[Hardcore] From A to Q

by **Hinari** Szomb. Szept. 30 2017, 23:33

A ranglistát nézegettem. Jóideje ez volt az első hónap, amikor hiába próbáltam - tiszta megszokásból - kikérni a szokásos jutalmakat, a rendszer csak az egyéni helyezésemért dobta fel a kisablakot. Jó lett volna írni Ozirisznak és minél hamarabb keresni egy másik csapatot, akik kiállnak ellenünk, de a minimap szerint kaszttársam valahol a védett övezeten kívül volt, így nem akartam zavarni: van, amikor egy rossz időpontban érkező pittyegés elég rá, hogy kizökkentsen valami fontosból. A csapatarénával együtt viszont az egyénit is mostanában nullázzák le, s ha már helyben voltam, nem akartam elszalasztani a lehetőséget. Több új név is felkerült a listára az utóbbi időben, ettől függetlenül viszont nyilvánvalóan előnyösebb lett volna a JL-nek, ha valamelyik céhtársammal állok ki. Sokak neve mellett villogott a "folyamatban" felirat, Ai több hónapja nem is harcolt már itt, Al pedig hallani sem akart róla, és valahol meg is tudtam érteni: ha nem pont ettől fejlődne a legendás fegyverem, én is sokkal kevesebbet harcolnék.
Maradtak tehát az ismeretlenek. Jobban mondva egyetlen személy, hiszen a többiek mind vagy az egyéni aréna másik verzióját részesítették előnyben, vagy beszéltem már velük egy-két szónál többet is. Nagyjából. Töprengtem egy kicsit rajta, hogy valóban jó ötlet lesz-e, de aztán csak rányomtam a megfelelő ikonra, amellyel elküldtem neki a kihívást. Semmit sem tudtam róla, és ez nem volt baj. Sőt! Pár perc várakozás után viszont kezdett kényelmetlenné válni a dolog, így gyorsan írtam neki egy levelet is, amelyben immáron megszövegezve is kihívtam a párbajra és felajánlottam neki, hogy ha elfogadja a felkérést, válasszon egy időpontot, amikor ráér. Ezek után pedig elindultam a legközelebbi teázó felé, gondolataimat egészen másra terelve, hiszen ha vissza is ír, valószínű úgy se fog mai dátumot meghatározni. A Rustic teázóban pedig különlegesen finom édeskekszet lehetett kapni az ital mellé...

by **Quentin** Vas. Okt. 01 2017, 11:47

Gondolhattam volna rá, mégis szíven ütött a rendszerüzenet. Amikor úgy döntöttem, hogy a B-tervem az ércgyűjtésre az aréna lesz, számoltam azzal, hogy időnként lesz egy holdkóros, aki egy teljesen névtelen arcot hív majd ki a lista végéről. Azonban nem tetszett, hogy ez ilyen hamar meg is történt, és azért csak más gondolni valamire, és szembenézni az aktuális kihívással. Nagyjából fél percig bámultam az ablakra, mielőtt becsuktam volna válasz nélkül. Biztosan nem fog megsértődni, ha nem válaszolok azonnal, és kiélvezem a szabadságom utolsó perceit, mielőtt végleg a bokámra kerül a rabszolgaság lánca.
Aztán viszont pár percre rá egy levél is befutott. Igazából rendkívül megtisztelőnek kellett volna éreznem, hogy egy ilyen híres valaki egyáltalán veszi a fáradságot, hogy rám nézzen, de én inkább csak türelmetlennek tartottam. Mindenkinek minden azonnal kell, miközben a világ összes ideje a rendelkezésünkre áll. Néha irigylem a latin népeket, ők tisztában vannak vele, hogy semmi jó nem származik a sietségből. Mindent szép kényelmesen csinálnak meg, akárcsak én. Más kérdés, hogy a temperamentumuk köszönőviszonyban sincs az enyémmel. Bámultam a levelet is néhány percig. Két lehetőség állt előttem. Az egyik, hogy valamilyen lehetetlenül rövid időt adok meg, mondjuk találkozzunk öt perc múlva, mire ő lélekszakadva rohan oda, én pedig kényelmes sétával legalább fél órával később esek be. A másik, hogy valamilyen alapból lehetetlen időpontot ajánlok fel, ami számára valószínűleg kényelmetlenebb, mint számomra.
Végül úgy döntöttem, hogy valamiféle groteszk kombinációját fogom alkalmazni az ötleteimnek. Nagyjából éjfél körül válaszoltam a levélre, és felajánlottam egy hajnali három órás időpontot. Ha szerencsém van, felébresztettem, és ha még nagyobb szerencsém van, akkor elfogadja az időpontot is. Tekintve, hogy én szinte a nap 24 órájában olyan alacsony lángon égek, mintha aludnék, nekem nem okoz különösebb gondot bármikor éberen és frissen tevékenykedni a magam minimális energiaszintjén, miközben mások fix bioritmus szerint élnek. Egy normális ember hajnali háromkor alszik, tehát rosszabbul fog teljesíteni, mint délután háromkor. Na nem mintha lenne bármiféle esélyem. Ez csak bosszantás volt Neutral

by **Hinari** Pént. Okt. 06 2017, 19:28

Eltelt a nap. Ráérősen megettem a kekszet egy csésze teával együtt, vásárolgattam egy kicsit és még arra is volt időm, hogy Nestor hátán bejárjuk a közeli hegyeket és fejlesszük a csapatmunkánkat és a sárkány manőverezési készségeit. S bár a teázóban még meg-megnézegettem az üzeneteimet, hátha Quentin válaszolt, de a későbbi teendőim közepette meg is feledkeztem a kihívásról, s még abban a pár percben sem jutott eszembe, amikor elalvás előtt még átgondolja az ember az adott nap főbb eseményeit. Elaludtam. A Justice tagjaként s így ugyanazzal a tudattal, amivel mindigis: hogy Hoora bármelyik percben felkelthet egy extrán sürgős küldetés miatt. Persze ez cseppet sem szokta megzavarni az álmaimat, csupán annyiban nyilvánul meg, hogy a hónapok során öntudatlanul is érzékenyebbé váltam az éjszaka csöndjét megváltoztató pittyegésre, ami a bejövő üzenetet jelzi számomra.
Jelen esetben a probléma ott jelent meg, hogy mindez az üzenet tárgyára is ugyanígy vonatkozott.
Aznap éjszaka tehát valóigaz felriadtam a levélre, de onnantól, hogy a tárgy nem egy jól felismerhető SOS volt, a fejemben lévő vészjelző néma maradt s ezáltal olyan gyorsan is aludtam vissza, amilyen gyorsan felébredtem az előbb. Mint amikor úgy nyomod le az ébresztőt, hogy a cselekedet olyannyira beleolvad az álmaidba, hogy nem fogod fel éber aggyal, mi történt. De még reggel se. Álmosan kibotorkáltam a konyhába s feltettem a reggeli teavizet főni, majd lehuppantam a kanapéra s vártam, hogy múljon az idő. Olyan fél nyolc körül lehetett, talán egy kicsivel később. Nyújtóztam egy nagyot s rutinszerűen megnéztem a menüt: ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy van egy levelem. Rá is böktem a felugró téglalapra, majd lapos szemekkel végigolvastam a fiú válaszát. Hát ez... nem normális. Sóhajtottam s elnyúltam a kanapén, a plafont bámulva addig, amíg kész nem lett a víz, majd - becsukva az üzenetet - felálltam, és elkészítettem a reggeli teánkat. Még szerencse, hogy a kihívott rendszerileg csak az itemhasználatról és a pályáról dönthet. Mivel azonban hamar konstatáltam azt a tényt is, hogy ellenfelem már nagyjából éjfél óta várhat a válaszra, ez a fél óra oda-vissza már igazán nem számít, nem? Felkeltettem Alexet és megreggeliztünk. Negyed kilenc. Átöltöztem, pár gombnyomással tisztává varázsoltam a konyhát, majd megírtam neki a választ, a 3 am helyett inkább egy 3 pm-et javasolva neki. Ha csupán elírta tegnap, akkor az neki is jó lesz, ha viszont nem, akkor is talán felébred addigra. Feltéve, ha átbulizta az éjszakát és ezért gondolta úgy, hogy egy hajnali meccs majd milyen poén lesz azután.

by **Quentin** Kedd Okt. 10 2017, 13:29

Ugyan válasz nem jött, de azért ott szobroztam a teljesen kihalt utcán hajnali háromkor, és az egyik utcalámpa fénye alatt olvastam egy ideig. Nem jött el, de ez teljes mértékben benne volt a pakliban. Az lett volna igazán meglepő, ha van olyan bolond, hogy megjelenik. Nekem tehát nem számított, negyed négykor pedig ellöktem magam a lámpát tartó oszloptól, és szép kényelmesen hazasétáltam, hogy arra használjam az éjszakát, amire való: ~~kockulásra~~ ~~tanulásra~~ alvásra. Nagyjából délre pedig fel is ébredtem, mármint annyira, hogy kikecmeregtem az ágyból. A nő válasza már várt, egy délután három órás javaslattal. Kicsit gondolkodtam felette, hogy megéri-e tovább trollkodni, és vagy ignorálni, majd újra hajnali hármat javasolni, vagy körülbelül tíz perccel délután három előtt válaszolni egy okét, de aztán úgy döntöttem, ennyi fáradságot nem ér meg. Elküldtem egy gyors jóváhagyást, majd elkezdtem a napom a szokásos medrébe terelgetve a dolgokat.
Délután három után néhány perccel pedig meg is érkeztem az arénához, ahol kis keresgélés után rá is találtam az illető hölgyre. Ki ne ismerné ugye a híres-neves Hinarit, a Justice League céh vezérét, az élharcosok egyik, ha nem a legprominensebb tagját? Ahogy fölébe álltam, konstatáltam, hogy meglepően alacsony volt hozzám képest, bár csak elvétve látok olyan tömeget, ahonnan ne emelkednék ki a magasságommal. A lány a hírneve, én pedig a gigantikus méretem miatt vonzom a tekinteteket ebben a pillanatban.
- Minek köszönhetem a megtisztelő kihívást? - kérdeztem rá, miközben végigmértem közelről is. Nagyon fiatal volt, talán annyi idős lehetett, mint én, bár a nyugatias vonásai miatt nem voltam benne teljesen biztos. Nehéz volt elhinni, hogy ez a lány tényleg akkora ász. Persze a külső messze nem minden, elvégre rólam se egyértelmű első pillantásra, hogy mennyire szeretek az energiámmal spórolni. Ja, de Neutral

by **Hinari** Vas. Okt. 15 2017, 21:11

Ha nem is azonnal, de megjött a válasz, méghozzá időben és pozitív felelettel. Egy bólintással nyugtáztam az eredményt, és úgy alakítottam a napom, hogy egy gyors bevásárláson kívül ne nagyon kelljen már elmennem sehová három előtt: még a végén egy hosszabbra nyúló küldetés miatt lekésném az időpontot, akkor pedig már jogosan mondhatná az ellenfelem, hogy szándékosan húzom el, nem?
Tehát délután három előtt pontosan hét perccel meg is érkeztem, nem igazán készülve az előttem álló harcra. Hoorát ugyan megkérdezhettem volna, tud-e valamit Quentinről, pusztán baráti és semmi komoly megfontolásból, de kettőnk ismeretsége azt hiszem még nem érte el ezt a szintet. Sokszor kételkedtem benne, hogy valaha is el fogja. A srác meg persze késett. Nem sokat, így tulajdonképpen nem volt számottevő s amikor odalépett hozzám, nem is tartottam fontosnak megemlíteni neki az elég körülményesre sikerült megoldását egy látszólag egyszerű időpontegyeztetésnek.
- Szia - köszöntem helyette is, felállva a padról, ahol eddig várakoztam. Jóval magasabb volt még ígyis, mint én, szőke haja pedig számomra természetellenesnek festett japán arcberendezése mellett. Valahogy... nehezen szoktam meg, hogy itt mindenki mindenfélére színezi a haját. Ez a szín amúgyis csak egyetlen embernek állt az átlagnál is jobban, és ő nagyon távol állt a keleti emberektől :3 - Igazság szerint a legtöbbek neve mellett "folyamatban"-t írt ki a rendszer, mások pedig nem értek rá - mondtam meg neki őszintén, majd ha nem volt ellenére, lassacskán elindultunk a regisztrációs pult felé. A zöld indikátora miatt egyelőre megadtam neki a bizalmat, ezzel együtt azonban érdekelt, hogy miért döntött a hardcore aréna mellett. Vajon egy feltörekvő, erős játékos, aki kihívást lát a lehetőségben? Ha igen, izgalmas meccs elé nézünk.
- Korábban nem voltál fent a listán - kerestem meg újra a tekintetét s kérdeztem én is - Hogyhogy most döntöttél úgy, hogy kipróbálod?

by **Quentin** Kedd Okt. 17 2017, 17:49

Éljátékosokhoz nem volt még sokszor szerencsém. Néhányukat látásból ismertem, így volt ez Hinari-san esetében is, de így közvetlen közelről szembenézni egyikükkel azért más volt. Amikor híres emberrel találkozok, mindig azt várom, hogy lesz valamiféle letaglózó kisugárzása, és nem csak azért fog feltűnni, mert ismerem az arcát. Valakinek ez meg is van, de ami ezt a pöttöm szőke lányt illeti, belőle nem éreztem azt a nyers erőt, amit el tudnék képzelni az egyik, ha nem a legtáposabb játékostól. Mármint... érted, nem egy fiatalos arcú, törékeny szöszit vársz, hanem egy érett, markáns arcvonásokkal felvértezett nőt.
- Szóval csak pechem volt - nyugtáztam a válaszát egykedvűen. Egyébként nem arról van szó, hogy ne látszott volna rajta, hogy erős, és az is nyilvánvaló volt, hogy nem egy bohóccal van dolgom, de kétségtelenül nem ilyen kép él az emberben egy kvázi amazonról.
- Szükségem van erre-arra. Ez tűnt a legegyszerűbb módnak a megszerzésükre - közöltem, miközben a lány mellett-mögött lépdeltem. Egy lépésem körülbelül lehetett úgy kétszer olyan hosszú, mint az övé, szóval mókás látvány lehetett, ahogy én körülbelül fele olyan frekvenciával mozogtam. Gondoltam rá, hogy visszakérdezek, de igazság szerint nem foglalkoztatott, hogy ő miért űzi az ipart. Jutalomért, sikerélményért, vagy akármi másért. Nem számított, a harc nem fog tovább tartani tíz másodpercnél, nincs miért terhelnem az áramköreimet felesleges információkkal.
- Van valamilyen kívánságod a pályát illetően, vagy jó lesz az alapbeállítás? - kérdeztem, merő udvariasságból, ha már az enyém volt a jog a pálya(nem)választásra. Nekem oly' mindegy volt, ha neki is, akkor semmi változás nem lesz, és a poros porondon fogunk megküzdeni, egyéb esetben megfelelek az akaratának. Vagyis, ha pontosabban akarnék fogalmazni, akkor a küzdelem szó erős túlzás lesz. Én talán észre se fogom venni, hogy mi történik.

Quentin (20. szint) - HP:150 | F:3 | E:45 | K:20 | GY:24 | S:38 | P:7

by **Hinari** Hétf. Okt. 23 2017, 14:35

A válaszára csak megértőn elmosolyodtam, hiszen nem várhattam el, hogy mindenki örömmel álljon ki ellenem. Talán nem is kellett volna kihívnom, de végülis ahogy utána mondta is, ha csupán a havi jutalmakért van itt, akkor neki sem fog éppen rosszul jönni ez a harc.
- Értem - feleltem s szóban nem is fűztem hozzá többet, hiszen valószínűleg ő is tisztában volt a reset időpontjával. Inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mennyire lehet erős attól függetlenül, hogy elsősorban nem a győzni akarás hajtja; illetve hogy vajon kitől kaphatott ki korábban és mennyire volt szoros az a küzdelem? Fél szemmel pillantottam fel rá. Nem látszott rajta sem izgatottság, sem feszültség, hogy a harci lázról már ne is beszéljünk. Kissé szaggatott tempóban érkeztünk el a regisztrációs pulthoz.
- Jó lesz az is; amit szeretnél - válaszoltam a kérdésére, majd mosolyogva bólintottam: ő a kihívott fél, így végülis neki kell eldöntenie. Az itemhasználatot illetően mondjuk nem kérdezett meg s így bár nem felemlegetve neki, de azért kíváncsian néztem meg, hogy mit jelöl ki, s ha nem volt hátra más tennivaló, egy intés után elindultam a pálya ellenkező oldala felé:
- Sok szerencsét.

Én magam már-már teljesen begyakorolt, önkéntelen mozdulatként csupán a legutolsó pillanatban szerelkeztem fel; azelőtt csupán a Katana volt az oldalamra kötve, ahogy mindig. A jártasságaim is aktiváltam, de ha Quentin maradt az eredeti elképzelésénél, alkalmas tereptárgy híján a Lopakodásom teljesen fölösleges volt s így a kezdeti bónuszsebzést sem tudtam kihasználni, ami ezzel járt volna. Nem számított; volt még bőven ütőkártyám, amit használhattam ellene. Megpróbáltam aktiválni a Reverse-t, majd először közepes gyorsasággal elindultam feléje s bele is kezdtem egy vágásba. A csapás ívének úgy a háromnegyedénél gyorsítottam fel s húztam is el egy kissé balra, kitámasztva közben s mivel úgy láttam van még időm rá, egy gyors visszacsapással folytattam. Velem ellentétben ő viszont nem a gyorsaságra épített s ekképpen - ha eleddig nem jelent meg a lila hatszög - képes voltam még egy szúrást is bevinni neki, ha nem lépett ki előle.

Hinari (50) - HP:250 | F:78 | E:101 | K:60 | GY:186 (205) | S:80 | P:115

dobások:

Reversepróba, majd 3 támadás; amiből max 1-et hibázhatok el.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Okt. 23 2017, 14:35

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Hardcore] From A to Q 4767249862_5877ffd2ef_s

[Hardcore] From A to Q 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Hardcore] From A to Q 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Hardcore] From A to Q 4766604173_492736719c_s

[Hardcore] From A to Q 4766604805_c1598fabbe_s

by **Hinari** Hétf. Okt. 23 2017, 14:38

Oké, a 3 rómait a 3 halál/koronának szántam, a képire meg elfelejtettem dobni, szóval - bár a kétoldalút fölösleges lenne - jönnek a kiegészítő dobások
Sorry ._.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Okt. 23 2017, 14:38

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '2 oldal halál/korona' :
[Hardcore] From A to Q 4766591541_a6962e6ebb_s

[Hardcore] From A to Q 4766597959_9de1fd561c_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
[Hardcore] From A to Q 4767244252_11aeb0c585_s

by **Quentin** Kedd Okt. 24 2017, 14:19

A lány nem volt különösebben szórakoztató társaság, de egyáltalán nem bántam, hogy nem jártatta a száját, és inkább csak a lényegre törekedett. Végül is, én se voltam másmilyen. Ritkán szólaltam meg csak úgy, még ritkábban kezdeményeztem beszélgetést. Csupán akkor, ha feltétlenül szükséges volt, és most messze voltunk attól, hogy szükségét érezzem a tudásom gyarapításának. Pedig nem akárki állt előttem, biztosan tudna hasznos tanácsokat adni. Csak hát nem feltétlenül olyan dolgokról, amelyek számomra relevánsak. Én sose leszek frontharcos, nem akarok bossokkal vagy vörös játékosokkal szembenézni, az alapvető túléléssel pedig többnyire nem volt problémám az elmúlt néhány évben. Némán, az opciók felett kicsit előidőzve nyomogattam a panelt, vagyis lényegében csak megnéztem, hogy milyen lehetőségeim vannak, mielőtt mindent alapbeállításon hagytam volna. Nyomtam egy okét, majd mivel Hinari elindult a maga bejárata felé, ezért én is így tettem. Csupán egy biccentéssel viszonozva a jókívánságát. Nos, igen, sok-sok szerencsére lenne szükségem ahhoz, hogy ebből a párharcból győztesen jöjjek ki. Talán a világ összes szerencséje sem elég egy ekkora csodához. Igaz, már sikerült összeguberálnom néhány felszerelést, de ez még semmire sem volt elég. Arra egészen biztosan nem, hogy megkarcoljak egy topjátékost.
Ennek fényében nem is erőltettem meg magam túlságosan. A lányon látszott, hogy komolyan veszi a küzdelmet, határozott volt a tekintete, erősen markolta a kardját, nagy hatásfokkal mozgott. Ezzel szemben voltam én, aki csak tessék-lássék emelte fel a pörölyét, és mozdulatlanul vártam, hogy az ellenfelem odaérjen hozzám. Ha nem kétkezes lett volna a fegyverem, még a fülemet is piszkáltam volna minden bizonnyal, de mivel így is elég csálén állt a kezemben, ezért megmaradtam a rendes fogásnál. Igazából sokkal többet láttam, mint gondoltam, de a két csapás, amit elhelyezett rajtam, bámulatosan gyors volt. Mire reagálhattam volna, talán be tudott volna még vinni úgy hat vagy hét további sebet. Sacc per kábé. Egyébként tetszett ez az aréna dolog. Csak állok egy helyben, és szerzem a pontokat, amiket beválthatok mindenféle jutalomra.
- Gratulálok... vagy valami ilyesmi - eresztettem le a fegyverem egykedvűen, majd vissza is akasztottam a hátamra a pörölyt. Köröztem egyet a vállammal, megroppantottam a nyakam, majd elindultam kifelé. Megvolt a mai testmozgás, itt az ideje visszatérni a könyvemhez. Még van belőle úgy kétszáz oldal...

by **Hinari** Kedd Okt. 24 2017, 23:27

Végül nem sikerült felfedeznem csupán a beállításaiból, hogy az itemhasználat mellett vagy ellen döntött-e - a rendszer viszont jelezte ezt nekem, bár mint az pár pillanattal később kiderült, nem volt jelentősége: a harc hamarabb ért véget, mint maga a visszaszámlálás.
Quentin nem igyekezett felszerelkezni és még a fegyverét is csak megfogta, híján mindenféle védekező mozdulatnak. Egyhelyben állt pontosan ott, ahol a küzdelem kezdetén is; egyetlen lépést nem tett felém vagy... bármerre másfelé. Eltöprenghettem volna rajta, hogy vajon csak nem veszi komolyan, vagy ennyire esélytelennek látja? Én azonban a párbajra koncentráltam és egyedül az bosszantott egy kicsit, hogy mint már oly sokszor ezidáig, a képességemet most sem sikerült azonnal aktválni. Talán el kellene kezdeni külön gyakorolni az aktiváló mozdulatsort, vagy a speciális képességemre kellene inkább még ennél is több pontot rakni? Otthon egészen biztosan elő fogom még venni ezt a témát. Ahogy elé értem, márcsak a magasságkülönbségből adódóan sem a mellkasát céloztam: az első vágásom mély pixelsebet hagyott ellenfelem oldalán, ám a visszavágást már blokkolta az erőtér s mire visszanyertem az egyensúlyom, a fiú már el is tette a fegyverét.
- Köszi - feleltem meglepetten, majd, ahogyan figyeltem távolodó alakját, csak elnevettem magam: rendkívül furcsa egy fiú volt. Köszönni és elköszönni sem tanult meg, nameg úgy amúgy sem erőltette meg magát túlzottan - nem csoda, hogy ilyen nehéz volt időpontot egyeztetni vele. Sóhajtottam és visszacsúsztattam a Katanát a tokjába. A tervezetthez képest hamarabb végeztem itt, így bőven volt mivel elütnöm az időm az Allal való találka előtt. Még volt belőle úgy húsz perc...

by **Cardinal** Pént. Okt. 27 2017, 14:02

Osu!

Lezárom a párbajt, 60 exp és 160 arany a jutalmatok. A katana 15 expet szerzett. Legközelebb november 24. után játszhattok egymással.

Hinari: +10 pont
Quentin: +3 pont

by Ajánlott tartalom

[Hardcore] From A to Q

[Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q

Re: [Hardcore] From A to Q