Ezeréves tölgyes

by **Strea** Hétf. Jún. 01 2020, 16:22

A hatalmas tölgyfákat még tíz játékos együtt sem tudná körbeölelni. A területen öt ilyen bölcs fa található, közöttük fiatalabb gyermekeik ágaskodnak a kék ég felé.

by **Hinari** Szer. Jún. 10 2020, 08:56

Oak of Silence

Amióta csak Nestorral leszálltunk az egyik tölgy vaskos ágára, vissza akartam jönni ide. Nem tudtam, lentről fel lehet-e mászni valahogyan, és mivel ezúttal nem a tűzsárkány társaságában érkeztem, így repülésről nem lehetett szó - ellenben Akrobatikáról talán igen.
- Nézd, ott, az a hatalmas - mutattam előre a fatörzsek sűrűjében és mosollyal fordultam Fuwa felé. Még tegnap kérdeztem meg tőle, lenne-e kedve velem jönni erre a kis túrára, mert van egy hely, amit meg szeretnék mutatni neki. Hogy felvette-e azóta az Akrobatikát, vagy sem, az pedig nem volt lényeges: az oldalamon lógó szütyőben a teleportkristály mellett két másik is koccant, de ez maradjon csak meglepetés. Majd ha odaértünk.
Lenyitottam a térképet és úgy kezdtem el magyarázni:
- Összesen öt van belőlük, négy a négy égtáj felé és egy a tölgyes terület közepén. Nessel a levegőből már felderítettük a pontos koordinátákat, lejjebb azonban nem jöttünk. Kíváncsi vagyok, a talajszintről hogy néz ki és valójában mekkora - pillantottam előre. Utunk egy kisebb vadcsapáson vezetett, kiépített részek híján tehát a minimap és az ilyen-olyan állatok által kitaposott ösvények voltak segítségünkre. Vagy esetleg Fuwa gyűrűje. Már ha működik koordináták alapján is. Leguggoltam egy patanyomhoz, mögötte a bokrok ágai itt-ott le voltak törve - mintha valami sietségében elrobogott volna pont itt, nem sokkal korábban.
- Egyébként jártál már itt a szafarin? Ez a központi rész alig pár napja nyílt meg és egy-két hét múlva le is zárják majd. Ezért ennyire vad és kiismerhetetlen. Ide ember még nem tette be a lábát - néztem körbe; tekintetem végül az égen állapodott meg. A felhők lustán úsztak felettünk, a csönd törékenysége kézzel fogható volt. Bólintottam. Ideje volt folytatni a túrát, egyre beljebb és beljebb az erdőbe.

by **Silence** Szer. Jún. 10 2020, 16:36

Kiváncsian sétált Hinari után, miközben Noise vidáman rohangált vagy osont bokortól bokorig.
Örült a kis felfedezésnek Hinarival, főleg miután Leoval megnézték a központi részét a szafarinak, és nagyon megtetszett neki. Akkor nem tudtak mindent megnézni, a hercegnővel pedig nagyon szívesen ment el, hogy máshol is körülnézzen. Főleg, hogy meg szeretett volna mutatni neki valamit a szőke lány! Külön neki!
Mikor Hinari előremutatott egy gyönyörű, hatalmas tölgyre, izgatottan szaladt előre, hogy közelről is megnézegesse, és Noisesal együtt körbejárja a fát. Csak hát még azért messzebb volt, így végül Noise szaladt csak kicsit előrébb (de sosem kerülve látótávolságon kívül, Fuwa pedig bevárta néhány méter után Hinarit.
Öt? Akkor ez egy nagyon különleges fa! Lelkesen bólogatott. Ő is kiváncsi hogy néz ki, de egész biztosan nagyon szép lehet, a múltkori tapasztalat fényében pedig az invetoryja elején lapult a rajzos mappája is.
A gyűrűje most nem jelezte az utat, hiszen Hinari tudta hova tartanak. Persze szívesen bejelölte a térképén a pontot, ahova tartanak.
Bólintott, egyszer volt már itt is Leoval.
- Pár nap-ja Leo-val megnéz-tük a víze-sést - mesélte csillogó szemmel Hinarinak, aztán eltátotta a száját. Nem
Is tudta, hogy ennyire különleges, hogy ide bejöhetnek!
Noise valahol távolabb vakkantgatott, sürgetve a lányokat az indulásra. Vagy talán meg is érzett valamit... Ilyen messziről Fuwa sem értette, mit szeretne. Mindenesetre sietős léptekkel indult a kisróka után, de az nem várta be, szaladt tovább ahogy elindultak, össze-vissza bejárva az erdőt. Fuwa a fejét csóválta, de inkább Hinari közelében maradt. Noise vigyázott magára, és nem ment túl messzire, de könnyen bajba keveredhettek volna, ha elszakadnak Hinaritól. Miért van olyan messze az a tölgy?

by **Hinari** Szer. Jún. 10 2020, 23:59

Ahogy elnéztem Noise lelkesedését, eszembe jutott, hogy többet kellene kijárnom ide Nestorral. Vagy talán négyesben a két pettel és Leot csak azért nem számoltam hozzá, mert ha a nyúl itt lenne, az egész szafari romba dőlne úgy... alig egy óra alatt. Vagy kevesebb. Miután megmutattam Fuwának a tölgyet, ő (Noise-al együtt) elkezdett szaladni, én pedig kacagva követtem a párost: egy kis testmozgás mindig belefért. Rámosolyogtam céhtársamra, amint visszafordult felém és elmondtam neki azt a kevés dolgot, amit eddig a felderítőút során felfedeztem. Kár, hogy visszafele nem ejtettük útba azt a kis faházikót a teleportkapu mellett; lehet ott többet is tudtak volna mesélni róla. De talán majd most, Fuwával. Ha gyalog indulunk esetleg haza.
- Én ott még nem is voltam - tűnődtem el - Lehet egyszer majd megnézem. Vagy ha nem lesz rá alkalmam, a következő látogatáskor - vetettem fel magamnak az ötletet és vidáman rá is bólintottam - Biztosan szép volt. Majd mutatsz róla rajzot, ha van róla? - kérdeztem aztán és jókedvűen sétáltam tovább a lány mellett. Már egészen közel értünk a tölgyes terület közepéhez és Noise szólt is nekünk, hogy észrevett valamit... és ami azt illeti, én is. Élénkkék pont villant az egyik faágon túl, én meg izgatottan ugrottam fel, használtam egy fatörzset ugrópontnak és halásztam le a levegőből az elreppenni készülő madarat. Két lábbal érkeztem a talajra és mosolyogva nyújtottam összetett markom Fuwa felé.
- Nézd - nyitottam szét tenyereim lassan és a benne mozgólódó, majdnem fióka jégmadár ijedten kapott szárnyra és tűnt el a felettünk húzódó lombkoronában, valószínű egy közeli patak felé - Érdekes ez a szafari - néztem a madár után egészen addig, amíg Noise újabb vakkantása ki nem zökkentett. Felnevettem a róka sietségére és hamar beértem őket, kíváncsian szemlélve, mit találtak.

Jégmadár

by **Silence** Hétf. Jún. 15 2020, 22:31

Csillogó szemmel bólogat Hinarinak, hogy azt a vízesést bizony meg kell nézni! Aztán elpirul a kérésre, hogy mutasson rajzot, de rövid úton, ahol éppen volt lehuppanva a földre előveszi a rajzos mappáját, és gyorsan meg is találja a nemrég készült rajzot.
Kicsit hezitál, mielőtt Hinarinak odaadja, mert így elnézve... nem lett egészen olyan szép, mint a valóságban. Végül azért megmutatja, és igyekszik leplezni, mennyire kíváncsi a hercegnő véleményére. Sajnos nem volt túl sok ideje, hogy lerajzolja, úgyhogy kicsit kapkodott... De majd egyszer megpróbálja újra.
Noise kezdett mérges lenni, hogy nem figyel, és várnia kell, úgyhogy innentől kezdve, ha eltette a rajzait, a kisrókára figyelt.
Aki a bokrokból lelkesen vakkantgatta neki, hogy mit talált, de sajnos az "izé" meg a "valami" és a "fekete" szavak nem túl sokat segítettek neki, hogy megértse, mire gondol a róka, és miről kérdezi, hogy megfoghatja-e.
Hinari pedig egyértelműen mutatni szeretett volna valamit, úgyhogy kíváncsian közelebb lépett, bámulva a felé nyújtott, zárt markot.
Kicsit megriadt a felröppenő madártól, aztán meglátta, ahogy a lombok között bekúszó napsugarak megcsillannak a szárnyain, és eszébe jut a harmincadik szint... És a korcsolyázás. És Simeon arca, ahogy a jégváros csillogását nézte.. Fülig pirult, és inkább a közben még mindig bokorban zörgő Noise felé sandított. Szegényke nem volt túl ügyes, így nemsokára játékosan morogva, lapítva került elő a bokorból valami nagy, és fekete nyomában.
Fuwa kíváncsian lépett oda, és vette fel a valamit, hogy jobban megnézze. Hiba volt, mert úgy tűnik Noise eddig nem, de ő ezzel az akciójával eléggé megijesztette a szarvasbogarat, hogy az menekülőre fogja, és szárnyat bontson, hogy búgva elrepüljön a lány kezéből. Aki viszont megriadt a búgástól, és három lépést hátrálva pislogott utána. Ez meg mi volt?

//Szarvasbogár

by **Hinari** Kedd Jún. 16 2020, 09:42

Érdeklődve figyeltem a keresgélést és közben megmosolyogtam Fuwa zavarát: szokott nekem képeket mutatni és általában hasonló pírral az arcán, pedig eddig mindegyik tetszett és ezt el is szoktam mondani neki. Még akkor is, ha kicsit félkész; én nem tudnék ilyen jól rajzolni akkor sem, ha sokat próbálkoznék.
- Szépen rajzolsz - dicsértem meg, miközben a képet nézegettem. Ujjam végigvezettem a vízesés vonalain, egészen olyan volt, mintha hallanám a csobogását - Az ilyen képeid mindig kíváncsivá tesznek, milyen lehet a táj a saját szemünkkel nézve. Mostmár biztos ellátogatok oda is - adtam neki vissza a rajzot, leginkább azért, mert időközben Noise kezdett egyre türelmetlenebb lenni. Én nem sokat értettem a vakkantásokból és nemsokára inkább a jégmadárra összpontosítottam, hogy úgy kaphassam el, hogy ne essen bántódása. Kicsiny volt még, egészen esetlenül repült.
- Látod, ő is megijedt - nevettem Fuwa reakciójára és elnéztem a madarat, amint felröppen az egyik faágra és onnan néz ránk fénylő szemeivel. Közben Noise is előkerült, maga előtt a prédával, amit céhtársam meg is nézett egészen közelről. A bogár pedig hamarost követte a madár példáját.
- Ez egy szarvasbogár volt, szeretik a tölgyerdőket - igyekeztem gyorsan megadni a választ a lány fel nem tett kérdésére - Nem is tudtam, hogy a szafariban ekkorák élnek - billentettem oldalra a fejem és még az előző jeleneten kuncogtam - Jó páros vagytok ti. Noise kiugrasztja, te meg elkapod - fűztem tovább a szót jókedvűen és ha a kisróka engedte, meg is simogattam hófehér bundáját. Aztán továbbindultunk az erdei ösvényen, egyre közelebb ahhoz a hatalmas tölgyfához, amit úticélul tűztünk ki.
- Nagyjából mennyi rajzod van? - tudakoltam, miközben learaszoltunk egy kisebb lejtőn és átléptünk egy pocsolyát - Sok szép helyen járhattál már. Melyik a kedvenced? - kérdeztem mosolyogva, mert ez tényleg érdekelt. Én annyira... el voltam foglalva a feladataimmal az utóbbi időben, hogy most ébredtem csak rá, mi mindent nem fedeztem még fel ebben a világban. Talán a legszebb helyekre el is megyek majd. Allal, Szophieval, Fuwával vagy a többiekkel talán.

by **Silence** Pént. Jún. 19 2020, 21:28

Büszkén, bár még mindig vörös arccal mosolygott a hercegnőre, és kicsit ki is húzta magát a dicséretre. Nem a legszebben, de hát ahhoz sokat kell ám gyakorolni, többet, mint amennyit ő tud.
- Va-rázsla-tos! - magyarázta, imlyen is az a táj valójában, a kezével is gesztikulálva.
A visszakapott rajzot gyorsan eltette a mappájával együtt, mert ő is meghallotta ám Noise türelmetlen morgását, és sietett tovább Hinari után.
Ahogy a szőke lány nevetve rámutatott, hogy a madárka is megijedt, a riadtság meglepettségé, és kíváncsisággá változott. Megijedt? Dehát nem akarták bántani... Végül eljutott a megállapításra, hogy ezt sajnos az a kis madárka nem tudhatja, úgyhogy nem csoda, ha megijedt... Ő is megijedt például Quentintől is először, pedig nem akarta bántani.
Noise nem adta fel könnyen a zsákmányszerzést: Vakkantások és morgások közepette követte a szarvasbogarat (persze csak Hinari simogatása után! Az elől nem szökött vola el!), aki elég okos volt, hogy viszonylag magasan repüljön, így hiába ugrált a kisróka, nem érte el. Viszont újra eltűnt az egyik bokorban.
Szarvasbogár? Milyen találó... Majdnem olyan... valamilye volt annak a bogárnak, mint egy agancs! Az összefüggésre Fuwa fel is nevetett. Szarvasbogár!
Büszkén, és lelkesen mosoygott Noise után mikor Hinari a csapatmunkájukat dicsérte. Eddig nem igazán gondolt így a kettőjük kalandjaira. Simeon és Tengerszem, na ők csapat! De még milyen fatasztikus csapat! Ők Noise-zal általában csak játzsanak.
Séta közben elgondolkodott... Sosem számolta, mennyi mindent rajzolt le... Rengeteget az évek alatt....
- Két má-sik ma-ppa már te-le van ve-lük - válaszolta bizonytalanul, mert nem tudta, megfelelő-e ez a válasz.
Közben nézelődött a fák között, és az ösvény mellett megakadt a szeme egy a többitől elütő színű levélen. Ez kékesebb volt a többinél... Gyorsan megmutatta Hinarinak is, megpróbálva rájönni, mitől lehet ez ilyen más.

by **Hinari** Szomb. Jún. 20 2020, 13:36

Láttam a lány arcán átfutó felismerést, ahogyan utánanézett a riadt kismadárnak, kíváncsian, elfeledve az iménti félelmét. Jókedvűen mosolyodtam el és követtem őket, egészen a felfedezett szarvasbogárig.
- Azt hittem, Noise róka, de innen rókabékának tűnik - nevettem fel a pet produkciójára - Vagy békaróka? - billentettem oldalra a fejem, végül azonban a bogár elrepült. Igyekeztem megmagyarázni Fuwának, hogy mit talált és úgy tűnt észrevette ő is a hasonlóságot; vele együtt nevettem én is. Igazán pompás egyedet űzött ki Noise a bokorból; kíváncsi voltam, én is észreveszek-e hasonlót.
- Az nagyon sok lehet - feleltem Fuwa feleletére félmosollyal - A legjobbakból akár lehetne Fotó kristállyal másolatot készíteni és kiakasztani a palota folyosóira - vetettem fel - Jól mutatna - tettem hozzá, miközben tovább sétáltunk. Az erdő itt már egészen sűrű volt, kis ösvényünk kanyarogva vezetett befelé az ismeretlenbe. Megannyi zaj és furcsa fény vett körbe minket, céhtársam pedig hamar talált valamit, ami egészen biztosan nem volt idevaló. Vagy mégis?
- Nem tudom, mi lehet - néztem meg a kékes levelet közelebbről is és végigsimítottam a felszínét, hátha csak rákenődött valami, de nem - Esetleg tedd el és kérdezzük meg visszafele abban a kunyhóban - ajánlottam, jobb ötlet híján. Persze Aincradban, főleg egy tiltott erdő közepén bármi előfordulhatott, a varázsfáktól elkezdve a tündérekig, de egyelőre nem bocsátkoztam ilyen felvetésekbe; nem akartam fölöslegesen megijeszteni vagy esetleg belelkesíteni a lányt.
Két kanyarral később egy apró csermelyhez érkeztünk, utunk végcéljához ez már egészen közel volt.
- Igen, talán pont ez az a hely, amit pár napja a faházban mondtak - vettem elő a térképem és néztem meg - Amit mutatni akarok, még arrébb van, de talán ez is tetszeni fog - mosolyogtam rá a lányra és belegázoltam a hűs vízbe, haladtam lefelé hét métert és megálltam egy apró öböl szélén. Valami megcsillant az iszap alján és én hirtelen csaptam le rá, maximális gyorsasággal. És megvolt! Kicsit vágta a tenyerem, belőle apró pixelek szálltak, de ez igazán nem számított. Azonban... nem tudtam kihúzni a kezem. Beleszorult az iszapba.
- Hát ez nem lesz egyszerű - sóhajtottam vidáman, de a világért nem engedtem volna el a Naphalat, különösen ezen a napsütéses helyen. Inkább nekifeszültem és nemsokára kiderült az is, mibe akadt be marokra szorított kézfejem: egy korsóba. Leguggoltam és szabad kezemmel kivájtam az aljzatból a tárgyat, majd fel is emeltem, hogy a vízben megtisztíthassam. Végül letettem a földre és óvatosan kinyújtottam jobb tenyerem, hogy ki tudjam húzni kezem az item szájából.
- Nézd meg, mi ficánkol benne - vettem aztán két kézbe és nyújtottam céhtársam felé jókedvűen.

Naphal (térképpel) és korsó

by **Silence** Szomb. Jún. 20 2020, 14:34

Együtt nevetett Hinarival. A békaróka neki jobban tetszett, és bár a túra közben nem akart ezért megállni, de ihletet kapott egy újabb rajzhoz. A békarókabékához.
Azért egy kis aggodalom volt benne, hogy a kis róka visszatalál-e hozzájuk, és nem-e esik valami baja. A vokrok miatt nem látta, hogy visszafordult a petje, mielőtt még túl messzire keveredett volna a párostól.
Sokáig viszont nem gondolkodott ezen, mert Hinari kérdezett, ő válaszolt, és elkerekedett szemekkel pislogott a hercegnőne a reakciót hallva. Az ő rajzaival? A Palotát? A gondolatra elpirult, és elmosolyodott. Hiszen az csodálatos lenne, és nagyon büszkévé tenné!
Már... ha tényleg, de Tényleg komolyan gondolta Hinari, hogy kitehetnék őket. Ugye komolyan gondolta?
Hinarinak mondania sem kellett, csak a megnyugtatásra várt, hogy nem e
lesz baj, ha leszakítja a különleges levelet... Vagy... Ha elviszi, akkor más nem láthatja... Végül megrázza a fejét, és mutatja Hinarinak, hogy inkább lefotózni kellene. Úgy is megkérdezhetik, mi ez.
Kiváncsian figyelte Hinarit, bár ő nem gázolt bele a vízbe. Előbb meg akarta tudni, mennyire hideg. Ami lassabban ment a dolog, mint normálisan, mert közben végig azt figyelte mi fog kisülni abból, amit Hinari csinál.
A hercegnő még mindig lenyűgözően gyors volt. Kicsit azért megijedt, amikor Hinari hiába próbálta kihúzni a kezét a csermelyből... Oda is szaladt, hogy segítsen, de nem volt rá szükség. Mire odaért, már kiemelkedett a vízből a korsó. És bele is kukucskált... Vagyis kukucskált volna, de valami nagy zümmögéssel repült a feje tetejére. Kicsit ugyan megijedt a hangtól, de nem kapálózni kezdett, hanem a forrását kereste.
Nemsokára megérezte a fején az ízelt lábak mozgását, így odanyúlt, és nemsokára egy újabb szarvasbogár pihent a tenyerében, amit most jobban is meg tudott nézni.

//Szarvasbogár

by **Hinari** Szomb. Jún. 20 2020, 15:25

Ahogy kimondtam, egyre jobban megtetszett az ötlet: lehetne mondjuk egy bekeretezett kép az egyik fordulóban a csokiszobában, meg a földszinten. Esetleg a szobák között a másodikon, ott akár több is lehetne, minden helyre egy. Sőt akár még a céhtagok is kiválaszthatnák, hogy az ő részükre melyiket tegyük ki, igen. Visszamosolyogtam Fuwára és alig vártam már, hogy otthon a szobájában kiteregesse a képeket, hogy mind megnézhessük őket.
Igazából, ahogy a levél ott feküdt Fuwa tenyerében azt hittem, hogy a földön találta, de így, hogy magam is hozzáértem és láttam, hogy amaz a lány melletti ágon függ, nem akartam én sem leszakítani onnan. Talán el is pixeleződne, amíg elvisszük, ki tudja. Elővettem az inventorymból egy Fotó Kristályt és Fuwa kezébe adtam.
- Csak tartsd a levél felé és törd össze - biztattam és ha megvolt a fotó, meg is néztem azt - Ha vannak ilyen kristályaid, később, ezek alapján is lerajzolhatsz egy neked tetsző tájat, ha helyben éppen nem lenne időd, de mindenképpen meg akarnád örökíteni. Persze élőben rajzolva sokkal szebb, mint fotóról, de még mindig jobb a semminél - magyaráztam és közben haladtunk előre a tölgy felé. Utunkat egy kis csermely keresztezte és én meg is ragadtam az alkalmat, hogy fogjak egy naphalat, részben a teljesítménye miatt (hiszen az előzőek után mostmár elolvastam az összes leírását), részben pedig kalandvágyból. Évek óta nem szafariztam ilyen sokat, mint az elmúlt napokban és rájöttem, hogy kezdem élvezni. Nem is a vadászat vagy a halászat miatt, inkább a barátaimmal együtt töltött idő és az új állatok felfedezése okán.
- Ezek nagyon szeretnek téged - nevettem Fuwára, fején a bogárral, ami aztán csakhamar a lány kezén mászott és kereste a helyes irányt. Nem akartam elorozni céhtársamtól a diadalt, így én nem érintettem meg, ellenben amint elrepült, örömmel mutattam meg Fuwának a korsó tartalmát. Egy naphal ficánkolt benne, ijedten a kevés víz miatt.
- Mit szólsz, visszaengedjük? - kérdeztem a lányt és ha rábólintott, leguggoltam a csermely partjára és megdöntve a korsót, kiöntöttem a halat, vissza a vízbe. Az még tett egy kisebb kört előttünk, pikkelyei megcsillantak a napon - aztán irányt váltott és végleg elúszott előlünk - Márcsak párszáz méter a tölgyig - álltam fel és néztem előre - Kíváncsi vagyok, milyen hatalmas lesz a törzse alulról.

by **Silence** Szomb. Jún. 20 2020, 16:02

A mosolyt bíztatásnak vette, és már előre is zavarban volt, hogy az ő képeit kitehetik... Még kicsit barátkoznia kellett a gondolattal, de egyre jobban tetszett neki.
Közben pedig lekötötték a figyelmét a körülötte zajló események is. A kezébe került a fotókristály, és a "használati útmutató" után kicsit bizonytalanul, de sikerült a kristályt használni is.
Felvette a képet, és boldogan nézte, hogy egész jól látszik rajta a levél.
Hinari ötletén elgondolkodott. Nem, képről nem olyan jó rajzolni egy tájat, de... Sokszor előfordult, hogy nem tudta befejezni a rajzait, mert indulnia kellett... Talán abban sokat segíthet, ha beszerez néhány fotókristályt. Igen, ezt kipróbálja!
- Ha van kép bár-mi-kor befe-jezhetem a raj-zokat! - osztotta meg Hinarival is az ötletét örömmel.
A kezében nézegetett szarvasbogár úgy tűnt, az előzőnél bátrabb, hosszú másodpercekig lépegetett Fuwa kitárt tenyerén, mielőtt komótosan elrepült. A lánynak volt ideje megállapítani közben, hogy ez a szarvasbogár a legszebb ízeltlábú, amit valaha látott. Csak kicsit jobban meg kell nézni, hogy észre lehessen venni, milyen szép.
Közben Hinarira mosolygott. Nem bánta, hogy körülötte kíváncsiskodnak a szarvasbogarak, csak repülhetnének halkabban is, főleg a füle körül.
Végül csak bekukkanthatott a korsóba, ahol egy egészen csodálatosan szép, ragyogó hal úszkált össze-vissza, kétségbeesettnek tűnve.
Határozottan bólintott Hinari kérdésére. Ha ennyire nem tetszik a halacskának, hogy kifogták, akkor nem fog tudni egyet sem elvinni Simeonnak. Kénytelen lesz lefényképezni, vagy elhívni a fiút, hogy keressenek egyet... Az utóbbi jobban hangzik
Közben Noise vakkantása hangzott fel a bokorból, kicsit távolabb. Kiváncsian fordult arra, néhány lépést téve is, mert ijedtnek tűnt a róka hangja. Mit találhatott?

by **Hinari** Szomb. Jún. 20 2020, 17:19

Egyetértőn bólintottam a lány lelkesedő mondatára: nekem eszembe sem jutott, hogy akár lehet kombinálni is a két módszert. Amennyi ideje van, addig élőben rajzol, aztán befejezi otthon, fényképről.
- Jó ötletnek tűnik - öntöttem is szavakba a véleményem, nem sokra rá pedig már egy korsó halat néztünk, meg egy távolodó szarvasbogarat. Felnevettem Fuwa határozott igenjére; valójában pont ezt vártam tőle, főleg a levél után. És talán... pont ebben rejlett a szafari igazi értéke. Éveken át mobokat irtunk a tapasztalatért és az aranyért, aztán itt van ez a hely, ahol anélkül teljesíthetjük a feladatokat, hogy bántanunk kelljen őket. Rámosolyogtam a lányra és visszaengedtem a halat a vízbe.
Noise vakkantására én is felkaptam a fejem, közben pedig, nem messze a fiatal rókától, vihogás hangja ütötte meg a fülem.
- Ti kapjátok el, ami ott mozog, én pedig megkaparintom ezt a hiénát - fordultam a páros felé - Csak ügyesen! - tettem még hozzá és nagy levegőt vettem, hogy Észleléssel meghatározzam, pontosan merre is bújik a nevető jószág. A hallásom nem csalt és szerencsére az állat pont arrafele futott, amerre amúgyis menni akartunk, így elmosolyodtam és felugrottam egy kisebb tölgy törzséről egy másik ágára, hogy jobban beláthassam a környéket. Négy mancs nyomai a sárban, előbb odafele, majd egy gyors váltással pont az ellenkező irányba: valószínű a hiéna éppen a csermelyhez igyekezett oltani a szomját, amikor meghallott minket és elszelelt. Vagyis... szelelni akart, de elég volt pár másodperc futás, hogy meglássam távolodó alakját az egyik kanyarban.
- Na most megvagy... - mormogtam és két gyors ugrással el is kaptam a kapálódzó hiénát. Nem akartam megölni, szorításom mégis erősnek bizonyult és amikor végül megcsúsztam egy gyökéren és az esés következtében magam alá temettem a vadat, az elpixeleződött.
- Még jó, hogy Fuwa ezt nem látta - sóhajtottam és a térképen megnéztem a lány helyzetét. Nem voltak túlságosan messze, így feltápászkodtam, leporoltam magamról a porral vegyített pixeleket, és megkerestem a párost.
- Mit sikerült elkapni? - bukkantam ki az egyik bokorból és mosolyogtam rájuk.

Hiéna

by **Silence** Szomb. Jún. 20 2020, 18:06

Megtorpant a nevetés hangjára. Ismerős volt. Ez már megint az a gonosz Hiéna... Még mindig nem teljesen érti, hogy lehet mindenen nevetni, amikor csomó minden van, ami egyáltalán nem vicces.
Mindenesetre Noise újabb, mostmár riadtabb vakkantása elterelte a figyelmét. Bólintott Hinarinak, és szaladt a hang után. Mi történhetett?
Nemsokára választ kapott a kérdésre: Egy vakondtúrás előtt találta Noiset, földre lapulva, és próbálva ijesztő lenni.
A vakondtúrásból egy orrocska kandikált ki, és szaglászott. A méretét elnézve... biztos nem lehetett Noisenál nagyobb a mob, amihez tartozott. Fuwa felnevetett, és amikor úrrá lett a nevetésen, odalépett, és kiemelte a lyukból az aprócska vakondot. Akit óvatosan megmutatott a rókának, magyarázva, hogy nem kell tőle félni.
A petet nem ez győzte meg. Sokkal inkább az, hogy szerencsétlen vakond úgy megrémült, hogy már-már remegett Fuwa kezében, és amikor Fuwa végül letette, iszkolt is a vakondtúrás felé, amiben a felbátorodott kis róka is segített neki, játékos morgásával, és szökkenéseivel.
Végül eltűnt a lyukban a vakond, és Fuwa nevetve nézte a kíváncsian szaglászó állatkáját. Az ijedelem után, már barátkozni akart volna, ellenben a vakondtúrás lakójával.
Így, nevetve fordult az előbukkanó Hinari felé, és mutatott a Vakondtúrásra. Ez elég egyértelművé tette, hogy mit fogtak, ugye?
Még néhány pillanatig hagyta próbálkozni a kis rókát, de hát nem ide tartottak még, úgyhogy végül szólt neki, hogy indulni kell. Még pár morgást követően a kisróka megint hol a páros előtt, hol mögöttük szaladgált, igyekezve minél többet felfedezni a természetből. Ritkán volt ilyen virgonc, de Fuwa örült ennek.
- Nes-tor is sze-ret kalan-dozni? - kérdezte meg Hinarit, mert nem teljesen értette miért látja olyan ritkán a sárkányt, mikor valamerre kalandoznak.

//Vakond

by **Hinari** Hétf. Jún. 22 2020, 12:46

Igen, a túrás eléggé nyilvánvalóvá tette, milyen lakóval is volt dolguk Fuwáéknak.
- Úgy tudom ritkán jönnek ki a szabad levegőre - hajoltam a lyuk fölé és pillantottam le - Ügyesek vagytok, hogy sikerült elkapni - tettem hozzá, kis idő múlva pedig már sétáltunk is tovább, igaz Noisenak szólni kellett, hogy ne maradjon ott.
- Inkább csak repülni... és azt is gyorsan - feleltem Fuwa kérdésére és el is nevettem magam az emléken - Meg vadászni. Ezért is szoktam vele kijönni a szafarira. A küldetéseket annyira nem élvezi, kivéve, ha valahova gyorsan el kell jutni vagy egyéb sárkány petek is részt vesznek benne; harcokban pedig nem vesz részt, mióta elvesztette az idomárját - sóhajtottam, mert ez egy kissé sötétebb témát vetített előre, afelé pedig nem akartam elkanyarodni.
- A vadászattal helyettesíti. Az a mozgásigényét is fedezi és az ösztönei is preferálják - tettem hozzá kis szünet után. Pár lépéssel később aztán lelassítottam és széthúztam az ösvényt szorosan elzáró, hatalmas levelekkel rendelkező bokrokat - annak túloldalán pedig egy kisebb, felülről szigorúan lombkorona által takart, félhomályos tisztás bukkant elő, közepén az öreg tölggyel. A fa méretei hatalmasak voltak: innen nézve talán még húsz ember se lett volna képes együtt átkarolni sötétbarna, rücskös törzsét, lombozata pedig kétséget kizáróan nagyobb volt, mint maga a Justice palota. Önkéntelenül is megálltam, hogy megcsodáljam a virtuális természet eme pompás gyermekét; tekintetem végigszaladt a gyökerektől felfelé, egészen a felső faágakig.
- Megérkeztünk... - mondtam ki halkan; valahogy ehhez a helyhez nem illett a hangos beszéd. A fa tövében régi kőszentély várt minket, tetejét lehullott levelek borították - Hogy tetszik? - kérdeztem aztán a lányt és fordultam is feléje leplezett büszkeséggel, övemről pedig a kezembe vettem két darab kristályt - Szeretnéd... megnézni, milyen odaföntről?

by **Silence** Hétf. Jún. 22 2020, 20:50

- Noise fél tőle - nevetett Fuwa Hinarira, kicsit azért büszkén, hogy olyasmit találtak, amit nem lehet olyan gyakran látni. Boldog volt, hogy megoszthatta ezt a pillanatot a hercegnővel. Sokkal jobb volt együtt nevetni, és kalandozni.
Így belegondolva megértette Nestort. Noise befért a bokrokba, és a fák sem akadályozták a mozgásban, sőt, csupa kaland volt neki az aljnövényzet. Nestor viszont egy óriási sárkány, nem csoda, hogy nem olyan izgalmas neki a számára szűk helyen araszolni, ráadásul lassan, hogy a gazdájával maradhasson.
Az izgatottsága viszont szomorúságba fordult, amikor Hinari említette, hogy Nestor elvesztette az idomárját. Ezekszerint volt neki, és... Óh de szomorú... Az idomár ismerőseitől hallotta, hogy nincs is rosszabb, mint a páros egyik felét elveszteni... Szegény Nestor...
De legalább vadászni tud... Még akkor is, ha néha olyasmire, amire nem kellene. Mondjuk Fülesre. Legalább van, amit a sárkány élvez.
Menet közben megérkeztek, és kíváncsian kukucskált, míg Hinari félrehajlította az ágat, aztán vidáman odafutott az óriási, gyönyörű fához. Mostmár körbeszaladhatta, bár mire körbeért, a szusz kifogyott belőle. Úgyhogy csak a tekintete csillogása árulta el, hogy teljességgel le van nyűgözve.
És még sokkal fényesebben csillogott, amikor Hinari felvetette, hogy felülről is megnézhetik a fát. Hogy ne szeretné! Nagyon különleges rajz lenne, ha onnan rajzolná le!
- Nes-tor-ral? - kérdezte lelkesen, mert elsőre csak ezt a lehetőséget tudta elképzelni rá, hogy megtehessék. De hát igazán izgalmasnak hangzik! Mindig kíváncsi volt, hogy milyen Nestorral repülni!
Neki egyelőre nem tűnt fel, hogy Noise hangját egyáltalán nem hallotta, mióta a tölgy előtti bokorba beszaladt. Megszokta, hogy a róka a közelében marad, így nem jutott eszébe aggódni.

by **Hinari** Hétf. Jún. 22 2020, 22:36

Shikire és Hopera emlékeztem, miközben Fuwa előreszaladt. A fiú mondatára, a lány és a sárkány dalára, ami időnként még fel-fel hangzott a palota sötétjében, egy-egy borúsabb délután. Igaz, egyre ritkábban - de még élt benne a dallam, rég megállt szívek ritmusa. Céhtársam vidámsága azonban betöltötte ezt a kifacsart, keserű teret és én egy sóhajjal engedtem el a félrehajtott ágakat magam mögött: megkönnyebbülten értek össze, mint két pár, akik újra egymásra találtak.
Mire Fuwa körbeért, én mosollyal az arcomon álltam meg a kis kőházikó előtt, kezemben a kristályokkal. Nestorral? Nem, ő nincs itt, idehívhatnám, de most nem ennek az ideje jött el.
- Innen lentről ő talán nem is tudná magát áttörni a lombokon anélkül, hogy kárt okozna a fában... - pillantottam fel és ráztam meg a fejem még akkor is, ha pontosan tudtam, hogy ezek csak pixelek. Pár óra, és helyrejön. Mint egy régi játékban, de én egyszerűen csak megadtam neki a tiszteletet, még akkor is, ha a valóságban ez nem létezett előttünk. Nem itt és nem most. Fuwa persze érthető módon kérdezhetett akár, vagy szavakkal, vagy tekintettel, a megoldás pedig a két markomban rejlett: rámosolyogtam a lányra és feléje nyújtottam az egyiket.
- Gyors Futás Kristály. Ha aktiválod, a talpad bármilyen felületen megtapad, így felszaladhatunk az alsó ágakig, mielőtt megszűnne a hatás - magyaráztam leplezetlen kíváncsisággal, hogy Fuwa vajon mit szól ehhez - Utána pedig már könnyű lesz felmászni a tetejére. Egészen biztos, hogy ott olyan látvány tárul eléd, ami soha eddig - bólintottam bizakodón és igen, ha sikerülne egy szép rajzot készítenie föntről, az a folyosón lévők egyik legszebbike lehet. Ekkor néztem körbe, fülem zümmögés ütötte meg és a bogár ezúttal az én vállamra szállt rá.
- Egészen sok van errefele belőlük - állapítottam meg jókedvűen és a tenyerembe vettem a kis lényt, óvatosan. Amaz végigmászott a karomon, vissza a vállamra, majd elrepült a fa teteje felé.
- Biztos ott lakik - néztem el utána, majd vissza a lányra és az itemekre - Nos, benne vagy? Én majd hozom Noiset, Akrobatikával egyszerűbb - mondtam még és csak ekkor tűnt fel nekem is, hogy a kisróka nincs körülöttünk. Vajon mire vadászik most a nyughatatlan rókabéka? Igyekeztem hallgatózni, hátha meghallom a vakkantását.

Szarvasbogár

by **Silence** Szer. Jún. 24 2020, 00:32

Oh... Ez nem jutott eszébe. Igaz, Nestor lehet eltörné a fát. Akkor az nem jó ötlet, hogy a sárkány hátán repüljenek fel a fa tetejéhez...
Érdeklődve pislogott Hinarira, mert bár neki még mindig nem volt más ötlete, de a hercegnő biztosan kitalált valamit, hiszen azért kérdezte, nem?
Igaza is lett: kristályokkal jutnak fel! De... futva? Ez tényleg működni fog? Ráadásul nem tekinthető gyakorlott fáramászónak...
A kétkedés a látvány említésére halványodik a szemében. Azért egészen biztos, hogy érdemes megpróbálni!
Mire végül a felé nyújtott kristályt elvette, leszállt Hinari vállára egy újabb szarvasbogár. Gyönyörű volt! Mint valamiféle ékkő!
Kissé megbűvölten követte a tekintetével, és lelkesen bólintott a megállapításra, hogy a bogár hazamehetett. Az azt jelenti, hogy ott több ilyen szépség is van!
A kérdésre fordult vissza Hinari felé, és vidáman bólintott. Persze, hiszen meg kell nézni a szarvasbogarak otthonát! És mintha csak arra várt volna, hogy említsék, Noise is előkerült, hallgatagon, és nagyon óvatos léptekkel, mintha menekülne.
Sem a róka, sem Fuwa nem tiltakozott, hogy Hinari a karjába vegye a petet, aki még be is fészkelte magát a védelembe.
Tehát eltörték a kristályt, és már szaladhattak is fel az ágakig. Éppen megkapaszkodott Fuwa is, és felhúzta magát az ágra, amikor észrevette, hogy közben társaságuk akadt. Valami medveszerű kezdett mászni utánuk, ami úgy látszik Noisenak sem kerülte el a figyelmét, mert riadtan felnyűszített, és igyekezett minél jobban elbújni.
Fuwa pedig értette. Összepréselte az ajkait, megvárta, hogy az állat felérjen odáig, ahol ő volt, és erélyes mozdulattal magpróbálta letolni, vagy lehúzni az ágról. Holmi maci nem fogja Noiset bántani, amíg ő itt van! Nem bizony!

//Rozsomák

by **Hinari** Szer. Jún. 24 2020, 16:01

Időközben - talán éppen a nevének említésére - Noise is előkerült valahonnan és úgy tűnik ő is megbízott bennem annyira, hogy a terv ismertetése során probléma nélkül a kezembe vehessem őt. Nem is tudom... volt-e már úgy igazán az ölemben, de így, hogy megéreztem a kicsiny test teljes súlyát, meleg mosollyal húztam magamhoz és néztem le rá. Puha bundája melegítette mellkasom, én pedig odaadtam Fuwának az egyik kristályt.
- Törd el, aztán gyorsan fuss fel, mielőtt lejár - tanácsoltam és hogy bemutassam, hogy is működik ez, aktiváltam a sajátom és ráléptem a hatalmas tölgy törzsére. És rohantam. Nevetve, megtörve a tiszteletteljes csendet és ahogy haladtunk egyre feljebb és feljebb, úgy lettek az alattunk lévő alakok kisebbek és kisebbek. Már az aprócska szentélyt sem láttam és az eleddig a vállamig érő bokrok csupán apró, sötétzöld pontoknak tűntek. Megálltam egy vastagabb, stabil ágon és rámosolyogtam az utánam igyekvő lányra:
- Ugye, hogy megy ez? Innentől pedig mászunk - emeltem feljebb a tekintetem, mert messze volt még a vége. Ám mielőtt tovább haladhattunk volna, karjaim között Noise elkezdett kapálódzni és nyüszíteni - és hamar megláttam én is, miért. A rozsomák, aki úgy döntött beszáll a mászóversenybe, nem volt túl barátságos, habár feltétlen ellenséges sem: arcomon halovány, ámde büszke mosollyal szemléltem, ahogyan Fuwa óvatosan elébe áll és próbálja meg visszatartani. Én közben az aggódó rókát simogattam, nem sokkal később pedig, a hatalmas "veszély" elhárultával már semmi sem akadályozott meg benne, hogy meghódítsuk a központi terület közepén álló, ősöreg fa tetejét. A kilátás mint legutóbb is, lélegzet-elállító volt, ami viszont még ennél is jobban tetszett, azok a tölgy kusza ágai és törzsének mélyedéseiben megálló esővíz-pocsolyák voltak. Az árnyék megvédte őket a kiszáradástól, vizeiben talán még élőlények is akadhattak egynek egynek.
Akkor tettem csak le a petet, amikor a terepet már zuhanástól biztonságosnak véltem.
- Azért csak vigyázva, nagyot lehet innen esni - figyelmeztettem a párost és elhelyezkedtem az egyik ágon, hátamat a törzsnek támasztva. Mélyen beszívtam a friss levegőt és az előttünk elterülő tájat néztem: majdnem a teljes tizedik szintet be lehetett látni innen ott, ahol éppen nem takarta ki a tölgy robosztus, fénylő lombkoronájával.

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 09:29

]Bólintott, hogy tudja ő, hogy működik a kristály, de azért a biztonság kedvéért megvárta, ameddig Hinari is megmutatja, mit kellene csinálnia, és csak utána próbálta meg ő is. És elsőre sikerült, bár kicsit megszeppent, amikor a fatörzsön kezdett felfelé futni. De nem állt meg, hiszen a hercegnő azt mondta minél gyorsabban fel kell futni az ágakig.
Vidáman kapaszkodott meg végül, és húzta fel magát az ágra.
Az örömét sajnos a rozsomák megzavarta, de annál inkább mosolygott boldogan, mikor a nagy állat (megunva Fuwa egyébként nem túl erős próbálkozását?) inkább visszafordult, és lefele kezdett mászni. Elégedetten bólintott magának, és mostmár mászhattak tovább egészen a fa tetejéig.
Nem volt egyszerű, előfordult, hogy kicsit megbillent, és az is, hogy alig-alig tudta magát felhúzni a következő ágra. Fáramászni nehezebb, mint gondolta...
Épp ezért, mikor végre kibukkantak a lombok közül, és a szeme elé tárult a kilátás, leült egy stabilabb ágra, ami lehetővé tette, hogy nézelődjön. Egészen elképesztő! Sose látott még ilyen távlatból területet, még a Caldera tónál lévő szirtről sem. Eddig is ott volt a gondoltat, hogy majd lerajzolja, most hogy meglátta viszont már egészen biztos volt benne, hogy nem megy el innen anélkül, hogy lerajzolná!
- Leraj-zolha-tom? - kérdezte azért meg Hinarit, mert az sok időbe telt volna. Közben persze bólintott a figyelmeztetésre. Nem is akart egyelőre nagyon mászkálni a fa tetején. Legalább egy picit szerette volna kipihenni magát.
Noise ellenben vidáman indult felfedezni az ágakon, és a hangja is megjött a rozsomák eltűnésével. Vidám csacsogása jelezte, hogy hol jár a levelek, és ágak sűrűjében, és néha fel is bukkant, hogy elújságolja milyen csudát talált.

by **Hinari** Pént. Jún. 26 2020, 12:40

A szafariban - talán a krokodilokon kívül - általában békések voltak a mobok. Ez a rozsomák is hamar úgy döntött, hogy inkább a hatalmas tölgy egy másik oldalán próbálkozik és békében hagy minket, cserébe mi is őt. És ez jó is volt így. Rámosolyogtam az elégedett Fuwára és karomban Noiseal ugráltam fel a lombkoronaszintre, ágról ágra és hála a magas szintű Akrobatikának, nem volt gondom vele. Ellentétben a lánnyal, aki kissé lemaradva és óvatosan követett. Persze figyeltem rá, le ne essen, de ügyesen megoldotta, nemsokára pedig már együtt néztük az alattunk elterülő tájat. Mégcsak segítenem se kellett neki.
- Persze - bólintottam jókedvűen - Ezért is szerettem volna megmutatni neked. Ez egy olyan kép, amit szívesen nézegetnék - mosolyogtam rá, egyszersmind visszautalva a korábbi beszélgetésünkre a folyosóra kirakott fotókról - Nem is kell sietni, van időnk bőven - tettem hozzá és elhelyezkedtem egy V alakú, nálamnál másfélszer akkora ágon. Noise közben el-eltűnt; élvezte ezt az újfajta felfedezést. Behunytam szemeim és pihentem. Hallgattam a madarak énekét, a kisróka mozgolódását és Fuwa ceruzájának sercegését a papíron.
Talán el is aludtam. A nap melegen sütött, a tölgy pedig megvédett a széltől.
Nagyot nyújtózva néztem körbe; Fuwát keresve tekintetemmel.
- Kicsit körülnézek én is - mondtam aztán neki és megigazítottam szanaszét repülő tincseimet. Átmásztam pár ágon, mígnem ráakadtam egy mélyedésben kialakult pocsolyára. A térképem szerint még itt, ilyen magasban is megbújhatnak Bluggyhalak ezekben az eső által kialakított medencékben. Közelebb is merészkedtem az egyikhez és kíváncsian a víztükör fölé hajoltam. A víz megrezzent és egyszerre csak két szem meredt rám. Majd még kettő. Hogy ezek hogyan bámulnak rám! Elmosolyodtam és két kezemmel ki is fogtam mindkettőt; nagyon úgyse volt hova menekülniük.

2x Bluggyhal - egyik simán, egyik térképpel

by **Silence** Pént. Jún. 26 2020, 13:51

Boldogan vetette bele magát az inventoryjába, és halászta elő a mappáját, egy rajzlapot, és a ceruzáját.
És a tudománya itt el is fogyott, hiába tartotta a ceruzát a papíron.
Mert Hinari ezt a képet biztosan szeretné majd kitenni, úgyhogy a legszebbnek kell lennie! Ez pedig sok-sok dilemmát vetett fel. Elsőként is, hogy melyik irányba a legszebb a látvány. Azt kellene lerajzolnia!
Miután ezt hosszú percek alatt sikerült eldöntenie, az lett a kérdés, hogy hogy kezdjen hozzá. Hiszen az sem mindegy, ha nagyon szép képet szeretne!
Végül vagy negyed óra múlva kezdte el felvázolni, hol vannak a nagyobb fák a látképen, és lassacskán belemerült a munkába.
Hinari hangára egy pillanatra a lányra nézett, és bólintott, mielőtt újra a munkába merült. Ő nem fog elmászkálni sehová, Hinari majd megtalálja, ha visszajön. Mert az biztos, hogy visszajön.
A mellette lévő kisebb pocsolya csobbanására rebbent fel, és nézett a pocsolyából kikecmergő, ázott, bundáját rázó Noisera. Biztos talált ott valamit!
- Hinari! Ta-láltunk vala-mit! - kiáltott lelkesen a Hercegnő után, akit éppen nem látott sehol.
Aztán mászott csak közelebb, hogy megnézze mit is látott Noise a pocsolyában. Mert valamit látott!
Csakhogy... ő nem látta. Hiába nyúlt bele a vízbe, nem akad a kezébe semmi. Nem értette. Megnézte az ágon a pocsolya mellett, mögötte is előtte is, még Noise szájában is, de egyáltalán sehol sem találta...
Elkeseredve nézett az érkező Hinarira.
- El-tűnt - mondta szomorúan, mégegyszer megpróbálta átnézni a pocsolyát, sok vizet kiocsolva közben véletlenül a mélyedésből, de így sem látott semmit. Pedig Noise nem hazudna, és ő mondta, hogy talált valamit.

//Semmi

by **Hinari** Vas. Jún. 28 2020, 19:31

Elhelyezkedtem a vastag fatörzs egy kellemesebb pontján és onnan néztem Fuwa hátát, amint nekiáll rajzolni. Megmosolyogtatott az igyekezete, először azt sem tudta, hogyan kezdjen neki, vagy legalábbis innen úgy tűnt: céhtársam nézegette a tájat, de a ceruza nem mozdult a kezében.
Mire felébredtem, már belemerült a munkába. Nem is akartam zavarni őt, így kicsit nyújtóztam és úgy döntöttem, körbenézek - egy kisebb séta a lombok között nem ártott meg, Nestorral pedig amúgysem volt lehetőségem feltérképezni a helyet. Találtam is pár pocsolyát, benne pedig... két egyforma, bamba halat, amik pont engem néztek. Meredten. Sokáig. Még azután is, hogy kihalásztam majd visszaengedtem őket, így egy pár pillanat (és egy hidegrázás) után úgy voltam vele, hogy inkább megnézem, hogy áll Fuwa a rajzával. Ha engedi, persze, amíg kész nincs a remekmű. Már visszafele igyekeztem hát, mire felfigyeltem a hívására és oda is siettem a pocsolyához, meg a mellette száradó, lelkes Noisehoz.
- Mit találtatok? - kérdeztem kíváncsian és én is a víztükör fölé hajoltam, ám nem láttam semmit. Kis hümmögés után aktiváltam a Látásom, de... még úgy sem - Valami madár volt, ami elrepült? - ráncoltam a homlokom a lány tanácstalanságára, aztán csak fellapoztam a kisokost a menümből és megnéztem, mi lehetett az. Talán egy jégmadár vagy mókus, azok gyorsan el tudnak tűnni.
- Lehet, hogy kifogtál egy semmit - vontam le végül a következtetést és fel is olvastam Fuwának az erre vonatkozó passzust - Elvileg horgászni lehet, de megragadni nem tudod - magyaráztam, habár nem teljes bizonyossággal. Ilyesmi tényleg létezik? - Esetleg nézd meg a kifogott halaknál, hátha köztük van - ötleteltem bátorítón és közben megsimogattam az ázott rókát.
Ha sikerült feloldani a szituációt pedig odasétáltam a rajzhoz és ha céhtársam engedte, úgy megnéztem a készülő képet.
- Nyugodtan fejezd be, akár naplementéig is rajzolhatsz. Van időnk - mosolyogtam rá és elővettem az inventoryból két üveg limonádét és egy kevés gyümölcsöt - Sőt, itt is uzsonnázhatunk - vetettem fel és közben kerestem valamit Noisenak is. Nem is nagyon akartam elmászkálni innen, olyan kellemesen éreztem magam. Ittam pár kortyot a hűs italból és elnéztem a felhőket magunk fölött, amíg Fuwa folytatta a munkát.

by **Silence** Vas. Jún. 28 2020, 20:22

Megrázta a fejét. Nem, biztos nem madár volt... Hiszen elrepülni sem látta... És Noise sem tudta megmondani mi lehetett...
- Se-mit? - kérdezte meglepetten. Nem tudta, hogy olyat is ki lehet fogni... De Hinari tanácsának megfelelően megkereste az elfogott vadak és halak listáját, aztán diadalmasan sikkantott egyet, mikor meglátta, hogy tényleg van a Semmi-ből egy kihalászott példánya!
Noise közben elégedetten dörgöltőzött (még mindig vizes bundával) Hinari kezéhez. Valószínűleg csak azért nem dorombolt, mert nem volt macska, de minden más arra mutatott, hogy éppen annyira örül magának, mint egy doromboló macska.
Ha a szőke lány abbahagyta a simogatást, megint eltűnt, hiszen jócskán akadt még felfedeznivaló a levelek között.
Fuwa pedig lelkesen bólogatott, vissza is ült a rajzhoz, amin egyelőre még csak kezdett körvonalazódni a szafari magaslati látképe. Ivott néhány kortyot, és újra belemerült a munkába. Mostmár gyorsabban haladt, bár kis nehézséget azért okozott, hogy megtalálja pontosan ugyan azt a szöget, mint az előbb.
Húzta egyik vonalat a másik után a fentről látható patakok, tavak és lombkoronák pedig egymás után kerültek Fuwa szemén átszűrt formában a papírra.
Szinte megszakítás nélkül dolgozott, egyetlen egyszer állt meg, mikor már nagyon szomjas lett, és akkor néhány szem gyümölcsöt is bekapott.
Noise ez idő alatt többször felbukkant, próbálva elújságolni, mi-mindent látott, de miután Hinari nem értette, Fuwa pedig így munkába merülten meg sem hallotta, duzzogva megint elvonult.
A nap közben elindult lefelé, hogy nemsokára a horizont mögé bukjon, és Fuwa még épp idejében pattant fel hosszas nézegetés után késznek nyilvánítva a művet, hogy ne legyenek kénytelenek a látási viszonyok miatt lefotózni a látványt, hogy a Palotában befejezhesse a rajzot. Boldogan vitte oda a lapot Hinarinak, és fülig érő szájjal mosolygott. Büszke volt, mert minden igyekezetét beleadta ebbe a rajzba, és úgy érezte pontosan olyan lett, mint ahogy látta.

by **Hinari** Vas. Jún. 28 2020, 21:48

Elnevettem magam a felfedezésére, ahogy sikkantott és bólintottam, kicsit magam is hitetlenkedve a történteken - de ha ott volt, hát tényleg létezik ilyesmi. Lassacskán viszont, ahogy apadt a semmin való meglepettség, mindenki viszatért az eredeti tevékenységéhez: én kényelembe helyeztem magam, Fuwa visszaült folytatni a rajzát, Noise pedig újabb felfedeznivalók után nézett. Persze a kisróka többször is felbukkant, csaholással és egyéb hangokkal jelezve mondanivalóját, ám sajnos, hiába akartam, nem tudtam segíteni neki, hiszen egyetlen szavát sem értettem. Azért előfordult, hogy egy-egy lelkesebb vagy izgatottabb nyüszítés hatására utánamentem, ágak alatt mászva át és követve őt körbe a fán, de vagy a pet hagyott le, vagy én késtem le az éppen megtalált vadról.
Végül elkészült a kép.
Fuwa örömmel és büszkén nyújotta felém, én pedig még az ajkaim is nyitva felejtettem, ahogy ránéztem a rajzra, mögötte az elterülő tájjal.
- Szinte megegyezik - nevettem fel - Egészen hasonló, ügyes vagy - dícsértem őt mosolyogva - Az biztos, hogy kint lesz a folyosón. Szerinted hova lenne jó kitenni? - kérdeztem és adtam is vissza neki a lapot, nehogy véletlen kifújja a kezemből a szél: idefent, hiába voltunk takarásban, azért néha be-bekúszott a szellő, én pedig semmiképpen sem akartam elveszteni a kincset. Mert ez az volt, kétségkívül.
- Lassan menjünk haza. Kezd lemenni a nap - mondtam aztán és ha még volt, úgy megittam a limonádét. Remélhetőleg eddigre Noise is újra előkerült, így - ahogy odafele - az ölembe vettem a rókát és lassan, nagyon lassan elindultunk lefelé - Ha gondoljátok, teleportálhatunk is - sóhajtottam végül, ahogyan leértünk a legalsó ágra és szembesültünk vele, hogy az alattunk lévő egyenes törzsön ugyanolyan nehéz lenne lejutni, mint ahogy fel. Kristályokból pedig már nem volt elég...
- Vagy leengedlek titeket kötélen - jutott aztán eszembe és ültem le az ágra, hogy elővegyem az itemet. Közben megtámaszkodtam, nos... egy pocsolyában, a fatörzs helyett. Meglepetten kaptam el a vizes kezem és néztem meg a helyét, mintha belenyúltam volna valamibe... de nem láttam semmit. Röviden megvontam a vállam és folytattam a munkát - kicsivel később pedig vagy így, vagy úgy, de lejutottunk a fáról. A palota felé még beszélgettünk erről-arról; hogy hova milyen kép kellene, majd a szobánk előtt köszöntünk el.

Utolsó fogás: Semmi
/Köszi a játékot!

by **Silence** Vas. Jún. 28 2020, 22:23

Noise nem haragudott túl sokáig, és valószínűleg figyelte is a neszezést, mert nemsokal azután, hogy Fuwa felállt, ő is előbújt a levelek közül, büszkén magyarázva Fuwának.
A lányka előbb Hinari reakcióját várta, és füligérő szájjal mosolygott a dicséretre.
Aztán meg rettenetesen komolyan elgondolkodott, hogy hol lenne a legszebb ez a kép...
Végül csillogó szemmel osztotta meg az ötletét
- A dísz-te-remnél! -
Noise ekkor unta meg, hogy nem figyel rá, és egy ugrással a gazdija ölébe vetette magát, ezzel végre magára vonva a figyelmét. Fuwa miután sikerült megint stabilan állnia a lábán nevetve hallgatta a kisróka leírásait, amiből egyáltalán nem tudott volna rájönni, hogy milyen állatokat láthatott. Elvégre a bámuló valami, meg a pöttyös bigyó elég sokminden lehetett volna.
Egyetértett Hinarival, hogy ideje indulniuk, és Noiset is átadta, bár ezúttal a rókácska kevésbé értett egyet az ötlettel mint felfelé. De nem volt buta, úgyhogy amikor biztonságba került Hinari ölében, és elindultak, abbahagyta az addigi ficánkoást.
Ha felfele kihívás volt felmászni az ágakon, ez lefelé méginkább igaz volt. Többször is szükség volt Hinari segítségére, hogy lejusson egy-egy alacsonyabb ágra, de végül ott álltak a legalsó ágon, és szembesültek a problémával, hogy innen is le kellene jutni valahogy...
Hinari ötlete a kötéllel jobban elnyerte a tetszését, mint hogy elteleportáljanak, mert akkor nem nézhetné meg mégegyszer, amit út közben már láttak: A gyönyörű erdőt. Úgyhogy erre bólintott rá.
És ahogy végül lefele ereszkedett a kötéllel, egy kismadárka kíváncsiskodva közelebb repül, és megpihent a kötelet fogó markán. Szinte szikrázott, ahogy a nap lombokon átjutó utolsó sugarai megtalálták a tollati, amivel Fuwát legalábbis hosszú másodpercekre elbűvölte, így a lány mozdulatlanul nézte a jelenést.
De ez sem tarthatott örökké, így végül lejutottak a fáról, és vidáman beszélgetve sétáltak haza a palotába. Fuwa sok-sok ötlettel feküdt l, ott kavarogtak benne a gondolatok, hogy melyik rajzait lenne jó kitenni, és hova. Alig várta, hogy a többieknek is felvesség az ötletet

//Jégmadár

Köszi a játékot :3

by Ajánlott tartalom

Ezeréves tölgyes

Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes

Re: Ezeréves tölgyes