Garrgantis

Adatlap

Név: Garrgantis Valacar
Nem: Férfi
Kaszt: Harcművész
Kor: 30

Kinézet: 194 cm magas férfi. Haja rövidre nyírt. Termete inkább szálkás, mint izompacsirta. Mozgása s cselekedetei megfontoltságra utalnak.

Jellem: Kora ellenére nem éppen az a zöldfülű forrófejű alak. Megfontolt, de nem az a megalszik a tej a szájában típus. Igazságérzete ugyanakkor sokszor bajba sodorja. Nem szereti ha mások a gyengébbeken nyerészkednek igazságtalan módszerrel, vagy épp a másik szorult helyzetét kihasználva. Ezt a való életben számtalanszor tapasztalta, és ott sem tudta türtőztetni magát. Könnyen ismerkedik, de barátja nagyon kevés van, mert nem enged magához túl közel akárkit. Igyekszik a becsület útján maradni, de a teljesen legális ügyletek bonyolultak, így előfordul, hogy a szürke egyik árnyalatát választja a kapcsolatai révén annak érdekében, hogy a céljait elérje. Fontos viszont, hogy nem akar másoknak rosszat.

Előtörténet:
Garrgantis nyugatról érkezett egy cserediák program keretében. Az évek alatt annyira megtetszett neki a város ahol élt, és a befogadó család által nyújtott légkör, hogy úgy döntött itt marad és megpróbál elhelyezkedni tanárként.
Mindig is oda volt a szerepjátékokért és ez a szenvedélye átjárta a tanórákat is, amiket tartott. Tanórái menetét a fantasy világ szerepjátékai szőtték át. Egy céhrendszert vezetett be, melyben a diákok a teljesítményük alapján pontokat szereztek, vagy épp vesztettek, és ha elérték a kívánt szintet, csatlakozhattak a nyolc céh egyikéhez.
A diákoknak ez annyira tetszett, hogy a teljesítményük nőttön nőtt. Egyszer aztán megjelent egy új szerepjáték, ami felbolygatta az egész oktatás rendszerét. Egyre több diákja beszélt róla, és várta a játék megjelenését. Elég drága kütyü volt, így természetesen a legtöbben nem tudták beszerezni. Garr ellenben elhatározta, hogy megszerzi amint lehet. Így is történt. Hosszú várakozás és sorbanállás után kezében tarthatta a sisakot, ami a szerepjátékok paradicsomába repíti. Új élményeket élhet át, ötleteket meríthet a további tanórai motiváláshoz.
Korábban, még az egyetem alatt, mint oly sok szerepjátékos, hazájában belekóstolt az ottani harcművészetbe és a hagyományőrzés kapcsán némi fegyverkészítési praktikát is ellesett társától. Kedvenc fegyvere furcsamód nem a kard volt, hanem a fokos. Nevettek is rajta, egészen addig, amíg meg nem mutatta a fegyver erejét. A kard pengéjét könnyen meg lehet akasztani vele, és egy határozott csavarással le is lehet fegyverezni a fegyverforgatót. Tovább fejlesztette szeretett fegyverét oly módon, hogy a markolat végébe, egy rejtett, hosszú tűre emlékeztető pengét helyezett, így eszköze egy csavarással és rántással átalakítható egy kétkezes harcra alkalmas kisbalta-rövidkard kombinációvá. Ezzel sok hagyományőrző társa elismerését kivívta.
Szinte már lelki szemei előtt lebegett az a kép, hogy a játékban is bemutatja ezt a trükkjét. Egyértelművé vált számára, hogy a kovács szakmát kell megcéloznia célja elérése érdekében. Tekintve hogy ezt a harcmodort nem ismerik sokan japánban, tartogathat néhány meglepetést a játékban található ellenfeleinek.

Eljött hát az idő. Felhelyezte a sisakot, és a játék beszippantotta. ~ Egy pillanat... valami nincs rendben Nem tudok belépni! Mi történt? Némi zörej és zaj után aztán tisztul a kép. Egy város  forgatagában találta magát ~ Ezt nevezem! Micsoda látvány!
A város főterén állva ámuldozva nézte a jövő menő NPC-ket és a többi játékost. ~ Hihetetlen! A szagok, a szél. * Lenéz a kezére, és behajlítja az ujjait, végignéz a bőrén. ~ Milyen élethű. Még az anyajegyek is... Egy pillanat... * Egy mellette elhaladó harcos lesajnálóan rápillant. - Szegény szerencsétlen!
* Nem tudta hova tenni ezért utánaeredt. -Elnézést de te nem NPC vagy! Egy másik játékos! Hogyhogy ilyen felszereléssel kezdtél?
A fickó a korábbinál is lesajnálóbb pillantást küldött felé.
Egy vagy azok közül akik végig szunyókálták az elmúlt pár évet. Hallottam már ilyenről. Állítólag túl sok jelentkező volt, ezért a többlet, *Itt megbökte a mellkasát, hogy a többlet szónak nyomatékot adjon,... a kispadon várt. Eljött a te időd! De sajnálatos módon nem értesülhettél róla, hogy átmeszeltek minket. Nem tudsz kijelentkezni, és ha itt meghalsz, akkor a való életben is a sisak megpörköli az agyadat. Szóval ne halj meg! Sok sikert!
*Azzal a döbbent zöldfülűt magára hagyta.
Megtörtént amire senki nem számított. Nem tud kijelentkezni.  Idegesen próbálja előhívni a logout konzolt, de ezt nem tartalmazza a gép.
~ Ez nem jó! Mi lesz velem? Mi lesz a testemmel? A diákjaimmal?
Sajnos nem jutott dűlőre a menüvel. Sokáig tartott mire beletörődött. Számos játékost megkérdezett, de mind ugyanazt mondta. ~ Hát akkor nincs más hátra, maradunk az alap elképzelésnél. Még bejelentkezéskor a fejében megőrzött emlékek alapján kiválasztotta régi fegyverének gyengébb másolatát, ami hű társa lesz a kalandjai során. Tekintve hogy új környezetbe került, új anyagokkal találkozhatott, sok tanulnivalója volt. Természetesen azzal kellett boldogulnia ami volt, értékesebb ritkább anyagokra nem számíthatott, hiszen azokat meg kellett szerezni. Úgy tervezi, hogy kalandja során ezeket felkutatja, hogy tovább fejleszthesse és erősítse fegyverét.
Fegyvere, közel sem tökéletes, de arra elég, hogy meglékeljen vele pár koponyát.
Elhatározta hogy mielőbb kikerül ebből a rémálomból. ~Annyi év... századik szint?
Lássunk hozzá!