Ki tette?

Éppen a kezdetek városában sétálgatsz, hogy jókedvedben vagy épp valamiért dühöngesz, az rád van bízva. Egyszer csak egy hangos zörejre leszel figyelmes mintha egy robbanás lett volna. Füstöt nem látsz, égett szagot sem érzel, így rájössz valami hangrobbanásféle lehetett. Itt eldönthetett a zaj felé indulsz vagy pont az ellentétes irányba. Ha az utóbbit választod a kaland itt véget ér. 1-2 utcával odébb ahol a házak elég sűrűn helyezkednek, el ahol 3 férfit egy kisebb tömeg vesz körül. Egy harminc év körüli bajszos pocakos férfi fickó sárga ruhában vele szemben két tizennyolc év körüli srác az egyik kék a másik zöld felsőt viselt.

/Első körben addig írj, míg elérsz ahhoz a háromhoz, akik nagyon dühösnek tűntek bizonyára vitatkoztak. Minimum szószám 250 szó. Ha bármi kérdésed lenne nyugodtan lehet zaklatni privát üzenetben./
/Erre a küldetésre Argo adott engedélyt. Résztvevő Kanami./

Az idősebb férfi nagyon dühösnek tűnt mármint dühösebbnek, mint a két másik. A feje majdnem olyan vörös, mint egy paprika és rövid idő alatt hadar el kisebb monológokat.
- Azok után, amit értettek tettem, volt képetek ezt csinálni velem?! Nekem angyali türelmem van és a jó tréfát is értékelem, ám ami sok az már rengeteg! Hogy volt képetek velem ezt művelni ráadásul ez nem is az első alkalom! A múltkorikat még elnéztem, de ami sok az már rengeteg!
- Nem én voltam, hanem ő. A kis mimózalelkű tolvaj. – ezzel behúzott eget a másiknak.
Mivel védett helyen vagytok a kék ruhás nem sérült meg csak egy kissé hátra lökődött majdnem harminc centit.

- Én soha életemben nem vettem el semmit.
- Na persze, valami oknál fogva gyere korunkban mindig a te ágyadban találtuk meg a plüss macimat.
- Te meg gyakran almát.... - de nem fejezte be a mondatot inkább lesütötte a szemét.
- Engem nem érdekel mit követettek el a múltban, csak azt akarom tudni ki tette. A bűnös fizesse meg a káromat, mert ami itt történt az vérlázító.
És ez a civakodás ment volna még egy jó darabig, mikor is valaki a tömegből bekiabált.
- Miért nem kértek meg valakit, hogy döntse el ki a tettes?
Mindhárman nagy kerek szemekkel pislogtak mintha csak valami egészen új mondhatni forradalmi dolgot mutattak volna be.
- Rendben van, ki vállalja?

/Senki nem szól semmit, és ha te nem jelentkezel, valaki meglök, hátulról amitől a kör közepére kerülsz így te leszel az önkéntes. A hozzászólás addig szóljon míg „elvállalod” a feladatot. Ha gondolod pár kérdést vagy megjegyzést is tehetsz. Gondolom, mondanom sem kell, mindenki azt fogja tenni, amit te, mondasz. Sok sikert a nyomozáshoz Missz Kanami./

Erre aztán senki sem számított se a veszekedők sem pedig a közönség. Mikor megszólalt mindenki elkezdett sugdolóznak a bátrabbak még mutogattak is persze óvatosan. Mindhárman végignéztek rajtad jó alaposan és így vagy fél percre abbahagyták a vitát. Ezután mintha mi sem történt volna összedugták a fejüket, mint a footbal meccseken és hangosan motyogtak.
- Mit szóltok hozzá?
- Fogalmam sincs, de nagyon csinos.
- Jó a szövege, szerintetek erős?
- Magabiztosnak tűnik. Talán nem bánjuk meg.
- Rendben van.
- Ahogy gondoljátok. – ezzel mindnyájan hátrébb húzódtak.
- Rendben van, beavatunk a részletekbe. Egy ideje együtt lakom ezzel a két taknyossal.
- Hé kikérem magamnak, nem vagy sokkal idősebb. Ráadásul nem együtt élünk csak ugyan ott, nagy különbség.
- Nem az mert én mentem oda először.
- Igazán én találtam meg először a helyet és utána..
- Nem kell ragozni, mi is annyit fizetünk érte, mint te. Ráadásul, ha elpakoltál volna, magad után ez nem történik meg.
- De hisz én nem is.
- Ja persze magától párolgott el a szivárvány mi?
- Van fogalmatok mennyibe került az!? Annyira vágytam rá és spóroltam mire sikerült eme ritkás kis szeletéhez jutnom. - a férfi arcán látszik, hogy teljesen elérzékenyült.
Bizonyára már elfogyott a türelmed ezért a férfi bevallotta egy nagyobb szelet süteményről van szó, de nem akármilyenről. A szivárvány színében pompázik és állítólag káprázatos az íze. Az a jó a Sword Art online-val, hogy itt olyan is létezhet, ami a valóságban nem.

Csodálkoztál azon, hogy nem is olyan régen úgy marták egymást pár pillanattal később olyan meghitten susmorogtak, ráadásul nem voltak hajlandók téged beengedni. Ennek több oka is volt, amiket most bár kissé késve, de megosztok veled. Az egyik talán meglepetés fog érni téged az, hogy nő vagy ők pedig férfiak. A másik és ez sokkal jobb érv, hogy ők hímek és mind olyanok gyakran marhaságot művelnek. Ez a rocksztáros viselkedés jó pár nézelődő arcára mosolyt csalt másokból viszont csodálkozást váltott ki. Az a fiú, akinek azt mondtad ne csorgassa rád a nyálát először fel sem fogta, hogy neki címezted. A szemei majd a duplájára nőttek és kétségbe esetten mutatott magára, de egy hangnyögésen kívül nem tudott többet kipréselni magából. Olyan tipikus mimóza alkatnak tűnt senki nem gondolná róla, hogy csorgatná a nyálát utánad, valószínű csak kedves akart lenni. Erre a kijelentésre egy fiatal lány kiáltott fel valahonnan a tömegből.
-Hogy volt képed ilyet mondani te fejős tehén!!? – azonban hiába keresnéd, nem találnád meg a hang gazdáját.
A kiabáló nyilvánvalóan nem akarta felfedni kilétét, viszont az is egyértelmű, hogy nagyon mérges. Jó az esély rá, hogy olyan idős lehet, mint a fiúk vagy kissé fiatalabb.

Az a kis trükk, hogy megnézd, a tettes elárulja –e magát nagyon cseles volt, már majdnem ravasz. A zöld pulóveres nyúlt az arcához, hogy megnézze tényleg volt valami a száján. Sajnos nem örülhetsz, sokáig mert ezt elismételte a kék ruhás és a fickó, meg még néhányan, akik körbe vettek titeket.
- Miről hablatyolsz? Nem is cukros a szám.
- Az enyém sem.
A harmadik még mindig nem tudott megszólalni csak rázta a fejét.
- Ezt az édességet nagyon ritkán és nagyon drágán lehet megkapni. Majd egy hónapja vártam rá mióta megnyitott az az új cukrászda. ti meg elvettétek tőlem ezt a csodálatos lehetőséget. Pedig úgy csillogott, mint egy szivárvány. A leírásban az állt, hogy egyetlen falattól is a menyben érzi magát az ember. – az arcán ismét a csalódottság tükröződött meg az olthatatlan vágy.
A sok beszédtől először a zöld majd a kék ruhásnak kordult meg a gyomra.
- Ne néz rám ilyen szemmel, tegnap este óta nem ettem egy falatot sem.
- Én se. – mondta cérnavékony hangon.
- Még mindig tagadsz, te nyavalyás?- ezzel a zöld, fellökte a kéket, a mellkasára ült és elkezdte ráncigálni a gallérjánál.
Mondta egy kopasz fickó aki éppen félmeztelenül álldogált és így tökéletesen látszódott a tetoválása a jobb karján ami egy öklöt ábrázolt. Az ujjait tördelte bizonyára már nagyon viszkethetett a tenyere.

/Most vajon mit teszel? Hagyod, hogy lerendezzék egymás között vagy közbelépsz. Addig írj míg el nem határozod, hogy valamiképp közbe avatkozol vagy azt, hogy nem. Kérdéseket is tehetsz fel nyugodtan, de talán stratégiát kéne váltani, mert így nehéz hasznos információhoz jutni, de te vagy a főnök. Mindenki úgy táncol, ahogyan te fütyülsz./

Ez a kijelentés egyáltalán nem volt finom, sem pedig nőies, de tökéletesen illet Kanami-hoz. Valljuk, be nem azért imádják oly, sokan mert sikeresen bemagolta az illemkódexet. Hiába kérted olyan szépen nem jött elő a kiabáló, bár lehet így a jobb. Igaz nem valami bátor dolog a tömegből kiabálni viszont valami okból az illető fontosnak érezte, hogy ezt megossza veled. A testvéri veszekedés nem volt olyan súlyos, mint amilyennek látszik, hisz itt csak az egyik ráncigálta a másikat miközben rajta ült. Nem püfölte és nem is rágalmazta csakis kifejezte az érzéseit. Sikerült egy időre lezárni a vitát nemes fegyvered segítségével. Ahogyan ott álltál mellettük a zöld ruhás nyakánál különös jelre lehetsz figyelmes egész pontosan a srác tarkójánál. Nehezen lehet kivenni, de mintha ujjak lenének, amiket becsukta. Talán láttál valami ehhez hasonlót a közel múltban. A fiúk felálltak, a pipogya csak a földet nézte mire megint megszólalt a hang.
- Ne csak állj, mint egy rakás szerencsétlenség! Csinálj valamit!
- Ne merészelje megfenyegetni a testvérem vagy összetöröm, mint majom a zsebórát. – majd csendben félreálltak a falhoz, mint a jó gyerekek.
Erre az a bizonyos kopasz, aki azt mondta végre egy kis bunyó hangosan felnevetett.
- Ez igen. Jól meg mondtad neki. Csak keményen, mint mindig.
Oly nagy sikert ért el a tekinteted, hogy a pocakos fickó először meg sem tudott nyikkanni.
- Ott ahol mindig is, sajnos ez egy rossz szokásom. Úgy értem a konyhában, mindig mindent ott hagytam, amit másnap meg akartam enni. Eddig nem volt semmi baj, de úgy egy hónapja sorra eltüneteztek a sütik, amiket nagyon meg akarok enni. Idegen nem tehette, mert a szállás csak három személyes és csak az mehet a konyhába, aki szobát bérelt.
- És egyből engem kell gyanúsítani? Ő egy ökör, mégis engem gyanúsítanak? – erre ásított egy hatalmasat majd a testvére hűségesen követte a példáját.

/Bocsánatkéréssel tartozom előző körben én hibáztam. Kimaradt a kopasz fickó mondata pedig meg mertem volna esküdni, hogy bent van, de talán véletlenül töröltem./

Most ez komolyan nekem mondta? Azt hiszi meg tud verni? Talán majd a befőtt teszi el a nagymamát vagy mi?

Pedig láthatja, hogy ott a vörös indikátor felettem. Hogy miért került oda az egy hosszú sztori.
Anno amikor a Sword Art Online elindult nagy volt a lelkesedés. Egészen a vörös köpenyesig. Pár hónap múlva kezdett fogyni a remény, hogy valaha is kijutunk innen, én és sokan mások is emiatt alkoholba fojtottuk a bánatunkat. Egyszer aztán amikor többet ittam a kelleténél egy játékos bánta a dolgot. Nem mintha én bánnám a dolgot. Hiszen lehet, hogy aki meghal az kijut a játékból, ha nem nos akkor sem bánom. A gettókban gyakran előfordul az ilyesmi, hogy „túlbulizták” az estét. Másnap meg a börtönben ébredtek. Ahogyan én is.

De most van egy fontosabb dolgom.
-nos mindenki azt mondja, hogy nem ő tette. Ti kölykök és az öreg is… Normál esetben azt mondanám, hogy párbaj és intézzétek el egymás között…
-de azt hiszem ez most nem játszik mi?

Néztem rájuk, hogy belemennek-e a dologba, ha igen, akkor az nekem annyiból jó, hogy rámutatás helyett úgy is az győz, akit a szerencse istene, vagy a motyó segít vagy mi. Ha pedig nem vállalják ezt az ősi lovagi módszert az igazságszolgáltatásra, akkor kikéne találni ki lehetett, de egyenlőre nekem az öreg a leggyanúsabb. Hiszen lehet, hogy álmában zabál… Amekkora darab egy állat simán belefér nem?

Jó értem bunkó elképzelés, de ha most rosszra bökök rá, akkor meg kibukik a dolog és mocsok leszek, és első nyomozási megbízásnak nem lenne jó...

Öröm látni, hogy van olyan játékos mely az eszét is próbálja használni és nem csak a külsejét veti latba. A fiú mikor visszabeszélt neked halálosan komolyan gondolta ez láthattad a szemében. Semmi jele nem volt hezitálásnak sem pedig félelemnek, mintha nem először viselkedett volna így. De valami oknál mégsem támadott rád, hanem csöndben félrevonult, hogy te folytathasd a nyomozást. A felszólalásod kissé váratlanul érte a triót, mert mindenre fel voltak készülve lelkileg, csak erre nem.
- Én egyszer sem mondtam, hogy nem én tettem mivel én vagyok az áldozat. –erre a mellkasára csapott- Annyira vágytam rá és megfosztottak eme csodálatos lehetőségtől. Ha én tettem volna, akkor nem kiabálnék itt, hogy megloptak. De, gondolkodjuk csak. – erre elhallgatott és az állát kezdte vakargatni és töprengő arcot vágott.
-Nekem tetszik ez az ötlet. Addig verlek, míg be nem vallod, amit tettél.
-Ha hozzá mersz érni esküszöm, kiütlek a divatból. – szóllott a védelmező hang.
-Neked nem osztottam lapot. Na, kezdjük. – már emelte is az öklét ám a testvére rögtön összehúzta magát.
-Feladom.
-Szóval beismered, hogy elloptad azt a süteményt?
-Nem, de verekedni se akarok.
-Mond, hogy te tetted.
-Nem én voltam, hanem te. – és ez így ment tovább.

/Nincs könnyű feladatod. Reagáld le ezt a helyzetet./

Elindultál befele a tömegbe, hogy megtaláld azt a leányzót, aki folyton kiszólogatott. Bizonyára ő is megérezte, hogy bajban van ugyanis halk nyögések halhattál, mint mikor meglöknek valakit. Az a bizonyos illető megpróbált kereket oldani, de egy olyan tapasztalt játékosnak, mint neked nem okozhatott nehezedre megtalálni a hangok alapján, feltéve, ha tényleg meg akartad találni. Ha a nyomába eredtél akkor egy-két perc után megláttál egy tizennyolc év körüli lila hajú lányt. Beszélni sajnos nem tudtál vele ugyanis apró fénypontokká robbant szét. Csak egy cetlit hagyott hátra, amin a következő szöveg állt.
„Bizonyos okok miatt nem láthatnak minket együtt, de elárulhatom, hogy ő sosem lopna el semmit sem. Ráadásul majdnem minden éjjel velem volt, de ezt bizonyos embereknek nem szabad megtudni.”
Bizonyára nem bízott az értelmi kepeségeidbe, mert a lap aljára még odabiggyesztett valamit.
„ Utóirat: Ha nem tudnád, kiről van, szó akkor közlöm, a páros közül az, aki a legcukibb.
Utóirat2: Ha rá mersz mászni kikaparom a szemeidet.”
Természetesen, ha nem kezdted el üldözni a tömegben mindez nem történt meg.
Az emberek meglepődtek a kalapod láttán ráadásul végre úgy kezdtél viselkedni, mint egy igazi nyomozó.
- Én-énén nem láttam elmentem a szobámba aludni és reggelig ki sem jöttem. De valószínű hat után tette ki mikor mindnyájan megvacsoráztunk.
- Én se láttam egy jó darabig olvastam majd eltettem magam holnapra. – erre a kijelentésre hangosan felnevetett a kopasz, tetovált férfi.
A pocakos alak nem volt hajlandó megszólalni látszólag teljesen el volt veszve a gondolataiban majd hirtelen felkiáltott és mutató ujját az égnek szegezte.
- Azt hiszem, tudom ki a tettes. Azt hitte túljárhat az eszemen, de korábban kell felkelni. A tettes nem más, mint….

/Folytatása következik./

Shit. Na benne vagyok a lecsóban. A tömeg ami körülöttem gyűlik egyre idegesítőbb. De a dolgok hevében elindultam közéjük. Nem haboztam addig üldöztem a célomat amíg azt el nem érem. De pont mielőtt ez megtörténne szétfoszlik pixelekre.

Namármostnézzükmeg. Két utat tudok, hogy valaki így tűnjön el. Az egyik, ha megölik. Na már most mi a város közepén vagyunk ezért ezt el is vetném. A másik amit el vetnék, az pedig a teleport kő, de azt jól tudom, hogy inkább egy örvény nyeli el a játékost, mintsem pixelekre hullik. Az utolsó a kettőből, azaz a harmadik, hogy valami NPC-vel állok szemben, aki valami fura oknál fogva elmenekült előlem.

Ekkor észrevettem a cetlit. Elég fura írásmódú levélke volt az, sőt még ki is fejti, hogy ki tehet róla. Ez pedig nekem nagyon kétségbe ejtő. Az biztos nem a tettes aki a cukibb?

Milyen megfogalmazás már ez? Ehh…

Fogtam magam és visszamentem a tömegből a kuncsaftokhoz, akik még mindig magyaráztak egymásnak. Azt persze nem tudtam meg amit akartam, hogy mikor tűnt el és ki látta utoljára, mert persze azt kerek perec senki nem mondja el nekem. Pedig értékelném, ha egyszer valaki tisztába rakná a dolgokat.

Keménykalapos nyomozóként tehát arra lettem figyelmes, hogy tudom ki a tettes. Eddig csak tippelni tudtam volna előítéletek alapján, de a jelenet ami épp előttem játszódott le és a kiváló seriff érzék, meg a Sherlock Holmes gének egyszerre kirakták a kirakóst!
…. a tettes pedig nem más mint….

-Egyszerű rámutatással mutattam rá az egyikre, azaz a zöld pólós figurára (akinek a szövege is zöld volt)

-Ő lesz az. Mindenki más a megoldást kereste, de te fiacskám csak menekültél a vádak elől egész végig -meg persze az én lilahajú barátnőm segített eldönteni, hogy nem a kék pólós aki eddig a másik gyanúsítottam volt.

Hogy a pocakos éppen kire akart rá mutatni azt már nem tudhatjuk meg és ezért csakis egy embernek lehetünk hálásak. Köszönjünk Kanami. Ez lehetne egy jó banki szlogen is, de visszatérve a történetre olyan hírtelen a jelentette ki a nyomozó szerinte ki a tettes beléfojtotta a szót szegénykébe és csak pislogni tudott. Pár pillanatig csak pislogott majd boldogan felkiáltott.
- Egész végig tudtam. Tisztában voltam vele, hogy csakis ő lehet a hunyó vagy a másik. – a mondat végét már bizonytalanabbul és jóval halkabban mondta.
- Én nem csináltam semmit ártatlan vagyok. Hé, tesó, te ismersz, a legjobban tudod, én soha nem tennék ilyet.
- Igen, hát tudod, én nem is tudom igazán.
- Nagyon szépen köszönöm ki vagyok veled segítve. Hogy miért nem csináltak helyetted inkább széket a szüleink? Megmondtam, hogy én nem tehettem, mert egész végig... - itt elbicsaklott a hangja nyelt egy nagyot majd mintha a kopaszra nézet volna vagy valakire, másra – Végig a szobámban voltam és olvastam.
- Ha ő egyszer azt mondja, hogy te tetted akkor te tetted, már pedig ő ezt mondta. Kezdhetem elölről a gyűjtögetés és a vágyakozás. Pedig biztosan nagyon finom letett, állítólag a ragú nyúl sem érhet a nyomába. - ismét őszintének és szenvedélyesek tűnhetett mikor az el nem fogyasztott süteményről beszélt.
Erre a kijelentésére a kék és a zöld ruhásnak ismét, szinte egyszerre korgott a hasa mintha csak egy szörnyeteg morgott volna.
Drága hölgyem. Maradsz ennél az elhatározásnál és még egyszer kijelented ki a tettes vagy még egyszer átgondolod a dolgokat? Senki nem befolyásol, az lesz amit te mondasz mert rajtad van a sapka.

/ Nem is szaporítom, tovább a szót térjünk, egyből a lényegre bár gondolom senkit sem fog senkit sem meglepni az eredmény. És a Miss Marple díjat kapja Kanami Minagawa. /

Amint soroltad az érveid és közeledtél a pocakos férfihoz úgy lett az arca egyre sápadtabb. Ezzel ellentétben a zöld ruhás srác, akit néhány perce megvádoltál egyre jobb kedvre derült. Szinte már madarat lehet vele fogatni, majdnem felszállt a fellegek közé. Új gyanúsítottad nem tudott mást csak hebegni és habogni.
- De hát én nem is, nem én voltam. Ha én tettem volna nem csapok ilyen patáliát, ráadásul csak annyit tudok róla amennyit olvastam a leírásról.
Miközben beszélt a két fiatalabb odaállt melléd és szinte közre fogtak téged miközben morcos kölyök kutya módjára néztek a süti mániásra.
- De ha így belegondolok az éjjel volt egy álmom amint jót lakmározok. De esküszöm, hogy nem én tettem. Vagy mégis?
- Az nem számít most ő a törvény.
- Igen, és ha ő azt mondja, hogy így történt akkor így is történt, mert ő mondta.
- Ráadásul majd kilyukad a hasunk az éhségtől ő meg kövérebb, mint valaha. – nem biztos, hogy itt el lehet hízni, de ezt nem firtassuk.
- Bocsánat tesó, amiért megvádoltalak.
- Spongyát rá. Amúgy köszönjünk a segítséget. Ha nagyok leszünk, megháláljuk. Én egy kiváló harcos vagyok a testvérem meg csodás gyógyitalokat készít ráadásul nyíllal néha még az ellenséget is eltalálja, nem csak engem.
- Az csak egyszer esett meg és azért történt, mert elém álltál.
- Nagyon kemény voltál, egyszer majd remélem, megmérkőzhetünk egymással, persze csak barátságosan.
- Én is köszönöm. – ezzel tisztelet teljesen meghajolt előtted, aminek hatására a tesójától kapott egy hatalmas taslit.
- Nem meg mondtam, hogy szokj le erről? És még csodálkoznak, hogy folyton ideges vagyok. Majd elfelejtettem, itt egy kis csekélység a faradozásodért. - ezzel átadott neked egy kis faládát.
Mindenki megtapsolt téged majd elmentek végezni a dolgukat, csak egy valaki maradt ott és próbálta felfogni, hogy tényleg ő a tettes.

/ Erre még kérlek reagálj és végeztünk is. Köszönöm szépen a türelmedet és, hogy vállaltad ezt a kis kísérletet. Nem vagyok jó mesélő és a krimiket is olvasni szoktam nem írni, de nagyon élveztem a veled való játékot. Nagyon sokat tanultam és tapasztaltam. Egész végig sikerült karakter hű maradnod, amiért ismét dicséretet érdemelsz. Ráadásul még az ügyet is sikerült megoldanod, de vigyázz mert a hírnév hamar utolér végén minden apró üggyel hozzád fordulnak. Eme szép teljesítményért Kanami kap két hatalmas nagy ölelést. Gratulálok szép munka és mindent köszönök./

A küldetést lezárom.

Kanami jutalma (10%-os Ékkő Gyűrűvel) 120 exp és 140 arany, emellett az érclátása miatt a következőket kapja még:

Érclátás: Tier 1, 1 -> 21
3 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 5 Halvány Rubin, 5 Vasérc, 1 Holdkő