Konakion

by **Konakion** Pént. Jan. 07 2022, 02:24

Játékba lépés előtt fél évvel: - Hé Tom! Ma is a netet böngészed újabb sztorik miatt vagy végre ledugod a képed a pubba? – kérdezte az egyik barátom telefonba. – Nem terveztem ma igazából semmit, de ám legyen. 20 perc múlva a szokásos helyen? Mire odaérek kérd ki az első kört! – válaszoltam neki, majd azzal a lendülettel letettem a telefont. Rég volt már amikor utoljára együtt ittam a haverokkal. Lázas készülődésbe kezdtem, hiszen tényleg nem mostanában találkoztunk és nem akartam, hogy látszódjon rajtam, hogy napok, sőt hetek óta a monitorom előtt görnyedek. Frissítő gyors zuhany, majd elindultam a szokásos helyünkre. Mire odaértem a baráti társaság teljes létszámmal felsorakozott és hangosan a pub vendégei tudtára adták, hogy megérkeztem. Remek érzés, ha az embert szeretik. Mondjuk a szülő szeretet hiánya míg élek kísérni fog, de ez is több, mint a semmi. – Na mi a terv fiatalok? - kérdeztem, majd ekkor vettem észre, hogy a pincérlányka már a következő körünket hozza a tálcáján. – Nem lesz ez egy kicsit gyors? Azt hittem ebből már kinőttünk? – nyilván senkit nem hatott meg amit mondtam és sorra fogyott előlünk az alkohol. Számolni sem tudtam mennyinél is járunk, de annyi már biztos volt bennem, hogy kellően bátornak érezzem magam ahhoz, hogy leszólítsam a pincérlányt. – Hagyjad Tom, részeg vagy, csak el küldene. – tartott vissza az egyik barátom, de a másik a szavába vágott. – Ne szólj bele, burokban született, ennek is csak megszületni volt nehéz, fogadjunk, hogy elég csak oda lépnie a lányhoz és az megadja neki a telefonszámát! – mondta rendíthetetlenül. Annyira nem voltam már képben, hogy feldolgozzam, hogy mit mondott, de azt tudtam, hogy mennem kell. Felálltam és odaléptem a pincérlánykához. Éppen valami nagyon macsó szöveggel akartam kikényszeríteni belőle a telefonszámát, ám hirtelen az asztaltól, ami mellett állt felpattant egy ürge és olyan lendülettel magyarázott a társainak, hogy karlendítéseivel meglökte a pincért, akinek megcsúszott a tálca a kezében. Szerencsére ekkora már elég közel voltam, és az alkoholtól eltompult érzékeimnek köszönhetően lassított felvételben láttam az egészet, így valamilyen csodának köszönhetően sikerült megfognom a tálcát, és a pincért is. Olyan zavarba voltunk mind a ketten, hogy a lány azonnal elugrott mellölem, rám nézett és mielőtt bármit is mondtam volna egy cetlire felírta a számát és közölte, hogy minden nagy hatig dolgozik, utána nincsen semmi dolga. Persze én még mindig nem szóltam egy szót se, csak elvettem a papírt és visszaültem a többiekhez. – Látod? Mondtam, meg se kellett szólalnia mégis megszerezte a csajszi számát. – nevettek a többiek. – Ez csak a száma, de hatkor itt találkozunk. – mondtam nekik csak, hogy érezzék a törődést.

- Már is reggel van? Micsoda álmom volt. – keltem fel reggel a Sword and Phonex egyik szobájában. A reggeli rutin közben az esti álmomon gondolkodtam, hogy egy ilyen régi emlék miért most köszön vissza. Míg igyekeztem kideríteni mi lehetett a mondani valója az álmomnak, összeszedtem magam és útnak indultam. A Kezdetek Városának utcáit járva csak bambultam magam elé, néztem a többi játékost NPC-t hogyan tengetik az életüket. Az egyik sikátorban páran éppen a szerencsejátékokról és a szerencséről beszélgettek. Igazából nem figyeltem rájuk elengedtem a fülem mellett, vagyis csak elengedtem volna, mert késztetést éreztek arra, hogy kikérjék az én véleményem is a témában. – Te mit gondolsz a szerencséről, és a szerencsejátékokról fiú? – kérdezte egy idősebb alak. – Azt, hogy ezeknek a dolgoknak itt a játékban nincs jelentősége, hiszen minden egy bizonyos algoritmus alapján működik, ami nem enged meg magának olyan hiba lehetőséget, mint szerencse, vagy véletlen. – hangzott számból a jól átgondolt válasz. – Valóban fiú? Szóval, ha most háromszor egymásután dobunk akkor matematikailag kevés arra az esély, hogy mind az három dobott értékem magasabb lesz, mint a tiéd? – kérdezte, majd elővett kettő darab kockát. – Én nem teljes mértékben így gondoltam, de ha így hinni fog nekem akkor dobjunk. – mondtam, majd elvettem egy kockát tőle. Ő kezdte a dobást. Az első dobása egy kettes lett amire egy négyessel feleltem. Eddig ebben semmi különös nem volt, hiszen a kettes egy elég alacsony szám a hatos dobókockán. Megint ő következett. Négyes. Itt már izgulhattam volna, de semmi tétje nem volt ennek az egésznek, csak gyakorlatban akartam bizonyítani az igazam. Megráztam a kockát és dobtam. Öt. A férfi nem akart hinni a szemének, hogy nem képes nagyobbat dobni, mint én. – Most te dobsz először! – mondta. Megfogtam a kockám és dobtam. Egy. A férfi arcára „Joker” mosoly ült, hiszen az egyesnél csak nagyobb szám van a kockán. Az öreg nagyot lendített, majd dobott. A kocka ahogy elhagyta a kezét neki csapódott a sikátor falának, majd földet érés előtt ütközött az én kockámmal, ami átfordult hatosra, az öreg kockája pedig a csatornába landolt. - Szerintem megint nyertem! – néztem az öregre. – Ki vagy te fiú, és mit csináltál az előbb? – nem nagyon tudtam hova tenni amit mondott, ám hirtelen bevillant az esti álmom a barátaimról, és arról, hogy hogyan cukkoltak azzal, hogy burokban születtem, és nekem semmihez sem kell megőröltetni magam, szerencsés vagyok és minden csak úgy az ölembe hullik. ~ Ez lehet valami képesség lenne a játékban? ~ kérdeztem magamtól, mikor lehívtam a képességeim listáját, és ott szerepelt a „Burokban Született” képesség, melynek leírása szerint akármikor kerülök olyan helyzetbe, ahol a szerencsének fontos szerepe van a mérleg nyelve mindig felém fog billeni. Nagyon megörültem annak, hogy lett egy képességem, ám nem nagyon tudtam hova tenni így a játékon belül, hogy miért is jó nekem, ha szerencsés vagyok.

by **Konakion** Pént. Jan. 07 2022, 03:14

Új képességem tudatában, mert ugye még nem jöttem rá pontosan mire is lesz ez jó nekem, megindultam, hogy utolérjem a többieket és én is kivegyem a részem a játék teljesítésében. Ahogy szintről szintre haladtam feltűnt, hogy néha csak úgy találok dolgokat. Nem kell itt komoly dolgokra gondolni, de néha szó szerint úgy éreztem, mintha az ölembe hullana a jutalom amiért igazából nem is tettem semmit, csak jókor voltam jó helyen. Ezek után a különleges és furcsa dolgok tán kezdtem el gondolkodni azon, hogy ez lehet e a képességem. Hosszas töprengés és tanakodás után beláttam, hogy igen, ez valóban a képességem lenne, hiszen egyszer egy másik játékossal fejlődtünk, amikor is megéheztünk és a közeli erdőbe mentünk gombákat keresni, hiszen ő váltig állította, hogy jártass benne és nem lesz semmi gond. Mondjuk sok gondom nekem nem is lett, hiszen ennek a csodálatos képességnek köszönhetően az én gombám nem volt mérgező, nem úgy mint a másik játékosé, aki majdnem lenullázta magát. Ekkor elkezdtem értékelni ezt az erőt.
Ahogy telt az idő, és egyre komfortosabban mozogtam a játékban, egyre többször merengtem a kinti világban hagyott szeretteimről. Nagyszüleimet évek óta nem láttam már és nagyon hiányoznak. Mamám, mint egy igazi görög öregasszony állandóan az arcomat csipkedte és olyan szavakat mondott, amiket akkor még nem értettem. Fájó régi emlékek, de nagyon hiányoznak.
Magam mögött hagyva a múltat és a külvilágot egy erdőbe találtam magam. Eléggé kihaltnak és elhagyatottnak tűnt, így teljesen meglepett amikor egy három tagú farkas falka rám támadt. Legjobb tudásom szerint harcoltam ám volt egy pillanat amikor úgy éreztem, ha nem segít valaki akkor ebben az erdőben fogok meghalni. Ekkor éreztem egy gyengéd érintést a vállamon. Szememet behunytam és magam előtt láttam a nagymamámat, úgy, ahogy gyerekként is láttam, felém nyúlt, ám most minden szavát értettem. Azt mondta Fortuna érintése segít rajtam. Ekkor kinyitottam a szemem és újult erővel támadtam a farkasok ellen, akiknek a támadási mintha nem is engem céloznának, viszont én egyszerre kettőt is tudtam sebezni. Miután végeztem velük és nyaldosni kezdtem a sebeimet jött a felismerés pillanata, hogy most pontosan mi is történt. Új képességre tettem szert, ami a Fortuna érintése névre hallgatott. A következő harcomban is aktiváltam ezt a képességet, ám ekkor olyan érzésem volt, mintha egy fekete macskát láttam volna elsétálni magam előtt, és minden rémálommá volt. A farkasra mért támadásom közben magamat sebeztem meg, és csak a szintkülönbségnek köszönhetően úsztam meg élve a harcot. Ekkor döbbent rá, hogy a képességem egy két élű penge, amivel jobb lesz vigyázni.

Konakion

Konakion

Re: Konakion