[VM] Fenséges nedű

Résztvevők: Saibaitachi, Shareen

Talán ez is csak egy olyan megkeresés, amit az Endless Society céh időnként kap: elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, de egy kevés arany és pár tasak növény jár érte, ami egy friss céhnek sosem jön rosszul. A megrendelő egy fiatal idomárlány és ha nem dobjátok ki olvasás nélkül a céhnek címzett, kézzel írt levelét, megtudhatjátok, hogy húsz csepp Harangvirág Nektárra van szüksége. A levélhez emellett oda van csatolva egy Fotó Kristály által készített kép is - egy részlet a (fejléc szerint) Nagy Füveskönyvből, ami a következőkről tájékoztat: "-rág nektárt csakis 11:55 és 12:05 között lehet kinyerni. Érdemes üvegfiolával készülni a beszerzésükre, ugyanis a fából vagy fémből készült tárolóedények olyannyira lerövidítik a nektár tartósságát, hogy az pár perccel a begyűjtés után elpixeleződik."
Koordinátákat viszont nem kaptok és a fotón is látszik, hogy kicsit homályos, mintha kapkodva készítették volna. Hogyan kezdetek hozzá a feladat megoldásához? Milyen előkészületeket tesztek és végül merre indultok el?

A határidő szabály szerint 20 nap a teljes küldetésre.
Körönkénti határidőt egyelőre nem írok, reméljük nem lesz rá szükség. Jó szórakozást! ^^

Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megkapom az első megbízásomat a céh berkein belül. Nem hittem volna, hogy valaha is kapok megbízást, mivel az egyik kecsegtető lehetőség a szólózós játékstílus folytatása volt. Nem is feltétlenül szerettem volna gyűjtögetős kalandra indulni, a kézzel írott levél azonban megmosolyogtatott - személyesnek éreztem a kérést és nem szerettem volna cserben hagyni az íróját.
Alaposan átolvastam szokásom szerint többször is, mikor nem értek valamit, márpedig itt nem volt teljes a kép. Az információt, hogy mikor lehet begyűjteni a nedűt megkaptuk, csak épp a legfontosabbat felejtették el közölni - a helyszínt. Egy fotót ugyan kaptunk a leírásról, ez homályos volt. Remegő kéz? Glitch? Egyik sem tűnt valószínűnek. És az sem volt biztos, hogy valóban a szóban írásban forgó növényről szólt.
- Itachi-san - üdvözlöm az érkezőt -, kaptunk egy megbízást. De én nem tudom kivenni, hogy pontosan hogyan is kellene ezt teljesítenünk..
Reméltem, hogy tud valahogy segíteni, elvégre ők erre is szakosodtak. Ha ő sem képes felvilágosítással szolgálni, akkor úgy döntök, magam járok utána a dolognak.
- Én szeretném teljesíteni ezt a feladatot - jelentem ki határozottan, noha nem hiszem, hogy neki problémája lenne ezzel.
Megkönnyíti a dolgot, hogy bármelyik nap 11:55-től 12:05-ig kinyerhető a nektár és a lány sem adott határidőt. Magamhoz veszek néhány üvegfiolát és megindulok Floriába, hogy minél több embernél utánakérdezhessek a rejtélyes növénynek. A tapasztaltabb, magasabb szintűnek tűnő játékosokhoz megyek oda érdeklődni, ha pedig minden kötél szakad megpróbálom az értelmesnek tűnő NPC-ket. Elmondom, hogy Harangvirág Nektárt szeretnék gyűjteni, ha pedig nem tudják mi az, akkor azt, hogy 11:55-től 12:05-ig lehet kinyerni. A játékosokban sokkal jobban megragadnak a praktikus információk, mint a színesítő elemek. Ha Itachi velem van, akkor javaslom, hogy váljunk ketté, hiszen úgy sokkal több információt nyerhetünk ki. Ha sehol nem járok sikerrel, megpróbálom a növényárust, elvégre neki minden növényt ismernie kell. Ha ezek alapján sem tudja senki, akkor egyszerűen leírom nekik a harangvirág kinézetét, hátha ebből már tudják.

Útközben, miután kiveséztük a harangvirág témát, még hozzáteszem, hogy óvatosnak kell lennünk, mert ha egy ilyen ritkaságról van szó, akkor esélyes, hogy más játékosok is érkeznek majd gyűjteni és megnehezíthetik a dolgunkat. Nem egy csoportosulást láttam már játékokban, akik ki akartak sajátítani maguknak egy-egy területet, hogy csak ők farmolhassanak ott. Velük általában nem lehet szót érteni és nem feltétlenül tiszta játékot űznek.
Azonban erről szó sincs. Odaérve csak néhány mob kellemetlenkedik, megnehezítve a begyűjtést. Igyekszem Itachitól távolabb levágni őket, hogy minél nagyobb területet fedjünk le.
- Szerintem még korán van szüretelni - jegyzem meg Itachi korai kezdésére. Ha megosztja velem a gondolatait, hogy mit miért csinál, rá kell jönnöm azonban, hogy én is hasonlóképpen próbáltam volna megoldani a problémát. 11:55-kor leteszem az egyik üvegcsét az egyik nagyobb méretű harangvirág alá és ha a játék engedi, megtámasztom a kardommal, hogy csöpögjön bele a nektár, amíg én egy másikhoz igyekezve egy újabb üvegcsével a kezembe azt kezdem el gyűjteni. Közben számolom a lehulló cseppeket, ha pedig nem elég gyors, akkor a harmadik üvegcsével 12:00-kor egy harmadik virághoz sétálok át és várok, remélve, hogy a több talán gyorsabbat is jelet. Bízom benne, hogy ez a három különböző megoldás eredményt hoz, hogy ne kelljen a megbízónknak várnia. Kísérletezni jó dolog, de nem akkor, ha potenciális megbízások és a céh jó hírneve -ha van olyan- forog kockán, ezért a biztosra menve próbálgatom a lehetőségeimet, egy másodpercet sem vesztegetve.
Az idő lejártával megfordulok, összeszedem az elhagyott üvegeket és megmutatom Itachinak az eredményt. Kettőnk erőfeszítéseinek hála talán sikerült eleget összegyűjtenünk.

Hamarosan megtapasztaljuk, miért is nem jár erre annyi játékosok, holott egy ritka alapanyagról van szó; a fülsüketítő robaj majdnem ledönt a lábamról és csak ennek hatására jövök rá, hogy hogyan lehetne mégis beszedni a hozzávalókat. Lemegyek terpeszbe, ha sikerül, akkor spárgába és előredőlve, egyik öklömet a talajra helyezve gyűjtök be egymás után kettő, majd hátranyúlva egy harmadik cseppet. Nem épp a legférfiasabb mozdulatom, de csak így nem veszítem el az egyensúlyomat. Ekkor jön oda a társam, aki megosztja velem felfedezését - bár nem hallok szinte semmit, mégis megértem, mit akar mondani. Jobb ötlet híján azt csinálom, amit mond és így sikerült valamilyen szinten kiküszöbölni a kellemetlen hangokat.
Ha a rezgések továbbra is megmaradnak, akkor a korábbi módszerrel próbálom megtartani az egyensúlyomat, ha teljesen kiküszöbölhető, akkor egyszerűen a minél közelebbi virágok nektárját gyűjtöm be. Mikor véget ér a virágkórus és lenyugszik a mező, megkönnyebbülve veszem ki a füldugókat és mutatom Itachinak a saját aratásom.
- Tizenegy - öltöm ki a nyelvem, persze csak barátilag. Azt tudom, hogy a tanácsa nélkül akár el is ájulhattam volna, vagy akkor legalábbis így éreztem.
- Nem érzem túl jól magam - vallom be, mielőtt elhagynánk a területet. Ez minden bizonnyal a kezdeti próbálkozásomnak, a füldugó nélküli nektárbeszedésnek volt köszönhető. Ha pihenésre akar késztetni, akkor is inkább a begyűjtött anyag elküldésére próbálom rávenni, mondván, hogy nem lesz bajom. A céhházba érve majd lepihenek.
Összességében nem volt olyan rossz ez a kaland, a kellemetlenségeket leszámítva nem bántam, hogy nekivágtunk. Nem is éreztem úgy, hogy ezzel kimaradok valamiből. Ha minden készen áll, én kész vagyok elküldeni a begyűjtött nektárt a lánynak.

Nos tehát, a feladatot ügyesen megoldottátok, méghozzá az első nap! Igaz, kicsit kótyagosan a trauma után, dehát pont arra való a teleportkristály, hogy hamar a céhházatok szinjén, az ahhoz legközelebbi faluban kössetek ki. Azt viszont, hogy hogyan is adjátok át a szerzett nektárt... meg is várhatjátok, amíg a lány egy-két napon belül magától felbukkan, de kézzel írott levelet aláírta, így ha eszetekbe jut, hogy a sao levelezőrendszere hogyan működik, akár ti is írhattok neki. Ennek egyébként roppantmód örül és amikor a megbeszélt helyen és időben végül meglát titeket, sugárzó mosollyal hajol meg és veszi át a húsz (vagy huszonegy?) csepp nedűt.
- Köszönöm szépen a segítséget - nézegeti a fiolát és bök rá, hogy megleshesse az item nevével együtt annak tartósságát is - Egy recepttel kísérletezek, de így már biztosan sikerülni fog - mosolyog végül rátok és teszi el az üvegcsét, csakhogy egy-egy növénytasakot és pár aranyat csúsztasson a markotokba a munkáért - Viszontlátásra! - mondja még vidáman és hamarosan elteleportál.

Zárókör ^^

Még mindig szédülten érkezek meg, csoda, hogy a teleport után nem hányok. Itachi feleses megjegyzésére nem tudok mit reagálni, hiszen nincs tapasztalatom az ilyesmiben, ahogy Hollót sem ismerem. Az viszont biztos, hogy nem akarok egy darabig sehova sem menni. Kongó fejemben még mindig olyan, mintha harangoznának. Nem dőlök hátra, én megpróbálok ülve ellenállni a láthatatlan erőnek, ami megpróbálom körbe-körbe rángatni.
- Nagyjából - felelem a kérdésére. Annyira mindenképp megvagyok, hogy útra tudjak kelni.
- Köszönöm. Az összes ilyen durva?
Út közben elgondolkodok azon, vajon a növényárus miért nem ismerte ezt a helyet. Vagy csak meg akart óvni minket? És a többi játékos?
- Rengeteg felfedezetlen terület van az összes szinten - jegyzem meg. - Nem tudom lenne-e értelme feltérképezni őket, hiszen a magasabb szintek prioritást élveznek, de talán találhatunk olyan helyeket, ahol nagyobb kihívás vár.
Hazaérve írok egy levelet a megbízónak és meghívom őt a céhházba.
- De az is lehet, hogy hallgatózása van és mindent hall - suttogom vissza Itachinak, miután megpillantom a lányt. - Amúgy is a te informátorod küldött minket olyan helyre, ahol ez majdnem megtörtént - mondom már valamivel hangosabban.
Átadom az idomárnak a huszonegy cseppet és felajánlom, hogy egyet visszavehetek, ha bármilyen oknál fogva pont húszra van szüksége. Mondandója ismételten csak megmosolyogtat. Illedelmesen megköszönöm a jutalmat és hagyom, hogy menjen a dolgára. Valami viszont nem hagy nyugodni.
- Mi miért nem ismerjük ezeket a recepteket? Vagy tudunk dolgozni rajta? - Gondolkodok hangosan. Nem először fordul elő, hogy számomra ismeretlen növényt kér valaki. Lehet, hogy magasabb tiereken lesz rá szükség? Vagy egyszerűen ők többet tudnak a játékról? De hogy jutottak el idáig?