KezdőlapKonakion
2 posters
1 / 1 oldal
Konakion
by Konakion Kedd Jan. 04 2022, 20:27
Név: Xerolas Thomas- Konakion
Nem: Férfi
Kor: 27
Kinézet: 175 cm magas, izmos testalkatú. Barna haj, kékes-zöld szem.
Jellem: Társasági ember, mindig próbál segíteni másokon, még akkor is, ha abból neki származik hátránya. Mondhatni lelki-szemétláda/szemetes, amibe az emberek kidobják a negatív érzéseiket, amivel a lelkük megkönnyebbül Konakion pedig nem nyilvánít ezeknek akkora jelentőséget, hogy lelkileg megviselje.
Szint: 13 (Kvíz)
Kaszt: Kardforgató
Képesség: Még nem teljesen állt össze fejben a koncepció, előtörténet után kerül megpályázásra
Hogy ki is vagyok?
Ahhoz, hogy megismerj egy kicsikét el kell mélyülnünk a múltba és vissza kell tekintenünk az 1940es 50es évekbe. Ekkoriban Görögországban polgárháború dúlt, és partizánok egy csoportja arra tette fel az életét, hogy védtelen nőket és gyerekeket menekítsen ki a frontról egy biztonságosabb helyre. A menekültek között voltak a nagyszüleim is, igaz akkor még csak néhány évesek voltak és nem is ismerték egymást, de a teljes kép ismeretéhez ezt is el kell mesélnem. Szóval, több országon keresztül vándoroltak míg nem elértek Magyarországra. Itt a fővárosban csoportokra osztották őket, és úgy kerültek el az ország több pontjára. A nagymamám egy kis faluban telepedett le az anyjával és a nagyanyjával. Ezt a kis falut külön nekik építette az állam. Ebben a környezetben nőt fel, a helyiek tartották a régi hagyományokat, ám teljes mértékben beleolvadtak a befogadó ország kulturális szokásaiba. Soha semmilyen probléma nem fordult elő az ilyesfajta nézeteltérésekből. A nagyszüleim tinédzser korukban találkoztak, majd nem sokkal az első találkozás után örökre hűséget ígértek egymásnak, és szerelmüknek nemsokára egy fiúgyermek lett a gyümölcse. Apám, Xerolas Panajotisz szülőfalujában járt iskolába és ott szerezte meg az alapvető tudásmorzsákat, aminek segítségével megkezdte az ország fővárosában a mérnöki tanulmányait. Itt ismerkedett meg anyámmal, aki szintén hasonló témakörben kezdte meg a tanulmányait. Megismerkedésük után együtt vágtak bele a felső oktatás kihívásainak és néhány év alatt sikeresen diplomáztak, majd doktoráltak a saját területükön. Apám robotikával foglalkozott, anyám pedig gyakorlati fizikus lett. Miután mind a ketten révbe értek úgy érezték, hogy a kapcsolatuk egy új szintre léphet, így összeházasodtak, és nem sokkal ezután megszülettem én, Xerolas Thomas. Hát igen, a sors „nagyon” kegyes volt velem, hiszen szokták mondani, hogy nem lehet egyszerű egy tanár gyerekének lenni… na most akkor képzeljétek el, két elismert kutató doktor gyerekének mennyire lehet egyszerű az élete. Semennyire. Amióta az eszemet tudom soha nem tudtam megfelelni az elvárásaiknak és állandóan csak az hallgattam, hogy nem én vagyok életük műve. Hmm, hát ez van, pedig aztán mindent megtettem azért, hogy büszkék legyenek rám. Már óvodában elkezdtem görögül tanulni, majd ezt folytattam az általános iskolában, ahol társult mellé az angol, középiskolában pedig a japán. Nyilván sok húhó volt semmiért hiszen Magyarországon már nem találtak kellő kihívást a szüleim, így japánba költöztünk. Az addigi életem ment a levesbe. Oda lett több év küzdősport (persze japánban is van, de a társaság nem ugyanaz), a zenélés, a barátok, minden. A szüleim új állása lehetővé tette számomra, hogy lényegében azt csináljak, amit akarok. Rengetek pénzt kerestek így mindent megtudtam venni magamnak. Mindent, de tényleg mindent. Barátokat, értékes tárgyakat mindent amire egy korom béli srácnak szüksége volt. Így találkoztam a számítógépes játékokkal. Nem volt számomra idegen a technológia, de soha nem akartam időt szánni rá, hiszen más, fontosabb dolgot is csinálhattam abban az időben, amit a játékra szántam volna. Most viszont minden más volt. Rájöttem arra, hogy az interneten különféle RP játékokban tudom tartani a kapcsolatot a régi barátaimmal, és a játék jellegétől függően olyan lehet minden, mintha el se jöttem volna otthonról.
Szóval valahogy így ismerkedtem meg a különféle játékokkal. Végre úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor kint voltunk a grundon, és nem érdekelt minket semmi és senki csak élveztük a fiatalságunk és egymás társaságát. Ebben a környezetben voltam igazán boldog, hiszen a szüleimtől soha nem kaptam meg a kellő szeretettet, így a barátaim, akikkel együtt játszottam lettek a családom, és tőlük kaptam meg a mindig is hiányolt szeretetet. Persze most eltudom képzelni, hogy mit gondolsz: „.. Jaj szegény, a szülei híresek és gazdagok mindene meg van de nem kap szeretetet brüühühü , milyen rossz lehetett neki..” Lényegében azt mondanám, hogy igazad van, de ha egy kicsit úgy gondolsz ebbe bele, mint aki benne él rá fogsz döbbeni, hogy nincs kolbászból a kerítés. De ez már a múlt, szóval most ne erről beszéljünk, hanem folytassuk inkább a múltam vesézését. ( Heh? Hagyjuk a múltat, de beszéljünk most a múltról? Kon aludnod kellene egy keveset, mert nem tudod merre vagy arccal.) Szóval minden féle reklám mentesen nagyon sok mmo-t fps-t rp és hasonló általában open world játékot játszottam a barátaimmal, és egy idő után már komoly sikereket értem el a játékokban, és ezek olyan sikerek voltak, amiket nem megvásároltam, hanem én magam értem el. Érdekes, hogy a szüleim pénzéből mindent megtudtam venni, amit akartam, de a PaytoWin játékok soha nem csábítottak, és kifejezetten zavart, hogyha valaki úgy ért el sikereket, hogy semmilyen mögöttes tudás, vagy idő/energia nem volt belefektetve, csak utalt egy komolyabb összeget a fejlesztőnek és elárasztottak OP cuccokkal. Az ilyeneket minden játékban kerültem, és igyekeztem föléjük kerekedni kitartással és gyakorlással. Így éltem japánban az első évben. Miután a szüleim konstatálták, hogy a fiúk egyáltalán nem fog a nyomukba lépni úgy döntöttek, hogy ideje a saját lábamra állnom és miután vettek nekem egy lakást a városban szinte lenullázták a számlámat, hogy álljak meg a saját lábamon. Addigra már kialakult egy játékos közösség a társaságomban, így néhány helyi versenyen való részvétellel és néha napján dobogós eredménnyel kitudtam hozni magam nullára a hó végén, de tudtam, hogy hosszútávon ez nem működhet. Eljött a pillanat. Munkát kell keresnem. Mivel lényegében nyelven beszéltem és meg volt a képességem, hogy bárkivel, szinte bármiről tudjak beszélni úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok egy újságírói állással. Persze nem a hagyományos újságírásra kell itt gondolni, hanem hírportálokon való publikálásra, bloggokra, tehát a modern sajtóra. Szerencsésen elhelyezkedtem egy nemzetközi cégnél, ahol a feladatom a japán játékok fejlődésének a dokumentálása volt. Így kerültem közel a NerveGear nevezetű, a jövő perifériájának ígért eszközhöz. Erre az eszközre egy saját specifikus játékot akarnak készíteni, a Sword Art Online-t. Netes újságíróként azonnal kaptam a lehetőségen, ám sajnos én még túl újnak számítottam a szakmában, hogy béta tesztelő legyek, így maradt a bizonytalanság, hogy vajon az előrendelésem meg érkezik e, és részese lehetek az első 10000 játékosnak.
Szerencsémre a hírportál, amin rendszeresen publikáltam nagy befolyással bírt japánban, így ők garantáltak róla, hogy elsők közt fogom megkapni az eszközt és a játékot. Úgy voltam vele, hogy szegény ember az, aki ígérni sem tud, majd, hogyha csatlakozok a játékba akkor elhiszem. Erre a pillanatra alig egy hetet kellett csak várnom. Igaz az elmúlt időszakban nem nagyon tartottam a szüleimmel a kapcsolatot, de a játék indulása előtt felhívtam őket, hogy elújságoljam neki, hogyha minden jól megy akkor a fiúk lesz az első blogger aki hiteles képet tud festeni a SAO játékról, persze ez nem akkora szó, mint egy robot öntudatra ébresztése, vagy a sötét-anyag kutatása, de a generációm számára ez is egy fontos mérföldkő.
Csatlakozás. Kapcsolat létrehozása.
~ Ez igen, még a menüje is teljesen eltér az eddigiektől. ~ Gondoltam, majd a karakter alkotásnál kiválasztottam, hogy férfi legyen, kiválasztottam a nevet: Konakion. Érdekes, hogy ez egy gyógyszernek a neve, vagyis igazából vitamin, K-vitamin, de névnek sem utolsó. Ezután jött a nehezebb döntés. Milyen kasztban indítsam el a karakterem, melyik lesz az ami add annyi extrát nekem, hogy a publikációm eltérjen a többi „Zs” kategóriás íróétól. Itt sokat gondolkodtam, míg végül a Kardforgató kasztot választottam. A választásban a gyorsaságra járó bónusz segített, mert úgy gondoltam, hogyha gyorsabb a karakter akkor gyorsabban fejlődik, így a cikkem sokkal élvezetesebb lehet. Mindennel megvoltam, kezdhetünk…
[…]
Na, most jön a történetemben a mélyrepülés. Azonnal ahogy bejelentkeztem a kezdő város főterén találtam magam, ahol olyan dolgot láttam és hallottam, amit soha életemben nem gondoltam. Először azt hittem rosszul hallok a fülemre, vagy valami hacker már az első nap feltörte a rendszert és egy ilyen ízléstelen tréfával próbálja szét trollkodni az első napot. Nyilván nem így lett, és ezután egy ideig nem is tudtam magamról. Olyan volt, mintha egy játékon belüli álomba kerültem volna. Mire legközelebb magamhoz tértem már minden más volt. Ekkor derült ki számomra, hogy évek teltek már el a beloggolás óta.
Zavaros volt minden. Évek, nem egy, nem kettő, több éve egy olyan „játék” fogságában vagyok, ahol ha lenulláznak a való életben is meghalok. Szürreális. Sajnos nincsen erre jobb szó, és miután feleszméltem ebből a rémálomból kénytelen voltam felvenni a játék tempóját, hiszen míg én „aludtam” a többiek fejlődtek és messze előttem jár már mindenki.
[…]
- Szóval ennyi lennék kedves.- mondtam, mikor befejeztem életem történetének mesélését egy fának, aminek az árnyékában pihentem ki magam a következő kalandomig. ~ Kezdek meg bolondulni... egy fának meséltem az életem... innom kell valamit...~
//Remélem megfelel az előtörténet minősége és hossza, szándékosan hagytam ki részeket ami miatt hiányosnak érezhető, de meg akartam hagyni magamnak a lehetőséget élmények írásához, és az élményekkel ezeket a lyukakat foltoznám be.//
Nem: Férfi
Kor: 27
Kinézet: 175 cm magas, izmos testalkatú. Barna haj, kékes-zöld szem.
Jellem: Társasági ember, mindig próbál segíteni másokon, még akkor is, ha abból neki származik hátránya. Mondhatni lelki-szemétláda/szemetes, amibe az emberek kidobják a negatív érzéseiket, amivel a lelkük megkönnyebbül Konakion pedig nem nyilvánít ezeknek akkora jelentőséget, hogy lelkileg megviselje.
Szint: 13 (Kvíz)
Kaszt: Kardforgató
Képesség: Még nem teljesen állt össze fejben a koncepció, előtörténet után kerül megpályázásra
Hogy ki is vagyok?
Ahhoz, hogy megismerj egy kicsikét el kell mélyülnünk a múltba és vissza kell tekintenünk az 1940es 50es évekbe. Ekkoriban Görögországban polgárháború dúlt, és partizánok egy csoportja arra tette fel az életét, hogy védtelen nőket és gyerekeket menekítsen ki a frontról egy biztonságosabb helyre. A menekültek között voltak a nagyszüleim is, igaz akkor még csak néhány évesek voltak és nem is ismerték egymást, de a teljes kép ismeretéhez ezt is el kell mesélnem. Szóval, több országon keresztül vándoroltak míg nem elértek Magyarországra. Itt a fővárosban csoportokra osztották őket, és úgy kerültek el az ország több pontjára. A nagymamám egy kis faluban telepedett le az anyjával és a nagyanyjával. Ezt a kis falut külön nekik építette az állam. Ebben a környezetben nőt fel, a helyiek tartották a régi hagyományokat, ám teljes mértékben beleolvadtak a befogadó ország kulturális szokásaiba. Soha semmilyen probléma nem fordult elő az ilyesfajta nézeteltérésekből. A nagyszüleim tinédzser korukban találkoztak, majd nem sokkal az első találkozás után örökre hűséget ígértek egymásnak, és szerelmüknek nemsokára egy fiúgyermek lett a gyümölcse. Apám, Xerolas Panajotisz szülőfalujában járt iskolába és ott szerezte meg az alapvető tudásmorzsákat, aminek segítségével megkezdte az ország fővárosában a mérnöki tanulmányait. Itt ismerkedett meg anyámmal, aki szintén hasonló témakörben kezdte meg a tanulmányait. Megismerkedésük után együtt vágtak bele a felső oktatás kihívásainak és néhány év alatt sikeresen diplomáztak, majd doktoráltak a saját területükön. Apám robotikával foglalkozott, anyám pedig gyakorlati fizikus lett. Miután mind a ketten révbe értek úgy érezték, hogy a kapcsolatuk egy új szintre léphet, így összeházasodtak, és nem sokkal ezután megszülettem én, Xerolas Thomas. Hát igen, a sors „nagyon” kegyes volt velem, hiszen szokták mondani, hogy nem lehet egyszerű egy tanár gyerekének lenni… na most akkor képzeljétek el, két elismert kutató doktor gyerekének mennyire lehet egyszerű az élete. Semennyire. Amióta az eszemet tudom soha nem tudtam megfelelni az elvárásaiknak és állandóan csak az hallgattam, hogy nem én vagyok életük műve. Hmm, hát ez van, pedig aztán mindent megtettem azért, hogy büszkék legyenek rám. Már óvodában elkezdtem görögül tanulni, majd ezt folytattam az általános iskolában, ahol társult mellé az angol, középiskolában pedig a japán. Nyilván sok húhó volt semmiért hiszen Magyarországon már nem találtak kellő kihívást a szüleim, így japánba költöztünk. Az addigi életem ment a levesbe. Oda lett több év küzdősport (persze japánban is van, de a társaság nem ugyanaz), a zenélés, a barátok, minden. A szüleim új állása lehetővé tette számomra, hogy lényegében azt csináljak, amit akarok. Rengetek pénzt kerestek így mindent megtudtam venni magamnak. Mindent, de tényleg mindent. Barátokat, értékes tárgyakat mindent amire egy korom béli srácnak szüksége volt. Így találkoztam a számítógépes játékokkal. Nem volt számomra idegen a technológia, de soha nem akartam időt szánni rá, hiszen más, fontosabb dolgot is csinálhattam abban az időben, amit a játékra szántam volna. Most viszont minden más volt. Rájöttem arra, hogy az interneten különféle RP játékokban tudom tartani a kapcsolatot a régi barátaimmal, és a játék jellegétől függően olyan lehet minden, mintha el se jöttem volna otthonról.
Szóval valahogy így ismerkedtem meg a különféle játékokkal. Végre úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor kint voltunk a grundon, és nem érdekelt minket semmi és senki csak élveztük a fiatalságunk és egymás társaságát. Ebben a környezetben voltam igazán boldog, hiszen a szüleimtől soha nem kaptam meg a kellő szeretettet, így a barátaim, akikkel együtt játszottam lettek a családom, és tőlük kaptam meg a mindig is hiányolt szeretetet. Persze most eltudom képzelni, hogy mit gondolsz: „.. Jaj szegény, a szülei híresek és gazdagok mindene meg van de nem kap szeretetet brüühühü , milyen rossz lehetett neki..” Lényegében azt mondanám, hogy igazad van, de ha egy kicsit úgy gondolsz ebbe bele, mint aki benne él rá fogsz döbbeni, hogy nincs kolbászból a kerítés. De ez már a múlt, szóval most ne erről beszéljünk, hanem folytassuk inkább a múltam vesézését. ( Heh? Hagyjuk a múltat, de beszéljünk most a múltról? Kon aludnod kellene egy keveset, mert nem tudod merre vagy arccal.) Szóval minden féle reklám mentesen nagyon sok mmo-t fps-t rp és hasonló általában open world játékot játszottam a barátaimmal, és egy idő után már komoly sikereket értem el a játékokban, és ezek olyan sikerek voltak, amiket nem megvásároltam, hanem én magam értem el. Érdekes, hogy a szüleim pénzéből mindent megtudtam venni, amit akartam, de a PaytoWin játékok soha nem csábítottak, és kifejezetten zavart, hogyha valaki úgy ért el sikereket, hogy semmilyen mögöttes tudás, vagy idő/energia nem volt belefektetve, csak utalt egy komolyabb összeget a fejlesztőnek és elárasztottak OP cuccokkal. Az ilyeneket minden játékban kerültem, és igyekeztem föléjük kerekedni kitartással és gyakorlással. Így éltem japánban az első évben. Miután a szüleim konstatálták, hogy a fiúk egyáltalán nem fog a nyomukba lépni úgy döntöttek, hogy ideje a saját lábamra állnom és miután vettek nekem egy lakást a városban szinte lenullázták a számlámat, hogy álljak meg a saját lábamon. Addigra már kialakult egy játékos közösség a társaságomban, így néhány helyi versenyen való részvétellel és néha napján dobogós eredménnyel kitudtam hozni magam nullára a hó végén, de tudtam, hogy hosszútávon ez nem működhet. Eljött a pillanat. Munkát kell keresnem. Mivel lényegében nyelven beszéltem és meg volt a képességem, hogy bárkivel, szinte bármiről tudjak beszélni úgy döntöttem, hogy megpróbálkozok egy újságírói állással. Persze nem a hagyományos újságírásra kell itt gondolni, hanem hírportálokon való publikálásra, bloggokra, tehát a modern sajtóra. Szerencsésen elhelyezkedtem egy nemzetközi cégnél, ahol a feladatom a japán játékok fejlődésének a dokumentálása volt. Így kerültem közel a NerveGear nevezetű, a jövő perifériájának ígért eszközhöz. Erre az eszközre egy saját specifikus játékot akarnak készíteni, a Sword Art Online-t. Netes újságíróként azonnal kaptam a lehetőségen, ám sajnos én még túl újnak számítottam a szakmában, hogy béta tesztelő legyek, így maradt a bizonytalanság, hogy vajon az előrendelésem meg érkezik e, és részese lehetek az első 10000 játékosnak.
Szerencsémre a hírportál, amin rendszeresen publikáltam nagy befolyással bírt japánban, így ők garantáltak róla, hogy elsők közt fogom megkapni az eszközt és a játékot. Úgy voltam vele, hogy szegény ember az, aki ígérni sem tud, majd, hogyha csatlakozok a játékba akkor elhiszem. Erre a pillanatra alig egy hetet kellett csak várnom. Igaz az elmúlt időszakban nem nagyon tartottam a szüleimmel a kapcsolatot, de a játék indulása előtt felhívtam őket, hogy elújságoljam neki, hogyha minden jól megy akkor a fiúk lesz az első blogger aki hiteles képet tud festeni a SAO játékról, persze ez nem akkora szó, mint egy robot öntudatra ébresztése, vagy a sötét-anyag kutatása, de a generációm számára ez is egy fontos mérföldkő.
Csatlakozás. Kapcsolat létrehozása.
~ Ez igen, még a menüje is teljesen eltér az eddigiektől. ~ Gondoltam, majd a karakter alkotásnál kiválasztottam, hogy férfi legyen, kiválasztottam a nevet: Konakion. Érdekes, hogy ez egy gyógyszernek a neve, vagyis igazából vitamin, K-vitamin, de névnek sem utolsó. Ezután jött a nehezebb döntés. Milyen kasztban indítsam el a karakterem, melyik lesz az ami add annyi extrát nekem, hogy a publikációm eltérjen a többi „Zs” kategóriás íróétól. Itt sokat gondolkodtam, míg végül a Kardforgató kasztot választottam. A választásban a gyorsaságra járó bónusz segített, mert úgy gondoltam, hogyha gyorsabb a karakter akkor gyorsabban fejlődik, így a cikkem sokkal élvezetesebb lehet. Mindennel megvoltam, kezdhetünk…
[…]
Na, most jön a történetemben a mélyrepülés. Azonnal ahogy bejelentkeztem a kezdő város főterén találtam magam, ahol olyan dolgot láttam és hallottam, amit soha életemben nem gondoltam. Először azt hittem rosszul hallok a fülemre, vagy valami hacker már az első nap feltörte a rendszert és egy ilyen ízléstelen tréfával próbálja szét trollkodni az első napot. Nyilván nem így lett, és ezután egy ideig nem is tudtam magamról. Olyan volt, mintha egy játékon belüli álomba kerültem volna. Mire legközelebb magamhoz tértem már minden más volt. Ekkor derült ki számomra, hogy évek teltek már el a beloggolás óta.
Zavaros volt minden. Évek, nem egy, nem kettő, több éve egy olyan „játék” fogságában vagyok, ahol ha lenulláznak a való életben is meghalok. Szürreális. Sajnos nincsen erre jobb szó, és miután feleszméltem ebből a rémálomból kénytelen voltam felvenni a játék tempóját, hiszen míg én „aludtam” a többiek fejlődtek és messze előttem jár már mindenki.
[…]
- Szóval ennyi lennék kedves.- mondtam, mikor befejeztem életem történetének mesélését egy fának, aminek az árnyékában pihentem ki magam a következő kalandomig. ~ Kezdek meg bolondulni... egy fának meséltem az életem... innom kell valamit...~
//Remélem megfelel az előtörténet minősége és hossza, szándékosan hagytam ki részeket ami miatt hiányosnak érezhető, de meg akartam hagyni magamnak a lehetőséget élmények írásához, és az élményekkel ezeket a lyukakat foltoznám be.//
Konakion- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 61
Join date : 2022. Jan. 03.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 16
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Konakion
by Kirigaya Suguha Szer. Jan. 05 2022, 20:41
Szia!
Az előtörténeted mind minőségében, mind szószámában megfelel a követelményeknek, úgyhogy elfogadom. Nagyon érdekes múltat és felmenőket adtál Thomasnak, remélem, a jövőben elő fognak kerülni még ezek a szálak és nagyon várom már azt is, hogy az élményeidet olvassam!
Lássuk a további teendőket:
Először is irány a pontozás. Szintenként 5 elosztható pontot kapsz, esetedben a 13. szinten 65 pontot, amit kardforgatóként a következő alappontozásra oszthatsz el (ne feledkezz meg ezen felül az 5 szintenként kapott elosztható kardforgató bónusz pontokról sem, amiket fegyverkezelésre vagy gyorsaságra lehet tenni!):
- Élet: 1
- Fegyverkezelés: 2
- Erő: 2
- Kitartás: 1
- Gyorsaság: 3
- Speciális képesség: 1
Ezen kívül tárgyakat is kapsz a kalandozás elkezdéséhez ( a később kapott felszereléseket ITT fogod tudni felszerelni, de most még nincs dolgod vele):
- Kezdő Kard - Már fel is van szerelve
- Kezdő Ruha (+5 páncél) - Már fel is van szerelve
- Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
- 1x Mini Potion (+5 HP) - Harc közben visszatölt 5 hp-t
A rendszer olyan kegyes, hogy mindezek mellé további 200 aranyat, illetve 18 db max. a tierednek megfelelő, szabadon választható gyakori nyersanyagot juttat neked.
Most hogy mindez megvan, ideje az adatlapodat elkészíteni ITT, illetve megkönnyíti később a számolgatást és a tervezgetést, hogyha ITT is elkészíted a karakteredet. (Illetve körülnézel, mert minden fontosat is tudsz ott vezetni.)
Nincs más hátra, irány játszani. Ehhez kereshetsz társakat ITT. Ha az ismerkedős játékoknál többre is vágynál, és nem félsz a mesélőink karmai közé kerülni, akkor jelentkezhetsz küldetésre is ITT.
Már a játék elején szeretném figyelmedbe ajánlani a Jump Start küldetéssorozatot, ami segítséget nyújt, hogy az oldal fontos részeivel megismerkedj, és nem utolsó sorban némi exp-vel és arannyal elindulni is segít a játékban.
Ha kérdésed van a játékkal kapcsolatban, kereshetsz minket bátran itt PM-ben, vagy Discordon is. Hosszú, izgalmas kalandozást kívánok!
_________________
Börtönszörny specialista 
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 623
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.