Ryutoshi Kurasai

Adatlap

Név: Ryutoshi Kurasai
Nem: Férfi
Kaszt: Lovag
Kor: 16

Kinézet: Ezüstszínű haj, szürke szem. Általában a közömbös arckifejezés vonatkozik rá. A kedvenc színe az éjfekete, így mindig ilyen színű dolgokat imád hordani.

Jellem: Barátságos, udvarias, imád beszélgetni, ám ha olyat lát, hogy valaki bántja a kisebbeket (értsed szintként, vagy méreti esetleg kori különbséggel), akkor bepipul, és akár meg is öli ellenfelét, ha úgy van.

Képességek

Először kicsit koncentrál, majd egy hatalmas üvöltést követően egész teste vörösen kezd el izzani. Az izzást követően az életpontjain és a speciális pontjain kívül minden más megfeleződik (nem kerek eredménynél felfele kell kerekíteni), míg az erő annyival nő, amennyi pont lejött a feleződéssel. Ez az erőnövekedés csak annyi ideig tart, amennyi speciális képességpontja van a karimnak, illetve amint vége a képességnek ugyanennyi ponttal redukálódik a kitartásom. Ha a speciális képesség több, mint a kitartás (normális), akkor kikapcsolódás után eszméletét veszti a karakterem annyi ponttal, amennyi nem tudott lecsökkeni. Természetesen nem lehet nulla a kitartás, és éppen ezért egytől már elájulok.
Ha nem vesztem el az eszméletemet, akkor annyiszor használhatom, míg csak tudom (tegyük fel pl, hogy 3 pont van kitartáson és 1 speciálison. Ebben az esetben 3X tudo mhasználni, ám a 3.nál biztosan elvesztem az eszméletem)

Előtörténet
Franciaországban születtem, ám szüleim Japánból jöttek. Az szülők származása miatt én is megtanultam ezt a nyelvet, így franciául, és japánul is tudtam beszélni már 10 éves koromban. Én az a mintadiák féle voltam egész életemben. A tanárok szerettek, minden osztálytársam a barátom volt, és egyáltalán nem voltak ellenségeim. Ezek okok miatt hamar egykedvűvé váltak mindennapjaim. Miután elvégeztem az általánost szüleim azt várták el tőlem, hogy dolgozzak az ő cégükben, ami játékokat szokott tesztelni. Sajnos jellememnek hála nem utasíthattam vissza az ajánlatot, és így került hozzám a Sword Art Online nevű játék. Béta tesztelőként játszottam először ezzel a játékkal, és már akkor megtetszett a játékvilág. Végre nem függök a szüleimtől, és sok új ismeretlen személlyel is találkozhatok. Kinézetem miatt sajnos igen ijesztőnek találnak páran, ám ha közelebbről is megismernek teljesen, akkor láthatják, hogy nem kell tőlem félni. Kereken 18. születésnapomon végre már nemcsak a béta teszt ideje tartott, hanem elindult végre a normális játék is. Nem sokat gondolkoztam a szülőket hátrahagyva bevonultam a szobámba, és elindítottam a játékot, miután felvettem a szükséges sisakot.
- Kapcsolat létrehozása! - mondom egyszerűen.
És már bejelentkezés után ismét a szeretett világban vagyok. Mivel már nagyjából ismerem a játékot nem zavart az, hogy nyugodtan sétáljak a városban, és ismerkedjek. Ekkor harangozásra lettem figyelmes, és éreztem, hogy nincs valami rendben. Kényszerített teleportáció jött létre, és a főtérre kerültünk. Ekkor bevörösödött az ég, és egy furcsa árnyszerűség jelent meg. Kayaba Akihiko volt az, aki elmondta a ,,játékszabályokat”. A hallottaktól kétségbe estem. Nem miattam, hisz az én életemet sosem tartottam nagyra, hanem a sok emberre gondoltam, akik ártatlanul itt vannak a játékban, és nem is sejtenek semmit. Ekkor megpillantok két gyanús alakot, akik furcsa mosolyt eregettek. Ekkor vettem észre, hogy egy lány sikítva szalad a főtérről, és a két férfi kicsivel később utána. Tudtam, hogy itt valami nincsen rendben, és utánuk siettem. Mikor utolértem őket beteljesült az érzésem. A két férfi kivont karddal támadott rá a védtelen lányra. Látszott a két férfin, hogy élvezték a cselekvésüket, szóval nem most gyilkoltak először. Ekkor feltűnt, hogy már most is vörös indikátor van a fejük fölött. Összeszorítom az öklömet, és felordítok:
- Hé ti ketten! Most végetek!
Ezzel odaszaladok hozzájuk, és az egyik hátába döföm fegyverem. Majd kíhúzom, és egy X vágással kivégzem. Miután pixeljeire esett szét a férfi látom, hogy bevörösödök, ám nem zavart, ha megmenthetek valakit. Ekkor a másik rám támadt, ám nem hagytam magam. Szinte darabokra vágtam mire az is szétpixeleződött, majd kicsit kifáradtan a lányhoz fordulok.
- Jól vagy?
Kérdésemre a lány bólintott. Biccentek felé, majd elindulok. Nem tudtam, hogy miért vörösödtem be, ha vörös embereket támadtam, mert mintha a béta tesztben más volt. Azonban ez a gondolat nem sokáig gondolkoztatott a harc után, mert nyugodt szívvel mentem utamra, tudva, hogy megmentettem egy életet, igaz két élet elvételével, ám kitudja, hogy azok ketten még hány embert öltek volna még meg, ha én nem vagyok.