Vízesésvölgy

by **Strea** Hétf. Jún. 01 2020, 16:30

A csermelyből kiszélesedő folyó zubogása már messziről hallatszik. A több tíz, kisebb-nagyobb vízesés látványa lenyűgöző - de ne próbálj csónakkal végigevezni rajta.

by **Leonard** Kedd Jún. 09 2020, 11:51

Silence

A szafari event - mert időközben a férfi rájött, hogy arról van szó, nem csak véletlen bóklászásai során szaporodott meg az elkapható mobok száma - ritka jó szórakozást nyújtott, ráadásul kellően lefárasztotta az embert, és még ki is kapcsolt. Azonban nem egyedül.
Leo régen túl volt azokon az órákon, amíg üres magányban ücsörgött a tó partján egyetlen horgászbotjával. Az is szórakoztató volt, de most kifejezetten társaságra vágyott. Ő egyébként is olyan fickó volt, aki nehezen viselte a magányt, így tehát adta magát az ötlet, hogy valaki elhívjon. Ilyen esetekben pedig kézenfekvő dolog volt, hogy a céhházból kerítsen magának társat. Leült a konyhába, és várt. Lustán kavargatta kávéját, közben nagyot ásítozott. Intett egyet Himének, aki épp arra járt, de őt nem kérte meg, hogy menjen vele - már tudta róla, hogy a lány nem szívesen időzik a magasabb szinteken, és évek óta abbahagyta a fejlődést is.
Elvett egyet a friss péksütemények közül, és egészben a szájába tömte. Épp próbálta leküzdeni a kicsit nagyra sikerült adagot, amikor megpillantotta Fuwát. Átfutott az agyán, hogy a lánynak biztosan tetszene a szafari - hiszen Nyúlúrért is odáig volt. Intett hát, és artikulálatlan hangokat adott ki magából. Aztán leküzdötte a falatot, és végre ki tudta nyögni, amit szeretett volna.
- Sil! Van kedved eljönni az új szafari eventre? Tele van mindenféle cuki állatokkal! - kelt fel a helyéről, és lépett a megszólított elé lelkesen. - Vadásztál már valaha? Az a legjobb az egészben, hogy nem kell igazándiból elkapni az állatokat, elég, ha csak hozzájuk érsz. És vannak igazi zsiráfok, meg rozsomákok, és úgy hallottam, hogy még cápát meg medvét is lehet fogni! - bólogatott nagy vidáman, habár az információi nem teljesen voltak hitelesek. Zsiráffal azonban tényleg találkozott már.

by **Silence** Szer. Jún. 10 2020, 15:54

Mostanában sokkal kevesebb ideje jutott arra, hogy csak úgy felfedezze Aincard varázslatos tájait... Nem panaszkodott volna ő a világért sem, hiszen kifejezetten szeretett a könyvtárban bóklászni Quentinnel, Simeonékkal játszani a tengerben, Hinarival gyakorolni, vagy a céhhel kalandozni... Egyszerűen kevesebbszer jut ideje, hogy megálljon megcsodáljon egy-egy virágot, vagy aranyos kisállatot, arról pedig szinte nem is álmodhatott, hogy le is rajzolhasson bármit.
Ez a nap éppen olyan volt, amikor nem volt programja, így azt tervezte, hogy a szobájából nyíló látképet rajzolja le.
Ehhez pedig tökéletesen illett, hogy a konyhából szerzett innivalóval és reggelivel vonuljon vissza Noisesal együtt a kuckójába.
Nem lepődött meg, hogy márt volt valaki a konyhában, vidáman köszöntötte Leot, aztán már lépett is, hogy elvegye amiért jött. Azt hitte a fiú köszönni akar, és nem bánta, hogy nem értette tisztán a szavait.
Annál inkább meglepetten pislogott, hogy Leo elhívta valahova. Szafari event? Oh, persze, hallott róla, de nem igazán tudta mi az a szafari, úgyhogy nem is foglalkozott vele túl sokat.
Persze a cuki állatok említésére felcsillant a szeme (épp úgy ahogy Noise meg felmordult, és hosszan magyarázni kezdte, hogy ő a legcukibb állat a világon, úgyhogy Fuwának nem kell látnia semmilyen cuki állatot)
A gazdi persze nem figyelt a rókára, hanem megrázta a fejét. Nem mondaná, hogy vadászott már, csak próbálkozott, nem túl sok sikerrel.
A továbbiakban pedig nagy szemekkel pislogott. Ezekszerint van, amikor igaziból meg kell ölni az egyébként aranyos, egészséges állatokat? És mi az a rozsomák? A zsiràfra mondjuk kíváncsi volt, úgyhogy végülis lelkesen bólintott, és néhány perc múlva - miután Noiset lekenyerezte és becsukta a szobájába - elindultak Leoval felfedezni.
Ámuldozva lépkedett, és a vízesés egészen lenyűgözte. Annyira, hogy meg kellett örökítenie!
Mivel társaságban volt, azért nem ült csak úgy le rajzolni, előbb Leohoz fordult, a füzetebe írva a kérdését.

Szerinted honnan lehet a legszebb rajzot csinálni erről?

by **Leonard** Csüt. Jún. 11 2020, 10:41

Így aztán elindultak. Először csak némán baktattak keresztül az utcákon és mezőkön, aztán már kicsit energikusabban. Leonál hatni kezdett a kávé, és - bár még mindig sokat ásítozott közben - beszélni kezdett. Csicsergett mindenféléről, ami éppen eszébe jutott, mesélt az eddig általa elfogott állatokról, és a szép helyekről, ahol járt már.
- Képzeld, lehet fogni naphalat is, ami gyönyörűen tündököl a vízben, biztos nagyon tetszene Simeonnak is, ráadásul ha párban fogod el egy Jégmadárral, még jelvényt is kapsz érte! Múltkor láttam egy borzot is, de azt csak óvatosan szabad megfogni, mert ha megijeszted, összebüdösöz, a hiénát pedig bárhogy fogod, mindig hangosan kacag!
Közben beértek az erdőbe, és Leo határozott léptekkel vezette a lányt maga után. Tudta, mi a sétájuk célja - már korábban kinézett egy ígéretesnek kinéző szakaszt, és rövidesen meg is érkeztek oda. Egy utolsó, hatalmas méretűre duzzadt bokor állta még el a kilátás útját, hatalmas páfrányleveleivel eltakarva mindent, a vízesés zubogását azonban már itt is jól lehetett hallani.
Leo elhúzta a levelet, és utat engedett Silence-nek, miközben az arcát figyelte. Látni akarta a csodálkozást vagy az örömöt rajta, mielőtt magát is átengedi a látványnak.
A vízesések innen is, onnan is alátörtek a medencébe, ahol egy hatalmas tó terült el szikrázó vízzel. Középen futott a legvastagabb, szélül csak apró alázubogó csermelyek táncoltak a meleg napsütésben. A tavat körbe nád és páfrányok szegélyezték, minden zöld volt, üde és ragyogó.
- Talán innen a legszebb - állapította meg Leo rövid habozás után. - De majd körbejárjuk az egészet, és lerajzolhatod máshonnan is! - ajánlotta fel végül az ötletet, és amíg a lány elhelyezkedett a rajzoláshoz, ő inkább a vadászatba vetette bele magát. Ha már event van, legyen kövér! Elindult a tó felé, hogy megnézze, milyen halak rejtőznek itt, de út közben belebotlott egy pocsolyába, amiből valami fura állt ki. Összevont szemöldökkel méregette egy darabig, majd egy halknak szánt ugrással mellette termett, és rávetette magát. Az ámbrás cet ijedtében hatalmasra tárta száját, és megpróbálta bekapni őt, de Leo erősen kapaszkodott a hátába. Az állat elkezdte dobálni magát. Mi a francot keres egy ilyen állat egy pocsolyában?! Biztos eltévedt szegény. Jó is lenne az a súlyemelés jártasság ilyenkor, ugye. Ennek hiányában Leo lassan haladt, miközben igyekezett szerencsétlen állatot a szárazföldön a víz felé terelgetni.
- Sil, tudnád locsolgatni vízzel, ki ne száradjon? - kérte végül társa segítségét, miközben tovább küzdött vele. Csak lassan haladtak, de a cet végül nagy nehezen - de élve - a tóban kötött ki. Addigra Leo pólója teljesen átázott a víztől és izzadtságtól is, de boldogan mosolyogva figyelte, ahogy a megmentett állat elhagyja a partot, és messzebbre úszik.

Ámbrás cet

by **Silence** Hétf. Jún. 15 2020, 22:52

Felragyogott az arca! A naphal az egészen biztosan Simeonnak való! És ő nagyon kíváncsi lett rá, hogy milyen arcot vágna a fiú, amikor először meglátja. Szeretett volna ott lenni!
Persze megjegyezte magának a borzot is, és a jégmadár nevét is, de... Leginkább a naphal foglalkoztatta egy darabig.
Megtehette, hiszen nem kellett figyelnie, merre mennek, csak követni Leot, egépszen amíg meg nem érkeznek.
A naphal akkor lett száműzve a gondolataiból egy időre, amikor a levelet elhúzva Leo feltárta előtte a mesebeli látványt. Ámulva, ragyogó szemekkel, és kicsit talán túl is töltődve a lenyűgöző látványtól fordult körbe, nem is egyszer. Végül a vízeséseknél állapodott meg, és sokáig nézte, töretlenlenyűgözöttséggel.
Nem volt kérdés, hogy lerajzolja, és megmutatja majd akinek csak lehet! És majd el is jön ide a barátaival!
Nagyon boldog lett, hogy Leo nem olyasmit mondott, hogy majd később lerajzolhatja, de most nem érnek rá! Sőt! Akár több rajzot is csinálhat! Csillogó szemmel bólintott, és már el is helyezkedett, hogy nekilásson a rajzolásnak. Nem is akárhogy! Először jó alaposan megnézett magának ülőhelyéből mindent, hogy egy részlet se kerülje el a figyelmét.
Még az első, vázlatos körvonalakat sem fejezte be, amikor Leo szólt neki, ezért félretette a rajzot, és odament, hogy megnézze, mit kell vízzel locsolgatni. Nagy szemekkel pislogott a száját tátogató nagy halra... Ilyet még nem látott... Mi ez? Kérdőn pislogott Leora, de a fiú kérésének megfelelően elkezdte, ahogy tudta, locsolgatni az állatot, egyáltalán nem biztosan abban, amit csinál.
Valami viszont nekiütközött, aztán megpróbálta megmarni a kezét (még épp időben elhúzta, hogy éppencsak hozzáérjen az állat orrrához az ujja), mielőtt vihogva, nevetve elszaladt, ott hagyva a kissé lesokkolt Fuwát. Egyáltalán nem értette, miért nevette ki ez az állat... Nem szép dolog!

//Hiéna

by **Leonard** Hétf. Jún. 15 2020, 23:31

A cet végül visszakerült a helyére, Leo pedig elégedetten huppant le a fűbe, és kezdett el kutakodni az invertoryjában némi narancslé után, hogy csillapíthassa mindkettejük szomját. Ügyködése azonban azzal járt, hogy pont nem vette észre a Fuwába maró állatot, később pedig ezért meg is rótta magát. Milyen ember az, aki még egy vadtól sem tud megvédeni egy ártatlan lányt?
Látta a lány arcára kiülő döbbenetet, így aztán ahelyett, hogy közelebb ment volna, végül befejezte a kutakodását, és csak akkor lépett mellé, amikor már a kezébe tudott nyomni egy narancslevet.
- Ez a hiéna, akiről meséltem. Ő az, aki mindig mindenen nevet, ne vedd magadra - mosolygott rá bátorítóan Silence-re, aztán visszafordult a vízeséshez. Eszébe jutott, hogy ha a lánynak nincs kedve a nagy vadakhoz, és rajzolgatni szeretne, arra is van mód, hogy közben mégse menjen haza üres kézzel. Ráadásul látszott rajta, hogy a naphal említése nagyon tetszett neki, így Leo újra kutakodni kezdett, rövid időn belül pedig egy kissé kopottas, használt, de azért működőképes pecabotot nyújtott át neki.
- Ha erre a végére teszel csalit és belelógatod a vízbe, akkor tudsz halakat fogni. Nem garantálom, hogy lesz naphal is, de lehet, hogy még azt is sikerül vinni Simeonnak - magyarázta, aztán kuncogva, meleg mosollyal hozzátette. - Szóval ő a barátod? Láttalak titeket a legutóbbi bosson. Összeilletek - kezdett bele a témába, közben pedig szakszerűnek szánt mozdulatokkal felhelyezett egy kukorica csalit a kampóra.
- Tessék. Ha ezt használod, nincs más dolgod, csak bedobni a vízbe, és ha látod, hogy ez a cucc itt - mutatott az úszóra - mozogni kezd, elkezdeni óvatosan feltekerni ezt a részt itt - mutatott most az orsóra -, és kihúzni a halacskát. Amíg pedig nem mozdul semmi, koncentrálhatsz a rajzolásra, így akár egész nap rajzolhatsz. Ha pedig úgy van, én is szívesen segítek kihúzni a halacskát - mosolygott rá, és ha már ott volt, előszedett egy másik - az előzőnél viseletesebb - botot, és azt is bedobta. Ez volt a legelső, amit megvásárolt a játékban, és nem volt túl minőségi darab, de a célra ez is megfelelt. Kicsit kételkedett benne, hogy a vízesés mellett sok hal élhet, hiszen itt elijeszthette őket az erősen csobogó víz, de azért nem volt hülyeség megpróbálni. Ha pedig nem sikerül a vadászat, ott egye a fene, legalább lesz egy jó napjuk.

by **Silence** Pént. Jún. 19 2020, 21:08

Nem volt tudatos a mozdulat, ahogy átvette a narancslevet. A hiénát, meg annak hűlt helyét figyelte... És hiába próbálta maga értelmezni a történteket.
Leo viszont szerencsére a segítségére sietett. Szóval... ez az a Hiéna, kai mindenen nevet... Akkor nem őt nevette ki? Vajon miért nevet mindig?
- Mi-ért ne-vet min-denen? - kérdezte, és csak azért nem arra irányult az érdeklődés, hogy mit szívott a Hiéna, mert neki fogalma sem volt a drogokról, és működésükről.
Meglepetten pislogott, és nézte a kezébe került horgászbotot. Tudta mi ez, de még nem próbálta eleget, hogy használni is tudja.
Viszont... ha megfoghat egy Naphalat, és elviheti Simeonnak... akkor meg kell próbálni! Lelkesen bólintott az ötletre... Aztán elvörösödött a következő kérdésre. Eszébe jutott a dilemma, amin egész bosson gondolkozot, mégsem tudta megfejteni, és így utólag kicsit szomorkásan válaszolt végül.
- Nem tu-dom... - Arra gondolatra, hogy azt viszont biztosan, hogy Simonnal lenni nagyon jó, kicsit felvidult. Ennyi pont elég!
Az arca még néhány árnyalattal vörösebb árnyalatot öltött, és lapos, kérdő pillantást vetett a szempillái alól Leora. Összeillenek? Tényleg? Úgy gondolja?
Végül a horgászbot tanulmányozása visszazökkentette a felfedezésbe, és a rajzolás gondolatába is. Szóval belógatni a vízbe, aztán figyelni azt a cuccot, hogy mikor mozog, és feltekerni azt. Bonyolultnak hangzik... De Leo azt mondta közben lehet a rajzolásra figyelni...
Miután sikerült feldolgoznia az információkat, bólintott... Meg kell próbálni. Belógatni a vízbe... Megpróbálta. Nem dobta a csalit sehova, csak egyszerűen maga előtt belógatta a tóba... Így kell, ugye?
Megpróbálta a botot valahogy letámasztani, hogy elmehessen a rajzáért, hogy folytathassa, ha rájött, hogy működik ez a horgászás.

by **Leonard** Szer. Jún. 24 2020, 10:36

- Igazából nem nevet - rázta meg a fejét a férfi vidáman. - Ezek az állatik így kommunikálnak. Olyan, mint a kutyáknak az ugatás, vagy Tengerszemnek az a sok phhphhhh - igyekezett utánozni a polipot. - Teljesen ösztönösen ez a hang jön ki belőlük és csak mi halljuk azt nevetésnek - adta át az általa ismert információkat szorgalmasan és segítőkészen, aztán rátértek a pecázásra. Habár nem az volt a cél, Leo tökéletes ötletnek találta, hogy ezt is felvegyék a listára, ha már a Naphalak úgy érdekelni kezdték a lányt - persze nem a semmiért. Simeon említésére elvörösödött, egészen meglepő, de aranyos látvány volt. Leo nem is értette, hogyan nem tudott eddig erről a dologról.
- Persze, hogy összeilletek! - erősítette meg az állítását, látva a lány pillantását. - Nagyon szeretem Simeont, többször is jártunk már együtt erre-arra. Nagyon aranyos srác, te pedig egy nagyon kedves lány vagy. Kiegészítitek egymást! Biztos felvillanyozó lehet, amikor együtt vagytok, mintha... - gondolkodott el egy csöppet a fejében élő képen, hogyan tudná átadni a leginkább. - Mintha a napcsíkok egyenesen belőletek törnének elő - ragadta meg aztán a lényeget és igyekezte magát Simeonosan kifejezni. Úgy gondolta, a lány így könnyebben megérti, mert hát a srác is mindig a napcsíkokkal jött meg a fény lovagjaival. Nem mintha Leonak nehezére esett volna átvenni tőle ezt a szerepet, jól elboldogult a Simeon világban és kifejezésekkel.
- Na de inkább mesélj, hogy is történt ez az egész. Hol tartotok? Voltatok már randizni? - vigyorgott bugyután, mert most, hogy valaki más szerelmi életével kellett foglalkoznia, hirtelen máris több kedve lett a témához. Segíteni akart Silencenek, hiszen látszott rajta, mennyire zavarja ez a barátnő kérdés. Talán nem kellett volna feltenni? De hiszen azok a jelek félreértelmezhetetlenek voltak! Simeonnak tuti tetszik Fuwa!
Miközben beszélt, észre sem vette a karjára leszálló állatot. Finoman megsimogatta a szarvasbogár hátát, és Silence felé nyújtotta, hogy ő is megnézhesse, de az rovar akkor elrepült.

Szarvasbogár

by **Silence** Szer. Jún. 24 2020, 11:58

Eltátotta a száját. Ilyen nevető hanggal kommunikál? Akkor hogy nevet? Mindenesetre egyáltalán nem szép dolog, de ha nem tehet róla... Akkor nem haragszik. Nem szereti, de haragudni nem fog a hiénákra.
El is felejtette az egész történetet, mikor a Naphal, és Simeon került szóba. Teljesen egyetértve bólogatott a Simeon kapcsán elhangzó jelzőkre. Aranyos, meg bátor, és kedves, és a szeme is nagyon szép, mikor ránéz, vagy a fényről beszél és... Valószínűleg nagyon sokáig tudta volna sorolni, ha nem hangzik el, hogy ő is kedves. Kicsit zavarban sütötte le a szemét. Azt tanították neki, hogy legyen jó, és ne bántson másokat. Ezt követte, főleg ha a barátairól volt szó. Simeon pedig a legeslegjobb barátja... vagy a Barátja? A lényeg, hogy vele igyekezett a leginkább jó lenni.
Először eltátotta a száját, amikor Leo megpróbálta leírni, hogy milyen lehet Simeonnal... Honnan tudja? Hiszen pontosan így van! Aztán csillogó szemmel bólogatni kezdett. Bizony, Simeon környékén mindig de mindig rengeteg fény van! Majdnem mintha ő lenne a nap!
- Ra-gyog! - szaladt ki a száján a szó, ami eszébe jutott a szeme előtt megjelenő képről. Igen. Simeon mindig ragyog!
Leo kérdése viszont hosszú volt, úgyhogy a füzetét vette elő a válaszhoz. Beletelt jópár pillanat, mire az utolsó kérdés okozta zavar után el tudott kezdeni írni, és lassan is haladt, mert az emlékektől újra, és újra elvörösödött. Végül aztán csak Leo kezébe került a füzet, mire a szarvasbogár elrepült anélkül, hogy Fuwa észrevette volna.

A negyedik szinten sétáltam, és akkor megláttam Tengerszemet a vízben. Bajban volt, úgyhogy fogtam egy deszkát, és bementem érte, de még nem tudtam úszni, úgyhogy nem sikerült volna kijutnom a partra egyedül. De akkor megöjtt Simeon, és kivitt minket, és hazakísért, és sokat mesélt a kalandjaikról, meg a fényről! És utána Arabel testvérei megkértek, hogy keressük meg Arabelt, és bilincset tettek a kezünkre, és egész délelőtt kerestük Arabelt. Aztán sikerült megtalálni, és együtt ebédeltünk, és játszpttunk már az arénában is, és Simeon megtanított úszni a negyedik szinten, meg eljött Grimmhez meglátogatni, és voltunk korcsolyázni is a harmincadik szinten. Az randi volt...

Mielőtt Leo teljesen végigolvashatta volna a mondanivalóját, a zsinór, ami éppcsak volt benne a vízben, megrándul, és elkezdett letekeredni. A lány gyorsan odakapott, és megpróbálta visszatekerni, de ami elkapta, nagyon erős lehetett, mert ahelyett, hogy feltekeredett volna a szinór, Fuwa billent ki az egyensúlyából, és pottyant bele egyenesen a vízbe. Olyan lendülettel, hogy a hátára esett a "zsákmányára", egy zöld, pikkelyes, gonosz szemű krokodilra. Egy gyáva krokodilra, aki szinte amint hozzáért ledobta a hátáról, és eltűnt. Szerencsére közben a horog kiszabadult, így nem vitte magával sem a horgászbotot, sem Fuwát.

//Krokodil

by **Leonard** Szer. Jún. 24 2020, 18:31

Lassan bólintott. Igen, a ragyog kifejezés volt a megfelelő, habár azt tegyük hozzá, hogy Leo szemeiben Simeon azért egy kicsit sem ragyogott. Nos, nem úgy, mint ahogy Silence láthatta őt. A fiú inkább a pozitivizmusát és életkedvét értékelte, de most ez a téma szempontjából egyáltalán nem volt fontos. A következő kérdések azonban annál is inkább, Leo kíváncsi volt, pontosan hol is tarthatnak ők. Hiszen a puszi az azért mégiscsak egy szájrapuszi volt, amellett pedig nem lehet elmenni csak úgy szó nélkül. Kár, hogy Rinne bezavart, habár Leo sejtette, hogy csak valamilyen félreértés állhatott a háttérben. Egyszer volt alkalma rá, hogy tapasztalja a páncélos lány személyiségét, és az kifejezetten... furcsának bizonyult.
Fuwa közben írni kezdett, Leo pedig szép nyugodtan hátradőlt a fűben, és figyelte a horgászbotját. Ragyogóan sütött a nap, a víz pedig kellemesen hűsítette a környezetet. Tökéletes idő volt egy kis kikapcsolódásra, és még tökéletesebb helyszín. A fiú örült neki, hogy felfedezhetett új vidékeket ezen a szinten, mostanában egyre több kedvét lelte a természetben. Biztos kezd öregedni, azért. Neutral

Elvette a füzetet és érdeklődve olvasni kezdte, de aztán úgy a második mondat felénél csobbanásra lett figyelmes.
- Mi a..? - pillantott körbe. Silence nem volt sehol, vagyis valahol mégis, ugyanis nemsokára feltűnt a vízben, ráadásul egy krokodil hátán!
A férfi előreugrott és gondolkodás nélkül az állat szájára vetette magát, az nehogy bekapja a lányt. Észre sem vette, hogy ha nem lép közbe, a krokodil inkább elszelelt volna. Ahogy abba sem gondolt egészen bele, hogy mit fog tenni ezek után. A pikkelyek végigszántották az oldalát, elpixelezték pólóját. Milyen jó, hogy legalább meleg van, ugye. Az állat hánykolódott és ő is vele együtt.
- Gyorsan, mássz ki! - kiáltott oda Silnek, amíg a krokodil vele volt elfoglalva, aztán beugrott a vízbe, és erőteljes karcsapásokkal megpróbálta magára vonni az állat figyelmét. Még jó, hogy a kardját mindig az oldalán tartotta, most könnyen előhúzta tokjából, és fenyegetően felemelte. A krokodil egy pillanatig tétován figyelte, de mivel egyébként sem volt egy agresszív példány, számára ennyi elég is volt, hogy elszeleljen.
- Háh, egy hős vagyok! - kiáltotta szélesen vigyorogva, és kimászott a partra. Azért hihetetlen, hogy Silt először megharapja egy hiéna, aztán pedig megtámadja egy krokodil. Mintha csak vonzaná a bajt! Ráadásul az a cet... Milyen különleges partszakasz ez itt?!
- Bocsi, nem akarom nagyon összevizezni a papírt - ült vissza Sil mellé, távolabb húzódva az írástól. Úgy volt vele, hogy előbb megszárad valahogy, és csak utána folytatják majd a témát.

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 10:41

Teljes eufóriában ábrándozott a szemei előtt megjelenő képen, miután Leo is egyetértett vele. Simeon ragyog, olyannyira, hogy körülötte az egész világ is sokkal sokkal fényesebb! Mindig süt a nap, ráadásul mintha fényesebben, és melegebben tenné, mint máskor.
Kár, hogy a kapás megzavarta az álmodozásban, és hamarosan a vízben találta magát a krokodil hátán.
Aztán Leo közreműködésével megint a vízben. Megszeppenten pislogott, amíg a fiú rá nem szólt, hogy másszon ki. Igazán szerencséje volt, hogy már tudott úszni, így egész hamar kikeveredett a vízből, és a partról figyelte tovább aggódva, mi lesz a krokodillal, és Leoval.
Akkor nyugodott meg, amikor a srác is kikeveredett mellé. Rámosolygott a magát hősnek kikiáltó kardforgatóra. Eddig is egyetértett ebben, hiszen Leo már az első találkozásukkor megmentette.
Megértően bólintott, bár nem hitte volna, hogy pár csepp víztől baja esne a füzetének. Nem gond, akkor megvárja, hogy kicsit megszáradjanak, ami viszonylag gyorsan megy.
Lehet nem elég gyorsan, mert hamarosan fázni kezdett a vizes ruháiban. Elővett magának egy pokrócot, és egy másikat Leonak is átadott. Nem akarta, hogy bármelyikük fázzon. Aztán bebugyolálta magát, és megpróbálta megint bedobni a csalit a vízbe. Mostmár valamivel jobban sikerült, és ahogy kicsit szikkadt a ruhája, az elkezdett rajzot is magához vette, és tanulmányozta keresve, hol folytassa. Nehezen találta, de úgy fest volt ideje, mert a zsineg meg sem mozdult a vízben. A halak nem akarták megkóstolni a csalit.
A felmerült témáról közben elfeledkezett, de azért kíváncsian nézte, mit csinál Leo. Merthát nem várta, hogy nyugton fog ülni, amíg befejezi a rajzát. Valami izgalmasat biztos ő is talált.

by **Leonard** Pént. Jún. 26 2020, 12:39

A férfi hálásan biccentett Fuwának, és átvette tőle a pokrócot. Jó ötlet volt betakarózni vele, habár a nap erősen sütött és hamar elkezdte megszárogatni őket. Kellemesnek találta az időjárást, épp elég jónak ahhoz, hogy levegye amúgy is átázott pólóját, és úgy sütkérezzen, közben rá-rápillantva a pecabotra is.
Amikor már úgy érezte, teljes biztonsággal nyúlhat a papírlaphoz, természetesen ahhoz is visszatért. Furdalta az oldalát a kíváncsiság, meg hát ez egy remek témának bizonyult. Az írás szokásosan szép betűkkel volt kanyarítva, de itt-ott picit mintha remegett volna a ceruza Sil kezében. Leo visszaemlékezett rá, a lány hogyan pirult el olykor-olykor, miközben az emlékeken rágódott, és elmosolyodott. Elkezdett olvasni, és mindvégig vidám volt, habár a bilincses részeknél látványosan összevonta a szemöldökét. Hihetetlenek ezek az ikrek. Vajon hány embert kaptak még el hasonlóan?
- Valóban nagyon ügyesen úszol - bólintott. - Grimmhez pedig én is el akartam menni, csak hát... Emlékszel, hogy elromlott a kristályom. Nem is értem, mi történt.
Elkomorodott. Az a nap nem éppen pozitív emlékként élt az emlékeiben. Egész végig ideges volt és legszívesebben szétvert volna valamit tehetetlenségében. Viszont elmúlt, és Silence-nek semmi baja, így aztán kár lett volna újra felemlegetni azokat a rossz érzéseket. Ehelyett inkább a randira kezdett el fókuszálni és újra visszatért a mosolya.
- Óhh, és a szájrapuszit mióta csináljátok? - kérdezte vidáman. - Az már majdnem olyan, mint egy csók! - mosolygott, habár akkor még fogalma sem volt róla, hogy Sil fejében mekkora a fogalomzavar és értetlenség a témával kapcsolatban. - Ha tudni akarod Simeon igazi szándékait, szerintem kérj tőle egy igazi csókot. Egyébként nem hiszem, hogy aggódnod kellene, Rinne nem azért puszilt meg titeket, mert ugyanolyanok az érzései, hanem mert nem érti pontosan a szokásokat és a fogalmakat. Nem tudom, honnan származik, de az tuti, hogy külföldi. Biztosan azt hitte, ez a kultúrátok része - vonta meg a vállát, és újra a botra pillantott. Az meg sem mozdult. A víz is nyugodt volt, még csak a szellő sem járt. Kezdett nagyon meleg lenni a pokróc alatt, így ledobta magáról. Közben nyitotta a száját, hogy tovább fűzze a témát, de akkor hirtelen elkapta valami a karjánál fogva és ráncigálni kezdte. Az előző krokodil tért vissza, talán megtorolni a harcot, talán csak játszani.

Krokodil

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 13:02

Lassan megszáradtak, és a rajzolás is könnyebben ment, ha levette magáról a takarót. Lassan haladt, de úgy érezte, nem kell sietnie.
Közben Leo is visszatért a témához. A dicséretre büszkén kihúzta magát, halvány prral az arcán, mert bizony eszébe jutott, mennyire élvezte megtanulni az úszást Simeonnal.
Mosolyogva bólintott, hogy emlékszik, és egyáltalán nem haragudott, ha kicsit sajnálta is, hogy a szőke fiú nem ismerkedett meg Grimmel. Örült neki, hogy a barátai jól kijöttek a férfival, akinek rengeteget köszönhetett a játékban.
A pír sötéteb árnyalatot öltött az arcán, amikor a szájrapuszit említette Leo... Mióta is? Hát... Akkor történt először, amikor Grimmtől hazajöttek, azóta viszont már nem is tudta pontosan mikor, és hányszor... A legutóbbi bosst kivéve... Arra emlékezett. Tudta ő, hogy már majdnem csók... Majdnem... Valamiért ez a szó nem tetszett neki ebben a mondatban.
Nem jutott viszont el odáig, hogy elmesélje Leonak, mikor kapott először szájrapuszit Simeontól, mert a srác tovább beszélt.
Hogy... kérjen Simeontól igazi csókot? Pipacsvörös lett, és össze is zavarodott. Az igazi szándékait? De hát ő tudja... Simeon szeretne a fényben lenni, és ha besötétedik, nem szívesen megy haza. És szeret vele is együtt lenni, azért szokta elhívni csavarogni, úszni, az arénában játszani... És mi az, hogy Rinne érzéseri nem ugyan olyanok? Ő nem akar a barátjuk lenni? A külföldiek nem adnak egymásnak szájrapuszit, ha nagyon-nagyon szeretik egymást?
Értetlenül pislogott volna Leora, aki éppen ekkor került hadakozásba az előbbi ronda krokodillal. Fuwa megijedt, és jobb híján a rajzmappáját fogta, hogy csapkodni kezdje vele a gonosz krokodil orrát, magában magyarázva az állatnak, hogy nem szabad így bántani az ő barátait! Amikor a krokodil végül visszavonulót fújt, még egy darabig üldözte, kicsit a vízbe is utána lépve.
Csak amikor megnyugodva megint leült vette észre, hogy eközben egy pók kapaszkodott meg a ruhájába. A vízből? A kezére vette, és kíváncsian nézegette, és bizonytalanul Leora pislogva gondolkodott, hogy hova kéne tennie.

//Vizipók

by **Leonard** Pént. Jún. 26 2020, 13:21

Leo nem nagyon tudta eldönteni, hogy a magyarázata mennyire volt érthető vagy logikus Sil számára, mert a lány egy szót sem szólt hozzá innentől. Ez a tény azért egy picit zavarta, de ahogy felpillantott Fuwa pipacspiros arcára, egyből megértette, mi lehet a baj. Mondjuk így nehéz volt tanácsot adni, de úgy gondolta, amit mondott, az tiszta és érthető, így nem szorulhat különösebb magyarázatra.
A vörös lángrózsákat főként az igazi csók említésének tudta be. Arcára nosztalgikus mosoly ült, ahogy eszébe jutott saját első alkalma, pedig már hosszú évekkel ezelőtt volt.
- A fiúk ilyenkor ugyanúgy izgulnak ám, mint a lányok - kacsintott, habár nem tette hozzá, hogy Simeon is, hiszen belegondolva a fiú jellemébe, ez egyáltalán nem volt biztos. Simeon minden aggodalom nélkül vágott bele dolgokba, miért épp a csók téma tántorította volna el őt? Néha igazán irigyelte tőle ezt a könnyedséget.
Hagyta, hadd érjék a lány agyában egymást a gondolatok. Arra várt, hogy talán előszedi a füzetét, és végre körmölni kezd, esetleg pár bizonytalan mondatban kifejti, pontosan mi is a problémája. Ám az sem lett volna baj, ha nem mond semmit. Az érzések az arcára voltak írva, olyan tisztán, hogy még Leo is megértette őket. Ennyi bőven elég volt. A témát azonban nem tudták nyugodtan folytatni, mert akkor hirtelen elkapta a férfi kezét az előbbi korkodil
- Nohát? - vonta fel a szemöldökét, és már épp igyekezett volna leszedni magáról, de Sil gyorsabb volt, és nem kímélve a füzetét, elkezdte az állatot csapkodni. A férfi értetlenül figyelte a jelenetet, hogyan vonul vissza a méretes, pikkelyes állat egy kis füzetecske és egy nagyon mérges kislány elől egyenesen a vízbe.
- Na, ez már nem hiszem, hogy vissza fog jönni - pislogott nagyokat, amikor a lány visszatért hozzájuk. - Szépen elintézted, köszönöm! - mosolygott rá kedvesen, aztán rádobta a pokrócot, hiszen Silence újra vizes lett, biztos megint fázik. - A rajzoknak nem lett baja? - pillantott a mappára, de szerencsére egyben volt és nagyon el sem ázott.
Közben észrevette, hogy a lány egy pókot is pihentet a karján, de nem ám akármilyent.
- Ők a vízben élnek - magyarázta a kérdő pillantásra. - Tedd nyugodtan vissza a vízfelszínre, nem lesz semmi baja.

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 14:28

Ha Leo nem is tette hozzá, Fuwa odaértette, hogy Simeon is. Biztosan. Mondjuk még nem látta, hogy a fiú úgy zavarba jött volna valamitől, mint ő (De nem is volt képes észrevenni, mikor ő is rettenetesen zavarban volt a legtöbb ilyen esetnél). Bólintott... Érthető, az lenne furcsa, ha a fiúk nem lennének idegesek az ilyesmitől. Ő sem tud mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, mert nagyon boldog volt Simeonnal, de a szíve közben mindig ki akart ugrani a helyéről. Az pedig nem jó, ugye?
Kicsit megnyugtatta a megerősítés, hogy nem ő az egyetlen, aki így van vele, ami segített, hogy eljusson odáig, hogy Leo szavaira megfogalmazza a választ.
Már neki is kezdett volna, de megjelent az a fránya krokodil. Akit sikerült elüldöznie Leo közeléből. Büszke volt magára, és szélesen mosolygot Leora, még akkor is, amikor a fiú ráterítette a pokrócot.
Megrázta a fejét, hogy nem lett baja semminek, és leült, közben megtalálva a pókot.
Nem tudta kitalálni, hova tegye, úgyhogy végül a rajzlapra tette óvatosan, és végre előszedte a füzetét, hogy meséljen Leonak.

Amikor hazajöttem Grimméktől, akkor kaptam először szájrapuszit Simeontól, mert annyira örült, hogy tudtunk találkozni. De igazából nem olyan mint egy csók, mert csókot csak a hercegnők kaphatnak a lovagjuktól, és Simeon még nem mondta, hogy a lovagom... Múltkor azt hittem, de félreértettem...

Miután Leo kezébe adta a füzetet, ideje volt visszatérnie a rajzhoz, mert a szőke srác megengedte, hogy nekikezdjen a rajzolásnak, de nem szerette volna, hogy nagyon sokáig kelljen várnia miatta, míg befejezi. Éppen emiatt kicsit kapkodva húzogatta a vonalakat, és nem javítgatta olyan gyakran, mint máskor tette volna, ha egyedül van.

by **Leonard** Pént. Jún. 26 2020, 15:47

Végül sikeresen elhárításra került a krokodil probléma, ráadásul Silence is kényelembe helyezte magát, így aztán folytatódhatott a téma. Silence nagyon aranyos volt így, szerelmesen. Mármint, ez az, ugye? Mi más lehetne, ennyi idősen, ilyen reakciókkal?
Leo csöndesen megvárta, amíg a lány körmöl. Még örült is neki, hogy végül folytatódni tudott a kommunikáció, és remélte, hogy nem is fogja már semmi sem megzavarni őket.
Sajnos tévedett.
A szafari nem éppen az a hely volt, ahol ilyen egyszerűen zajlanának a dolgok. Először csak egy kósza makk csapódott a hátának. Ez már csak azért is volt érdekes, mert a környéken egyetlen egy fa sem volt, amely ezt a termést hozta volna, főleg nem ebben az időszakban. Pislogva körbenézett, de nem találta a termés forrását, így aztán annyiban hagyta a dolgot. Átvette a füzetet, és olvasni kezdte.
- És Simeon tudja is, hogy tele vagy ilyen kétségekkel? - próbálta megfogalmazni a fejében kavargó kérdéseket. Még a hercegnős - lovagos képzelettársítás nem is volt olyan veszélyes, de az már annál inkább, hogy hogyan lehet azt hinni, de aztán mégsem...
- Mármint, szerintem a hercegnője vagy, csak ő nem tudja, mit szeretnél tőle. Vagy nem meri meglépni. Ha neked kellene egy csókot kezdeményezni, biztos te sem mernél lépni, amíg nem tudod, hogy ő is azt szeretne tőled, igaz? Lehet, hogy ő is éppen ebben a helyzetben van. Szerintem beszéljétek meg! - bólintott maga elé komolyan, aztán elvigyorodott. Ezekben a témákban addig sokkal jobb volt, ameddig kívülről kellett tanácsokat adnia, de ha már benne volt az eseményekben, teljes csődöt mondott. Már ami a mostani helyzetét illeti, mert régebben, évekkel - és a játékkal - ezelőtt azért sokkal gördülékenyebben intézte a szerelmi ügyeit. Mostanában lett csak ilyen teszetosza fasz, és csak remélni tudta, hogy nem a felnőtté válás jár ezzel, mert akkor köszöni szépen, nem kér belőle.
Ha pedig már témánál voltak, úgy érezte, neki is meg kellene nyílnia picit Sil előtt, hogy kvittek lehessenek. Egyébként is közel állt hozzá a lány, kicsit olyan volt mostanában, mintha lenne egy soha nem létezett húga. A céh erre nagyon jó volt, hiszen rengetegszer futottak össze a tagok a konyhában, folyosókon vagy kertben, sokszor főztek és ettek együtt, akár egy nagy család. Csak Mirika hiányzott túl sokszor ezekről az eseményekről...
Szóval Fuwa abszolúte az az ember volt, akivel Leo szívesen beszélgetett kényesebb témákról is, megbízott benne.
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, én is hasonló helyzetben vagyok? Csak én már meg is csókoltam a hercegnőmet, de nem merem elvinni randizni - vezette fel a témát Sil sajátos kifejezéseit használva, és bajsza alatt mosolyogva várta a reakciót. - Ki nem találod, ki lehet az - fűzte tovább a szót kacsintva, aztán hátradőlt. Éppen egy idióta mókus puha testére, aki aztán visítozva kérte ki magának, ahelyett azonban, hogy elmenekült volna, inkább felmászott a fiú vállának tetejére, és kényelembe helyezte magát.

Pszichopata Mókus

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 16:19

Valószínűleg Fuwán kívül mindenki észrevette, hogy fülig szerelmes. Neki még túl új volt az egész, így nem tudatosodott benne a dolog.
A visszakapott kérdésre először bólintott. Tudja, mindig kitalálja a gondolatait... Aztán megrázta a fejét... Hiszen nem mondta még neki, és ha kitalálná a gondolatait, elmagyarázná neki a helyzetet.. Akkor nem tudja...
Meglepődött, és megint elpirult. Tényleg? De... akkor miért nem mondta Simeon ha szeretné, hogy a hercegnője legyen? Azt neki kellene mondani? De a könyvekben a lovag mindig megmondta a hercegnőnek, hogy szeretne mellette lenni, és megvédeni...
De... az igaz, hogy ő nem merne csókot adni Simeonnak csak úgy... Meg nem "csak úgy" sem...
Látszott rajta, hogy kissé megkavarodott, de az utolsó kijelentésre azért bólintott. Az lenne a legjobb, ha megbeszélnék. Majd megkérdezi Simeont, ha eszébe jut. Igen, az lesz a legjobb.
Hálásan mosolygott a vigyorgó srácra, mert úgy érezte, sokat segített neki, hogy Leo ezeket elmondta.
Kérdőn, és megrökönyödve pislogott Leora. Nem merte? De miért?
- Miért nem? Biz-tos ö-rülne ne-ki! - jelentette ki meggyőződéssel, és valóban, fogalma sem volt, hogy ki lehet az. Leo igazi szőke herceg volt, csak éppen... nem az övé. Ami nem baj, Alex sem az ő hercege, de azért kedvelik egymást, és barátok. Leoval meg kicsit jobban is barátok, mint Alexxal. Csak Alexszal ellentétben Leoról nem tudja ki a hercegnője. Úgy sejtette Szophie lenne a legközelebb hozzá, de mióta Leo is a palotában lakott nem látta őket együtt...
Volt a gondolkodás, beszélgetés és rajzolás közben olyan makk, ami pont őt találta el. A harmadik ilyennél felvette a makkot, és a Leo vállára telepedő mókus felé nyújtottta. Vissza akarta neki adni.
Úgy tűnt hibát követett el, mert a mókus szeme vörösen villant, és egy másik társa ugrott egyenesen a kezére - Nem sokat törődve a makkal, inkább csak megharapni próbálta szerencsétlen lányt.

// Pszichopata Mókus

by **Leonard** Pént. Jún. 26 2020, 17:01

Leo látta az értetlenséget a lány arcán, így aztán mélyet sóhajtott. Nem találta ki a gondolatait, de azért megpróbálta lekövetni, vajon mi is játszódhatott le a fejében. Ez a biccentéseknek és más egyéb reakcióknak köszönhetően meglepően jól ment.
- Láthatod, hogy ez az egész nagyon bonyolult - tárta szét a karjait, és rámosolygott a lányra. - Nem megy olyan gördülékenyen, mint a mesékben, de cserébe sokkal, de sokkal jobb annál. A hercegek... vagyis a lovagok... - próbálta meg összeszedni a gondolatait. - Szóval a férfiak sokszor nem tudják, hogyan kellene viselkedniük vagy mit kellene mondaniuk és tenniük. Ezt mi sem tanuljuk meg egy csapásra könyvekből meg ilyesmi. És a hercegnők is sokfélék, van, aki olyan, mint te, de van olyan is, mint Hinari, Szophie, vagy Mirika... - itt elfordította a fejét, és inkább nem folytatta a felsorolást. Úgy gondolta, ennyi elég is volt hozzá, hogy megértesse, mire gondol a sokszínűség alatt. - Hinari teljesen másnak örül, mint mondjuk te, és teljesen másféle herceg illik hozzá. Neki Alex a tökéletes, neked pedig Simeon. Viszont Simeon azt nem tudhatja, hogy te így gondolod, amíg nem mondod neki. Ahogy te sem tudod, hogy ő hogyan gondolkodik rólad, mivel még nem mondta el.
És hogy mi a konklúzió? Épp az, amit korábban már közösen levontak. Beszéljék meg, mit szeretnének egymástól.
És ha már itt tartunk, ezt a tanácsot Leo is igazán megfogadhatta volna magától. Beletelt egy kis - mókusokkal és makkokkal közbeékelt - időbe, hogy feldolgozza a felismerést. Eltartott pár pillanatba, mire rájött, hogy itt ül, tanácsokat osztogat, közben meg egy igazi tökkelütöttként viselkedik. Ráadásul egy sóhajtással be kellett látnia, hogy Silnek voltaképp igaza van. Mitől fél? Hiszen Mirika biztosan örülne neki!
- Azért, mert az élet bonyolult - sóhajtott fel, és hátradőlt, kezébe véve a furcsa, harapós kis mókuskomát. - A lovagok pedig gyakran buták, önbizalom hiányosak és félnek az elutasítástól. Vagy a fájdalomtól. Vagy az igazi, komoly kapcsolatoktól. Az őszinteségtől... - sorolta, és most már egyértelműen önmagáról beszélt.
- Várj, segítek kitalálni. A céhtársunk, sötét haja, és igazi, macskás fülei vannak! - mondta bujkáló mosollyal, mert így azért egészen egyszerű volt a feladat, de a nevet csak azért sem akaródzott kimondania.
Merengéséből aztán egy újabb mókus megérkezése zökkentette ki. Nevetve felkönyökölt, és figyelte, hogyan vesznek össze az állatok, de aztán...
- Hé, engedd el! - csapott rá az állat kis testére, és próbálta finoman lehámozni Sil ujjáról. Ez a lány csak úgy vonzza a bajt! Először a hiéna, aztán a krokodil, most meg ez... Szörnyű ötlet volt elhozni ide!

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 17:35

Először bólogatott teljes egyetértésben Leo szavaira. Az biztos, hogy bonyolult. Lehet, hogy neki túlságosan is... Ő se tudja hogy kellene viselkednie, hiába olvasott sok könyvet hercegnőkről, és lovagokról.
Mirika is hercegnő? Leo hercegnője? Mi másért mondaná, hogy hercegnő? Ráadásul csak hármukat mondta... Csillogó szemmel bámult Leora. Hiszen az fantasztikus! Mirika szép, és okos, és ért a randizáshoz. És Leo is kedves, és lovagias, és igazi hős! Nagyszerű páros!
- Kér-dezd meg tő-le. A-kor tudni fo-god! - billentette félre a fejét, mert mostmár igazánb nem érette, Leo miért nem beszél Mirikával, ha Mirika a hercegnője! Simeon is mindig megkérdezi tőle, hogy mit szeretne, és olyankor mindig szuperül szórakoznak együtt!
Elnevette magát Leo megállapítására.
- De-hát te nem is vagy bu-ta! - jelentette ki az egész mondandóra (aminek nagyjából a felét értette biztosan)
Leo segítségére kissé értetlenül billentette félre a fejét. Segít? De hát már elmondta!
- Miri-ka! Ő tud-ja a leg-jobban hogy kell ran-dizni! - mondta, a végére azért mosolyogva.
A következőkben aztán megérkeztek a mókusok, és Fuwa értetlenül nézte, hogy miért nem akarja elvenni a mókus a makkot, és miért akarja helyette megharapni.
Reflexből megrázta a kezét, de ez nem volt elég, hogy megszabaduljon a mókustól, aki közben már a fejére is felszaladt, és a fülét próbálta megcsócsájni... Vagy inkább szószerint megenni.
Ez volt az, amitől már megszeppent, és sikkantva egyet összekuporodott a fejéhez húzva a karját.
Szerencsére Leo a segítségére sietett, és a mókuska repült egyet, hogy a földön kössön ki, és hangos méltatlankodással kapja fel az időközben elejtett makkot, és tűnjön el az egyik fán.
Fuwa megnyugodott, és rámosolygott Leora. Ő nagyon örült, hogy itt lehetnek együtt, és vigyáznak egymásra. Apropó... Az a másik mókus ugye nem akarja bántani Leo-t? Azt nem engedhetné!

by **Leonard** Pént. Jún. 26 2020, 18:13

Feltámadt a szél, végigfutott az őket körbeölelő mezőn és fákon. A férfi karját és mellkasát lustán cirógatta a napsütés, a háttérben halk szimfóniát adott a vízesés. Mondhatni tökéletes volt körülöttük a béke, ők ezt mégsem vették észre. Legbelül Silence és Leo is a maga problémáival és érzéseivel volt elfoglalva. Mindkettejük arcát megfestette az izgalom, a szerelem, az ifjúság lenyomata. Igazán csodálatos nap volt ez.
Még akkor is, ha mind a ketten tök bénák voltak. Ki így, ki úgy, de az elmúlt hetekben mindketten bizonyították alkalmatlanságukat a logikus gondolkodásra, ha érzésekről volt szó.
- Hát igen, ez egy elég egyszerű megoldás lenne - vonta össze a szemöldökét, de a nagy földön koppanás azért elmaradt. Mármint oké, tök egyértelmű, hogy meg kell kérdezni tőle, mit akar, de ez akkor sem megoldás! Hiszen nem azzal volt a baj, hogy kitalálja, mit szeretne, hanem azzal, hogy egyáltalán nem is akarta megpróbálni.
Elszontyolodva sóhajtott, és legyintett a kijelentésre. Leo sok mindenben nem volt buta, ebben a dologban viszont éppen az volt. Vagyis nem, igazából ebben sem számított túlságosan tudatlannak, sőt. Nyolc évvel ezelőtt... de az már régen elmúlt.
Elmosolyodott a kijelentésre, bár egy pillanatra értetlenül meredt Silre. És nem csak azért, mert a lány az elmúlt tíz percben - mióta Simeonról áttértek Mirikára - többet beszélt, mint az előtte lévő fél évben.
- Persze, hogy ő tudja a legjobban, mit szeretne, de az ember nem kérdezheti meg csak úgy. A lányok szeretik, ha meglepik őket. Ráadásul szó sincs róla, hogy én ne tudnám, hogyan kell randizni...
Megállt, megdörgölte az arcát. Mégis hogyan magyarázza el a problémát, amit lényegében még maga sem ért?
- Egyszerűen csak nem akarok - bökte ki végül. - Nem szeretném közel engedni magamhoz, nehogy megbántsam őt - próbálta kifejezni, mire gondol. A koncentrálás mély ráncokat vájt homlokába.
Ekkor - most először - megmozdult az úszó, jelezve, hogy fogása van. Ügyes, gyakorlott mozdulatokkal kezdte el kifárasztani a halat és kihúzni a zsineget, de a kampó végén nem volt más, csupán egy korsó.

Korsó

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 18:42

Bólintott. Egyszerű lenne. Akkor egy próbát biztos megér, nem? Nem nehéz megcsinálni, és nem is kockázatos, hogy nagy baj lesz belőle. És miért hiszi Leo, hogy buta? Neki nagyon okos dolgokat mondott! Akkor biztosan nem buta!
Igyekezett követni a gondatmenetet. A lányok szeretik, ha meglepik őket... Igazából... Ő annyira nem szerette, csak ha olyan meglepetés volt, aminek utána örült. Mirika mondta volna Leonak, hogy nem szereti a meglepetéseket?
És ha Leo tudja, hogy kell randizni... Akkor mi a probléma? Nem akar? De akkor miért tűnik ilyen szomorúnak? Vagy nem vette észre, hogy szeretne Mirikával randizni? Nem értette...
- Te buta vagy... - szalad ki a száján, miközben pislogott, és félretette a rajzot, ami időközben egészen szépen alakult, hogy a füzetébe írja le a hosszabbnak szánt mondanivalóját. Amit nagy pislogások közepette oda is adott Leonak.

Mivel bántanád meg? Ha ő a hercegnőd, akkor azzal is megbántod, ha nem játszol vele... Én is szomorú lennék, ha Simeonnal nem mennénk sehova... Nagyon szomorú. Mirika nem szomorú?

A beszélgetést megszakította Leo zsinórának a rezdülése, Fuwa pedig szinte szoborrá dermedve kíváncsian figyelte, mi lesz a horog végén. Meglepetten, és kicsit csalódottan nézte a kopott korsót, de aztán, ha Leo engedte, belekukucskált, hátha talál benne valamit. Mármint, csak na nem kellett megmozdulnia, mert egy kis ezüstös madárka a kezére repült, észrevéve milyen mozdulatlan. Nézrgette egy kicsit, míg végül a kismadár elrepült. Nagyon aranyosnak találta az apró madarat, és kicsit sajnálta, hogy nem marad annyit egy helyen, hogy lerajzolhassa. A figyelme viszont hamar visszaterelődött Leo korsójára, és ha eddig nem tehette, mostmár belekukucskált.

//Jégmadár

by **Leonard** Pént. Jún. 26 2020, 20:57

A férfi a helyzethez nem illő könnyedséggel nevetett fel. Silnek igaza volt, ő pedig ezt nem tagadta, sőt. Leo buta volt, több szempontból is, és főleg azért, mert ezzel még tisztában is volt. Amíg a lány körmölt, ő megkukkolta a rajzot, és a szavai is elakadt. Még úgy is, hogy Sil sietett és nem törölgette vissza finoman a vonalakat, nagyon szép volt.
- Te mióta foglalkozol rajzolással? - kérdezte érdeklődve pillantva Fuwára. - Nagyon tehetségesen adod vissza a hangulatot - dicsérte, mert az igaz, hogy nem volt realisztikus, de a formák és a kidolgozás mintha még egy csöpp varázslatot is rejtettek volna. Szóval így néz ki a valóság Silence szemein át?
- Bárcsak te lettél volna a játék grafikusa! - dicsérte őszintén, és szélesen mosolygott. Teljesen magával ragadta, amit látott, pedig ritkán foglalkozott művészetekkel.
Közben elkészült a neki szánt füzet is, így inkább azzal kezdett el foglalkozni. Gyorsan átfutotta a sorokat, aztán maga elé bámult, és próbálta értelmezni a gondolatait és érzéseit.
- Lehet, hogy szomorú, nem tudom - bólintott kissé elkedvtelenedve, és most újra megjelent arcán a nyúzottság, ami az elmúlt hetekben jellemezte. - De most csak egy picit szomorú. Ha pedig megbántom őt, akkor lehet, hogy nagyon az lesz - próbálta elmagyarázni a gondolatmenetét, habár ez egy picikét sántított itt is - ott is. Kicsit szerepet játszott a döntésben az is, hogy ő maga is félt a sérüléstől, márpedig azzal együtt, hogy Mirika komolyan a képbe került, ideje volt elgondolkodnia rajta, ki is ő és mi is ő. A kérdésekre adott válaszai azonban olyan sötétre és kilátástalanra sikeredtek, hogy egy életre el is vették a kedvét a párválasztástól és a boldogságtól. Persze ennyi idősen valójában épp ideje volt végiggondolnia ezeket a kérdéseket, még azzal együtt is, hogy a férfiak később értek.
Közben kifogott egy korsót, és természetesen odaadta Silnek, hogy megvizsgálhassa, habár ő lepődött volna meg a legjobban, ha van benne valami.

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 21:28

- Mió-ta ját-szom - válaszolt írás közben. Előtte nem tudott volna... - Nem tud-tam volna raj-zolni a já-ték előtt. - jegyezte is meg kissé fancsali képpel. A családja hiányzott neki, de nem szeretett volna visszamenni oda, ahol nem látta, és nem hallotta a világot.
Elgondolkodott Leo szavain, és megint írni kezdett a füzetbe, közben többször helyreigazítva a tincseket, amiket a szél kiszabadított a füle mögül.

Csak picit szomorú? Biztos? Nem tudom... én nagyon nagyon szomorú lennék, ha Simeon nem hívna sehova. Sokkal szomorúbb.

elmélkedett, nem teljesen értve mitől tart Leo... De próbálta megfejteni, kíváncsian nézegetve a fiút. Mintha tudná értelmezni, amit az arccán lát... Az mondjuk feltűnt neki, hogy Leo szomorú.
- És te is szomo-rú vagy... - adott is hangot az észrevételének. Ez számára bizonyíték volt rá, hogy akkor lenne a legboldogabb Mirika is és Leo is, hogyha sok-sok helyre mennének együtt. És beszélgetnének. A hercegnő végtére is csak a saját hercegével lehet boldog!
Közben a madárka elrepült, ő pedig a korsót kezdte tanulmányozni. És csodák-csodája, talált is benne valamit. Egy nagyon szép formájú, sárgás levelet. Mintha aranyból lett volna! Letette a korsót, és a levelet kezdte forgatni a kezében. Ez nagyon szép! Biztosan a fények vonták be, és attól lett ilyen különleges színe! Csak azt nem tudta, hogy kerülhetett a korsóba.
- Megtart-hatom? - kérdezte Leotól, reménykedve, hogy megőrizheti a szépséget az inventoryjában. Az, hogy ez másnak teljesen értéktelen dolog lett volna, az eszébe sem jutott. Ő ha a piacon látja is megvette volna, hogy eltehesse.
Egészen megfeledkezett a saját botjáról, így ha volt is közben kapás, az elszabadult, mielőtt kihúzhatta volna, és még észre sem vette.

by **Leonard** Vas. Jún. 28 2020, 22:03

- Nem tudtál volna? - kérdezett vissza meglepődve. Egy pillanatra úgy gondolta, valamit félreértett, azért hallotta ezt. Másképp hogyan lenne lehetséges, hogy valaki nem tud rajzolni, most meg hirtelen mégis? Vagy ezt a szenvedélyt csak azóta gyakorolja, hogy idebent van? Lehetséges lenne, hogy kislányként gyűlölte és csak most kapott rá?
Akárhogy is, várta a választ, közben pedig egy fűcsomóval játszott a lába tövénél. Ahogy tépkedte a szálakat, egyszer csak egy apró földtúrás jelent meg az ujjai között. Meglepődve pislogott a helyre, ahonnan hirtelen egy apró vakond dugta ki az orrát. Leo gyorsasága miatt még éppen rá tudott koppintani az orrára, mielőtt amaz ijedten visszabújt a vackába, és valószínűleg elszelelt. A rendszer még éppen elfogottnak jelezte a vadat.
A kis közjáték elég volt hozzá, hogy megszakítsa gondolatmenetét, arra azonban nem, hogy teljesen elterelje a témáról a figyelmüket. Egy pillanatig - de határozottan csak egy nagyon rövid ideig - elgondolkodott rajta, hogy talán rossz dolog volt így megnyílnia. Nem azért, mert Sil előtt szégyellte volna az érzéseit, inkább azért, mert ő ezt egyszerűen nem érthette meg. Vagy épp Leo volt az, aki nem értette?
Majdnem visszakérdezett, hogy "Na és ha Simeon odakint egy munka és jövőkép nélküli életképtelen alak lenne?" Aztán azonban megakadt. Elnézve a srác életkorát, amikor a játékba került, valószínűleg... valószínűleg ez a jellemzés pontosan illett rá. Kivéve az életképtelen, mert Simeon bármikor és bármilyen helyzetben fel tudja találni magát. Ám vajon mennyi idő lesz, míg sikerül felzárkóznia tanulmányaiban a társaihoz, mire megszerez egy működőképes szakmát és abban elhelyezkedik? Vajon van-e rá mód egyáltalán, hogy valaha is ugyanolyan jó életet éljen, mint régi osztálytársai, akik nem ragadtak a játékban évekre?
Ez a gondolatmenet sötét volt és egyáltalán semmi kedve nem volt hozzá, hogy megossza Fuwával is. Így viszont a saját problémáját sem volt olyan egyszerű megindokolni. Sőt, igazából a helyzet kezdett egy szürreális fordulatot venni. Leo kezdte úgy érezni, talán mégsem olyan szerencsétlen, mint amennyire azt eddig hitte... Talán, de csak talán Hinarinak is igaza volt egy-két dologban. És Silnek is, ugyanis se a papírra írt sorokat, sem pedig a hangosan kimondottakat nem sikerült megcáfolni.
- Lehet, hogy jól látod a dolgokat. Tényleg szomorú vagyok.
Mélyet sóhajtott, és ránézett a pecabotjára. Az orsó épp abban a pillanatban kelt vad táncra, így cselekedett; kihúzta a partra a fogását, az azonban... nem volt semmi. Szó szerint semmi. A rendszer mégis elkapottnak érzékelte. Értetlenül meredt a jelenség előtt, de aztán egy vállrándítással elintézte a dolgot. Mindeközben Fuwa jól elszórakozott az előbb kifogott korsóval. Leo az aranyló falevélre emelte pillantását, és bólintott.
- Viszont ne így tedd el, mert hamar el fog rohadni... Vagyis pixeleződni. Menj el egy kristályíróhoz és kérd meg, hogy öntse neked formába, ami örökre megőrzi az alakját - adott jó tanácsot és rámosolygott. - Odakint is így szokták tartósítani a növényeket, csak más anyagot használnak, vagy pedig préseléssel, de az itt bent nem működik.
Közben észre sem vette és egy apró vízipók kúszott a kezéig a pecabotjáról. Észrevétlenül megpihent az alkarján, a rendszer pedig újra bejelzett. Leo egy ügyetlen, de gyors mozdulattal okézta le a dolgot, ugyanis a figyelmét valami egészen más kötötte le. A bokrok mögött ugyanis megpillantott egy zsiráfot; a legpompásabb lényt, amit a szafariban fogni lehetett, és ami tök ritka volt. Felkelt a helyéről és sprintelésbe kezdett. Ezt el kell kapnia! Út közben fellökött egy arra bóklászó hiénát, arcul csapta magát több faággal is, de végül meglett! Időben odaért, ujjaival megsimította az állat puha bundáját, a rendszer bejelzett, majd a zsiráf már el is tűnt a szeme elől. Mióta ilyen gyorsak ezek az állatok?

Hiéna \o\
És semmi, vízipók, vakond, zsiráf \o\

by **Silence** Vas. Jún. 28 2020, 23:00

Bólintott, aztán a füzetén keresztül fűzött bővebb magyarázatot a dologhoz.

Amit nem látok, azt nem tudom lerajzolni. Odakint pedig nem láttam semmit...

A kis vakond érkezésére pislogott néhányat, pláne, hogy milyen gyorsan elszelelt. Pedig Leo biztos nem bántaná...
Látta, hogy Leo mennyire elgondolkodott, és kiváncsi is volt, hogy min, ami a tekintetén valószínűleg látszott is. De a saját gondolatai is eléggé kavarogtak, hogy ne kérdezzen rá.
- Én nem szere-tem, ha szomo-rú vagy - pislogott kicsit kétségbeesetten Leora, amikor az beismerte, hogy szomorú. Az ő fejében Leo vicces, mosolygós, laza fiú volt. Ebbe a képbe nem illett, hogy szomorú legyen, emiatt nem is tudott mit kezdeni a dologgal.
Közben előkerült a korsó, és a csodaszép arany levél.
Megértve a dolgot bólintott Leonak.
- Simeon se-gít! - jelentette ki csillogó szemmel, lelkesen. Más is eszébe juthatott volna, de nem tudott volna felsorolni az idomárfiún kívül senkit, aki kristályokkal foglalkozik. Főleg azért, mert mikor elsőként eszébe jutott a fiú. máris máshol jártak a gondolatai.
Ő maga nem vette észre a többi állatot, akit Leo talált. Miután eltette a levelet, a rajzoláshoz tért vissza, és mostmár egész gyorsan befejezte a rajzot. Hogy aztán siethessen Leo után, aki közben felpattant, és elszaladt. Futott utána, közben véletlenül végig simítva egy kismadárkán.
Leo valamiért nagyon sietett, és egy adott pillanatban el is veszítette szem elől a céhtársát.
Amikor ezt észlelte, megállt, és nagyokat pislogott körbe... Nem ismerte ezt a helyet, és bár rengeteg hangot hallott, Leot nem látta semerre... Merre lehet? És mit keres az a nagy állatfej olyan magasan a fák között?

//Jégmadár

by Ajánlott tartalom

Vízesésvölgy

Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy

Re: Vízesésvölgy