Miri vs Ozi
4 posters
1 / 1 oldal
Miri vs Ozi
Már egy ideje motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ideje lenne szétnézni az arénában. Az igazat megvallva, elég rendesen meg kellett járatnom az agytekervényeimet, hogy legutóbb mikor arénáztam. Persze azóta történt sokminden, összeomló kazamaták, váratlan teleportok, könnyedebb és idegtépő bossok, és megannyi más történés. Volt időszak, amikor csak annyit bóklásztam a biztonságot nyújtó falakon kívül, amennyit muszáj, volt időszak, amikor visszatértek a dolgok a régi kerékvágásba, és volt a mindent átható őskáosz. Volt minden. Viszont egyre inkább kezdtem érezni a hatását, hogy kezdtem berozsdálni. Szóval ebből a szempontból jó ötlet lenne egyet harcolni. Elsősorban a céhtársakat és az ismerősöket pörgettem végig fejben, ki lenne az ideális jelölt. Hosszas filózás után végül Mirika mellett döntöttem. Alig másfél évvel ezelőtt kezdte újra a SAO-t, egyes szintűként, és ha tippelnem kellene, neki különösképp szüksége lenne mindenre, ami viszi előrébb a fejlődés rögös útján – azt az aprócska tényt sem elhanyagolva, hogy elég sokszor jelzi őt a rendszer "hatókörön kívül". Míg mi akár 24/7-ben is ritkíthatnánk a mobállományt és farmolhatnánk a kazamatákat, addig neki további nehézségekkel is kell számolnia. Majd végül írtam is neki ezügyben egy üzenetet – mivel furcsa véletlenek folytán pont elkerültük egymást.
Majd a megbeszélt időben vártam Mirit, és ha megláttam, odasiettem hozzá – Szia! Hogy vagy mostanság? - érdeklődtem a lány felől. - Igen sűrűn el vagy tűnve... - tettem hozzá, célozva rá, hogy elég gyakran jelzi offline állapotban a rendszer. Aztán ki tudja, lehet csak akaratlanul is pont olyankor csekkolgatom a listát és a helyzetjelzőket amikor épp kijelentkezett valamilyen okból... Az viszont biztos, hogy nem lehet egyszerű egyszerre két világban élni és helyt állni.
- Rég jártam már itt – állapítottam meg ahogy beléptünk az aréna épületébe. - Amúgy... honnan jött az íj és sárkány kombó? - tettem fel egy újabb kérdést, ami egy kicsit fúrta már az oldalam. Elvégre íjat csak íjászoknál láttam eddig, harci petet pedig csak idomároknál. Miri pedig mintha mindkét kaszt tagja lenne. Egy íjászból lett idomár? Vagy idomárból lett íjász? Vagy csak a cicafülekhez és a farkincához hasonlóan egy újabb furcsaság a Macskanő körül, amivel a Rendszer nem boldogult? Oly sok a kérdés, és oly kevés a válasz. És azok is újabb kérdésekhez vezetnek, ami pedig egyértelműen fejfájáshoz...
Ozirisz írta:
Szia Miri!
Van kedved egy kis baráti párbajra az arénában? Meg utána beülhetnénk valahová egyet beszélgetni, ha gondolod :3
Szóval ha van kedved gyakorolni, szólj, neked mikor lenne jó :3
Majd a megbeszélt időben vártam Mirit, és ha megláttam, odasiettem hozzá – Szia! Hogy vagy mostanság? - érdeklődtem a lány felől. - Igen sűrűn el vagy tűnve... - tettem hozzá, célozva rá, hogy elég gyakran jelzi offline állapotban a rendszer. Aztán ki tudja, lehet csak akaratlanul is pont olyankor csekkolgatom a listát és a helyzetjelzőket amikor épp kijelentkezett valamilyen okból... Az viszont biztos, hogy nem lehet egyszerű egyszerre két világban élni és helyt állni.
- Rég jártam már itt – állapítottam meg ahogy beléptünk az aréna épületébe. - Amúgy... honnan jött az íj és sárkány kombó? - tettem fel egy újabb kérdést, ami egy kicsit fúrta már az oldalam. Elvégre íjat csak íjászoknál láttam eddig, harci petet pedig csak idomároknál. Miri pedig mintha mindkét kaszt tagja lenne. Egy íjászból lett idomár? Vagy idomárból lett íjász? Vagy csak a cicafülekhez és a farkincához hasonlóan egy újabb furcsaság a Macskanő körül, amivel a Rendszer nem boldogult? Oly sok a kérdés, és oly kevés a válasz. És azok is újabb kérdésekhez vezetnek, ami pedig egyértelműen fejfájáshoz...
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
Viszonylag gyakran vártak üzenetek, mikor beléptem. Annyira nem volt meglepő, hiszen én legfeljebb néhány órát játszottam egy nap, és azt se mindig. Volt munkám, voltak barátaim, voltak teendőim otthon is... Így is sokszor éreztem úgy, hogy túl sok időt töltök a SAO-val, többet, mint kellene. Csak hát úgy éreztem, itt bent számítanak rám, legalább néhányan. Az a pár ember, akit régóta ismertem, meg az a néhány, akivel újonnan kötöttem ismeretséget.
Ozi-kun valahol mindkettő volt. Réges-régen már harcoltunk egymás oldalán, de megismerni mégis csak mostanában ismertem meg valamennyire. Most az ő üzenete várt a maga egyszerűségével és földhözragadtságával. Ozi-kun volt az, aki nem bújt mindenféle kacifántos szóvirágok és manírok mögé, bár a leveléből számomra nem derült ki, hogy most igazából gyakorolni akart-e, és ahhoz kötni egy kis beszélgetést, vagy ahhoz keresett kifogást, hogy beszélgessünk. Mindenesetre nem volt miért nemet mondanom. A fiú nagyon magas szintű volt, szóval nem veszíthetek vele sok pontot, még ha ki is kapok, akkor se. És hát nekem se ártott megnézni, hányadán állunk a frontosokhoz képest most, hogy lassan én is elérek arra a szintre. Csak bele kellett illesztenem a terveimbe, úgyhogy kis gondolkodás után írtam vissza, kijelölve egy két nappal későbbi időpontot.
-Szia :3 - köszöntem vissza mosolyogva, miközben Momo is odavakkantott valami üdvözlésfélét. Legalábbis remélem az volt - Kicsit sűrűek a napjaim, amikor itt vagyok, akkor is inkább kalandozok ^^" - szabadkoztam. Valóban, valószínűleg nem csak én hiányolom például Leo-kunt, hanem mások is engem, bár a szöszit leszámítva mindenkivel összefutottam egyszer-egyszer. Ha más miatt nem is, hát egy közös farmolásért.
- Csak nem hiányoztam? :3 - kacsintottam rá, mondhatni szokás szerint oldalba könyökölve őt. Momo mögöttünk csetlett-botlott, az ő testfelépítése nem éppen arra volt kitalálva, hogy sétálgasson, de mivel már egy "kicsit" nagy ahhoz, hogy a vállamra üljön, nem volt más választása.
- Hát... neki nem kéne itt lennie igazából - sandítottam a dragoonra - Én sem tudom pontosan, miért pont úgy keverte a rendszer a kártyákat, ahogy. Egyszerűen így jött ki :3 - válaszoltam végül - Momo pedig nagyon ügyesen fel tud tartani, amíg én célzok az íjammal, úgyhogy csak óvatosan :3 - jött az újabb kacsintás - Ciki lenne, ha kikapnál egy harmincastól - tettem hozzá, picit füllentve a szintemről. Bár nem ez a három szint lesz a döntő úgyse, és nem is számítok arra, hogy komolyabb ellenállást fogunk tanúsítani. Kicsit papír voltam ahhoz. Egyedül a gyorsaságomban bíztam, legalábbis most még.
- Van valami különleges kívánságod a pályához? Csak bátran, és nem mondhatod azt, hogy neked mindegy :3 - kérdeztem a kapuhoz érve. Ami azt illeti, én se mostanában jártam itt utoljára, de eddig amúgy is szándékosan kerültem a PvP-harcokat a szintem miatt. Most már azért biztos van, akit le tudok győzni a listáról. Bár az nem Ozi-kun.
Ozi-kun valahol mindkettő volt. Réges-régen már harcoltunk egymás oldalán, de megismerni mégis csak mostanában ismertem meg valamennyire. Most az ő üzenete várt a maga egyszerűségével és földhözragadtságával. Ozi-kun volt az, aki nem bújt mindenféle kacifántos szóvirágok és manírok mögé, bár a leveléből számomra nem derült ki, hogy most igazából gyakorolni akart-e, és ahhoz kötni egy kis beszélgetést, vagy ahhoz keresett kifogást, hogy beszélgessünk. Mindenesetre nem volt miért nemet mondanom. A fiú nagyon magas szintű volt, szóval nem veszíthetek vele sok pontot, még ha ki is kapok, akkor se. És hát nekem se ártott megnézni, hányadán állunk a frontosokhoz képest most, hogy lassan én is elérek arra a szintre. Csak bele kellett illesztenem a terveimbe, úgyhogy kis gondolkodás után írtam vissza, kijelölve egy két nappal későbbi időpontot.
-Szia :3 - köszöntem vissza mosolyogva, miközben Momo is odavakkantott valami üdvözlésfélét. Legalábbis remélem az volt - Kicsit sűrűek a napjaim, amikor itt vagyok, akkor is inkább kalandozok ^^" - szabadkoztam. Valóban, valószínűleg nem csak én hiányolom például Leo-kunt, hanem mások is engem, bár a szöszit leszámítva mindenkivel összefutottam egyszer-egyszer. Ha más miatt nem is, hát egy közös farmolásért.
- Csak nem hiányoztam? :3 - kacsintottam rá, mondhatni szokás szerint oldalba könyökölve őt. Momo mögöttünk csetlett-botlott, az ő testfelépítése nem éppen arra volt kitalálva, hogy sétálgasson, de mivel már egy "kicsit" nagy ahhoz, hogy a vállamra üljön, nem volt más választása.
- Hát... neki nem kéne itt lennie igazából - sandítottam a dragoonra - Én sem tudom pontosan, miért pont úgy keverte a rendszer a kártyákat, ahogy. Egyszerűen így jött ki :3 - válaszoltam végül - Momo pedig nagyon ügyesen fel tud tartani, amíg én célzok az íjammal, úgyhogy csak óvatosan :3 - jött az újabb kacsintás - Ciki lenne, ha kikapnál egy harmincastól - tettem hozzá, picit füllentve a szintemről. Bár nem ez a három szint lesz a döntő úgyse, és nem is számítok arra, hogy komolyabb ellenállást fogunk tanúsítani. Kicsit papír voltam ahhoz. Egyedül a gyorsaságomban bíztam, legalábbis most még.
- Van valami különleges kívánságod a pályához? Csak bátran, és nem mondhatod azt, hogy neked mindegy :3 - kérdeztem a kapuhoz érve. Ami azt illeti, én se mostanában jártam itt utoljára, de eddig amúgy is szándékosan kerültem a PvP-harcokat a szintem miatt. Most már azért biztos van, akit le tudok győzni a listáról. Bár az nem Ozi-kun.
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
Kicsit meglepődtem, hogy már az üzenet után két napra tudtunk egyeztetni. Örültem neki, hisz tényleg alig-alig látom, és amikor be van lépve, akkor is a nagy rohanások közepette pont elkerüljük egymást. Az a két nap pedig – valamelyest ismerve a körülményeket – kifejezetten gyorsnak számít. Legalábbis, visszagondolva a SAO előtti időkre, volt hogy egész héten nem jutottam el a sok munka miatt a játékokig...
Majd a megbeszélt időben találkoztunk az aréna előtt. - Igen, azt elhiszem... nem lehet egyszerű mindent belezsúfolni a 24órás napokba – reagáltam Miri szabadkozására. Minden bizonnyal, ha ki-be járkálhatnék, valószínűleg a mindennapi taposómalom miatt nekem is alig-alig lenne időm a játékra, és persze az sem elhanyagolható szempont, hogy munka után fáradtabb az ember, munka előtt meg nem tud annyira belemerülni. Munka nélkül meg nem lenne áram meg net, ami nélkül meglehetősen érdekes lenne beloggolni...
- Hiányoztál, bizony – sejtelmesen elmosolyodtam – Kicsit aggódtam, hogy alig-alig láttalak... Ugye nincs valami baj? Tényleg, mi újság van odaát? Minden rendben? - elég nehéz lehet két világ közt lavírozni, és azért na... valahogy azért kicsit furcsálltam, hogy idebent is elég ritkán látni a céhház környékén. Persze, lehet, hogy csak amiatt, hogy a rendelkezésre álló idejéből a legtöbb tapasztalati pontot kihozza, és annak a hatása, hogy szinte mindig kalandozik. Vagy a másik véglet, valami nagyon aggasztja, amit nem akar, hogy lássuk rajta, és a fejlődés csak erre ürügy? Kicsit ez, kicsit az? Majd a gondolatmenetből Momó zökkentett ki, avagy a csetlő-botló sárkány az akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra – Nos igen, neki az égben a helye – nevettem el magam egy kicsit. Bár attól a szinttől messze volt, mint a gumicsizmás Vezér ahogy egyensúlyozott a sziklán, de attól függetlenül mókás volt.
Majd az íjász-idomár kaszt összemosódásáról esett szó. Kicsit elgondolkodtam, de azért van valami halvány sejtésem. A ma már kőkorszakinak számító WoW-ban a Hunter kaszt volt ilyen. A vadász íjjal harcolt, a kisállat meg tankolta a szörnyeket. - Már harmincas? Az szép teljesítmény. - kicsit meglepett. Mondjuk azt eddig is tudtam, hogy Miri bizony jön fel, mint a talajvíz. Csak azt nem, hogy már ennyire. Hisz az első pár szintet úgy meglépjük, hogy szinte észre se vesszük, aztán lassabb, egyre lassabb, majd szinte reménytelennek tűnik egy-egy újabb szintlépés. Számomra már a húszas szint környékén érezhető volt a lassulás, egyre több mob kellett egy-egy szinthez, amik – hiába voltak erősebbek, nem adtak annyival többet. - Ami a szintkülönbséget illeti, kiküszöbölhetjük, ha felszerelés nélkül, csak karddal küzdök meg ellenetek... – vetettem fel az ötletet, bíztatón rámosolyogva a lányra. Húsz szint azért meg mégiscsak húsz szint, a felszerelésbeli különbségekről nem is beszélve. Felszerelés nélkül meg egyrészt Miri sem indul hátrányból, másrészt pedig igazi kihívás lesz a harc számomra is, és oda kell tennem magam rendesen a győzelemhez.
- Huhh, ezzel kicsit megfogtál – váratlanul ért a pályát illető kérdés – Dögmeleg sivatag ne legyen, azt Dakobolennél se csíptem... meg jégpáncél se, ha lehet, Frost Cityben is csak esek-kelek... - viccelődtem el kicsit a helyzetet, felsorolva a számomra nagyon nem szimpi körülményeket. - Ezeket leszámítva jöhet bármi, ha lehet valami kellemes hangulatú pálya ahol nem megy el az ember életkedve – ötleteltem tovább, remélhetőleg elég támpontot adva a lánynak, viszont mégsem túl bekorlátozva...
Majd a megbeszélt időben találkoztunk az aréna előtt. - Igen, azt elhiszem... nem lehet egyszerű mindent belezsúfolni a 24órás napokba – reagáltam Miri szabadkozására. Minden bizonnyal, ha ki-be járkálhatnék, valószínűleg a mindennapi taposómalom miatt nekem is alig-alig lenne időm a játékra, és persze az sem elhanyagolható szempont, hogy munka után fáradtabb az ember, munka előtt meg nem tud annyira belemerülni. Munka nélkül meg nem lenne áram meg net, ami nélkül meglehetősen érdekes lenne beloggolni...
- Hiányoztál, bizony – sejtelmesen elmosolyodtam – Kicsit aggódtam, hogy alig-alig láttalak... Ugye nincs valami baj? Tényleg, mi újság van odaát? Minden rendben? - elég nehéz lehet két világ közt lavírozni, és azért na... valahogy azért kicsit furcsálltam, hogy idebent is elég ritkán látni a céhház környékén. Persze, lehet, hogy csak amiatt, hogy a rendelkezésre álló idejéből a legtöbb tapasztalati pontot kihozza, és annak a hatása, hogy szinte mindig kalandozik. Vagy a másik véglet, valami nagyon aggasztja, amit nem akar, hogy lássuk rajta, és a fejlődés csak erre ürügy? Kicsit ez, kicsit az? Majd a gondolatmenetből Momó zökkentett ki, avagy a csetlő-botló sárkány az akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra – Nos igen, neki az égben a helye – nevettem el magam egy kicsit. Bár attól a szinttől messze volt, mint a gumicsizmás Vezér ahogy egyensúlyozott a sziklán, de attól függetlenül mókás volt.
Majd az íjász-idomár kaszt összemosódásáról esett szó. Kicsit elgondolkodtam, de azért van valami halvány sejtésem. A ma már kőkorszakinak számító WoW-ban a Hunter kaszt volt ilyen. A vadász íjjal harcolt, a kisállat meg tankolta a szörnyeket. - Már harmincas? Az szép teljesítmény. - kicsit meglepett. Mondjuk azt eddig is tudtam, hogy Miri bizony jön fel, mint a talajvíz. Csak azt nem, hogy már ennyire. Hisz az első pár szintet úgy meglépjük, hogy szinte észre se vesszük, aztán lassabb, egyre lassabb, majd szinte reménytelennek tűnik egy-egy újabb szintlépés. Számomra már a húszas szint környékén érezhető volt a lassulás, egyre több mob kellett egy-egy szinthez, amik – hiába voltak erősebbek, nem adtak annyival többet. - Ami a szintkülönbséget illeti, kiküszöbölhetjük, ha felszerelés nélkül, csak karddal küzdök meg ellenetek... – vetettem fel az ötletet, bíztatón rámosolyogva a lányra. Húsz szint azért meg mégiscsak húsz szint, a felszerelésbeli különbségekről nem is beszélve. Felszerelés nélkül meg egyrészt Miri sem indul hátrányból, másrészt pedig igazi kihívás lesz a harc számomra is, és oda kell tennem magam rendesen a győzelemhez.
- Huhh, ezzel kicsit megfogtál – váratlanul ért a pályát illető kérdés – Dögmeleg sivatag ne legyen, azt Dakobolennél se csíptem... meg jégpáncél se, ha lehet, Frost Cityben is csak esek-kelek... - viccelődtem el kicsit a helyzetet, felsorolva a számomra nagyon nem szimpi körülményeket. - Ezeket leszámítva jöhet bármi, ha lehet valami kellemes hangulatú pálya ahol nem megy el az ember életkedve – ötleteltem tovább, remélhetőleg elég támpontot adva a lánynak, viszont mégsem túl bekorlátozva...
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
- Csak semmi aggódás, nem áll neked jól :3 - ráztam meg a fejem határozottan a kérdésére - Most egy kisebb stúdiónak dolgozok, és nincsenek épp a helyzet magaslatán, pótfelvétel van pótfelvétel hátán, szóval nem igazán tudok tervezni - magyaráztam kicsit elgondolkodva, hogy ő éppen tudja-e mivel foglalkozom, de ha jól rémlik, akkor igen. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan tudják, mit csinálok, kicsit ciki, hogy ezt a pár nevet se tudom megjegyezni, de hát minden mással van tele a fejem. Főleg mostanában voltam kicsit szétszórt, de már megvolt a hátralépés, rajta voltam azon, hogy ne terheljem túl magam. Most a fókuszban amúgy is csak a munka meg ez a játék áll, és már nem kellett sok, hogy itt egy kicsit vissza tudjak venni.
- Bizony, pikk-pakk utol foglak érni :3 - húztam ki magam büszkén. Persze azt nem kellett tudnia, hogy milyen trükköket használtam arra, hogy ilyen gyorsan felérjek ide, de a cél szentesíti az eszközt, ugye? Meg hát miért ne használnék ki mindent, ami adott számomra? Hülye lennék nem megtenni.
A felvetésére kicsit elgondolkodtam, nem vágtam rá egyből, hogy persze. Nem tudtam a pontos szintjét, de szerintem simán feltételezhettem, hogy megvan neki az ötvenes. Ha a bónuszpontokat is beleveszem, olyan 100-120 pont körüli előnye lehetett velem szemben nyers pontokban, vagyis ennyit kéne kompenzálni a felszerelésemmel. Abban egészen biztos voltam, hogy gyorsabb leszek nála, ha ledobál mindent, a sebzése viszont a fegyver miatt jó eséllyel magas marad. A nagy kérdés a fegyverkezelése volt, mert abban nem voltam túl acélos, és ha sok pontot pakolászott oda, az szívás lesz.
- Hm, nincs miért nemet mondanom, azt hiszem. Hagyom, hogy mentsd az arcod az égéstől :3 - bólintottam rá végül az ajánlatra, úgy éreztem így talán még esélyem is lehet ellene - Amúgy az a kard... biztos illik a stílusodhoz? Sokszor érzem úgy, amikor látlak vele harcolni, hogy dadog a kezedben - kérdeztem kíváncsian. Mondom én, aki egyáltalán nem használt még kardot egyetlen játékban sem, nekem az túl nagy volt és ormótlan. Tőrök, íj, varázspálca, ezek jöhettek bármikor, de a kardot nem bírtam elképzelni.
- Ah, akkor a sötét barlang csontvázakkal kilőve, afenébe :3 - vigyorogtam a fiúra, majd a panelhez siettem, és töprengeni kezdtem. Az biztos, hogy Momo miatt fontos volt a tágas, nyílt tér, de nem bántam volna, ha azért van fedezékem. Szóval kéne egy fa, talán néhány szikla.. oh! Baljós vigyor ült ki az arcomra, mikor az opciók között rátaláltam az ideális megoldásra.
Nagyot szippantottam az édes levegőbe, ahogy beléptem a fűvel borított placcra. A pályatartozékok helyét nem tudtam befolyásolni, úgyhogy gyorsan felmértem, merre van a mézeskalács házikó, és meghagytam Momónak, hogy addig üdvözölje Ozi-kunt, vagyis terelje el a figyelmét, amíg én felügyeskedem magam a tetőre és elhelyezkedek, mint valami mesterlövész. Kicsit oda kellett figyelnem, hogy ne lépjek rá a nyalókákra, amik a virágokat helyettesítették. Futás közben némi fedezéket nyújtottak a méretes drazsésziklák is, lépéseim hangját pedig elnyelte a pálya szélén zubogó csokiesés. Az égen pedig természetesen vattacukor felhők úsztak, olyan alacsonyan, hogy ha felmásztál valamire, akkor el is lehetett őket érni. Már csak Momót kellett követnem a tekintetemmel, bízva benne, hogy megtalálja Ozi-kunt.
- Bizony, pikk-pakk utol foglak érni :3 - húztam ki magam büszkén. Persze azt nem kellett tudnia, hogy milyen trükköket használtam arra, hogy ilyen gyorsan felérjek ide, de a cél szentesíti az eszközt, ugye? Meg hát miért ne használnék ki mindent, ami adott számomra? Hülye lennék nem megtenni.
A felvetésére kicsit elgondolkodtam, nem vágtam rá egyből, hogy persze. Nem tudtam a pontos szintjét, de szerintem simán feltételezhettem, hogy megvan neki az ötvenes. Ha a bónuszpontokat is beleveszem, olyan 100-120 pont körüli előnye lehetett velem szemben nyers pontokban, vagyis ennyit kéne kompenzálni a felszerelésemmel. Abban egészen biztos voltam, hogy gyorsabb leszek nála, ha ledobál mindent, a sebzése viszont a fegyver miatt jó eséllyel magas marad. A nagy kérdés a fegyverkezelése volt, mert abban nem voltam túl acélos, és ha sok pontot pakolászott oda, az szívás lesz.
- Hm, nincs miért nemet mondanom, azt hiszem. Hagyom, hogy mentsd az arcod az égéstől :3 - bólintottam rá végül az ajánlatra, úgy éreztem így talán még esélyem is lehet ellene - Amúgy az a kard... biztos illik a stílusodhoz? Sokszor érzem úgy, amikor látlak vele harcolni, hogy dadog a kezedben - kérdeztem kíváncsian. Mondom én, aki egyáltalán nem használt még kardot egyetlen játékban sem, nekem az túl nagy volt és ormótlan. Tőrök, íj, varázspálca, ezek jöhettek bármikor, de a kardot nem bírtam elképzelni.
- Ah, akkor a sötét barlang csontvázakkal kilőve, afenébe :3 - vigyorogtam a fiúra, majd a panelhez siettem, és töprengeni kezdtem. Az biztos, hogy Momo miatt fontos volt a tágas, nyílt tér, de nem bántam volna, ha azért van fedezékem. Szóval kéne egy fa, talán néhány szikla.. oh! Baljós vigyor ült ki az arcomra, mikor az opciók között rátaláltam az ideális megoldásra.
Nagyot szippantottam az édes levegőbe, ahogy beléptem a fűvel borított placcra. A pályatartozékok helyét nem tudtam befolyásolni, úgyhogy gyorsan felmértem, merre van a mézeskalács házikó, és meghagytam Momónak, hogy addig üdvözölje Ozi-kunt, vagyis terelje el a figyelmét, amíg én felügyeskedem magam a tetőre és elhelyezkedek, mint valami mesterlövész. Kicsit oda kellett figyelnem, hogy ne lépjek rá a nyalókákra, amik a virágokat helyettesítették. Futás közben némi fedezéket nyújtottak a méretes drazsésziklák is, lépéseim hangját pedig elnyelte a pálya szélén zubogó csokiesés. Az égen pedig természetesen vattacukor felhők úsztak, olyan alacsonyan, hogy ha felmásztál valamire, akkor el is lehetett őket érni. Már csak Momót kellett követnem a tekintetemmel, bízva benne, hogy megtalálja Ozi-kunt.
Mirika (33. szint) - HP:150 | F:53 | E:20 | I:50 | K:33 | GY:111 | S:51 | P:75
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
Miri aggódással kapcsolatos megjegyzésére hirtelen nem tudtam mit mondani, de szerencsére nem is kellett. Inkább az elhangzó válasszal foglalkoztam – Akkor zajlik az élet nálad elég rendesen – állapítottam meg – Mindenesetre elismerésem, nem egyszerű mindenhol helytállni. Remélem a kaotikus állapotok nem tartanak túl sokáig, hosszú távon nem jó móka, ha túlhajszolod magad... - tettem hozzá.
Majd kiderült, hogy Miri már a harmincas szintet is elérte, ami azért a viszonylag rövid idő alatt szép teljesítmény. Sőt... - Előbb-utóbb mindenki utolér, majd húsz szint múlva rád is ugyanez vár – állapítottam meg – De azt meg kell hagyni, tényleg gyorsan fejlődsz, annak ellenére, hogy kevesebb időd van rá... - majd eltűnődtem egy kicsit – igaz, úgy könnyű, ha tudod, hol vannak az ideális farmhelyek és a jó sok expét adó küldetések, anélkül, hogy keresgélni kellene. - Valószínűleg ha előről kellene kezdenem, én se szerencsétlenkednék annyit az első szintek meglépésével. A farmhelyeket is az alapján lőném be, hogy a pontelosztásom alapján milyen mobokat tudok a legkönnyebben levágni az adott szintűek közül. Fene se akarna szenvedni pár nehéz mobbal, amikor kicsivel kevesebb tapasztalati pontért vannak amiket halomra lehet aprítani...
Az esélyek kiegyenlítésére feldobott ötletemre kis gondolkodás után rábólintott az idomárlány. - Égéstől, mi? - sandítottam Momó felé. - Az ellen egy tűzálló sisak többet érne – poénkodtam el egy kicsit. Mondjuk a sárkánytól kicsit tartottam, elvégre láttam már párszor mire volt képes már kisebb korában is. És ha jól rémlik, ez még mindig nem a teljesen kifejlett mérete. Közben elkezdtem leszerelni a harci felszerelésem – kivéve a kardot és a benne levő rúnát. Miri újabb kérdésére viszont elkerekedett a szemem – Hogy érted, hogy dadog? - kérdeztem vissza. Elsőre nem tudtam hová tenni, majd hirtelen beugrott valami. A fülemhez tartottam a katanát, hátha hallok valamit. Hisz már láttam – és akkor hallottam is – hasonló fegyvert. Igaz, nem dadogott, hanem rendesen beszélt, taktikai infókat, harci elemzéseket és hasonló nyalánkságokat. Bár ez a katana nem beszélt, és még csak nem is dadogott. Miri felé néztem, majd beugrott még valami. Lehet, hogy tényleg dadog, csak a macskafélék jóval kifinomultabb hallása kell hozzá?
Mindenesetre a téma továbbterelődött a pályaválasztásra. - Tudhatnád, hogy a csontvázakkal csak a baj van.... - válaszoltam Mirinek – de ha választanom kéne, inkább csontik mint nagyranőtt giliszták mint a pálya "tartozékai" – vigyorodtam el, majd kíváncsian figyeltem ahogy a lány bűvölte a vezérlőpultot. Az a furcsa, kissé gonoszkás mosoly viszont nem festett túl jól. Úgy látszik megtalálta, amit keresett...
Különös jelenség volt a Miri által összerakott pálya. Pár másodpercig csak forgattam a szemem a nyalókákon meg az óriásdrazsékon. ~A pálya megalkotója vajon mit szívhatott?~ A harctér szélét jelző csokiesést látva csak fejcsóváltam ~Ennek meg a szökőkútban lenne a helye. Vagy onnan szökött?~ Mindenesetre valami fedezéket kell keresnem, mielőtt hamarosan humanoid sündisznóvá változok. De akkor elmondhatom magamról, hogy én lettem Miri kedvenc nyílpárnája :3 Egy pillanatra elvigyorodtam, de végül a pálya széle környékén kerestem fedezéket az egyik drazsé mögött, és elsősorban az Észlelésemre hagyatkoztam. Néha-néha kidugtam a fejem, hogy felmérjem, mi újság odakinn, de tudtam, hogy nem jó ötlet a túlzott mocorgás. Ha össze-vissza futkozom, akkor egyrészt felfedem a jelenlétem, másrészt az idomár-íjász ellenfelem bizonyára ezt a nagylelkű gesztust vagy két-három nyílvesszővel hálálná meg. Szóval jobb ha veszteg maradok, amíg még tudok. Amíg mondjuk nem olvad a képembe a fedezéknek szánt cukorka egy kis sárkánytűztől...
Statok ez alapján: https://ozirisz.xyz/sao/karakterinfo.php?ID=271
Ozirisz (50) - HP:240 | F:60 | E:109 | K:40 | GY:72 (79) | S:32 | P:0
Harci dolgok:
Mirika (Sebzés: 50, Pet sebzés 20, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.4 SP kiskörönként.)
Ozirisz (Sebzés: 109, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Mirika (33. szint): 150/150 HP, 75 páncél, 165/165 CSP
Ozirisz (50. szint): 240/240 HP, 0 páncél, 200/200 CSP
Majd kiderült, hogy Miri már a harmincas szintet is elérte, ami azért a viszonylag rövid idő alatt szép teljesítmény. Sőt... - Előbb-utóbb mindenki utolér, majd húsz szint múlva rád is ugyanez vár – állapítottam meg – De azt meg kell hagyni, tényleg gyorsan fejlődsz, annak ellenére, hogy kevesebb időd van rá... - majd eltűnődtem egy kicsit – igaz, úgy könnyű, ha tudod, hol vannak az ideális farmhelyek és a jó sok expét adó küldetések, anélkül, hogy keresgélni kellene. - Valószínűleg ha előről kellene kezdenem, én se szerencsétlenkednék annyit az első szintek meglépésével. A farmhelyeket is az alapján lőném be, hogy a pontelosztásom alapján milyen mobokat tudok a legkönnyebben levágni az adott szintűek közül. Fene se akarna szenvedni pár nehéz mobbal, amikor kicsivel kevesebb tapasztalati pontért vannak amiket halomra lehet aprítani...
Az esélyek kiegyenlítésére feldobott ötletemre kis gondolkodás után rábólintott az idomárlány. - Égéstől, mi? - sandítottam Momó felé. - Az ellen egy tűzálló sisak többet érne – poénkodtam el egy kicsit. Mondjuk a sárkánytól kicsit tartottam, elvégre láttam már párszor mire volt képes már kisebb korában is. És ha jól rémlik, ez még mindig nem a teljesen kifejlett mérete. Közben elkezdtem leszerelni a harci felszerelésem – kivéve a kardot és a benne levő rúnát. Miri újabb kérdésére viszont elkerekedett a szemem – Hogy érted, hogy dadog? - kérdeztem vissza. Elsőre nem tudtam hová tenni, majd hirtelen beugrott valami. A fülemhez tartottam a katanát, hátha hallok valamit. Hisz már láttam – és akkor hallottam is – hasonló fegyvert. Igaz, nem dadogott, hanem rendesen beszélt, taktikai infókat, harci elemzéseket és hasonló nyalánkságokat. Bár ez a katana nem beszélt, és még csak nem is dadogott. Miri felé néztem, majd beugrott még valami. Lehet, hogy tényleg dadog, csak a macskafélék jóval kifinomultabb hallása kell hozzá?
Mindenesetre a téma továbbterelődött a pályaválasztásra. - Tudhatnád, hogy a csontvázakkal csak a baj van.... - válaszoltam Mirinek – de ha választanom kéne, inkább csontik mint nagyranőtt giliszták mint a pálya "tartozékai" – vigyorodtam el, majd kíváncsian figyeltem ahogy a lány bűvölte a vezérlőpultot. Az a furcsa, kissé gonoszkás mosoly viszont nem festett túl jól. Úgy látszik megtalálta, amit keresett...
Különös jelenség volt a Miri által összerakott pálya. Pár másodpercig csak forgattam a szemem a nyalókákon meg az óriásdrazsékon. ~A pálya megalkotója vajon mit szívhatott?~ A harctér szélét jelző csokiesést látva csak fejcsóváltam ~Ennek meg a szökőkútban lenne a helye. Vagy onnan szökött?~ Mindenesetre valami fedezéket kell keresnem, mielőtt hamarosan humanoid sündisznóvá változok. De akkor elmondhatom magamról, hogy én lettem Miri kedvenc nyílpárnája :3 Egy pillanatra elvigyorodtam, de végül a pálya széle környékén kerestem fedezéket az egyik drazsé mögött, és elsősorban az Észlelésemre hagyatkoztam. Néha-néha kidugtam a fejem, hogy felmérjem, mi újság odakinn, de tudtam, hogy nem jó ötlet a túlzott mocorgás. Ha össze-vissza futkozom, akkor egyrészt felfedem a jelenlétem, másrészt az idomár-íjász ellenfelem bizonyára ezt a nagylelkű gesztust vagy két-három nyílvesszővel hálálná meg. Szóval jobb ha veszteg maradok, amíg még tudok. Amíg mondjuk nem olvad a képembe a fedezéknek szánt cukorka egy kis sárkánytűztől...
Statok ez alapján: https://ozirisz.xyz/sao/karakterinfo.php?ID=271
Ozirisz (50) - HP:240 | F:60 | E:109 | K:40 | GY:72 (79) | S:32 | P:0
Harci dolgok:
Mirika (Sebzés: 50, Pet sebzés 20, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.4 SP kiskörönként.)
Ozirisz (Sebzés: 109, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Mirika (33. szint): 150/150 HP, 75 páncél, 165/165 CSP
Ozirisz (50. szint): 240/240 HP, 0 páncél, 200/200 CSP
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
Úgy néz ki, hiába mondtam neki, hogy ne aggódjon miattam, ez valami alapbeállítás lehet nála, amit nem lehet kikapcsolni :3
- Gihihi, úgy-úgy, megvannak a módszereim a fejlődésre :3 - kuncogtam az elismerést hallva. Segített, hogy az alacsony szinteken nincs már tumultus a jó helyeken, meg az is, hogy rengeteg útmutató és adat áll rendelkezésre a játékban található küldetésekről, és hogy is hagyhatnám ki a tablettákat, amiknek az árát látva ugyan először húztam a számat, de így utólag minden pénzt megértek, amíg használhattam őket. Bár ez utóbbiról senkinek sem kell tudnia
Kicsit ráncoltam a homlokomat, amikor elkezdte a fegyverét vizsgálgatni. Tök komolynak tűnt, miközben nyilvánvalóan viccet csinált a megjegyzésemből. Ugye...? Vagy létezik, hogy tényleg nem értette, mit akarok mondani? Pedig Ozi-kun még csak nem is külföldi, mint mondjuk Hina-chan.
- Hát tudod... nem vagy elég pontos vele. Lehet valami rövidebb karddal könnyebb lenne.. vagy ilyesmi - feleltem én is kicsit elbizonytalanodva, mert nem egészen tudtam, hogy akkor most mennyire vegyem őt komolyan. Mondjuk nem az a viccelődős fajta volt, sőt, épp ellenkezőleg, de ki tudja, lehet most pont a komolyságát fordítja ellenem.
- Tényleg el akarsz bújni előlem? - suttogtam magamnak, miután elfoglaltam a pozíciómat a háztetőn. Persze nem hagyva ki, hogy egy darab cserepet leválasszak, és elmajszoljak addig, amíg az egy perces számlálóra vártunk. Gondoltam a fiú is úgy gondolja, én leszek a gyorsabb, ugyanakkor ez egy kicsit zavaró volt számomra. Tudtam, hol van, mert vagy nem használt rejtőzést, vagy nem volt neki elég magas szintje hozzá, hogy a félelmetes kettes szintű észlelésem kijátssza, de amíg amögött a "szikla" mögött volt, addig nem tudtam rálőni. Szóval vagy kivárok, vagy Momót használom, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. Nyilván az utóbbi logikusabb volt :3 Csak hát végül nem volt rá szükségem, mert észrevettem, hogy türelmetlenül ki-kikukucskál. Ennyi pedig elég volt, hogy legalább megpróbáljam eltalálni a parányi célpontot, ami a feje volt ilyen távolságból. Szóval pár kézmozdulatot küldtem a dragoon számára, amivel tudtára adtam, milyen irányból szeretném ha támadna, és hogy mivel kéne kezdenie, majd türelmesen megvártam a következő kukucskálós alkalmat, és amint megláttam a fejét, eleresztettem az első nyilamat. Momo számára is ez volt a jel, kábé négy-öt méteres magasságból ereszkedett le a gigantikus drazsé mögé, és próbálta meg ropogósra sütni a fiút, aki ha nem dönt úgy önszántából, hogy égni fog, akkor ki kell ugrania a rejtekhelyéről. És akkor boldogan fogja várni a második nyilam :3
- Gihihi, úgy-úgy, megvannak a módszereim a fejlődésre :3 - kuncogtam az elismerést hallva. Segített, hogy az alacsony szinteken nincs már tumultus a jó helyeken, meg az is, hogy rengeteg útmutató és adat áll rendelkezésre a játékban található küldetésekről, és hogy is hagyhatnám ki a tablettákat, amiknek az árát látva ugyan először húztam a számat, de így utólag minden pénzt megértek, amíg használhattam őket. Bár ez utóbbiról senkinek sem kell tudnia
Kicsit ráncoltam a homlokomat, amikor elkezdte a fegyverét vizsgálgatni. Tök komolynak tűnt, miközben nyilvánvalóan viccet csinált a megjegyzésemből. Ugye...? Vagy létezik, hogy tényleg nem értette, mit akarok mondani? Pedig Ozi-kun még csak nem is külföldi, mint mondjuk Hina-chan.
- Hát tudod... nem vagy elég pontos vele. Lehet valami rövidebb karddal könnyebb lenne.. vagy ilyesmi - feleltem én is kicsit elbizonytalanodva, mert nem egészen tudtam, hogy akkor most mennyire vegyem őt komolyan. Mondjuk nem az a viccelődős fajta volt, sőt, épp ellenkezőleg, de ki tudja, lehet most pont a komolyságát fordítja ellenem.
- Tényleg el akarsz bújni előlem? - suttogtam magamnak, miután elfoglaltam a pozíciómat a háztetőn. Persze nem hagyva ki, hogy egy darab cserepet leválasszak, és elmajszoljak addig, amíg az egy perces számlálóra vártunk. Gondoltam a fiú is úgy gondolja, én leszek a gyorsabb, ugyanakkor ez egy kicsit zavaró volt számomra. Tudtam, hol van, mert vagy nem használt rejtőzést, vagy nem volt neki elég magas szintje hozzá, hogy a félelmetes kettes szintű észlelésem kijátssza, de amíg amögött a "szikla" mögött volt, addig nem tudtam rálőni. Szóval vagy kivárok, vagy Momót használom, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. Nyilván az utóbbi logikusabb volt :3 Csak hát végül nem volt rá szükségem, mert észrevettem, hogy türelmetlenül ki-kikukucskál. Ennyi pedig elég volt, hogy legalább megpróbáljam eltalálni a parányi célpontot, ami a feje volt ilyen távolságból. Szóval pár kézmozdulatot küldtem a dragoon számára, amivel tudtára adtam, milyen irányból szeretném ha támadna, és hogy mivel kéne kezdenie, majd türelmesen megvártam a következő kukucskálós alkalmat, és amint megláttam a fejét, eleresztettem az első nyilamat. Momo számára is ez volt a jel, kábé négy-öt méteres magasságból ereszkedett le a gigantikus drazsé mögé, és próbálta meg ropogósra sütni a fiút, aki ha nem dönt úgy önszántából, hogy égni fog, akkor ki kell ugrania a rejtekhelyéről. És akkor boldogan fogja várni a második nyilam :3
Első kocka a permanensem, extra támadás a harc elején másfélszer akkora CSP-ért. Második kocka a sima támadásom, mindkettő 50-50 sebzés.
Képességpróba, ha sikerül és nem dobok dupla koponyát sem, akkor Momo is kioszt 50 sebet egy lángcsóvával... Ha sikerül és dupla koponya, akkor füstfelhőt kapsz az arcodba, és elveszítesz 50 CSP-t.
Mirika (33. szint): 150/150 HP, 75 páncél, 66/165 CSP
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 'Római stílusos 6-os' :
--------------------------------
#3 '2 oldal halál/korona' :
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 'Római stílusos 6-os' :
--------------------------------
#3 '2 oldal halál/korona' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Miri vs Ozi
Mint kiderült, valószínűleg jófele kapisgáltam azzal kapcsolatban, hogy Miri hogy a viharban fejlődött fel ennyire gyorsan. Legalábbis a cicalány reakciója erre engedett következtetni. Aztán a dadogós kard felé terelődött a téma, amit – jó eséllyel ismét – túlkombináltam. Mindenesetre Miri homlokráncolása nem volt túl jó előjel. - Jahh, vagy úgy. Már azt hittem, hogy ez is valami hasonló cucc, mint... - a mondatot nem fejeztem be, időközben leesett, hogy nem kéne még azt a keveset is elkotyogni nagy nyilvánosság előtt, amiről éppenséggel valami sejtésem van. - Lehet van benne valamit, amit mondasz – értettem egyet részben a lánnyal – bár jobbára akkor szokott előfordulni, ha túl mozgékonyak a mobok amiket támadok... mint azok a majmok... - majd egyet sóhajtottam – Nincs az a pont, ami ne férne el ellenük FK-n. - tettem hozzá. - Mondjuk így utólag belegondolva, a Nodachi után a Katana elég éles váltás volt, talán ez is benne van... - morfondíroztam egy kicsit.
Bár az óriásdrazsé valamilyen szinten fedezéket nyújtott, azonban a veszély máshonnan érkezett, mint vártam. Az egyik pillanatban kikukucskálok a "szikla" mögül, ahogy előtte is párszor tettem, hogy kiderítsem, merre van Mirika. Aztán egyszer csak elsuhant az orrom előtt egy nyílvessző. Az irány nagyjából megvolt, viszont elkerülte a figyelmem a mögöttem leereszkedő sárkány. Csak akkor vettem észre, amikor már késő volt. Bár ösztönösen ugrottam ki a lángcsóva elől, sajnos még így is elért a vége. És csupán a szerencsén múlt, hogy a második nyíl a mellettem levő nyalókát kapta telibe. Felpattantam, és elindultam a nyílzápor feltételezett irányába, a mézeskalács-házikó fele. Legalábbis az tűnik megfelelő helynek, ahonnan lehet nyilakat eregetni. Lehetőségekhez mérten kicsit cikkcakkban haladva – hátha ezzel megnehezítem a lövész dolgát. Momót ismerve viszont kész csoda lenne, ha ez a kis trükközés hatással lenne rá. Nem mintha sokat érne, hogy mondjuk fél méterrel odébb vagyok, ha az egész mező lángokban áll....
A házikónál viszont már csak két lehetőségem maradt: vagy odabent van, és az ajtóból állva lövöldöz, vagy odafent, ami... cinkes. Bekukucskáltam az "épületbe", majd ha nem jött velem szembe valami nyílvessző-féle, akkor beosontam, és a "fal" mellé húzódtam. Elvileg itt nyugi lesz, és csak ki kell várnom amíg Mirika besétál. Vagy Momó ropogósra süti az egész helyet, miután a macskalány eltűnik a közelből? Nananana, azt nem várhatjuk meg. Az észlelésre hagyatkozva próbáltam beazonosítani a lány pontos helyzetét. Amennyiben a tető felől sejtettem, úgy felfelé szúrtam a kardommal, viszont ha időközben már lejött, úgy a megfelelő pillanatban a házikó oldalán keresztül szúrtam egyet. Persze vaktában, reménykedve, hogy kellően közel van Miri a falhoz, és hogy a mézeskalács nem Immortal Object. Az azért elég nagy égés lenne még a sárkány közreműködése nélkül is...
Ozirisz: 190/240 HP, 150/200 CSP
Egy támadás 109 sebzéssel, halál/korona a katana specére megy, találat és korona esetén +26 tűz alapú sebzés
Bár az óriásdrazsé valamilyen szinten fedezéket nyújtott, azonban a veszély máshonnan érkezett, mint vártam. Az egyik pillanatban kikukucskálok a "szikla" mögül, ahogy előtte is párszor tettem, hogy kiderítsem, merre van Mirika. Aztán egyszer csak elsuhant az orrom előtt egy nyílvessző. Az irány nagyjából megvolt, viszont elkerülte a figyelmem a mögöttem leereszkedő sárkány. Csak akkor vettem észre, amikor már késő volt. Bár ösztönösen ugrottam ki a lángcsóva elől, sajnos még így is elért a vége. És csupán a szerencsén múlt, hogy a második nyíl a mellettem levő nyalókát kapta telibe. Felpattantam, és elindultam a nyílzápor feltételezett irányába, a mézeskalács-házikó fele. Legalábbis az tűnik megfelelő helynek, ahonnan lehet nyilakat eregetni. Lehetőségekhez mérten kicsit cikkcakkban haladva – hátha ezzel megnehezítem a lövész dolgát. Momót ismerve viszont kész csoda lenne, ha ez a kis trükközés hatással lenne rá. Nem mintha sokat érne, hogy mondjuk fél méterrel odébb vagyok, ha az egész mező lángokban áll....
A házikónál viszont már csak két lehetőségem maradt: vagy odabent van, és az ajtóból állva lövöldöz, vagy odafent, ami... cinkes. Bekukucskáltam az "épületbe", majd ha nem jött velem szembe valami nyílvessző-féle, akkor beosontam, és a "fal" mellé húzódtam. Elvileg itt nyugi lesz, és csak ki kell várnom amíg Mirika besétál. Vagy Momó ropogósra süti az egész helyet, miután a macskalány eltűnik a közelből? Nananana, azt nem várhatjuk meg. Az észlelésre hagyatkozva próbáltam beazonosítani a lány pontos helyzetét. Amennyiben a tető felől sejtettem, úgy felfelé szúrtam a kardommal, viszont ha időközben már lejött, úgy a megfelelő pillanatban a házikó oldalán keresztül szúrtam egyet. Persze vaktában, reménykedve, hogy kellően közel van Miri a falhoz, és hogy a mézeskalács nem Immortal Object. Az azért elég nagy égés lenne még a sárkány közreműködése nélkül is...
Ozirisz: 190/240 HP, 150/200 CSP
Egy támadás 109 sebzéssel, halál/korona a katana specére megy, találat és korona esetén +26 tűz alapú sebzés
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 '2 oldal halál/korona' :
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 '2 oldal halál/korona' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Miri vs Ozi
Az, hogy az első lövésem elhibáztam a messzi, apró célpontra, amiatt még nem főtt a fejem. A második hiba már kicsit jobban fájt, mert ugyan elég távol voltam az aréna szélétől, immár az egész Ozi-kunra célozhattam, hiszen Momo sikeresen kiugrasztotta a nyulat a bokorból, és nyúlpörköltet csinált belőle. Ettől függetlenül bosszúsan csettintettem a nyelvemmel. Nem engedhettem meg magamnak több hibát, úgyhogy igyekeztem fokozni a koncentrációmat, és úgymond élesíteni a látásom amíg a fiú megrohanta a házat. Merthogy nyilván észrevett és egy karddal a kezében nem fog távol maradni az íjász ellen Azért meg kell hagyni, mókás látvány volt, ahogy futott, miközben mögötte Momo terebélyes alakja siklott felénk. A dragoon ugyan gyorsabb volt, de annyival nem, hogy a házba bemenekülő srácot időben elkapja, így kénytelen volt egy panaszos sikoltás kíséretében röppályát változtatni. Ahogy elhúzott felettem, kicsit megcsúsztam a tetőn a szélvihartól, amit a szárnyai generáltak, és ez épp elég is volt ahhoz, hogy ne vegyem észre időben, mit tervezhet Ozi-kun. Bent a házban. A kardja nem csak a tetőt lyukasztotta át, hanem engem is, enyhe bizsergést okozva a hasamban, és enyhe pánikot okozva bennem. Eltűnt a páncélom. Ő bent, mi ketten kint. Én ugyan beférnék az ajtón, sőt a kéményen is simán lehuppanok talán, de Momo? Ő egy kicsit méretes volt ehhez >.>
- Nem félsz a vasorrú bábától? - szólaltam meg fennhangon, miközben azon agyaltam, mit lehetne tenni Momóval. Ahhoz nem volt még elég nagy, hogy csak úgy elsöpörje a házat, deee... Tekintve hogy a tető édességből van, csak nem bírja el a súlyát :3 Szóval a meglepetéstámadás egyszerű volt, intettem a dragoonnak, hogy szálljon le a tetőre, ami ettől meg is roppant, majd pillanatokon belül beszakadt. Ezzel együtt leestem én is, de fel voltam rá készülve, és még a levegőben eleresztettem egy nyilat, miközben Momo is próbálta megkarmolni a lábaival Ozi-kunt. Immár a szabad ég alatt, de még a négy fal között.
- Nem félsz a vasorrú bábától? - szólaltam meg fennhangon, miközben azon agyaltam, mit lehetne tenni Momóval. Ahhoz nem volt még elég nagy, hogy csak úgy elsöpörje a házat, deee... Tekintve hogy a tető édességből van, csak nem bírja el a súlyát :3 Szóval a meglepetéstámadás egyszerű volt, intettem a dragoonnak, hogy szálljon le a tetőre, ami ettől meg is roppant, majd pillanatokon belül beszakadt. Ezzel együtt leestem én is, de fel voltam rá készülve, és még a levegőben eleresztettem egy nyilat, miközben Momo is próbálta megkarmolni a lábaival Ozi-kunt. Immár a szabad ég alatt, de még a négy fal között.
Képességpróba: ha sikerül, a következő két támadásom fixen talál.
A sima hatos Momohóz tartozik.
Mirika (33. szint): 116/150 HP, 0 páncél, 16.5/165 CSP
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás
#1 'Római stílusos 6-os' :
--------------------------------
#2 '6-os dobókocka' :
#1 'Római stílusos 6-os' :
--------------------------------
#2 '6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Miri vs Ozi
...és mivel a képesség besült, így dobok saját támadásra is...
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Miri vs Ozi
Szerencsére még időben elértem a házikót, bár nem sokon múlt. A sárkány irányváltoztatását, és az abból fakadó huzatot éreztem, abban a szent pillanatban, ahogy betettem a lábam az épületbe. ~Huhh... ezt megúsztam~ gondoltam. Aztán a tetőn rejtőző Mirit próbáltam megszúrni a mézeskalácsokon keresztül. Látni nem láttam semmit, mindössze az észlelésre és a megérzésre hagyatkoztam, és jóformán csak egy hirtelen jött ötlet volt, hogy bepróbáljam. Nem tudom, hogy egyáltalán értem-e el valamit – avagy a hátulütője annak, ha szó szerint nem látod az ellenfeled.
- Én ugyan nem – vágtam vissza – a készülődő mágneses vihar valószínűleg csavarja az orrát – tettem hozzá. Avagy random hülyeség a cicalány megjegyzésére. Aminek valószínűleg csak annyi volt a célja, hogy fedjem fel magam, pontosan hol is vagyok. ~Hülye, hülye, hülye~ visszhangzott a fejemben, ahogy rájöttem, épp most festettem virtuális célkeresztet a buksimra. Avagy ha a kard átmegy a mézeskalács tetőn, úgy a nyíl is. Sőt, még a sárkány is, hogy tűzzel vagy anélkül, az már csak részletkérdés..
Ahogy ez a gondolat végigfutott az elmémen, úgy azzal egyidőben jött a baljós roppanás, majd az ipari mennyiségű édesség mellett egy édes macskalány, és egy édesnek kevésbé mondható sárkány. Reflexből ugrottam félre – már amennyire lehetett, a lehulló sokmindentől – végül kissé maga alá temetett a furcsa tetőszerkezet. Valószínűleg ez volt a mázlim, mert az egyik ilyen süteménydarabba állt bele a nyíl. A sárkánykarommal viszont nagyon nem volt szerencsém, mert a kikászálódás közben olyan szépen képen talált, hogy bizonyára öröm volt nézni. Egy gyors vágást próbáltam meg bevinni a közelbe érkező Mirinek, majd eredménytől függetlenül igyekeztem elhagyni az immáron meglehetősen leamortizált házikót. Remélem a meccs előtt nem kértek Miritől kauciót...
Ozirisz: 170/240 HP, 100/200 CSP
Egy támadás 109 sebzéssel, halál/korona a katana specére megy, találat és korona esetén +26 tűz alapú sebzés
- Én ugyan nem – vágtam vissza – a készülődő mágneses vihar valószínűleg csavarja az orrát – tettem hozzá. Avagy random hülyeség a cicalány megjegyzésére. Aminek valószínűleg csak annyi volt a célja, hogy fedjem fel magam, pontosan hol is vagyok. ~Hülye, hülye, hülye~ visszhangzott a fejemben, ahogy rájöttem, épp most festettem virtuális célkeresztet a buksimra. Avagy ha a kard átmegy a mézeskalács tetőn, úgy a nyíl is. Sőt, még a sárkány is, hogy tűzzel vagy anélkül, az már csak részletkérdés..
Ahogy ez a gondolat végigfutott az elmémen, úgy azzal egyidőben jött a baljós roppanás, majd az ipari mennyiségű édesség mellett egy édes macskalány, és egy édesnek kevésbé mondható sárkány. Reflexből ugrottam félre – már amennyire lehetett, a lehulló sokmindentől – végül kissé maga alá temetett a furcsa tetőszerkezet. Valószínűleg ez volt a mázlim, mert az egyik ilyen süteménydarabba állt bele a nyíl. A sárkánykarommal viszont nagyon nem volt szerencsém, mert a kikászálódás közben olyan szépen képen talált, hogy bizonyára öröm volt nézni. Egy gyors vágást próbáltam meg bevinni a közelbe érkező Mirinek, majd eredménytől függetlenül igyekeztem elhagyni az immáron meglehetősen leamortizált házikót. Remélem a meccs előtt nem kértek Miritől kauciót...
Ozirisz: 170/240 HP, 100/200 CSP
Egy támadás 109 sebzéssel, halál/korona a katana specére megy, találat és korona esetén +26 tűz alapú sebzés
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 '2 oldal halál/korona' :
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 '2 oldal halál/korona' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Miri vs Ozi
Ez egyáltalán nem Momón múlott. Ő pontosan azt tette, amit kértem tőle, legyen az sütés vagy aprítás. Jó kukta volt :3 Nem tudom, ilyenkor mi járhat a fejében, hiszen Ozi-kunt ismeri, és általában véve az a szabály, hogy akit ismerünk, azt nem bántjuk. Most viszont egy pillanatnyi hezitálást sem láttam rajta, úgy csapta képen a fiút, mintha tényleg meg akarná ölni. Vagy csak... neki ez a játék. Mondjuk simán lehet, hogy igazából nem is tesz különbséget ember és ember között, ha harcról van szó, és én azt mondom neki, hogy most támadni fogunk. Ennyi idő után sem értettem teljesen egy pet működését. Alapvetően engedelmes volt, nyilván, hiszen idomítva van. Anno én személyesen fogtam be, még kezdő cait sith harcosként. Egyfajta beavatási szertartás volt. Nagyjából ekkora volt a mérete is, mint most, csak sokkal vadabb és kezelhetetlenebb volt. Aztán ahogy megnőtt, és elérte a végleges méretét, nem fedeztem fel rajta különösebb személyiségjegyeket. Itt viszont minden más volt: kicsiként játékos és kíváncsi lett, valami különös egyvelege egy bújós kiscicának és egy eleven, de hűséges kiskutyának. És még most is ilyen, csak egy kicsit ijesztőbb, amikor mondjuk valakihez odamegy megszaglászni ^^" Szóval bonyolult volt...
Momo azonban hiába volt jó kukta, a séf odaégette az ételt. Nem tudom, hogy lett volna-e esélyem, ha nem bénázok ennyit és nincs pechem. Talán úgy se, hiszen Ozi-kun két csapásból el is intézett. Felszerelés nélkül is jóval erősebbnek tűnt nálam, mondhatni csak a gyorsaságom emelkedett ki vele szemben, minden másban alulmaradtam. Na jó, nem. Egyvalamiben még én vagyok a jobb. Cukibb vagyok nála :3 Lehajoltam, és felvettem egy cserepet a földről, majd majszolni kezdtem. Finom volt, gondolom hasonlóan jó lehetett a nyalókavirág is. Azt azonban már nem volt alkalmam megkóstolni, mert a harc végével a terep is pixelekre bomlott.
- Azt hiszem még sokat kell erősödnöm :3 - nyújtóztattam ki a tagjaimat, majd Momo orrát simogattam meg elismerősen, hiszen ő mindent jól csinált - Jó gyorsan elintéztél - tettem hozzá. Kicsit hiányérzetem is maradt, annyi trükk volt még a tarsolyomban, amivel nem tudtam mit kezdeni. Lehet legközelebb kihívom Leo-kunt vagy Fuwa-chant és megnézem, hogy ellenük mire megyek :3 Talán ha már elértem a boss szintjét.
- Nem is tudom, megérdemled-e, hogy beszélgessek veled, miután így elláttad a bajom - játszottam el a sértődöttet, a fél szememet behunyva, miközben ránéztem. Aztán azonban elmosolyodtam, mielőtt túl komolyan vett volna. Ozi-kunnál sose lehet tudni :3
Momo azonban hiába volt jó kukta, a séf odaégette az ételt. Nem tudom, hogy lett volna-e esélyem, ha nem bénázok ennyit és nincs pechem. Talán úgy se, hiszen Ozi-kun két csapásból el is intézett. Felszerelés nélkül is jóval erősebbnek tűnt nálam, mondhatni csak a gyorsaságom emelkedett ki vele szemben, minden másban alulmaradtam. Na jó, nem. Egyvalamiben még én vagyok a jobb. Cukibb vagyok nála :3 Lehajoltam, és felvettem egy cserepet a földről, majd majszolni kezdtem. Finom volt, gondolom hasonlóan jó lehetett a nyalókavirág is. Azt azonban már nem volt alkalmam megkóstolni, mert a harc végével a terep is pixelekre bomlott.
- Azt hiszem még sokat kell erősödnöm :3 - nyújtóztattam ki a tagjaimat, majd Momo orrát simogattam meg elismerősen, hiszen ő mindent jól csinált - Jó gyorsan elintéztél - tettem hozzá. Kicsit hiányérzetem is maradt, annyi trükk volt még a tarsolyomban, amivel nem tudtam mit kezdeni. Lehet legközelebb kihívom Leo-kunt vagy Fuwa-chant és megnézem, hogy ellenük mire megyek :3 Talán ha már elértem a boss szintjét.
- Nem is tudom, megérdemled-e, hogy beszélgessek veled, miután így elláttad a bajom - játszottam el a sértődöttet, a fél szememet behunyva, miközben ránéztem. Aztán azonban elmosolyodtam, mielőtt túl komolyan vett volna. Ozi-kunnál sose lehet tudni :3
Köszi a harcot :3
Mirika- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2764
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 28
Tartózkodási hely : Nyster
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Miri vs Ozi
Rendszerfrissítés... aréna küzdelem zárása... dupla event alkalmazása... 200 exp jóváírva... 480 arany jóváírva...
Ozirisz: +10 pont
Mirika: -10 pont
Aréna küzdelem lezárva!
Ozirisz: +10 pont
Mirika: -10 pont
Aréna küzdelem lezárva!
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.