Ki lesz a Falkavezér?

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Május 20 2019, 22:34

Nos, mint mindannyian tudjuk, a petek nem szoktak csak úgy elkólészni a városban egymaguk, sőt, ha elteleportolsz, a rendszer automatikusan utánad küldi az állatot. Nos, vannak olyan mobok, akik mégis egy kicsit szabadabban érzékelik ezt a szabályt, vagy ha úgy tetszik, önfejűbbé lettek programozva a többieknél. Láttunk már példát lustán fetrengő farkasokra, és petjük nélkül vidáman kóborló idomárokra is. Persze, ez nem általános, de úgy néz ki, ma reggel veled is előfordult. És hogy hogyan? Arról kérdezd Momot, mert neked halvány lila gőzöd sincs. Te csak azt tudod, hogy reggel, amikor felkeltél, nem volt az ágyadban, sem a szobádban, sem a ház vagy szoba egyik sarkában sem, és még az utcán sem leltél rá. Ami ennél is szörnyűbb, hogy amikor azzal a trükkel próbálkozol, a teleportálás sem működik, egyszerűen nem terem melletted a jószág, amiképpen annak történnie kell.

Nagy sokára - legalábbis így érzed a keresgélések közepette - aztán érkezik egy rendszerüzeneted.

Ha lenyitod, láthatod, hogy az üzenet mellett koordináták jelzik a pontos tartózkodási helyét. Az pedig kívül van a védett övezeten. Jócskán. Te pedig ott állsz, egy szál fegyvered nélkül, csupán idomáríjjal a kezedben. Mit teszel?

Feladat: A post végére juss el a koordinátákkal megjelölt pontra.

by **Mirika** Hétf. Május 20 2019, 23:45

Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem nagyon ment, kénytelen voltam kidörgölni belőle az álmot. Nagyot nyújtóztam, de egyelőre a takaró alatt maradtam, és a plafont bámultam hosszú percekig. Évek óta először ébredtem fel itt. Mióta visszatértem, még egyszer sem maradtam éjszakára, a legkésőbbi kilépésem az a bizonyos nap volt, amikor éjfélkor vették le rólam a sisakot. Most azonban megengedhettem magamnak, hogy egy hangyányival többet legyek belépve. Egész pontosan 24 órával számoltam. Tegnap este felkaptam az Amusphere-t, elmentem egy kis éjszakai farmolásra, majd lefeküdtem aludni. És most... nos, most ébredtem fel. Reggel kilenc. Közel 12 órám maradt még.
Volt néhány tervem mára, meg szerettem volna keresni egy-két régi ismerőst, meg kicsit tájékozódni akartam, mi folyik a felsőbb szinteken, hogy visszazökkenjek a régi kerékvágásba. Csak hát a meleg takaró alatt most éppen egész kényelmes volt, szóval nem nagyon akaródzott felkelni. Kellett valami, vagy valaki, aki segít @.@

- Momo...ha lerángatnád rólam a takarót, azt megköszönném... - szólaltam meg lustán, és szinte már hallottam lelki füleimmel a kérdő hangsúlyú csippantást és a szárnyai súrlódását, ahogy tudja, hogy valamire megkértem, csak azt nem érti, mire. A baj az volt, hogy csak a lelki füleimmel hallottam, az igazival nem.
- Momo? - szólítottam meg ismét. A dragoonok is alszanak, de csak pirkadatig, tehát ilyenkor már bőven engem kéne bámulnia, és felelnie kéne a hívásomra. Nem pont ilyen motivációra vágytam, de ülésbe tornásztam magam, és szétnéztem. És Momo sehol sem volt. Oké, nem dráma. Felsóhajtottam, majd lerúgtam magamról a legjobb barátomat, a takarót, és elbotorkáltam az ablakig.
- Momo! - kiáltottam az ablakon kihajolva, hozzátéve a szokásos hívófüttyöt, amit akkor használok, ha a lény nincs a közvetlen közelemben. Nem volt szokatlan dolog, az Alfheimben nem vagyunk sülve-főve együtt, csak hosszú utazásra és nagyobb szabású harcokra kellenek a dragoonok, alapesetben egy gigantikus "karámban" leledzenek. Itt viszont merőben meglepő volt, hogy nincs mellettem, elvégre ebben a játékban a pet-játékos viszony sokkal közelebbinek lett tervezve. Itt egy pet igazi társ, aki része a mindennapjaidnak, és sokkal több figyelmet igényel, mint az Alfheimben.
- Momo! - ismételtem meg a füttyöt, mivel most sem felelt a hívásomra. Most már... kicsit kezdtem aggódni. Persze biztos csak valami ostoba bug az egész, ami a két játék közti különbségből adódik. Talán pont az alvás miatt nem tudott valamit értelmezni a rendszer, és mondjuk Momo "kilogolt." Majd ha legközelebb visszalépek, újra mellettem lesz. Csakhogy ezt nem tudtam kipróbálni, hiszen önmagamtól nem tudok kilépni. Vagy hát tudok, csak az... az nem járható út, hogy megölöm magam. Viszont vágod, zavarni fog egész nap, hogy nincs mellettem a kis gyík, és nem tudom, mi van vele.
Elhúztam a szám, és magamra kaptam valami értelmesebb ruhát, mint a pizsamám, majd előbányásztam valami kenyérfélét, és azt majszolva indultam neki a környéknek. Még mindig abban bíztam, hogy valahol itt van, csak elkóborolt, valami felkeltette az érdeklődését. Semennyire se aggódnék érte, ha olyan nagy böhöm állat lenne, de most pici és gyenge. Mint én. Kérdezősködtem, de senki sem látott sárkányszerű lényt, ráadásul rövid idő alatt rájöttem, hogy elfelejtettem a fejemre húzni a csuklyám, mert mindenki megbámulta a füleimet. El kellett volna kunyizni azt a kést is Rikótól, hogy legalább azt mutogathassam magyarázatként, ha valaki kérdezi...
Már kis híján az összes kis utcát bejártam, mikor felpattant előttem egy ablak. Koordinátákkal. Momo koordinátáival. Egyszerre esett le egy nagy kő a szívemről, és lettem ideges is. Mi a tökömet keres a városon kívül, olyan messze? Nyilván nincsenek a petek se pórázra kötve, és Momo azért elég spéci eset, mert a programja sokkal önállóbbá teszi, mint más peteket... vagyis... gondolom így van. Mindegy. Lényeg, hogy tudom, hol van. Késlekedés nélkül nekivágtam az útnak, a város határába érve pedig fel is szerelkeztem. Még jó, hogy a harcban nem függök a petemtől, jól is néznék ki, ha nulla sebzéssel kéne nekiindulni a vadonnak.

by **Kirigaya Suguha** Kedd Május 21 2019, 00:02

Szóval odaérsz a megadott helyre, mélyen az első szint északi erdejének közepén, ahol már akkora fenyőfák keresztezik utadat, melynek gyökereit meg kell másznod, lombkoronájuk pedig kitakarja a napfény jelentős részét. Szinte félhomályban bandukolsz, amikor megpillantasz egy több méter átmérőjű fenyőt, annak oldalán pedig egy feltűnően fényesen ragyogó, élénk rózsaszín kört, amely egy kazamata bejáratát övezi. A koordináták pontosan arra a pontra mutatnak.
Ha megpróbálsz bemenni, a következő felirat ugrik fel előtted:

Nos, legalább ezért nem kell aggódnod, ugye? Legalább már tudod, miért nem tartozik a népszerű kazamaták közé a hely, hiszen sosem voltak a kaszt specifikus részek a legnépszerűbbek.
Miközben az üzenetet olvasod, meghallhatod Momo hangját valahonnan a kazamatából. Ha az eddigiek nem lettek volna elegek, máris van egy okod rá, hogy bemenj, vagyis pontosabban bemássz a fa törzsébe. Amint belépsz, egy barlang kinézetű helyen találod magad. Csak a szokásos SAO grafika, omladozó kövekkel meg sziklafallal, oldalt fáklyákkal, amelyek megvilágítják az utat, meg némi mohával a talpad alatt. Ezerszer láttál már hasonlót. Ami viszont meglephet, hogy pár méter megtétele után belebotlasz egy szabályos, egy méter átmérőjű fészekbe, melyben egy pink feliratokkal díszített tojás kapott helyet. Amint előrehaladsz még pár métert, további fészkek és tojások fedik fel előtted magukat, a lehető legkülönbözőbb mintákkal és színekkel. Legalább már tudod, honnan szerezhetik a tojást azok az idomárok, akik a kikeltés módszerét választják az idomítás helyett. Ami viszont téged bizonyára jobban foglalkoztat, az Momo, akinek továbbra sem látod nyomát sem.
A rendszer aztán újra üzenetet küld:

by **Mirika** Csüt. Május 23 2019, 20:52

Nem pont ezt terveztem mára, de nyilván Momo nélkül nem akartam nekimenni ennek a napnak, főleg ha még a rendszer is cseszeget vele. Mondjuk gőzöm sincs, mi történne, ha valóra váltaná a fenyegetését. A programja része az én kódomnak, másképp nem került volna át, ugyanakkor ez a kód csak egy másolat az Alfheimes adataimból, szóval az ottani énjét biztosan nem érintené. Na de vajon mit tölt be a SAO, ha mondjuk holnapután újra belépek? Visszaállítja Momót, mert része a kódomnak, vagy megőrzi a legutóbbi állapotot, vagy egyszerűen csak bebugol az egész megint? És mi lenne Momóval, biztos idegen a kódja a játéknak, nem hiszem hogy szabadon barangolhatna. Ehh, nem akarom megtudni, mi töténne Rolling Eyes

Mellesleg remek helyre kerültem, ha nem vettem volna már meg a jártasságaimat, eléggé megszívnám valószínűleg ezt az erdőt. Egy, alig látok, kettő, kész akadálypálya ez a sok földből kiálló gyökér. Oda kellett figyelnem, hogy ne essek hasra valamiben, de sikerült ráakadni a célpontomra, ami valami kazamata bejárata volt. Néhány pillanatra megálltam, és számba vettem a lehetőségeimet. Nem tudtam, van-e időm segítséget hívni, szóval inkább csak reménykedtem benne, hogy nem valami top tier vadászmezőre tévedtem. Mondjuk, ha belehalok, hát az se nagy tragédia.
- Még jó, hogy idomár vagyok, heh - dünnyögtem magam elé, majd fújtam egyet, és beléptem. Hallottam valami állati hangot odabentről, de nem mertem rá megesküdni, hogy a sárkánygyíkom hangját hallom-e, vagy valami mást. Viszont emlékeztetett az ő nyeszlett üvöltésére. Odaát valahogy sokkal félelmetesebb a hangja, vajon miért :3
- Fészkek... - suttogtam, immár odabent, az elém táruló látványt konstatálva. Az elsőhöz le is guggoltam, és megsimogattam a tojás héját. Inkább nem próbáltam megtippelni, hogy kerülnek ide ezek a tojások, vagyis hát nem biztos, hogy látni szerettem volna az anyjukat. Inkább elindultam a folyosón, mert mégis csak Momo miatt voltam itt.
- Ötven százalék az mitől kritikus szint? - morogtam a nemlétező bajszom alatt. Valahogy nem stimmelt ez az egész, olyan volt, mint valami rossz reklám. Tizenkétezer yen helyett csupán ötezer yen, csak most, csak ebben az öt percben! Vedd meg gyorsan, különben elszalasztod a lehetőséget és bánni fogod örökké! Vagy legalábbis másnapig, amikor ugyanezt előadják ugyanazzal a vacakkal, ami legfeljebb háromezer yenbe kerül egy normális webshopban. Lényeg, hogy csalinak éreztem az üzeneteket. Már csak azért is, mert az első üzi távolságra hivatkozott, és az egészen biztos, hogy most már bőven azon a távolságon belül vagyok, mint ami kiváltotta a figyelmeztetést.
- Momo! - kiáltottam, majd újra előadtam a hívófüttyöt. Hátha hallja, és tud rá reagálni. Esetleg ide is jön. És akkor léphetnénk is le a francba.

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Május 23 2019, 22:26

Hallattad a sípoló hangot, de válasszal senki és semmi nem szolgált. A környezeted a tojásokat leszámítva kihalt volt, így aztán nincs más választásod, mint folytatni az utadat befelé a barlangba.
Az első meglepetés további több perc séta után ér téged, amikor is észlelésed bejelez, és rájössz, hogy egy medvebocs kezdett követni téged. Ha folytatod az utadat, tovább követ, egészen sokáig, mígnem végül utolér, akkor pedig a lábadba csimpaszkodik, és boldogan ölel téged magához. Ha megpróbálod odacsábítgatni, vagy leállsz vele beszélni, ugyanezt teszi. Szinte látod az aprócska, kerek kis medveszemeiben a csillogást és boldogságot, amiért rátaláltál. Ahogy haladsz előre, úgy pedig egyre többször és többször jelez be az észlelésed, mígnem a végére egészen összezavarodhatsz tőle. Elfut előtted egy szarvas bébi, a lábad nyomából brekegve elhúzódik egy béka, fejed mellett elszáll egy sas, az egyik szikla peremén pedig egy lustán elnyúló vadmacska kölyköt is felfedezhetsz. A medvebocs pedig szüntelen érdeklődéssel követ téged, és ha nem figyelsz eléggé, bizony jó párszor megbotolhatsz benne, mert mancsai minden pillanatot megragadnak, hogy magához ölelje egyik vagy másik lábadat.
Ekkor már tudhatod, hogy benne vagy a sűrűjében a dolgoknak, nem csak az egyre több pet miatt, akik körbevesznek téged, de a barlang mélyéről dulakodás, morgás és szűkölés hangjait hallhatod hatalmas összevisszaságban. Ha továbbmész arra, észrevehetsz egy nagyobb teremből előfutó szintén bébikorú pandát, kinek hátsó tagjaiból pixel szivárog. Leül az egyik kőre, és nyaldosni kezdi a "sebét". Ha megnézed, láthatod, hogy az életcsíkja megcsappant, de még egyáltalán nincs veszélyes szinten.
Ha követed a panda nyomait és a hangokat, egy barlangterembe érkezel. A terem túlsó oldalán megpillanthatsz egy kristálytiszta vízesést, mely odalent egy szélesebb tó két oldalán patakokká válik, melyek a terem szélein folytatják útjukat, keretezve azt. A vízesés és patakok mentén a barlangokra nem jellemző növényvilág alakult ki. Fák és bokrok, tarkálló virágok borítják végig a területet. A középen elterülő fűvel borított síkságon pedig petek marják egymást megállás nélkül. Ha jobban megnézed őket, láthatod a méretükből és kinézetükből adódóan, hogy mind bébi korban vannak, ám a legtöbben már képesek képesség használatára. A te Momódat is észreveheted a túloldalt éppen az egyik patak torkolatánál, miképpen viaskodik egy hiénával. A másik állat épp abban a pillanatban lökött egyet a sárkányon, aki a vízbe csobbant. Persze nem kell őt félteni, harcias kis jószág a maga módján. Amilyen gyorsan csak lehet, kikászálódik, és újra nekitámad a hiénának, aki közben egy óriáskígyóval kezdett csatározásba.

by **Mirika** Csüt. Május 30 2019, 19:50

Kicsit vártam, mert Momo a jelen helyzetben olyasmi, mint Thor kalapácsa. Kicsit várni kell rá. Azonban ő nem jött, úgyhogy kénytelen voltam továbbhaladni a kihalt folyosón. A fa odújában Rolling Eyes

Jó, nem szidom a furcsaságot, láttam már különb dolgokat, akár ennél sokkal újabb játékban is. Mondjuk olyat még nem feltétlenül, hogy Disney hercegnővé váltam, pedig egy idő után ilyen érzésem támadt. A bejáratnál lévő tojások után talán nem kéne meglepődnöm a rengeteg bébi állatka miatt, de tekintve, hogy ilyesmit még nem láttam... nos, meglepődtem. A kismackót végül felvettem az ölembe, ha engedte, mert ott kevésbé volt zavaró, igaz ez olyasmi volt, amit anno réges-régen meg se gondoltam volna. Azt nem mondom, hogy az Alfheim megváltoztatta a gondolkodásom ezekről az állatokról, de Momo mégiscsak egy társ volt, és ha rá így gondoltam, akkor nem volt miért másképpen gondolnom ezekre az állatokra sem. Nem egyszerű programok voltak, de azért még mindig nem kezeltem őket valódi háziállatként. Azért ez a medvebocs... hát, aranyos volt Embarassed

Az egyre erősebb hangzavar azonban Disney-nóták és madárcsiripelés helyett valami egészen másba váltott át. Még akkor is, ha a terem maga, ahová megérkeztem, azokat a meséket idézte.
- Mi a fa... ez?! - hűltem el a látványra, miközben ide-oda kapkodtam a fejem a különféle egymást mar állatok között. Végül a távolban megpillantottam az én petem is. Valamelyest segített, hogy nem mindegyik tud repülni, és az enyémnek meglehetősen eredeti külseje volt. Letettem a medvét, és nyomban futni kezdtem Momo felé, de menet közben letettem arról, hogy felrúgom a hiénát a francba. Mi van, ha itt nem csak Momo, de mindegyik állatka tartozik valakihez, és ez a sok idomár most kétségbeesetten keresi a saját petjét? Mit szólna hozzá a gazdája, ha megölném a hiénáját? Hát biztos nem lenne boldog Rolling Eyes

- Momo, hozzám! - füttyentettem újra, és most már biztos voltam benne, hogy hallani fogja és reagál rá. Ám őszintén szólva nem tudtam, mitévő legyek, ha ez megvan. Oldjak kereket, vagy nézzek kicsit jobban körül, esetleg szóljak valakinek, hogy itt mi van? Esetleg mind a három? Rolling Eyes

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Jún. 17 2019, 23:20

Simeon:
Az első szinten kalandoztok, egészen mélyen bent az erdőben északon, ahol már a fenyvesek uralják a tájat. Talán még soha nem jöttetek el ilyen messzire, talán már jártatok az egyes szint nyújtotta magasabb szintű mobok és kazamaták lakhelyéül szolgáló erdőben. Akárhogy is, egyszer csak egy addig számotokra ismeretlen forrásra bukkantok, amely aztán patakká, majd folyóvá szélesül. Valamiért - talán a forrás vízén megcsillanó napcsíkok miatt - úgy döntötök, követni kezditek az utat. Azonban minél tovább mentek, Tengerszem annál erősebb késztetést érez rá, hogy kövesse annak nyomvonalát, valami különös erő vonzza, ugyanakkor ellen tud állni neki. Kételyeit és érzéseit meg is osztja veled, elmeséli, hogy egy mély ösztön abba az irányba vonzza, a lelke mélyén mégis azt érzi, nem kellene mennie. Hogy Simeon, te miattad, nem akar abba az irányba menni. Az érzés miértjét azonban képtelen megmagyarázni. Döntsétek el, mit tesztek.

Ritsu:
Ez a játék egy igen különös dolog. Van, akinek a belépéskor rögtön kioszt egy tojást, és van, akinek nem ilyen szerencsés a helyzete. Te ez utóbbiba tartozol, ugyanakkor ne keseredj el. Az a hír járja, hogy a nehezebb úton megszerezhető petek hűségesebbek és barátságosabbak, sokszor erősebbek lesznek társaiknál.
Akárhogy is, nagy bátorságra vall ilyen körülmények között kilépni a védett övezeten kívülre, szinte fegyvertelenül, ám te mégis megléped ezt. Mi több, amikor az utadba kerül egy különös, halvány rózsaszín fénnyel megvilágított kör alakú kapu, azt is átléped, dacára annak, hogy bárkit is kérdezel - ha kérdezel -, nem látja senki rajtad kívül. Így lyukadsz kis egy különös, barlangszerű képződmény belsejében, lábad előtt pedig egy trónszerű, szikrázó kövekből épített emelvény helyezkedik el egy nagy, fáklyákkal megvilágított csarnokban. A terem üres, azonban egy járat vezet ki a túloldalán, a távolból pedig különös, csatazajra emlékeztető hangok szűrődnek. Továbbmész?

Mirika:
A mackó láthatóan nagyon örül neki, hogy a kegyeidbe fogadtad, és jólesően dörgölődzik hozzád, és ölel át mancsaival ő maga is, miközben egy elégedett morgásféle hagyja el a torkát. Utadat immár egy málhazsákkal folytatod, ugyanis a medvebocs, fajtájához hűen, nem éppen egy könnyű jószág.
Momo most, hogy a közelébe tévedtél, és már nem tudta többé ignorálni a hívásodat, felfigyelt rád. Egy pillanatig láthatóan vonakodott, és tekintetével a harcoló társait, majd a vízesést kezdte el pásztázni, de aztán könnyű szárnycsapásokkal odaröppent hozzád, és szörnyű gyors csipogással próbált meg a tudtodra adni.. valamit. Amikor a végére ért, meg is kocogtatta a fejedet, mintha valami igazán fontosról volna szó, de hogy miről, arról halvány lila gőzöd sem lehet. Vagy mégis? Úgy néz ki, hogy a petek többsége ekkorra abbahagyta a harcot már, és mind egyként fordultak a vízesés felé, ami mögül - most, hogy elhaltak a kinti csatazajok - rájöhetsz, hogy még komolyabb dulakodás hangjai hallatszódnak. Ha úgy döntenél, felkapod Momót, és elsietsz, még most tedd, ugyanis a következő pillanatban a peted, a többi virtuális állatkával együtt, egyszer csak a vízesés felé kezd el masírozni, szinte lélegzetvisszafojtva, és szorosan egymás nyomában katonás rendben kezdtek el átkelni a túloldalra. Az ottani hangok azonban nem tűntek túl biztatónak, és ha nem lett volna elég, a medvebocs is elkezdett remegni, amikor a vízesés közelébe értek. Ha nem viszed, akkor egyedül megy, látszólag valami őt is arra ösztökélő, hogy átkeljen, ám egy másik erő a félelmet is beleprogramozta. Nem volt valami bátor ez a bocs. Akárhogy is, Momo időközben átkelt, így valószínűleg követned kell, bocsostul vagy nélküle.

Mivel új társak csatlakoztak a küldetésbe, úgy döntöttem, szabjunk határidőket, ugyanakkor egyelőre nem tudom, mi az, amit tarthatunk. Smile

Rajtatok áll, bár úgy nézem, a csapat lelkes és friss, szóval nem lesz gond Very Happy

by **Nanakaze Ritsu** Kedd Jún. 18 2019, 14:32

(Bár nem lényeg, de ha esetleg valaki kíváncsi, ennek a kis szösszenet közvetlen folytatásaként írtam:
https://swordartonline.hungarianforum.com/t3823-mindennapjaim )

Lassan és nyugodtam sétálok az erdőben, folyamatosan nézelődve és vizsgálva a környezetem. Határozottan kijelenthetem, hogy erre még nem jártam. Alapvetően elég nehéz lenne ezt a térkép nélkül megmondani, tekintve, hogy az erdő nagyrészt tök egyforma. De most a fák fajtái is teljesen mások és a patakot is már réges-rég elhagytam.
- Kíváncsi vagyok, vajon ha minél messzebb távolodok a várostól, annál veszélyesebb is lesz az erdő? - A szemmel a csicsergő madarak hangjának forrását keresem. Eddig nem találtam erre utaló jeleket, hogy így lenne. Ugyan olyan békés és nyugodt minden. Ami furcsa viszont, hogy egy ideje már vadállattal se találkozom. Se egy nyuszi vagy mókus. Lehet csak én vagyok figyelmetlen.
Az erdő ezen a ponton jobban besűrűsödik és kifejezetten nehéz átverekedni magam a növényzeten, de biztosra mondhatom, hogy megérte. A különös, rózsaszín kapu fénye megvilágítja a környező fák törzsét és a bokrok leveleit. A kapu körül már teljesen "tiszta" a talaj.
- Valaki biztosan rendben tartja. - Nézek körbe. - De hová vezethet? - Hatalmas csillogó szemekkel közelítem meg, kicsit azt várva, hogy valaki majd kilép a túloldalról. Senki nem jön én pedig közvetlen előtte állok, szóval most már ne is tegye, különben fel fog lökni. Először csak kezeim dugom át, majd óvatosan bekukucskálok.
Egy barlangot látok és egy egy trónt.
- Ez mi? - Lépek át teljes testemmel és rögtön körbe pillantok. Nem egy sima barlangnak tűnik. Talán nem is természetesen kialakított. Alaposan körbejárom a trónszerűséget és megpróbálom kiszedni az egyik követ amiből épült, feltéve ha van olyan ami elfér a tenyeremben. A hangok amik távolabbról szűrődtek, csupán ezután tűnt fel. Nem azonosítom csatazajként, de ettől független kíváncsivá tesz és az egyik fáklyát leemelve (ha tudom) indulok el a hang forrása felé.

by **Mirika** Szer. Jún. 19 2019, 18:00

Hallgatott a füttyentésemre, úgyhogy leesett az a bizonyos kő a szívemről, és megnyugodtam. Már amennyire lehet ilyen körülmények között. Most azonban, hogy Momo velem volt, már legalább miatta nem kellett aggódnom, és el is dőlt, hogy mit szeretnék csinálni: olajra lépni a lehető leghamarabb. Tartottam is a karom, hogy a sárkányszerű lény rászállhasson, de ő helyette csipogni kezdett olyan módon, ahogy még nem hallottam kommunikálni. Mondjuk ebben semmi meglepő sincs, odaát nem csipog, hanem inkább morog, itt meg annyi időt azért még nem töltöttünk együtt. Tekintve hogy nem értek a dragoonok nyelvén, így csak annyi esett le, hogy valami nagyon felizgatta. Viszont mire erre reagálhattam volna, addigra az állatkák körülöttem még jobban megkergültek, beleértve Momót is, és mindannyian elindultak a vízesés felé.
- Na, azt már nem! - szakadt ki belőlem, de van ennek a pet-idomár kapcsolatnak egy olyan rossz tulajdonsága, hogy osztozunk a pontokon, szóval nem tudok gyorsabb lenni a petemnél. Momo így akadálytalanul fürdette meg magát, én meg hiába kaptam utána, kénytelen voltam utánafutni, és bevállalni a fürdőzést nekem is. Baljós érzéseim voltak, merthogy nyilván a vízfüggöny mögött van valami újabb barlang, de az onnan kiszűrődő hangok nem voltak bizalomgerjesztőek. Annyi tehettem most, hogy Momo mellett maradok, és megvédem, ha kell. Eszem ágában se volt nélküle távozni, de az biztos, hogy ha alkalom nyílik rá, akkor pucolni fogunk. De addig is levettem az íjat a vállamról, és úgy léptem át, vagy be, vagy mittomén, hogy a nyíl már rá volt illesztve az idegre, hogy minél gyorsabban lőni tudjak, ha valami ellenséges dolog vár ránk.

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Jún. 22 2019, 21:04

Simeon?

by **Simeon** Kedd Jún. 25 2019, 14:57

Simeon mással próbálkozott.
- Bombaaaaa! - kiáltotta el magát, de olyan hangosan, hogy az erdő is belezengett; majd ugrott. A felcsapódó víz lefröcskölte Tengerszemet, a srác azonban hiába jött fel a felszínre vigyorogva, egyetlen petjét ez sem tudta kizökkenteni. Miért nem? Simeon nem értette, így tempózott párat a folyó ezen lassú folyású szakaszán és odaúszott állatkájához. Tengerszem azóta viselkedett ilyen furán, hogy elkezdték követni a patakot - sőt, talán ahogy az idő telt, egyre furábban. Ezért döntött úgy Simeon, hogy ha már találtak egy viszonylag mélyebb, kiszélesedő szakaszt - és még egy fölé lógó fát is, ahonnan lehet ugrálni! - egy ideig itt maradnak. A polip viszont a folyó lejjebbi szakaszát fürkészte továbbra is. Csápjával letörölte az arcára fröccsenő cseppeket, ábrázata pedig gondterheltségről árulkodott... de idomárjának fogalma sem volt, ez mégis mi fán terem.
- Kérsz esetleg egy kis pillecukrot? - folyamodott a srác más taktikához és inventoryjából előbányászta az említett édességet. Tengerszem odakapta a fejét - Sokat sétáltunk, biztos éhes lehettél - simogatta meg Simeon, miközben a polip már a zacskó felénél tartott: nyolc csáppal ugyebár gyorsabban megy az evés is. Nincs üres idő a száj és a lelőhely közti tér megtevése miatt.
Persze Simeon jól látta, hogy ennyi nem elég, de türelmesen megvárta, hogy Tengerszem befejezze, és csak utána ült oda mellé óvatosan és vette ölbe a fiatalkorú polipot. Egyszerűen imádta őt. Érezte, tudta, hogy valami problémája van.
- Phhh... - mutatott a sodrás felé Tengerszem és Simeon ekkor jött rá, miért maradt a parton petje, aki talán őnála is jobban szereti a vizet.
- Miért, mi van a végén? - bámult a srác is arrafele, Tengerszem viszont megrázta a fejét - Szóval nem tudod...
- Ph. Hhhh-brrrhp-brrhh. Ppph...
- Hát... akkor ne menjünk. Ha nem szeretnél - vigyorgott rá Simeon Tengerszemre - Ennyire egyszerű - tette hozzá és ahogy tekintetük találkozott, észrevette a polipon is a megkönnyebbülést. Elnevette magát és elkezdett a menüjében kotorászni: csakhamar előkerült a felfújható kismedence és egy labda is - Maradj az árnyékban, amíg megtöltöm!
Tengerszem pedig úgy is tett. Ha már ennyi fa volt körülöttük, a medencéjét gazdája egy mohaszőnyegen helyezte el egy hatalmas fenyő alatt és most bőszen hordogatta bele a folyóvizet egy vödörrel. Úgy tűnt, pár órát biztosan maradnak mostmár, és talán egy-két mob is feltűnik, amiken gyakorolhatják a csapatmunkát. Ilyen mélyen az erdőben sosem lehet tudni. A polip azonban nem volt nyugodt. Oda-odapillantgatott a folyó felé, néhol még a csápját is elindította abba az irányba. Nem akarta Simeont megijeszteni, de nem tetszett neki ez a hely. Talán mégiscsak jobb lenne, ha inkább hazateleportálnának.

by **Kirigaya Suguha** Kedd Jún. 25 2019, 21:43

Mirika:
Áthatolsz a hűvös vízfátylon, és tekinteteddel még pont elkapod, ahogyan egy ringszerű helyről egy behemót, óriás pet kihajít egy másikat. Az aranyból álló, több méter magasra nőtt majom, akinek a szemét egy piros fejpánt takarja, vékony, idegesítően magas, ám diadalittas hangon bömböli el magát, miközben öklével a mellkasát veri. Ellenfele, a világoskék színű, és szintúgy több méter magas és hosszú sárkány még mérgesen megcsóválja tüskékkel borított farkát, és horkant egyet. Ennek nyomán orrából jeges levegő távozik, amit te is megérzel, hideg szélfuvallat formájában. Ezután a jégsárkány feláll, mit sem foglalkozva sérüléseivel, és vészesen alacsony életpontjaival, majd meghajol a majom előtt.
A teremben, ahol addig hatalmas volt a hangzavar, egy csapásra csönd lett. Minden pet visszatartotta még a lélegzetét is, a medve pedig, aki végül csak-csak veled tartott, szorosan a mellkasodba fúrja a fejét, és próbál elbújni. Aztán az aranymajom még egyszer végighordozza a tekintetét az összes megjelent állaton, majd újra elüvölti magát. Az összes többi pet, Momot is beleértve, vele egyidőben kezd el őrjöngeni. Több percbe is beletelik, hogy megint halkulni kezdjenek. Akkor aztán peted hirtelen megint odarepül hozzád, ha eddig nem mentél oda mellé, elkezd hevesen csipogni, még egy kicsit a hajad is megráncigálja, végül pedig elszáll - egyenesen a nagy jégsárkány irányába. Ha követed, láthatod, hogy több
sárkány köröz ott, kisebbek-nagyobbak a bébitől a felnőttig. Volt, amelyik még repülni sem tudott. A méretes jégsárlány ekkor felemeli szárnyát, és magához tessékeli fajtársait kedvesen, szinte anyáskodóan, védelmébe fogva az összeset, beleértve a te petedet is, majd együtt elindulnak. Közben énekel. Lágy, kellemes dallamot.

Simeon:
Peted úgy néz ki, kicsivel jobb kedvre derül, miután megeszi a pillecukrokat, és a medence is jó gyorsan megtelik, amiben kedvére pancsolhat. Azonban amíg ti ezzel foglalkoztok, úgy néz ki, társaságotok akadt, akit az egyes szintű észlelésetek nem jelzett be.
A halvány aranyszínű puma ki tudja, mióta feküdhetett a fa egyik ágán mozdulatlan. Csupán azt veszitek észre, hogy finoman és halkan mellettetek huppan, és a mancsát kezdi el nyalogatni. Indikátora jelzi, hogy egy pettel van dolgotok, nem átlagos mobbal, ám hiába vártok, gazda nem tartozik hozzá, pedig méreteiből hamar kiderül, hogy ő már felnőtt. Az állat amikor végzett a tisztálkodással, okos barna szemét rátok emeli. Simeon fejében ekkor egy lágy, meleg női hang szólal meg.
- Látom, a társad megbízik benned, és odafigyelsz az igényeire. De vajon tényleg ilyen jó gazda vagy a végsőkig?
Ezután Tengerszem felé fordul, és Simeon most nem hallhatja, mit mond, csupán a pet.
- Segítségre van szükségem. Ha megbízol a barátodban, hogy a petekkel megfelelően tud bánni, és valóban a társunk képes lenni, tartsatok velem. Akkor ki fogja állni a próbákat. Ám ha nem vagy elég biztos benne, jobb, ha nem hozod el. Az ő érdekében.
Ezután megfordul, és elindul a folyó mentén, épp abba az irányba, amerre Tengerszemet is az ösztönei vezérlik. Aggodalma továbbra sem apad, ám a puma tekintetében látszó könyörgést mindketten észrevehették. Itt az ideje mérlegelni, mentek-e segíteni neki, vagy most kihagyjátok ezt a játékot.

Ritsu:
A trónból is képes vagy kihasítani egy apró darabot, és a fáklyát is le tudod emelni. A csatazaj mindeközben erősödik, és kíváncsiságod egy hosszú folyosó irányába vonz téged. Alig pár méter megtétele után aztán ez rengeteg elágazásban folytatódik. Az egyik, a középső ki is van világítva, és egyértelműen onnan érkeznek a különös hangok. A többi járat csendes, ám nem mind sötét. Van, ahonnan sejtelmes fény foszforeszkál, és mélyebbről morgás és csipogás hangjai üthetik meg a füledet. Akárhogy is, a zaj közben elhalkult, és hirtelen egy bömbölés rázza meg az egész barlangot, majd kicsivel később mégegy, ami még hosszú ideig nem halkul. Amikor mégis, egy szőkehajú NPC lányka dugja ki a fejét az egyik résen, zsebes nadrágjába törölve piszkos kezeit.
- Szóval megválasztották.. - motyogja kellemes, lágy hangon szeplői alatt. - Szerencsére. Már kezdett aggasztani a harci helyzet, amikor ennyi a teendő. Tűzrózsa, mi a helyzet a vulkánrészen? - pislant oldalvást egy másik járatba, ahonnan éppen megérkezik egy gyönyörű, lángoló paripa. Válaszként nyerít egyet, majd bizalmatlanul irányodba fordul.
- Áhh ő? - néz rád most az NPC lányka. - Az előbb hozta a teleport a Nagyterembe. Donna azt mondta, lopott egy követ a trónból - nézett ekkor a fejed fölé, ahol a barlang egyik kövének kiszögellésén egy denevér ücsörgött, aki most a lány vállára száll. Ha esetleg közbeszólnál, vagy kérdeznél valamit, nem válaszol neked senki, azonban alig pár másodperc elteltével mindannyian eltűnnek újra a barlangjukban - ezúttal a denevér is.

Határidő: 1 hét

by **Mirika** Szer. Jún. 26 2019, 12:05

Nem volt szükség az íjamra. Igazából ha kellett volna, talán akkor se emelem fel, hogy lőjek vele. Az előttem kibontakozó csata végkimenetele ugyanis letaglózott, bár nem azért, mert olyan látványos lett volna. Épp ellenkezőleg, a lényegről ugyanis lemaradtam. Viszont az aranyszínű majom...
- Susaya...? - motyogtam magam elé, magam sem tudom, a memóriám melyik szegletéből mászott elő a név ennyi év után. De ez... ez kétségtelenül ő volt, csak ő lehetett. Soha nem láttam ilyen majmot máshol, csak annál a fura csávónál, akinek viszont már tényleg nem emlékszem a nevére. De most nem is volt fontos. Vele szemben pedig egy gigantikus sárkány, a borzongató jeges leheletével. Mondjuk ha nem épp most zuhanyoztam volna le a vízesés alatt, talán nem borzongok bele ennyire a hideg levegőbe, de most összehúztam magam miatta. És talán amiatt is, mert beugrott a kalandom egy ennél jóval nagyobb jégsárkánnyal, ami majdnem megölt. Riadtan kezdtem keresgélni Momót az állatok között, de mire megleltem, addigra már ő is jött felém, ismét elárasztva engem egy halom izgatott csipogással. Azt hiszem ő is pont annyira érti azt, amit én mondok, mint amennyire most én őt, de ezért van a füttyöm és a kézmozdulataim, amiket megért. Az a mi közös nyelvünk, na és persze a testbeszéd. Ő is, én is megértjük egymás hangulatát. Tudja, mikor vagyok feszült, mikor vidám, mikor viselkedek ellenségesen, és ez fordítva is igaz.
- Hé, a hajam! - kaptam oda a kezem, most azonban a dragoon mit sem törődött azzal, hogy rosszat tett-e. Megint elreppent, ezúttal a jégsárkány irányába. Vonakodtam követni, hiszen mi van, ha ez a kék gyík is rám támad, de... de aztán meghallottam, ahogy énekel. Hirtelen nosztalgikus hangulat fogott el. Emlékszem egy sárkányra, aki ugyanígy tudott énekelni, egy halványkék jégsárkányra, aki egy szerény, és nagyon szimpatikus idomár petje volt. És... hirtelen elszégyelltem magam amiért megijedtem ettől a sárkánytól.
- Hisame! - kiáltottam rá, és ahogy tőlem telt, igyekeztem utánuk futni, miközben kerülgettem a többi lényt. Susaya és Hisame... mit keresnek itt? Igyekeztem figyelni, hátha látok más ismerős petet is. Mert ha csak halványan is, de megjelent egy sejtés a fejemben, amihez azonban két ismerős pet jelenléte nem volt elég.
- Hisame! - szólítottam meg újra, hátha felfigyel rám. Már ha tényleg ő az. Ha jól emlékszem, ő tudott beszélni is. Talán végre kiderül valami arról, mi folyik itt.

by **Nanakaze Ritsu** Szer. Jún. 26 2019, 17:00

Nem lehet valami stabil építmény, ha ilyen könnyen ki tudok szedni belőle egy darabot. Kíváncsi vagyok ki építhette?
Mivel sikerül szereznem egy fáklyát, így már kicsit könnyebben indulok el a zaj forrása felé. Úgy tűnt jó ötlet volt. Több folyosó is szerteágazott abból ahonnan én jöttem. Bár a hangok amik a figyelmem felkeltették az egyik kivilágított járatból jött, a többi is csalogató volt. Azonban még igyekszem eldönteni ijesztő bömbölés rázza meg az egész helyet. Ez nagyon aggasztó, vajon miféle szörnyeteg lakhat itt? Viszont még én ezeken tűnődöm, egy lágy hang szólal meg.
- Ki az? - Irányítom a hang forrás felé a fáklya fényét és ekkor pillantom meg a lányt. - Megválasztottak? Mégis kit? - Kérdezem rögtön. Nem ijedtem meg tőle, de kb olyan volt mint ha egy szellemmel beszélnék. Nem törődik velem. Ekkor egy lángoló paripa is feltűnik. Amellett, hogy tátva marad a szám a lény látván, sok mindent nem tudok tenni. Amikor rám néznek rögtön becsukom tátva maradt ajkaim, és követem a lány tekintetét.
- Egy denevér? - Ezek alapján már a trónterem óta figyelhet. Az is világossá válik, hogy a denevér a lányé lehet. Talán ő is idomár? Nyilván nem tennék fel magamban ilyen buta kérdést, ha figyelném az indikátorát, de ez elmaradt így hát jönnek az értelmetlen kérdések.
- Én nem loptam el csak megnéztem. - Próbálok szabadkozni, de továbbra sem foglalkoznak velem és eltűnnek. - Hé várjatok! - Kiáltok utánuk és megpróbálom követni őket. Mennyire lehet nehéz elveszíteni egy lángoló paripát egy barlangban? Csak attól tartottam kissé, hogy belefutok a vérfagyasztó hang tulajdonosába.
- Remélem nem szereti a tüzet. - Pillantok a fáklyámra, majd sietős léptekkel folytatom az utam a lány után.

by **Simeon** Hétf. Júl. 01 2019, 22:09

Simeon éppen az utolsó vödör vízzel végzett, amikor megjelent előttük a puma - szinte a semmiből! A fiú csak tátott szájjal bámulta, kezében még mindig az üres vödörrel, miközben Tengerszem seperc alatt idomárja előtt termett és már készült is rá, hogy harcolnia kell. A nagymacska viszont nem támadott.
- Szia, hol a gazdid? - mosolygott kedvesen a srác és megkerülte polipját, aki egy kicsit még mindig tartózkodóan viselkedett. De Simeon nem hibáztatta érte: a pet Álomkelőért sem igazán volt oda, aki ugyanúgy macska volt, mint emez itten, csak egy kicsikét kisebb nála. Amíg Tengerszem bébi volt, lehet ha hagyják, meg is ette volna! A méretarányok pedig itt is stimmeltek. Ez a puma óóóriási volt Tengerszemhez képest! Válasz helyett mondjuk valami kérdést tett fel, amit az ilyen rejtélyes filmekben szoktak és Simeon nem is tudott mit kezdeni a dologgal: egy pillanatig csak bámulta az állatot, majd közelebb lépett hozzá.
- Éhes vagy? Van pár... hússzeletem az előző farmolásból - kotorászott aztán a menüjében egy kicsit és vette elő az említett ételt és a puma felé nyújtotta. Tengerszemnél ez mindig, de mindig bevált, miért ne válna be most? Tengerszem közben felkapta a fejét, de nem a számára érdektelen kaja miatt. Rápillantott Simeonra, aki ezt észrevette és nyomban le is hajolt hozzá:
- Nem neked való - nevetett jóízűen, mire a polip csak sóhajtott egyet. Talán ebből, talán már jóval hamarabb, de puma hamar rájöhetett, hogy többet ér a polippal, mint az idomárjával, márha itt komoly beszélgetéseket akar lefolytatni. Tengerszem bátortalanul bólintott és újra a folyót kezdte el figyelni.
- Phhh-brrphh? Hhhh-hhpph... pp-hh-pph. (Tudod, mi van a folyó végén? Úgy érzem... hogy nem szabad odamennem.) - fordult aztán vissza a pumához, és mivel ezt már Simeon is értette, a srácnak ha lassan is, de kezdett összeállni egy kép. Tengerszem magabiztosan állt idomárja elé - talán így akarta jelezni, hogy ő kiáll érte, megbízik benne és nem is hagyja el.
- Hh-ph-ph. Phh hhbrhhp hh brrhph (Igen. Ő képes lesz rá.) - tette aztán hozzá és eltökélten nézett a puma szemeibe.
- A végsőkig mellette maradok! - cövekelt le Simeon is és jobb ötlet híján azt ismételte meg, amit a puma neki mondott és nem, nem igazán zavarta, hogy fogalma sincs a petek közti beszélgetésről.
- Brrrhhhp-phhh.
- Hogy segíteni?
- Ph-ph. Hhhhh-phhbrr.
- De... most töltöttem meg a medencédet! - rázta a fejét a fiú értetlenül: Tengerszem az előbb még lubickolni akart és nem továbbmenni, most meg követné a pumát? Valamiről tudnia kéne, amiről eddig nem tud? - Miben kell a segítségünk? - pillantott a nagymacskára és közben az ölébe vette egyetlen petjét - Valaki bajban van? Tudod, Tengerszem nem akar a folyó felé menni és én hiszek neki... - mondta - De a Fény Lovagjai mindig készen állnak a hőstettekre! Főleg ha van soksok fény! - lett lelkes az ifjú egy pillanat alatt - Csak kerüljük el a folyót - szögezte le pakolás közben, mert korábban Tengerszem azt mondta neki. És legyen bárki, bármekkora bajban, őneki akkor is Tengerszem lesz az első!

by **Kirigaya Suguha** Szer. Júl. 03 2019, 14:58

Ritsu:
Ahogy követed a lángoló paripát a barlangban, pár méter megtétele után egyszer csak egyre nagyobb meleg csap meg, és az egyik kanyar után a fény is kezd egyre erősebb lenni. Még pár métert teszel meg, amikor egy izzasztóan forró teremszerű helyiségben találod magad. A fal mentén körbe kövekből rakott fészek kinézetű építmények helyezkednek el, azokon egytől-egyig tojások ülnek. Nem sok, alig pár darab, ám ha közelebb mész, rájöhetsz, hogy mindegyik alatt tűz ég, ami folyamatosan forrósítja a köveket is, és mindegyik nagyon-nagyon meleg.
Ekkor megpillanthatod az előbbi lánykát is, aki most nagy, bőr kinézetű kesztyűt húz magára, és odasiet az egyik zöld színű, fehér mintákkal kuszán rajzolt tojáshoz, ami mellett Tűzrózsa, a lángoló paripa is térdel.
- Mindjárt - mindjárt - suttogja maga elé, majd felkapja a fejét, és rád pillant.
- Ha abbahagyod a szájtátást, akár segíthetnél is. - Nem mintha oka lett volna rá, hogy bunkó legyen veled. Valószínűleg csak a programja van így beállítva.
- Vegyél fel egy kesztyűt onnan a sarokból, aztán hozz ide pár ágat, rakjunk friss tüzet. Ha kikel a szalamandra, abba kell beleraknunk, különben nem éli túl.
Ezután nem szól többet, hiába kérded, csak akkor morog oda valamit, ha nem boldogulsz a tűzrakással, és megcsinálja helyetted. A következő néhány perc aztán várakozással telik, mígnem egyszer csak felreped a tojás héja. Lassan történik minden, először csak pici pókhálóminták futnak végig rajta, aztán egy helyen egy nagyobb lyukon kidugja a fejét egy pici szalamandra pet. Utána fokozatosan tágítja a lyukat, amin nemsokára kimászik a bébi állatka. Az NPC lány rögtön a kezébe fogja, és a tűzbe helyezi a petet, aki a kellemes melegben hamar elalszik.
- Hát nem csodálatos? - néz fel rád ragyogó szemekkel a kislány, egészen elérzékenyülve.
- Remélem, gondos gazdához fogja osztani a rendszer, és jó sora lesz - motyogja aztán meleg mosollyal az állatra nézve, mintha csak az anyukája volna.
- Ohh, jut eszembe, te azért jöttél, hogy a segítségünkre legyél, ugye? - kérdezi aztán feléd fordulva, most már kicsivel kedvesebben, mint ahogy eddig viselkedett.

Simeon:
Kérdésedre az állat szemében különös fény villan, és egy ideig habozik, mielőtt válaszolna.
- A gazdám kasztot váltott. Nem kellettem neki - szólal meg a hangja a fejedben, és egy csepp keserűséget is kihallhattsz belőle.
A felajánlott hússzeletre aztán megrázza a fejét, egyáltalán nem éhes, meg őt nem is ilyen könnyű lekenyerezni. Még röviden elnézi a társalgásotokat Tengerszemmel, és szinte elérzékenyülten bámul, amikor a polipod kijelenti, hogy megfelelő leszel a feladatra.
- Azt nem tudom, miért érezhetsz így - rázza meg a fejét értetlenül. - Az a hely a legbiztonságosabb a petek számára ezen a földön. Bár az idomárok valóban félhetnek, túl sok pet túl sok keserűséget halmozott fel az évek során az emberek irányába. De ha Simeon valóban gondos gazda, semmi baja nem lesz. Máskülönben nem is vinném oda, mert a Főnök a gonosz idomárokat mindig megsemmisíti - válaszolja, és talán már fény derülhet rá, Tengerszem miért félti odaengedni az idomárját. Ennyi gyűlölködő pet egy helyen nem a legjobb ómen. A puma azonban folytatja, mintha csak nem is mondott volna semmi meglepőt.
- A segítségetekre van szükségünk, mert egyedül már nem tudjuk ellátni megnövekedett teendőinket. Keressük a megfelelő idomárokat, akikre ezt a titkot bízhatjuk. Mielőtt beavatlak a továbbiakba, néhány próbát kell kiállnod, ami bizonyítja az elkötelezettségedet, de nagyon szeretném, hogy alkalmas legyél rá - fordul ekkor Simeon felé, aztán ha nincs több kérdés, előremegy, követve a folyó útvonalát, mígnem egy fához nem értek, melynek gyökerei között rózsaszín kör jelzi az átjárót. Probléma nélkül lép be rajta, és nyeli el a sötétség. Mit tesztek? KövetiteK?

Mirika:
Követed Hisamét, aki csak másodszorra figyel fel a nevére, azonban csupán fejét fordítja feléd, megállítani nem tudod. Céltudatosan halad a többi sárkánnyal együtt a barlangok irányába, hamarosan pedig Momóval együtt eltűnik az egyik járatban. Ha követed őket, az az irány nemsokára kiszélesedik, és egy hatalmas, csarnok szerű teremben találod magadat, melynek teteje egy lyukban végződik, valószínűleg a felszínen, mert napfény árad befelé, az világítja meg a terem szélén elhelyezkedő, kőből faragott sárkányszobrokat.
Ahogy belépnél, egy ismerős kinézetű tollas sárkány állja utadat, szemöldökét konokna összevonja, úgy mered rád, és nem nagyon akar továbbengedni. Momo ellenben bent van, és már csak a pet-idomár kapcsolatodon múlik, hogy a segítségedre siet-e a helyzetben, vagy Hisame annyira megbűvölte, hogy észre sem veszi, hogy lemaradtál. Akárhogy is, Timidust valahogy meg kell győznöd róla, hogy nem ártóak a szándékaid, mert láthatóan egyáltalán nem emlékszik rád, mi több, a beszédre való képességét is elvesztette.

Határidő: 1 hét

by **Nanakaze Ritsu** Csüt. Júl. 04 2019, 17:12

Ahogy haladok előre egyre jobban kezd melegem lenni. Elsőnek csupán a kezemben lévő fáklyára fogtam, de most már biztos, hogy nem. Ahogy bekanyarodom a folyosón a fény is felerősödik és olyan meleg lesz, hogy le kell törölnöm pár csepp nem létező izzadságot a homlokomról.
- Ez egy... egy... - Nem jut eszembe az a szó. Megérintem az egyik tojást, ami kissé megégeti a kezem. El is feledkezem arról amit mondani akartam és vagy háromszor forgok körbe miközben sétálok előre.
- Huh... Hé! - Pillantom meg a paripát meg a lányt akik az egyik tojással csinálnak valamit. - Mit csinálsz? - Kérdezem, de válasz helyett rám mordul, hogy segítsek amitől kissé össze is rezzenek. - I-Igen! - Bólintok és letéve a fáklyát odarohanok hozzá. - Rendben, értettem! - Bólintok határozottan hallgatva az instrukciókat, aztán pedig magamra húzom a kesztyűt és összeszedem a faágakat.
Lerakom oda őket ahová mondta, majd gyors körbe pillantok a fáklya után. - Ott van! - Jegyzem meg magamnak és odasietek, aztán annak a segítségével gyújtom meg a farakást. - És most? - Kérdezem majd figyelem az eseményeket. Nem gondoltam volna, hogy tanúja leszek egy ilyen különleges lény születésének. Egyre tágabbra és tágabbra nyílik a pupillám ahogy a kis tojásból egyre jobban kezd kibújni a bébi szalamandra. Amikor ez pedig megtörténik az arcom teljes ragyogásba kezd és hatalmas mosollyal konstatálom, hogy rendben megszületett.
- Nagyon aranyos! - Jegyzem meg és teljes mértékben egyetértek a lánnyal. - Igen az. - Figyelem tovább ahogy a kis gyíkocska alszik.
- Huh? - Kapom a lány felé a tekintetem. - Nem. Mármint csak véletlen keveredtem ide, de szívesen segítek amiben csak tudok. - Kezdek el hadarni a kérdésre. - De kérlek áruld el kérlek, hogy mi ez a hely. - Nézek körbe. Oké, hogy valamiféle fészek, de pontosan milyen is? Illetve ez a lány mit is csinál? Vagy egyáltalán ki ő?

by **Simeon** Szomb. Júl. 06 2019, 15:16

- Pedig gyönyörű szép vagy! - felelte azonnal Simeon és értetlenül tátotta a száját: hogyhogy kasztot váltott? Milyen gazda tesz ilyet? Ő soha, de soha nem fogja elhagyni Tengerszemet! A húst viszont kissé csalódottan süllyesztette el újra az inventoryban, miután a pumának nem kellett. Na nem baj, majd jó lesz az még máskorra! Főleg, ha együtt mennek ezek után. Közben a puma Tengerszemmel folytatta a fejbeni diskurzust és a magyarázatra már a fiatalkorú polip is kezdte összerakni, hogy mi állhat a rosszérzése hátterében. De ő aztán nem féltette ettől Simeont!
- Phhh-hhhph! Ph-phhh-hhhpbhph! (Őt nem kell félteni. Mi egyébkéntis megvédjük egymást!) - jelentette ki határozottan, így aztán nem is igazán aggódott azon a bizonyos "Főnökön", akárki is legyen az. Persze azért megjegyezte az információt. Van ott valaki, aki veszélyes lehet kis gazdájára. Ő aztán nem fogja hagyni, hogy bárki kezet, mancsot, csápot, karmot vagy bármi egyebet emeljen rá! - Ph-hh - bólintott is, csakúgy magának.
- Miféle próbák? - tudakolta Simeon izgatottan - Napcsata is lesz? Abban jók vagyunk! - mosolygott törhetetlenül és gyorsan összepakolt, hogy a nagymacska után eredhessenek - Mit kell segíteni? Milyen titok? Ilyen idomáros? - loholt aztán a puma mellé és nem, nem hagyta békén, hacsak az állat nem adta igen világosan a srác tudtára, hogy hagyja abba a kérdezősködést. Tengerszem Simeon mellett haladt és minden apró zörejre odakapta a fejét, amígnem el nem értek ahhoz a furcsa fához.
- Wáow, ilyet még nem is láttam! - járta körbe Simeon nevetve - De miért rózsaszín? Az nem lányoknak való? Surprised

- fordult oda a pumához - illetve fordult volna, de amaz ekkorra már beugrott a lyukba és el is tűnt - Gyere, Tengerszem, ugorjunk mi is! - fogtak kezet csáppal, ahogy a nagy sziklákról a folyóba ugrani szoktak - Három, kettő, egy!

by **Mirika** Csüt. Júl. 11 2019, 11:59

Hisame nem nagyon törődött velem. Lehet, hogy már nem emlékszik rám? Mondjuk az tény és való, hogy nem voltunk nagy haverok azzal a sráccal, Peterrel, de sokat harcoltunk együtt és azért ismertük egymást, szóval... csak nem felejtett el a sárkánya, ha én se őket :/ Igyekeztem tartani velük a lépést a barlang mélyére, és ahogy követtem a sárkányokat, úgy éreztem magam egyre furábban. Én egy macska és egy ember keveréke vagyok. Mi a frászt keresek sárkányok között? Nyilvánvalóan zártkörű partira tartottak, én meg a kívülálló voltam, bár tulajdonképpen Momo se kifejezetten sárkány volt, hanem valamiféle sárkány-denevér keverék, vagy mi, és ettől még nem nézték ki maguk közül. Ettől még lehet én nem fogok tetszeni nekik és széttépnek, hogy utána elfalatozzanak Rolling Eyes

- Hisame, légy szíves! - szólítottam meg újra, hátha, már egy kicsit türelmetlenebbül, de mindhiába. Ő csak ment tovább a többiekkel, köztük az én Momómmal is. Legalább nem szűk lyukakon kellett átfurakodnom, hanem végig tágas járatokban botladozhattam végig, de aztán ez a folyosó is kiszélesedett, és egy méretes teremben végződött, ahol az eddiginél jóval több fény volt. És sárkányszobrok.
- Mi a franc ez a hely? - dünnyögtem a nemlétező bajszom alatt. Elképzelésem volt, de abba inkább ne menjünk bele, mert különben tényleg vacsora leszek. Még jó, hogy ez az egész hely egy fa odújában van, ugye? Léptem volna én is be, de ekkor elém suhant egy nem túl cuki méretű tollas sárkány. Jó nagy dög volt, hátra is hőköltem tőle, de aztán vettem egy nagy levegőt, és megálltam előtte, kihúzva mind a 147 centimet.
- Márpedig átengedsz. Van ott bent valaki, aki hozzám tartozik - mondtam határozottan, mélyen belenézve a sárkány szemébe. A halványkék, tollas lény nem szólalt meg, de ő is ismerősnek tűnt, és ha ő az, akire én gondolok, akkor talán jobb is, ha nem beszél. Viszont ha ő tényleg Timidus, akkor az csak megerősíti a feltételezésem, hogy ez a terület a gazdájukat elveszített állatoké.
- Momo! - kiáltottam át a sárkány válla felett, majd a hívójelemhez folyamodtam. Erre a füttyömre reagálnia kell, ezzel kvázi kötelező érvénnyel hívom magamhoz, a programja automatikusan reakciót ad akkor is, ha nem akarja. Nem szeretem, de most muszájnak éreztem használni. És ha idejön, márpedig miért ne jönne ide, akkor meg is etetem néhány szem mandulával. Tudtommal a tollas sárkányoknak a mogyoró a kedvence, de azért megkínáltam Timidust (?) is. Talán nem a kezem fogja leharapni Rolling Eyes

by **Kirigaya Suguha** Szer. Aug. 21 2019, 19:28

Úristen, milyen régóta áll ez a küldetés. :O Elnézést kérek, máris összekapom magamat!

Ritsu:
- Ohh, hát az is lehet, hogy nem fogalmaztak egészen világosan, amikor idehívtak téged. Na mindegy, azért idomár vagy, ugye? Merre van a peted? - pislog rád nagyokat a lány, miközben knatáros nadrágjába törli mancsait, és hirtelen úgy festett, mint aki mégis képes barátságosan viselkedni.
- Ez kérlek egy szupertitkos barlang, úgy hívjuk, Őshaza. Innen származik az összes pet, és ha gazdátlanná válnak, jó esetben ide kerülnek vissza. Egy darabig alig voltunk páran, mert rengeteg idomár kasztú játékos volt a világban, de egy ideje sajnos egyre szűkösebb a barlangunk. Azért is kényszerültünk segítséget kérni a játékosoktól. Kiválasztjuk, ki lehet alkalmas rá, hogy megőrizze a titkunkat, és megfelelő jutalom fejében néhanapján ellátogasson hozzánk segíteni. Élelmet gyűjteni, ellátni a sérülteket, vagy segédkezni költés idején - magyarázza belemelegedve, és látszik rajta, hogy szívügye ez a hely és az állatok.
- Neked melyikhez lenne kedved, ha köztünk maradnál? Biztosan jól menne a keltetés, mint nekem, de ahhoz sokat kell tanulni. Nem mindegy, melyik állat hol és milyen körülmények között bújik ki, és vannak olyan petek is, akik csak a gazdájukhoz kerülve fognak majd kikelni, addig csupán melegen kell őket tartani. Ezen a helyen például azok az állatok vannak, akik a tüzet kedvelik, mint például Tűzrózsa vagy ez a kis szalamandra, de például a tűzsárkányok teljesen máshol vannak, a többi sárkánybébivel.
- Gyere, ha van kedved, megmutogatom itt a dolgokat. Bár előtte talán a Mestert kéne meglátogatni. Tesztelni kell, hogy alkalmas vagy-e - magyarázza, és int neked, hogy kövessed.

Simeon:
A puma egy pillanatra sem lassított a tempóján, ugyanakkor készségesen válaszolgatott Simeonnak, és még önmagát is meglepte ezt a nyitottság.
- Nem tudom, milyen próbák lesznek. Ezt nem ismerheti meg, csak az idomár és a Vezérünk. Segíteni elég sok mindent kell, de nem teregetném ki a gyengeségeinket, amíg ki nem derül, megbízható vagy. Idomáros titok, efelől biztosíthatlak. Ennél idomárosabb kevés van a világon - néz rá az emberre, és tekintetében mintha valami melegség csillant volna meg, ami eddig egész biztosan nem volt ott. Talán, de csak talán, hitt a polipnak. Elhitte, hogy Simeon jó ember. Hogy létezhet még olyan ezen a világon, aki valóban törődik a petjével.
Bevezette őket a barlangba, és egy nagy, kör alakú teremben lyukadtak ki, aminek túloldalán egy vízesés fakadt. Az állat minden gond nélkül arra vette az irányt, átment alatta, és utána még további folyosók következtek. Megpróbálhatjátok megjegyezni, merre mentek, de egy idő után mindenképpen elvesztitek a fonalat, ugyanakkor az állat úgy nézett ki, mint aki tökéletesen ismeri a járást.
- Készüljetek, nemsokára odaérünk - torpant meg hirtelen, és már ti is hallhatjátok, hogy az egyik járatból több tucat állat hangja szűrődik ki.
- Tengerszem, ha megkérhetlek rá, először te beszélj, és adjátok meg a megfelelő tiszteletet a királyunknak, ez nagyon fontos - inti óva őket, majd tovább indul. A következő kanyar után már látjátok is az alagút végét, ahonnan erős fény szűrődik felétek.

Mirika:
Momo természetesen engedelmeskedik a hívásodnak, és csipogva odaszáll hozzád. Timidus összevont szemöldökkel - useri megj.: a sárkányoknak van szemöldökük? - méreget téged, és nem nagyon akar elállni az útból, de Momot készségesen átengedi. A mandulára ugyanúgy rámered, de egy idegentől, pláne egy embertől, nem fogad el semmit. Nagy sokáig néz téged, titeket, és fogalmad sem lehet róla, mit akar.
- Te sem vagy teljesen ember, de nem is teljesen pet - csendül a hangja a fejedben hirtelen, és ez már nagyon is ismerős.
- Ha be akarsz menni, megteheted, de csak ha azt itt hagyod - mutat az íjadra. - Viszont figyelmeztetlek! Ez itt Sárkányvár. Nem kedveljük az idegeneket - azzal ha leteszed az íjad, utat enged neked, viszont szúrós, méregető tekintetét továbbra sem veszi le rólad.
Akárhogy is, Momo csippantással jelzi, hogy ő bizony örülne neki, ha bemennétek. Talán elvarázsolták méretes fajtársai, talán úgy érezte, itt végre tanulhat valamit, amit majd bevethet a harcban. Az is lehet, hogy csak meg akarta nézni, ő mekkorára nőhet majd idővel. Mind Hisame, mind az idősebb, felnőtt példányok szemkápráztatóak voltak, a kicsik pedig aranyosan csipogtak és morogtak a terem közepén, egymást kergetve, és valami húsnak kinéző dolgot marcangolva. Volt a terem sarkában még egy pár tál is, ahol mindenféle magvak voltak, bizonyára az olyan sárkányok számára, akik inkább azt preferálták, a legeslegszélén pedig egy friss, tiszta vízű forrás fakadt. Ha körbesétálod a termet, észreveheted, hogy Hisame háta mögött további folyosók nyílnak.
A sárkányok méreteik által betöltötték az egész termet, de korántsem mondanám, hogy sokan lettek volna. A többi állatfajhoz képest egészen kevesen képviseltették magukat, ami nem is csoda, hiszen ritka állatok. Egyik-másik egészen megtépázottan festett, egy különösen leharcoltnak kinéző, fekete színű tűzsárkány pedig egyenesen feléd csap tüskés farkával, amikor arra jársz. Hogy valóban fenyegetni akar, azt mély morgása, és kicsit sem barátságos tekintete jelzi feléd.
Aztán hirtelen Hisame abbahagyja az éneket, és megszólal hangja a fejedben.
- Nem vagy pet, de ember sem. Ő pedig sárkány, mégsem közénk való - mutat farkával Momora. - Ki vagy te nőstény és ki vagy te lány? Válaszoljatok! - mordul fel, és fenyegetően kiterpeszti méretes szárnyait. A levegő egy csapásra lehűl, a kissárkányok pedig az árnyékos sarokba húzódnak.

by **Mirika** Vas. Aug. 25 2019, 13:58

- Neked is szia, Timidus - reagáltam az előttem terpeszkedő sárkányra. A hangja az övé volt, sajnos túl sokat hallottam ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsem, pedig eltelt néhány év. Őszintén szólva így, hogy Momo végre nem repkedett el, legszívesebben vissza is fordultam volna, de két okból nem tettem, nem tehettem meg. Egyrészt Momo bent akart lenni, ez nyilvánvaló volt, még az izgatott csipogása nélkül is, másrészt meg engem is érdekelt, hogy mi ez a hely, és gondoltam odabent kaphatok válaszokat. Főleg, ha Hisame is méltóztatik végre beszélni hozzám. Egyszóval leengedtem a vállamról az íjamat, és ha a nagyra nőtt tollas gyík félrehúzódott, akkor bemerészkedtem a terembe turistáskodni.
Igyekeztem óvatos lenni, mert hát voltak akkora lények, mint egy ház, és ha rossz helyre keveredek, simán eltaposnak. Vagy elcsapnak a farkukkal, mint azt a egyik majdnem tette is.
- Nem szereted az embereket, mi? - sóhajtottam, miután kellő távolságba kerültem tőle, meg amúgy a többi hegyméretű lénytől is. Őszintén szólva nem voltam nagy barátságban a sárkányokkal mióta egy ugye majdnem megölt, úgyhogy visszafogottan nézelődtem. Momót viszont elengedtem, hadd barátkozzon kedvére, és miután megnézte magának a nagyobbakat, csatlakozott a kicsikhez a kergetőzésben. Egy idő után már én is inkább ezt figyeltem, kíváncsi voltam, hogy a hasonló korú sárkányokhoz képest mennyire agilis. Elég kompetitív típusnak tűnt eddig, ezért is sajnáltam, hogy nem tudom a pontjaimmal eléggé megtámogatni ebben, főleg hogy sokat lógtam nálam sokkal magasabb szintű játékosokkal, akiknek nyilván minden könnyen megy, miközben mi vért izzadunk minden apró részsikerért. De itt talán meg tudja mutatni az ügyességét :3
Hisame hangja szakította el a gondolkodásomat, na meg az, hogy hirtelen egy kicsit hűvösebb lett. Megborzongtam, miközben Momo is inkább visszareppent hozzám a nagy sárkány fenyegető hangjára, de nem azért, hogy elbújjon mögöttem, hanem védelmezően, kitárt szárnyakkal elém állt és morogni kezdett.
- Nyugi Momo, nincs semmi baj :3 - súgtam a kissárkánynak, majd kiléptem mögüle és felnéztem a jégmonstrumra - Én ember vagyok, ő pedig sárkány! De egy másik világból jöttünk, egy olyanból, ahol minden lény kicsit másmilyen, mint itt - feleltem magabiztosan - Valaha én is ehhez a világhoz tartoztam. Ismerlek titeket, találkoztunk, harcoltunk együtt! - néztem rá Hisame után Timidusra is - Talán nem emlékeztek rá, de ahogy Momo hozzám tartozik, úgy ti is tartoztatok valakihez egyszer régen. Valakihez, aki felnevelt titeket, és a barátotok volt - mondtam tovább a mondókám határozottan - Nem tartozunk ide, de valami oka kell hogy legyen, hogy most Sárkányvárban vagyunk. Kérlek, segítsetek megfejteni az okát, Hisame!

by **Simeon** Szomb. Szept. 07 2019, 11:26

- Idomáros titok! - lelkendezett Simeon - Hallod ezt, Tengerszem? Idomáros! - vigyorgott boldogan a srác és egyre lelkesebben követte a pumát, egészen addig a furcsa faodúig. Tengerszem persze értette is, nemcsak hallotta a puma szavait és igaz ő is izgatott volt, de idomárjánál sokkalta óvatosabb. Tehát van egy vezér és vannak próbák is, amit ha kiállnak, megosztják velük ezt a titkot és segíteniük is kell majd valamikben. Tengerszem bólintott. Úgy gondolta, hogy Simeon alkalmas lesz a feladatra, még akkor is, ha ez komolyságot igényel, Simeon ugyanis ritkán, ritkán, nagyon ritkán tudott komoly is lenni. Ha a szitució megkövetelte. Ha pedig nem jönne össze véletlen, majd ő megvédi a srácot, ebben biztosak lehetnek!
- Aztaaa - bámult körbe Simeon az ugrás után - Még vízesés is van! - szaladt oda és bámult felfelé, hogy vajon honnan jöhet a nagy vízfolyam - Vajon iható? Nagyon frissnek tűnik! - nyújtotta oda a tenyerét és fröcskölte le magát nevetve. Tengerszem szinte biztos volt benne, hogy ez az a folyó, ami hívta őt korábban és ami mellett sétáltak, így talán nem lesz gond belőle, ha gazdája megkóstolja... talán. Ezértis nem rohant utána, inkább beérte a pumát és mögötte sétált át ő is a vízesésen, aminek túloldalán már Simeon is csatlakozott hozzájuk, csurom vizesen, de fülig érő ajkakkal. Az, hogy mennyire volt vagy nem volt sötét, egyelőre másodlagos tényező volt - Simeont túlságosan is lekötötték az előtte álló események, de polipja biztosra vette, hogy nemsokára fel fog tűnni a fiúnak, hogy voltaképpen egy barlangban vannak, ahova a fény alig-alig jut be. Vagy lesznek fáklyák? A pet remélte, hogy a próbák nem valami mélysötét helyen lesznek, mert akkor idomáros titok ide vagy oda, a srác menekülni fog.
- Phhh... - nyugodott is meg, amint meglátta a kanyar mögött a fényt.
- Szóval először Tengerszem beszél, értettem! - szalutált, ahogy a katonák szokták, de csak játékból. Vigyorgott is mellé - Egyébként milyen az a vezér? - kérdezte halkan - Biztos valami hatalmas, lángoló szárnyakkal és a fénycsíkok csakúgy gyűlni fognak köréje! - álmodozott a srác menet közben és amkor végre ő is meglátta a fényt, úgy kellett türtőztetnie magát, hogy ne rohanjon oda de tüstént.
- Hhh... - kommentálta Tengerszem és felfújta az arcát: Simeon nyilvánvalóan Dustot idézte fel, mint a barlang vezérét, csak sokkalta nagyobban; a fiatalkorú polip tehát nagyonis remélte, hogy nem egy főnix lesz a főnök. Mert ha főnix lesz, Simeont elég nehéz lesz kitessékelni ebből az állathangtól terhes helyről, próba és feladatok ide, vagy oda...

by **Kirigaya Suguha** Kedd Okt. 22 2019, 15:03

Ritsu, ha visszatér közénk, 500 szóval pótolhat!

Elnézést a hosszú várakoztatásért!

Simeon:
- Biztosíthatlak róla, hogy királyunk hatalmas és nagyon erős. A trónterem pedig tele van fénnyel, jól hiszed! Mindjárt meg is fogjátok látni - pillant maga elé útitársatok, majd belép előttetek a terembe.
A tér, ahová kilyukadtok, hatalmas. Mindenfelől a legkülönbözőbb méretű és formájú petek vesznek titeket körbe, középen pedig egy hatalmas aranytrónuson, fénycsíkokkal körbeölelve megpillanthattok egy óriás, szintén arany színű, majom forma lényt, aki minden bizonnyal a vezetője a népes társaságnak.
A puma mélyen meghajol újdonsült királyuk előtt, mielőtt bemutat titeket. Ahogy megpillantják Simeont, az állatok, akik eddig a legkülönfélébb hangokkal kommunikáltak egymással, hirtelen mind elnémulnak.
Rövid csönd ereszkedik a teremre, talán arra várnak, hogy ti mit mondtok. Végül pár pillanattal később a király megmozdul, és letekint rátok. Legalábbis úgy fest, mint aki rátok néz, ugyanis a szeme el van takarva egy kendő segítségével. Végül idegesítően magas, vinnyogásszerű hangon megszólal, természetesen a petek nyelvén, így Simeon csak nehézkesen értheti, míg Tengerszem tökéletesen ért mindent.
- Szóval ti vagytok, kik alkalmasnak találtattatok. A mai egy különleges nap, amikor megnyitottuk kapuinkat az idomárok előtt. Keressük az arra alkalmas személyeket, akik a segítségünkre lesznek, cserébe mi mindig a rendelkezésükre fogunk állni, ha bajba kerülnek. Ennek azonban ára van. Be kell bizonyítanotok, hogy nem vagytok olyanok, mint a többi idomár. A rengeteg ember, akik mind magunkra hagytak minket!
- Mondd, ifjú, készen állsz a próbákra?

Mirika:
Momo ügyesen teljesít a játékban a többi kis sárkánnyal szemben, így van oka büszkének lenni. A kergetőzés azonban csakhamar abbamarad, hiszen nem sárkányoviba jöttetek.
Hisame röviden elgondolkodva figyeli Mirikát, és nem szólal meg azonnal, ahogy a lány szavai végére ér. Lassan fújja ki a hideg levegőt orrán, akár a dohányfüstöt. Megjelenése fenséges, ehhez kétség sem férhet.
- Van, akiket szerettek - szólal meg végül, és tekintete egyik sárkányról a másikra vándorol mondandója közben. - Van olyan is, akit kihasználtak. Akit eldobtak. És olyan is, aki képtelen volt megvédeni a gazdáját. Mi mégis egy család vagyunk.
- Mi hívtuk ma a petedet. Nem tudatosan éppen őt, ám ő volt az, aki felelt. Itt élünk, a világtól elzárt helyen, ám ez a biztonság nem tart örökké. Erősek vagyunk, ám nem vagyunk képesek mindent megoldani. Egyre többen vagyunk itt. Sárkányvár lassan túl kicsi lesz ennyi lakónak. Segítségre van szükségünk.
- Valóban nem emlékszem rád, te lány. Ám mondd, képes lennél segíteni nekünk, még ha előtte próbákat is kellene kiállnod, hogy bizonyítsd hűségedet?

by **Simeon** Vas. Okt. 27 2019, 14:09

Trónterem! Már ez igazán jól hangzott, hát még az, hogy soksok, nagyon sok fény is lesz ott! Simeon alig várta, hogy végre beléphessenek, amikor pedig ez megtörtént, álmélkodva nézett körbe:
- Hiszen ez gyönyörűűű! - nevetett könnytől csillogó szemekkel és magához ölelte petjét, akit szintúgy letaglózott a látvány: mindenhol állatok vették körbe őket, kicsik és nagyok és habár Tengerszem tartott azért tőlük, idomárjában ez fel sem merült. Tekintetét a király látványa bilincselte le és még levegőt venni is elfelejtett, ahogy észrevette, hogy a fénycsíkok mennyire imádják a hatalmas, aranyszínű majmot. A párosnak (noha vezetőjük korábban erre biztatta őket) eszébe sem jutott, hogy a beálló csöndben bármelyikük is megszólaljon. Csak nézték a peteket és a termet, alig bírtak betelni a látvánnyal... aztán ahogy a puma meghajolt, Tengerszem valamilyen belső ösztöntől vezérelve követte a példáját - végtére is ő maga is pet volt és éppen királya (királya?) előtt állt. A fiatalkorú polipban azért felmerült, hogy ez hogyan lehetséges, de abban biztos volt, hogy ez itt a vezér territóriuma és ha azt akarta, hogy megtűrjék gazdáját, bizony tennie is kellett érte. Simeon persze mindeközben elbambult. Tátott szájjal forgatta fejét körbe, de pillantása minduntalan visszatért a majomhoz, aki amikor megszólalt, Simeon csak bambán bólintani tudott rá. Nem is nagyon értette, mit mond, de nagyon igyekezett koncentrálni, mert biztos fontos, nem igaz? A végét persze már jól értette: próbák lesznek, amikre készen kell állni! Polipja vele ellentétben a majom minden szavát hallotta és rögtön le is vonta a következtetéseket, az előnyöket és a hátrányokat egyaránt. Végülis nem is lenne rossz, ha néha kapnának segítséget, vannak ugyanis olyan szituációk, amikor egyetlen kicsiny polip nem elég rá, hogy bugyuta gazdáját megóvja a fénycsíkok által vezetett ilyen-olyan veszedelmektől, amik Aincradban várnak rájuk.
Végül elhangzott a kérdés, ami az egész kezdetét jelentette. Tengerszem magabiztosan nézett fel Simeonra, aki csupán megsimogatta petjét és elvigyorodott:
- Hát persze, nanáhogy!

by **Mirika** Vas. Dec. 08 2019, 15:56

Bárcsak Hisame abbahagyná ezt levegő fújkálást, nem vagyok benne biztos, hogy felfogja, mit eredményez, amit csinál. Mármint... szerintem nem csak én didergek tőle, de a tűzsárkányok se biztos, hogy epekednek a hideg levegőért. Körbenéztem a teremtmények között. Abban biztos voltam, hogy a nagyobbakat szerették, hiszen anélkül nem kéne, hogy fejlődjenek, azt pedig nem is merem feltételezni, hogy a híresen bölcs sárkányokat egy puszta ember képes becsapni és átverni. A kisebbek viszont valamiért meg kellett, hogy ragadjanak ezen a szinten. Vagy azért, mert nem volt elég idejük a partnerük mellett, vagy mert egyszerűen, ahogy Hisame is mondta, eszközként használták őket. Tulajdonképpen én se gondoltam rájuk nagyon másképp, mielőtt lett nekem is egy kis digitális lényem, akiért én feleltem.
- Szóval te akartál nekik segíteni, te kis bajkeverő? - sóhajtottam fel Momóra sandítva, aki egy rövid igenlő csippantással felelt. Eddig csak azt vettem észre, hogy versengő természete van, de ezek szerint sokkal inkább szívén viseli a fajtársai sorsát, mint gondoltam. Pedig ezek a sárkányok legfeljebb a távoli rokonai. Mondjuk valószínűleg hasonló a kódjuk...
- Hát... őszintén szólva kételkedem benne, hogy engem kerestek - vakartam meg a tarkóm. Hogy tudnék én segíteni ezeknek a lényeknek? Bármelyikük rám lehel, nekem kampó. Nem tudom, talán Momót is csak a szíve vitte előre, és bele se gondolt, hogy mit is jelent segíteni.
- Attól függ, mit szeretnétek elérni. Ha olyasvalaki kell, aki felveszi veletek a versenyt erőben és bölcsességben, akkor csalódást kell okoznom... De ha nem kell erő, csak ész és bátorság, még talán hasznotokra is lehetek :3 - mosolyodtam el. A kis töpörtyű segíteni akar nekik, ami nyilván engem is arra sarkall, hogy legyek partner a dologban, de azért számtalan kockázata van annak, ha én most vakon belemegyek valamibe, ami egyszerűen túl sok lenne nekünk. Szóval többet akartam tudni.

Máskor szóljatok hamarabb, ha ilyen sokáig nem írok >.>

by Ajánlott tartalom

Ki lesz a Falkavezér?

Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?

Re: Ki lesz a Falkavezér?