Re: Vásárlóutca

by **Konakion** Hétf. Jan. 31 2022, 22:02

Újdonsült barátom hozta az elvárt szintet, és nem okozott csalódást. Megismerkedésünk elején a furcsa nézetei miatt úgy tűnt, hogy százon is csak nyolcvanat fut a fiú, de mostanra teljesen átfordult bennem ez a kép. Elkezdtem jól érezni magam a társaságában, ám ekkor ő is megjegyezte, hogy mennyire szívás a stázis és ez újra mély sebeket tépett fel bennem. Igyekeztem, hogy a bennem dúló indulatok kifelé ne látszódjanak, de amikor cigarettával kínált egy kicsit agresszívabban reagáltam, mint kellett volna. - Több éve nem cigiztem, de adj egyet! - mondtam, majd kivettem a dobozból egy szálat. - Tüzed is van, vagy álljak a falhoz? - kérdeztem, és amennyiben segít meggyújtani, úgy együtt dohányzok vele. A dologhoz hozzátartozik, hogy tényleg nem gyújtottam rá már évek óta, de szerencsére itt a játékban ez inkább a szokás miatt lehet, nem pedig a nikotin vágy miatt. Bár átfutott a gondolat a fejemen, hogy egy jó ... után milyen jó lehet rágyújtani. Ahogy mentünk az ivó felé, nem csak a lábaink haladtak, hanem a beszélgetésünk is. Annyi mindent próbáltunk mind e ketten mondani, hogy sok mindenre nem is tudtam rögtön reagálni. - Egyenlőre köszönöm a segítséget, de még egyik céh sem érett meg erre a testre, szóval még egy kicsit megtartom magam a lányoknak, aztán majd meglátjuk, valamikor biztosan bedobom magam a közösbe. - reagáltam arra, amikor megmutatta a cégérüket. Lehet, hogy viszonylag új vagyok, de csak ebben a világban, azért láttam már karón varjút. Ekkor jutott el a tudatomig amiket a lányokkal kapcsolatban mondott. - Nálam a mennyiség soha nem mehet a minőség rovására! Ha lennének saját szabályaim akkor biztosan ez lenne az első, vagy az, hogy mindig védekezz, de szerintem itt nincs ránk veszéllyel a különféle nemi nyavalya. Amúgy... ha már szóba került a céhed, vannak ott csinos egyedül álló lányok akik.. tudod? - vontam fel a szemöldökömet, hiszen, ahogy a mondás tartja "Házi nyúlra nem lövünk" Leo biztosan jól ismerheti a saját társait, és valljuk meg, jobb a biztos a bizonytalannál, ha már úgy is barátok lettünk akkor ez egy nagyon szép gesztus lenne tőle. - Remélem csak a barátok terén nem vagy válogatós. Nincs idegzetem arra, hogy azt hallgassam melyik lányba mi nem tetszik. Tudod, csak egér, és áram ne legyen benne. - mondtam Leonak. - Na menjünk, vezessük le a teszetoszószteronjainkat.

by **Leonard** Hétf. Feb. 14 2022, 19:06

Egy pillanatra elszégyellte magát, ahogy észrevette a srác arcán végigfutó indulatokat. Nem kellett volna a sztázis kérdését emlegetnie, még akkor sem, ha jó szándékból ajánlotta fel a segítségét. Leo nem volt az a típus, aki képes volt megválogatni a szavait, vagy olvasni mások mélyebb érzéseiből, de igazán igyekezett tekintettel lenni másokra - csak ez sokszor nem sikerült neki, ahogy most sem. Nem tudta, mit mondjon, de szerencsére a dohányzás ez alkalommal is megmentette a helyzetet. Szívesen kínálta meg a srácot, még tüzet is adott, utána pedig csendben dohányoztak. Bár túlzás lett volna azt mondani, hogy ez hosszú ideig tartott. Konakion láthatólag be akarta hozni azt a rengeteg évet, amit nő nélkül töltött, ráadásul úgy nézett ki, mint aki mindezt egyetlen éjszaka alatt tervezi. Na nem mintha ez elítélendő dolog volna, Leo el sem tudta képzelni, mit csinált volna, ha ennyi év eltelik az életéből alvással...
- Nem! - vágta rá a céh lányait érintő kérdésre olyan hevesen, hogy majdnem leejtette a cigarettát a kezéből. Még végig sem gondolta igazán, mert vlaójában voltak egyedülálló csinos lányok ott... Az egyik azonban éppen Mirika volt. Sőt, igazáól az egyetlen, ha Jeaniet nem számítjuk, akit szinte ki sem lehetett rugdosni a chocobook közül, meg persze Yurihimét, de ő meg... Nem, nem, határozottan egy sincs. Főleg nem cicafüles, bögyös szépség.
Még Leot is meglepte, mennyire mélyről jövő elutasítás volt benne. Pedig azt hitte, már nem olyan féltékeny Mirikára. Már nem kéne annak lennie, hiszen elengedte... Vajon tényleg sikerült elengednie?
A következő kérdés aztán visszaterelte a beszélgetést a helyes - vagy annak vélt - medrébe.
- Ami azt illeti, tényleg válogatós vagyok. De ne aggódj, nem öntöm szavakba a nemtetszésem, ráadásul célirányos vagyok. Ha egy személyiség vagy... más... megtetszik, azt észre fogod venni - vigyorodott el szélesen, kivillantva hófehér fogsorát, majd megtorpant egy közönséges, csupasz, csukott faajtó előtt.
- Itt is vagyunk - jelentette ki, habár még csak egy cégér sem hirdette, hol van az az itt. Ajándékozott egy fél pillanatot Konakionnak, hogy megdöbbenjen a helyzet abszurditásán, aztán kinyitotta az ajtót, és... egy csapásra megtöltötte az utcát a bent dübörgő zene. Négy lépcsőfok vezetett lejjebb, a pincébe előttük, a kocsma rész nyilvánvalóan ott került kialakításra.
- Csak utánad.

/A kocsma belső terét nyugodtan ötleteld ki te, ha szeretnéd, szabad kezet kapsz a leírásban. Very Happy

/

by **Konakion** Pént. Feb. 25 2022, 20:42

Érdekes az élet, a dohányosok mindig megértik egymást, és valamiért jobb fejek, mint a nem dohányosok, mint az iskolában. A jó arcok kijártak a suli elé cigizni a többiek pedig unalmas „írunk ma dogát?” beszélgetéseket folytattak bent. Valamiért a játékban is így lehet, hiszen ez egy újabb közös pont Leo és köztem. Igaz egyre csak bővült a közös pontjaink sora, a céhes lányokra tett hirtelen, határozott válasza, majd mély hallgatása arra engedett következtetni, hogy ő az a típus, aki házi nyúlra nem lő, vagy már megégette magát. Úgy voltam vele, hogy most nincs értelme megölni a hangulatot azzal, hogy utána járjak milyen sebeket ejtettek a kis lelkivilágán, talán majd később egy gyógyital mellett kiöntjük egymásnak a lelkünket, vagy nem, de az biztos. Mire a cigim végére értem megérkeztünk. Meg, de hova? Egy jellemtelen fa ajtó. Semmi felhívás, hogy ivó, vagy kocsma, vagy valami. Kérdően tekintettem Leora, kicsit átverve éreztem magam, majd miután ajtót nyitott és meghallottam a zenét, és megcsapta orromat a tipikus kocsma „szag” hirtelen otthon éreztem magam. Ahogy leértem az utolsó lépcsőfokon egy tipikus romkocsma kinézetű, de nagyon hangulatos hely tárult elém. Nosztalgikus volt a fedetlenül hagyott téglák látványa, tükrözték a hely korát, nyilván ez egy játék és ez egy legenerált hely, de teljes mértékben átadta a hely az életérzést, hogy egy régi téglapincében vagyok, és tölgyfa hordóból ihatok amennyit csak akarok. Mondjuk, lehet azért vitt el ez az érzés ilyen könnyen, mert sok hasonló helyen fordultam meg életemben. Ahogy egyre beljebb haladtunk végig húztam a kezemet a fa asztalok mellett, ami mellett elmentünk. A pultnál egy a helyhez passzoló karakteres megjelenésű csapos tette a dolgát és szolgálta ki a vendégeket, amikből nem volt hiány. Durva belegondolni, hogy egy pár perce az üres utcán álltam, és most egy ilyen helyen vagyok. A pultól nem messze kinéztem egy helyet. Kör asztal a sarokban körbe egy egybefüggő beülővel. Tudtam, hogy azért a helyért ölnék is. Szinte hallottam ahogy a nevemen szólít, és a testemet akarja. – Az lesz a mi helyünk! – jelentettem ki határozottan, majd miután leültem intettem a csaposnak a nemzetközi jelzéssel, hogy kettő legyen a legjobból, majd elkezdtem szemmel pásztázni a „felhozatalt”. – Na vessük bele magunkat az éjszakába!

by Ajánlott tartalom