Csápok VS Nyilak

Az az igazság, hogy az aréna nem tartozott a kedvenc helyeim közé. Kevesen vannak, akik ellen egyenlő félként küzdhetnék, és hiába vagyok tudatában a rendszer kötöttségeinek, a sorozatos kudarc nem tesz jót.
Most mégis úgy döntöttem ellátogatok ide, még pedig a napsugaras idomárfiúval, Simeonnal.
Szerettem volna jobban megfigyelni, hogyan fejlődött tovább a csapatmunkájuk Tengerszemmel. Nem igazán adódott még lehetőségem idomárral szemben kipróbálni magam, ők pedig olyan párosnak tűntek, akiktől elleshetem a kasztra jellemző trükköket.
És nem titok az sem, hogy valamilyen módon szerettem volna meghálálni az örökké vidám fiúnak, hogy megnevettette a húgomat. Ki tudja, lesz-e hosszútávú következménye a dolognak, de sokat jelent az a néhány perc, néhány óra is, amikor nem az őt nyomasztó gondok körül forog az agya.
Ezért írtam rá pár nappal ezelőtt.

“Chakna” írta:Szia Simeon!
Rég jártam az arénában, és arra gondoltam, Tengerszemmel segíthetnétek kicsit visszarázódni a rendszerébe. Természetesen utána mindketten vendégeim vagytok valamilyen finomságra. Esetleg szombaton?

Mikor pedig elérkezett a megbeszélt időpont, én Artemissel a vállamon, szokásos miko-ruhámban fürkésztem az épület előtt a teret, várva, hogy előbukkanjon a páros.
Úgy sejtettem nem kell nagyon koncentrálnom a részletekre: nem tudom nem észrevenni kettőjükez.
Meglátva a párost, halvány mosollyal intettem nekik.
- Sziasztok! Köszönöm, hogy eljöttetek - mosolyogtam valamivel szélesebben a mellém érő duóra. - Természetesen ti választhattok terepet - tettem egyértelművé, hogy a panell kezelésének a joga az övék.
Ha elfogadták, még csak nem is próbáltam leskelődni. Nem számítottam győzelemre a kazamatán látszó erőviszonyok alapján, de ettől kihívásként tekintettem rá, és edzésként, hogy a váratlan környezetre is reagálnom kell.

- Ezt örömmel hallom -  mosolyogtam Simeonra és Tengerszemre is. Azért elgondolkodtam, hogy vajon van-e olyan akivel nem jönnének szivesen... Nem mintha bántana, ha nem kifejezetten nekem szól a lelkesedés. A fiú jelenléte, és vidámsága már magában elég jutalom volt, nem volt rá szükség, hogy különlegesen miattam legyen ilyen vidám. Azt hiszem Simeon az a fajta fiú, akit gyógyszerként is fel lehetne írni. Mint az Élet játékában Polyanna... 
A terepet végül húzodozás nélkül ők állították össze, én pedig kíváncsian léptem ki a csatatérre. Szemügyre vettem a sekélynek tűnő tavacskát, amit választottak, esetleges fedezékek után nézve, a kérdésre viszont jókedvűen mosolyogtam.
- Nagyszerű hely. Ötletes - dicsértem meg, és be is léptem az egyik vizifa mögé, hogy aztán bekapcsolt rejtőzködéssel és lopakodással próbára tegyem, vajon a fiúnak van-e észlelése. Ha követ a tekintetével, ahogy egy másik fa mögé megyek, akkor nem tudok ennyi előnyt kieszközölni a helyezkedéssel. 
A fa mögött vártam, hogy a számláló leperegjen, miközben arra keretem valami hatásos trükköt, hogy az idomárpáros létszámfölényével kezdjek valamit.  Nagyon összhangban voltak már a legutóbbi párbajunkkor is, és nem volt okom feltételezni, hogy ezúttal nem lesz ez az összhang mégerősebb.  Valahogy egy helyen kellene tartanom őket... Vagy legalább egy irányban hozzám képest.
Ha az az irány lefele van.... Nos... az is jobb a semminél. És amúgy is rég másztam fára. Ideje kicsit feleleveníteni a szentélyben szerzett emlékeket.
Mire a számláló lejárt, felkapaszkodtam a fára, és onnan figyeltem, vajon mit talált ki a bohókás duó. Az mindenesetre biztos, hogy árnyékban voltam, ami jogos ellenféllé tett már önmagában is a napsugaras fiúval szemben.

Te kezdesz, mert gyorsabb vagy, és nem tudok elbújni az észlelésetek elől  

Simeon (Sebzés: 65, Pet sebzés 110, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.5 SP kiskörönként.)
Chakna (Közelharci sebzés: 17, Távolsági sebzés: 89, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)


Simeon (47. szint): 285/285 HP, 95 páncél, 220/220 CSP 
Chakna (32. szint): 170/170 HP, 80 páncél, 205/205 CSP

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Lassú voltam. Nagyon nagyon lassú. De nincs min meglepődni. Nem volt olyan jó ötlet jártasság nélkül fára mászni. De legalább sikerült, így az utolsó pillanatban még megláttam, mi készül odalent. 
Ha előbb nem is figyelt a fiú most egyértelmű lett, hogy hiába a rejtőzködés és lopakodás alacsony szinten, Simeonnak magasabb szintű észlelés jártassága van. Na nem baj. Legalább nem fog váratlanul érni.
A pontozásom viszont még bőven hagy maga után kívánnivalót... Vajon elérem valaha azt, hogy ne ezen múljon semmi? Mert most is hiába vettem észre mi készül, hiába próbáltam fel is készülni, lassú voltam.
Mire kihúzhattam volna az íjamat, a felém repülő polip már el is talált. És kibillentem az egyensúlyomból is, hála az akrobatika alacsony szintjének... De legalább nem ütöttem meg magam nagyon.
Sebződni mégis sebződtem, hála egy ügyesen tartott fegyvernek. 
Miközben feltápászkodtam, megállapítottam, hogy ezek ketten tényleg nagyon jó párost alkotnak. Így közelebbről elnézve a fegyvert már rájöttem, hogy egy kifent sípról van szó. Nem semmi, egyáltalán nem semmi.
-  Szép fegyvered van. A mobok idomításához is használható? - kérdeztem részben kíváncsiságból, részben pedig, hogy kipróbáljam, vajon mennyire tudom elterelni a srác figyelmét. A polippal szemben volt trükköm, de sajnos nem a tarsolyomban. Legközelebb hamarabb is eszembe juthatna némi édességgel feltölteni az inventorym... 
Mindenesetre, miközben a srác mesélni kezdte a tapasztalatait a síppal, én hátrálni kezdtem, és beugrottam a fa mögé, hogy onnan engedjek el Simeon válla felé egy nyílvesszőt, szinte azzal a mozdulattal fordulva is át a fa másik oldalára, hogy kicsivel több teret nyerjek magamnak a védekezéshez.

//Lássuk azt  lövést

75/170 HP, 173/205 Csp

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Mosolyra késztetett az a szeretetteli hang, amivel közölte, hogy neki nem kell pet Tengerszem mellé. Vajon ez teszi őket olyan ütős párossá? 
Mindenesetre a kérdésem megtette a hatását, és ha nem is veszedelmes mértékben, de ahhoz eléggé elterelte Simeon figyelmét, hogy a nyilam a vállába fúródjon. 
Azt azért megjegyeztem, hogy más trükkje is van a sípnak. Hiába vettem észre honnan támad a polip, nem tudtam elég gyorsan előrelépni, vagy kitérni előle. 
A karcolás után viszont, csak úgy játékosan elkaptam a lila falról visszapattanó polipot, és egyet pörgetve rajta dobtam bele a vízbe, nevetve.
- Igen, gyönyörű hangja van - bólintottam mosolyogva az idomár kérdésére, aztán elismerően hozzátettem Akkor ezért volt olyan tökéletesen pontos a támadása - állapítottam meg. Valahogy őket nézve, ahogy Simeon megsimogatta a polipot, rég érzett melegség töltött el. Hasonló, mint amikor az íjász klubban az elsősöknek segítettem, és láttam, milyen büszkék, ha sikerült jól teljesíteniük, és megdicsérték őket.
Megint elnevetem magam, amikor Simeon "tolmácsolja" Tengerszem izgatott szavait.
- Indulhatunk - bólogattam még kuncogva, és kifele menet hagytam érvényesülni a fiút.
- Legyen meglepetés - mosolyogtam a fiúra, kis izgalmat próbálva fenntartani. Bólogattam, hogy természetesen tetszett a síp, és bazsajogva hallgattam a fegyver történetét. Különösen azt a részt, amikor Fuwakoról beszélt. Nocsak... Csak nem egymásra találtak ezek ketten?
Meg a kígyóvár történetét is.
Végül megérkeztünk. Eszembe jutott, mikor jártam itt először, és keserédes mosoly költözött az arcomra. 
A keserűség viszont hamar elszállt, mert Simeon mesélt tovább a süti mellet is, én pedig óvatosan, diszkréten faggatam is picit, óvatosan puhatolózva milyen kalandjai voltak a néma lánykával.