Aiuchi Shota

Kinézet: Sűrű, fekete haj, gesztenyebarna szemek és finom vonások jellemzik. Ápoltságára különös gondot fordít, ruhái divatosak és elegánsak – már amennyire ez egy virtuális, középkori világban lehetséges. Magassága és testalkata átlagosnak mondható, felsőteste pedig sportolással töltött éveket sejtet – amik talán túl régen is voltak már.

Jellem: Megnyerő, kedves és előzékeny, rideg, magabiztos és kegyetlen, humoros, élcelődő és csöndes – mikor mit kíván meg az érdeke. Igyekszik minden helyzetben úgy helyezkedni, hogy a lehető legjobban jöjjön ki belőle és nemhogy nem bánja, ha ezt esetleg mások kárára teszi, de egészen egyszerűen észre sem veszi. Neki mindig ő maga az első és ha arra van szükség, teljes természetességgel manipulál másokat, hogy ezt ők is ugyanígy lássák. Általában előre tervez, de nem jön zavarba a váratlan változásoktól sem: ha valami nem jön össze, rekordidő alatt képes átalakítani terveit és az aktuális szituációhoz simítani őket.


Képességek

1. képesség: Önzés (permanens)
Az első olyan, itemből vagy képességből származó, alapból nem rá aktivált kedvező hatás, amelyet akár csapattársai, akár ellenfelei léptettek életbe, nem a kiválasztott/automatikus célponton, hanem őrajta érvényesül. Ezt a hatást (annak előnyeivel és hátrányaival együtt) Shota a játék végéig megkapja; gyógyító hatás esetén viszont plusz HP helyett HP/5 életpont buffot kap.


Előtörténet

Elmélyülten dörzsölte meg az állát, miközben Kenta arcát letakarták. A fehér selyemlepedő hűen tükrözte osztálytársa vonásait, a mellette álló fiú szájszegletében pedig apró mosoly jelent meg, ahogyan visszaidézte nevének jelentését és utolsó szavait. A mosoly aztán bosszús grimaszba fordult, amikor rájött, hogy Kenta nem fog többé sorban állni neki. Sem a játékboltokban, sem a büféknél – ráadásul így új balekot kell keresnie karaktereinek erősítéséhez is, amihez ő mindigis lusta volt.
- Te aztán jól megszivattál, öreg – morogta a halottnak, majd megnézte magának az asztalra helyezett NerveGeart is – Ezt a bénázást…
Alig fél napja indult el a Sword Art Online régen várt alfa verziója és Kenta máris életét vesztette odabent. Shota elképzelni sem tudta, hogyan, hiszen nem véletlen őt bízta meg a karakteralkotással és a kezdeti farmolással: a fiú már a bétában is szerepelt, nem lehetett hát nagy gondja vele. Az eset azonban borította az előre kigondolt terveket és így, hogy Kenta szülei ott sírtak mellette, egyszerűen nem lehetett a továbbiakon gondolkozni. Shota tehát hóna alá csapta a sisakját, hátat fordított és kisétált a szobából.
Először úgy tervezte, hogy szimplán csak kidobja a kukába az egészet a játékkal együtt, később viszont meggondolta magát. Leballagott a pincébe és nagyapja régi cuccai közül előhalászta az összes szükséges kelléket: egy csavarhúzót, fogót és nem utolsó sorban a kalapácsot. Leült törökülésbe és módszeresen szétszedte a konzolt, majd apróra törte és szétszórta darabjait a háromemeletes ház különböző szemetesládáiban. Eddigre már a mentők és Kenta szülei is elmentek, otthonába visszatért hát a hőn áhított nyugalom. Shota még nézegette egy ideig a játék színes borítóját maga mellett, majd megvonta a vállát és bedobta azt a fiókba. Ideje volt játszani valamit és ha már ezt az új, virtuális világot nem próbálhatja ki (hisz hülye nem volt, ezek után esze ágában sem volt belogolni), legalább még ma felkerülhet a gyémánt ligába lolban.

*

Még félálomban volt, amikor a sárga folt beúszott látóterébe. Összerezzent, ám amikor kinyitotta szemét, csak a Kezdetek Városának egyhangúan szürke, macskaköves utcáit látta maga előtt. Feljebb ült a padon és – márcsak megszokásból is – megmasszírozta a tarkóját. Megint álmodott. Mostanában egyre többször. Elhúzta a száját és felállt, hogy a közeli fogadó felé vegye útját még az eső előtt, de ez az este már nem kecsegtetett semmi jóval: inventoryja szinte üresen kongott és sem Mai, sem Suzuki nem voltak már vele. A srácot mondjuk nem érdekelték annyira, hogy a Black Ironban megnézze nevüket, de készségeik igazán hiányoztak neki: Mai remekül főzött, Suzukinak pedig a kézimunkája és nyelvtudása volt felejthetetlen. Nos, de nem pótolhatatlan – és mióta elváltak útjaik, Shota minden nap újra és újra rájött erre. Először a céhbank előzékenyen magához vett tartalmát adta el aranyért, lakhatásért és bizonyos szolgáltatásokért cserébe, aztán a maradék aranyat költötte el ugyanezekre, most azonban… mindösszesen egy marék érméje maradt és a kezdő felszerelése, amit senki sem volt hajlandó megvenni tőle. Igazán kár, hogy a lányok nem tudták megtartani hármuk közös céhházát pár héttel ezelőtt, de mit lehet tenni, nem voltak valami magas szintűek. Shota pedig jól tudta ezt, így még a harc előtt lelépett az itemekkel, nehéz sóhajjal hagyva maga mögött az évek óta otthonául szolgáló kis kuckót.
Az előtte álló, áporodott szagot árasztó tákolmány kicsit sem hasonlított korábbi otthonára, de legalább olcsónak számított a környéken. Shota undorral az arcán lépett be, majd odacsúsztatott pár aranyat a fogadósnak és egy korsó sörrel a kezében gyorsan felsétált a szobájába. Alig pár napra elegendő pénze maradt, így változtatni kellett a terveken.
Mire pedig odakint leszakadt az ég, már azt is tudta, hogyan.