Eru kalandjai

Eru és a Parazita találkozása


Nem tudom miért, de még mindig a harmadik szinten voltam, ja mert a négyesnél jelenleg nem tudok feljebb menni. Csak céltalanul kóboroltam először miután leadtam a küldetést. Sajnos korombéli gyerekkel ritkán találkozni, igazából még egyel sem találkoztam. Azért ezt sajnáltam, hiszen ez egy játék itt gyerekeknek kellene lenni. Nem csak egy halom többnyire undok felnőtnek. A küldetésem nagyon egyszerű volt egyébként sima futár munka volt. Ezek a küldetések néha annyira unalmasak, az borzalom. Mennyel ide vedd fel azt majd add le ennél npc-nél. Vagy csak ép egy levelet kell elvinni egyik helyről a másikra. Nem ad sok aranyat és tapasztalatot egy ilyen küldetés sem, de amig nem erősödőm meg addig ez van sajna. Majd, ha nagy és erős árnyharcos leszek, vagy nagyon híres a cukiságom miatt a lányok körében akkor jobb dolgom lesz. Itt azért leszögezném, én lányoktól csak süteményt és gondoskodást akarok. Korom lévén fogalmam sincs mit lehetne mást még akarni tőlük. Oh de még is egy eszembe jutott, játszani és kalandozni velük!
Azért az milyen jó lenne már, hogy ha lenne egy barátom itt. Még ha egy idősek lennénk, az volna a legjobb.
Álmodozva róttam a mezőt és a fák közti pusztaságot. Egy fa törzsének dőlve ölelgetve magam ábrándoztam tovább. Az egésznek azért nagyobb esélye lenne, hogy ha jelentkeznék egy céhbe. Engem amilyen kicsi és gyenge vagyok, nem látnak sehol sem szívesen, furcsa ez a dolog nem törte le a kedvem. Mindig is solos voltam minden mmoban. Még ha single playeres volt a játék sem csatlakoztam egy npc csoporthoz sem. Kivéve akkor, hogy ha nem volt muszáj a dolog végig játszás szempontjából. Nehezebb sokkal nehezebb igy minden, de minden apró dolog, amit elérek igazán nagy örömöt okoz. Akkor is, ha csak az egy hal kifogása vagy egy sikeres vadászat.

-Hé, ideje magadhoz térni az ön imádatból!

Annyira belefeledkeztem önmagam ölelgetésébe, még egy kis nyál is ki csordult a számon. Ettől pedig tuti iszonyatosan perverz képet vágok.

-Oké itt az ideje gyakorolni!

Nem rég sikerült két érdekes képeséget feloldanom, rejtőzés és lopakodást. Leírásuk elég egyértelmű volt. Sima játék lenne csak használom és kész, de ez nem csak egy sok közül ez a játék. Csupa nagybetűvel alá húzva milliószor értendő ám a játék. Itt én úgy hiszem nem árt gyakorolni még az ilyen egyszerű dolgot sem.

-Hm bár az is lehet az egész totál felesleges. Senki se mondta még mit és hogyan érdemes.

Gondolataimnak hangot is adtam, mert miért is ne? Itt kint senki nem halja vagy nem foglalkozik vele. Elő hívtam a menüt és bekapcsoltam majd ki kapcsoltam a két jártasságot. Újra és újra, egészen addig míg az egész nem volt olyan természetes, mint a napfény. Arra próbáltam rá gyúrni, hogy pillanat alatt menyen és ne keljen azon agyalnom mit és hol kell. Úgy gondoltam ez későbbiekben meg könnyíti majd a dolgom.

-A végtelenbe és tovább!

Kiáltok fel és bevetettem magam a sűrű bozótosba. Az első és legfőbb feladatom a nyuszik meg leselkedése. Aztán szemügyre veszek néhány kismadarat is. Marad némi időm felkutatok néhány aranyos sünt. A sünök mindig is aranyosak voltak, szerintem cukibbak a nyusziknál vagy a mókusoknál is.
Pont ahogyan azt elterveztem jött a nyálazás, akiket sünizés váltott fel. A kis tüskés malacok elégé lekötöttek ahhoz észrese vegyem azt merre kóborolok. Jó egy eltévedést itt a térkép használat egyszerűen orvosol. Lenne ismerősöm tuti meg kérdezném a lopakodás jártaság hat az ilyen kisálatokra is? Vagy csak egyszerűen a programjuk ilyen, hogy nem vesznek tudomást rólam?

Annyi, de annyi kérdésem lenne, de nem tudom kinek tehetném fel, lenne egy moderátor vagy admin vagy ohh nem is moderátor, hanem játékmester őt meg kérdezhetném. Nincsen egy sem, vagy a piszkok a háttérből szórakoznak csak.
Azért néhány pletyka, hír vagy ép legenda igy is lecsurgott az én szintemre. Az a hír járta ugyan is, vannak különleges itemek. Olyannyira különlegesek, hogy tényleg csak 1 van belőlük nem több és nem is kevesebb. Még hozzá kasztonként vannak besorolva ezek a drágaságok. Kíváncsi lennék, hogyan is nézhetnek, mit is tudhatnak. Biztos én sosem jutok egyhez sem, itt felszerelésére gondoltam. Már az is csoda lehetne, ha meg pillanthatnék egyet. Rengetegen játszanak ugyan is a játékban, és ha valakinek kezébe akad egy ilyen biztos nem adja csak úgy tovább. Ezt onnan tudom, hogy én sem adnám át senkinek sem csak úgy. Akkor sem, ha nem én kasztomhoz tartozik és nekem használhatatlan. Ez esetben aranyat vagy más tárgyakat kérnék, azért nekem is legyen már egy kicsit jó. Egyébként hallottam olyan itemekröl is, amikbe bárhol, de leginkább kazamatában van esély a felfedezésére. Hát én már egy ilyenek is örülnék egyébként, az esélyeim nagyon megdobná egy ritka tárgy. Egy olyan szupé ritkával pedig magam is legendás lehetnék, ha ügyes vagyok. Legendás, nem hangzik rosszul, nagyon is szép a csengése. Lelombozza a kedvem az, hogy én attól a szintöl nagyon messze állok még. Még is menyire epic faktor mikor elérem mind azt és solo játékos ként!

Álmok édes álmok, amiból vissza rángat a valóság keser édes íze.
Hangokat hallok a távolból, és elégé hangosak. Keveredik a fegyverek csengése és a szitkozódás különböző nyögésekkel kiáltásokkal. Egy harc vagy inkább csata zajai lenének? teszem fel magamban a kérdést és kiváncsian közelebb lopakodom. Egyre közelebb értem a hangok egyre jobban halhatóak voltak. Pár lépés és már láttam is az egész hacacárét.
Két fél egy férfi és egy nő harcolt egymással, egyiknél két kés szerű fegyver volt a másiknál pedig csak egy. Ami furcsa volt a számomra, hiszen rá nézésre hasonló kasztuak lehetek. Ám az egyik indikátora a nőé zöld volt míg a másiké vörös.

-Soha nem fogom át adni a céhednek!

- Az nem olyan biztos! Ha kell szét hulló pixeljeid közül emelem ki!

Mi van? ez teljesen bolond? Nyilván valami fontos dologról lehetett szó, még is ennyire az lenne?
Már hallottam, a dologról vannak egyes játékosok, akik másokat ölnek meg. Néha szórakozásból, vagy ép egy ritkább tárgy megszerzése miatt. Talán most is erről lenne szó? Lényegtelen, jobb lenne, ha elhúznék, de nagyon gyorsan a környékről. Még is, amit látok az megbabonázott, az a harc a küzdelem. Magas szintű profizmus, vagy is a tudás, amivel rendelkeznek hatalmas lehet. Észrevettem azt a vörösnek volt egy furcsa jelzése. Láttam már néhány embernél ilyesmit, azt hiszem ezt hívjak céh logónak vagy valami ilyesmi. Mind kettő élet csíkja rohamosan fogyni látszott, a vörös ekkor felém indult meg. Azt hittem rejtve vagyok, talán azt hihette majd a másik feláldozva magát elém ugrik. Ehelyett a hátába vágta a kését mi közben vállát fogta annak, aki rám akart támadni.
Meg rémültem, de annyira mozdulni se tudtam, egy könnycsepp gördült végig arcomon és kikerekedet szemekkel figyeltem ahogy az egyik idegen pixelekre pukkan szét. A nő a zöld indikátoros, térdre hullt előttim. Majd levegőd után kapkodva nézet fel rám.

-Hála az égnek, hogy elértem időben. Azt hitte a mocsok, majd kifoghat rajtam, hogy ha……

Szavai elakadtak, és életerő csíkjára pillantott, láttam én is igencsak kevés van már neki. Valamiért egyre fogyatkozik.

-Öhm öhm minden rendben néni?

Kérdeztem félénken ki nyújtva a kezem meg érintsem a vállait, amit pixel sebek tarkították. Akár csak az egész testét, minden hol apró vágásokkal volt tele.
Az idegen lázasan írni kezdet a levelezés menüjébe, mi közben csendre intett és beszélt.

-Semmi sincs rendben és már nincs sok időm. Nem engedhetem, hogy a kezükbe kerüljön, nem szabad esélyt adni. Nem adom át valakinek a rendszer a végén még ki sorsolja és ha ez meg történik….

Nem értettem mire gondol pontosan. Valami olyan dolog lehet, amit az a vörös céhes vagy a hasonlóak nem szerezhetnek meg?

-Érzem benned a jó indulatot, igy azt hiszem te meg felelő leszel neki.

Álltam még mindig dermedten és figyeltem ahogy lázasan ír valamit. Ohh közben eszembe jutott van nálam valami. Egyetlen élet potionom, át nyújtottam és a nő vel meg itattam. Kedvesen mosolygót rám és meg simította az arcom.
A potion látszólag semmit nem segített, hisz nem történt túl nagy változás.

-Neved, mond gyorsan.

-E… Eru…

A nő beírta a nevem a levélhez, amit írt majd elküldte, következő pillanatban nagyon meg ijedtem. Sosem hittem volna valakinek csak úgy eltűnhet a bal keze. Egy levél és egy item érkezet, pillanatig gondolkodtam elfogadjam-e a tárgyat. Rá nyomtam az oké gombra mire felpillantottam még elkaptam az idegen mosolyát miközben pixelekre hullt.
Levegő után kapkodva kezdtem rohanni vissza a biztonságos terület felé lehető leg gyorsabban. néha megbotolva és hasra esve. Meg sem néztem azt, amit küldött, sem levelet, sem a tárgyat.

Napokkal később egy szobában nyitottam meg a levelet, amit az idegen küldött.

’’ Kedves Eru!
Sajnálom, hogy ekkora terhet rakok a vállaidra. Igazi kemény csajnak tűntél nekem ott akkor. kedvesnek, jólelkűnek, amit be is bizonyítottál. Sajnos nem volt sok időm annak az átkozottnak a pengéi mérgezettek voltak. Az egyik ilyen dolog amire mindig figyelj majd oda a vörösök és a mérgek.
Akit vagy amit át adtam neked, nagyon fontos. Meg érzi, ha valakinek rossz szándékai vannak, ezért is bízok benne, nálad jó helyen lesz. Nagy felelősség a birtokában lenni, ugyan akkor nagy tiszteség is.
Eljönne az idő, hogy egyszer tovább adod, válaszd meg jól kinek adod. Én csak remélhetem, hogy jó döntést hoztam.

Ég veled és soha ne csüggedj. Harcolj a végsőkig!
Iona….”

Rövid levél tele érzelmekkel, örömmel, de főként bánattal. Tudtam már sosem láhatom a kedves nénit Ionát. Aki rám bízót valami fontos dolgot, a szavaiból ítélve és ahogy ott akkor viselkedett kétlem valami apróság lenne. Amikor elöveszem és az asztalra teszem az első gondolatom nem ép hizelgö.

-Fúj ez meg mi?

Egyik kesémmel meg böködőm, a nem túl bizalom gerlyesztö tárgyat. Elgondolkodva, földön hasonlót láttamár színes formában. Szegény akár micsoda is nagyon ronda. Első és a második undorom leküzdve végül is meg nézem a tárgy jellemzőit.

-Ne már ilyen nincs, ez meg hogy lehet? Le le le…..

Betapasztom a szám, hiszen amit olvastam az hihetetlen volt a számomra. Majd a szerencsétlen itemre förmedtem.

-Hát azt hittem szebb leszel, valami csillógo csodás dolog. Arra nem számítottam ilyen ronda vagy, mint egy kupac….Pedig amikor a kezén, hm eltűnt a keze. Várjunk csak!

Tovább olvastam a leírást és elkerekedet a szemem, ohó hát ezért volt az amitól majd elájultam ijedtemben!

-Bocsánat, hogy lerondáztalak amikor a né vagy is Ionánál voltál nagyon szép voltál.

Igen egyébként itt a dilemma, eldugjam örökre vagy felhasználjam? Még mindig kicsit undorodva érek hozzá amikor meg hozom a döntésem. Nagyot sóhajtok, hisz a leírás szerint nagy ára van a viselésének, majd behunyom szemeim és felszerelem. Csak remélhetem, hogy sikeresen….