészen addig, amíg el nem csábultam a citromtorta szerű valami iránt és neki nem estem. Nem pont a legkedvencebb kedvencem volt, de nem sokkal maradt le az édes-savanyú nasi.
Ryner válasza pont olyan semmitmondó volt, mint az enyém, ilyen "nesze neked, edd meg amit főztél" jellegű feleletként értelmeztem. Vagyis kinyírja a beszélgetést, aztán oldjam meg én, ha dumálni akarok. Ahhoz képest, hogy pont most mondtam, ki kéne használnia a jó hangulatomat, ez egy elég suta megoldás volt, ráadásul miután a csajszi lelépett, pár percre ő is otthagyott. Mondjuk legalább addig volt alkalmam befejezni a sütimet és elgondolkodhattam arról, mennyire hiányoznak a normális kaják. Ezek csak silány utánzatok voltak, bár fene tudja, mi lesz később, ha a főzés jártasságok az égbe szöknek.
- Biztos tiszta jól érzed magad, hogy egy ilyen kiscsajjal vagy bezárva ide naphosszat - mutogattam kifelé az eladó lányra célozva - A főnököd milyen? Valami piros gamer, vagy sima infóbróker? - kérdezősködtem, ha már visszadobta a labdát. Ha szemét hangulatban lettem volna, simán bevágom a némasági fogadalmat, aztán gördítse előre ő a szekeret, de mákja volt, hogy nem így van.