Miri vs Leo

by **Leonard** Csüt. Szept. 17 2020, 13:52

Aznap végül nem jött össze a harc úgy, ahogy tervezték. Éppen csak kiértek a kazamatából, Leonak üzenete csippant és el kellett rohannia. Egy fontos, jövedelmező küldetésről volt szó, amin már hetek óta dolgozott. Neki és pár társának egy egész komoly rejtélyt kellett felgöngyölíteni, amiben szerepeltek szép számmal gazdag NPC-k és ügyes tolvajok, na meg egynéhány vörös játékos és eltűnt zöld is. A lányoknak nem részletezte, éppen csak megemlítette, hová megy ilyen sietősen, tanulván az előző esetből. Egyébként is nyúzottak voltak a kazamata kitakarítása után, forró csokoládéra vágytak mindahányan, ő pedig egyértelműen nem akarta őket valami veszélyesbe keverni, habár biztos volt benne, hogy most is segítenének.
Ez viszont most az ő ügye volt. Csakis a sajátja. Tenni akart valamit, céhtaghoz illő módon segíteni a bajbajutottakon és eltakarítani az útból a mocskot. A baj az, hogy a munka nem csak azt a délutánját, de a következő napjait is lefoglalta, mielőtt a végére érhetett volna. Aztán kettőt pislogott, még szinte be sem zsebelte rendesen a jutalmat érte, máris a nyakán ült a céhostrom és minden azzal járó nyűg és stressz. Éppen csak kilábaltak az egyik problémából, jött a következő; boss formájában. Már szinte el is felejtette azt a régi kis kihívást, csakhogy a rendszer ennél precízebb volt; egyik reggel emlékeztette őt - és valószínűleg a másik félt is -, hogy nemsokára le fog járni a teljesítésre szánt két hét. Így aztán nem maradt más választása, mint lenyitni azt a hülye üzenetküldő fülecskét és megbeszélni egy időpontot a találkozásra. Ez az alkalom pedig rövidesen, talán túl gyorsan is eljött.

Leo jóval korábban a megbeszélt időpont előtt érkezett és az aréna hűvös falának dőlve várt. Egyik kezét lezserül bőrdzsekijének zsebébe süllyesztve pihentette, másikban cigaretta égett. Lustán pöfékelt, miközben a közelben hömpölygő tömeget figyelte. Amint meglátta Mirika sziluettjét, napszemüveg mögé bújtatott tekintete szolidan rátapadt és nem eresztette egészen addig, amíg a közelbe nem ért. Akkor aztán elnyomta a falon azt, ami még a csikkből maradt, arcára pedig mosoly kúszott; úgy üdvözölte idomárt és társát.
A lehetőségekhez mérten megpróbált teljesen természetesen és átlagosan viselkedni. Nem volt ez az alkalom több, mint baráti meccs egy céhtárssal; vagy talán ezt próbálta bemagyarázni magának. Mindenesetre most tényleg próbált nem odafigyelni az összevissza - hol izgatottan, hol fájdalmasan - verdeső szívére és a célra koncentrálni. Nem volt egyszerű feladat, de sokat segített benne, amikor megpillantotta Momot. Ez a sárkány mindig ennyire fenyegető volt? Egyáltalán mikor nőtt ilyen nagyra? Biztos jó ötlet egy ilyen dinoszaurusz méretű monstrummal megküzdeni?

by **Mirika** Vas. Okt. 04 2020, 15:25

Már majdnem el is felejtettem, hogy Leo-kun valamilyen számomra érthetetlen okból kihívott egy harcra. Csak az emlékeztető üzenet ébresztett rá, és persze azt is eszembe juttatta, ahogy a srác elrohant akkor. Megint. Mint mindig. Egy újabb rejtélyes küldetés, amibe senki mást sem avatott be, hiába kérdeztem Hina-chant, vagy bárki mást, hogy tud-e róla valamit. Esküszöm, ha úgy adódik, egyszer utána fogok lopakodni, hogy megtudjam, ilyenkor mit csinál. Simán lehet valami ostoba és elcsépelt fedősztori is, hogy leplezze a... hátööö... nem is tudom, mit. Ugye alapból azt feltételezném, hogy valami eltitkolt barátnője van, de Leo-kun ehhez túl dinka volt Rolling Eyes

Pedig tök logikus magyarázat lehetne rá, miért tűnik el időről-időre akár napokra is. És a legfőbb baj ezzel az volt, hogy én ezt úgy is érzékeltem, hogy hát nem voltam a játék rabja 0-24-ben, mint mindenki más.
A figyelmeztetés után persze gyorsan megjött az üzenet a fiútól, már-már túl gyorsan is. Mintha csak húzta volna az időt az utolsó pillanatig, vagy... nem tudom. Nekem viszont nem voltak az elkövetkező napok alkalmasak, úgyhogy legkésőbb másnap le kellett rendezni ezt a közös kis ügyünket. És így is lett. Neki volt könnyebb dolga, hiszen Momo csak akkor nem tűnik fel valakinek, ha az illető vak, én viszont hosszasan keresgéltem az árnyékban elbújó srácot a több tucatnyi ember között. Végül a dragoon volt az, aki egy vakkantással jelezte, talált valamit, és az a valami Leo-kun volt. Lelkesen nyargalt oda hozzá és csipogva köszöntötte a szőkeséget. Úgy éreztem, egészen megbarátkozott vele, legalábbis másoknál nem nagyon szokott ilyet csinálni. Talán még Fuwa-chan volt az, akit valószínűleg kedvel.
- Hahó :3 - intettem visszafogottan a fiúnak - Ne haragudj, hogy ilyen kevés időpont közül kellett válogatnod, nehéz eset vagyok ^^" - mentegetőztem egy tincset csavargatva a hajamban. Amit gyorsan abba is hagytam, amikor észrevettem. Rossz szokás volt.
- Rég láttuk egymást... vagys nem, hülyeséget beszélek - sóhajtottam fel egy bátortalan megjegyzés után. Hiszen mindketten ott voltuk a bosson, és hát előtte is beszéltünk egymással, de nem tudom... nekem olyan volt, mintha nem is láttuk volna egymást. Tök jó lett volna, ha nem mindig ilyen hülyeségek mögé bújnánk, mint egy közös farmolás, egy bossharc vagy egy aréna küzdelem, de Leo-kunra úgy tűnik, hiába vártam.
- Miért is... hívtál ki? - kérdeztem meg végül. Akkor se értettem, mostanra pedig még inkább elmosódott az az emlék.

by **Leonard** Vas. Okt. 04 2020, 19:15

Momo érkeztére széles mosoly ült az arcára. Sajnos most nem volt nála semmilyen magféle, pedig szívesen a szájába célzott volna pár mandulát az állatnak. Amúgy se lett volna rossz kicsit lekenyerezni, még mielőtt harcra kerül a sor ellene, de erre már késő volt gondolni. Leo a kezét nyújtotta Momo felé, de nem simogatta meg vagy ilyesmi, egyszerűen csak engedte, hogy... megszagolja. Az állatok így szoktak köszönni, nem? Suspect

A mancsát azonban gyorsan és zavartan visszahúzta, amint megjelent a sárkány mellett Mirika alakja is. A lány gyanúsan félszeg volt és furcsán... szabadkozó. Leonak nem sikerült hova tennie ezt a viselkedést, ráadásul egyébként sem volt jó az ilyesmik értelmezésében, ennek ellenére mégis feltűnt neki, hogy valami talán nem stimmel ezzel a félrebeszéléssel.
- Hát az biztos, hogy nehéz eset vagy - sóhajtott és közben automatikus mozdulattal nyúlt Mirika hajához. Simogatásával kicsit összeborzolta azt a fülek között. - Mondd, valami baj van? - hajolt le, hogy belepillanthasson az alacsony lány szemeibe. Ha meggyőződött róla, hogy egyébként minden rendben, és csak ő képzelődik, újra felegyenesedett.
- Sosem harcoltam még ellenetek és kíváncsi vagyok, milyen erős vagy - adott egyszerű feleletet közben a legutolsó kérdésre. - Alaposan felzárkóztál ahhoz képest, amikor először találkoztunk - ejtett meg egy apró megjegyzést, visszaemlékezve rá, mekkora különbség volt közöttük akkoriban. Nem is telt el olyan sok idő, most meg már együtt jártak bossharcokra.
Ahogy erre gondolt, hirtelen felötlött benne más is. Jól emlékezett még arra a Mirikára, akiről a szóbeszédek terjedtek, a céhvezérre, a nagy harcosra - ráadásul a legutóbbi szereplései is mind gyakorlottságról tettek tanúbizonyságot. Ez, összevetve azokkal az információkkal, amiket nemrég megtudott, máris magyarázattal szolgáltak sok dologra. Hirtelen támadt érdeklődéssel és szavaiban rengeteg együttérzéssel fordult a lányhoz.
- Neked is elölről kellett kezdened az egészet, igaz?

by **Mirika** Csüt. Okt. 08 2020, 19:45

Nos, szagolgatás helyett Leo-kun keze nyálas lett, mivel valamiért Momo úgy érezhette, hogy etetni fogják. Azonban nem így volt, és ennek a dragoon is némi csalódottsággal adott hangot, és tétován fordította felém a fejét egy kérdő tónusú morgást hallatva. Megpaskoltam a lény orrát. Mivel most az esett kézre, ezért egyre inkább szokásommá vált, és úgy vettem észre, hogy Momo sem bánja.
- Huh? Nincs semmi baj, miért? - pislogtam meglepetten, és ahogy Momo sem bánta, ha az orrát piszkáltam, úgy nekem se volt ellenemre, ahogy Leo-kun a hajamba túrt. Bár arról, hogy valójában ki is a nehéz eset, talán lehetne egy vitát indítani. Valószínűleg mind a ketten azok voltunk, bár... az előbbi szavaim ellenére én nem tartottam magam igazából annak. Sőt, ha megtalálja valaki velem a megfelelő hullámhosszot, nagyon is kezesbárány vagyok. Vagy inkább doromboló cica :3
- Hát... sokat dolgoztam érte, szóval... jó látni, hogy más is látja a fejlődést :3 - mosolyodtam el, kicsit talán el is pirulva - De azért egy erőpróbára még nem biztos, hogy készen állok, senpai - jegyeztem meg játékosan, már csak azért is, hogy oldani próbáljam kicsit a hangulatot, amit valamiért kicsit feszültnek éreztem.
- Szóval légy velem gyengéd, oké? :3 - tettem hozzá pajkosan kacsintva, és persze szándékosan kétértelműen fogalmazva, mert nem én lennék, ha nem használnám ki az ilyen helyzeteket, ugye Neutral

Ehhez képest váratlanul ért a fiú kérdése, és nem is tudtam hirtelen hová tenni a dolgot. Jól láthatóan lefagytam, és szüksége volt a fejemben kattogó fogaskerekeknek néhány hosszú pillanatra, amíg összerakta a képet.
- Ööö... iiigen, nem sikerült az izé... a karakterem konvertálása - feleltem kicsit azért zavartan, mert nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy a fiú erre gondolt - Mert... neked is? - kérdeztem vissza óvatosan, belekapaszkodva a fogalmazásmódjába. Elvégre nem ismertem Leo-kun körülményeit, ahogy ő sem az enyémeket, és a sötétben tapogatóztam most. Csupán az volt világos, hogy ő is olyan volt, mint én.

by **Leonard** Csüt. Okt. 08 2020, 22:43

Leo felnevetett, ahogy megérezte magán a sárkány érintését majd végignézte a duzzogó reakciót, amiért nem volt épp a tenyerében semmi.
- Majd legközelebb, pajtás - ígérte meg vidáman és jól emlékezett még rá, hogy Momo legutóbb még nem volt hajlandó semmit sem elfogadni tőle. Lám, mekkorát is változott azóta a világ. És ha már itt tartunk, Mirikával is furcsa volt valami.
- Nem ilyen szoktál lenni - állapította meg a fiú elmélázva, de mivel nemleges választ kapott, végül felegyenesedett és egy vállrándítással elintézte a dolgot. Biztos csak képzelődik.
Ezt támasztotta alá a következő mondatváltásuk is, aminél már határozottan érezte, hogy Mirika visszatért önmagához. Leo nem tudott elsiklani a tény fölött, hogy teste csupán egy játékos kacsintástól is önálló életre kelt a pillanat tört része alatt. Ez a lány jobban magába bolondította, mint azt eddig sejtette. Suspect

- Szerintem - fogott volna bele a válaszadásba egy-két pillanat múlva, de meg kellett köszörülnie a torkát, amit hirtelen valahogy túl száraznak érzett. - Szerintem nincs olyan pillanat, amikor igazán készen állhatsz, valahol pedig el kell kezdeni. Nézd a jó oldalát, legalább nem Hinari az ellenfeled, hanem csak egy tökfilkó karddal - tárta szét a mancsait jókedvűen, miközben ruganyos léptekkel megindult az aréna bejárata felé.
- És a környezetet is beállathatnád. Nem vagyok kreatív az ilyesmiben.
Leo csendesen és hümmögve hallgatta a karakterről szóló históriát. Nagyon furcsa volt ilyesmiről beszélni. Rengeteg kérdése lett volna a lányhoz a kinti világgal kapcsolatban, valahogy mégsem érezte helyénvalónak, hogy letámadja őt velük.
Hamar elérték aztán a pontot, ahol útjaik ketté váltak a pálya mentén. Mirika kérdését hallva felsóhajtott, majd a vonásait és reakcióját kíváncsian fürkészve pillantott a lány arcára, miközben válaszolt.
- Igen. Elvesztettem minden felszerelésemet, aranyamat, jártasságomat és addig megszerzett szintjeimet, éppen azután, hogy kijöttem a börtönből.
Zsebre dugta a kezeit és elfordult, mielőtt még kérdéseket kaphatott volna ezzel kapcsolatban. Intett egyet és elindult a sötét folyosó jobb oldali irányába. Nem azért, mert nem akarta volna a beszélgetést folytatni vagy ilyesmi, sőt, tekintete nagyon is azt üzente, minden kérdésre megfelelő választ fog adni. Egyszerűen csak tudta, hogy ha ezt itt most nem hagyja félbe, talán soha nem kezdenek bele a valódi harcba.

Leo (46) - HP:205 | F:71 | E:60 | K:94 | GY:172 (189) | S:46 | P:90

Felszerelés:

by **Mirika** Kedd Okt. 20 2020, 15:18

Valamelyest ráncoltam a homlokom a fiú kijelentésére, elvégre nem vágtam le, mégis mire gondolhat, miben különös a viselkedésem. Én nem vettem észre magamon semmit, meg hát Leo-kun ezt úgy mondta, mintha hosszú évek óta ismernénk egymást, holott nagyon sok mindent nem tudott rólam. Ahogy én se róla. Viszont nem akadtam fenn a dolgon, csupán igyekeztem oldani a hangulatot.
- Ja, hát Hina-chantól biztos többet tanulhatnék :3 - öltöttem ki a nyelvemet szemtelenül, a saját kijelentését ellene fordítva, majd megszaporáztam a lépteimet, egy esetleges retorziót elkerülendő. Pár lépéssel kerültem előrébb, de nem elszaladni akartam előle, úgyhogy sarkon fordultam.
- Hmmm... Legutóbb Ozi-kun ellen egy édességmezőn gyakoroltunk... - gondolkodtam el félhangosan, majd a panelhez léptem, és nyomkodni kezdtem a menüben, átöprgetve a lehetséges opciókat. Az biztos, hogy Momo miatt tágas terepre volt szükség, tehát semmi barlang, vagy szurdok, nekem meg az kellett, hogy könnyen és gyorsan el tudjak távolodni, szóval a homok, víz, magas fű és hasonlók ki voltak zárva. Az egyik opciót látva viszont felcsillant a szemem.
- Nihihi, remélem nem vagy tériszonyos :3 - pillantottam Leo-kunra, majd elindultunk a küzdőtér felé, folytatva a diskurzust. És hát... a fiú szavai adtak nekem gondolkodnivalót. Ahogy szétváltunk, éreztem, hogy a kérdéseknek nem most van itt az ideje, de azért nem volt fair ezek után harcba lépni vele. Inkább fújtam egy nagyot, hogy kisöpörjem a fejemből a tolakodó gondolatokat, és kiléptem a pályára. Összesen két olyan pontja volt, ami nem volt mozgásban: a platform, amin én álltam, és a platform, amire ő léphetett ki. A két végpontot pedig rengeteg, folyamatosan mozgásban lévő, ötször öt méteres lebegő kőtábla kötötte össze, amik hol közeledtek egymáshoz, hol pedig távolodtak. Amikor a legközelebb voltak egymáshoz, néhány pillanatra meg is álltak, és a távolság annyira kicsi volt, hogy akár át is lehetett lépni az egyikről a másikra, úgyhogy akrobatika nem kellett a pályához, legfeljebb türelem. Alattunk pedig, nos... víz. No nem valami háborgó tenger, csak egy békés tó, ami épp elég mély volt ahhoz, hogy ha esetleg leesünk, akkor felfogja a zuhanást annélkül, hogy bármi bajunk esne.
- Na hogy tetszik? :3 - kiáltottam át a túloldalra, miközben komótosan leakasztottam az íjamat a vállamról. Úgy voltam vele, hogy ezúttal nem pazarlom az erőmet mindenféle lehetetlen távolságból való támadásra, eddig se jött be.

Mirika (40) - HP:150 | F:62 | E:20 | I:72 | K:48 | GY:114 | S:61 | P:125

[T5] Pegazus Bakancs - egy harc során két körön keresztül könnyebb eltalálni az ellenfelet, az ellenfél pedig nehezebben találja el a tárgy használóját. A kockán egy-egy értékkel módosítja a célszámot. Az első körben a képesség nem használható.
[T5] Kraken Gyűrű - nagy víztömeg mellett a gyűrű viselője megidézhet egy hatalmas csápot egy támadás erejéig. A szörny a gyűrű irányításpontjaiból sebez. Ha a viselője idomár, a csáp kétszer akkorát sebez.
[T5] Vikinggyűrű - az első támadásod nem fogyaszt cselekvéspontot

by **Leonard** Hétf. Okt. 26 2020, 17:23

- Szerintem azért tudok olyat, amit ő nem - kacsintott válaszul és felnevetett.
Nem mintha nagyon magára vette volna a megjegyzést. Igazából ha nagyon őszinték akarunk lenni, Leo többet tanulhatott Mirikától, mintsem fordítva, hisz a lány már akkor bossharcokra járt, amikor ő és Ilja alig merészkedtek ki az egyes szint mindenféle kocsmájából és fogadójából a mezőre. Nem mintha annyira le lett volna maradva akármikor is a fronttól, de egy sima kazamatázást vagy farmolást össze sem lehetett hasonlítani a nagyobb horderejű eseményekkel, amikből viszont határozottan kivonta magát. Már ameddig Hinari ezt engedte.
- Áhh az édességes pályát én is ismerem - bólintott vidáman, ahogy eszébe jutott az emlék. - Kicsit mocskos, de finom. Bár a sós harapnivalók jobban vonzanak.
- Tériszony? - kapta fel a fejét a kijelentésre. - Az éppenséggel nincs, de... - de annyira azért nem volt oda a magas dolgokért. Mármint oké, ha az ember repül vagy mondjuk kinéz egy felhőkarcoló egyik emeletéről, de egy aréna pályán valószínűleg nincs ablak vagy korlát, ami meggátolja a leesést. Vajon milyen pályát talált? Suspect

Sokáig aztán nem kellett várnia, hogy kiderüljön. Kissé aggódva lépett ki a pálya hozzá közelebb eső oldalán és nem is csalódott. Kifejezetten kreatív, ha az ember különleges körülmények között gyakorolna. Habár nem tűnik túl biztonságosnak.
Egyetlen vigaszt az jelentett számára, hogy a lopakodás jártasságát legalább korábban lecserélte akrobatikára. Elképzelni nem tudta, mit kezdene most anélkül egy ilyen pályán. Fura egy perverzitás, de ha az embernek egy repülni képes petje van, valószínűleg hamar hozzászokik a magassághoz.
- Hát ez érdekes lesz - válaszolt diplomatikusan, szemöldökét ráncolva, bár összességében nem mondhatta, hogy nem tetszett neki a pálya. Amint hozzászokik a közlekedéshez még izgalmassá is válhat.

Leonard (Sebzés: 60, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1.7 SP kiskörönként.)
Mirika T5 (Sebzés: 20, Pet sebzés 72, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Leonard (46. szint): 205/205 HP, 90 páncél, 470/470 CSP
Mirika T5 (40. szint): 150/150 HP, 125 páncél, 240/240 CSP

(Jól emlékszem, hogy Mirié az első támadás, mert van egy olyan képije?)

by **Mirika** Pént. Okt. 30 2020, 13:06

- Ó, hát én is tudok olyat, amit ő nem - kacsintottam vissza, majd egy pillanatra elgondolkodtam, elvégre megfogant az elmémben egy gondolat - Tudod mit? Ha nyerek, megmutatod, mi az, amit Hina-chan nem tud, de te igen, ha pedig te nyersz, akkor én mutatom meg :3 - adtam egy kis tétet a párbajunknak, elvégre a gyakorlás is sokkal intenzívebb tud lenni, ha van valami motiváció, és nem csak tét nélküli lötyögést adunk elő dupla leszúrt rittbergerrel. Bár a srácnak amúgy is volt valami motivációja azzal, hogy kihívott, és azt még mindig nem ismertem. Valahogy nem hittem el, hogy amögött a hirtelen kihívás mögött csak annyi állt, hogy meg akarja nézni, mennyit fejlődtem.
Összecsaptam a tenyereimet, összedörzsöltem őket, majd az arcomat is megcsapkodtam kicsit, hogy felkészüljek a harcra és kiebrudaljak minden fölösleges gondolatot a buksimból. Ezen a pályán oda kellett figyelni, egy rossz lépés, és a vízben kötök ki. Szükségem volt a maximális összpontosításra, ha el akartam kerülni a baleseteket. Aztán kíváncsi voltam rá, hogy Leo-kun képes-e egyszerre odafigyelni arra, hogy legyen valami szilárd a talpa alatt, és közben engem is levágjon. Nekem ebből a szempontból egyszerűbb dolgom volt, ha jól időzítek, akkor mindig maradni fog annyi időm, hogy gyökeret eresszek és lőjek.
- Érdekes akkor lenne, ha belezuttyannál a vízbe - feleltem a semmitmondó véleményére, majd átszökkentem a tőlem balra mozgolódó platformra, hogy lássam, mennyire kell egyensúlyozni földet éréskor, mekkora lendülettel mozog ez az izé. Aztán pedig vissza a szilárd, mozdulatlan talajra.
Tisztában voltam vele, hogy ezen a pályán nem fog tudni egyből ideérni hozzám, úgyhogy a kezdő kürtszó után kényelmesen emeltem célra az íjamat. Igyekeztem az első lövésem úgy időzíteni, hogy épp akkor eresszem el, amikor átugrik egy másik mozgó izére. Közben Momónak is jeleztem, hogy álljon készen. Ideje meglesni, mennyit fejlődtünk a csapatmunkában :3

Hát akkor perma képi, egy támadás másfélszeres CSP-vel, 72 sebzéssel.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Okt. 30 2020, 13:06

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Miri vs Leo 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Leonard** Vas. Nov. 01 2020, 22:41

Szinte evidens volt ez a visszavágás, ettől függetlenül nem számított rá. Jókedvűen mosolygott a cicafüles lányra, habár a következő ötlet egy pillanatra meglódította a szívverését. Úgy, hogy mindeközben egyikük sem beszélt semmi konkrétról - és valószínűleg a fejükben sem fogalmazódott meg semmi ehhez kapcsolódó.
Megtorpant, levette a napszemüvegét és hümmögött.
- Rendben - válaszolt végül csibészes félmosollyal és közelebb hajolt Mirika arcához, miközben az állánál fogva megemelte a fejét. Hüvelykujja épp a lány szája alatti gödröcskében pihent, miközben szelíden kényszerítette, hogy egymás szemébe nézzenek. - Viszont adj bele mindent, nehogy elszomorodjak, hogy nem kell a jutalmam - kacsintott még rá és játékosan végigsimított az alsó ajkán.
Leonak rá kellett harapnia a nyelvére, hogy ne hajoljon le most azonnal és kövesse azzal is a mozdulatot.
A felkészülésre szánt időt azzal töltötte, hogy felváltva próbálta elfelejteni ezt az élményt és ráhangolódni a pályára. Ez utóbbi ment nehezebben. Habár egészen magas szintű volt az akrobatikája, valójában ritkán használta az adottságot. Főként szörnyek elleni harcban jött jól és a közlekedésre a havas szinteken. Most viszont áldotta a képességet, mégsem bízott meg benne maradéktalanul.
- Ami késik, nem múlik - sóhajtott fel gondterhelten, válaszul Mirika vizes megszólalására, de aztán eszébe jutott valami. Elgondolkodva pillantott végig újra a pályán és mire lejárt a számláló már kész tervvel állt elő. Nagy kár, hogy nem számolt azzal; egy íjásszal van dolga.
Utólag átkozta magát, amiért így tett, de nem mert rögtön az első szikláról a vízbe ugrani, ahogy eredetileg tervezte. Ehelyett inkább előrefutott az elsőre, majd egy - akrobatika jártasság segítségével - ügyes ugrással a másodikra. Tovább futott, de épp mikor a széléhez ért egy nyíl fúródott a mellkasába, méghozzá tökéletes pontossággal a szívébe. Meglepődve pislogott a fadarabra és elvigyorodott.
- Cupido, te kegyetlen - sóhajtott fel színpadiasan, miközben ügyetlen mozdulatot tett a kődarab széle felé és... lezuhant. Direkt. Mindvégig az volt ugyanis a terve, hogy ha lehet, akkor inkább lentről közelítené meg áldozatát, csakhogy a legelső platformról még nem mert leugrani, mert ott túl közel volt hozzá a pálya széle. Kellemesen csobbant a jólesően hideg vízbe, majd a habok alatt úszva máris sokkal gyorsabban - és biztonságosabban - haladt előre, mint azelőtt. Habár alulról nehezebb volt kiszámítani, Mirika vajon melyik sziklán is van, annyi közül azért nem választhatott. Ennyi idő alatt nem szökhetett nagyon messzire. Gyorsan aktiválta a képességét, majd egy ugrással felugrott az egyik szirtre és igyekezett egy meglepetésszerű támadást bevinni, habár nem sok esélye volt rá, hogy sikerül eltalálnia Mirika gyűrűjét.

Leonard (46. szint): 205/205 HP, 18 páncél, 401/470 CSP

/A képesség Leo fegyverére hat, ha aktív, a tárgy aranysárgán felizzik és találatonként egy item itemképességét blokkolja az ellenfélen. [Amelyiket sikerült eltalálni, azaz a harcleírástól függő, melyikét.] A blokkolás a harc végéig tart. Ez semmilyen külső, észlelhető kinézetbeli változással nem jár./

by **Kayaba Akihiko** Vas. Nov. 01 2020, 22:41

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Miri vs Leo 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Miri vs Leo 4766604173_492736719c_s

by **Mirika** Kedd Nov. 10 2020, 22:06

Mindenképp szükségem volt rá, hogy kisöpörjem a zavaró gondolatokat a fejemből, mert tele volt Leo-kunnal. Majdnem becsuktam a szemem, hogy várjam a csókot, de észnél tudtam maradni... valahogy... Én sem értem, hogy sikerült. Biztos észrevette, hogy elakadt a lélegzetem, és még most is azt éreztem, hogy rákvörös az arcom, a szívem pedig a torkomban dobogott. Nem értettem ezt a palit. Az egyik pillanatban elolvadok tőle, a következőben meg csinál valami olyat, amiért legszívesebben fejbe kólintanám >.>
Mindezek után engem is meglepett, hogy sikerült a zent magamra erőltetnem, hovatovább ennyire tökéletesen pontos lövést ilyen messziről talán még sose adtam le. Aztán Leo-kun... a vízbe zuhant. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, azonnal rátapintottam az övemen található üvegcsékre, hogy a bénító méreg megvan-e, vagy véletlenül felkentem a nyilamra valahogy, mert nem emlékeztem rá, hogy ilyesmit tettem volna.
- Leo-kun...? - kiáltottam érezhetően aggódó hangnemben, majd azonnal elindultam a platform felé, ahonnan lezuhant. Egy, aztán még egy ugrásig jutottam, mielőtt a fiú kirobbant a vízből, felszökkent a kőlapra, és megvágta a kezemet.
- Huh..? - adtam hangot a meglepetésemnek, de gyorsan észbe kaptam, és miután meggyőződtem róla, hogy jó helyre lépek, ugrottam egy kőlappal odébb.
- Ez nagyon szemét volt <.< - duzzogtam hangosan. Igen, ezért megérdemelte volna, hogy tenyerem élét nagy lendülettel elhelyezzem a feje búbján. Talán majd a párbaj után, most azonban intettem a sárkányomnak, aki egy széles félkörívben közelítette meg utasításomra Leót, olyan szögből, hogy ne tudjon visszaugrani a vízbe, csak a platform másik oldaláról. Vagyis vagy átszalad a másik oldalára, vagy jön utánam, a lényeg az volt, hogy végig lássam, és lőhessek rá. Úgyhogy miután Momo végzett a karmolászással, én is megkínáltam egy nyíllal a srácot, majd hogy én is szemét legyek, utánaküldtem egy szép méretes csápot is, ami jó esetben a vízbe is rántja... :3

Első kocka Momo (20 seb), a második én (72 seb). A támadás nem fogyaszt CSP-t. Kraken gyűrű aktiválva, jön a csáp 48 sebzéssel.

Mirika T5 (40. szint): 150/150 HP, 65 páncél, 160/240 CSP

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 10 2020, 22:06

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Miri vs Leo 4766612103_86ee832108_s

by **Leonard** Szer. Nov. 11 2020, 21:37

Vigyora kiszélesedett, ahogy megpillantotta Mirika meglepett arcát, de nem zökkent ki a támadás üteméből. Fürgeségét és akrobatikáját felhasználva egy pillanat alatt mellette termett és be is vitte az első csapást. Mondjuk így, hogy besült a képessége, elég gyámoltalannak hatott a támadása a lány kézfeje ellen, de szerencsére a rendszer nem tesz különbséget.
Mirika azonban kihasználta a helyzetéből fakadó előnyt és egy szökkenéssel újra megnövelte közöttük a távolságot. Leo futólépésben követte, de megingott a lába alatt mozgó kövön, ráadásul Momo is összezavarta. A hatalmas sárkány árnyékként borult a kardforgató fölé, rettenet alakjával most egyáltalán nem emlékeztetett az aranyos kis mandulazabáló bébire, aki a szoba egyik sarkában békésen szuszog. A kardforgató meglepetten kényszerült útvonalának megváltoztatására, egy ügyes fordulattal kikerülve a sárkány karmaiból, habár ennyitől még nem menekült meg. Kisebb problémát okozott neki, hogy két ellenféllel áll szemben, így figyelmét meg kell osztania közöttük. Szerencsére még időben észrevette, hogy Mirika lövéshez készül, így egy ugrással ki tudott térni előle, ezzel egyúttal csökkentve is a távolságot kettejük között, de a vízből érkező csápok váratlanul érték. Éppen csak sikerült megkapaszkodnia a szirt szélében, hogy ne essen le. Felhúzta magát és röviden ellenfelére meredt. - Ez is gonosz húzás volt - dünnyögte, habár neki már mindegy volt, hisz magától ugrott le. Volt azonban valami, ami szórakoztatóbb látványosságnak bizonyulna vizesen, fejében pedig hamar összeállt egy terv. Minden gyorsaságpontját beleadva rákapcsolt, hogy lehetőleg még Momó előtt érje utol a lányt. Így, hogy elfelejtette, milyen magasan is van, meglepő ügyességgel mozgott a platformok között, habár mozdulatairól továbbra is sütött, hogy nem ehhez van szokva. Az első szúrással még futtában, lendületből akarta eltalálni Mirikát, míg a másodikhoz készülve egy fél fordulattal mögé került, közben kardjának élét végighúzva ellenfele oldalán. Ezután sem távolodott el, mint ahogy indokolt lett volna egy dühös sárkánnyal a nyomában, mi több, inkább megpróbált közelebb kerülni, lehetőleg annyira, hogy egyik kezével a lány derekát húzhassa magához, másikkal a kardot szorítsa a nyakához, a mozdulattal is sebzést okozva.
- Tudod, mi lenne nagyon szemét? - hajolt közelebb a füléhez gonoszan mosolyogva, és szándékai hanglejtésén át is kivehetőek voltak. Válaszadás helyett azonban csak hátrálni kezdett, maga után húzva a lányt, mígnem pár lépés után elfogyott lábuk alól a talaj...

1,7 + 0,7 + 1 (vért képesség) = 3,4 SP
Gyűrűm képessége miatt az előző támadásom nem fogyasztott CSP-t, szóval azt most korrigálnám ^^"
Permám miatt első támadásom 60, második 80 sebzést okoz.

Leonard (46. szint): 175/205 HP, 309/470 CSP

by **Kayaba Akihiko** Szer. Nov. 11 2020, 21:37

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Miri vs Leo 4767250438_224285ea8b_s

by **Mirika** Szer. Nov. 11 2020, 22:40

A harc hevében sokkal könnyebb volt magára a harcra gondolni, mármint egyből azon kezdett pörögni az agyam, amit fizikailag magam előtt láttam, és nem azon, amit a lelki szemeim szerettek volna mutatni. Már azután, hogy túltettem magam az aljas húzásán >.> Nem számítottam például arra, hogy ennyivel gyorsabb nálam. Pedig rengeteg pont volt a gyorsaságomon, mégis így szemmértékre legalább másfélszer gyorsabban mozgott, mint én, ami leginkább azért volt baj, mert papír voltam, és izé... szóval nem feltétlenül úgy terveztem meg a dolgokat, hogy az ellenfelem többször fog támadni, mint én. És ugyan földet éréskor meginogtam, így a lövésem sem sikerült valami jól, azért mégis elképesztően agilisnek tűnt a srác még ennek ellenére is. Legalább a csáppal sikerült meglepnem... Csak aztán nehogy ő is meglepjen eggyel kicsit más körülmények között :3
Nagyjából kapiskáltam a felépítését, egymillió gyorsaság és jó találati arány. Nem volt ideális ellenfél számomra, de voltak eszközeim ellene. De mire kigondoltam volna, mit akarok tenni, újabb meglepetéssel kellett szembenéznem. Éreztem, hogy nem tudom elkerülni a kardját, úgyhogy nem is próbáltam védekezni, inkább arra összpontosítottam, hogy minél gyorsabban megszökjek előle, azonban a harmadik támadása olyasmi volt, amivel még a legrosszabb eshetőségként sem számoltam, mert lehetetlen volt normál körülmények között. Valami turpisság volt benne, de szerencsére ez a turpisság talán visszaütött, mert még időben el tudtam előle bukfencezni egy szabályos tigrisugrással... és ezzel egyenesen lebucskáztam a kőlapról.

Hogy mindeközben Momo hol volt? Nos, egyáltalán nem volt dühös, sokkal inkább élvezettel a hangjában csivitelt, ahogy fogócskázott Leóval. Mivel a fiú mögém került, így én azonban a kettejük közé szorultam, és így gyorsan jeleztem neki, hogy bukjon le. No, így került ő a kőlapok alá, és így esett meg az, hogy nem lettem vizes, mert a sárkány elkapott. Nem mondom, hogy még sose próbáltunk ilyen manővert, de az túlzás volt, hogy gyakorlott lettem volna a dragoonháton lovagolásban... legalábbis itt. Ez azonban pont adott annyi időt, hogy el tudjam dönteni, mit tegyek. Megvolt a veszélye ugyanis, hogy Leo-kun újra többször fog tudni ellenem támadni, és ha mindkétszer eltalál, semmilyen jóisten nem segített volna rajtam, nem hogy Momo páncélerősítő lehelete. Szóval becsuktam a szemem, és hegyeztem a fülemet. Egyetlen lépés hangjára volt szükségem, hogy eleresszem a nyilamat, aztán, nos... lecsússzak Momo hátáról. És hát nem a platformra estem, hanem bele a vízbe Neutral

A sárkány talán észre se vette, hogy eltűntem a hátáról, mert sólyomként csapott le Leo-kunra ezután.

Képesség: ha sikerül és eltalállak, veszítesz 0.7 SP-t, viszont egyes+koponya mellett nem találsz csak el.
Első kocka az enyém (72 seb), a második Momo (20 seb).

Mirika T5 (40. szint): 75/150 HP, 0 páncél, 100/240 CSP

by **Kayaba Akihiko** Szer. Nov. 11 2020, 22:40

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
Miri vs Leo 4766604173_492736719c_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Miri vs Leo 4766610511_dda12706fc_s

by **Leonard** Csüt. Nov. 12 2020, 18:32

Hát ez nem sikerült. Neutral

Nem mintha az ember egy ilyen bonyolult mozdulatsortól elvárhatná, hogy könnyedén összejöjjön, főleg nem egy ennyire mozgékony ellenféllel szemben. Legközelebb talán azzal is kellene számolni, hogy a macskák nem szeretik a vizet, így ősi ösztönnel érzik meg, mikor kell menekülőre fogni. Leo csalódottan bámult a bukfencező Mirika után, hogy aztán a következő mozdulatsor egy elismerő füttyszót csaljon ki belőle. Ők aztán tudják, mi az a csapatmunka. Mondjuk minek menne idomárnak, aki nem.
Tartva a sárkánytól - akinek csiviteléséből nem volt azért olyan egyszerű kivenni, hogy most dühös vagy izgatott-e -, a fiú ösztönösen hátrálni kezdett. Olyannyira a platformok közötti közlekedésre koncentrált, hogy szinte észre sem vette a felé száguldó nyilat, csak amikor már eltalálta. Kizökkent a ritmusból, kissé összezavarodott a nem várt mutatványtól, de arra azért tudott összpontosítani, hogy legalább a sárkányt elkerülje. Vagyis.. megpróbálta, csak valami egyáltalán nem úgy működött, ahogy kellett volna. Mintha ólomsúly nehezedett volna a végtagjaira, érezhetően máshogy működtek. Kellett egy-két pillanat, amíg rájött, hogy a gyorsaságával történt valami, de addigra Momo már magával is sodorta, Leo pedig újra a vízbe csobbant.
Csak odalent vette észre, hogy Mirikával is ugyanez történt. Legalább ennyi öröme legyen az embernek, ugye, ha már megfosztották az erősségétől. Morcosan úszott fel a felszínre és köhögte ki a meglepetéstől tüdejébe került vizet.
- Boszorkány - csóválta meg a fejét, hangjában szelídséggel, de aztán gyorsan alá is bukott. Esze ágában sem volt a levegőben közlekedni, ahol Momo egyértelműen előnyben volt. Gyorsan számításba vette a lehetőségeit, és hát... meglepően szarul állt. Nem szeretett párharcban a készleteire támaszkodni - főleg nem barátságos mérkőzésen -, de ha nem teszi meg, könnyen veszíthet. Alapvetően nem zavarta volna az sem, de itt most volt egy fogadásuk is mellette, Leo pedig kíváncsi volt. Az az egy mondjuk biztos, hogy ezek után se Momotól, se Mirikától nem fog elfogadni egyetlen panaszt sem afelől, hogy ők mégis milyen bénák. Persze, aztán mindjárt megverik őt, pedig... hány szint is van közöttük?
Nos, talán lehet, hogy nem csak a fogadás, de a büszkesége miatt se kellene hagynia magát.
Gyorsan lepattintotta az egyik undorító ízű potion fedelét és megitta. Innentől pedig nem volt más hátra, mint hogy imádkozzon egy találatért, amire nem sok esélye volt lecsökkent gyorsasággal a meglepően fürge és hajlékony Mirikával szemben. Ráadásul a mostani gyorsaságával álmodni sem mert róla, hogy kitérjen a páros elől, szóval csak egyetlen esélye volt, igaz?

Elhasználva: 1x Gyenge Erő Potion (+20 erő a harc végéig, többszörözhető.)

Leonard (46. szint): 83/205 HP, 263/470 CSP

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Nov. 12 2020, 18:32

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Miri vs Leo 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :
Miri vs Leo 4766597959_9de1fd561c_s

by **Mirika** Pént. Nov. 13 2020, 17:17

Az esés kicsit olyan volt, mintha az örökkévalóságig tartott volna, de azért csak-csak a vízbe csobbantam. Nem voltam tőle boldog, mert hát tudok én úszni, csak nem szeretek... Sovány vigasz volt, hogy a tervem ellenben sikerült, eltaláltam Leo-kun lábát, szóval nem kellett aggódnom amiatt, hogy megsoroz, mint az imént. Márpedig ha nem tud megsorozni, elég kell legyen a fele életem... gondoltam én. A valóság azonban más volt, úgyhogy miközben feltápászkodtam a legközelebbi kőlapra, ő meglepett egy, a kelleténél erősebb támadással. Meglepődve gurultam fel a sziklára, amiből hamarosan az aréna poros padlója lett, én meg kenhettem a hajamra a nagy tervemet. Pedig megfoghattam volna, megvolt hozzá minden eszközöm, hogy leszívjam a maradék életét. Momo is harcra, vagyis játékra éhesen körözött felettünk, ez a kis fogócska a fél fogára nem volt elég, ebben biztos voltam.
- Csurom víz boszorkány >.> - morogtam bosszúsan, mert ugyan a díszlet szertefoszlott, a víz viszont nem tűnt el vele, és én egy meglehetősen ázott veréb hatását keltettem így. Legalább Leo sem úszta meg, ám velem ellentétben az ő haja nem úgy nézett ki, mint akinek egy csomag algát raktak a fejére, hanem úgy, mint aki egy reklámból, vagy filmből lépett volna elém. Ettől függetlenül kicsit csalódott voltam, mert iiiilyen közel voltam ahhoz, hogy legyőzzem. Tudom, hogy erősebb nálam, de ez nem vigasztalt.
- Remélem legalább megizzasztottunk <.< - tápászkodtam fel, és jobb híján elkezdtem csavargatni a vizet a ruhámból, majd sóhajtottam egyet.
- Szóval hogy is volt? Mutassam meg, mi az, amire én képes vagyok, de Hina-chan nem? :3 - húzódtak ajkaim huncut mosolyra, hangsúlyomból pedig talán kiérződött némi kacérkodás.

by **Leonard** Pént. Nov. 13 2020, 19:23

Mondjuk arra sem számított, hogy ilyen egyszerű lesz eltalálni a lányt, Miri azonban nem nagyon sietett a kitéréssel. Vagy azért, mert fáradt volt már hozzá, vagy... vagy semmilyen magyarázat nincs rá. Esetleg a víz zavarta volna ennyire össze? Macskáknak tényleg nem való. Szerencsére már nem is kellett sokáig élvezniük sem azt, sem pedig a lebegő platformokat.
Gyorsan kipipálta a győzelméről értesítő ikont és hangosan fellélegzett. Egészen megnyugodott most, hogy végre nem mozgott a lába alatt a talaj. Annyira mondjuk nem volt boldog, hogy ilyen módon sikerült nyernie, de legalább a büszkesége csak fele akkora csorbát szenvedett, mint egyébként. A harc az akkor is harc, ha szerelmes vagy az ellenfeledbe. Ráadásul Miri akármit is művelt azzal a legutolsó nyíllal, az is majdnem akkora csalás, mint potionnel felhúzni az erődet.
Felkelt és hátrasimította a homlokába lógó tincseket, majd tenyerét nyújtotta a lánynak, hogy őt is felsegítse.
- Viccelsz? Régóta nem volt ilyen izgalmas meccsem - mosolygott vidáman a kifakadásra.
- Igazán kíváncsi vagyok, miféle mágiával lassítottál úgy le, nagyon meglepett. Nem mondanám, hogy nem voltam gondban miatta. Ja és eszedbe se jusson még egyszer gyengének titulálni magadat, ha velünk kazamatázol. Még több szint különbséggel is imádkoznom kellett, hogy eltaláljalak - pirított rá végül és közben csak egészen kicsit, diszkréten bámulta meg a lány testére tapadó ruhadarabokat. Azt is csak azért, mert épp csavargatta belőle a vizet, egyszerűen nem lehetett máshová nézni. Leo gyorsan meg is próbálta elterelni a figyelmét róla, mielőtt véletlenül felszínre tör az a mélyre temetett vágy, amely egy ideje kínozta, hacsak Mirika szóba került.
Mondjuk ez igencsak nehéz feladatnak bizonyult a fogadásuk fényében, amire a lány huncut mosollyal emlékeztette.
- Kíváncsi vagyok - felelt széles vigyorral ő is és esze ágában sem volt Mirikát emlékeztetni rá, hogy már most hány olyan dolgot mutatott, amire Hinari egészen biztosan nem képes.

by **Mirika** Csüt. Nov. 19 2020, 19:19

Most, hogy szilárd talaj volt a lábam alatt, rájöttem hogy eddig nem az volt. Kicsit megszédültem a változástól, de annyira nem volt vészes, hogy ne bírtam volna talpon maradni, csak megtántorodtam. Volt már elégszer részem olyanban, hogy elgyengültem és elestem, szóval nem volt egy túl pozitív érzés az a pár pillanat, amíg forgott körülöttem a világ, de ha szerencsém van, Leo-kun talán észre se vette. Inkább gyorsan magamhoz intettem Momót, és átöleltem a nyakát, hogy az ő jelenléte is támasztékot jelentsen, majd suttogtam pár dicsérő szót a fülébe, elvégre ügyes volt, velem ellentétben, aki még mindig nem bír megmaradni a hátán.
- Hátööö... csak meglőttem a lábad? Úgy én is sántítanék :3 - magyarázkodtam, eltitkolva hogy azért nem mindegy, hogy lövöm meg a lábát Rolling Eyes

- Azért nem volt olyan nehéz dolgod, jobban kezeled azt a kardot, mint én az íjat - mondtam, miközben a kezembe varázsoltam néhány szem mandulát, és elhúztam Momo orra előtt a mancsom, mielőtt a szájához tartottam volna az eleséget - Mikor mondtam én azt, hogy gyenge vagyok? - pillantottam rá a szöszire nagyokat pislogva. Nem emlékeztem rá, meg hát nem is vagyok gyenge, csak gyengébb, mint a többiek. De az nem is baj, csak kicsit idegesítő néha. Motivációnak meg éppen jó.
- Meghiszem azt, hogy kíváncsi vagy :3 - kuncogtam. Majd felfalt a tekintetével, kicsit zavarba ejtő is volt, ahogy bámult. Talán nem most kéne a ruhámból vizet csavarni... - Fene, jól esne egy forró zuhany most - sóhajtottam fel, majd előhúztam egy jó meleg köpenyt, és magamra terítettem. Azért vizes ruhában flangálni ilyenkor nem volt épp egészséges, dideregtem is kicsit.
- Szóval mi lenne, ha utána mutatnám meg? :3 - kérdeztem. Nem mintha most ne tudnám megmutatni, de hát... nem tartozik ez minden bámészkodóra :3

by **Leonard** Pént. Nov. 20 2020, 23:52

Ez a magyarázat, hogy úgy fogalmazzak, sántított egy picit, de Leo arca csak egy pillanatig tükrözött hitetlenkedést, mielőtt vállat vont és továbblépett a kérdéskörön. Nem kell neki mindent tudni. Volt azonban valami más, ami egy ideje foglalkoztatta, és miközben elnézte a sárkányt cirógató cicalányt, újra eszébe jutott.
- Talán mert nem íjat kellene kezelned, hanem egy... nem is tudom, egy ostort, vagy kesztyűt, vagy bármi olyat, amivel az idomárok szoktak harcolni - jegyezte meg, érintve a témát, ami voltaképp érdekelte.
- Akkor meg ne elégedetlenkedj mindig, ha valami épp nem úgy sikerül. És ez rád is vonatkozik - torkolta le Momót is, bár ennek aligha volt haszna.
Amikor magán érezte a lány pillantását, szinte rögtön felkapta a tekintetét, talán épp ezzel lebuktatva önmagát. Pedig tényleg nem bámult tudatosan, csak ahogy az ember egyébként is odafigyel a személy mozdulataira, akivel éppen beszél. Az pedig, hogy a ruha többet sejtet a szokásosnál... nem a fiú hibája, habár már meccs közben is épp ennek a látványnak az elérése volt a célja, félig tudatosan.
Egy ilyen szituációban forró fürdőt emlegetni mondjuk kifejezetten botor lépés. És akkor ne lóduljon meg rögtön a férfiember fantáziája... Neutral

- Van nálam.. váltópóló. Ne dideregj itt nekem - nyitotta le a menüjét gyorsan és kotorászni kezdett benne, mielőtt egy egyszerű, fekete ruhadarab jelent meg a kezében. - Cseréld át, így csak nem sétálhatsz haza - nyomta a lány mancsába és közben pár gombnyomással ő is átszerelkezett.
- Gyere. Bőven ráér megmutatni, bármit is tervezel - indult el a kijárat felé, hogy átadják a helyüket a következő párnak. Mondjuk ez a játék kezdett gyanús lenni, de megpróbálta visszafogni a fantáziáját. Biztos valami hülyeség lesz, amin majd jót fognak nevetni.

by **Cardinal** Szomb. Nov. 28 2020, 11:45

Rendszerfrissítés... Aréna küzdelem zárása... 100 exp jóváírva... 240 arany jóváírva...

Leonard: +43 pont
Mirika: -43 pont

Aréna küzdelem lezárva!

by Ajánlott tartalom

Miri vs Leo

Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo

Re: Miri vs Leo