Oroszlán és Fahéj

by **Seishin** Csüt. Dec. 03 2020, 19:47

Fényes voltam, de még milyen fényes az új felszerelésem csak úgy csillogót és villogót. Igazából nem is a cuccaim voltak az újak csak a kinézetük lett más nagyon is. Lábujjamtól fejem búbjáig páncél és az a köpeny, aminek csuklyája nincs, de nyaka magas akár egy garbóé. Sisakos. páncélos arcom félig el is takarja. Ki ez a játékos? Ki ez az ember? Kérdezhetném magamtól, mert lassan már magamra sem ismerek. Fegyverem a helyén, de kéznél készenlétben. Bár erre semmi szükség hiszen védett területen vagyok, mi több épen standokat nézegetek. Pár lakás kellék, semmi több szőnyegek kárpitok és hasonlok. Még egyedi kérésre is készítenek az egyik üzletben npc szerint, akivel előbb beszéltem. Terveim voltak, nagy terveim egy kis csinosítást akartam eszközölni, de pontosan hol az titok. Akár kinek nem fogom meg súgni, főleg mert meglepetés. Bár amire vágytam és szerintem nagyon jó lenne egy nagy festmény. Ezer és egy féle dolog cikázott még a fejemben a csinosítgatáson kívül is az egyik ilyen dolog vagy is személy Leo volt. Jó régen nem láttam már és hiányzott a közelsége, azóta pedig jó sok minden történt. Lefogadom lenne mit mesélnünk egymásnak, egy jó bor mellett. Talán lehet kellene egy levelet írnom neki, inkább keresem meg? Meg ráztam a fejem, nem még azt hinné, kémkedek utána. Élelmiszerek felé vettem az irányt és közben listám nézegettem.
-Dustnak mihez lenne kedve? Eikinek és Joeynak? Miko szerintem, sonkát szeretne. Legjobb lesz, ha viszek mindenből és mindenki talál olyat, ami ép kedvére való.- Percekkel később meg volt minden, ami kellett, talán még több is. Nem baj, ételben és másban ne legyen hiányunk sose. Nagy levegőt vettem és le nyitottam az üzenet küldő panelt.

Hello!
Van kedved találkozni

Nem ez így nem jó, ki töröltem az üzenetet azonnal. Hogyan is kezdjem, ohh te oroszlán? Nem istenem nem jó az sem, buta Sei. Utca egyik házának vetem hátam és égre nézek.

Üzenet írta:Egy aréna, majd a csillagok és egymás karjai. Hiányzik a hangod, most felhők alatt járok. Még is felettük lebegek folyton, minden percben.
Tudnánk találkozni veled lebeghessek?

Lehunytam szemeim és rá nyomtam a küldés gombra. Oda se mertem nézni, olyan bolond vagyok elment az eszem teljesen. Homlokom fogva elindultam egy beülős kis hely felé. Olyan típusút kerestem, ahol az utcán is vannak kicsi boxok ahová vendég betérhet. Árnyas sarokban kényelembe is helyeztem magam és szürcsölgetni kezdtem a citromos mentás italom.

by **Leonard** Csüt. Dec. 03 2020, 23:39

Majdnem ráköpte Aftonra a kávéját, bár az sem volt kellemesebb, hogy helyette félrenyelte. Szemeit ellepte a könny, köhögni kezdett, a forró ital pedig végig égette a nyelőcsövet, kellemetlen bizsergést hagyva maga után. Céhtársa rögtön a segítségére sietett néhány hátba paskolással és egy vicces megjegyzéssel, amitől aztán a köhögés nem múlt el, csupán fuldokló nevetésbe csapott át. Milyen jó ugye, hogy az ember számíthat a barátaira.
Leo a homlokát ráncolva elnézést kért és felment a szobájába. Magányra volt szüksége hozzá, hogy megfogalmazzon egy választ magában mindarra, amit nemrég üzenetben kapott Seishintől.
Az ágya szélén ült, lábait kinyújtva. Töprengve forgatta mancsában a cigarettát, az lustán parázslott. Tapsi a sarokban békésen szuszogott. Lenyitotta a menüjét és választ kezdett pötyögni.

Leonard írta:
Holnap este. Huszonegyes szint.

Általában véve is nagyon szerette a havas szinteket, de ilyenkor télen még nagyobb kedvvel vetette bele magát a felfedezésükbe, mint általában. A hó ropogott a lába alatt, az égből pedig friss, puha pelyhek szálltak alá. Fél pillanat alatt belegabalyodtak a hajába, ellepték kabátjának vállát és ráragadtak sáljára, de ez egyáltalán nem szegte kedvét.
Jóval a megbeszélt idő előtt érkezett a megadott koordinátákra, így még volt bőven ideje, hogy felállítsa tervét. Gyúrt egy rakat hógolyót és épített néhány védőfalat is, akárcsak gyerekkorában. Hatalmas élvezettel állt neki a munkának és ebből a munka végéig nem is vesztett.
Seishin tehát egy kipirult arcú, csillogó szemű, gyermeki örömmel mosolygó Leot talált maga előtt, amikor megérkezett. Addigra már fekete volt fölöttük az ég, hiszen ilyentájt korán sötétedett, de a környező településekről és a tisztán ragyogó Holdból érkezett elég fény, amit elég tisztán vert vissza a hó ahhoz, hogy jók legyenek a látási viszonyok.
- Nocsak, Fahéjka - köszöntötte Seit vidáman, amikor megpillantotta, habár tartotta a két lépés távolságot. Kissé talán feszengett is a találkozó miatt, de ezt egyáltalán nem árulták el vonásai és arckifejezése.
- Mit szólsz ma esti programnak egy hógolyócsatához? - tette fel a kérdést izgatottan, mielőtt bármi más szóba kerülhetett volna köztük és már kezébe is vett egy előre meggyúrt labdát, arcán komisz vigyorral.

by **Seishin** Pént. Dec. 04 2020, 00:32

Üzenetet meg kaptam miközben az italom kortyoltam, az íze pedig magáért beszélt. Felesleges lenne körül írni mert ezt érezni kell. Hát igen nem egy olcsó mosogatólé, amiben még a maradék ott úszkál. Ez a minőség a helyen is látszik egyébként már mésziről.
-Holnap este, kár nem ma.- Úgy érzem néha egy kicsit telhetetlen vagyok. Van néhány dolog, amit azonnal szeretnék. Egyik a fahéj természetesen bolondulok érte. A másik egy személy, vonzódom hozzá hiába is akarnám tagadni. Messziről látszik rajtam az egész, amikor meg pillantom. Leo olyan érzéseket, vágyakat élesztett fel bennem amiról azt hittem nem is volt. Vagy ép régen eltemettem, mert már nem hittem benne. Mi közben italom kortyolgatom eszembe jut, melyik szintet is jelölte meg. El mosolyodom, talán valami körmönfont huncutságot tervez? Már most kíváncsi vagyok, szaladnék kideríteni mit is akar azzal havas szintet jelölt meg.

Másnap délután már izgultam és a szobámban pillanatra nem tudtam egyhelyben maradni. Leültem, majd feláltam és járkáltam. Neko egy ideig türelmesen nézte, végül meg unta és egy párnát vágott hozzám.
~Kezdj el készülni, vagy menj most. Nekem mindegy Sei-chan kezdesz idegesíteni.~ Meglepődtem kis védencemnek, hogy kinyilt a csipája. Nem is mutatta örült neki és talán furcsa is volt számára ilyenek látt. Fel tudna jönni arra a szintre lemerném fogadni képes volna és meglesne.
Eljött hát az idő a nap elbujt és a hold csillag pettyekkel tarkított takaróját magára húzta. a fényes hideg éjszakai égboltot néha egy felhő is tovább színesitette. Lassan sétáltam, lábam alatt ropogott a hó lépteim talán kicsit nehezek voltak. Nem csak azért, mert ami rajtam volt, mert izgultam is. Ez az érzés olyan szintre fokozódott már bennem, szinte remegtem. Még szerencse, rá foghatom a hidegre meg a lengének tűnő öltözékre. Már ha lengének nevezhető a páncél és a köpeny, amit viselek.
- Szia Leo!-Elsőre lovagomnak akartam szolitani sőt majdnem ki is csúszott ajkaimon. Még gyorsan beharaptam őket, igy meg fékezve nyelvem.- Hó mi?- Fel vontam jobb szemöldököm, ez is csak egy játék, amit már ki tudja mióta nem játszottam. Picit mind össze egy lépésnyire meg közelitettem.- Rendben csatázunk, legyen tétje is?-Kérdeztem mi közben sisakom dolgát úgy intéztem arcom látható legyen. Mosolyogtam Leora kicsit szégyenlősen talán. Látszott várok valamire, talán egy dicséretre. Mert a lányok szeretik, ha az új itemjeik vagy kinézetük meg dicsérik. Ezt egy fiú honnan is tudhatná, nem értenek semmi ilyesmihez.

by **Leonard** Kedd Dec. 08 2020, 23:57

A lány... nem támadta őt le, nem futott a karjaiba, nem tett félreérthető megjegyzéseket vagy mozdulatokat és úgy általánosságban véve tök normálisan viselkedett. Nem tűnt úgy, hogy elmélázott volna és figyelmetlen sem volt. Sőt, elővigyázatosan páncélban jött, annak ellenére, hogy egy baráti találkozóról van szó. Mi ez, ha nem a bizonyítéka annak, hogy Chakna rettenetesen túlzott?
- Tét? - fontolta meg az ötletet egy pillanatra, de aztán megrázta a fejét. - Nem, a hógolyózáshoz semmi szükség ilyesmire. Csak szimplán kifulladásig, ahogy gyerekként - mosolyodott el vidáman, észre sem véve, hogy Seishin pillantása valamit követel tőle. Magában megjegyezte ugyan, hogy tök királyul néz ki ez a páncélszett így egyben, de annyi lovagiasság már nem szorult belé, hogy ezt szavakba is öntse. Na meg félreérthető sem akart lenni. Nem azóta, hogy az a lüke íjászlány úgy összeveszett vele. Figyelni kell Seishin érzéseire, mert hát hogy is érezné magát, ha megdicsérik, aztán később kiderül, hogy egy másikat, mondjuk a saját vértjét sokkal menőbbnek gondolja.

Elhajította a hógolyót. Tompán csapódott a fémből készült sisakon. Hunyorogva figyelte, ahogy a hó rátapad és ott is marad a felületen. Ha így folytatja, mire végeznek, Sieshinből egy komplett hóember lesz. Jót mosolygott ezen a gondolaton, miközben kihívóan társa szemébe nézett, várva az ellentámadást. Amikor a lány megmozdult, Leo gyorsan az egyik taktikusan előre megépített hókupac fedezékébe vonult.
- Egyébként találkoztam nemrég aaa - kereste a kifejezést, miközben lapított és a megfelelő időpontra várt. - A nővéreddel. Igen, azt hiszem, így nevezte magát - ráncolta a homlokát, mert hát milyen hülye dolog ez. Biztosan nem lehetnek igazi tesók, már így ránézésre sem, maximum olyan fogadott félék. Leo egy pillanatra megsajnálta Seishint, milyen szörnyű élete lehetett Chakna mellett. Biztos ezért lett később ilyen önbizalomhiányos is, tiszta sor.
- Egészen érdekes dolgokat mesélt... - dugta elő végül a kobakját óvatosan és egy újabb golyót hajított el abba az irányba, ahol valami fémeset látott megcsillanni a holdfényben.

by **Seishin** Vas. Dec. 20 2020, 21:24

-Igen tét.- Szomorkásan vettem tudomásul, hogy sima szórakozás lesz most. Na jó azért az sincs ellenemre, de ha nyerek és egy ölelést be tudtam volna nyereményként. Az nagyon jó lett volna, utóbbi időben át gondoltam a szavait. Meg azóta más dolgok is történtek, bár egy részéről csak maroknyian tudnak. Ez így is van jól szerintem, nem jó az, ha célpontot csinálunk vagy is csinálok magamból. Vártam Leo meg dicsérje milyen csinos páncélzatot sikerült össze alítanom. Azt hittem, ha már ő az, akit meg tisztelek vele előszőr láthat igy legalább mond valamit. Egy nem rossz is jó lett volna, vagy bármi más. Hó fémes kondulással csattant sisakomon. Rá is tapadt rendesen, de engem nem zavart, csak le pöcköltem onnan egy részét.
-Azt hittem mondasz valamit.- Meg igazítottam a köpenyem- Direkt neked akartam előszőr meg mutatni az új itemjeim.- Sóhajtottam majd végig néztem ahogy elbujt a kupac mögé, amit biztosan ő épített fel még korábban. Na de ha piszkosan játszunk hát legyen! Levettem a sisakom és fa letört ágára helyeztem csalétek ként.
- Az jó én már jó pár napja talán hete nem találkoztam vele. Biztos nem az aktuális dolgokról beszélt.- Be bújtam az egyik fa mögé, ami közelebb esett Leohoz és vártam egy hólabdával kezembe kidugja a kobakját.
-Tudod a kettőnk dolgáról is elég sokat gondolkodtam. Szerettelek volna látni, tudom nem biztos elfogadsz. Én attól még szeretném időm veled tölteni. Meg beszéltük meg tanítasz újra élvezni tudjam az életet. Még ha csak barátként is sajnos.- Utolsó mondatom már inkább csak magamnak szolt. Halkan ejtettem ki szavakat ajkaimon, mikor Leo feje felbukkant én céloztam és dobtam.

by **Leonard** Pént. Jan. 01 2021, 15:29

- Ohh - szaladt ki száján a felismerés hangja a panaszkodást hallva. Kissé elszégyellte magát, hiszen a vele szemben álló nő teljesen jogosan várta el a bókot, dehát Leo honnan is sejtette volna, hogy ő látja először ezt a páncél összeállítást. Megborzolta a haját és fejében valamilyen őszinte, de kreatív dicséret után kutatott, amivel helyre lehetne hozni a hibát.
- Igazán egyedi. A te ötleted volt? Aincradban ritka, hogy valaki ilyen szép páncélban járjon, a többség sajnálja rá a pénzt és aranyat, hogy jól nézzen ki - mosolygott rá végül és ha úgy látta, hogy szükség van rá, szívesen elsorolta azt is, mi minden tetszik neki. Igazán úgy gondolta, hogy király a szerelés, egyszerűen csak... magától elfelejtette megemlíteni.
A fiaskó helyrehozása után aztán belevágtak a hógolyócsatába. A fiúnak - nem elismerten - az egyik kedvenc játéka volt ez gyerekkora óta, habár a kinti világban érdekesebben is el tudta tölteni a hétköznapjait. Itt bent azonban, ebben a furcsa középkori világban szívesen nyúlt vissza a hétköznapi élet ezen szórakozásaihoz - mást meg nagyon nem is tehetett, ha nem akarta halálra unni magát.
Ahhoz, hogy izgalmasabb legyen a játék - na meg hogy beszélgetni tudjanak -, bizony elő kellett jönni a rejtekhelyről. Éppen csak kidugta a buksiját azonban, egy gonosz hógolyó el is találta. Nevetve dobott viszont egy másikat, a sötétségben nem fedezve fel, hogy a csalétekként használt sisakot célozta meg. Persze a látás jártasság segíthetett volna, de ez most csak egy játék volt, nem valami vérmes harc.
- Hát azt nem tudom. Elég fura csaj - vonta meg a vállát és fejcsóválva visszatért a hófal mögé. Csendben hallgatta a magyarázatot aaaa... mire is? Mindegy, jobb ez így, mintha neki kellene felvezetnie a témát.
- Naná, hisz most is együtt vagyunk és élvezzük az életet, nem? - vigyorgott szélesen. - Csak engedd el a problémáidat és nevess! - biztatta ellenfelét és szánt szándékkal úgy helyezkedett, hogy könnyű célpontot nyújthasson.